Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-28 / 125. szám
KÖZMŰVELŐDÉS A TSZ-EKBEN Tartalmas szórakozás, hasznos kirándulások Hogy mire fordítható a szó- ! valy is — kétnapos autóbuszciális—kulturális alapból az az összeg, amit tulajdonképpen. kulturális célokra szánnak, általában attól függ: van-e konkrét igénye a termelőszövetkezet tagságának. M$rt ha. például azzal a kéréssel állnak elő, hogy csoportos színházlátogatást terveznek, a pénz egy részének máris van helye. Ha azonban ilyen igény nincs, akkor a gazdasági vezetők, a szociális—kulturális bizottság (ahol már van ilyen) tagjainak ötletességétől függ, hogy milyen célra fordítják a meglevő ösz- szeget. Általában ahol az alap- tevékenységgel nincs baj, kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatnak, ott a tagok kultú- rálódása sincs elhanyagolva. Önálló kulturális bizottság Az igali Aranykalász Termelőszövetkezetben már három esztendeje működik külön kulturális bizottság. Ilyen, azt hiszem, kevés van a mekirándulásra viszi dolgozóit az üzem. Kirándulásokat — tudom — másutt is szerveznek. Az igaliaké »csupán« abban különbözik a többitől, hogy határozott célja van: e.gy-egy vidék, országrész megismerése, és nem az, hogy minél több vendéglátó-ipari egységbe jussanak el a túra részvevői vagy hogy minél előbb rózsás hangulatba kerüljenek. Legutóbb Sopron környékén jártak az igaliak; a kirándulás idejére idegenvezetőt fogadtak, s így valóban megismerték a vidék összes nevezetességét, múltját, jelenét. Az ilyen kirándulásnak van értelme, és az sem igaz, hogy a tsz-tagokat ez nem érdekli. Az igali tapasztalat bizonyítja: igenis szívesen veszik az ilyen jellegű kirándulásokat. A gazdaságnak együttműkö- i dési szerződése van a művelődési házzal. A rendezvényeknél kultúrcsoportokról, a műsor szervezéséről gondoskodik a művelődési ház. A kapcsolat azonban még nem gyében. Ök határoznak az j megfelelő. Ha főállású népműalap felhasználásáról, ők döntenek közművelődési kérdésekben. Tavaly 50 ezer forintot használtak fel. Ez . nem nagy összeg, ám amire költötték, az már példa lehet más gazdaságok számára is. Csupán néhány dolgot ragadjunk ki a sok közül, melyek leginkább jellemzik a bizottság tevékenységét, Minden esztendőben — és így volt ez tavelőt kap a község, akkor lesz majd igazán értelme az együttműködésnek. A gazdaságban szeretnének pinceklubot kialakítani. A lehetőség adott; a fiatalok szívesen vállalnák a társadalmi munkát. Az egész 500 ezer forintba kerül, s ennek a felét a tsz-szövetság adná, ha a másik felét a község »leteszi az asztalra«. A tsz 100 ezer forintot adna erre a Három teremnyi csoda T eleírtam egy oldalt a j lógatni. És kiemelni sem. egyet ■ vendégkönyvben. Nehe- | a sok közül — első, második zen jutottak^ eszembe a 6za- j és egyéb díjakra. Jutalmazni kell, de nem hiszem, hogy ez vak. Néha körülnéztem. Rápillantottam az öreg teremőrre, ő bólintott. Visszalapoztam; ritkán oszthatja meg magányát valakivel. Háro4nTnem tévedett. Nem- tevedhe- . lap telt bé addig; többnyire tett, hisz emberfeletti feladaa mérce hiteles volna. Én nem kárhoztatom a zsűrit, mert gyerekírással. Szépen kerekített, de még csetlő-botló betűkkel — felnőtte® nyilatkozattal: »A kiállítás megnyerte tetszésemet.« Egyszer — országjáró kirándulásaim során — betévedtem egy székesegyházba. Nézelődtem, mint afféle turista, amikor egy csapat fiatal bóklászott be a főhajóba. És minden bevezetés nélkül elénekeltek egy Baeh-kórusművet. Akkor éreztem utoljára hasonló csodát. A budapesti Vajdahunyadvárban a mezőgazdasági múzeumban Haydn Teremtés oratóriumát hallottam, pedig csak saját lépteim kopogtak a kövön, a bácsi . papucsban volt. A kiállítás címe: Hazánk mezőgazdasága diákszemmel. Kitüntetném a rendezőit. Rajzok, festmények, ragasztott képek, kis szobrok, batikolt kendők.... Azt hittem, ismerem a gyerekeket. Még az első teremben is azt hittem. Csak kifelé jövet lettem egyre bizonytalanabb és egyre szomorúbb: rám már azt mondják: felnőtt. Láttam rajzokat »értékelő« pszichológusokat és hallottam az egzakt tudományos megjegyzéseket: igen, korának megfelelő... És voltam magam is rajzórán, meg otthon rajzolgató gyerekek között. Két percig nézzük a »produktumukat« azután ráírjuk, hogy ötös, négyes ... Vagy rámondjuk, hogy szép. És közben — azt hiszem — irigy értetlenséggel nem törődünk azzal, hogy mi »ömlik ki« a rajzlapokra a gyerekek szeméből. Nem tévedés. Bizarr hasonlattal: a szem vetítőgép, a papír a felfogó vászon — a kéz ügyetlen segédeszköz csupán. És a suta aprónép ügyetlenebbjei talán ugyanolyan nagyot alkotnak, mint úgynevezett tehetséges társaik. De nincs meg az a rögzítőeszköz, amelyik kihagyná a mechanizmusból »fogyatékos« kezüket. Erre á kiállításra csak a válogatottak jutottak el az országból. Én nem mernék vátot oldott meg — emberien. Jogtalan lenne bármelyik nevet külön leírni, csak any- nyit jegyzek meg: egész »kaposvári falat« láttam. De láttam komlói, pécsi es más városbeli gyermekek rajzait a faluról, a mezőgazdaságról. Milyen felületes és naív kijelentés — legalábbis nekem — ezután, hogy a városi gyerekek semmit sem tudnak a vidéki életről. Nem tudtam megkülönböztetni rajzaikat a falusiéktól. Valóban: mit látnak gyerekeink a világból? Tudjuk-e? A kiállítóterem üresen tátongott. Gyerekek nézték meg néha. azok, akik úgyis tudják a választ a kérdésekre. Ha mond valamit ez a mérce: bármelyik alkotást szívesen látnám lakásom falán vagy a polcon ... Csakhogy ezeket az alkotásokat nem szabad kisajátítani!. Hogyan válhatnának közkincosé? Üjra ránéztem a bácsira. Megkérdezett: — Jól megnézte? — Jól — bólogattam. Ö lemondóan legyintett. — Hogyan válhatna közkinccsé? Ugyanazt kérdezte, amit én. r l rdekel-e minket, nagyo*- kát a saját világunk, amikor a legtisztább nagyítóüvegen át nézhetjük, félretéve az önmegfigyelés hibáit? Vagy elintézzük a dolgot egyszerűen: ők kicsik, békaperspektívából látnak ... j Egyszer minden Lóéiból óriás lesz, de vajon nem kellene legalább néha az óriásokból 'Lócikká válnunk? Egyre jobban hiszem, hogy nagyokat tévedünk és nagyon önkényes módon csak az ők kicsik, mi nagyok erőviszonyból ítéljük meg kapcsolatunkat saját gyermekeinkkel. A kiállítás szép. Néhányan megcsodáljuk. De — félek a kiállítás látogatottsága hű képet rajzol a gyerekek min dennapi »látogatottságáról«. Arról, amit úgy nevezünk: nevelés, velük való foglalkozás. A kiállítás három teremnyi csoda. Vegyük komolyan a varázslókat! Lttthár Péter célra, a többiről a tanácsnak, az áfész-nak, az erdészetnek kellene gondoskodnia. Háromezer forint a könyvtárnak A nagybajomi Lenin Termelőszövetkezetben évente 19 ezer forintot fordítanak a község művelődési házának támogatására. 1973-ban kötöttek szocialista szerződést. Nagyon jó a kapcsolatuk a községi könyvtarral is; évente 3000 forinttal támogatják a könyv- vásárlást. Ezzel természetesen nemcsak a tsz-tagság érdekeit szolgálják, hanem a községét is. A szakkönyveket természetesen a gazdaság is megvásárolja, ezekhez bármikor hozzájuthatnak a tsz-tagok. A községi könyvtárak általában nem túl gazdagok, legalábbis nem annyira, hogy ilyen támogatást ne fogadnának szívesen. A nagybajomiaknál is gyakoriak az országjáró kirándulások, sőt az idén öt dolgozójuk külföldre is eljut majd a tsz pénzén. A kulturális alap a gazdaságban ebben az évben mintegy 120 ezer forint. / Természetesen mind a két tsz-ben támogatják a sportkört, az iskolát Is, ám — nem úgy, mint sok más üzemben — nem csupán ebből áll a kulturális tevékenységük. Ezeknél a gazdaságoknál belátták, hogy nemcsak azokat az igényeket kell kielégíteni, melyek a munkával, a munkakörülményekkel kapcsolatosak; segíteni kell az embereket abban is, hogy tartalmas szórakozást találjanak. Ha máshogy nem megy. hát úgy, hogy néhány színházbérletet vásárol a gazdaság, és azt mindig másnak adják. Így ha nem is jut el mindenki minden előadásra, legalább egyszer-egyszer elmehetnek színházba is, maradandó élményeket szereznek. Sok lehetőségük van a gazdaságoknak, hogy segítsék a tagok művelődését. Számtalan hasznos dologra fordítható az az összeg, amit kulturális célokra szánnak. Az idén mindenütt megalakuló szociális— kulturális . bizottságoknak az lesz a feladatuk, hogy megtalálják a pénz felhasználásának legcélravezetőbb módját, és tervszerűen, céltudatosan dolgozva szervezzék, irányítsák a tsz-tagok művelődését. Dán Tibor Hossz i furugla és kicsi ti linkó A homokpusztai faragó GYÖNYÖRŰ VIDÉK. A várág’oaborult, zöld minden árnyalatában pompázó dávodi erdő a kerete annak a háznak, ahol a hcmokpusztai faragó él. Mintha minden fa lenne itt. Kerti, mezei szerszámok. Kerítés függőleges egyenesei, ólak. Minden Tóth Vendel és a nelki kenyeret adó fa kapcsolatáról árulkodik. Szép, bensőséges kapcsolat ez. Tóth Vendel kint ül az udvaron, amelyre sugarait bőven méri a nap. Dolgozik. Munkájának gyönyöre és verejtéke egy tőről . fakad. Immár két éve. Titok: hogyan váltott életmódot, pályát negyvenéves korában. ’ Annyi persze bizonyos, hogy ügyes kezű ember volt vilúgáletáben. Mégis, végigdolgozott néhány mesterséget, mielőtt a somogyi minták végleg megfogták maguknak. Erdészetben — de nehéz testi munka! — »fafelkészítő« Tóth Vendel furulyát farag. tusra mennek. A furuglák bodzafából készülnek meg, az erdőgazdaság még örül is, hogy én ezt a nekik haszontalan fát kitermelem. Komoly műhelye van. Hatalmas, ha t és fél ezer forintot »kóstáló« esztergapaddal, állványos »furugéppel«, szalagfűrészszel. És rengeteg kéziszerszámmal. Ül Tóth Vendel egy széken, előtte egy másik; azon egy készülő furulya meg a tenyérhez keze- sedett, maga teremtette »hól- kerek, .bdzsókok, nyelvelek, vágókések«. Akkurátus elhelyezésben — hogy mindig az légyen kéznél, amelyik kell a munkához. — Öt gyerekünk van a feleségemmel, lánykori néven Nin- kó Edittel. A legnagyobb már segíteni tud. A feleségem is okos, ügyes kezű asszony. Így a rendelésekből megvan az az ötezer, öt és fél ezer forint. Libákat, nvulalkat tartunk. Voltak birkák is, de őrizni nem volt időnk, elkacérkodtak aztán ... Még a barna szeme is mosolyog, ahogy mondja. S én nem is csodálkozom azon, hogy a birkák »ellkaeárkod- tak«, mert Tóth Vendelnek csakugyan nem lehet ideje a pasztorolásuikra: a tilinikóból havonta százat is elkészít, az munkás volt. Termelőszövetke- ] egyvirágos furulyából ueyan- zeében jószággondozó. Na, eb- j csak ennyit, a hosszúból — ben a munkakörben tévedt ■. »mivel az dupla« — ötvenet. egyszer a böhönyei töltés kö- | — Sokszor nem nézem, mászelébe. Egy embert látott, aki ‘ nak mikor van vége a napnak, gyönyörű szépen munkálta a fát. Tóth Miska bácsi volt az. Lászlómajorból. Tanítványául Szegődött Tóth Vendel azonnal. Vagy tíz »leckét« vett. Ennyi élég 1 is volt; élism érték, megszerették, megrendelték a faragásait. S most ebiből él. Keze alól naponta kerülnek ki »hosszi furuglák, kicsi tilin- kók, egyvirágos furuglák«. De hát tud ő fatányért is faragni remekbe égerből, merthogy az »jól kiadja a szijá- csot«! Meg a juhar is megfelel erre a célra. Cifrázza a cukortartót, díszdobozokat. — Ugye, ezek mind más ííMestermunka. Ilyenkor azután az éjszaka is nap nekem. Kutascseri születésű, . szegényemberek — uradalmi cselédek — gyereke. Vajon kitől örökölhette szépre való hajlamát? ‘ Valószínűleg nagyapja, apja is ügyes kezű ember volt. Ö maga »otthon van« a vas- szakmában is. Nem titkolja: büszke arra, hogy egy motor- kerékpárból kerti traíctort ügyeskedett; avval szántotta föl a kertet. SIETŐS AZ UTUNK, de alig tudunk megválni az itteni szép tájtól, a baráti szó is marasztal. A terveiről még egy utolsó kérdést azárt intézek hozzá. A Kapoli-pályázatra készül. Csak kifelé tűnik fői: sudár, ágától fosztott fa áll a ház előtt, borosüveggel a tetejében. Májusfa. — Edit kislányom már tizenhat éves, neki állította egy böhönyei fiú. Így él a régi világból az, ami szép s ami őrizendő Tóth Ven- délőknél. Mert a szépet kívül is, belül is őrizmi kell. Leskó László Gazdag nyári program Baranyában A három hónapos program rangos kulturális eseménnyel kezdődik: június 4-én nyílik a Vasarely Múzeum Pécsen. A Párizsban élő világhírű művész szülővárosának ajándékozta több száz alkotását, amelyből képtárat rendeztek be Victor Vasarely szülőházában. Az eseményen a művész is részt vesz. Siklóson június 12-én rendezik meg a látványos ’várfesztivált és a hozzákapcsolódó XI. fúvószenekari találkozót. A várossá alakulásának negyedszázados évfordulóját ünneplő Komló lesz a házigazdája a június 25. és 27. között sorrakerülő XXVI. magyarországi eszperantó kongresszusnak. Júliusban fogadja a hazai és a külföldi vendégművészeket a villányi szobrász, illetve a siklósi keramikus alkoíótelep. Pécsen rendezik meg — július 17-én és 18-án — a III. országos kisgrafikai találkozót. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Jóindu’at Habsburg módra Látszólag magasra emelte Rá- Miközben tartott a szécsényi kóczit a közakarat, de jórészt el is szakította a néptől, a szabadságküzdelem igazi erejétől, letéteményesétől. Örömmel tölti el a bizalom metse a Nagyszebenbe Rákóczit, ám a keserűség és aggodalom sem hiányzik közérzetéből. Noha ötödik éve nem találkozhatott a bécsi lemondhatott Erdélyről, amely fogságban élő családjával, Buda török kézre kerülése kisebbik fiát még nem is látta, a súlyos államügyek elMegint kelepcében érezhette alább egyelőre — meg volt magát Hérbeville, mert mi- mefitve a haza. közben előtte a védősáncokkal megerősített kurucok várakoztak, a hátában gróf Károlyi Sándor lovassága állt lesben. Megismétlődött a Vág—Dudvág melletti helyzet: vagy győz Herbeville, Herbeville ugyan csatatéri vagy megsemmisül. győzelem árán jutott be ErA fejedelem elkövette azt a délybe, de ott is ragadt. Si- hibát, hogy merő udvarias- kerét nem tudta döntő fö- ságból Des Alleurs márkira lényre változtatni, sőt valóbízta a jobbszámy vezérletét,, sággal foglyul ejtette az Er- orszáeműlés Herbeville iává- mivel, némi francia erők is dély határán vont kuruc vé- ban menetelt Erdély felé ivónál. Időközben megkezhúsaezer katonája élén, hogy k imm-l-ámmal parancs- dődtek a nagyszombati béke- Lipótvárhoz hasonlóan föl- nok*lt a balszárnyon 1705. alkudozások. _Mindkét fél a november 11-én, délben kéz- katonai győzelmekben re- dődött az ütközet. Herbeville ménykedve halogatta a tár- győzelmét jelentette a kuruc gyalást, amikor azonban nem parancsnokságban lábrakapott hoztak döntést a fegyverek, viszály. Des Alleurs francia ismét a kiinduló pontnál ta- követ hiába viselt tábornoki íálták magukat. Herbeville rangot, csapnivalóan rossz zsibói diadalát semmivé tette katonának bizonyult. Por- ^yán János mé diadalma- gaoh Simon önfejűsége vei, ,, , , hiúsága- sabD durLantul1 hadjurata. A fáradalmak és megprószorult Rabutint. Rákóczinak kereszteznie kellett a császári haderő szándékát, különben óta az önálló magyar államiság folytonosságát jelentette, némítják benne a magánem- Bécs. tudta: ha. megkaparint- ber szomorúságát. Számára ja Erdélyt, akkor kimozdítja ^ “ nem frázis, hanem gyakorlott helyéről " »----—meBpocsatnatatian a kurucmozgalom ~ „ sors, hogy a haza mindenek- legmélyebben fekvő talpkövét, al ldeZl,e el° a vereseget. S élőit. Meggyőzódéses ellenie- A tét nagyságához képest ké- Aközben ötszáz bátor lmruc báltatások nagy terhei után IO T7r»l+ mrnHtanf nita rreta e-yíilé í'iíoKK Vof/vnoi märelut & CßätäterCn, K.d.rOlyi eCS&di birtokán k'6ZCÍt<? téli Sándor ugyancsak önfejűség- pihenöjét Rákóczi> majd ka_ bol, tétlenül nezte végig ho- racson};.ra és újévre MJunkács gyan győznek a császáriak. várába VORult Jvissza. ldejét »Kunéba kellett a serege- a történtek elemzésével, a rint három folyó: a Maros, a ^b ma^yarazKOdott ke- tennivalók számbavételévé' Fehér-Körös és a Szamos völ- -T .. .... „ ... TJ , töltötte. Ugyanerről akarta gyén át lehetett benyomulni itva állt Erciely Herbe- tudni a szenátus véleményét, a bércek övezte Erdélybe a vd*e’. elott Ugy., laf:,. a ezert találkozni óhajtott a Kárpát-medence síkságai fe- |Slb°t, vereseg jóvátehetetlen, szécsényi országgyűlésen válói. Rákóczi határozottan meg- a r^enytetonseg lasztott »tanácsurakkal«. Misv,—... ii_i__,!n_ „ küszöbén varatlan oromhír kolera l e volt mnidenfajta zsarnok- szült újabb katonai erőprö- ságnak, szívj ósága a kelleté- búra a fejedelem, nél is nagyobb engedékeny- Mint annyiszor, ezúttal is segre késztette ezert nem élt biztos jelét adta stratégiai ér- fejedelmi hatalmával azokkal zékének. Ősi gyakorlat szeszemben, akik az általa óhaj tott úthoz képest eltérő, néha ellentétes utat követtek. Nem a hatalom, hanem az etika logikája szerint fogta fel az egyesült rendek által reá ruházott jogkört. Tisztelte a nemesi kiváltságokat, erólyt csak a nemesség alá rendelt jobbágyság iránt mutatott. Téves felfogásáért az jósolta, hogy Herbeville Szamos völgyét fogja választani, ezért a kuruc erők a foöntött lelket a Bottyán János, az közrendű tábornok hívta össze az ülést, fejedelembe: amelyre 1706. január 20-án lyóvölgy leginkább védhető ,,, „ . ^ pontjára, Zsibó környékére d‘totta egesz Dunántúlt, mi egyetlen érkezett meg a fejedelem, felszabaegész országra nézve tragikus csoportosultak. Mire a védők közoen Hefbeville Erdély fe- kudarcokkal fizetett. által kijelölt helyre érkeztek lé meneteit. Ezzel a nagy A veszedelmek egyetlen pil- a császáriak, már várt rájuk horderejű fegyverténnyel a lanatra sem hagyták nyugton. Rákóczi felzárkózott serege, szó szoros értelmében — leg(Folytatjuk.)
