Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-25 / 122. szám

Díszhangverseny után X Zeneiskolai tanárok IV. kamarazenei találkozójának díszhangversenyével, zárult az a háromnapos találkozó, me­lyet a Kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola kezdemé­nyezésére negyedik alkalom­mal rendeztek meg a megye- székhelyen. Az idei kamarazenei talál­kozó külön érdekessége volt. hogy a bíráló bizottság tagjai az együttesek számára kon­zultációt tartottak. Mihály András, a Zeneművészeti Fő­iskola kamarazene tanszéké­nek vezetője elmondta, hogy az új pedagógiai forma, a ta­nítás-konzultáció nemcsak le­hetőség a gyakorló zenetaná­roknak ahhoz, hogy a szemé­lyes kapcsolat révén még kö­zelebb kerüljenek egy mű hiteles interpretálásához, ha­nem a zsűri tagjainak is könnyebbé teszi az értékelést, a tételes, alapos elemzésre adva lehetőséget. A bíráló bi­zottság másik három tagja, Kurtág György, Rados Ferenc és Szüts Loránd a zenemű­vészeti főiskola tanárai csak­úgy, mint a részvevő együt­tesek, élve ezzel a lehetőség­gel, szívesen vettek részt a délelőttönként tartott megbe­széléseken. A találkozón tizenöt másik városból, községből, illetve a főváros XIX. kerületéből részt vevő zenetanárok a vendég­látó kaposváriakkal együtt díszhangversenyen mutatták be Aliban Berg: Vier Stücke für klarinette und Klavier, Bach: Sonata e-moll, Szu­nyogh Balázs: Négy duó csel­lóra és zongorára, Bartók: Perpetuum mobile, Honegger: Sonata pour Deux Violons, Weber: 6 bagatelle és Tele­mann : Sonata (a-rrioll) című zeneműveket. A kamarazenei találkozó művészeti díját, ti­zenegy kamaraegyüttes, hu­szonöt részt vevő zenetanár nyerte a fentieken kívül Bee­thoven, Brahms és Farkas művekkel. Norgauer Eszter szigetvári és Juharos Róbert oroszlányi tanár dicséretet ka­pott, a zeneművészek szerve­zetének különdíját pedig Ho­negger, illetve Telemann tol­mácsolásáért JV. Rozgonyi Klára és Marosy László he­gedű játékával, M. Véreb Ka­talin oboa- és D. Dányi Júlia zongorajátékával nyerte el. A szombat esti díszhangver­seny telt házat vonzott a ze­neiskolába, ahol mintegy 220 hallgatója volt a záróprog­ramnak. Bár az idei rendez­vénysorozaton formabontó módon bővítették a kerete­ket, ahogy arról már a kon­zultációs forma ismertetésénél szóltunk, ugyanakkor a meg­hívottak számát a korábbiak­hoz képest csökkentették. A hagyományoknak megfe­lelően az idén is Mihály And­rás foglalta össze az érté­keléseket, és ismertette az\ eredményeket. Örömmel álla­pította meg, hogy nem volt nehéz a bírálók dolga. Utalt rá, hogy ismerője az elhang­zott műveknek a budapesti hangversenyéletből, s az ösz- szehasonlítást a vidéki ze­netanárok seregszemléje bát­ran kiállja. Zárszavában ki­emelte, hogy örvendetes lát­ni, miként szűnik meg a régi beidegződések maradványa­ként ma már inkább csak a köztudatban élő mint való­ban létező, úgynevezett pro­vinciális zene, s mennyire azonos az igény, s ezzel együtt a mérce, a színvonal is a fővárosban és vidéken. »Az értékelés mindig nehéz;, de bízvást mondhatjuk, hogy itt és most csak jó, és még jobb előadásoknak voltunk a ré­szesei. Kimunkált és nagysze­rű zenei produkciókat hallani vidéki zenetanároktól ma már természetes és örvendetes.« B, I. JUBILEUMI HETEK Kerékpárral is jöttek Űttörőtalálkozó a Csillagvárban SZOMBATON sem sejtette, hogy felhőszakadás fogadja lagvári úttörötalálkozó rész­vevőit., így katonák szorgos­kodtak a műemlék környékén: színpadot építettek, sátrat emelteik a marcali járás út­törőinek randevújára. Vasár­nap reggel mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott az eső. A rendezvény szer­vezői idegesen tekintettek ki az ablakon: vége mindennek — gondolták. De áz eső sem tudta »elmosni« a fiatalok lel­kesedését. A tapsonyi úttö­rők kerékpárral vágtak neki az útnak, hogy kilenc órára ott legyenek az ünnepélyes nyitáson. Bőrig ázva értek a művelődési ház elé, ahol már hatszáz társuk várta őket. A járás minden iskolájából 'el­jöttek a kisdiákok, még a ven­dégeket is fogadták: budapesti úttörőket: Ferencvárosból. Vízi úttörők hozták be a zászlót a zsúfolt nagyterem­be, ahol Mezei Lajosné járá­si úttörőelnök köszöntötte a gyerekeket, majd dr. Ress Zoltán, a járási hivatal elnö­ke mondott ünnepi beszedet. Eljöttek a marcali járás párt­ós állami vezetői, az egykori úttörővezetők is. Felolvasták a találkozó díszparancsait. Tisz­teletbeli úttörővé avatták Király Ferencet, a járási párt- bizottság első titkárát és dr. Ress Zoltánt. Piros nyakken­dőt kötöttek a nyakukba, és virággal kedveskedtek nekik az úttörők. Oklevelet adtak át azoknak az egjnkari úttörő­vezetőknek, akik a fonyódi és a marcali járásban tevékeny­kedtek a mozgalom mind szí­nesebbé tételén. Nádor Zoltán nyugdíjas, Prack Éva, a mar­cali járási pártbizottság mun­katársa, Pelőcz Miklós peda­gógus, Harangozó Sándor pe­dagógus, Kraliczki Zoltán, a megyei úttörőelnökség mun­katársa, Sárközi László, a kecskeméti óvónőképző taná­ra, Eredics Károly, a járási pártbizottság titkára, Szabados András pedagógus, Haszon Lajos és Gombos Irén taná­rok most együtt ünnepelhettek azokkal, akiknek mozgalmát valaha irányították. Amíg a járás úttörőcsapa­tainak képviselői műsort ad­tak pajtásaiknak a Csillagvár­nál, a katonák ^számukra főz­tek ebédet. Igazi jubileumi ta- tnlálkozó hangulatban ünne­peltek tehát a gyerekek. A szervezők gyorsan feltalálták magúkat: a szabadtéri prog­ramokat hiány nélkül igye­keztek megvalósítani az eső elöl menedéket adó művelődé­si házban. Ismerkedési bált tartottak a balatonszentgyör­gyi diákok együttesének köz­reműködésével, és — a lehe­tőségekhez mérten — a sport- versenyeket is megrendezték. A találkozó valamennyi részvevőjének ruháján ott vi­rított a jelvény, a piros kör, amelyre fehér betűkkel nyom­tatták: Jubileumi úttörőtalál­kozó, Csillagvár, 1976. Erre az alkalomra ■ jelent meg az Út­törő Híradó című lapjuk is, amelyben a közelmúlt eserhé- nyeiről számoltak be. Írtak a készülődésről, a KlSZ-kong- resszusról, a niklai Berzsenyi- ünnepségről, és minden olyan rendezvényről, amelyen ők is aktívan részt vettek. Az Úttö­rő Híradó egyébként —- mint a szerkesztők ígérik — a jö­vőben rendszeresen megjele­nik. Csak arra várt, hogy le­vonuljon a nagy áradás a Dunán. Bercsényi a Vág mellé hívta Rákóczit, írván, hogy kedvezőbb lenne Glöckelsperg hátában, Becs közelében meg­semmisíteni a fősereget, mert ezt követően a többi császári erővel is könnyebben elbán­nának. Rossz hír sietteti a fejede­lem kényszerű döntését. Ti- szadobnál táborozik, útban a Dunántúl felé, amikor Glöc­kelsperg győzelméről értésül. A császáriak megsemmisítet­ték a dunaföldvádi hídfőt, a folyam bal partjára menekülő Esterházy Antal szétszakíthat­ta a nagy fáradsággal épített hidat, Bottyán János sebesül­ten fekszik az innenső parton, a maga építette földvárban. Budát és Pestet féltve azon­ban Glöckelsperg nem vállal­kozott az üldözésre, hanem visszafordult égzak felé. A Dunántúl felszabadítá­sának terve megint összeom­lott. Rákóczi azzal akarta el­lensúlyozni a kudarcot, hogy Miközben az úttörők ünne­peltek, a felnőttek körében komoly munkáról is szó esett. A nyári programokról beszél­gettek: a táborokról, a vízi úttörők túrájáról es — termé­szetesen — fölelevenítették a régi úttoróemlékeket is. AZ ÚTTÖRÖSZÖVETSSG fennállásának 30. évfordulóját ünnepeljük ezekben a napok­ban mi, felnőttek, a diákok­kal együtt. Születésnapi aján­dékokat készítünk — olyano­kat,, amelyek valamennyi gyerek örömére szolgál: ját­szóterek, játékok kerülnek át­adásra. így van ez a marcali járásban is, de valamennyi közül ez a találkozó volt a legkedvesebb ajándék. Ezt hatszáz kispajtás vallotta va­sárnap Baiatonszetgyorgyön. csapást mér a Herbeville tá­bornagy vezette főseregre. Ehhez előnyös pozícióra volt szüksége, ezért bár kellő óvatossággal, de gyors menet­ben vezette csapatait a Vág völgye felé. Sikerült is a ki­szemelt ténsógbe érkeznie mielőtt még mozdulhatott volna Herbeville a Csallóköz­ből. Ragyogó tervet dolgozott ki Rákóczi az osztrák főse­reg tőrbe ejtésére. Számításai szerint Herbeville csakis a Vág és a Dudvág közti kes­keny földnyelv érintésével közeledhetett Lipótvár felé. Részletes, hadvezér! alapos­sággal kimunkált parancsok­kal látta el az összes csapa­tot. Augusztus 5-én délután oly pontosan érkezett meg Her­beville a kiszámított helyire, mintha az osztrák generális szándékosan akart volna csapdába esni. Nyugodtan le- táíborpzott. nem is gyanítva, hogy a teljes megsemmisülés veszélye leselkedik reá. Ám a kuruc tisztek oly ügyetlenül, még senki másnap a csil­-< j N agy Jenő GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Erősödött a hagyományőrzés Az aniatőrmozgalom szíoe-java Nagyatádon A tél derekától a tavasz vé­géig tartott a megyei művé­szeti szemle bemutatósoroza­ta; ez időben zajlottak le a helyi, a körzeti, a járási be­mutatók. Ennekelőtte már a télen megkezdték a felkészü­lést , az amatőr együttesek, a szólisták, s szombáton este ünnepi műsorral, gálaesttel ért véget a szemle. Azért nem mondhatjuk, hogy bemutató­sorozat, mert sok együttesre még több fellépés is vár. Az amatőrmozgaldm színe- java Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központ­ban nemcsak képességeit vil­lantotta föl, hanem a széles mozgalom gégészét is képvisel­te. A szenüerendszer ugyan verseny jellegű, hiszen válo­gatás után jutnak tovább, magasabb szintű bemutatóra a legjobbak, még sincs vesz­tese — vagyis: nem szabad, hogy legyen! — a hasznos te­vékenységnek, mert minden csoport, szólista, végül is a mozgalmat erősíti. Itt mond­juk el, ami ugyan nem került szóba az idei amatőr művé­szeti szemle értékelésekor: a színvonal csökkenésének a hátránya nélkül a feszes szemlerendszeren finomítani kell. A minőségi válogatás mellett az egész mozgalmat együtt kell tekinteni. Nem­csak »szakemberkérdés« te­hát, hogy fejlődnek-e cso­portjaink; a mozgalmi jelleg erősítésével is lehet hatni rá­juk. Ügy tűnik, ennek a fel­tételei is kialakulóban van­nak. Elég, ha az értékelés azon megállapításait idézzük, amelyek arról számoltak be, hogy egyes községi tanácsok­nak milyen nagy gondjuk van az amatőrmozgalomra. Somogy megyében az év elején néhány száz amatőr együttest tartottak nyilván, ezeknek taglétszáma csaknem eléri a tízezret. Nyolcvan szá­zalékuk fiatal, közülük is a többség diák. A feladatot egy­értelműen meghatározza: több munkásfiatallal kell meg­kedvelteim a közös művelődés különböző formáit. Nem róható fel hibául, hogy erősödött, a mozgalom hagyo­mányőrző jellege, hiszen fon­tos szerepük van ebben falusi együtteseinknek, de egyolda­lúsághoz vezethet, ha ez el­uralkodik. Amatőr együtte­seink belső nevelő munkájá­nak alapvető feladata, hogy tagjait közel vigye a mai mű­vészetekhez. Miről beszélnek még az idei szemletapasztalatok? Arról is, hogy a tevékenységi formák változatosságának híjával va­gyunk. Az amatőr mozgalom legerősebb pontja jelenleg a kórusélet.' A pávakör és a fegyelmezetlenül hajtották végre a parancsokat, hogy Herbeville fölismerte a ke­lepcét, a végveszély tudatá­ban derekasan harcoltak ka­tonái, és nagyobb veszteségek nélkül sikerült egérutat nyer­niük. Tervük szerent ellátták élelemmel, lőporral, készpénz­zel Lipótvár védőit, és augusz- tusz 7-én távoztak. Szerettek volna visszajutni a Csallóköz­be, onnan pedig Erdély felé menetelni, de a reájuk lesel­kedő kuruc túlerő láttán meg­másították szándékukat. Nagyszombatban kerestek biztonságot, majd néhány nap múlva szökni próbáltak Morvaország felé. Minden mozdulatukból az derült ki, hogy semmi kedvűik megüt­közni Rákóczival. De a fejedelem sem akar­ta kierőszakolni a "csatát. Egertől a fél ország megke­rülésével szakadatlan fáradal­mak, nélkülözések közepette jutott el seregével a Kis-Kár- pátok belső lejtőihez. Mégis engedett a főtisztek makacs­ságának. Ezek mindenáron verekedni kívántak. Lelkese­désük dicséretes volt, csak éppen arra nem gondoltak, hogy fő erősségük, a lovas­ság alig lehet hatékony a he- gyes-völgves, erdővel borított terepen. Stratégiai képzetlen­ségük megint kudarcra vál­toztatta a nagy harci kedvet. Térzene Nagyatádon a verőceiek részvételével. kórus nemcsak számában több, hanem legjobban tá­maszkodik a helyi hagyomá­nyokra is, és a népdaléneklő csoportok tovább léptek a többszólamúság felé. A hangszeres együttesek ki­zárólag a mai citeradivatot követik, a zeneiskolai növen­dékeknél a zongora jelent egyoldalúságot. Az irodalmi színpadok színvonala nemcsak hullámzó, hanem szélsősége­sen egyenlőtlen is, a versmon­dás helyzete pedig sürgős pótolnivalókra hívja föl a fi­gyelmet. A néptáncmozgalom gondjain a szakemberutánpót- lás megoldásával lehet csak enyhíteni. Hogy ezeknek a hiányossá­goknak ellenére is elég gaz­dagnak mondható — és tar­talmasnak, színvonalában nem csökkenőnek — a somo­gyi amatőrmozgalom, az ép­pen e mozgalom sajátos erejé­ből fakad. Abból, hogy akik egyszer belekóstoltak a közös éneklésbe, táncolásba, Irodal­mi színpadi munkába, azok hűségesek egymáshoz, és fon­tosnak tartják a művelődést. A szemlekiíráson azonban úgy lehetne javítani, hogy az a folyamatos tevékenységre ösztönözzön. Korábbi felhívás­sal ez meg is oldható. A nagyatádi gálaest, azt hiszem, a közönség kellemes szórakozásán kívül mást is nyújtott: megcsillantotta azo­kat a lehetőségeket, amelyek­kel még sokan élhetnek. A gálaesten tizenhat együttes szerepelt, s az elmondottak rájuk is vonatkoznak. Itt mondjuk cl, hogy Nagy­atádon a gálaestet megelőzően fúvószenekari találkozót ren­deztek. Ezen a kaposvári és a barcsi együttesen kívül részt vett a Jugoszláviai verőcei harmonikaegyüttes is. A közös szerepléssel hangulatos él­ményt nyújtottak , Nagyatád lakosságának. Korányi Barna (Folytatjuk.) „Szép dalra jöttünk össze. Szakmunkástanuló-kórusok hangversenye A hét végén, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában a pápai 304-es, a Ka­posvári 503-as Ipari Szakmun­kásképző Intézet és a KISZ Központi Művészegyüttese énekkarának részvételével, da- lostaiálikozót tartottak. A ven­déglátó intézet nevében Pintér Kálmán igazgató köszöntötte a meghívott együtteseiket és a közönséget. Elsőként az aranykoszorúval minősített pápai leánykar lé­pett pódiumra Sudár lmréné vezetésével. Lóránd Békét a Földnek című művét még et- fogódottan szólaltatták meg, a preklasszikus szerzőik darabjai­nál viszont már feloldódott a kórus és a karnagy izgalma. Kodály biciniumaiból jó érzék­kel, adottságainknak megfele­lően válogattak, így e művek bemutatása volt a legsikere­sebb. A Bárdos-mű és Vavri- necz népdalfeldolgozásainak előadásából a derűs jókedvet hiányoltuk. A kaposvári szakmunkás- képző négy éve alakult ve­gyes kara mögött már két rá­diófelvétel és több országos dalostalálkozó sikere áll. Az együttes Zákányi Zsolt vezény­letével ismét ragyogó teljesít­ményt nyújtott. Kitűnő stílus­érzékkel, tiszta kiegyensúlyo­zott hangzással mutatták be a madrigálokat és Mendelssohn két népdalfeldolgozását. Koch Rumlbaláját már jobb előadás­ban is hallhattuk a kórustól, Járdányi Leányvásár és Kern—Lantos Zúg a folyó, cí­mű szerzeményének bemutatá­sát viszont megérdemelt, nagy tapssal jutalmazta a közönség. 1950-ben MTH-kórusként kezdte meg működését a KISZ Központi Művészegyüttesének énekkara. Az együttesben a középiskolások és az egyete­misták mellett ma is ott talál­juk az ipari tanulóikat és a munkásfiatalokat. Jelenlétük­nek ezért is örülhettünk, de hozzájárult meghívásukhoz a kaposvári kórussal egy közös rádiófelvétel során kötött ba­rátság is. A kaposvári bemu­tatóra kortárs magyar szerzők kórusműveit hozták magukkal. E művek megszólaltatásával — Lantos Rezső vezetésével — már több rangos külföldi fesz­tiválon is igazolták kitűnő ké­pességeiket. Udvardy — József Attila Tél című művét remek elő­adásban hallhattuk Kodály — Weöres öregek-je viszont erőt­len, szürke volt. Bartók két nóikari művét Lantos Edit di­rigálta. Ezek megszólaltatása ugyancsak színtelen volt. Tet­szett viszont Bárdos Lajos Magos a rutafa című szerzemé­nyének előadása. Bárdos—Pá- kolitz A jövő emberéhez című kompozíciója kitűnő lehetősé­get nyújtott az együttes szá­mára magas színvonalú hang- záskultúrájánaik és muzikali­tásuk bizonyítására. Emlékeze­tes marad a Csillagvirág című dalszvit és Balázs Árpád Virá- gim, virágún... című szerze­ményének előadása is. Daróci— Bárdos Tamás Mikóházi nagy- harang című darabjának elő­adása a kórusest méltó befeje­zése volt. Lukin László összekötő szö­vege jól illesztette eggyé a há­rom kórus műsorát. Az együt­teseken kívül neki is köszön­hető, hogy a KISZ IX. kong­resszusa tiszteletére rendezett — s a közös éneklés örömétől átitatott. — kórusest maradan­dó zenei élményt jelentett a részvevőknek. Vasárnap dél­előtt zenés fejtörővel ért véget a három kórus találkozója. Gulyás József WmmS.Wk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents