Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-25 / 122. szám
Negyven ország szakemberei a közúti biztonságért A Nemzetközi Balesetmegelőzési Szervezet elnöke Somogybán A Nemzetközi Balesetmeg- ! előzési Szervezet framciaorszá-; gi központjában gyakori a karambol; autók rohannak egymásnak, oszlopnak és fal- j nak, különösebb baj mégsem esik, mert a kocsikban nem emberek, hanem bábuk ülnek. A kísérleteknek többek között az a céljuk, hogy megállapítsák, az ütközés után mi vár a vezetőre és az utasokra, melyik kocsitípus a biztonságosabb, milyen sebesség mellett kell számolni a legkevesebb kockázattak A nagy hírű szervezet Georges Gallienne kezdemé- I nyezésére huszonhét esztende- | je alakult, s akkor még csak Franciaországban számíthatott lelkes hívekre. Tizenöt éve már nemzetközi a szervezet, s három év óta Magyarország is a tagjai közé tartozik. Negyven európai, afrikai és amerikai ország vállal részt a Nemzetközi Balesetmegelőzési Szervezet munkájából, amely minden évben szélesebb körűvé válik. A balesetmegelőzés legfontosabb tennivalóit az esztendőnként összehívott kongresszuson tárgyalják meg, az idei a múlt héten Bécsben volt. Qeorges Gallienne elnök a kongresszusról Magyarországra látogatott, hogy a közlekedésbiztonság helyzetét tanulmányozza. Somogybán is vendégül látták, s ennek azért örült, mert a balatoni idegen- forgalom teremtette közlekedési helyzetről is képet kaphatott. A Nemzetközi Balesetmegelőzési Szervezet elnökét Siófokon, az Európa-száJUöban dr. Böröcz István ezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság vezetőhelyettese tájékoztatta a somogyi közlekedésről. Elmondta, hogy a megyében kétszer annyi jármű fordul meg, mint a hatvanas években, ennek ellenére sikerült megakadályozni a közúti szerencsétlenségek számának növekedését. Különösen 1970 óta biztató a kép.' amellyel mégsem lehetnek elégedettek, hiszen változatlanul sok járművezető és gyalogos veszti életét a somogyi utakon. Dr. Böröcz István ezredes részletesen szólt a Somogy megyei Közlekedésbiztonsági Tanács munkájáról, amelynek a sikerei annak köszönhetők, hogy aktivistáinak tábora egyre nagyobb. Nemcsak azok kérnek részt a feladatokból, akiknek ez hivatali kötelessége, hanem a gépjárművezetők, gyalogosok közül is sokan ajánlják föl a segítségüket. Ezt a közlekedésbiztonsági tanács szakbizottságai készséggel igénybe veszik; feszes munkatervet fogadtak el, ösz- szeállításánál számoltak a fokozódó érdeklődéssel. Georges Gallienne rendkívüli érdeklődéssel hallgatta, hogy az óvodásokat, iskolásokat miként nevelik a közlekedési szabályok megtartására. Különösen az keltette föl a figyelmét, hogy a közlekedési úttörők is irányítják a forgalmat, legalábbis biztonságossá teszik a kisdiákok átkelését a kijelölt gyalogátkelőhelyeken. »Igaz, a legelszántabb gépjárművezető is eleget tesz egy kisgyerek jelzésének« — mondta mosolyogva Georges Gallienne, aki nagy híve a gyermekversenyek megrendezésének. A kongresszusokkal egy időben nemzetközi kerékpáros versenyeket is rendeznek, Bécsben az osztrák, a nyugatnémet, a svéd és a jugoszláv iskolásoké lett a dicsőség. A jövőben más vetélkedők megszervezését is vállalják: legközelebb például teherautóvezetők mérik össze a tudásukat. A hetvenöt éves Georges Gallienne nemcsak tekintélyes elméleti szakember — évenként ötvenezer kilométert tesz meg kocsijával. »A legfőbb baleseti ok a figyelmetlenség, ennyi gyakorlat után is csak ezt a következtetést vonhatom le« — mondotta. A Nemzetközi Balesetmegelőzési Szervezet megbízásából orvosok, pszichológusok százai vizsgálják a járművezetői magatartást, s- megpróbálnak minden zavaró tényezőt meghatározni. A közelmúltban a szemüveges járművezetők -gondjaival foglalkoztak, ezekben a hónapokban pedig az alkohol és a gyógyszerek hatásáról állítanak össze tanulmányt. Georges Gallienne bizakodóan szólt arról, hogy a jövőben az eddiginél biztonságosabb autók gördülnek le az autógyárak futószalagairól. A szervezettől a nagy autógyárak tervezői gyakran kérnek tanácsot. Japánból például gyártás előtt minden szélvédőüveg prototípusát • elküldik a Nemzetközi Balesetmegelőzési Szervezet szakembereinek, akik élnek a lehetőséggel, s néha nem tanácsolják az üveg alkalmazását. A somogyi látogatás után Georges Galliemme-t tegnap délután Budapesten fogadta Benkei András belügyminiszter, mint az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnöke. Pintér Dezső KLbárapáti hétköznapok Az eső a »levegőben lóg«. A tavaszi vetések kérik, várják — más oldalról viszont — ahogy Fehér Lajos, a kis- oárapáti Kossuth Termelő- szövetkezet elnöke megjegyezte — nem kívánt »vendek« a csapadék. A beszállított lucernából Kéripusztán -épül« a kazal; az első kaszá- lású pillangós zöméből széna lesz. Pontosabban: csak a lucernából, mert a vöröshere — ami a pillangósterület 50 százalékán terem — sorsát majd csak az időjárás dönti el: vagy szénának szárítják, vagy szenázst tudnak készíteni belőle. De széna készül a 172 hektáros legelőterület lűhozamánaik a feléből is. S mire ezzel a munkával végeznek, már újra kaszálni lehet a lucernát. A növényvédő gépeknek csak pár órás munkájuk volt. A gazdaságban repülőgépről szórták ki a vegyszer zömét, s csupán néhány kisebb táblán — és ött, ahová a vft- .amosvezeték miatt nem jutott el a repülő — dolgozott szántóföldi növényvédő gép. Az embereknek kint a földeken nincs sok dolguk ezekben a napokban. Jut idő tehát a ‘háztájira, az otthoni teendők elvégzésére is. Annál több viszont a munka a tsz kis üzemeiben és az al- I lattenyésztési telepeken. A j fűrészüzemben sivít a gatter: j marja, darabolja a fát. Itt | négyen dolgoznák, a rönköket illesztik a fűrészfogak alá. Száll a fúrészpor, rárakódik a ruhára, az emberek arcát, haját belepi. A kis üzemben lázas munka folyik; sok a megrendelés, annyi, hogy nem is győzik. Sokan építenek új házat a községben, s kell az épületfa. Itt készülnek a balatoni nyaralók .tetőszerkezetéhez szükséges gerendák is. No, és a gazdaság saját igényeit is ki keli elégíteni. 60 vagonos — szerfás — műtrágyatároló észül, pár lépésre a fűrészemtől; ehhez sok fát kell í; ; nunkálniük a gépeknek. A készár urak tárban egymásra rakott gerendák egy részét a szarvasmarha-legelőre szállítják hamarosan: nyári szállást ácsolnak az állatoknak. A kis üzem termelési értéke évente meghaladja az egymillió forintot. Az itt dolgozók pedig néha — ha a szükség úgy hozza —, leállítják a gépeket, és más munkákban segítenek: építkezésnél, tetőácsoláanái. A másik üzem a falu szélén dolgozik: valaha malom volt, most takarmánykeverő. A por itt még nagyobb, mint a gatternél, de finomabb szemcsék töltik meg a levegőt finomabb szürkés-fehér réteg von be embert, tárgyat egyaránt. A kis keverőben — ahol 12 ember sürgölődik a zsákok és dohányzó gépek között — a terményforgaimi vállalat részére végeznek bérkeverést. Tizenkétféie tap készül itt, naponta mintegy 100 mázsa. A legtöbbet a ba- romökinak és a sertéseknek viszik, de havonta 50 mázsa ló tápot kap tőlük az erdészé t is. — Most a »legnehezebb hónapban« vagyunk — mondja Kelemen József, a keverő vezetője. — A legtöbb munka ilyenkor, május—június táján van. így az is előfordul, naponta a kétszeresét termelik a szokásosnak. Igaz, így a munkaidő sem nyolc óra. A szarvasmarhatelepen nem mindennapi munkát végeznek az emberek: »pedikűröznak«. Azaz: könmölik az istálló lakóit. 5—6 ember foglalkozik ezzel. Sokkal könnyebb lenne a munka, ha körmölőka- lodába állíthatnák az állatokat, de az igényelt kalodát csak év végére ígérte meg az Agrpker. Addig még sokat kell kínlódniuk az állatgondozóknak, ha segíteni akarnak a sántító, járá&hiibás teheneken. A telepen nemrég készült el egy korszerű előkészítő- ellető-borjúnevelő istálló. Használni azonban még nem lehet: hiányzik a trágyatechnológia. Pedig nagy szükség volna rá, hiszen a »szülőszoba«,' a »borjúóvoda« most ott, a fejős istállóban van berendezve. Az istállófelújítás — mert nem vadonatúj épületről van szó — egymillió forintba került. És most mindenki azért drukkol, hogy szeptemberben benépesíthessék. Ha a technológiát időben megkapta volna a gazdaság, már használhatnák a korszerű épületet. A földeken gépet alig látni: a gépműhelyben várjak a nyári »nagy bevetést«. A szerelők a kombájnokon, traktorokon dolgoznak —, hogy mire beérik a kalász, hibátlan gépek gördülhessenek ki a táblákra, és »minden ügy menjen, mint a karikacsapás«. D. T. LÁTRÁNY1 GYEREKEK „Szereted-e községedet ?4Í Nagy körzet oktatási központja a látrányi iskola. Nemcsali a helybéli, hanem a viszi, a somogybaibodi, a somogytúri gyerekek nagy része — a felső tagozatosok — is ide jár. Két- százhetvenötböl százhúsz diák »ingázó«. Tizenkét tanulócsoportban sajátítják el az ismereteket. Fábián Károly igazgatóhelyettes és Szaüú József, a gyakorlati foglalkozás tanára volt segítségünkre, hogy a látrányi gyerekek közül néhányat arról faggassunk:, mit tud községéről, Nem öncélú vizsgálódás volt ez. Jelenről, jövőről szerettünk volna képet kapni. Szeretik-e a községüket? S ez valamennyire mérhető abból: mennyire ismerik. Hárman a nyolcadik B-ből: két kislány, egy fiú. Bors Rozália bemutatkozik: — Édesanyám Szárszón dolgozik, konyhán. Édesapám karambol következtében meghalt. Traktoros volt a bogiári gazdaságban. Amikor pályát kellett választanom, Siófokra jelentkeztem, a vendéglátó- iparba szakiskolásnak. Egy nővérem van. ö már férjnél, pici babával. Pálinkás Ági kitűnő tanuló. — Édesanyám Lellén dolgozik, üdülőben. Apám a Bala- tonboglári Állami Gazdaság szőlőmunkása. Nővérem van; a műszaki egyetem ötödéves hallgatója. Én a kaposvári Munkácsy gimnáziumiba jelentkeztem. És Csepregi Zoli? — Anyukám a lellei S.ZOT- üdülőben talált murikát, apám gépszerelő az állami gazdaságban. Bátyám van. Vendéglátó- ipari tanuló, így én is oda jelentkeztem. Házi munkáik nagyjából megegyeznék. Takarítás, kerti jáiratosság: kiegészítő tevéBors Rozi, Pálinkás Ági, Csepregi Zoli. kenysége szüleik munkájának. Zoli fát is szokott vágni. — Melyik hasad legnehezebben? — Az akác. Az kemény. Hogy a legkönnyebben vágh.aitót kérdezem, ingatja a fejét. Közelítsünk! — Hány lakosa van községeteknek? — Olyan ezer . i I Annál is több. Az igazgatóhelyettes »bácsi« szerint: ezerhétszáz. — Hány utcát ismerték? — Körülbelül harmincat. És sorolják. Magamban azon tűnődöm; kell-e emlékezniük ezekre a helynevekre, amelyek talán csak a legöregebbek szókészletében vannak jelen? »F ízes út... ősi köz ... Disznójárás ... Kecskés-högy ... Proletár sor ... Síkvás ...« — Ki tud több olyan létesítményt felsorolni, melyekkel az utóbbi években gazdagodott a község? »Fújják«:, orvosi rendelő, járda, vízvezeték, törpe vízmű, kézilabdapálya — ennek létesítésében ők is serénykedtek —, napközi otthon, osztályok stb. És lesz óvoda is, új! — Milyen az élet a kultűrobbhoriban ? — Péntekenként jó. A KISZ-esek és a nagyobb úttörők közös klubfoglalkozásokon vesznek részt. Ifjabb Császárbíró János az otthon vezetője; nagyon összetart bennünket. Van szellemi totó, előadás, filmvetítés, tánc. — Ki a közös községi tanács elnöke? — N as zári János bácsi. — Ismeritek a szövetkezet elnökét? — ... Valamilyen Frigyes. — Mondjatok egy agronó- musnevet! — Ki a KISZ-titkár? — Csamári Ildikó. Hellén dolgozik. Mindhárman rendszeres könyvtárlátogatók. Pálinkás Ági az iskolából és a községi könyvállományból is szokott kölcsönözni. — Ki él majd itthon, közü- letek? Csak a Bors kislány mond határozót igent. Kedves, fiatal gyerekek. Válaszaikból olvashatunk. Leskó László lódszer Karúdról indult :. és nem lenne semmi tette érdeklődésüket. Ä látó- kézenfekvőnek látszó lépési rendkívüli abban, ha nemcsak a megyehatáron belül, hanem azon túlról is bekopognának a szövetkezet irodájába: »Hogy csináljátok? Mondjátok el részletesen/« A közelmúltban a berzencei és a tabi nőbizottság — a szövetkezet párt- és gazdasági vezetőivel közösen — már megtette ezt a lépést. Szándékosság is volt ebben a látogatásban, meg hagyománytisztelet is. A berzencei és a karádi szövetkezet asszonyai már jó ideje évente legalább egyszer találkoznak egymással; mindig van miről véleményt cserélni, és mindig akad valami tanulságul szolgáló tapasztalati Hogy mostanra esett a látogatás, annak viszont az az oka, hogy hallottak valamit — nevezzük így — a karádi módszerről, és ez fölkelPróbaüzem az év végén Az év! 15 ezer tonnányi színes képesújság és prospektns előállítására alkalmas új Atheneum Nyomdában ez év végén kez_ dik meg a próbaüzemet. Olasz Cerutti nyomógépet és NSZK- beli, svájci, valamint angol előkészítő és feldolgozó gépeket fognak beállítani. 1977 elejétől már itt készítik a fővárosi képes hetilapokat, illetve folyóiratokat. Képünkön: az épülő új nyomda.(MTl-fotó — Hadas János felv.) gatásban ez volt a céltudatos szándékosság. Ha azt mondom, hogy az egyesült karádi szövetkezetben talán rriinden eddiginél több asszony vállalt az idén rendszeres munkát, és hogy biztonságérzettel, jó kedvvel dolgoznak — akkor keveset mondtam. Pedig ha a nagyon »szűkre szabott« lényeget tekintem, voltaképpen nem történt más, mint egy kis üzem- szervezési változtatás, egy roppant egyszerűnek, kézenfekvőnek látszó ésszerűsítés. Az embernek akaratlanul is arra kell gondolni, olykor milyen kevéske belső üzemi tett szükséges csupán ahhoz, hogy megoldódjon egy hosszú ideig sok fejfájást okozó gond. Mi volt ez a szinte nem várt eredményt hozó lépés? A teljesség kedvéért szólni kell először az előzményekről. Ebben a nagyüzemben — hasonlóan sok más szövetkezethez, a szakosodással, a technikai színvonal emelkedésével mind több fejtörést okozott: hogyan biztosítsák a szakképzetlen női munkaerő foglalkoztatását. Hogyan teremtsék meg a feltételét annak, hogy teljesítsék — vágj» túlteljesítsék — az alapszabályban előírt kötelezettségeiket? Mint általában, itt is kettős utat választottak: részben olyan vetésszerkezetet alakítottak ki, ahol munkát találhattak a dolgozni kívánók, részben pedig a Május 1. Ruhagyár karádi telepével kötöttek szerződést: december 1-től március 31-ig dolgozhassanak ott azok, akik ezt igénylik. Tehette volna a szövetkezet vezetése, hogy ezzel megoldottnak tekintse a gondot, ám mégsem így történt. Mert az asszonyok mind többet hangoztatták: jó, jó ez a megoldás (harmincnégyen dolgoznak is a ruhagyár karádi telepén), ám mégis az lenne az igazi, ha nem kellene ilyen »kettős életet« élni! Ha a szövetkezetben lenne rendszeres munka, és — természetesen — biztonsággal számítható jövedelem is. Ez az igény vezette el a vezetőket ahhoz a bizonyos egyszerűnek, hez: Csupán a lényegre szorítkozva: úgy határoztak, minden egyes asszonnyal beszélnek, egész évre szólóan, hónapra, — napra pontosan megállapodnak, ki hány napot és — melyik napokat — kívánja a szövetkezetben munkában tölteni. Havonta húsz nap munkáért ezerhatszáz forintos »fix keresetet« ígért a gazdaság, s ezt még 6—700 forinttal azaz negyven százalékkal növelhetik — a teljesítménytől függően. Hetvennyolc asz- szonnyal kötöttek megállapodást, akik — néhány kivételtől eltekintve — mindany- nyian havi húsz napot kívánnak munkában tölteni. (Rajtuk kívül még negyven asz- szony van a szövetkezetbe^, akiknek eddig is állandó munkahelyük volt.) Ehhez a rendelkezésre álló munkaerőhöz mérten alakították ki a kertészetet, vetésszerkezetüket. Voltaképpen ennyi a lényeg. Milyen egyszerű! — De ha egy kicsit elgondolkodik az ember, nyomban fölfedezi nagyszerűségét is. Az irányítók egész évre szólóan előre tudják, melyik napon hány asszony munkájára számíthatnak. A szervezésben egy csa~ pásra megszűnt a bizonytalanság! Az asszonyok ugyancsak előre számíthatnak biztonsággal a munkára is, a keresetre is. Kölcsönös, felbecsülhetetlen előnyökkel járt ez a módszer. Azóta dolgoznak többen, jobb kedvvel. Nemrég egy tanácskozáson azt hallottam: ahol a munka- szervezetben az érdekeltséget és a biztonságérzetet sikerül megteremteni, ott nem lehet lényeges fennakadás a gaz~ dálkodásban. Karádon — úgy látszik — megtalálták a titok nyitját. A találkozón sűrűn lehetett hallani: »De jó lenne, ha nálunk is valami ilyen módszert alakítanának ki!« A példa adott. Nem lesz semmi rendkívüli abban — nagyon is természetes lesz —, ha a szövetkezet irodájába gyakran bekopognak: »tiogy csináltátok? Mondjátok el részletesen!« Vörös Márta
