Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-04 / 104. szám

A Ferencváros az MNK-győztes Lezárult a labdarúgó MNK egy esztendőn, át tanító küzde- lemsorozata. 15 ezer néző volt kíváncsi a Népstadionban a kupafiináiléra, noha eflőmeccset most a magyar B-válogatott játszott Svájc ellen. (3:2-re nyert a magyar B-együttes.) Mint ismeretes, örök rang­adó keretében dőlt el az idén az MNK sorsa. A ferencvá­rosi zöld-fehérek az MTK VM csapatával vívtak harcot a kupagyőzelemért. Akik a sta­dionban vagy a tv előtt szem­tanúi voltak a mérkőzésnek, hiába várták, hogy kupa­meccs lesz a javából. A fe­rencvárosi Szabó a 20. perc­ben rúgott egy gólt, s ez el­döntötte a találkozó sorsát. Az MTK VM hiába próbál­kozott, nem sikerült egyenlí­tenie, s a vezetés birtokában a Fradi is inkább csak az eredmény tartására töreke­dett. így a játék színvonala messze elmaradt a várako­zástól. Kemény Tibor, a Ferencvá­ros egykori válogatott balszél­sője — aki később az MTK edzője volt — ekként össze­gezte véleményét a kupafiná­léról: »Futnak, lelkesednek, s akarnak is a játékosok, de nagy igyekezetükben elragad­ja őket a hév. A csapatré­szek sokszor elkülönülnek, elszakadnak egymástól, ezért egyik csapat sem tudja huza­mosabb időn át birtokolni a labdát.« Az ismert labdarúgó szak­ember szavaiból különösen azt a részt tartjuk fontos­nak, amely a mostani örök rangadóra is jellemző volt: a játékosok nem tudtak ural­kodni idegeiken. A mérkőzés hajrájában egy 11-es gyanús esetnél Hámori bíró határo­zottan továbbot intett, s erre Kiss Tibor, az MTK VM csa­tára elragadtatta magát. Há­mori — helyesen — nem té­továzott: Kiset kiállítatta. A kedélyek azonban még akkor sem csitultak le, amikor már gazdára talált a kupa. Az öltözőbe menet ugyanis Cse­tényi (MTK VM) szintén »megbírálta«' Hámori bírót, így a mérkőzés jegyzőköny­vében ő is kiállított játékos­ként szerepel. Nem kétséges, hogy a Fe­rencváros megérdemelten nyerte az idei MNK-t. A bajnokaspiráns Fradi figyelt oda a legjobban kupamér­kőzéseire is. Nagy kár, hogy a döntő másik részvevője — pontosabban: az MTK VM néhány játékosa — ezt nem volt hajlandó tudomásul ven­ni. Aztán Kiss meg Csetényi nem a pályán játszva mu­tatott példát, hogy miként le­het győzelemre vezetni a csa­patot, hanem sportszerűtlen­séggel igyekeztek elégtételt venni. K. S. Két pontra csökkent a Marcali előnye (Folytatás a 4. oldalról) dó, illetve Meszlarics. Jók: Szalai, Schmida, Nagy, illetve Meszlarics, Kiss, Bíró. Kettős világrekord-t Sí Lengyeltóti ifi—Gyékényes ifi 9:1 Balogh László Fonyód—Somogyi B. SE 4:0 (1:0) Nagyatád, 50 néző. V.: Fo­dor J. Fonyód: Fodor — Horváth, Bó- dis, Gyuricza, Fejes, Gyurkó, Zámbori, Nagy, Kocsis, Vecsera, Basics. Edző: Dr. Vida János. Somogyi B. SE: Tóth — Béres, Hollós, Hock, Németh, Varga, Csonka, Kara, Lencsés, Fodor, Bejczi. Edző: Szabó Károly. Nemcsak lelkesen, hanem jól is játszottak a fonyódiak. Győzelmük ilyen arányban is megérdemelt. Karát az 55. percben utánrúgásért kiállí­tották. Góllövők: Basics, Zámbori, Nagy, Béres (öngól). Jók: Bódis, Gyuricza, Nagy. A hazaiaknál nem volt jó teljesítmény. Rákóczi ifi III—Fonyód ifi 12:0 Csepeli Ferenc A bajnokság állása: A holland Jos Hermes Papendalban 57:24.2 perces időt fu­tott húsz kilométeren. Egyórás futásával is túlszárnyalta a régi világcsúcsot: 20 944 métert tett meg. Eddig is ő tartot­ta mindkét rekordot. (Telefotó: AP—MTI—KS) 1. Marcali 23 17 5 1 91—35 39 2. Kiss J. SE 23 18 1 4 87—33 37 3. Nagyatád 23 14 5 4 65—30 33 4. Latinea SE 23 17 7 3 5Ö*—28 33 5. Csurgó 23 13 6 4 65—32 32 6. B.-lelle 23 12 6 5 48—32 30 7. Vasas 23 9 5 9 45—41 23 8. B.-boglár 23 10 2 11 45—50 22 9. Fonyód 23 9 3 11 46—46 21 10. K. Gazdász 23 6 5 12 27—51 17 11. L.-tóti 23 6 4 13 27—58 16 12. Gyékényes 23 6 4 13 36—76 16 13. Szönyi SE 23 6 3 14 36—59 15 14. K. H. Vasutas 23 6 2 15 44—52 14 15. Somogyi B. SE 23 4 5 14 29—91 13 16. Hetes 23 2 3 18 24—70 7 Ámatőrnap a majálisod Második al­kalommal ren­dezték meg Somogybán az amatőr művé­szeti mozga­lom szemléjét, az amatőrna­pot. A körzeti és járási be­mutatókon ki­tűnt együtte­seket, szólis­tákat hívták meg május 1- re, Kaposvár­ra. A cseri parkban, a szabadtéri színpadon dél­után három órakor kezdő­dött a bemu­tató. Kisütött a nap, és sok ezer kaposvá­rit csalt ki a parkba, a sza­badba. Talán minden máso­dik ember a színpad előtt tolongott, s egy-egy mű- sorszám után hosszan hang- Részlet a Somogy Táncegyüttes műsorából, zott a taps. A műsorban a jutái cite- razenekar, a kaposmérői nép­táncegyüttes, a Somogy Tánc­együttes, a BM Táncegyüttes, a táskái vegyes kórus és a hatéi néptánccsoport lépett föl. A batéi tánccsoportot két éve alakították a KJSZ-fia- talok. A csoportot a Somogy együttes két tagja vezeti; Csaba Margit és Elek Mihály adja át tudását. Sandi István, a batéi műve­lődési otthon vezetője el­mondta, hogy gyakran lép föl az együttes. Kétszer adtak önálló műsort falujukban a táncosok, szerepeltek Igái­ban, s szívesen tettek eleget egy baranyai meghívásnak is­Lelkesedéssel készültek a táncosok a kaposvári, május 1-i amatőrnapra, melyet si­keres körzeti, illetve járási bemutató előzött meg. A Ka­locsai páros a legsikerültebb produkciójuk a nyolcból, me­lyet megtanul talc Ügy érzem — mondta a művelődési ott­hon vezető.:« — révbe jutot­tak. Amit egy falusi együttes­től várunk, teljesítették a ba­téi fiatalok. A kaposszentjakabi apátság romjainál is fórumot kaptak az amatőrök. Igaz, itt keve­sebben voltak, mint a cseri Centenáriumi parkban, de aki eljött, jól szórakozott. A ker- cseligeti citerazenekar és Bán Imre szólista. Misics Fe- rencné. Szegedi Ágnes, a hol- ládi pávakör, Weeber János és Oliás Jánoska, illetve a somogyvámosi citerazenekar gondoskodott róla. A megye amatőrmozgalma joggal büsz­kélkedhet a kaposíői, négy­éves Oliás Jánoskával, a kis­fiú tehetségével. A nagypapa oldalán bizonyította hangszer- tudását. A kis Jánoska egyre gyara­pítja szájharmonikával elő­adott műsorát. Sok-sok meg­hívást kap, de leginkább az óvónéni számít rá a daltanu­lás során. Igényt tart közre­működésére a kaposíői kórus, mely német nemzetiségi da­lokat is megszólaltat- Tavaly ezüst diplomát szereztek csi­szolt hangjukkal. — Mi a legkedvesebb játé­kod, Jancsika? A kérdésre kurta válasz­ként megmutatja új szájhar­monikáját, s csak ennyit mond: — A nyuszi hozta. A kapcsszentjakabi romok lábánál feszült figyelemmel hallgatta mindenki Oliás Já­noska muzsikáját. A közönség soraiban egy emberre lettem figyelmes, aki szinte szugge- rálta, vezényelte a nagypapa Oldalán álló kisfiút. A műsor végén ismertem meg a fiatal­embert, Jánoska apukája volt, aki a kisfiúnál is jobban iz­gult. Harányi Barna Kő hull apadó kútba A magyar olvasó hamar megtanulta néhány erdélyi író nevét. Az időközben Ma­gyarországra települt Páskán- di Gézáét, a drámaíró Kocsis Istvánét, Sütő Andrásét, Bá­lint Tiborét. »Árnyékukban« talán nem figyeltünk eléggé Szilágyi Istvánra, aki a most megjelent Kő hull apadó kút­ba című regényével az előbb felsoroltak legjobb munkái­val azonos értékű művet írt. így a recenzens kötelességé­nek érzi bemutatni őt. 1938­GERENCSER MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS így azután oldódni kezdett körülötte a fagyos bizalmat­lanság’. Kezdett visszatérni a parasztok beléje vetett, oly sok éven át táplált reménye. A bajba jutott Lepla András jobbágy, akit megsegített Rá­kóczi, ekkor mondta ki há- iálkodás közben a későbbi szabadsághars esküszavait: »Nagyságodat soha el nem hagyom.« Megértette: szétzüllesztett birtokainak rendbehozatalá­hoz esztendőkig tartó kemény munka szükséges. A felada­tokhoz pedig teljesen megbíz­ható hívekre. Ilyet keveset talált. Akik járatosak voltak gazdaságszervezésben, irányí­tásban, azok elsősorban a maguk hasznát keresték, s rögtön ezután a hatalom gya­korlóihoz dcrgölőztek, éppen a' saját jól felfogott anyagi érdekükben. Még a becsülete­sebb je sem kockáztatta szíve­sen a császáriak jóindulatát. Maga Rákóczi sem kockáz­tathatta. Súlyt helyezett hi­vatalos kapcsolatai ápolására. Meglátogatta Kassán gróf Ok­táv Nigrelli táborszernagyot, Felső-Magyarország császári főparancsnokát. Itt tapasztal­hatta, hogy mennyire otthon érzi magát a Rákóczi ak ősi területén a főgenerális. Tokaj borát úgy fogyasztotta, mint saját termését, katonáit úgy bocsátotta szabadjára, mintha a maga birtokain látta volna őket vendégül. Hiszen minden porció széna, minden véka gabona és minden garas, me­lyet a katonák harácsoltak, az ő vagyonát gyarapította — minél többet raboltak, annál kevesebbet kellett fizetnie a kincstáréból. És Nigrelli tá­borszernagy még azok közé tartozott, akik Rákóczi bará­tainak nevezték magukat. Képzelhető, milyen hangu­latban készült főispáni beik­tatására a fital főúr. 1694. jú­nius 3-ra gyűlt össze Sáros vármegye nemessége a Rákó- cziak nagysárosi kastélyába. A serdülő kort alig maga mö­gött 'hagyó új főispán találko­zott ugyan családja sok ki­próbált hívével, a többi ne­mes is ujjongva fogadta, amikor káprázatos díszma­gyar öltözetében a nagyte­rembe lépett, de a viharos üdvözlés csakhamar tartal­matlan ovációnak bizonyult. Tragikomikus alaphang jelle­mezte a beiktatás szertartását. Szemben az élet tényeiveJ, a birtokjárás során tapasztalt vigasztalan állapotokkal, a hangadó urak váltig a Habs- burg-ház dicsőségét emleget­ték, a császár jóságát magasz- , talták. és minduntalan a hű­ség követelményeire emlékez­tettek. így beszélt gróf Erdő- dy Sándor, aki a beiktatásig főispáni, helytartó volt, így szónokolt Uz Gábor várme­gyei főjegyző is. Cselekedték ezt akkor, amikor épp Sáros megye székhelyéről, Eperjes­ről irányította gróf Cor belli helyőrségparancsnok a leg­vadabb katonai rekvirálóso- kat. A vármegye nemessége — akárcsak más megyékben, főképp Zemplénben — rava­szul a Rákóczi-birtokokra te­relte a katonaság fosztogató éhét. hogy így szerezzen kí­méletet a maga birtokainak. Az új főispán legelső hatá« rozataival épp a hatalmasko­dó katonaság túlkapásainak iparkodott gátat vetni. De fütyültek rendeletéire. Ha le­het, még zabolátlanabbal ön- kényeskedtek, mint koráb­ban- Minden eszközzel igye­keztek elvenni kedvét a kez­deményezésektől a hivatalát komolyan vevő 18 esztendős ifjúnak. Nem volt elég a ci­nikus bitorlás, ráadásul rosszhiszemű pusmogást ter­jesztettek udvari körökből: ez a Rákózi is rebellis lesz, mint a többi, túlságosan jól érzi magát a lázadó országban. Annyit már tudott az ifjú, hogy komoly veszély előhír­nökei lehetnek az ilyen men­demondák. Bár egyáltalán nem érezte jól magát a »lá­zadó országban«, teendői miatt még maradnia kellett volna, mégis visszatért Bécs- be. A szülőföldjén tett néhány hónapos időzés súlyos elhatá­rozást érlelt meg benne. Ta­lán túlságosan megriadt, ta­lán túlságosan elkeseredett és reményét vesztette a tapasz­taltaktól: úgy viselkedett, mint aki soha többé nem óhajt visszatérni ősei földjé­re. Megvásárolta sógora Him- melpírot utcai palotáját, itt akar élni magánemberként, tartózkodva minden politikai szerepléstől. Ez utóbbit he­lyeselte a jóindulatú Aspre- mont gróf, csak azt nem, hogy Bécsben éljen, közel a Rákócziakkal ellenséges udva­ri. körökhöz, kitéve magát a hivatásos cselszövők bajt ke­verő agyafúrtságának. Megint nősülésre biztatták. S arra, hogy családot alapítva térjen vissza ősei földjére, hozza rendbe birtokait. Békés munkálkodással bizonyítsa be, hogy feddhetetlen híve az Ausztriai Háznak. Hallgatott a tanácsra. Ki is tartott mellette, míg végképp be nem látta, hogy örök szál­ka marad Bécs szemében. Az igazi nagykorúság Jog szerint I. Lipót császár nyék, amelyek szándéka elle- nyilvánította nagykorúvá Rá- nére végképp eltávolították kóczit, de igazán az élet tét- érdekköréből­te azzá. Olyan véres esetné- (Folytatjuk) ban saületett, s szociografikus, munkástémájú novellákkal kezdte pályáját. Két elbeszé­léskötetbe gyűjtötte írói pá­lyájának első terméseit. A Sorskovács című könyve 1984- ben, az Ezen a csillagon 1966-ban jelent meg. Érték- többlet — ez volt a követke­ző kötet: társadalmi, pszicho­lógiai, erkölcsi tapasztalatait próbálta összefoglalni- S ez már utat is jelölt. Erre bizo­nyíték az 1969-ben napvilágot látott. Üllő, dobszó, harang­szó című regénye, mely egy­ségességével, »a külső és bel­ső történések, a háború apo­kalipszisével párhuzamosan bemutatott, előtérbe állított lelki folyamatok hitelességével aratott sikert«, hogy a kora­beli kritikákból idézzünk. Üj könyvének, az 1975-ben a Kritérion Kiadó által köz­zétett, Magyarországon most megjelent Kő hull apadó kútba című regényének szin­tén ezek a;legjellemzőbb sa­játosságai. Egy gyilkossá vált lány lelkének miroszkopikus alaposságú írói vizsgálata jórészt belső monológok se­gítségével. És ebből — úgy gondolom — máris meghatá­rozható az az irodalmi vonu­lat. irányzat, stílus, melyhez Szilágyi István tartozik. Tehát arra az útra lépett, melyen legnevesebb, legnagyobb előd­je Németh László volt, aki a társadalom és a lelki torzu­lás összefüggéseit bogozta. Szilágyi István regényének színhelye a fantázia szülte nevű kisváros, Jajdon. (S az első szó tag, a »jaj« nem vé­letlen.) Egyes források szerint az erdélyi író gyerekkorának színterét. Zilahot festette szá­zadforduló táji állapotában. Álmos, unalmas település, de a mélyből föl-fölszivárog a jajpanasz. Ellentéte ez .a kis­város a szomszédos apró falu­nak, Egres telekiek, a nincs­telenek lakóhelyének. S ez a szomszédság, a kétfajta élet­mód, társadalmi helyzet év­századok óta feszültségforrás. A felszín hallgat, de az in­dulatok érnek, majd buzgár­ként feltörnek­Szendv Ilka szeretője nincstelen, szolgamunkát vég-, ző egrestelki szegényember. Halnia kell, amikor elhagyni készül módosnak számító sze­retőiét, akinek alig elfojtott vágyai néha — • kitörésvágy bizonyság! — egy régi feje­delemmel azonosítják őt. De ettől az egyetlen, motívum­nak is értékelhető cselek­ményrészlettől még nem vál­na ■ lélektani — a legmélyebb mélylélektani regénnyé — Szilágyi műve. Annak a folya­matnak az aprólékos ábrázo­lásában válik azzá regénye, melyben a vidéki, »jó neve­lésűé lány eljut saját kipro­vokált meggyilkotatásáig. Ugyanúgy — szinte ereden­dően — rejtőzik benne az az erkölcsi fekete folt. mint az Iszony Kárász Nellij ében. Né­meth László művének hősnő­jében. Drámai vétséget érle­lőn. sorsot kihíva. És elgon­dolkodtatja az embert: vajon hányán élnek környezetünk­ben olyanok, akik a más élet vágyót hordják elfojtva ma­gukban? Vajón nem tarto­zom-e én is közéjük? Mint Ágnes asszony Arany János felejthetetlen balladá­jában, olyan ez az Ilka. Ág­nes asszony a véres lepedőt mosta egyre eszelősebben, Szendv kisasszony , a kútba rekkentett szeretőjére hordja a követ az őrületig. Énhasa- dásos állapotában képtelen ellenállni fokozódó tudafcbom- lásának. ugyanakkor mintegy kívülről figyeli is magát, s szinte torz kéjjel ad fogódzó­kat szeretője özvegyének a primitív nyomozáshoz. A tár­sadalmi szorításban emberte­lenné válnak az ismerősi, ro­koni kapcsolatok. , Szilágyi István a doszto- jevszkij »krimi« fordulatait idézve tár fel új és új réte­geket a múltból. Erre legjobb példa, amikor a csavargóból vincellérré előlépett Faggyas feltárja Szendy Ilka előtt: évszázadnyi idő óta gyilkolják egymást, gondos konspiráció­val a lány és a szerető ősei. Az író negyvenéves. Több jó könyv után egy je­lentős áll mögötte- Jó sors! L. L. Somogyi Néplap a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents