Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

Csodabogár a faiskolában SZELLEMI TÖBBLET Már Fejér megye területén >*— az enyingi tanács közigaz­gatási körzetében — járunk, de még mindig somogyi me­zőgazdasági nagyüzem határa tárul elénk: itt működik Ugyanis a Siófoki Állami Gazdaság aisótekeresi kerüle­te. Az út mellett furcsa gép, amolyan csodabogár (később a gazdaság dolgozóitól hallot­tuk: ők is így nevezik) hívja fel magára a figyelmet. A francia gyártmányú Bob: kerti gép. Kezelője, Tóth László, nyilvánvalóan a kerü­let egyik legmegbízhatóbb — és aihogyan 6 mondja: leg­nyugodtabb — traktorosa, máskülönben aligha bíznák meg a másfél millió forint értékű, tizen­hat munka- műveletre ké­pes gép veze­tésével. A kul- tivátorozás az egyéves alma­faiskolában — szerinte in­A vadalmaalanyokat gép »rakja« a földbe. A jó időben gyorsult a díszcserjeültetés üteme. kább higgadt­ságot, mint­sem nehéz fi­zikai munkát kíván. — Egy fran­cia szerelő ok­tatott ki ben­nünket — mert még egy ilyen gép dolgozik a kerületben —, s beállította a gépeket. Itt nem lehet ug­rálni, mert Harminc vagon zöldség 10,5 milliós felvásárlás (Tudósítónktól.) Befejezéséhez közeledik a szerződéskötés a karádi áfész körzetében. Négyszáz kisgaz­dasággal kötöttek megállapo- • dást, amelyek 46 holdon 30 vagon zöldségfélét kívánnak termelni 1976-ban. A terület 34 holddal több mint az elő­ző évben. Főleg uborka, zöld­bab, petrezselyem és paprika termelésére kötöttek megálla­podást a gazdákkal, Somogy- acsán, Törökkoppányban, Ná- gocson, Karádon és a hozzá­juk tartozó többi községben is. A nyúltenyésztés eredmé­nyeinek növelése miatt a Könnyei Állami Gazdaságtól a korszerű tartásnak megfelelő nyúlketreceket vásároltak és adtak ki a tenyésztőknek. A húskombinát közreműködé­sével 800 tenyésznyulat he­lyeznek ki. A szövetkezet a termeltetés segítésére háztáji agronómust alkalmazott. Ezek az intézkedések elősegítik, hogy a karádi áfész ez év­ben 10,5 millió forint értékű árut vásároljon fel­könnyen billen a felépít­mény. Sok mindent tud ez, •kérem, nemhiába olyan drá­ga ... Szászi István faiskolai ága­zatvezető ad további felvilá­gosítást a kerületi központban: — Néhány munkagép ez­után érkezik a francia kerti géphez, de addig is jól hasz­nosítható mindkettő. A másik például most permetez. Ama- i gasabbra nőtt csemeték között is boldogulnak, ahol korábban csak lófogattal dolgozhattunk. Az aisótekeresi kerületben 3800 hektáron gazdálkodnak. A faiskolai oltványnevelés a fő profiljuk, de termesztenek itt gyümölcsöt és zöldséget, továbbá szántóföldi növényt is. Oltványnevelésük régóta országos hírű, ezt a tevékeny­séget 220 hektáron végzik. Évente 600 ezer gyümölcsfa- oltványt állítanak elő, de 1978-ra már egymilliót tervez­nek. Emellett jelentős meny- nyiségű dísznövényt értékesí­tenek Alsó bekérésről. A díszcserjéket kézzel ülte­tik, de a legnehezebb munkát gépesítették: korábban ásóval nyitottak sort, most ezt trak­tor végzi, majd be is takarja a sorokat. A vadalrnaallainyoikat — lá­nyok, asszonyok közreműkö­désével — a két, francia gyárt­mányú ültetőgép helyezi a jól előkészített talajba. H. F. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS A tervek szerint a szövet­kezet 42 vagon gyümölcsöt vesz meg ez évben. Különö­sen nagy mennyiséget várnak meggyből, szilvából és kajszi- barackból. A tagság kérésére i3 vagon államilag ellenőrzött vetőburgonyát hozattak Dél- Somogyból, melyet a lakosok saját szükségletük megterme­lésére használnak fel. Az egyéb cikkek közül jelentős az 5 vagon nyűi és a 6 va­gon méz szállítására kötött szerződés. Száraz babra még mindig írnak alá megállapo­dásokat. Ebből az export szemponjtából is fontos cikk­ből 12 vagon a felvásárlási tervük­A szövetkezet nem tudta kielégíteni a kisgazdaságok igényét: a 70 000 naposcsirke is kevésnek bizonyult. A 20 000 kacsa elég volt. A zöldségter­melés elősegítésére o szövet­kezet két szakcsoportot ho~ zott létre. A zöldségtermelők palántaigényeit több forrásból biztosítják. Egyrészt a szak­csoport tagjai termelik meg a szükségletet, ezenkívül a nagyatádi áfész-tól kapnak 10 000 tápkockás paprikapa­lántát, a karádi termelőszö­vetkezet pedig a szükséglet szerint káposztapalántát ad. Ezenkívül Andocson a nyál- tenyésztők részére lucemate- rületet ajánlott fel. A terme­lőszövetkezet az év folyamán 6 vagon görögdinnyét, 2 va­gon paprikát szállít az áíész- hez tartozó községek ellátá­sára. A parasztságot egészen más gondok foglalkoztatják. Létét végső veszedelem fenyegeti. Már nem csupán a kisemmi- zés, a szakadatlan rablás sújt­ja, hanem sarkába szegődik a kipusztulás réme. Rákóczi gazdasági erőfeszítései főképp azért jártak gyér eredmény­nyel, mert birtokain alig él­tek már jobbágyok. A kora­beli események gazdag ára­data olyan képzetet kelt, mintha elegendő népesség la­kott volna az országban, hol­ott az évszázadok óta tartó emberirtás hovatovább lakat­lan pusztasággá tette a ha­zát. Alig hihető, de tény, hogy akkoriban még három­millió lakosa sem volt az or­szágnak. Kevesebb, mint fele a Hunyadi Mátyás korabeli időknek. S még ezt a kevés embert is egyre ritkította az akkoriban lábra kapott kato- nafogdosás. Rákóczi hiába til­takozott Eperjesen, Kassán, Bécsben, jobbágyait annál in­kább elhurcolták. Hasztalan volt fejedelem, szava nem ért annyit, mint az utolsó né­met zsoldos hadnagyé. Amikor már végképp lehe­tetlenné vált az élet, kirob­bant a hegyaljai felkelés. Thököly egykori kurucai ad­ták hozzá a katonai tudást. Tokaji Ferenc és Szalontay György mögé sorakoztak fel a harcoló parasztok- Nem fél­tek a vérfürdőtől. Hiába is­merték el Európa legjobb ka­tonáinak a bécsi zsoldosokat, ezek a parasztok széles ren­deket vágtak közöttük. Akit elérhettek, annak nem kegyel­meztek. Keresték Rákóczit, ügyük mellé akarták állítani. De a fejedelem elfutott elő­lük. Épp úton volt Rakamaz- ról Sárospatak felé, 1697 for­ró júliusában az útmenti er­dőben vadászgatott, amikor meglepte a felkelés híre. Az­zal az egyetlen hintóval, amelyben felesége és kisfia tartózkodott, menekülésre ha­tározta el magát. A felkelés­ben való részességnek még a gyanújától is iszonyodott. Té- bolyultan, csontig sebekkel borítva raboskodott várbör­tönben anyai nagybátyja, Zrínyi János, csak azért, mert egykor a felkelők fogságában volt. Rákóczi attól félt, ő sem kerülheti el a lázadókkal va­ló összejátszás vádját, ha csak egyáltalán szóba áll a felkelő jobbágyokkal. Becstől rettegett hát, ami­kor parasztjai elől menekült. Következtetése nem volt alaptalan. Idegfeszítő kalan­dok közepette robogott a hin­tó a császárváros felé, végig a bérces-völgyes Felvidéken. Már Szendrő várába sem bo­csátották b« a németek, M egyénk kis falujának ] vezetői nagyon hasz­nos vitaestet rendez­tek, melyen a helybelieken | kívül részt vettek a megyei j népfrontbizottságok képvise- lői. Nem volt elnökség, sem hivatalos tárgyalóasztal. A vita az úgynevezett is­ten háta mögötti falvak gaz­dasági és kulturális talpraál- lításáról, a szocialista kultúra alapjainak lerakásáról folyt. Érzékenykedésre, fellobbaná- sokra alkalmas téma ez, hi­szen a kis falu nagyon távol esik a világ zajától, az ér­deklődés is kevesebb iránta, mint a forgalmas utak men­tén fekvő falvak iránt, s így bizony az ottani nép csak nagy erőfeszítések árán tud lépésről lépésre följebb ka­paszkodni. Az újságban is szerepeltek már mint olyan közösség, melyen még rajta ül a múlt idők pora, s mely még mindig nem elég erős ahhoz, hogy végképp lerázza magáról az elmaradottság ós­di terhét. Szolgáljon a falu dicséretére, hogy a vita folya­mán nem vállalták ezt az el­maradottságot, indulatosan tiltakoztak ellene, s néhány hónapja már a tettek biztató sora is jelzi, hogy tiltakozá­suk nem alaptalan. Ez az esti, elmélyült önvizs­gálat pedig különösen fontos állomása lehet a további nö­vekedésnek, már csak azért is, mert a vita végén mind- annyiukban emésztő nyugta­lanság fészkelődött a tenniva­lók miatt, és láthatóan fűtötte őket a cselekvés vágya. »■Nézzünk szembe önma­gunkkal, emeljük magasabb­ra a mércét, legyünk igénye­sebbek« — követelte a vita hevében a szövetkezet elnöke, aki nagyon okosan és nagyon tisztán látta, mi az ő lassúbb fejlődésüknek az oka. El­mondta, hogy falujuk népe is, mint más, hasonló helyzetben levő kis falvak népe, rendsze­rint- helybeli mércét alkal­maz a jelenségek jnegítélésé- nél, s mivel ez a mérce sok­szor. 1 meglehetősen alacsony, elmaradnak az országos kö­vetelményektől. Néhány szomszédos falucska talán mögöttük kullog, s ez elég ahhoz, hogy a helybeli büsz­keség valósággal kivirágoz­zék. A mögöttük baktató egy­két gyengébbhez mérik saját eredményeiket, s ez a csalóka dicsőség elfedi előlük a járás, a megye, az ország lendüle­tesen fejlődő községeinek pél­dáját. mondván, hogy ő lázitotta fel a népet. Nélkülözés, ret­tegés kísérte útját. Beszterce­bányán le akarták tartóztatni a labanc polgárok, miközben a felkelők sem tágítottak a nyomából. Beteg gyermekkel, kimerült feleséggel érkezett meg Bécsbe. Hidegen fogadták. Éreztet­ték vele, hogy felelősnek tart­ják a lázadásért. Hiszen a pórok hada az ő birtokairól hordta szét a pusztítás tüzét. Amíg igazát kereste az udvar­nál, addig a császári sereg iszonyatos bosszút állt Hegy­alján. Tovább ritkították az amúgy is gyérszámú népet. Utoljára Zápolya állt akkora bosszút Dózsa katonáin, mint most a németek a felső-ma­gyarországi jobbágyokon. Vé­rengzéseikkel egyidőben újra, de nem utoljára végigrabol­ták Rákóczi jószágait. A fejedelem — talán annak érdekében, hogy veszélyek nélkül tartozhasson családja Európa főrangú famíliáihoz — végső és elszánt kísérletet tesz a császári bizalom elnyeré­séért. Mintha veszni látná a nemzeti ügyet, mintha tudo­másul venné a Habsburgok megingathatatlan nagyhatal­mi fölényét. Kéri Lipót csá­szárt, engedélyezze birtokai elcserélését Magyarországon kívüli latifundiumokra. Nem számít, hol lesznek új birto­kai, csak méltányosan bo­nyolítsák le a cserét. Kinsky, a császár minisztere azonban ridegen kijelenti: »Bezárult a kegyelem ajtaja.« Ez nyílt fe­nyegetés volt. És bizonyos, nem marad következmények nélkül, ha Kollonich is ha­sonlóképp nyilatkozik. (Folytatjuk) Igaza volt a tanácselnöknek is, aki szerint ahhoz képest, ahonnan elindultak, szép utat tettek meg. Csakhogy ez az ahhoz képest nagyon vi­szonylagos dolog. Kiderült ez | mindjárt a vita elején, ami­kor a tanácskozás színhelyéül szolgáló szerény kis párthelyi­séget is megemlítették, mint a fejlődés egyik bizonyítékát. Ahhoz képest, hogy egy-két szomszéd faluban ilyen sincs, ez a kis szoba valóban ered­mény. De ha egy magasabb igényhez, például a faluban élő kommunistáknak az 1974- ben kivívott rangjához mér­jük, kiderül, hogy a párt ott­hona több törődést is megér­demelne. Ahhoz képest, hogy azelőtt csak 12 mázsa volt a faluban a. gabona átlagtermé­se, a tavalyi 18 mázsán felüli átlag már valóban szép fej­lődés. És mégis elmaradott­ságot tükröz nemcsak az or­szágos, hanem a járási, a megyei átlaghoz képest is. A vita kezdetén a falu vélt becsületét védők a villanyt, a rádiót, a nagy élményt jelentő televí­ziókészüléket, a színjátszó csoportot is megemlítették, mint a fejlődés, a kulturáló- dás bizonyítékait. Később, amint a vita elmélyült, ízek­re szedték ezt az elégedett­séget, majd a kétkedések és a felismerések malmában őrlőd­ve maguk állapították meg, hogy bizony még kevés a fa­luban a kulturális mozgás. Mert például a villany és a televízió, a fejlődés e két ser­kentője és lehetősége fentről hullott az ölükbe, mint a szocialista társadalom ajándé­ka. De megtettek-e mindent, hogy a szocializmus adta le­hetőségek kereteit megtöltsék mai kulturális tartalommal? Itt vetődött fel a szocialista kultúra kérdése, a mi kultú­ránk falusi honfoglalásának ügye. Hogyan épül a szocialista kultúra falun? Erre a kér­désre sok községi vezető em­ber elsorolja, hogy hány anal­fabétát tanítottak meg írni- olvasni, hány tagja van a könyvtárnál-:. Elmondják, hogy a legtöbben Petőfit, Mikszáthot, Móriczot, Adyt és József Attilát keresik, s hogy a színjátszó csoport négy vagy öt színdarabot adott elő. Mindez igaz és nagyon ör­vendetes eredmény. De a vi­tában az is felvetődött, hogy az analfabétizmust már né­hány fejlett tőkés országban is felszámolták, Petőfit, Adyt, Mikszáthot és Móriczot, ha nem is annyian, mint ma, már a múltban is olvasták a falusiak, és a fiatalság a gaz­dakörben is megtanult jó né­hány színdarabot. Mi hát az az erkölcsi és szellemi több­let, mely a mi társadalmunk­ban a könyvforgató, tanuló, szövetkezeti parasztot is a szocialista módon kulturált ember rangjára emeli? Bár a vitázók közül néhá- nyan talán először gondolkoz­tak el ezen a fogas kérdésen, mégis sikerült megfogalmazni az igazságot. Kiindulópontnak azt tartották, hogy a mi tár­sadalmunkban mindenki ta­nulhat, az ő falujukban is okos dolog lesz minél több tanulási alkalmat teremteni. De arra is rátapintottak: a mi kultúránknak még ennél is fontosabb jegye, hogy a tanultak mire ösztönzik az embert, egyéni sikerekre vagy közös boldogulásra? Mivé vá­lik az ember a tanulás által, milyen szellemi, erkölcsi, vi­lágnézeti fegyverzetben indul el az új életet meghódítani? Nagy kérdés, hogy csak szó­rakozás, esti csevegések tár­gya marad-e a könyvből me­rített élmény, vagy elvezeti-e például a szövetkezeti pa­rasztságot ahhoz a felisme­réshez, hogy a kilúgozott, erodált földeket ideje már megjavítani? Hogy ne 18, ha­nem 28 mázsa búzát teremjen egy hold a közösség boldo­gulására. Több legyen a tej, a tojás, a hús, és a nagyobb jólétből kisarjadjanak az egész közösség újabb, maga­sabb rendű gazdasági és kul­turális igényei. I lyen kérdések villám-fé­nyénél nem csoda, hogy a vitatkozók tet­tekre készülődtek, tanulási terveket szőttek, és egészsé­ges türelmetlenséggel szem­lélték eddigi eredményeiket. Bár az agronómus frappáns érvet is említett, amely min­denképpen a már végzett munka mellett szól. Elmondta, hogy az idén a könyvek szel­leme, a tudomány szava már bevonult az állattenyésztésbe, a takarmánytermesztésbe, s a nagyszabású talajjavító munkát is folytatják. A búza­vetőmag már a szakszerűen javított, gondosan megművelt, műtrágyázott talajba került, még október elején, így az idei 23 mázsás átlagtermés nem lesz meglepetés. Ez már valóban jelentős fordulat, valóságos frontális támadás az elmaradottság el­len. Ezen a jó úton érdemes lesz tovább haladni. Kőszegi Frigyes Növényvédelmi tájékoztató A levéltetvek kártételének megelőzése Az esős, hűvös időjárás el­lenére a növényeken kialakul­tak a levéltetvek első telepei. A különböző fajták megtalál­hatók az almán, a körtén, az őszibarackon, a szilván, a cse­resznyén és a zöldségnövé­nyeink közül a káposztán, va­lamint a kiültetésre váró pap­rikán. Kártételük — a szívo- gatásukkal okozott levélsodró- dáson, levélszáradáson kívül — a különböző vírusbetegsé­gek terjesztésében is megnyil­vánul. Jelenlétük már mesz- sziről szembetűnő a leveleket, lombokat, később a gyümöl­csöt is borító nagy mennydsé- I gű, fénylő, ragadós mézhar­mattól. Az ebben megtelepe­dő másodlagos kórokozó, a korompenész csökkenti a le­velek asszimilációs tevékeny­ségét, korai levél-, illetve lombhullást okoz. A levéltetűtelepék kialaku­lását megyénk minden részién megfigyeltük. A kertészeti kultúrák mellett — különösen Nagyatád és a Balaton-part körzetében — felhívjuk a fi­gyelmet a szántóföldi növé­nyek — búza, borsó, kukori­ca, cukorrépa — fokozott fi­gyelésére. A kártevő kedvező (párás, meleg) időjárás esetén rendkívül gyorsan elszaporod­hat, és a veszélyeztetett kul­túráikban jelenfos károkat okozhat. Az ellenük való vé­dekezésre a nagyüzemekben és a házikertetoben egyaránt felhasználható a Lebayeid 50 EC, az Unifcsz 50 EC, a Bi-58 EC 0,1 százalékos, valamint a Sumithion 50 EC, a Metation 50 EC 0,2 százalékos tömény­ségben. A gyümölcsfák virágzásának idején rajzó poloskaszagú al­ma-, körte- és szilvadarazsak­nak a meleg, száraz időjárás ugyancsak kedvezett, és tojás­rakásuk bőséges volt. Ez a tény a múlt évinél is nagyobb kártételi veszélyhelyzetet te­remt. Az ellenük való védeke­zés akkor eredményes, ha azt közvetlenül sziromhullás után hajtjuk végre, a levéltetű el­leni védekezésekkel egy me­netben. A javasolt szerek a fentiekkel azonosak. Tömeges a múlt év tavaszán erős károkat okozó gyapjas­pille lárváinak kelése. A ve­szélyeztetett körzetekben — Somogyaszaló, Gamás, Barcs, Lakócsa, Kálmáncsa, vala­mint a Zselicség területén — a kártevő figyelésére és a vé­dekezések végrehajtására hív­juk fel a figyelmet. Hernyói — az erdészeti kultúrák mel­lett — valamennyi gyümölcs­fát károsítják a lombot pusz­títják, és tömeges fellépés ese­tén tarrágást okoznak. Véde­kezésre felhasználható a Ddt- rifon 50 WP 0,2 százalékos vagy a Sáridon 40 WP 0,25 százalékos töménységben, il­letve erdészeti kultúráikban 3—3,6 kilogramm/íha adago­lásban. i

Next

/
Thumbnails
Contents