Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

]VP ... i IÍULcS levél ír • írom keserű tekintet, a rom egymás mellett áAió idegen. E.gy család. Középen a tízéves fiú, be­húzott váltakkal, közönyösen. A szemközti falon egy má­sik fénykép. 1910 körül ké­szülhetett. Apa, anya, tizen­három gyerek. Mosolyognak. Egy család. Az öregasszony a székébe süllyed, a fejével biccent ar­ra, akiről előjön a szó. »Apám először takács volt, később meg valami felügyelő. Örökö­sen itta a feketét, a szájá­ban cigaretta lógott, de egész életében fél pohárrá való bort nem ivott meg. Anyámat kerruemy lelkűnek, de jóságos­nak nevelte a sors. Szétosz­totta a vacsorát, néha csak egy gerezd alma jutott. Nyo­morban éltünk. A gyerekek, nézze, a gyerekek. Hét lány, hat fiú. Négy fiút elvitt a to­rokgyík, az ötödiket huszon­hét éves korában agyonlőtték az első háborúban. Anyám, szegény, beleháborodott. Azt se fogta föl, amikor később fejbe lőtte magát az utolsó fiú, mert rosszul nősült. Mi heten, a gonoszok, a lányok, megmaradtunk.-« Már csak négyen élnek. Széthúznak, vagyonért mara­kodnak. Az öregasszony pa­naszkodik, ha beteg, nem nyitják rá az ajtót; de a pénzért, azért hiába kapasz kodnak, az azé. lesz, aki a gondját viseli. Majd ha any- nyira se bírja magat, mint most. Nézzük hát a másik képet, beszéljünk róla. Biztatom az öregasszonyt. legyen erős. Könnyei között egy pillanatra átsüt a mosoly. »-Erős, édes fiam azt mondja, hogy legyek erős. Hát hogyan bírnám anélkül a hatvankilenc éve­met? Harmincegyben hozzá mentem az uramhoz, egy évre rá megszületett a fiam, négy év múlva ki kellett vetetni a jobb vesémet; gépíró voltam, nein fűtöttek a pénzügyi igazgatóságon, megfáztam, egész éüetennre nyomorult let­tem.« A férje taxis volt, ritkán látták. — Nem, boldogok nem voltunk talán egy per­cig sem — mondja az öreg­asszony. A férj ivott, csavar­góit, összeállt egy cédával, kiköltözött a szőlőhegyre, ha bejött a városba, nem volt benn köszönet, mert a gyere­keket nem nézhette.« Ha ivott, a fiú nem állhatott meg előt­te, ráadásul az a ringyó is tüzelte a család ellen. Nem akarom bántani haló porában — hetvenegyben temettem el —, de szerencsétlen ember sokat vétkezett életében. Nem haragudtam másért, csak a gyerekért. Mert ő üldözte el, ő tette boldogtalanná, az uram.« A fiú nem volt egészsé­ges, kamaszkorában tályog nőtt a szíve fö­lé — fulladt, szorította. Ka­posváron kezdte a gimnáziu­mot, nem ment a tanulás, el­buktatták. Bonyhádon foly- j tatta, jobb is volt. hogy nem | élt az apja közelében. Pedig | akkor már az apának is kiju- ; tott a bajból, bevonultatták, hadifogságba esett. ameri­kaiak tartották lágerben. Meg­betegedett, orvost nem vittek neki. Más emberként jött vissza negyvenöt őszén, de a gyereket ezután se állhatta. »-Volt egy bíró Kaposváron, : áldja meg az Isten az emlé­két is, bejuttatta a fiamat egy soproni iskolába, hogy milyenbe, már nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a patikusmesterséget akarta ki­tanulni a fiam. Egyszer, öt­venhárom őszén azt írta, sür­gősen küldjem utána a hosz- szú ujjú ingét, mert szüksé­ge van rá. Egy hétre rá visszaött a csomag: a címzett ismeretlen. Buta vicc, mond­tam a postának, hiszen egy éve már ott tanul a fiam. ír­tam Sopronba az igazgatónak kétszer is, mikorra megtud­tam az igazságot, hogy a fiam, az én fiam néhány is­kolatársával átszökött a ha­táron.« Linzbe került, lágerbe. Egy hónap múlva írt a barátjának, az egész levél arról szólt, mi­előbb ki akar szabadulni a tábor rabságából, Amerika, Amerika, ez a cél. Nem győzte Somogyi Néplap kávám!, megszokott, a svájci határom kapták el. Aztám meg­látta az új világot. »Én tudom, hogy az apja kegyetlensége üldözte el, de a kalandregényeket is bújta, a dzsungelekről, a titokzatos tájakról olvasott, beszélt örö­kösen. Én már az ötvenes évek végén kerestetni kezd­tem, meg is találta a Vörös kereszt. Akkor írta, hogy nr aggódjak, de másfél évtized:? utána nem küldött egy sort sem.« Az öregasszony nem nyugo dott. Hetvennégyben végre újból jó hírt küldött a Vörös- kereszt: a fiú Los Angelesbe- él. És megjött a levél is Apámat Isten nyugossza bé­kében, én jól vagyok. Nag; baj, hogy elhagytam Magyar- országot. Nem vagyok itt ál lampolgár, mert más országba akartam menni, de az ide gyorsan eltelt és én itt ma­radtam. Amerika nem olyan jó, mint azelőtt lehetett. É. abból se láttam semmit.« Irta, hogy vannak ügyvé dek, akik ismerik a magyar törvényeket, és segítik azokat akik haza akarnak utazni Csoportokat szerveznek, égés', családok indulnak Magyaror­szágra látogatóba. Vagy vég­legesen. »Senkim sincs, egye d-ül élek. Évekkel ezelőtt volt egy venezuelai lányismerő­söm, de már nem tartok vele kapcsolatot. Elveszett a cí­me.« Azt írta, befizet egy cso­portos utazásra, ennyi pénze még van. A másik levelében már más állt. »Minden drága lett és én beteg voltam. Ér­deklődöm. hogy lehet ide magyar pénzt küldeni, vagy jegyet az utazáshoz. A segély­ből futja az élelemre, nem éhezem. Édesanyám, várom sorait, remélem, minden ki­alakul, ahogv tervezzük és hamarosan otthon leszek.« A levél után semmi, a mai napig semmi. Az öregasszony az ég felé emeli a kezét, és válaszért könyörög: él-e még a fiú? Miért nem válaszol a leve­lekre, miért nem ő vette át a Vöröskereszt tértivevényes borítékát? Igaz-e hogy nyo­mornegyedben tengődik? En­gem kért: »Üljön fiam, repü­lőre, megfizetem a jegyét, s hozza haza a gyerekemet!« Legyen itthon, hogy nyugság- ra találjon. »Ttt a címe: Ottó Jenő Bogyó. 624. I. Bixel Apt. 29. Los Angeles 90017. Califor nia, USA. Mindig magamnál hordom a címét, talán vala­ki kimenne érte. Ugye. még nem késtem el? Amióta el­ment. neki gyűjtöttem a pén zemet. Van annyi, hogy haza hozathatom.« Egész nap az ajtóban ül, a postást várja. De levél nem jön. S; zclgcííioítís tizenkét községnek A szárszói áfész jó példája A Balatonszárszói Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet működési területén tizenkét község van. Ezeken a telepü­léseiken mintegy 20—25 ezer ember él, közülük csaknem 2900-an tagjai a fogyasztási szövetkezetnek. Amíg koráb­ban az igények kielégitásáhez elég volt az élelmiszert és iparcikket árusító üzletek jó áruellátása, a kulturált kisaod- -iálás, az évek múlást "«1 mind óbb egyéb kérés is teljesítés- •e várt. Egyre több a távétei- '•zülék, a rádió, a magnetofon, i lemezjátszó és a háztartási elektromos gép. Kell tehát vil­lanyszerelő, óla jkályha-javító, vízvezeték-szerelő is. Érthető, hogy falugyűléseken, párttag- ;y üléseken földművesszövet- irzeti részközgyűléseken, ta- lácsiiléseken elmondták kéré­süket az emberek: jó volna, ha az áfész gondolna az ilyen munkákra is. Másfél évvel ezelőtt Bala- tonszemasen megnyílt a szár­szói áfész szolgáltatóháza. Egy­millió forintba került az épít­kezés, háromszázezerbe a be­rendezés (a megyei tanács fél­millióval támogatta megvaló­sítását). Kosaras Lajos, a szö­vetkezet főkönyvelője mondta: — Még el sem készült a lé­tesítmény, máris eleg szakem­ber jeletkezett a hirdetésre. Többnyire a Balaton-parti te- lepüléskeről jöttek, s vala­mennyien jól végzik a mun­kájukat. Elsősorban az áfész- tagok kívánsága teljesült ezzel a szolgáltatóházzal, hiszen leg­közelebb Siófokon, illetve Ba- latonbogláron végeznék el csak az ilyen munkát. Szolgáltatóház — tulajdon­képpen nem ilyen épületre gondol, aki ezt a szót hallja. Mégis: azt adja, amit a szó ígér. Műhely van itt a rádió-, tv-, magnó- és lemezjátszó- szerelőknek, aztán a villany- szerelőknek, a háztartási gé­pek javítóinak, a vízvezeték- és olaj kályha-szerelőknek. Az irodában Reményi László te­lepvezető adott felvilágosítást: — A műhelyek jól el vannak látva műszerekkel, csupán a múlt negyedévben 25 ezer fo­rintért vettünk szerszámokat. S állandóan kdrszerűsítünk, hiszen a feladatok minőségileg is változnak. A tizenhét dol­gozó közül tizenöt szakember. Rendszeresen képzünk ipari tanulóikat, a Gelúával együtt' működve. Áprilistól vízveze­ték-szerelést is végzünk, erz. a legújabb szolgáltatásunk. Az igények növekedését mutatja, hogy csupán áprilisban több mint 46 500 forint volt a for­galmunk. Emellett saját szö­vetkezetünknek 120 ezer fo­rint értékű munkát vég^-türV a hűtőkamráknak, a hűtőrul­Pintér Dezső toknak ugyanis a boltok áru­tartasánál fontos szerepük van. Tavaly még nem volt külön autójuk a javításra váró eépek összeszed éséhez, most már egy Nisa látja el ezt a feladatot. A körzet boltjaiban táblák jelzik: milyen hibák kijavítását végzik el, s hol gyűjtik össze a kisgé­peket. A nagyobbakért házhoz mennek. A legnagyobb igény tévéjavítÉbra van, ezt követi a magnó és a rádió. A legújabb szolgáltatást. a vízvezeték- szerelést eddig a bálványosi iskolának es óvodának, a Könnyűipari Minisztérium üdülőjének, a szemesi köny­vesboltnak és a kőrösheeyi óvodának végezték el. Tavaly a rádió- és tévészerviz, az olaj­kályha ás a háztartási gépek, javítása félmillió forint értékű volt. Fölkerestünk a szárszói áfész körzetében néhány tanácsi ve­zetőt: mondják el véleményü­ket, tapasztalataikat erről a szolgáltatásról. Dr. Pertus László balatanszárszóá tanács­elnök : — Nagyon nagy szükség volt a háztartási kisgépek javításá­nak erre a szervezett formá­jára. Szemes, Szólád, Őszöd és Szárszó lakosságának a véle­ményét mondom: érdemes volt a tanácsüléseken és más össze­jövetelen kérni az áfész-től ezt Gépkocsival gyűjtik össze a javítandó eszközöket. a szolgáltatást. Mióta kocsijuk I vehesse. Azóta ez megtörtént, is van, gyorsabb a munka. Jól | A kocsi vásárlásban a tanácsok dolgoznak, s nem törekszenek mindenáron a bevételre. Mon­dok erre egy példát. Volt, aki a tévéjénél kópcsőcserét kért a szerelőktől — de nem telje­sítették a kórósét, mondván: hadd nézzék meg előbb ők, hátha nem is kell a nagy költ­séggel járó csere. Es nem is kellett... Tóth János ba laton föld vári tanácselnök: — Szárszón egy hónappal ezelőtt öt községi tanács veze­tői mondták el az ilyen szol­gáltatás iránti igényüket, az áfész képviselői pedig a lehe­tőségekről tájékoztattak. Azt mondtuk: kapjon nagvobb nyilvánosságot ez a szolgálta­tás, hogy a lakosság igénybe is segítettek. Itt, Földváron egyelőre két boltban gyűjtik össze a .javítandó eszközöket. A szövetkezet törekvései egy­beesnek a mi céljainkkal. An­náit idején a gázcseretelep lé­tesítését is támogattuk, es együttműködünk a jövőben is. Az áfész szolgáltatóipari szakemberei ezekben a napok­ban fölkeresik a körzetben le­vő községi tanácsokat, s meg­állapodnak az iskoláknál, óvo­dáknál és egyéb helyeken el­végzendő munkákban. Mind­két fél sol..at vár az együttmű­ködéstől, amelynek végső so­ron — a lakosság látja igazi hasznát. Hemesz Ferenc Este tíz óra. Ritkul a gépkocsiforgalom, a házak ablakai előtétednek, a szó­rakozóhelyek — egy-kettő kivételével — bezártak mór. A buszok — félig üresen — utolsó fordulóikat teszik; Kaposvár éjszakai pihenőre készül. Van egy pontja a városnak, ahol ekkor még tetőzik a nyüzsgés: a vasútállomás. Az üzemek és gyárak felől ér­keznek a helyi járatok. Sű­rűsödik az embertömeg. A délutános műszakról jönnek a bejárók. Megtelnek a folyo­sók, a várótermek és a pe­ron. A büfé é6 az étterem már zárva. A nemdohányzóban minden ülőhely foglalt; a fal mellett sokan állnak, meg­üresedő székre várva. A fo­lyosó padjai is megteltek. Nézem az órát. Végtelenül hosszúnak érzek egy-egy per­cet. — Megszoktuk. Minden itt eltöltött félóra hozzá tartozik a napunkhoz. Csak késéskor mérgelődünk — mondja az asz talszomszédom. Aztán ki- nillant az ablakon. Masas, kopaszodó homlokán elsimul­nak a redők: megjött a vo­nat. Kezébe kapja elmaradha- l Az első megállónál néhá- tatlan aktatáskáját, és indul. I nyan leszállnak. A vonat új­Egyre többen szállingóznak kifelé. A szerelvények már a helyükön; hangszórók köz­ük. hogy Fonyód, Barcs, Gyékényes, Dombóvár, Felső- mocsolád felé indulnak a vo­natok. A kocsikban nincs kavaro­dás. Fiatalok, öregek, egy munkahelyen dolgozók — ki­ki a megszokott helyére ül. Enyhe zökkenéssel indu­lunk. A váltókon csikorog, kattog a kerék. Magunk mö­gött hagyjuk a várost, már csak a toronyházak. fényei látszanak. Van, akit elnyom az álom. Az ajtó melletti ülésen borostás, jó negveve- nes férfi otthonosan alszik Aki csak néhanapján ül vo­natra, sosem merné ezt koc­káztatni. Felébresztjük. Ránkmordul. Tudja, hogy még nem ért haza. — Mennyi Ideig utazik? — Fél órát. — Nem fél, hogy esetleg s végállomáson köt ki ? — Nem. Mo-sroktam a tá­volságot. Mm-ton állomáson felébredek. Tizenöt év nagy idő. .. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Sokat betegeskedett a feie- nak. Mig kettős játékával fog­delem gyermeket váró fele- lalkozott, aközben Rákóczi daj sége, ezért biztosabbnak látta kákra hagyva kisfiát, feleségé- Rákóczi, ha a szülésre Bécs- vei hazautazott. 1701 január­ben kerül sor. Felesége és jában toppant be Sárospatakra második fia, József látogatá- a francia származású oszirók sara indult. Bercsényinek is kapitány. írásban csupán a dolga volt a birodalom fővá- francia hadügyminiszter vála- rosában. Hosszas fontolgatá- szolt, ő is mindössze udvarias- sok után Bécsben fogalmaz- sági frázisokkal fizette ki ön- ták meg azokat a leveleket, kén-tes szövetségesüket. Lon- amelyek XIV. Lajos francia gueval azonban olyan ékesszó királynak és hadügyminiszte- lássa! adta elő XIV. Lajos ál rének. Barbesieux-nek szól- lítólagos üzenetét, hogy Rá ra elindul, mi is továbbme­gyünk. A dohányzószakaszban sűrű a füst. Kártyáznak. A szélső játékostól megkérde­zem, hogy miért hódit a kártya a vonaton. Duzzadt, karikás szemével rámnéz, kiveszi szájából a félig égett Fecskét: — Így gyorsabban megy az idő. Igen, az idő. Mert tulaj­donképpen erről van szó. A tiszta munkaidőt 2—3, esetleg több órás utazással toldják meg, attól függően, ki hol lakik. És a bejáró, ha lema­rad egy vonatról órákig vár­hat a következőre. Mégis so­kan csinálják. Kaposvárhoz a jobb munkakörülmények kötik őket. falujukhoz a csa­lád, a lakás, a háztáji. Néhány megállón ismét túljutottunk. Egyre keveseb­ben vagvunk. Az egyik ko­csiban asszonyok ülnek. Ki­fogyhatatlanok a szóból. Tő­lük tudom meg, hogy a vasút­állomáson nem mindenki szá­mára ér véget az út: töb­ben buszra szállnak, és még 6—7 kilométert utaznak. Az első osztályú szakasz­ban szolgálatukat letöltött vasutasok. Elnyomta őket az álom. Amott összebújva egy pár. Ez 6em tart örökké. A lény megy. a fiú marad. Bú­csút intenek: — Akkor holnap délben! Szia! Én nem vártam c'élig. ha­nem a déMőt'ös műszakkal jöttem vissza. A hr’nali vo­nattal. Ez a bejárás legna­gyobb próbatétele. Van. aki fél 3—3 órakor ébred. S ez még nem is ha’na) — ez még az Ä'6zaka »gv do-abká­ja. amikor legédesebb az Rákóczi és tak. Kifogástalan politikai tá- kóczi változatlanul reményke- álom. A kocsikban félhomály. Az álmok itt folytatódnak. Épp az ő véleménye nyomán életét. Épp ezért enyhült meg Rákóczival szem- Bercsényi kellő óvatossággal jékozottságra valló, és az ügy dett a Napkirály cselekvő jó­ben a többi Habsburg-elle- fogott cselekvéshez. A sors komolyságához méltó érve- indulatában. Üjabb levelet írt nes földbirtokos magatartása, tragikuma, hogy a zárkózott, léssel indokolták meg, miért XIV. Lajosnak, és február de- Csakhamar kialakult amolyan mérlegelő fejedelem épp egy érdeke a francia nagyhata- rekán megint Párizsba sietett szövetségféle, többek, között hétpróbás kalandort fogadott lomnak, hogy támogassa Ma- Longueval. Vay Adóm, Szirmay István, a bizalmába. Longueval fran- gvarorezág régi függetlensé- Sándor Gáspár részvételével, cia származású osztrák száza- gének feltámasztását. A leve- N • Jellegében még hasonlít ez a dós a legtökéletesebben kép- lek átadásakor alapos, mm- h ~ láthassa bete« feleséeét’ Wesselényi-féle összeesküvés- zett besúgók mesterfogásaival den részletre kiterjedő szóbe- 17m - ril- “ ,(1*F hez, mert elsősorban a gazda- szerezte meg Rákóczi rokon- ü utasításokkal látta el bizal- ,j , kézbesítettek neki tő gok éllenállását veszi számi- szenvét, akinek szüksége volt masát Rákóczi. 1700 novem- Ua nővére értesítette hogy tásba, de fontos mozzanatok- Európa-szerte jártas, a maga- bér elsején történt mindez. Longuevalt Linzben " letartóz- ban tovább lép annál, számol sa|3{3 körökben otthonos, Véletlenül épp azon a napon, tatták. magyar főurak leveleit az alacsonyabb sorsúak bevo- mindamellett bátor, vállalkozó amikor meghalt az örökös nél- találtak nála. Alig tudta meg násavaL a lengyelek revén tá- kedvű segítőre. Másképp egy- küü spanyol király, s elsza- akoczi a vészjósló hírt, né- maszkodni kíván külső segít- Rzerűen nem tarthatott kap- badulthattak a birtoklási hany óraval késöbb kastélyaiba ségre, s épít a francia támoga- M oly nélkülözhetet- vágy szenvedélyei a hatalmas ^‘®ttakt_a ^ tásra. Az ország, felszabadítását len pártfogókkal. Lx>n- jelentőségű spanyol trón meg­szerves összefüggésbe hozza guevalt épp francia mivolta szerzésére. A két legnagyobb Kperjesre kísérték. Hiába til- Európa diplomáciái, katonai miatt tartotta alkalmasnak, kontinentális uralkodóház, a tot la meg feleségének, hogy érdekviszonyaival. Nem álmo- hiszen a százados igen meg- Habsburgok és a Bourbonok kövesse, az asszony nem tágí dozók, nem amatőrök. Értenek gyotoen, a társalgás ragyogó egyaránt igényt tartottak His- a politikához. művészetével tett hitet a ma- pánia legendás koronájára. Nagy erkölcsi züllött ség jel- gvar—francia barátság mel- Longueval látszat szerint tö- lenvttte a barokk kor poütikaá lett. kéletesen megfelelt feladata Egv-eev társaság halkan be­szélget: az esti tévéműsor, a legutóbbi meccs a téma. És újra a kártya. i_r • ,, ,, ,, Mire Kaposvárra érünk, gének feltámasztását. A leve- ^cmegtelik a szerelvény. Az « =, alté előtt már állnak, leszál­lásra várva. Egv tinédzser korú fiatalembertől megkér­dezem : — Nem lenne jobb a vá­rosban lakni? — Télen bent laktam al­bérletben. Sokba kerül. Leszállunk. Még sötét van. Az állomásra egymás után érkeznek a vonatok. Megte­lik a bisztró. Szeszes italt már nem árulnak; kulturál­tabb a légkör. Akinek több ideje van, akár le is ülhet. Az emberek kávét isznak, újságot, vesznek, aztán indul­nak. Várja őket a gyár, az üzem. Pinczés Szilveszter tonák, és foglyul ejtették. tott mellőle. Eperjesről azután lóhalálában Becsbe utazott, lé­péseket tenni férje érdekében. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents