Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-11 / 110. szám
(Folytatás az 1. oldalról) 1 Feltartóztathatatlan a népek harca nemzeti függetlenségükért, , azért, hogy maguk választhassák meg a fejlődés általuk helyesnek tartott útját. Tudjuk, az imperializmus még nagy erőt képvisel, és ahol csak módja van rá, igyekszik akadályozni a népek szabadságtörekvéseit. A történelem menetét azonban nem lehet visszfordítani. Nagyszerű példája ennek a vietnami nép hősi küzdelme és történelmi jelentőségű győzelme, továbbá Laosz, Kambodzsa és Angola népének győzelme, önmagukban is óriási jelentőségűek, de egyben korszakjelzők is ezek a győzelmek. Emlékeztetnek arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom 1957-es, majd 1960-as és 1969-es moszkvai nagy értekezlete is egyszerű, de hatalmas erejű igazságot mondott ki. Azt, hogy az imperializmus a világ sorsát többé nem intézheti kénye-kedve szerint. Az emberiség jövendőjének, sorsának mindinkább meghatározó tényezője a szocializmusért, a társadalmi fejlődésért, a nemzeti szabadságért és a békéért harcolók ereje. A társadalmi haladás útján nagy léptekkel megy előre az emberiség. Következetesen haladunk a szocializmus építésének útján Rövidesen 60 esztendeje lesz annak, hogy megszületett a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. Ismeretes, hogy e csaknem hat évtized alatt a szovjet nép — lenini pártja vezetésével — hallatlanul nagy nehézségeket küzdött le és bebizonyította, hogy nem lehet megállítani azon az úton, amelyen Lenin iránymutatása szerint elindult. A szovjet nép minden nehézséget és akadályt leküzdve megvédte hazáját az agresszorra! szemben, újjáépítette országát, begyógyította a háborús pusztítások sebeit és új, nagy lendülettel folytatja kommunista építő- munkáját. A szocializmus világrend- szerré vált. A szocialista országok népei következetesen haladnak a szocialista társadalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén.’ A kapitalista világ kizsákmányolt jai, ott élő osztálytestvéreink is nagy erővel, kitartóan harcolnak emberi jogaikért, létbiztonságukért, a kapitalizmus súlyos krízisben van. A gazdasági válság olyan formában jelentkezik, amivel korábban neon számoltak. S a kapitalizmus politikai válságban is van, ezt bizonyítja, hogy a leghatalmasabb és legerősebb tőkésországok is szinte lázas betegek. Az imperializmus elnyomása alól felszabaduld egykori gyarmati népek is a társadalmi haladás útját keresik. Mind több ország nyilvánítja ki, hogy nem akar kapitalista úton. járni, s mind több hangoztatja — a saját értelmezése szerinti — szocialista fejlődés igényét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerek közötti békés egymás mellett élés gyakorlati alkalmazásáért, a nemzetek szabadságáért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben nagy lépéssel közelített fő harci céljaihoz. Ingyen semmit sem kaptunk, mindenért keményen kellett dolgozni, küzdeni, s minden területen csak az agresszív erőkkel, az imperializmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az imperializmus természete nem változik, amíg létezik, imperializmus marad. Történelmileg azonban új helyzet, hogy az imperializmus lehetőségei korlátozottak, befolyási övezete összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci kedvét. Európában még jelenleg is van egy ország, Spanyolország, ahol ugyan megrendült, de még él a fasiszta rendszer. Latin-Amerika számos országéban a monopoltőkés, imperialista körök az urak. Birtokolják a hatalmat és kegyetlen elnyomó, fasiszta rendszerrel szállnak szembe a nemzeti, a társadalmi törekvésekkel. Klasszikus, az egész emberiségnek szemet szúró, minden tisztességes embert felháborító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyetlen terror és elnyomás, amelyben ma is része van a chilei népnek, ottani testvéreinknek és elvtársainknak. Az imperializmus a Közel- Keleten is mindent megpróbál, hogy ne érvényesüljön az igazság, s hogy visszaszerezze és fenntartsa befolyását ebben a térségben. Tisztelettel és hálával emlékezünk a szovjet nép hősi harcára Harcban értük el tehát mindazt, amit eddig elértünk, és harc árán fogunk a továbbiakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ha a jövőre gondol! A feltételek ugyan javultak, könnyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. ,A világ arculatához természetesen sok vonás hozzátartozik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint mindennapi életünkkel: ha a szép számmal meglevő napi problémákat és gondokat nézzük, más képet kapunk, mint akkor, ha megfelelő alkalommal — és ez a kongresszus ilyen alkalom — egy pillantást vetünk az alapvető dolgokra, azokra a tendenciákra és irányzatokra, amelyek a fejlődés útját mutatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A haladó erők azért harcolnak, hogy az emberiség sorsa jobbá váljék. A jelenleg még eüJlenfétes viszonyokat tükröző világ a ma ifjúságának öröksége. De a világ nagyot változott. Már nem olyan, mint 30, 50 vagy 70 esztendővel ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, nehéz küzdelemben szerzett, értékes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék öröksége, amelyet a világ haladó ifjúságának kötelessége megőrizni és tovább gyarapítani. A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fölött aratott győzelem napjáról, önök — szerencsére — felnőttként nem élték át a második világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tárult a második világháború kitörését követő időszakban, 1939, szeptember elseje, majd 1941 júniusa utón; Bizony, rettenetes világ volt az! Erős meggyőződés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az ember a jövőben. Az ellenség hatalmas volt és legyőzhetetlen- nek látszott. Ne higgyék, hogy valami veteránlegenda az, hogy a hitler-fasizmus, mint rendszer, szövetségeseivel, a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmében egy új középkor, új barbárság korszakával fenyegette Európát és az egész világot. A világhódító útra indult fasizmus soha többé nem jön már vissza. Fasiszta törekvések még fognak jelentkezni^ a monopoltőke és a burzsoázia — ha bajban van — semmilyen eszközöktől nem riad vissza. De a fasiszta világhatalom és rendszer, mint olyan, a második világháború tüzében elégett és megsemmisült. Megmenthették tőle az emberiséget azok, akik szembeszálltak erejével. A hitler-fasizmust és szövetségeseit az antifasiszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győzelemhez hozzá- I járultak minden nép legöntú- j dalosabb fiai, akik nem nyu- | godtak bele a fasiszta megszál- i lásba, a barbárság új korszakába. Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a hitler-fasizmus megsemmisítésében a döntő szerepet Lenin országa, a Szovjetunió töltötte be. Tisztelettel és hálával emlékezünk a harcra, amelyet a szovjet emberek — joggal — Nagy Honvédő Háborúnak neveznek, Megvédtek hazájukat, s ez a győzelmük világtörténelmi jelentőségű. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szétzúzta a fasiszta agresszor.t, ma is a népek békéjének legfőbb őre és oltalmazó ja. A világban tehát, amelyet a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus világ- rendszerré vált, a gyarmati rendszer széthullott, az imperializmus lehetőségei korlátozottak és végre eljutott az emberiség oda, hogy egy új világháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. A fejlődés objektív törvényei hatnak, érvényesülnek. Adottak a feltételei annak, hogy a nemzetek és a népek szabadok legyenek, s az elnyomottak és kizsákmányoltak felemelhessék fejüket, megszabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak bennünket arra is, hogy a szubjektív tényezőknek nem kis szerepük van a jövő alakulásában. A történelmet emberek csinálják — adott lehetőségek és feltételek között. Mi, marxisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a néptömegek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második világháború után született ifjú nemzedék soha meg ne ismerje a háborút, az a tetteken, a munkán, a harcon és az álhatatosságon múlik. Jó magam optimista vagyok, s teljes bizalommal tekintek ifjúságunk és az emberiség jövője elé. Pártunk, konmárnyunik világos és következetes külpolitikát folytat. Tudják ezt barátaink, eülenfaleiink és eltenségietak is. Komanunista és munkáselveinkbőd, a magyar nép érdekeiből kiindulva formáljuk, képviseljük külpolitikám- kat. Együtt haladunk a Szovjetunióvá!, szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival; gazdasági tevékenységünkben a KGST-crszágokikal, s teljes és meggyőződése« hívei vagyunk a világ jelenleg létező hárem nagy forradalmi áramlata, a szocializmust építő népek. a nemzetközi komnr.i'nás- ta és munkásmozgalom és a nemzeti szabadságharc erői szoros együttműködésiének. Ez a hárem forradalmi erő együtt támogatja valamennyi béke- szierető ember küzdelmét a tartós és igazságos 'békáért. Töretlenül és teljes mértékben szolidárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. A Magyar Népköztársasáig mindent megtesz a békéért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Hajlandók vagyunk az együttműködésre a kapitalista világ mindem reálisan és józanul gondolkozó emberével1, akit a valóság meggyőzött arról, hagy az emberiségnek nincs más választási lehetősége: vagy az atomháború szakadékéiba zuhan, vagy megtanulja és gyakorolja a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, gyümölcsöző együttműködését. Pártunknak ez a külpolitikai alapállása, kormányunk ezt a külpolitikát folytatja és realizálja. Munkánkhoz, harcunkhoz kedvezőek a feltételek Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eligazodni s megismerkedni törté- n'eSmünkkel, keserűen állapítja meg, hogy a magyar történelem tele van vereségekkel. Elbukott a Rákóczi-sizabad- sáigharc; leverték az 1848— 49-es szabadságharcot és polgári forradalmat, az 1919-es Tanácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő közémskoMs diák néha fel is kiált: mikor győzünk már egyszer? Aki azonban társadalmi kérdésekkel foglalkozik és némiképp eligazodik az ideológiában, a politikában, az tudja: népünk tragédiáinak fő oka mindig az vojlt, hogy sohasem -kedveztek a külső körülmények és a haladás élére álló legjobbakat, az Igaz ügy képviselőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jövendővel kötöttünk szerződést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé tartozunk, nagy szövetségeseink vannak, munkáinkhoz, harcunkhoz kedvezőek a feltételek, jövőnk biztosított. A nemzetközi munkát, külpolitikai tevékenységünket illetően tehát etaiondhatjúk, hogy ma a világ haladó erőd szemében a Magvar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságinak, a szocializmust építő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúságtól, hogy értékelje, óvja és gyarapítsa tovább ezt a megbecsülést, amelyet csak tisztességes, az egés-z emberiség érdekeivel egybeeső pciliiiiiká- val vívhattunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is ebben a szellemben hallassa szavát a nemzetközi kérdésekben. Képviselje bátran, önérzetesen. és töretlenül a békás egymás mellett élés poT-itiká- jáit, intemacioinalizmusuinkat, megbonthatatlan szolidaritásunkat a világ haladó erőivel. Ennek adjanak hangot itthon, a mindennapi munkáhan és az ünnepélyes eseményeken, s a nemzetközi fórumokon, is, így a közelgő varsói európai ifjúsági .és diáktalálkozón, majd a havannai Világifjúsági Találkozón is. Olyan tisztg és becsületes hangon beszéljenek ezekről a kérdéseikről, mint pártunk, kormányunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma képvisel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe tekint, legyen bátor! Fiatal korunkban reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmondhatjuk — bár jóslással nem foglalkozunk —, hogy jóra fordul az egész emberiség sorsa. A világ helyzetét, a tóny-1 leges erőviszonyokat tekintve | úgy látjuk, közeledik az az idő, amikor — amint klasszikusaink megfogalmazták — az emberiség a szükségszerűség korszakából a szabadság korszakába léphet. Önökön és a világ egész haladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn belül ebbe az új szakaszba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocializmus, a béke győzzön. Előre hát, fiatalok! Az MSZMP XI. kongresszusa felmérte az ország helyzetéi, megszabta a közvetlen tennivalókat és világos távlatokat mulatott mindnyájunk számára. Eredményesen befejeztük a IV. ötéves tervet, és — mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megállapította — megfelelően kezdtük az V. ötéves tervet: az év eső három hónapjában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. A szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált Az ország politikai helyzete jó. Sokféleképpen bizonyítható, hogy népünk óriási többsége egyetért a párt politikájával s a fejlett szocialista társadalom építése valóban nemzeti programmá vált. Elég, ha arra utalunk, hogy a kongresszust követően az országgyűlési választásokon az ország lakossága szinte egyhangúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt követő hétköznapokon tetteivel támogatta és támogatja ezt a politikát. És sorolhatnánk a példákat; néhány nappal ezelőtt a május 1-i ünnepségek szintén bizonyították népünk egységét, azt, hogy népünk saját programjának#vallja, szavakkal és tettekkel egyaránt támogatja a szocializmus építését. Természetesen a nép támogatásáért, a mind jobban izmosodó szocialista nemzeti egységért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövetségnek is mindennap becsülettől meg kell dolgoznia. De jelenünk bíztató, a hangulat jó, a munka politikai feltételei kedvezőek. Távlati programunk is egyetértésre és támogatásra talált, és tapasztalataink alapján, teljes joggal mondhatjuk, hogy a párt a programnyilatkozatában foglaltakat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem akarom azt mondani, hogy nincsenek probléVnáink. Ünnepi alkalmakkor — amilyen a KISZ kongresszusa is — jó, ha számot vetünk a munka eredményeivel, de hétköznap elsősorban a gondokkal kell törődnünk, hogy még gyorsabban haladhassunk. A XI. kongresszus, majd a párt Központi Bizottsága ismét felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt és minden tekintetben dolgozzunk hatékonyabban, javítsuk munkánk minőségét. A hatékony és jó minőségű munka további fejlődésünk kulcskérdése az élet, a gazaasagi es a kulturális építés minden területén. Fia például a népgazdaságban az összes rendelkezésre álló termelő kapacitást a lehető legjobban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk ej a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy amikor a legkorszerűbb ipari berendezések csak napi 1—2 műszakban dolgoznak, akkor szinte bűn nehezen előteremthető összegekkel bővíteni azt a kapacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk szabad munkaerő gyakorlatilag nincs, nem is lesz. A/meglevő munkaerővel kell intenzívebben, jobban és főleg ésszerűbben gazdálkodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogy térjünk vissza a verejtékezésre, a »-kenyérgőzzel« való munkára. A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás nem ezt jelenti, hanem a termelés jobb megszervezését, a munka- feltételek javítását és természetesen a munkaidő teljes és lelkiismeretes kihasználását. Ami az adminisztratív munkaerőt illeti: a létszámfelvételi zárlat az első lépése volt annak az intézkedéssorozatnak, amelynek célja, az adminisztrációs munka javítása. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott adminisztráció fölös munkaerőt köt le, hanem azért is, mert emögött is meglapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végeznünk a lakásügy, a tömegközlekedés és a közszolgáltatás terén a helyzet javításáért. Vannak problémáink az ifjúságot közelebbről érintő területeken is: még több iskola, tanterem, kollégium, megfelelő kulturális intézmény kellene és sok minden más hiányzik még. Időnként a közellátásban is adódnak átmeneti problémák részben az időjárás, részben az irányítómunka gyengeségei miatt. A nép ügyének szolgálata — kötelességünk Nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország fizetési mérlegének javítására, az export fokozására. Ehhez szükség van az ipar termékszerkezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a megfelelő elgondolások. A nemzetközi gazdasági hatások nálunk nagyon erőteljesen érződnek. A jelenlegi viszonyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgozni, népgazdaságunk akkor tud fejlődni, ha a nemzeti jövedelem 45 százalékának megfelelő importcikket hozunk be. Fizetségként azonban a nemzeti jövedelem 45 százaléka erejéig exportálnunk kell. Ehhez komoly erőfeszítések kellenek. Számítunk arra, hogy a reá háruló feladatokat mindenki becsülettel megoldja és segíti az ország fizetési mérlegének javítását. Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gondolva azért ne feledjük el, hogy például az ország nemzeti jövedelme 15 év alatt megkétszereződött, s hogy ma mér a fejlett szocialista társadalom építésén dolgozunk. Olyan üzemeink vannak, mint a győri Rába Vagon- és Gépgyár, az Ikarus, a Kőbányai ' Gyógyszerárugyár és számos más, hasonló ipari üzem; vannak olyan mezőgazdasági üzemeink, mint a bábolnai, a nádudvari» — és lehetne még jó néhányat sorolni, amelyek teljesítményét szívesen elfogadnánk országos átlagnak. Igyekezni is kell, hogy jelenlegi eredményeik mihamarabb országos átlaggá váljanak. Dicsekvés nélkül szólhatunk arról is, hogy a gyógyszer- exportban Magyarország az egy főre számított átlagot tekintve a világ első országai között van: Európában Svájc mögött jelenleg a másodikak vagyunk. A fényforrások, izzólámpák exportját illetően is körülbelül hasonló a helyzet. Az autóbuszexportban hazánk jelentős tényező EuróÜlésezik a KISZ IX. kongresszusa. (MTI-fotó — KS) (Folytatás a 3. oldalon)
