Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

(Folytatás az 1. oldalról) 1 Feltartóztathatatlan a né­pek harca nemzeti független­ségükért, , azért, hogy maguk választhassák meg a fejlődés általuk helyesnek tartott út­ját. Tudjuk, az imperializmus még nagy erőt képvisel, és ahol csak módja van rá, igyekszik akadályozni a né­pek szabadságtörekvéseit. A történelem menetét azonban nem lehet visszfordítani. Nagyszerű példája ennek a vietnami nép hősi küzdelme és történelmi jelentőségű győzelme, továbbá Laosz, Kambodzsa és Angola népé­nek győzelme, önmagukban is óriási jelentőségűek, de egyben korszakjelzők is ezek a győzelmek. Emlékeztetnek arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom 1957-es, majd 1960-as és 1969-es moszkvai nagy ér­tekezlete is egyszerű, de ha­talmas erejű igazságot mon­dott ki. Azt, hogy az imperia­lizmus a világ sorsát többé nem intézheti kénye-kedve szerint. Az emberiség jöven­dőjének, sorsának mindin­kább meghatározó tényezője a szocializmusért, a társadal­mi fejlődésért, a nemzeti szabadságért és a békéért harcolók ereje. A társadalmi haladás útján nagy léptekkel megy előre az emberiség. Következetesen haladunk a szocializmus építésének útján Rövidesen 60 esztendeje lesz annak, hogy megszületett a világ első szocialista álla­ma, a Szovjetunió. Ismeretes, hogy e csaknem hat évtized alatt a szovjet nép — lenini pártja vezetésével — hallatla­nul nagy nehézségeket küz­dött le és bebizonyította, hogy nem lehet megállítani azon az úton, amelyen Lenin iránymutatása szerint elin­dult. A szovjet nép minden nehézséget és akadályt le­küzdve megvédte hazáját az agresszorra! szemben, újjá­építette országát, begyógyítot­ta a háborús pusztítások se­beit és új, nagy lendülettel folytatja kommunista építő- munkáját. A szocializmus világrend- szerré vált. A szocialista or­szágok népei következetesen haladnak a szocialista társa­dalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építé­sén.’ A kapitalista világ ki­zsákmányolt jai, ott élő osz­tálytestvéreink is nagy erővel, kitartóan harcolnak emberi jogaikért, létbiztonságukért, a kapitalizmus súlyos krízis­ben van. A gazdasági válság olyan formában jelentkezik, amivel korábban neon számol­tak. S a kapitalizmus politi­kai válságban is van, ezt bi­zonyítja, hogy a leghatalma­sabb és legerősebb tőkésor­szágok is szinte lázas bete­gek. Az imperializmus elnyomá­sa alól felszabaduld egykori gyarmati népek is a társa­dalmi haladás útját keresik. Mind több ország nyilvánít­ja ki, hogy nem akar kapita­lista úton. járni, s mind több hangoztatja — a saját értel­mezése szerinti — szocialista fejlődés igényét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszi­lárdításáért, a különböző tár­sadalmi rendszerek közötti békés egymás mellett élés gyakorlati alkalmazásáért, a nemzetek szabadságáért és a társadalmi haladásért folyta­tott küzdelemben nagy lépés­sel közelített fő harci céljai­hoz. Ingyen semmit sem kap­tunk, mindenért keményen kellett dolgozni, küzdeni, s minden területen csak az ag­resszív erőkkel, az imperia­lizmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az im­perializmus természete nem változik, amíg létezik, impe­rializmus marad. Történelmi­leg azonban új helyzet, hogy az imperializmus lehetőségei korlátozottak, befolyási öve­zete összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci kedvét. Európában még je­lenleg is van egy ország, Spa­nyolország, ahol ugyan meg­rendült, de még él a fasiszta rendszer. Latin-Amerika szá­mos országéban a monopol­tőkés, imperialista körök az urak. Birtokolják a hatalmat és kegyetlen elnyomó, fasisz­ta rendszerrel szállnak szem­be a nemzeti, a társadalmi törekvésekkel. Klasszikus, az egész emberiségnek szemet szúró, minden tisztességes embert felháborító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyetlen terror és el­nyomás, amelyben ma is ré­sze van a chilei népnek, ot­tani testvéreinknek és elvtár­sainknak. Az imperializmus a Közel- Keleten is mindent megpróbál, hogy ne érvényesüljön az igaz­ság, s hogy visszaszerezze és fenntartsa befolyását ebben a térségben. Tisztelettel és hálával emlékezünk a szovjet nép hősi harcára Harcban értük el tehát mindazt, amit eddig elértünk, és harc árán fogunk a továb­biakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ha a jövőre gondol! A feltéte­lek ugyan javultak, könnyeb­bek, de harc nélkül nem jut­hatunk előbbre. ,A világ arculatához természe­tesen sok vonás hozzátartozik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint mindennapi életünkkel: ha a szép számmal meglevő napi problémákat és gondokat nézzük, más képet kapunk, mint akkor, ha megfe­lelő alkalommal — és ez a kongresszus ilyen alkalom — egy pillantást vetünk az alap­vető dolgokra, azokra a ten­denciákra és irányzatokra, amelyek a fejlődés útját mu­tatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A haladó erők azért harcolnak, hogy az emberiség sorsa jobbá váljék. A jelenleg még eüJlenfétes viszonyokat tükröző világ a ma ifjúságá­nak öröksége. De a világ na­gyot változott. Már nem olyan, mint 30, 50 vagy 70 esztendő­vel ezelőtt volt. Ennek a vi­lágnak vannak nagy, nehéz küzdelemben szerzett, értékes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék öröksége, amelyet a világ haladó ifjúságának köte­lessége megőrizni és tovább gyarapítani. A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fö­lött aratott győzelem napjáról, önök — szerencsére — felnőtt­ként nem élték át a második világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a ké­pet, amely elénk tárult a má­sodik világháború kitörését kö­vető időszakban, 1939, szeptem­ber elseje, majd 1941 júniusa utón; Bizony, rettenetes világ volt az! Erős meggyőződés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az em­ber a jövőben. Az ellenség ha­talmas volt és legyőzhetetlen- nek látszott. Ne higgyék, hogy valami veteránlegenda az, hogy a hitler-fasizmus, mint rend­szer, szövetségeseivel, a reak­ciós erőkkel együtt a szó szo­ros értelmében egy új közép­kor, új barbárság korszakával fenyegette Európát és az egész világot. A világhódító útra indult fa­sizmus soha többé nem jön már vissza. Fasiszta törekvések még fognak jelentkezni^ a monopoltőke és a burzsoázia — ha bajban van — semmi­lyen eszközöktől nem riad vissza. De a fasiszta világhata­lom és rendszer, mint olyan, a második világháború tüzében elégett és megsemmisült. Meg­menthették tőle az emberisé­get azok, akik szembeszálltak erejével. A hitler-fasizmust és szövetségeseit az antifasiszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győzelemhez hozzá- I járultak minden nép legöntú- j dalosabb fiai, akik nem nyu- | godtak bele a fasiszta megszál- i lásba, a barbárság új korsza­kába. Mi, kommunisták büsz­kék vagyunk arra, hogy a hit­ler-fasizmus megsemmisítésé­ben a döntő szerepet Lenin or­szága, a Szovjetunió töltötte be. Tisztelettel és hálával em­lékezünk a harcra, amelyet a szovjet emberek — joggal — Nagy Honvédő Háborúnak ne­veznek, Megvédtek hazájukat, s ez a győzelmük világtörté­nelmi jelentőségű. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szétzúzta a fa­siszta agresszor.t, ma is a né­pek békéjének legfőbb őre és oltalmazó ja. A világban tehát, amelyet a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus világ- rendszerré vált, a gyarmati rendszer széthullott, az impe­rializmus lehetőségei korláto­zottak és végre eljutott az em­beriség oda, hogy egy új vi­lágháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. A fej­lődés objektív törvényei hat­nak, érvényesülnek. Adottak a feltételei annak, hogy a nem­zetek és a népek szabadok le­gyenek, s az elnyomottak és kizsákmányoltak felemelhessék fejüket, megszabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak ben­nünket arra is, hogy a szub­jektív tényezőknek nem kis szerepük van a jövő alakulásá­ban. A történelmet emberek csinálják — adott lehetőségek és feltételek között. Mi, mar­xisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a néptömegek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második világháború után született ifjú nemzedék soha meg ne ismerje a hábo­rút, az a tetteken, a munkán, a harcon és az álhatatosságon múlik. Jó magam optimista va­gyok, s teljes bizalommal te­kintek ifjúságunk és az embe­riség jövője elé. Pártunk, konmárnyunik vilá­gos és következetes külpoliti­kát folytat. Tudják ezt bará­taink, eülenfaleiink és eltensé­gietak is. Komanunista és mun­káselveinkbőd, a magyar nép érdekeiből kiindulva formál­juk, képviseljük külpolitikám- kat. Együtt haladunk a Szovjet­unióvá!, szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival; gazdasági tevékenységünkben a KGST-crszágokikal, s teljes és meggyőződése« hívei va­gyunk a világ jelenleg létező hárem nagy forradalmi áram­lata, a szocializmust építő né­pek. a nemzetközi komnr.i'nás- ta és munkásmozgalom és a nemzeti szabadságharc erői szoros együttműködésiének. Ez a hárem forradalmi erő együtt támogatja valamennyi béke- szierető ember küzdelmét a tartós és igazságos 'békáért. Töretlenül és teljes mérték­ben szolidárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló né­pekkel. A Magyar Népköztársasáig mindent megtesz a békéért és a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett éléséért. Hajlandók vagyunk az együttműködésre a kapitalista világ mindem reálisan és józanul gondolko­zó emberével1, akit a valóság meggyőzött arról, hagy az em­beriségnek nincs más válasz­tási lehetősége: vagy az atomháború szakadékéiba zu­han, vagy megtanulja és gya­korolja a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élését, gyü­mölcsöző együttműködését. Pártunknak ez a külpolitikai alapállása, kormányunk ezt a külpolitikát folytatja és rea­lizálja. Munkánkhoz, harcunkhoz kedvezőek a feltételek Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eliga­zodni s megismerkedni törté- n'eSmünkkel, keserűen állapít­ja meg, hogy a magyar törté­nelem tele van vereségekkel. Elbukott a Rákóczi-sizabad- sáigharc; leverték az 1848— 49-es szabadságharcot és pol­gári forradalmat, az 1919-es Tanácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő közémskoMs diák né­ha fel is kiált: mikor győzünk már egyszer? Aki azonban társadalmi kérdésekkel fog­lalkozik és némiképp eligazo­dik az ideológiában, a politi­kában, az tudja: népünk tra­gédiáinak fő oka mindig az vojlt, hogy sohasem -kedveztek a külső körülmények és a ha­ladás élére álló legjobbakat, az Igaz ügy képviselőit min­dig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jövendővel kö­töttünk szerződést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé tartozunk, nagy szövetségeseink vannak, mun­káinkhoz, harcunkhoz kedve­zőek a feltételek, jövőnk biz­tosított. A nemzetközi munkát, kül­politikai tevékenységünket il­letően tehát etaiondhatjúk, hogy ma a világ haladó erőd szemében a Magvar Szocialis­ta Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságinak, a szocia­lizmust építő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúság­tól, hogy értékelje, óvja és gyarapítsa tovább ezt a meg­becsülést, amelyet csak tisz­tességes, az egés-z emberiség érdekeivel egybeeső pciliiiiiká- val vívhattunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is eb­ben a szellemben hallassa sza­vát a nemzetközi kérdések­ben. Képviselje bátran, önér­zetesen. és töretlenül a békás egymás mellett élés poT-itiká- jáit, intemacioinalizmusuinkat, megbonthatatlan szolidaritá­sunkat a világ haladó erőivel. Ennek adjanak hangot itthon, a mindennapi munkáhan és az ünnepélyes eseményeken, s a nemzetközi fórumokon, is, így a közelgő varsói európai ifjú­sági .és diáktalálkozón, majd a havannai Világifjúsági Talál­kozón is. Olyan tisztg és be­csületes hangon beszéljenek ezekről a kérdéseikről, mint pártunk, kormányunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma képvisel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe te­kint, legyen bátor! Fiatal ko­runkban reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmond­hatjuk — bár jóslással nem foglalkozunk —, hogy jóra fordul az egész emberiség sor­sa. A világ helyzetét, a tóny-1 leges erőviszonyokat tekintve | úgy látjuk, közeledik az az idő, amikor — amint klasszi­kusaink megfogalmazták — az emberiség a szükségszerűség korszakából a szabadság kor­szakába léphet. Önökön és a világ egész ha­ladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn belül ebbe az új szakaszba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocializmus, a béke győzzön. Előre hát, fiata­lok! Az MSZMP XI. kongresszusa felmérte az ország helyzetéi, megszabta a közvetlen tenni­valókat és világos távlatokat mulatott mindnyájunk számá­ra. Eredményesen befejeztük a IV. ötéves tervet, és — mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megállapította — meg­felelően kezdtük az V. ötéves tervet: az év eső három hónap­jában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. A szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált Az ország politikai helyzete jó. Sokféleképpen bizonyítható, hogy népünk óriási többsége egyetért a párt politikájával s a fejlett szocialista társadalom építése valóban nemzeti prog­rammá vált. Elég, ha arra uta­lunk, hogy a kongresszust kö­vetően az országgyűlési válasz­tásokon az ország lakossága szinte egyhangúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt kö­vető hétköznapokon tetteivel támogatta és támogatja ezt a politikát. És sorolhatnánk a példákat; néhány nappal ez­előtt a május 1-i ünnepségek szintén bizonyították népünk egységét, azt, hogy népünk sa­ját programjának#vallja, sza­vakkal és tettekkel egyaránt támogatja a szocializmus épí­tését. Természetesen a nép támo­gatásáért, a mind jobban izmo­sodó szocialista nemzeti egysé­gért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövet­ségnek is mindennap becsület­től meg kell dolgoznia. De je­lenünk bíztató, a hangulat jó, a munka politikai feltételei kedvezőek. Távlati progra­munk is egyetértésre és támo­gatásra talált, és tapasztalata­ink alapján, teljes joggal mondhatjuk, hogy a párt a programnyilatkozatában fog­laltakat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem aka­rom azt mondani, hogy nincse­nek probléVnáink. Ünnepi al­kalmakkor — amilyen a KISZ kongresszusa is — jó, ha szá­mot vetünk a munka eredmé­nyeivel, de hétköznap elsősor­ban a gondokkal kell törőd­nünk, hogy még gyorsabban haladhassunk. A XI. kongresszus, majd a párt Központi Bizottsága is­mét felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt és minden te­kintetben dolgozzunk hatéko­nyabban, javítsuk munkánk minőségét. A hatékony és jó minőségű munka további fej­lődésünk kulcskérdése az élet, a gazaasagi es a kulturális építés minden területén. Fia például a népgazdaságban az összes rendelkezésre álló ter­melő kapacitást a lehető leg­jobban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk ej a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy ami­kor a legkorszerűbb ipari be­rendezések csak napi 1—2 mű­szakban dolgoznak, akkor szinte bűn nehezen előteremt­hető összegekkel bővíteni azt a kapacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk sza­bad munkaerő gyakorlatilag nincs, nem is lesz. A/meglevő munkaerővel kell intenzíveb­ben, jobban és főleg ésszerűb­ben gazdálkodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogy térjünk vissza a verejtékezés­re, a »-kenyérgőzzel« való munkára. A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás nem ezt jelenti, hanem a termelés jobb megszervezését, a munka- feltételek javítását és termé­szetesen a munkaidő teljes és lelkiismeretes kihasználását. Ami az adminisztratív munka­erőt illeti: a létszámfelvételi zárlat az első lépése volt an­nak az intézkedéssorozatnak, amelynek célja, az adminiszt­rációs munka javítása. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott adminisztráció fölös munkaerőt köt le, hanem azért is, mert emögött is meg­lapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végez­nünk a lakásügy, a tömegköz­lekedés és a közszolgáltatás te­rén a helyzet javításáért. Van­nak problémáink az ifjúságot közelebbről érintő területeken is: még több iskola, tanterem, kollégium, megfelelő kulturális intézmény kellene és sok min­den más hiányzik még. Időn­ként a közellátásban is adód­nak átmeneti problémák rész­ben az időjárás, részben az irányítómunka gyengeségei miatt. A nép ügyének szolgálata — kötelességünk Nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország fizetési mérlegének javítására, az ex­port fokozására. Ehhez szük­ség van az ipar termékszer­kezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a megfe­lelő elgondolások. A nemzet­közi gazdasági hatások ná­lunk nagyon erőteljesen ér­ződnek. A jelenlegi viszonyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgozni, nép­gazdaságunk akkor tud fej­lődni, ha a nemzeti jövede­lem 45 százalékának megfe­lelő importcikket hozunk be. Fizetségként azonban a nem­zeti jövedelem 45 százaléka erejéig exportálnunk kell. Eh­hez komoly erőfeszítések kel­lenek. Számítunk arra, hogy a reá háruló feladatokat min­denki becsülettel megoldja és segíti az ország fizetési mér­legének javítását. Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gon­dolva azért ne feledjük el, hogy például az ország nem­zeti jövedelme 15 év alatt megkétszereződött, s hogy ma mér a fejlett szocialista tár­sadalom építésén dolgozunk. Olyan üzemeink vannak, mint a győri Rába Vagon- és Gépgyár, az Ikarus, a Kőbá­nyai ' Gyógyszerárugyár és számos más, hasonló ipari üzem; vannak olyan mező­gazdasági üzemeink, mint a bábolnai, a nádudvari» — és lehetne még jó néhányat so­rolni, amelyek teljesítményét szívesen elfogadnánk orszá­gos átlagnak. Igyekezni is kell, hogy jelenlegi eredmé­nyeik mihamarabb országos átlaggá váljanak. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy a gyógyszer- exportban Magyarország az egy főre számított átlagot te­kintve a világ első országai között van: Európában Svájc mögött jelenleg a másodikak vagyunk. A fényforrások, iz­zólámpák exportját illetően is körülbelül hasonló a helyzet. Az autóbuszexportban ha­zánk jelentős tényező Euró­Ülésezik a KISZ IX. kongresszusa. (MTI-fotó — KS) (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents