Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám

JJlyan vagy mint egy felkiáltójel József Attila tolmácsolói A költő portréját versei, le­vel«, vallomásai és a kortár­sak visszaemlékezései őrzik. Diákok igyekeznek megeleve­níteni olvasmányaik, a ren­dezői utasítás és képzeletük alapián: Magyar Tivadar, és Domokos Lajos, a Táncsics gimnázium diákszínpadának [ tagjai fölváltva •aemé’veaitik; meg a költőt egy irodalmi ösz- szeáUitáshan. Második, illetve j harmadik gimnazisták. Gye­rekkoruk óta mondanak ver­set. Vajon mi él bennük a köl­tőből, akinek sorait nap nap után mondják? Jobban isme­rik őt. mint mások? Át tud­ják adni a verset, a gondola­tot, az érzést a hallgatóknak? Tudják-e. mi Íven ember volt József Attila? Magyar Tivadar szerint egvik legjel­lemzőbb tulajdonsága a láza­dás volt. Idézi a visszaemlé- kezésl, amelyet összeállításban is elmond. Valaki egyszer azt mondta a csontsovany, fiatal költőnek: Attila, olyan vagy már, mint egy felkiáltójel. Mire ó dacosan fölvágta a fe­jét: Az is akarok lenni. Fel­kiáltójel. Valószínű, hogy nem vélet­lenül éppen a lázadás színei a leglényegesebbek a József Atilla-portrén. A színek azon­ban nem rikítóak. Meg a kez­deti. nagyon élesen lázadó versek aiaphangulata sem csá­bítja a fiúkat arra. hogy a költő szavainak tolmácsolása­kor a látványos megoldást válasszák. — Amikor azt mondom, hogy nincsen apám. se anyám, se istenem, se hazám, akkor a következő sorok tulajdon­képpen arra ösztönöznek, hogy a hangerőt fokozzam. Hogy szinte kiabáljam a végén, hogy se csókom, se szeretőm,’ De ezt nem szabad. József Attila nem kiabált. Az ő iga­zát nem a hangom fölemelé­Bemutató előtt Sütő András drámája sével kell bizonyítanom — mondja Magyar Tivadar. — A költőhöz csak úgy le­het közel jutni, ha mondja az ember a verseit. Ha csupán olvassa aaokat, sohasem tud azonosulni vele — teszi hozzá Domokos _ Hajós. Abban 'egyetértenek,' hogy a kezdés a legfontosabb. Ha az összeállítás első versét s.kérijl úgy tolmácsolni, hogy a kö­zönség ott van, ott lélegzik velük, akkor már könnvű Akkor már at lehet vezetni a műsoron . Maavar Tivadar: — Számomra a legnehezebb vers a Medvetánc, Nagyon sok gondolat, filozófia es irónia van benne. Borzasztó nehéz jól elmondani. Ha nem tudok ráhangolódni, mert éppen jó kéri vem van, akkor nem is si­kerül. « Miért mondanak verset? Er­re a kérdésre úgy válaszoltak, hogy szinte hozzá tartozik az életükhöz. Domokos Lajos szerint azért, mert ő példáu1 sokkal szívesebben jár délutá­nonként az irodalmi színpad próbáira, ahol hasonló érdek lőd-ésü fiúkkal, lányokkal van együtt, mint bárhova. Magyar Tivadarnak az a véleménye a versről, hogy áz támasz, vi­gasz. még a szerelmi csaló­dásra is találni benne orvos Ságot. . . — Mi a céljuk a verssel? Domokos Lajos: — Jogász szeretnék lenni. A vers tömör, szabatos be­szédre tanít. Magyar Tivadar: —- Színésznek készülök. Egy évvel szeretnék fiatalabb len­ni. több időm volna a fölké­szülésre a felvételi előtt. A költőt ketten személyesí­tik meg. Hol egyikük, hol mát síkúk szavalja József Attila sorait. S. M. 1530-ban eretnekség gyanú­jával a bázeli bíróság elé ál­lították Konrad in der Gas- sent, mert azt hirdette: néni hisz abban, hogy Jézus egy­szerre Isten és ember. Kivé­gezték. Züricben Hctser lel­kész újrakeresztelő tanokat vallott. Vízbe ölték. Johann Davis Joris merész vallási té­teleket terjesztett. Halála után három évve! — amikor meg­tudták valódi kilétét — holt­testét megégették. Bernben 1566-ban kivégezték Gentilét. A vád minden esetben eret­nekség volt. Sütő András, élő irodal­munk egyik legkitűnőbb mű­velője Szerrét Mihály -eret­nekről« írt drámát. Michael Servet (Miguel Servet) Spa­nyolországban született. Me­rész hítelveivel nemcsak a katolikusok, hanem a refor­máció híveinek haragját is magára vonta. Távollétében a spanyol inkvizíció parancsot adott arra. hogy nézeteinek megváltására meeie'pniék. Az üldözött Michel de Villeneuve néven Párizsban telepedett le ahol orvosként és asztrológus­ként tevékenykedett. Könyvei­vel feltűnést keltett; ellensé­geket szerzett Vakmerősége nem ismert határt: noha eret­Kulturális napok Pécsen Amatőrök egyenruhában A televíziós, rádiós és más vetélkedők sorában szám­talanszor találkozunk kato­nákkal. Olyan fiatalokkal, akik már bevonulásuk előtt részt vettek az amatőrmozga­lomban, vagy a szolgálat so­rán ismerkedtek meg egy-egy művészeti ággal, s kaptak ah­hoz kedvet. Ezek a fiatalok a napi kiképziés után, szabad idejükben élnek hobbysuknak, tanulnak, hogy másokat szó­rakoztathassanak. A katona amatőrök segítője, hogy kiképzési ciklusonként a legkisebb katonai szervezeti egységtől egészen a magasabb egységig megrendezik a kul­turális szemléket, amelyeken »Ki mit tud?«-szerüen min­denki lehetőséget kap a be­mutatkozásra. A hét végén Pécsen rendez­ték meg a magasabb egység kulturális szemléjét, a KISZ- kongresszus tiszteletére. Há­rom napra fiatal katonák vet­ték birtokukba a Kossuth La­jos utcában a Fegyveres Erők Klubját. A kisteremben kép­zőművészeti, fotó- és barkács- kiállítást rendeztek. Lőrinci László honvéd például egy Dózsa-portrét állított ki. Ta­lálkozhattunk Juhos Nándor őrnagy fotóival is, amelyek­ből nemrégen Kaposváron tar­tottak bemutatót. Móricz Ist­ván alezredes plakettjeit küld­te el. Szombaton a színházterem­ben rendezték meg az ama- tőrfilmeeek bemutatóját. A kaposváriak szép sikert arat­tak két filmjükkel. Az egyik a KISZ-alapszervezetük és a tanítóképző főiskola kapcsola­táról szólt, a másik fegyver­nemük kiképzési feladatairól készült szépen komponált kép­sorokkal. Figyelemkeltő alko­tásnak bizonyult a lentiek filmje, mely a dunai árvíznél hősi halált halt Radics Péter őrmesternek állít emléket. Vasárnap délelőtt rendez­ték meg a Hazánk és a Szov­jetunió című vetélkedőt. Ti­zennyolc csapat nevezett a magasabb egységtől, s ’ hatan jutottak a döntőbe, köztük a kaposváriak. A több mint két­órás vetélkedőn hazánk és a testvéri országok kapcsolatai­ról kaptak kérdéseket, s azok­ra kellett válaszolniuk. A magasabb egység kong- fesszusi kulturális lapjainak legszínvonalasabb rendezvé­nye a vasárnap esti gálaest volt. A rendezők munkáját dicséri, hogy a szamokat ügye­sen szerkesztett műsorrá vá­logatták ösfe/.e. A pécsi Fegyveres Erők Klubjának Anna dzsesszba- lett együttese egyre ismertebb a fiatalok előtt, ök B. Baritay Márta rendezésében mutatták be »Szabadság-szvit« című műsorukat. A Puskin irodal­mi színpad »Ha én kommu­nista nem lennék . . .« című produkciója méltán keltett fel­tűnést, A ma kommunistái­nak helytállásáról és társadal­mi életünk »visszásságairól szóltak. A gálaest második ré­szében esztrád jellegű progra­mot láthattunk. Chabada György honvéd versmondását hasonló siker kísérte, mint a Lemák—Vetbócz ki duó hu­moros számát, mely a katona­élet hétköznapjait állította görbe tükör elé. Gombos Ottó vezetésével mutatkozott be a pécsi Arma irodalmi színpad, amely ugyancsak a humor nyelvén szólt a katonaéletről a »Nők a köbön« című műsor­ban. A gálaest utolsó" részve­vőiéként a kaposvári beat- együttes mutatkozott be. A fiatalok közül ketten már ko­rábban is együtt játszottak. Bevonulásuk után újból együt­test alakítottak, s két társuk­kal kiegészülve kezdtek pró­bálni. Most saját szerzeménye­ket mutattak be: sikerrel. Az est érdekessége volt, hogy civileket is meg­hívtak, főleg fiatalokat, hogy ízelítőt adjanak a katonák mű­vészeti tevékenységéből. N. J. nékként körözték, megjelent álnevén az inkvizíció előtt. Apológia című müvét lefoglal­ták. Kálvin kezéből származik az a bizonyítók, amely — közve­tett úton — leleplezéséhez ve­zetett. Sütő András kettőjük szellemi párharcát írta meg új drámájában. Hogyan és miért került szembe a hitűjitó Kálvin a protestantizmuson belüli hitújítóval. Szervétusz- szal? E’töI szól a darab, mely az erdélyi Igaz Szóban, a bu­dapesti Koriá-sban es látó­határban jelent meg edd g, s nagy sikerrel mutatta be a Madách Színház is, A kaposvári Cslky Gergely Színházban péntek este har­madszor keiül sor Sütő-pre­mierre. 1971, november 19-én a Pompás Gedeon című re­mek szatíráját mutatták be Komor István rendezésében. Az Egy lócsiszár virágvasár­napja című színművét — mely máig is műsoron van —Zsám- béki Gabor rendezte: 1974. október 4-én játszották elő­ször, A jövő héten ä televízió­ban is láthatjuk. Az új Sütő-mű, a Csillag a máglyán főszerepeit Rajhona Ádámra (Kálvini és Koltai Róbertre (Szervét) osztotta az igazgató-rendező. Zsámbéki Gábor, A szereplők között ta­láljuk Olsavszky Évát, Pogány Judilot, Szőke Istvánt. Flórián Antalt, Lukács Andort. Jeney Istvánt és Helycy Lászlót is. I,. L. Somogy a képzőművészetben Weeber Klára és Szabados János nagyatádi kiállításáról A két somogyi képzőművész nagyatádi kiállítása része an­nak . a programnak, melyet a művelődési ház a . megyében, élő képzőművészek bemutatá­sának szentelt. Ezzel nemcsak a város képzőművészetet sze­rető lakosságának az igényét elégítik ki, hanem újabb ré­tegek nevelését is szolgálják. A program azért is említés­re méltó, mert olyan feladatot fogalmazott meg a somogyi képzőművészeknek. melynek eleget tenni egyre inkább megtiszteltetés, egyben hiva­tásból fakadó kötelesség is. Weeber Klára és Szabados János kiállítása talán először érzékelteti azt, hogy Nagy­atád törekvése mennyire késztette a szobrászt és a fes­tőt a szülőföldi, a megyei él­mények földolgozására, mű­vészi bemutatására. Ezeket az élményeket eddig nem »kaptuk vissza« ilyen egyértelműen sem Weebertől, sem Szabadostól. Utalások történtek rájuk, de nem fo­galmazódtak meg úgy, ahogy most látjuk. A közvetlen kör­nyezettel szoros kapcsolatot kifejező alkotások a vidékies­ség, azaz a korszerűtlenség ve­szélyét is magukban hordoz­hatják. A két kiállító eddigi mun­kásságában azt láthattuk, hogy a korszerűségre való tö­rekvés jegyében az általános élményeiket fogalmazták meg, megkerülve a közvetlen ha­tásokat. A kérdés most az, hogy több avagy kevesebb lett műveik értéke a somogyi él­mények közvetlenebb feldol­gozásával? Weeber és Szaba­dos anélkül, hogy eszközeiket megváltoztatták volna, tartal­milag bővült műveket hoz­tak létre. Kötődésük ugyan­akkor általános érvényű, te­hát úgy vallanak a látott B EKZSENY l-HISTÓR IÁ K Elment a gróf vendégségbe. •• A Helikon-ünnepségek után Berzsenyi Dániel több ízben járt Keszthelyen. Hol gabonát szállítottak, hol hízókat vit­tek, vagy éppen vásárolni akartak. Ottlétekor egyszer sem használta ki a gróf ven­dégszeretetét. Pedig kastélyá­nak ajtaja uraknak, költők­nek, íróknak és más művé­szeknek minden időben nyit­va, asztala részükre mindig terítve volt. A gróf nagyon jól tudta, hogy Berzsenyi többször is járt Keszthelyen. A vendég­lősök árulták el. Ugyanis azok szerződés szerint min­den úri vendéget tartoztak a kastélyba küldeni. Ezt szíve­sen meg is tették, mert ilyen esetben is megkapták a tar­táspénzt. Berzsenyi annyira tartózko­dó volt. hogy inkább a ma­gával vitt tarisznyából evett és bütykösből ivott, mintsem a kastélyba ment volna. Ottjártában azonban min­dig betért az átszeli fogadó­ba. Ott fogyasztotta el ele­mózsiáját. így az ő neve is fölkerült a listára. Amint a gróf egy elszámolás alkalmá­val végignézte a névsort, cso­dálkozva látta, hogy Berzse­nyi neve hányszor előfordul a papíron, míg nála egyszer sem járt. A huszárját küldte el a kocsmárosért, hogy megkér­dezze tőle, talán panaszkodott a Berzsenyi úr a kastélybeli szakácsokra, amiért mellőzi őket? Vagy a kocsmároséból evett, ivott? A fogadós meg­nyugtatta, hogy a kastélybe­lieket soha elő nem hozta, az övékéből egy falast sem fo­gyasztott, hanem a tarisznyá­ba pakolt elemózsiájából fa­latozott, s kocsisával együtt kulacsból ittak rá. Azt pedig megtiltani nem lehetett ne­kik, mer nem volt rá - pa­rancs. A söprőpénzt is min­dig otthagyták az asztalon. A grófot nagyon bántotta, hogy Berzsenyi ennyire elke­rüli. Nem volt más hátra, mint hogy a gróf megy el Niklá- ra. Kiadta a parancsot, hogy álljon elő a kocsis, s a Ba­logh meg a Kovács huszár Is nyergeljen. Délutánra járt a nap, mikor a grófi hintó a két huszár kíséretében Niklára ért. Ille­tőleg a felső faluvéghez közel levő Berra-hídhoz, mely a Malom árkon vezetett keresz­tül. Mind a két mezei birtok Berzsenyi Dániel tulajdona volt. Ott legeltette a marha­csordáját az akkori gulyása, az öreg Báli Vendel. Attól kérdezték meg, hogy melyik házban lakik a Berzsenyi nemzetes úr . . . Az öreg gulyás azt mond­ta, hogy nemrég járt itt, néz­te a jószágokat. A Balogh hu­szár, aki már járt Berzsenyi­nél. mikor a Helikon-ünnep­ségekre vitte az ura meghívó levelét — közbeszólt: ő tudja, hol lakik a nemzetes úr. Nem kell kérdezni senkitől. Amikor az udvarház bejá­ratához közeledtek, Berzsenyi éppen a kapu előtt beszélge­tett az ispánjával. Amikor el­váltak, a gróf az ispántól kér­dezte meg: — Ebben a házban lakik-e a tekintetes és nemzetes Ber­zsenyi Dániel űr? — Amikor igenlő választ kapott, olyan hangon mondta tovább, hogy Berzsenyi is meghallhassa: — Festetich György va­gyok, szépen kérem az1 urat, hogy szíveskedjék megmon­dani a tekintetes Berzsenyi úrnak: mivel ő elkerülte a keszthelyi házamat, én sem merek benyitani hozzá. I Berzsenyi, hallván Feste­tich szavait, visszafordult. Odasietett a grófhoz, hogy va­lami mentséget mondjon, de hirtelen semmi nem jutott eszébe. A gróf látta, hogy Berzsenyi tétovázik, rá is szólt, hogy mondja ki őszin­tén: nem is akarja öt meglá­togatni. A költő azt (vála­szolta: igen nagy neki a grófi kastély. És hozzátette: — Nézze, gróf uram, mi­lyen kicsi helyen is elférek. A gróf meg azt mondta ne­vetve, hogy be Is megy és lás­sa meg Berzsenyi, hogy ő is megfér kicsi helyen... Be is mentek. A ház gaz­dája itt kérdezte meg, hogy mivel érdemelte" ki a meg­tiszteltetést. A Festetich azt válaszolta: ne hívja méltósá- gosnak, mert hogy akkor ő följebb kezdi. És azzal foly­tatta: bízik abban, hogy je­lenlétével megtiszteli a Heli­kon évfordulóján tartandó ünnepséget, és más alkalom­mal sem kerüli el keszthelyi házát. Berzsenyi megígérte a meg jelenését, és azt is, hogy ez­után igénybe veszi a gróf vendégszeretetét. Hársházi István (Folytatjuk.) szobrok és festmények So- mogyról, hogy' azokat máshol is megértsék, átéljék. Legtöb­bet azonban nekünk monda­nak. Weeber és Szabados kiállí­tása úgy is felfogható, mint a megyében élő képzőművé­szek »vitaindítója«: mi a fel~ adatuk a szülőföld, Somogy bemutatásában? Reméljük, többen i6 »hozzászólnak«, s ezzel tovább gazdagodik me­gyénk képzőművészeti életé, még közvetlenebbé válik az alkotók és a közönség kap­csolata. H. B. A húsvéti népszokásokkal ismerkedtek Az egyik legismertebb du­nántúli hímestojásfestő asz- szony, a gencsapáti Varga Istvánná tanította a szombat- helyi gyerekeket kedden a húsvéti tojás készítésére. A Savaria Múzeum gyermek­klubjában találkoztak a kis­diákok az idős nénivel, s a karcolásos és úgynevezett író- kázás technikáját sajátították el tőle. Egyúttal megismer­kedtek a húsvéti népszoká­sokkal. A Petőfi általános is­kola honismereti szakkörének tagjai a Vas megyében hús­véti zöldágjárás néven is­mert folklór gyermekjátékkal ismertették meg a klubtago­kat. Közösen tanultak hímes tojásra írt versikéket, mondó- kákát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents