Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

Szociatizmvs és béke Acélszürkében TETTEKKEL Eg^’ nap a Tároséd« Ballagnak a diákok. El­hangzott már az ének az isko­lák folyosóin. Megkezdődik a készülődés az érettségire. A ti­zennyolc éves fiatalok fella­pozzák a könyveket és elol­vassák, hogy volt egyszer egy háború. Hosszú évekig tartott, irtózatos pusztítással, tízmilli­ók halálát okozta. Megtanul­ják, elmondják úgy, ahogy a könyvben van: emlékük nincs róla. Európa 1945 óta negyedik békés évtizedét éli. A mélyben a szenet bányásszák az erős kezű, poros arcú emberek. A vágat fölött pár száz méterrel piros traktor húz maga után barázdát, frissen zöld erdő mellett szántanak. A tábla szélén lassan már kinyílnak az első tűzvörös pipacsok. A mér­nök a tervezőasztal fölé hajol, az építők heg'esztőpisztolyának fénye éles villanásokkal szab­dalja az éjszakát. Mindannyian a békéért dol­goznak. Az alkotómunka lehe­tőségéért, A biztonságért és a nyugalomért, hogy az érettsé­giző — és az őket követő diá­kok — csak a tankönyvből tudják meg: volt egyszer egy háború. Tegnap a Kaposvári Ruha­gyár nagytermében rendezett békenagygyűlés volt a májusi béke- és barátsági hónap nyi­tó rendezvénye Somogybán. Az elnökségben — többek között •— helyet foglalt Prjevara Pál, a kaposvári városi pártbizott­ság titkára is. A megnyitót Varga Károly, a Hazafias Nép­front Somogy megyei Bizottsá­gának titkára mondta, aki kö­szöntötte az ünnepi rendezvény szónokát, Kovács Dezsőné Kossuth-díjas pedagógust, az Országos Béketanács alelnökét. A fasizmus felett aratott győzelem napját a naptárakban nem írják piros betűkkel. De gondolatainkban, érzelmeink­ben a nagy ünnepek közé tar­tozik. A világ legnagyobb részében békés építőmunka folyik, s ez elválaszthatatlan a holnapok, a holnaputánok céljaitól. A né­pekben, az emberiségben közös a vágy: erpsödjék a béke! Kell-e küzdeni érte? To­vábbra is harcolni, vitába szállni, kongresszusokat és konferenciákat rendezni? Az enyhülésnek még mindig nagyon sok az ellenfele. Hi­szen a béke érdekében szüle­tett dokumentumokat bizonyos nyugati körök meglehetősen szabadon, a saját szájuk íze szerint értelmezik. Említhet­nénk a feszültséggócokat. Azo­kat a fejlődő országokat, ame­lyekben most bontakozik ki a függetlenségért vívott küzde­lem. Ha végigtekintünk a világ eseményein, kialakul a követ­keztetés: a biztonság megte­remtése, a háború híveinek le­szerelése, a béke erősítése to­vábbra is szívós, kitartó mun­kát igényel. Az európai biztonsággal és békeimozgaloimmal kapcsolatos akciók adják ebben az évben a béke- és barátsági hónap rendezvényeinek gerincét. Ha­gyományai vannak már má­jusnak: csaknem két évtizede annak, hogy béke- és barát­sági hónap lett. Jelszava 1976­ban: nemzeti programunk a szocializmus és a béke. Számos rendezvénye lesz So­mogy megyében is. Megalakult már az akcióbdzottság, amely­ben minden tömegszervezetnek és mozgalomnak ott vannak a képviselői. A békegyűlések elő­adóinak a megyei, járási és helyi párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetőket kérnek föl. Május 10-e és 15-e közölt Kaposváron, a Pamutfonó-ipa- ri Vállalatnál, Magyaratádon, a művelődési házban A szov­jet ifjúság tevékenysége a kommunizmus építésében cím­mel lesz filmvetítéssel egybe­kötött előadás, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házának a közreműködésével. A hónap végén *a társadalmi és tömeg- szervezetek vezetőit Latin- Amerika életéről tájékoztatják. Lengyeltótiban Az NDK me­zőgazdaságának fejlődése cím­mel lesz előadás, ahová vár­ják a buzsáki, a somogyvári és a balatonboglári szakembere­ket is. Tabon a megyei KISZ- bizottság a fasizmus felett ara­tott győzelem évfordulójának tiszteletére rendez fáklyás fel­vonulást és ifjúsági nagygyű­lést. A jelentősebb esemé­nyeket említettük. A békéért folytatott harcunk tettekben nyilvánul meg. Szolidaritá­sunkban, a biztonságért föl­emelt szavunkban, mindenna­pi munkánkban. Erőfeszítése­ink nemzetközi elismerése, hogy a fejlődési világkonfe­renciát — 1976. október 8—10-e között — Budapesten rendezi meg a Béke-világtanács. M. A. a gyes* Űj középülettel gyarapodott Hetes a győzelem napja alkal­mából. A párt- és klübházat Rácz Emil, az Agroiber mér­nöke tervezte, s az Egyesült Erő Tsz brigádja építette föl egy év alatt, több mint egy- milli ó -háromszázezer forintos költséggel. Katonák, szocialis­ta brigádok, úttörők, KISZ- esek, a tsx-iroda dolgozói szor­goskodtak a hétvégeken, hogy megszépülve várja a székház és környéke a tegnapi avatást. A párt, a KISZ, a tsz közö­sen építette föl ezt a fontos ’középületet, amelyben helyet kapott a pártiroda, a párt- klub, a KISZ és a termelőszö­vetkezet klubhelyisége. A gyorsan fejlődő székhelyköz- ségnek nagy szüksége volt er­re a közös otthonra, hiszen eddig az átalakított hajdani grófi parádés istállóban tar­tottak minden rendezvényt, ott azonban, szűk volt a hely, Öt év alatt a huszonötödik W Átadták a hetesi párt­ós klubházat helybeliek társadalmi munká­ját. Öt év alatt ez a huszonötö­dik községi pártszékház, ame­lyet átadtak a megyében. A hetesiék tarsolyában szép ter­vek találhatók: többek között tsz-szakemberek klubját nyit­nak, író—olvasó találkozókat rendeznek, otthont adnak a társadalmi esküvőknek, név­adóknak és minden rendez­vénynek. — Az unokámért teszem, hadd élvezhesse munkánk eredményét, hadd szépüljön a városunk — mondta. így vélekedett a tartalékos. Ma­ncs János is, aki munkásőr fiával együtt jelenkezett. — Az idén már ez a har­madik elfoglalt vasárnapunk. Szívesen dolgozunk, mert a város a mienk is — jegyezte meg Széles László szakaszpa­rancsnok. S ez látszott a sza­kasz munkáján: Pintér Rezső rajparancsnok, Tibold József, Tóth Lajos meg a többiek va­lóban olyan szorgalommal dolgoztak, mint akik a saját érdekében cselekszenek. Sportpálya készül itt csak­úgy, mint a cseri parkban, ahol a fák övezte völgyben Május 9-e, a győzelem nap­ja. A 31. évfor­duló napján acélszürke egyenruhás munkásőrök­kel telt meg Kaposváron a Jókai liget és a Centenáriu­mi park. A kaposvári La- tinca-század és a járás Szalma István egysé­gének a város­ban, lakó mun­kásőrei, a me­gyei törzsbe és a szakalegy­ségekbe beosz­tottak kivétel nélkül mind megjelentek. Eljöttek a tar­talékosok is, akik közül többen már megérdemelt pihenésüket töl­tik. — Köszönöm, hogy jelent­keztek felhívásunkra, s el­jöttek, hogy egy napot önzet­lenül, társadami munkában dolgozzanak a városért, a gyerekekért — mondta Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, aki szintén ott dolgozott a munkásőrökkel együtt egész nap. Csakúgy, mint Zsák Ferenc, megyei parancsnok, s a munkásőrség többi parancsnoka is. A tikkasztó meleg és a kö­ves talaj nehezítette a Jókai ligetben a munkát. Rédecsi Ágnes munkásőr tenyerét fel­törte az ásó, a lapát, vizes zsebkendőt kötött rá, a mun­kát azonban nem hagyta ab­ba. A 65 esztendős Horváth József tartalékos munkásőr fiataloknak is dicséretére vá­ló szorgalommal dogozott. még tikkasztóbb volt a forró­ság. A hatalmas tehergépko­csik alig győzték a kőhordást. Percek alatt elterítették a zúzalékot, dolgozott a' henger, alakult, formálódott a tollas-, a kézi- és a röplabdapálya, a kispályás futballpálya. Köz­ben mások a játékokat, a mászókákat állították fel, a gerendákat betonozták. Illés Jánosné munkásőrt el­kísérte két kislánya is. Ott játszadoztak az §rdő szélén, s alig várták — nagyon sok sétáló, kiránduló gyerekkel együtt —, hogy a játékokat birtokukba vehessék. — A város úttörőinek szán­juk ajándékként az úttörő- szövetség megalakulásának 30. évfordulójára. Még ebben a hónapban átadjuk nekik — mondta Kovács Ferenc városi tanácselnök aki ugyancsak nagyon elégedett volt a mun- kánörök szorjalmával, igye­kezetével. Az elterített földön, a ját­szóterek mellett meg a part- oldalban nyomban elvetették a fűmagot, hogy mielőbb zöld pázsit viruljon. Misefa György és Tóth Lajos munkásőrök nagy igyekezettel végezték ezt a munkát. S a többiek: dr. Gyánó Béla orvos, Fehér Ferenc technikus, aki a sport­pálya kijelölésében, az ásás­ban, a kőteregetésben is so­kat segített, Horváth József gépkezelő. Pohánka Rudolfné, Horváth Lajosné, Simon Já­nos és felesége, a többi 350 munkásőr is becsülettel dol­gozott. — Nagyszerű munkát vé­geztek. Köszönöm a város ve­zetői és a gyerekek nevében — mondta késő délután Cser­jés Miklósné kertészmérnök, s elégedetten nézett végig a megszépült Jókai ligeten és a cseri parkon. Fáradtan, a jól végzett munka tudatával térhettek haza a város munkásőrei. A győzelem' napján végzett tár­sadalmi munkájukkal hozzá­járultak Kaposvár fejlődésé­hez, gazdagodásához. Mun­kásőreink azért vállalták az önkéntes fegyveres szogálat mellett a társadalmi munkát, hogy ezzel is kifejezzék bé­kevágyukat, a békéért érzett felelősségüket. Szalai László " • GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS a terem pedig nedves, egész­ségtelen.. Hetes legszebb épületét mél­tó módon avatták fel tegnap este. A pártszékházban több mint százan gyűltek össze pártnapra, amelyet Dombóvá rí László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára tar­tott. Előtte az általános isko­la tanulói műsorral köszön­tötték az új közművelődési központot. Dombóvári László a párt- és klubház átadásáról szólva azt kérte, hogy e szép épületet töltsék meg tartalom­mal, használják fel arra, hogy erősödjön szocialista tudatuk, szocialista módon művelődje­nek, szórakozzanak e helyisé­gekben. S mivél a fiatalok és az idősebbek, a párttagok és a pártonkívüliek egy helyen lesznek, mindig hirdessék a párt politikáját. A járási párt- bizottság első titkára megkö­szönte az építők munkáját, a Rákóczival lassan tudott ha­ladni a nagyszámú fegyveres kíséret. Hintóját erős gyűrű­be fogták a lovas és gyalogos katonák. /Salari ezredes ült mellette a hintóbán, udvari­asan bánt vele, de az.óvin­tézkedéseket szigorúan meg­tartotta. Még az alvó fejede­lem ágyát is féltucat fegyve­res vette körül. Jobbágyai tu­domást szereztek letartóztatá­sáról, nagy csapatokban kö­vették. elszánták magukat ki­szabadítására, de Rákóczi tud­ta, hogy az erőszakra kegyet­len mészárlás lenne a válasz, ezért jobbágyait mielőbbi szét­széledésre. utasította. Bécsújhelyre szállították. A komor emlékű börtönben ugyanabba a mély cellába zárták, ahol nagyapja, Zrínyi Péter kivégzéséig rabosko­dott. Semmi kétsége nem le­hetett, milyen sorsot szánt neki Bécs bosszúja. Eleve úgy bántak vele. mint felségáruló- va, tehát fővesztésnek nézett elébe. Szerepéhez, rangjához, őseihez méltóan viselkedett. Egy pillanatra sem rémült meg. Hiába szembesítették Longuevallal, nem ismerte el bűnösségét. Kitartott amellett hogy fölötte, mint magyar fő­úr felett, csakis a magyar or­szággyűlés jóváhagyásával, magyar bíróság hozhat ítéle­tet. Minden egyéb meghur­coltatás törvénytelen. Amikor pedig behozták börtönébe a vádiratot, hozzá sem nyúlt. Krétával kört húzott köréje, ezzel jelezvén, hogy az aktá­hoz semmi köze. Serényes készültek elve­sze j késére. Már a vészbírósá­got is összeállították. »Ma­gyar« bíróságot, kizárólag osztrákokból. Pártfogóinak nem sok idejük maradt a megmentésére. Amellett telje­sen reménytelennek látszott kihozni a rabot az erődbör­tönből. És mégis megtörtént a hihetetlen. Felesége, ez a beteg, fiatal nő emberfölötti feladatot vállalt. A porosz király Bécs iránti rosszallását hallatlan leleménnyel kama­toztatta. Lipót császár gyón- tatójától a Rákóczi őrzésével megbízott Lehman kapitányig fontos személyeket nyert meg férje életéért. Lehman, akik kezdetben igen ellenséges bánásmódban részesítette a fejedelmet^ in­kább porosznak bizonyult, mint osztráknak. Amikor meggyőzték arról, hogy Po­roszországnak érdekében áll Rákóczi életben maradása, minden eszközzel igyekezett elősegíteni a szökést. Öccse, az alig 18 esztendős zászlós hűségesen végrehajtotta uta­sításait. Pontról 'pontra, de vakmerő egyszerűséggel ter­vezték meg a menekítést. 1701. november 8-án, a kora esti órákban közlegényi egyenru­hába bújtatták a fejedelmet, terebélyes málhát raktak a nyaka köré és a zászlós, mint­ha cipelcedő legényét ösztökél­te volna, maga előtt terelte ki az erődből a súly alatt ro­gyadozó Rákóczit. A sűrű őr­ség szeme láttára . történt mindez. Kint a városban a készen­létben váró lóra ült, de mivel nem ismerte ki magát a sö­tét, zegzugos utcákon, hajszál híján visszalovagolt az erőd­be. Lehman zászlós néma je­lekkel igazította útba. a kis késlekedés majdnem el­rontott mindent, mert közbe becsukták a városkaput. Rá­kóczi részeg lovasként dano- lászta az egyik népszerű ba­kadalt, a császári katonák modorában viccelődve kérte a kapüőröket, hogy engedjék ki. Azok mit sem gyanítva betyárbecsületből, kaput nyi­tottak a borisszá, jópofa köz­katona előtt. Szökése nyomán óriási za­var kerekedett. Vad rémhírek keltek szárnyra. Lehman ka­pitányt lefejezték, testét fel­négyelték. Erélyes parancs érkezett minden vármegyéhez a felségáruló kézrékerításére. Nagy összegű vérdíjat igéié felhívásokat függesztettek ki Szerte Magyarországon. A rövidlátó, gyűlölettől el­vakult Bécs nem fontolta meg, mit cselekszik: a nagy zene­bona olaj volt a tűzre. Öröm és remény támadt mindenütt, ahol értesültek Rákóczi szö­késéről. Ö maga iszonyú há­nyattatások után november 24-én titokban megjelent a varsói francia misszió laza- rista rendházában. Pro patria et libertate A lazarista rend varsói ko­lostorában még megérkezése estéjén találkozott Rákóczi bújdosó vezértársával, Bercsé­nyi Miklóssal. Szánalmas kül­sőt mutatott a gróf. Csontig soványodva, betegen tengő­dött, de személyes nyomorú­sága egyáltalán nem érdekel­te. (Folytatjuk) '7~. h’v;. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents