Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-28 / 125. szám

A Hazafias Népfront kongresszusa előtt A szocialista demokrácia jelentősége Pártunk a fejlett szocialis­ta társadalom építését irá­nyítva megkülönböztetett fi­I vezése és a kulturális nevelés, I szerepe ezeken a területeken I a következő években tovább gyeimet fordít a szocialista j növekszik. Osztálytartalmát demokrácia fejlesztésére, mely .állami keretek között megy végbe. Nem vallunk olvan né­zetet, mintha — a fejlődésnek ebben a szakaszában — a tár­sadalmi demokratizmus elmé­lyítése az állam szerepének gyengítését kívánná. Ellenke­zőleg : meggyőződésünk sze­rint szocialista államunk sem­mi mással nem helyettesíthe­tő szerepet tölt be a népgaz­daság fejlesztésében, a társa­dalmi szükségletek kielégíté­sében, az emberek életfeltéte­leinek gazdagításában, a mű­velődés, az egészségügyi ellá­tás, a szociális gondoskodás területén, a felnövekvő nem­zedék nevelésében és az egész lakosság gondolkodásmódjá­nak formálásában. A XI. kongresszus határozata ezért világosan leszögezi: »-Álla­munk a szocialista építés fő eszköze«. fiz állam szerepe Osztálytartalmát tekintve népköztársaságunk a munkás- osztály hatalmát, uralmát, más szóval a proletariátus diktatú­ráját testesíti meg. Államunk ennél fogva jelenleg is gya­korolja a proletárdiktatúra el­nyomó funkcióját — a társa­dalomellenes elemek féken- tartása, a szocialista vívmá­nyok védelme, a törvényes rend megőrzése érdekében. A lenini tanításokból kiindul­va azt tartjuk, hogy ez nem ellentétes a szocialista demok­rácia létével, ellenkezőleg: feltétele érvényesülésének. Ugyanakkor még erőtelje­sebben kibontakozik annak a lenini tanításnak a mély igaz­sága, hogy »nem egyedül az erőszak a proletárdiktatúra lé­nyege és nem is elsősorban az erőszak«. Államunk fő funk­ciója a gazdasági építés szer­pedig úgy erősíthetjük, hogy a munkásosztály, az egész dol­gozó nép minél nagyobb ré­szét igyekszünk közvetlenül bevonni az ügyek eldöntésébe, intézésébe, irányításába. Ez az államélet s egyúttal a szocia­lista demokrácia fejlesztésé­nek fő útja. Tartalmi kérdés A nemzetközi eszmei harc­nak, az ideológiai vitáknak egyik központi kérdése ma a demokrácia értelmezése. A polgári—kispolgári nézetek hí­vei a demokrácia problémáit a szervezetek és intézmények oldaláról, az egyén formális jogaiból kiindulva közelítik meg. Pártunk álláspontja sze­rint —■ mint Kádár János hangsúlyozta a XI. kongresz- szuson -— "egy rendszer de­mokratizmusát nem formális szervezeti keretei határozzák meg. hanem alapvetően és mindenkor az dönti el. kinek a kezében van a hatalom, és hogy ez a hatalom milyen osztályok számára, milyen kérdésekben biztosít jogot és tényleges lehetőséget a bele­szólásra az állam, a társada­lom ügyeibe«, Természetesen nem tagad­juk a formák, a szervezeti ke­retek fontosságát, ezért is for­dítunk állandó figyelmet a társadalmi és állami intézmé­nyek fejlesztésére, a jogrend­szer tökéletesítésére. De a szocialista demokrácia érvé­nyesülését, fejlettségét elsősor­ban mégis tartalmi kérdése­ken mérjük. Azon; hogy mi­lyen mértékben jutnak ér­vényre a munkásosztály alap­vető politikai érdekei, milyen tényleges döntési és ellenőrzé­Adjunk, ne adjunk? A vita nem időszerű Vitatott dolog a szakmun­kástanulók ösztöndíjrendsze­re. A jó tanulmányi ered­ményt elérő tanulók — a tár­sadalmi ösztöndíjat is beszá­mítva, néhány szakmában — akár 800—1000 forintot is kaphatnak havonta. Sokan megkérdőjelezik ennek jogo­sultságát. Elsősorban arra hi­vatkoznak, bogy egy 15—17 éves diák kezében a pénz többet árt, mint használ. Pe­dig a jobb pályairányításon és a jobb képzési feltételek megteremtésén kívül szükség van az anyagi ösztönzésre is. A vállalatok milliókat ál­doznak azért, hogy sokat tu­dó szakmunkáskeaeket kap­janak. Az adatok világosan bizonyítják, hogy a kritikus időszak — amikor a fiatal szakmunkások munkahelyet változtatnak — a szakmun­kásvizsgát követő 2—3 év. Az ilyen vándorlást pedig meg kell szüntetni, mivel nem ke­vés munkásról van szó. A tanulmányi szerződések, ame­lyekben megállapítják az ösztöndíjat, épp a kritikus időszak »áthidalását« segítik. & az a fiatal szakmunkás, aki eltöltött néhány évet ugyanazon munkahelyen, esetleg már családot alapí­tott, jobban meggondolja tá­vozási szándékát akkor, ha kellő megbecsülésben része­sül. Az aggálvo6kodók azokból az esetekből általánosítanak és azokra hivatkoznak, ami­kor egy-eev tanuló '»rossz helyre« költi a pénzét. Van ilyen is, de nem ez a jellem­ző. Nem szabad elfeledkezni arról sem. hogy a szakmun­kástanulók több mint 80 szá­zaléka fizikai dolgozók gyer­meke, s többségük nem a na­gyobb jövedelmű családokból •érül ki. Azt sem hallottam tág, hogy a szakmunkáskén- " -iskolai nevelőtestületek­nek a túlöltöztetés, az éksze- rezés, a kisebb fizetésű szü­lőket nehéz helyzetbe hozó egészségtelen versengés ellen kellett volna fellépniük. Más iskolákban ösztöndíj nélkül is volt példa erre. Az ösztöndíj nagyszerű ne­velési lehetőséget is kínál a pedagógusoknak. A munka megbecsülésére, önállóságra, takarékosságra nevelhetnek. Segítheti a művelődési, a sportolási igények kielégíté­sét is. A szakmunkástanulók többsége becsületesen dolgo­zik, ne féljünk tehát a ke­zükbe adni az ösztöndíjat, hanem tanítsuk meg őket jól felhasználni! Makarenko erről így ír: A növendék a kapott pénzösz- szegen tanulja meg össze­egyeztetni az. egyéni és a kö­zös érdekeket. Megtanulja becsülni munkája bérét... Még mindig azon* folyik a vita, hogy adjunk-e ösztöndí­jat vagy ne adjunk. Pedig jobb volna azt keresni: ho­gyan használhatnánk föl job­ban ezt a nevelési lehetősé­get a tanulók személyiségé­nek alakításéiban. K. Oy. si lehetőségei vannak a mun­kásoknak, a dolgozóknak. A szocialista demokrácia fejiesztése nagy erőforrásokat szabadít föl; a dolgozóknak a közügyek eldöntésébe törté« nő bevonása jelentékenyen se­gíti az időszerű gazdasági és kulturális feladatok megoldá­sát. Ezért most, amikor a gazdasági építés feladatai bi­zonyos fokig nehezebbé vál­tak. a társadalmi demokratiz­must nem szűkíteni kívánjuk, hanem tovább szélesíteni. Elutasítjuk az olyan felfo­gást, amely szerint a demok­rácia valamiféle »luxus« len­ne, amit csak akkor engedhe­tünk meg magunknak, ha nincsenek gondok, feszültsé­gek. Ha nehezebbek, bonyo­lultabbak a problémák, való­jában még nagyobb szükség van arra, hogy széles tár­sadalmi alapon, együttesen ke­ressük a megoldás legjobb módjait. A demokratizmus természe­tesen csak akkor szolgálja elő­rehaladásunkat, ha nem té­vesztjük össze a fegyelmezet­lenség ►-szabadságával«. Lenin előbb idézett gondolatmeneté­ben a munkáshatalom lénye­géről szólva kiemelte a fegyel­mezettség és a szervezettség jelentősegét. A szocialista de­mokrácia —■ Kádár Jánosnak a budapesti pártaktíván mon­dott szavaival élve — *cgy forradalmi nép forradalmi rendje«, melynek törvényeit mind az állampolgároknak, mind az állami szerveknek fe­gyelmezettfen meg kell tarta­niuk. Egységes rendszer Társadalmi életünk vala­mennyi területét áthatja a szocialista demokratizmus. Egységes rendszerről van te­hát szó, amelynek különböző oldalai kölcsönös hatást gya­korolnak egymásra. Ezért az egész rendszert csorbítja, ha bármelyik területen elmaradás mutatkozik. Ebből kiindulva fordítunk különleges figyelmet a munkahelyi, az üzemi de­mokrácia erősítésére, mert ezen a területen az utóbbi években a fejlődés nem kielé­gítő. Márpedig a munkahelyi demokrácia érvényesülése nemcsak a termelést, a gaz­dálkodást érinti, hanem össze­függ a hatalmon levő mun­kásosztály vezető szerepének érvényre jutásával is. Társadalmunk politikai rendszerének fejlesztése, a szocialista demokratizmus el­mélyítése elválaszthatatlan a párt vezető szerepének továb­bi erősítésétől. Egyetlen tár­sadalmi folyamát, így az ál- iamélet fejlesztése sem lehet spontán jellegű. A párt tuda­tos irányító tevékenysége el­engedhetetlen ahhoz, hogy e folyamatok kibontakozzanak, s szocialista tartalmuk csorbí­tatlanul érvényre jusson. Az MSZMP oly módon vezérli és irányítja hazánkban az álla­mi élet, a szocialista demok­rácia fejlődését, hogy ennek révén még inkább érvényesül­jenek a társadalom, a dolgozó nép átfogó érdekei. Gy. L. Júniusban tartják a megyei küldöttértekezletet »A mindennapi munka so­rán talán észre sem vesszük, hogy mit is tettünk. Csak most, a kongresszusra való készülő­dés heteiben ismerjük fel iga­zán milyen változások történ­tek, névfrontmozgalmunk szer­teágazó tevékenységével mennyire jelen van egész köz­vita bontakozott ki. Elég meg- I azt, hogy a sokrétű munkával, említeni, hogy az eseményso­rozaton megyénkben csaknem kétezren kérték szót, s az el­hangzottak jól tükrözték, hogy a valóságos gazdasági helyzet ismeretéiben erősödött a lakos­ság felelősségérzete a lakóhely életünkben, - milyen sokszínű 1 fejlesztése iránt. Ebben a fele­módon segíti társadalmi, gaz­dasági életünk fejlődését.« — Az élénk vita számos megálla­pítása közül ez volt az egvik, amely tegnap hangzott el a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának tanácskozásán. Azért idéztük a sok közül ezt a gondolatot, mert nemcsak a mozgalom megyei tapasztala­tsüt summázza, hanem jellemzi, a vitát is: a megyebizottsági tagok mindegyike más más ol­dalról elemezte azt a széles körű tevékenységet, melyet a népfront végez. A tapasztalatok frissek. Nemrég fejeződött be a közsé­gi és városi népfronbbizottsá- gok újjáválasztása, s ahogy ér­tékelte a megyebizottság: jó politikai légkörben, jelentős tömegérdeklődés mellett zaj­lottak le ezek az események. A szó igaz értelmében a he­lyi közélet fórumaivá váltak ezek a rendezvények. Szinte lősségérzetben benne van a tenniaikarás. illetve a móg-töb- bet-tenni akarás elhatározása is. Ahogy például tegnap Papp Gyula elmondta: »az eddigi­eknél még jobban szeretnénk dolgozni, még többet szeret­nénk tenni llakóhelyünkért, Balatonlelléért, az itt élőkért.« Pedig nem kevés, ami eddig történt. Hogy csak néhányat említsünk: százezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek az óvodáért, kétszáz­ezer forint értékű munkát az iskola bővítéséért; értelmiségi klubot szerveztek, Rádpusztán népfrointcsoportot alakítottak, a szocialista brigádok ver­senyre hívták egymást a kom­munista műszakok szervezésé­ben, ‘amelyeket az új iskola építésénél végeznek. És hosz- szan folytathatnánk még a sort. Említeni lehetne bőven más példákat is a megvéből, ám ezúttal ehelyett hadd írjuk le az eredményekkel egyenran­gúan kerültek szóba a még meglévő hiányosságok, a to­vábbi feladatokat meghatározó igények. Kifejezésre jutott, hogy ennek érdekében a taná­csok és népfrontbizottságok még szervezettebb együttmű­ködésére van szükség, és el­engedhetetlen a célok elérésé­hez a lakóhelyen levő egyéb társadalmi szervek közremű­ködése. A népfrontfoizottságók újjá­választása igen sokrétű tapasz­talatot hozott, s egyben — a jövőre nézve — sok feladatot határozott meg. A Hazafias Népfront megyei bizottsága ezeket a tanulságokat össze­gezte tegnap, s bizonyos mér­tékig ezzel össze!ügésben érté­kelte a mozgalom elmúlt négy évi tevékenységét. A megvebi- pottság ezen a tanácskozáson határozta el, hogy június 12-re hívják össze a megyei kong­resszusi küldöttértekezletet Kaposváron, a Dorottva-szál- lóban tanácskoznak majd. A küldöttértekezlet beszá- molóterveaetét — sóik értékes javaslattal kiegészítve — teg­nap jóváhagyta' a népfront megyei bizottsága. V. M. HIVATÁSA: HATÁRŐR Ott, ahol a folyó kanyarog A közeli fákra mutat: i — Ott, a fákon túl már a Dráva kanyarog. Nekem a folyókról is mindig a hiva­tásom jut eszembe. hiszen csaknem negyedszázada, mi­kor elkezdtem a határőrizeti szolgálatot, az is folyó men­tén, a . Duna-parti Márialige- ten volt... Szótlanul hallgatom Sütő Imre alezredest, a vízvári őrs parancsnokát. Hallgatom a közeli folyó csöndes zúgását, ami mást jelent neki, s mást az én számomra. Nekem bé­kés vízpartot, szótlan pecá- zökat, jókora pontyokat, harcsákat és a vizet ellepő vadkacsasereget. Neki: ál­lamhatárt, amit védeni, őriz­ni élethivatásául választott. — Alezredes elvtárs, j ej en­tern ... Figyelmesen hallgatja a szolgálatból visszatért járőr jelentését. Nem észleltek sem­mi gyanúsat, rendkívülit; is­meretlen személlyel sem ta­lálkoztak. Mégis; soha nem lehet tudni, mikor kell hala­déktalanul intézkedni. Nézem széltől-naptól bar­nára cserzett arcát. Látni, hogy kevés időt tölt irodá­ban; ő is járja a határt, az őrs területét. S amíg utasí­tásokat ad a pihenőbe, majd a járőrbe induló határőrök­nek, arra gondolok; negyed­század alatt hány jelentést hallgatott, mennyi járőrt in­dított útjára. S hány éjszakát, hány vasárnapot töltött szol­Mindenből futja az újig Takarmáitybelakarítás Jákóban A jákói termelőszövetkezet az idén először veszi igénybe hideglevegős szénaszárítóját. Szerdán láttuk: szedték a rendiről a lucernaszénát s hordták a kazalra azt/' a pillan­góst, amelynek a minőségével ás a mennyiségével sem volt túlzottan elégedett Horváth László tsz-elnök. Azt mondta: május 18-án kezdtek hozzá a kaszáláshoz, s az első eredmé­nyek nem sok jóval bíztatnak, mivel a lucernában igencsak elszaporodott a lósóska. Egyéb­ként 50 hektár lucernájuk van, ebből 20 héktár az idei telepí­tés. Ezen felül 30 hektáron vár betakarításra a füves-fe- hérherés keverék — ezekbein a napokban kezdik el kaszálni. rabban megtörtént, úgy, hogy a korádban vásárolt eszközök­kel megoldhatják ezt a felada­tot az idén is. A jáikóiak április utolsó nap­jaiban fogtak hozzá — kaszá­lással — a zoldetetéshez, és május első felében kezdődött a legeltetés. Nem szorította a gazdaságot takarmányhiány, könnyűszerrel átteleltették a jószágot. Amikor először zöld­höz jutott az állomány, még mintegy 60—80 köbméter jó minőségű silójuk és tíz vagán­nyá szénájuk volt tavalyról. Semmi sem indokolta, hogy csökkentsék a szükséges ada­gokat a 600 szarvasmarhánál, ezen belül a 230 tehénnel — A tafcarmán vbetakaritás , ennyi telelt át az istállókban megf elelő gépesítése még ko-1 —, és a lovaknál sem. A múlt évben betakarított kukoricájukból és takarmány- gabonájukból ugyancsak bő­ven van még, így a szemes ta­karmány is megéri a nyári, il­letve az őszi komhájnoiást. Most úgy szervezik a munká­kat, hogy ami pillangós, fű és vetett szálas terem, az a napi etetésen túl mielőbb szaksze­rű tartósításra kerüljön. Ezt segíti elő az említett hi­deglevegős szénaszárító, vala­mint a rendfölszedés, a szállí­tás és a kazalrakás speciális gépe. A törekvés nyilvánvaló: az idén is szert tenni annyi szálas és szemes takarmányra, hogy ez a bázis — a porciók későbbi kényszerű mérséklése nélkül — elég legyen a jövő évi új termésig. A jákói ter­melőszövetkezetben ez eddig sikerült. gálatban, há­tú rsértők üldö­zésével? . Emlékeket idéz. Egy fegy­veres határsér­tő csoportnak az elfogását, amikor csak tűzharcban tud­ták őket meg­adásra kény­szeríteni : egy nyugatnémet embercsem­pész tettenéré­sét .., A Haza Szol­gálatáért Ér­demérem és a Közbiztonsági Érdemérem arany fokozatá­nak a tulajdonosa, s megkap­ta a 10, a 15, a 20 és a 25 év fegyveres szolgálat után já­ró kitüntetéseket is. Mégsem ezekre a legbüszkébb: — Arra, hogy őrsöm el­nyerte az élenjáró címet Ezt összefogással, a KISZ-esek példás határőrizeti szolgálatá­val értük el. Jelenleg is nyol­cán vannak olyan határőrök, köztük Bukovszki Gábor sza­kaszvezető, Czakó Attila ha­tárőr, a KISZ-titkár, és Mo- nori János, akik az élenjáró címet kiérdemelték. A XI. pártkongresszus tiszteletére in­dított, a Harminc éve őrizzük szabad hazánk államhatárait versenymozgalomban a kör­nyező őrsök között másodi­kak lettünk. Most értékelik majd a KISZ IX. kongresszu­sának tiszteletére indított verseny eredményeit. Remé­lem. hogy abban is jó he­lyezést érünk el. Sütő Imre alezredes arról beszél, hogy a napokban tet­tek fogadalmat a vízvári ön­kéntes határőrök. Hallgatom szavait és a közeli folyó zú­gását. — Bárhol is vagyok, a Drá­va zúgását én is mindig hal­lom. Akkor is, ha meglátoga­tom Vas megyei rokonaimat vagy Zalában élő bátyámat. Hiába utazom feleségemmel, kislányommal szabadságra, mindig az jár az eszembe, nincs-e valamilyen rendkívü­li esemény. Ezért a szabad­ságomat is legtöbbször itt, az őrs közelében töltöm. Ezt a szinte állandó 'szol­gálatot csak olyan emberek tudják vállalni, akik felada­tukat élethivatásuknak tekin­tik. Olyanok, mint Sütő Im­re, aki vasúti pályamunkásból lett a Dózsa György Gyalo- gostiszti-iskolát elvégezve hi­vatásos határőr. Aki — többi társával együtt — életcélját, államhatáraink védelmében találta meg. Szalai I.ászló Június 13-án nyitnak a nyári építőtáborok Az idén 3.1 200 középiskolás diák dolgozik majd kéthetes váltásokban a 43 központi szervezésű nyári ifjúsági épí­tőtáborban. A táborok zöme — 36 — június 13-án népesül be, a többi két hét múlva, jú­nius 27-én nyitja meg kapuit. Az ötödik — utolsó — turnus önkéntesei augusztus 21-én bú­csúznak, várhatóan felejthe­tetlen élményeik színhelyétől. A tábori csúcs júliusra várha­tó. A KISZ megyei bizottsá­gai által szervezett, valamint az egyetemi, főiskolai táborok részvevőit is számítva lesznek olyan heteit, amikor egyidejű­leg 10 000 fiatal dolgozik a mezőgazdaságban és az épít­kezéseken. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents