Somogyi Néplap, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

A CSALÁD Grafikák az alkotókéiból A család védelme?.. A csa­ládi tűzhely meleget ad. Nagy családunk van, kiterjedt ro­konságunk. Vannak távoli rokonok, akik tartják a ro­konságot, vannak, akik a tá­volságot. A háromgyermekes csalad az ideális. A család a társadalom legkisebb cso­portja. Az ősember számára a család jelentette a társa­dalmat, kár, hogy nem tud­juk pontosan, milyen volt. A nagy családok felbomlása, összekeveredése volt az osz­tálytársadalom csírája. Mikor lesz már az egész emberiség egyetlen, nagy család? Amikor fiatalokkal beszél­gettem arról, hogy mi is a család, a legtöbben fölsorol­tak hozzátartozóikat, szű- kebb rokonságukat, Nagy­mama, nagypapa, nagybácsi, unokatestvérek. Ha az ő leen­dő csaladjukról szóltak, mar csak magukról, házas társuk­ról és gyerekeikről beszeltek. — Az én családom —. re­mélem — jól fog élni. Elme­gyünk majd erre-arra utaz­ni, otthon közösen játszunk, zenélünk. A gyerekeket be­vonjuk mindenbe. Nem lesz elkülönült »-várunk« a laká­sunk ... Mindegyiküknek van vala­milyen elképzelése arról, ho­gyan él majd. legtöbbjük 17 —18 éves. Csak ketten mond­ták, hogy ráérnek még ezen gondolkodni. A jelenlegi helyzetről, szüleikkel tartott kapcsolatukról szabatosan, pontosan fogalmaznak. Tár­gyilagos szeretettel — fur­csa összekapcsolás —, néha keményen bírálva saját ne­veltetésüket, amelynek »bé­lyegeit« maguk viselik. A leg­elégedetlenebbtől megkér­deztem: — Kinek mondod el elő­ször, ha valami gondod van? — Kinek mondanám? Az anyámnak, vagy ha nincs ott­hon, a fateromnak. (Egy olyan választ kaptam: senki­nek. Még ő sem kívülállót jelölt meg. Azt mondta, min­dig maga oldja meg a gond­jait. Csak egyszer futott • maShoz«. Akkor az édesany­jához.) Ez megnyugtató. — Milyen véleményeket hallottatok eddig a családról? — Azt mondják, hogy el­avult intézmény. Egyáltalán azt, hogy nem több, mint egy intézmény. — Társadalmi szerződés két ember között. — A mai formát a tulajdon védelmé hozta létre, es még nem találtuk meg az újabbat. A mai így elavult. — Azt mondjak, a csalá­dot nem lehet pótolni. Csak a család jelenthet olyan benső­séges viszonyt két ember — a szülők és a gyerekeik — között, amelyben teljes az őszinteség. — És a baráti — az igazi baráti — kör? — kérdeztem közbe. — Ott is lehet teljes az őszinteség, de az érzelmi szá­lak már kevésbé szorosak. —- A barátság sokkal erő­sebb, mint a rokoni, vérségi kötelék. Ezért a család má­sodlagos, csak a létfenntartás a feladata. — Ezek közül melyik a saját véleményetek? — Az utolsó előtti. Mindannyian ezt jelölték meg. Valamennyien »minta« csalódnak képzelik azt a kö­zösséget, amelyikben majd élni fognak. Valami ellenáll­hatatlan, mindent áttörő vá­gyakozással beszéltek akkor, amikor igyekeztek a legszá­razabban. legtenyszerűbhen fogalmazni. — Az a baj, hogy a házas­ságot még mindenki valami­féle uralkodik és végrehajt viszonynak képzeli aszerint, hogy a nő vagy a férfi az erőszakosabb. Ebből minden lesz, csak nem család­tgy morgott egyik ifjú há­zas ismerősöm, felnőtt társa­ságban. Sokan rátámadtak, irányítani valakinek csak kell. Ifjú barátaimat is megkér­deztem hát a család vezetésé­ről. — Micsoda? Vezetés? Nem egészen értem. Nálvjnk »pa­rancsol« volt. Nálam és a feleségemnél semmi sem lesz. Mi az., hogy vezetés? Vezet­ni kell egy vállalatot, meg egy autót... — Ez mellérendelő viszony lelhet csak. — Milyen »tesztet.« készí­tenétek a párválasztáskor a kiválasztott társnak? — Kedvesség, jókedv, sze­retet, humorérzék, nyugalom, okosság, türelem, szerénység, szabadság, tisztelet, világné­zet ... — röpködtek a fogal­mak. — Ez mind csupa jó... — Ki választ a rossz alap­ján? Az ugyanis megvan mindenkiben egy bizonyos mértékig. Erre való a türe­lem. A család fontos »kellé­ke«. — Két gyerekem lesz. Ez már biztos. A többit még nem tudom. — Férj, lakás? — Nem, tényleg nem tu­Gyurkovics Tibor Nyolc év Nyolc éve látom nap-nap a fejed, s nyolc év alatt elfelejtettelek, mert tarkómon te. elmúlás lapul, agyamtéztelek, elszerettelek. Nem szeretet ez. formája a kődnek, a halánték evangéliuma, mindennap elölről ugyanaz a kiöblösödese' a szemgödörnek. Mit szeretsz még? S mit kell nekem szere1 "óm kapkodva kezeidhez, lábaidhoz, mint a bilincshez, kit a bűne kínoz a haláláig tartó kegyelemben. Ma és örökre kiterítve fekszel emlékezeteim vasárnapjain. Harangoznák. Vaságy. Van valakim. Besüt a nap. Szép vagy, talán a legszebb. Simon Lajos Vers a nosztalgiáról Amikor győztesen leteper, mikor szívemre dobbant páros lábbal, mikor torkomat marja, mint a sírás, mikor már eletveszélyes. mint érben a vérrögöqske, a bannen szorult, tücsökszókkeneenyi gyermekkorom meséje, az ifjúság nevetségesen törpe nyavalygásainak meséje, a férfikor élet-halai komoly küzdelmeinek meséje, akkor én bátran megnyitom a beszéd zsilipjeit, a legkényesebb szavak előtt is kiharapom a gátakat. mert én ezarkilencsrazharmincót eleiétől egyike voltam Magyarország fűszálainak, az vagyok ma is, s az leszek kelezerben is. dóm. De a két fiú az biztos. Olvastam, hogy bizonyos mértékig ezt is lehet már szabályozni. — Nem kellene arról gon­dolkodnod. hogy kivel es hol? — Hol? Kivel? Hát majc lesz egy kocsink meg szép lakásunk, és esténként tévé; nézünk. Vasárnap kiöltözve végigmegyünk az utcán. Min­denki látja majd, hogy ez egy szép család ... __ •> ? A bbahagyom. rendben van. Valóban nem tudom. Valahogy értelmesen. Ennyi a lényeg. — A család két ember sze­retőien és közös gondolkodá­son alapuló társas viszonya, elsősorban azért, hogy! gyer­mekeket neveljenek. Újrate­remtsék önmagukat. És ne fe­ledkezzenek mag a «mutáció­ról«. Nem önmaguk tökéletes mását kell »létrehozniuk«. Folytatni kell a létet, hogy folytatódjék a társadalom, így írtuk le egyszer baráti körbon a meghatározást. Ezért nem ért váratlanul a kérdéseivel- Annyit tennék ntég hozzá: boldogság. Ebből — aki akarja — megérti, mi­ről beszélek. A esálád fogalmai minden­kiben különbözőek. Néhány — állítólag — alapvető »kö­vetelményről« azonban azo­nosan kell vélekednie a több­ségnek, mivel a különböző­ségben ennyi mindenképpen közös. A mai- még csak ter­vezgető fiatalok, akikről azt hisszük, hogy' sohasem gon­dolkodnak erről, meglepően pontos képet rajzolnak ter­veikről. Egyikük előhúzott egy dossziét, amelyben rajzok és gépelt lapok voltak. A la­kása a nem létező lakása -» alaprajza es belső képei, a családja — a nem létező családja — egy napjának le­írása. 16 éves fiú. És azt mondta, inkább a lányokat kérdezzem. A lányokat is kérdeztem. Kinevették az emancipált nőt — mint olyat ma már nincs erre szük­ség. A fiúknak is benőtt a fe­jük lágya Nem kérdés ez. Annyira természetes. Csak értelmesen, boldogan. Ennyire pontosan tervez­nek. És ha nem is válik be minden egészen úgy, ahogy elgondoljuk, megnyugtató ez a tervezés. Ránéztem a jegygyűrűmre. Ejnye, Mi is így tervezge­tünk. És megcsináljuk Ha a fene fenet eszik, akkor is. A mai huszonévesek mar el­kezdtek valamit. A tizenéve­sek bizakodnak. Valami el­lenállhatatlan vágyakozással az »igazira« ... Húsz év múlva mit ír vajon az újságíró a családról? Re­neszánsz? Üj értelmet kapott? Mindegy. Valamit, valami jót. i Etithár Péter ÜJ VENDÉGEKET vár a Fonyód— Bélatelep-i alkotó­ház. Történetében először: a közönséget. S nem a szép tá- jú tóparton, hanem a somo­gyi megyeszékhelyen. A me­gyei könyvtárban kiállítás nyílt az alkotóház tulajdoná­ban álló gyűjtemény egy ré­széből, a grafikákból. Az alkotóház így mintegy kisugároztatja azt a szellemi erőt, melyet évről évre új művek ajándékozásával meg­sokszoroznak az itt megfor­dult képzőművészek. Az al- kotóház gyűjteménye nem az itt készült alkotásokból tevő­dik össze, hanem elsősorban olyan festményekből, grafi­kákból, melyeket a művészek a műtermeikben — tehát az alkotáshoz szükséges jobb feltételek között — készítet­tek. Az alkotóház sem alkal­matlan a műveik kivitelezésé­re, számos festő és grafikus élt is a lehetőséggel, de nem mindenki kepes arra, hogy a friss élményeket saját alko­tói színvonalának megfelelő­en a helyszínen dolgozza fel. Fonyód—Bélatelep inspiráló hatása alól azonban senki sem vonhatja ki magát. Az alkotóház grafikai gyűj­teménye egy dologban rend­kívülinek is mondható. Szinte mindegyik lapja a természet­ről szól- s ahány művész, annyiféle látásmód ötvöződik a gyűjteményben. A grafika minden fajtája megtalálható benne. Most a műveké a főszerep, de a kiállítás alkalom arra is, hogy szamba vegyük, há­nyán és kik fordultak meg eddig, a pár év alatt Fo­nyód—Bélatelepen. A statisz­tikai összesítés párhuzamban áll a szép grafikai gyűjte­mény mű veszi ériekével: szá­mos hazai és külföldi művész járt itt. Az alkotóház vendé­gei — a mostani kiállítók — között első helyen említsük a külföldieket: a lengyeleket — Mieczyslam Romunczuk, Bo- zsena Jankowska —. a szov­jet Nyikalaj Domosenkát, az olasz származású Era IWoa- zuc.cát,, Alkotásaikra külön is fölhívjuk a figyelmet. Az elszívni Bozsena Jankowska plakgtja adta az ötletet az al- kotőház jelképéhez: ez a kü­lönös osigaháa most egy plasz­tikus megfogalmazásban sze­repel a kiállításon. A hazai képzőművészeti élet számos rangos képvise­lője megfordult már eddig is Fonyód—Bélatelepen. Bálint Endre Zsennyen készült alko­tással szerepel a gyűjtemény­ben, képének címe: Egy ho­mokfutó halálára. Ez a kép jelképes szerepet is játszik. annak b'SOhyságául szolgál, hogy Zsenpye és Fonyód—Bé­latelep rósizese a képzőművé­szeti életnek. A kiállításon látjuk Bálványos Huba Csa~ ládfa I—II. című, a néző fi­gyelmét hosszabb időre lekö­Tánc Benkö Imre felvétele Éva Mazzucco: Éjszaka. tó grafikáját. A grafikus portrétabióia érdekes kortör­ténet. Révész Napsugár Tho­mas ManndUusztráció.ia — A kiválasztott — a grafika sa­játos szerepere utal, Különös figyelmet érdemel a grafikus Sárkanyadú című müve, mely a düreri alapos rajztudásnak tisztelegve egy borzongató mesét mond el. Tavasig Noémi Aggtelek című linó­metszetéről azt erdemes meg­jegyezni, hogy szerencsesén találkozik a technika és a kép témája, a fura alakú c so p p k ő k ep z (kin lenyek formai gazdagsága. A budapesti IX. kerület, testvérkerületünk művésze Szeky Piroska. Abszurd színház című grafikájának grotgszksége ennek a sokszó­lamú grafikai gyűjteménynek értékes lapja- Ugyanitt említ­hetjük . Kovács Péter Asszo­nyok tüntetését, mely a férfi űrhatnamságot fanyar iróniá­val leDlezi )e. A SOMOGYI GRAFIKÁ­BÓL eaakkel a müvekkel egyenértékűt adott a gyűjte­ménybe Honty Márta Madar című tussajsával, Szabados János korábbi grafikájával, a Badacsony őskorával, Weeber Klára Pásztor című grafikájá­val. Szekeres Emil, Leitner Sándor, Ungváry Karoly, Szirm ayné Bayer Erzsébet, Kertész Sándor egy-egy műve képviseli még a somogyi gra­fikát, : A kaposvári kiállítás Után az anyagot bemutatjuk meg az elektronesógyárban. Nagy­atádon és Fonyódon. Az glkp- tóhaz. gyűjteményének a ván­doroltatása. közművelődési szerepe ezzel is jelentőssé vá­lik. Korányi Barna A takarékos Zeusz Mem mete az, gyermek Az Olympasz legmagasabb csúcsán székelő Zeusz elren­delte a minden szinten köte­lező, Szigorú takarékosságot. Ez időtől minden feiststen azzal foglalkozott, hogy bebizonyítsa •' az ö működési területén min­den lyukas garas elvonása a költségvetésből katasztrófát idézne elő. A nafry takarékos­sági kampány vége az leit. hogy a világ működtetésének költségei 17.4 százalékkal emelkedtek. Zeusz azonban nem nyugodott bele a dolog­ba. Elhatározta, személyesen száll le az Alvilágba, ott felül­vizsgálja a holt lelkek helyze­tét, és ahol lehet, igyekszik legalább Hádészt, a föld alatti birodalom fejét rávenni a spó­rolásra. Persze az sirt és jajgatott: a földi bűnök életen túli bün­tetése amúgy is korszerűtlen, elmarad az igényektől. A lel­keket perzselő kazánt nem tudtak még földgáztüzelésre átállítani, az elkárhazottak tes­tét a modern lézersugár helyett foggal-körömmel kell tépni; másutt már régen vegyi anya­got használnak a vér fertőzé­séhez. az Alvilágban meg kény­telenek még mindig a három- fejű, Kerberosg nevű veszett kutya drága nyálát használni erre a célra ... Ilyen körül­mények között mit lehetne még kivenni a költségvetésből? Mindegy, körüljárták a he­lyeket, amelyeken az elkárho- zott lelkek vezekeltek az éle­tükben elkövetett súlyos bűnö­kért. Egyszer csak odaérlek Sziszifászhoz, Korinthosz egy­kori királyához, aki élő korá­ban ártatlan embereket faita­tott a tengerbe. Azóta azzal foglalkozott, hogy iszonyú nagy sziklát hengerített föl egy ma­gos hegyre: ám mielőtt a csúcsra ért volna, a szikla min­dig vjsszagördült a völgybe. »Nem gazdaságos ez így«. — szólt Zeusz oktatólag. — »S őszintén szólva sajnálom már az öreget. ..« — »Ügy értsem ezt hogy a jövőben traktor von­tatja majd a sziklát?« — kér­dezte Hádész. — »Azt nem, drágult az üzemanyag — fe­lelte a Nagyisten. — Hanem nevezzük őt ki az Egyetemi If­júság Tehermentesítési Bizott­sága (EITB), az Egyetemisták Sportolási Lehetőségeit Növelő Tanács (ESLNT), valamint az Egyetemi Menzák Mennyiségi és Minőségi Feljavításával Fog­lalkozó Szerv (EMMMFFSZ) el­nökéül. Eddigi tapasztalatai épp alkalmassá teszik a felada­tok ellátására, és három költ­séges funkciót mindjárt meg is takaritunk. Azonban gazda nélkül csi­nálta meg ezt a számítást Szi- szifosz, minden funkciójában rövid, közép- és hosszú távú terveket készitett, s ennek nyo­mán rendkívüli prémiumokat, céldíjakat, újítási költségeket utaltatott ki Hádésszel. Ezáltal háromszor annyiba került, mint Zeusz latogatasa előtt. Nem járt jobban a kötelfo- nő Oknosz esetében sem.. A szerencsétlen bűnöző hiaba ke- szítette a legtetszetősebb fona­tokat, szamara mindet felfalta. A Nayyisten elrendelte, hogy az éhes állatnak külön Üzem­ben állítsák elő a tápot — a nyersanyag egy részét a Nyy- gat-Alvilágból importálják ezzel ugrásszerűen nőni fog a kötéltermelés. De nem igy lett. A kötelet azontúl kivitték Nyu- gat-Alvilagba az említett alap­anyag ellenértékeképpen. A szamártáp önköltsége is nőtt, igy aztán az Alvilág még ráfi- zetésesebb lett, mint azelőtt. A Nagyisten most már óva­tos lett. A negyvenkilenc — férjgyilkos —1 danaida ese­tében már gondos előkalkulá­ciót készíttetett Hádésszel: hol vezessenek he náluk szigorú takarékosságot. Az Alvilág ki­rálya azonban kijelentette: bármit is tennének, nem tud­ják megakadályozni a terme­lésük árszintjének emelkedé­sét. így aztán a negyvenkilenc szerencsétlen asszony változat­lanul töltötte a Léte folyó ví­zét a feneketlen hordóba. A minden újítástól rettegő Há­dész kedvtelve nézte nagy igyekezetüket: a Léte vizszint- je is megmaradt és a bűnös hölgyek se erőltették túl ma­gukat az üres edénnyel. Nem is intézkedett azonnal. Visszatért az Olymposzra és ott tárgyalt Hermész külke­reskedelmi, Pozeidan közleke­désügyi, valamint pémétér ta- jékoztatásügyi istennel. Ezután közölte döntését: a takarékos­ságot nem az Alvilágban kez­dik, mert ott nem értik őt meg. Mégis az Olymposz legalkal­masabb erre. Ott működik a Földfölötti, Földi és Földalatti Folyókat Felforgató Kutatóintézet (FFFFF). Hasonló profilú ku­tató intézet működik meg a Földön is. Eredményeik meg nem mutatkoznak. Ezért az intézetet áthelyezik az Alvilág­ba, egyesítik a danaidák viz- merötelepével. Ezzel két FFFFF-et megtakarítanak. Azóta nem 49, hanem 490 danaida meri a vizet feneket­len hordóba. A gazdasági mu­tatok kiszámítása folyamatban van. Máté György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents