Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

Közelebb kell hozni egymáshoz a rokon szakmákat Asegítséget ne csak „felülről" várjuk A szakmunkásképzés színvonalának emelése sürge­tő feladat. Az ismert határo­zatokon és intézkedéseken kí­vül a szemlélet megváltozásá­ra is szükség van, mert a szsukmunikásképzés javulásait nem várhatjuk csupán »felül­ről«, anyagi eszközök biztosí­tásától. Jó az, hogy egyre kevéfcebb általános iskolai osztályfőnök teszi fel így a kérdést: Ki akar ' tovább tanulni, és ki megy ipari tanulónak? Szem­léletváltozást ígér az is, hogy kevesebb az olyan szülő, aki idegenkedik a szakmunkás- képző iskolától, s eltűnőben van a rossz emlékű tanoncis­kola riasztó hatása. Tény az, hogy lehetőséget kapnak a szakmunkástanulók a tovább­fejlődésre; az igazán tehetsé­gesek előtt az egyetem kapu­ja is megnyílik. Tény az is, hogy egyre több vállalat segí­ti anyagilag a szakmunkás­képző iskolák fejlesztését. Nagyatádon a szakmunkás­képző iskola valamennyi ta­nulója már az első évtől kezd­ve a vállalatoknál tanulja szakmája gyakorlati részét, vállalati tanműhelyben, jól képzett szakemberek irányítá­sával. Sokat áldozott a tan­műhely kialakításáért a Da- nuvia és a Volán. Sokat segíthetnek a vállala­tok az iskola ellátásában szemléltető eszközökkel, mé­rőműszerekkel. A jobb tárgyi feltételek megteremtésén kívül felbecsülhetetlen a vállalatok szerepe a szakmunkásképző iskolák nevelési, feladatainak segítésében. Végzett ifjúmun­kásokkal beszélgetve kiderült, hogy a tanuló’évék emlékei között elhalványulnak az is­kolai élmények, viszont a munkahelyen, az igazi mun- káskömyezetben szerzett ta­pasztalatok, ismeretek kitö- rölhetetlenak maradtaik. A tanműhelyben meg­szerezhető alapismeretek elsa­játítása után a tanulóidő to­vábbi részében az a fontos, hogy a mindennapok termelő­munkájában szerezzék meg a tanulók »további« tudásukat. Nemcsak a szakma fortélyait kell elsajátítani, hanem meg kell tanulni munkásnak lenni is; beilleszkedni, átvenni a szokásokat, a hagyományokat, tisztelni a munkásközösségek erejét, őszinte szókimondását, a munkások összetartozását. Az üzemi KISZ-szervezetek, a szocialista brigádok lehetnek az első tanítómesterek. A bri­gádmozgalom egyik szép vo­nása egy-egy hátrányos hely­zetű gyermek pártfogolása. Szélesíteni kellene a kört. A legjobb munkásközösségek le­gyenek a szakmunkástanulók nevelői is. Új könyvtárat avatnak Balatonberényben Az ünnepi könyvliét előtt Az ünnepi könyvhét előtt mi másról számolhatnánk be olvasóinknak, mint az új­donságokról. Somogybán több éves hagyomány, hogy május í végén, június éTéjérí,' a könyv ünnepén, nemcsak az új .toö- fn» tétekről illik beszélni, ha- ! nem a bővülő könyvtárháló­zatról is. Az 1976, évi ünnepi könyvhéten avatják az új balatonberényi klubkönyvtá­rat, a korszerűsített puszta- kovácsi és a szuloki klub­könyvtárat. Az utóbbiról azt is elmondhatjuk, hogy nem­csak szebb lett, hanem a né­met irodalomból is több áll majd az olvasok rendelkezé­sére. Az ünnepi könyvhét So­mogy megyei megnyitója Fo­nyódon lesz; május 28-án Bata Imre irodalomtörténész találkozik a könyvbarátokkal• Rajta kívül Fekete Gyula, Pardi Anna és Fodor András lesz a megye vendége ezek­ben a napokban. író- és köl­tővendégeink kaposvári üze­mekben, falvakban vesznek részt író—olvasó találkozó­kon. A kaposvári József Attila könyvesboltba naponta ér­keznek az'ünnepi könyvhétre megjelent könyvújdonságok. A bolt a Latinca-szobor kör­nyékén most is létesít könyv­teret. Az idén öt könyvsátrat állítanak föl. Az újdonságok közül néhá­nyat: hetedik kötetével je­lentkezik Bernát Aurél Kos- suth-díjas festőművész. Könyvének címe: Feljegyzé­sek éjfél körül. A kötet mű­faja: napló. Többek között Tiepolóról, Goyáról, Dürerről, Grünewaldról, Eourbet-ről, a hazai festészet nagyjai kö­zül Rippl-Rónairól, Egryről, Berény Róbertról olvasha­tunk a kötetben. A Gyorsuló idő című soro­zatban jelent meg Illyés Gyula: Hattyúdal ébreszt, vagy lehet-e a népnek ‘művészete? című tanulmá­nya. Ebből idézünk egy fon­tos megállapítást: »Hogy a működő népművészet meg­maradjon, illetve újraéled­jen, ez tehát a népmilliók érdeke.« Illyés is szerepel abban a kötetben, melyben az 1974— 75. évi drámatermés váloga­tását adja közre a kiadó- A RiValda-kötet ezúttal nyolc mai magyar drámát mutat be. Hernádi Gyula Vérke* resztség, Illés Endre Egyszár­nyú madarak, Illyés Gyula Dupla vagy semmi..., Ka­rinthy Ferenc Hetvenes évek, az. elhunyt Németh László VII. Gergely, Farral Sarolta Vasderes, Sánta Ferenc Húsz óra, Kocsis István Magellán című művét olvashatjuk. Mészöly Miklós Film című kisregénye 1912-ben, a »véres csütörtökön« játszódik. Gal- góczi Erzsébet A közös bűn című regénye pedig filmre kívánkozóan pergő ritmusú, cselekményes mű. 1956-ban játszódik, és az írónő bemu­tatja az ötvenes évek pa­rasztvilágát is. Két, gyerekeknek való ol­vasmányra hívjuk fel olva­sóink figyelmét: Bújj, bújj zöld ág címmel népi gyerek­játékokat bemutató kötet je­lent meg, melyben száznegy­venegy játékkal ismerked­hetnek meg a gyerekek. Apáik, dédapáik játékai bi­zonyára ‘bennük is kedvet fakasztanak. Páskándi Géza meséit A szárnyas bocs című kötetben gyűjtötték egybe. Sartre, az egzisztencializ­mus francia képviselőinek jeles alakja írta Georgij Vlagyilov szovjet íróról: »Fiatal és rendkívül izgal­mas-« Vlagyilov Három perc hallgatás című regénye egy matrózról szól, s rajta ke­resztül az ember és a termé­szet harcának elcsépelhetet- len témáját, végső soron az ember diadalát műtatja be az író. Graham Green neve is­mert az olvasók előtt, most megjelent könyve mintegy az író életművének summá- zata is lehetne. A tisztelet­beli konzul című regény színhelye ismét Dél-Amerika, hőseit most is nagy erővel ábrázolta az író. Négerek a főszereplői an­nak a novellagyűjteménynek, melyben huszonhárom szerző művét olvashatjuk. A kötet címe: Portyázás Harlemben. Valamennyi írást a pezsgő- lüktető, vidám-szomorú né­ger spirituálék hangulata árasztja el. Az ünnepi könyvhéten az idén is feltölthetjük új ol­vasnivalókkal házi könyvtá­runkat. Ki-ki megtalálja kedvenc szerzőjét, .^z isme­retlenek pedig barátok lehet­nek, műveik: élmények. Horanyi Barna A szakmunkásképzés kor­szerűsítése azért is fontos, hogy könnyen »átállítható« szakmunkásakat neveljünk, akik olyan ismeretekkel ren­delkeznek, amelyekkel több szakmában is otthonosan mo­zognak. Ki nem látott még tétlenül várakozó építőmumkáscikat a lakótelepeik építkezésein? Csu­pán azért állnak, mert az áll­ványozó brigád még nem ké­szítette elő a munkaterületet. Tudjuk, hagy az álldogálók is el tudják végezni az állványo­zást, csak éppen nem szakmá­juk, nem feladatuk. így a vá­rakozás miatt mindenki rcs.z- szul jár. Sok helyütt találkoz­hatunk hasonló példákkal. Ezért ismételten meg kall vizsgálni az iskolai oktatást, korszerűsíteni kell a képzést. Sokoldalúbb munkások neve­lése, a rokon szakmák össze­vonása a cél. Az iskolaszerkezeti és a tan­tervi változások nem elegen­dőek. Csak úgy lehet eleget tenni a követelményekineik, ha az iskolai oktatás elsősorban az önművéléshez, a tovább­képzéshez ad alapot. Önálló munkára és gondolkodásra keli nevelni a tanulókat, mert a »lexikális« anyag, egészét ma már úgysem lehet beléjük sulykolni. A szaktantermi rendszer az oktatás hatékony for­mája. Nem a leghatékonyabb azonban, ha figyelembe vesz- szük, hogy változatlanul meg­maradt a több mint háromszáz éves osztály- és tanórarend­szer. A legmegfelelőbb »kere­teket« még meg kell találni. Ha belépünk egy termelő­üzemibe, egy kis hozzáértéssel azonnal megállapíthatjuk, mi­lyen jellegű ott a termelés, s hogy milyen szakmáik munká­sait látjuk munka közben. El­képzelhetőnek tartom, hogy az iskolákban is ilyen »szaäanü- hely«-réndszerű képzést ala­kítsunk ki. S iít nemcsak az elnevezésben lenne különbség, hanem abban is, hogy a taní­tási »órán« mindenki dolgo­zik, a cselekvéssel jut új is­meretekhez, s közben megis­meri társa tevékenységét is. Vannak, akik maraddsággal vádolják az iskolai oktatást és reménytelennek tartják a kor­szerűsítést. Mások azt kíván­ják, hogy az iskolai oktatás rendkívül gyorsan kövesse az újat. Inkább az utóbbiaknak van igazuk, különösen akkor, ha az úgynevezett haladó ha­gyományokat is figyelembe vesizi'k. Kreisz György Jön a nyár, utazunk Mítoszok és latin kultúra Görögországban mindenki a klasszikus régmúltat keresi: az egyetemes európai kultúra bölcsőjét. Mítoszok, regék, le­gendák, drámák és tragédiák, vígjátékok, romok, kövek, oszlopcsarnokok, ligetek, jós­helyek, istenek, titánok és hősök — ezek nagyon is em­beri történetei, gondjai és örömei bukkannak elő. Afro- dité, a szépség és a szerelem istennője, amint egy bíborszí­nű kagylón állva kiemelkedik a habokból, hogy nemsokára megnyerje a világ első szép­ségversenyét, melyet három istennő egy alma miatt vívott egymással. És Helena, a spár­tai király felesége, aki csak eszköz volt az istennő kezé­ben Paris megvesztegetésére, mégis a trójai háború okozó­jává, a klasszikus műveltség, resziász, az ifjú vadász töb­bet tud a részietekről — gon­doljunk csak D-evecseri Gábor bűbájos könyvére. S az Olimposz hegyének felhőbe vesző ormaira pillant­va látjuk-e Hérát, a házi tűz­hely védőjét, aki az idők vég­telenjében, egyhuzamban fél­tékeny Zeuszra? A nagy át- ! változóművészre, az antik vi- I lág Fregolijára, aki hattyúvá I vált Léda,. esővé Danae, biká­vá Europa kedvéért, no meg azért, hogy a reneszánsz fes­tőinek évezredek múlva is témát adjon, a turistának mag eszébe juttassa: milyen földiek voltak ezek az égiek. \ És meg kell nézni Rodoszt, a rózsák szigetét. Delphoit, ahol Apolló jósdája állt, Mykénét a királysírokkal, A delphoi jósda. Oszlopfők Korinthoszból. valamint az Iliász és az Odüsszea ihletőjévé vált. Szoknyája zászló és ürügy volt árrá, hogy a ’ görögök Ázsia kincsei és fűszerei felé kereskedelmi utat törjenek maguknak. A ma is élő hagyományok egyike innen ered: a férfiak, ha ürügyet vagy magyaráza­tot keresnek valami roppant hétköznapi célhoz, szívesen helyezik előtérbe a gyengébb nem végzetes szépségét, •mely­nek nem tudnak ellenállni. De ne bonyolódjunk a filozó­fiába, ami szó szerint annyit tesz, hogy »a bölcsesség sze- retete«, s ezt a szót is a gö­rögöktől kaptuk. A legböl- csebb istennő a városvédő Athene volt, akinek ma is viseli nevét a főváros. Hajda­nán tetőtől talpig páncélru­hát viselt, s ezt erényes tar­tózkodásával együtt csak rit­kán vetette le. Persze, Tei­ahol a görög Elektra mellett O’Niel hősnője is ott van. S Kréta szigetén a labirintust, az igazit, az elsőt, az eredetit — falfestményén a karcsú bikatáncosokkal, amint ma­gasba röppenve átívelnek az állatok halált osztó ’ szarvai között, összekötve a sok ezer éves krétai kultúrát a ma is vérző bikaviadalok arénáival, melyet még Hemingway Éies- tája sem tudott megkedveltet- ni velünk. És nem szóltunk az attikai éjszakákról, az eleusziszi misz­tériumokról, Pireuszról, a leg­régebbi kikötőről, Korinthosz- ról, mely sok egyébbel együtt az oszlopairól híres — átvág­va a Peloponnészoszon, s ki­érve az Ion-tengerre, mely ugyancsak oszlopfőket idéz nevével. A túloldalon ot^ ta­láljuk a latin kultúra nagy állomáshelyét, Itáliát. [■ S itt is ránk törhet a bő- j ség zavara.. Toscana. Lombar- i dia vagy Veneto tartomány .Velencével, melyre idegen nem találhat jelzőt, ha csak J 'nem. Byron, vagy Goethe. Si­mítsuk végig a Casa d’-Oro, az Aranyház. oszlopsorát, intsünk fel a Piazzeítán a szárnyas oroszlánnak, dünnyögjük Shakespeare , Velencei kalmá- 'ránrii sorait,, míg elhúzunk a Rialtó hídja alatt. És Fi­renze, a lüiomos város, ahol a szép Simonetta Vespucci ih­lette Botticellit, hogy meg­fesse Vénusz születését, so­dorta testvérháborúba a Me- dicieket, s majdnem polgár- háborúba a várost? És Milá­nót kihagyhatnánk-e a Dóm­mal, a Sealaval és az Amfcro- siana-képtárral: már csak LUcretia Borgia hajfürtje miatt is, melynek selyme ott fakul egy üvegtárló alatt. És Mantovát, mely túl időn és téren, a reneszánsz életörö­möt jelképezi a mantuai her­ceg magasra emelt pezsgős­poharával és Verdi dallamai­val. S hol van még Róma, az örök várcs, ahova a szólás szerint minden út elvezet? Ki lehet-e hagyni Nápolyi, ahol a napoletanák friss, paradi­csomos pizzát, a halászkikö­tők mediterrán hangulatú hal- és ..virágpiafipt kínálnak a látogatónak? Ä sorrentói öböl csodálatos képét, Capri szigetén a Grotta Azzurával, vagyis a Kék Barlanggal, és Anacaprin a Villa San Mi­chelet a vörösmárvány szfinx­szel? Azután Lampedusa Szi­cíliáját, ahol ma is eleven élő a »dolce far nieníe«, az édes semmittevés ? Lám, milyen kis darabot néztünk meg a világból, s bárhogy futottunk, mégis »ki­futottunk« az időből. Igazat szól Vörösmarty: »egész világ nem a mi birtokunk, ameny- nyit a szív felfoghat magá­ba, magunkénak csak annyit mondhatunk«. Nos, ez végül is csali rajtunk áll. Bettö Ildikó (Folytatjuk.) GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Igaz, Szatmári, Nagyszebeni, Érsekújvárt még a császáriak birtokolták, mindhárom fon­tos stratégiai pont. Ezzel szemben az ország hatalmas összefüggő területein engedel­meskedtek fejedelmi szavá­nak, Bercsényi Miklós ered­ményesen operált a Felvidé­ken egészen a morva határig. Annál megrendültebben fo­gadta a hírt, hogy Heister ki­űzte a Dunántúlról Károlyi Sándor csapatait. A megannyi sorsdöntő kér­désben kulcsszerepet játszott a Dunántúl, amely nélkül nem lehetett helyreállítani a füg­getlen Magyarországot. Ugyan­akkor Bécs ezt az országrészt tartotta az egész birodalom egyik legféltettebb tartomá­nyának. Mivel a kuruc had­sereg zöme egészen más tá­jakról származott, érzelmileg kevéssé kötődött a nyugati vidékekhez. Rákóczi erélyesen adta tudtukra a Dunántúlról szólván, hogy »az is Magyar- ország, tartozunk érte vérün­ket ontani«. Április 25-én indult el se­regével Eger alól délnyugati irányba, és Taksonynál ér ki a folyamhoz! Az alig egy hó­napja átállt Forgách Simon generálist gyorsan a Dunán­túlra küldi, mert Heister idő­közben a Felvidékre vonult Bercsényi Miklós ellen. Csak­hamar a nyugati országhatár közelébe érnek a Dunántúlon is a kurucok, Pápg bevétele után csatlakozik hozzájuk a város ura, gróf Esterházy An­tal. A Rába és a Mura között az egész nyugati szegélyt elle­nőrzik. Heister erre visszafor­dul, Rákóczi pedig a Dunán­túlra rendeli Károlyi Sándort, hogy erősítse meg csapataival Forgách Simon és Esterházy Antal seregét. Közben éjt nappallá téve dolgozik a fejedelem a Tak­sony alatti táborban. Nem csökken, sőt sokasodik a ter­hek súlya. Tovább mérgesedik a jobbágyok és a nemesek közti súrlódás. Anyagi és ha­talmi okok miatt viszály tá­mad a vármegyék és a kato­naság között. Egyre nő a drá­gaság. Szaporodik a sereg is, de az új fegyverfogókat nehéz fegyelemre szoktatni. Orvgyil­kosok fenyegetik a fejedelem életét. Amikor már úgy lát­szik, hogy nem növekedhet tovább a bajok száma, június 13-óm a Győr megyei Kotróénál katasztrofális vereséget mér Heister a kurucokra. Tízezer katonájával tizennyolcezer magyart mészárol le, szór szét, s kerget el- A szörnyű kudarcért á három táborno­kot, Forgách Simont, Károlyi Sándort, Esterházy Antalt ter­helte a felelősség, de Rákóczi nem mert fellépni ellenük, attól félt, hogy a vizsgálattal még nagyobb bajt idéz elő, el­pártolnak tőle a Bécs által bujtogatott nemesek és főran- gúak. A Dunántúl teljes felszaba­dításának reménye tehát me­gint szertefoszlott- Ráadásul ismét lázongtak a rácok, ez­úttal Bácskában. Rémtettei­ket nem nézhette tétlenül a közelben táborozó fejedelem. Mivel úgyis Szeged bevételére készült, elhatározta, útközben a rácok lázadását is felszá­molja. Haderői minőségi javí­tására külföldi zsoldosok fo­gadását tervezte, s a török birodalom hajlandó volt eh­hez segítséget nyújtani. Gyil­kos szárazságban, pusztító kánikulában, embertelen nél­külözések között vonulnak le a Duna-Tisza közén. Katonáit nehezen tudja fékezni, akik szenvedéseikért a rácokon állnak bosszút, fogat fogért, szemet szemért alapon. Beteg­ség lesz úrrá Rákóczin, egész­ségét megtámadják a nélkü­lözések, pedig edzett, hatalmas termetű férfi. Fontos győzel­met arat Bácsnál, Feketevíz­nél és Titelnél, majd ésraknak fordulva Szegednél állapodik meg táborával. Itt végképp úrrá lesz rajta a betegség, amely csaknem ! végzetesre fordul egy mérges pók csípése miatt. Augusztus elejére gyó­gyul meg úgy-ahogy. Temes­várról azt üzeni néki a török pasa, hogy kaphat zsoldosokat, de csali úgy, ha Szegedet át­adja a szultánnak. Haragosan üzeni Temesvárra: nem azért küzd az osztatlan szabad ha­záért, hogy darabonként ki­árusítsa. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents