Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-10 / 86. szám

Steril és légmentes ampullák A megtalált hajó Ä gyógyszeripar ae ampul­lák tízmillióit használja föl befecskendezésre szánt ké­szítményeinek forgalomba ho­zataléhoz. Ez a meghatározott alakú, kémiai hatásoknak el­lenálló, nagy hőingadozásokat jól tűrő és jól forrasztható anyagiból gyártott kis üveg­edény a gyógyanyagok csíra- mentes eltartását teszi lehető­vé. Az ampullákat üvegcső­ből automata gépeken gyárt­ják. Fölhasználás előtt nagy teljesítményű gépeken tisztá­ra mossák, megfelelő hőmér­sékleten kiszárítják, illetve csírátlanítják (sterilizálják), és automata berendezéseken megtöltik őket. Az üvegedénykók lezárásét (forrasztását) is a töltőgép végzi. A megtöltött és lezárt ampullában levő gyógyszert — szükség szerint — sterilizáló autaklávban 120 C fokon csí­rátlanítják, majd az ampullá­kat repedésvizsgálatnak ve­tik alá. A képen látható esetben olyan különleges ampullák le­zárását végzi a szakember, amelyekből forrasztás előtt el kell távolítani a levegőt. A feladatot úgy oldják meg, hogy a gyógyanyaggal megtöl­tött, elszűkített nyakú ampul­lákat egy központi vákuumve­zeték csonkjaira erősítik fel, majd a légszívás megindítása után az üveg a szúrólángtól gyorsan megolvad és összeta­pad anélkül, hogy levegő jutna be az ampullákba. Gőzösmatuzsálem a Dunán Az orosz nyelv külföldön Évről évre nő a külföldön oroszul tanulók száma. Jelen­leg 89 országban mintegy 20 millió legkülönbözőbb korú ember tanulja a nyelvet. Az oroszul beszélők száma két­évenként körülbelül egymil­lióval nő. Jelenleg a világ majdnem minden hetedik la­kosa tud, illetve tanul oro­szul. Az orosz nyelv külföldi népszerűsítésében fontos sze­repe van a moszkvai Orosz Nyelvi Intézetnek. Ennek 1975-iben nyílt meg az intézet egy-egy módszertani központ­ja Magyarországon, Lengyel- országban és Csehszlovákiá­ban. fi sejtek hcvédeEme Az élő sejtek ellenállóké­pessége az erős fölmelegedés­sel szemben arányos a táp­oldat sejtsűrűségével — ezt egy minszki biofizikai labo­ratóriumban állapították meg, élesztősejtekkel végzett kísér­leteknél. A vizsgált tápoldat­ban az összes sejtek 38 szá­zaléka túlélte az 50 C-fokra történt fölmelegítést. Ez olyan hőmérséklet, amely alacsony sejtsűrűségű oldatokban a sej­tek teljes mennyiségének pusztulását okozza- Nyilván­való azonban: a megnőtt hő­mérsékletellenállás szempont­jából nem a mechanikus ösz- szefüggés mérvadó; a sejtek anyagokat adnak le, s ezek a fölmelegedésnél , aktívabbá válnak és megakadályozzák a károsodást. A Balaton csavargőzös egykori címeres harangja, ma a Közlekedési Múzeumban látható. A Dunára vitt hajó után né­ha érdeklődtek a balatoni szak­írók, de nem találták. Csak Bíró József, a Közlekedési Mú­zeum hajózási szakértője akadt a nyomára, aki az 1908. évi Hajós Naplóban kutatott, és ott a hajók felsorolásában megakadt a szeme az Irma nevű gőzhajón. A napló jegyzet rovatában az állott: »A volt Balaton«. Részletesebb adatok nem sze­repelnek a naplóban, de most már könnyű volt követni a hajó nyomát a korábbi és ké­sőbbi hajónaplókban. Kide­rült, hogy az Irma nevű gőz­hajó korábban Albrecht fő­herceg tulajdonában volt (Alexandra néven), az egyik Duna melletti uradalmához tartozott. A hajózási engedély kelte 1879. Tehát három év hiányzik. Az alatt nem volt nyilvántartva sehol sem. De az Alexandra népnél feltün­tették, hogy 46 tonnás, és 24 lóerős gép hajtja. Ugyanúgy, mint a Balatont. 1898-ban már Mohács a neve, akkor a tulaj­donos Rosenfeld Simon. 1901- ben pedig Schődl Károlyé, aki az Irma nevet festette rá. Ek­kor már 100 lóerős, új, erősebb kazánt építenek bele. A fel­építmény fölé egy alacsonyabb kormányosfülke került. Ko­rábban ugyanis a Balatonnak Hiútok pusztulása A hiúz mint állandó vad Közép-Európából már több "mint száz éve kipusztult. Né­metországban a legtovább a Harz-hegységben élt. Ennek az állatnak érdekes szokása, hogy egyes példányai nagyobb távolságokra is elkalandoz­nak; 1956-ban például hiúzt láttak a Szász-Svájcba-n. 'Fel­tehetőleg Legyelországból vagy Csehszlovákiából került arra a vidékre. A Szovjetunió tajgazónájá- ban, ■ Norvégiában, Svédor­szágban és Finnországban a közönséges hiúz még állandó vad, ha nem is gyakori min­denütt. Izlandon, Írországban, Angliában, valamint Dániában már nem él. A megcsapolt tengerfenék Sekély tengerekből olajat termelni — ez ma már na­gyon gyakori dolog. Jelenleg a víz alatti lelőhelyekről nye­rik a világ olajának 20, a termelt földgáznak pedig 12 százalékát. Sokan azt jósol­ják: egy évtizeden belül ez az arány teljesen megváltozik, a tengeri lelőhelyek javára. Az utóbbi években sok száz mes­terséges szigetet létesítettek. A geológusok csupán az Északi-tenger alatt — Anglia, Hollandia és Norvégia partjai előtt — az olajat hétmilliárd tonnára és a földgázkészlete­ket 100 ezer milliárd köbmé­terre becsülik. A kutatási és kitermelési összegek természetesen na­gyok. A viharos Északi-tenge­ren egy fúrótorony fölállításá­nak a költsége elérheti az öt­millió dollárt is. Igaz viszont, hogy a tengerfenéken végzett kitermelés nem, igényel úthá­lózat-kiépítést (a csővezetéken vagy hajón olcsón szállítható), és nem kell feláldozni érté­kes, mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket sem. Képünk egy norvégiai dokk­ban készített olajkitermelő szigetet ábrázol. A betonalap­zat súlya 75 ezer tonna, s egy fjord mélyebb réstón — a helyszínen — szerelik majd rá a berendezéseket. a kazántér fölött csak egy hídja volt, azon járt a kapi­tány, a kormánykereke pedig hátul, a kormány fölött volt, mint a Kisfaludy hajón. 1913-ban megint változik a tulajdonos: a Budapesti Ho­mok- és Kavicsszállító Rt-é. Itt megadják a hajótest mére­teit is. 30,3 méter hosszú, szé­lességé 4,9 méter, merülése 1, 30 méter, építési éve 1872. Gyártó cégnek Schimmelbusch van feltüntetve, más, mint amelyet mi ismertünk. A Schoenicben cég talán össze­szerelte a hajótestet és a gé­pet. De az is lehet, hogy a ha­jótestet építette ez a cég, a gép pedig Becsből származott, és annak a táblája maradt a hajón. Az Irma további életében is vontatóhajó volt, utoljára 1930-ban a Nagybátony-Üjlaki Egyesült Iparműveknél. 1945- ben sok más hajóval együtt nyugatra hurcolták, de szeren­csére épségben visszakerült. A Folyamszabályozó és Kavics­kotró Vállalat műhelyében át­építették. Felépítménye ma­radt a régi, de magasabb kor­mányállást kapott. Hossza ma 29,35 méter, szélessége 5.31 mé­ter, merülési mélysége 1,5 mé­ter. Négyhengeres, 150 lóerős Diesel-motor hajtja. 1954-ben. már nincs neve, hanem az F. K. 312 jelzést kapta, és így járja azóta is a Dunát. Nyilvántartási könyvé­ben a jegyzet rovatban olvas­ható: »Régi neve Irma, építé­si éve 1872.« A mi régi kis balatoni ha­jónk tehát ma már 104 éves. Hazánk legöregebb hajója, és mint a fényképe mutatja, még jó állapotban járja a Dunát. Sokáig azonban már nem me­het. Jó volna a bogiáriaknak gondolkodni azon, hogyan le­hetne kiselejtezés után meg­szerezni, és a bogiári parton szárazdokkban felállítani, amint az sok helyen Európá­ban látható. Nagy' látványos­ság lehetne. Megmentése —ha már az első gőzhajó, a Kisfa­ludy elveszett — Boglárnak, de az összes balatoni intéz­ménynek is szép feladata len­ne. Záhonyi Ferenc (Folytatjuk.) Hány bolygó van a naprendszerben ? Aki egy kicsit is jártas a csillagászatban, a címben föl­tett kérdésre azt válaszolja: kilenc. És minden bizonnyal téved. Az égitestek mechani­kájával foglalkozó leningrádi kutatók ugyanis az asztronó­miai katalógusokban 1862—3 jelzéssel ismert üstökös (a földi megfigyelők látóterében legközelebb 1982-ben jelenik meg) röppályáját elemezve kiderítették: a «-csóvát húzó-« csillag pályája észrevehetően megnyúlik egy nagy tömegű, Csatorna épül a sztyeppéh Sajtóanekdoták ftforraiwló Nyugat-Szibéria sztyeppéin csupán 250—300 milliméter az évi csapadékmennyiség, ön­tözés nélkül tehát nem élnek meg a mezőgazdasági kultú­rák. Szerencsére sok helyütt lehetőség nyílik rá, hogy a bő vizű Ob folyóból leágazá­sokat, csatornákat építsenek, s ezek mentén öntözőműveket létesítsenek. A nagyszabású tervek megvalósítása nagy erőfeszítésekbe kerül, s ko­moly anyagi áldozatot igényel. A Kamenynaobi városától induló, majdnem 180 kilomé­ter hosszú öntözőcsatama a kulundinszki sztyeppevidékre vezeti el az Ob vizét. A csa­torna medrének kiépítése vi­szonylag könnyen megy — homokos a talaj —, ám annál nagyobb gondot okozott, hogy miként oldják meg a víz gyors beszívódásának megaka­dályozását. Ügy döntöttek, hogy a csatornamedret teljes hosszában polietilén fóliával bélelik ki. Eddig már 50 kilo­méter hosszú szakaszt készí­tettek eL A mulatságos történetek, vidám anekdoták egyik fő lelőhelye a sajtó, a rádió, a televízió világa. Az itt meg­esett derűs esetekből idézünk föl néhányat. A második világháborút követő bűnhullám idején né­hány példás ítéletet kellett hozni a közbiztonság helyre- állítására. Ekkor történt meg Macsellár Kamillái, az akko­ri Magyar Országos Tudósító törvényszéki rovatvezetőjé­vel: egy halálraítéltet elkí­sért a siralomháztól a vesz­tőhelyig, hogy azonnal je­lenthesse az ítélet végrehaj­tását. Az elítélt — egy ban­ditavezérré lett hajdani »úri­fiú« egyszercsak ezzel a kér­déssel fordult Macsellár Ka­miihoz: — Szerkesztő úr, ön már több ilyen procedúrán vett részt. Mondja, mennyit ülik ilyenkor adni a hóhérnak? A kézzel írt, a szerző ál­tal »körmölf« kéziratok ko­rában Kóbor Tamás, az Új­ság szerkesztője, a nyomdá­szok réme volt. Írásai tar­talmukban kitűnőek voltak, külsejükben annál kevésbé. Ahol a cikkeit, novelláit köz­lő lapokat nyomták, minde­nütt volt egy-egy »Kóbor- szakértő«, aki meg tudta fej­teni a szerző által rótt hie­roglifákat• Egy alkalommal azonban a , Hétnél vagy az Újságnál már hazament az ügyeletes szakértő, amikor Kóbor sürgős írását kellett értelmezni. Ám aliányan ol­vasták, annyifélét olvastak ki belőle. Végül a szerkesztősé­gi szolgát a szomszédos pa­tikába küldték, hátha ott megfejtik Kóbor macska­kaparását. A küldönc el is iramodott a patikába, majd kis idő múltán egy csomaggal érke­zett vissza. — Na, mit mondtak? — kérdezték izgatottan megbí­zói. — Semmit — vont vállat a szolga. — Megnézték a papírt és kiadták rá ezt az orvosságot... A harmincas évekből ma­radt fenn az a rádiós anek­dota, amelyet Nagy Ákos, a Magyar Távirati Iroda ma már nyugállományú, »két lá­bon járó adattára« mentett meg a feledéstől: Egy alkalommal a rádió éppen a Bolondóra című operettet sugározta, amikor utasítás érkezett a miniszter- elnökségről Hlatky műsor­igazgatóhoz, hogy haladékta­lanul be kell olvasni Gömbös Gyula 95 pontját■ Az operett­közvetítést Gömbösnek a stúdióba érkezése után azon­nal megszakították, s beje­lentették, hogy rendkívüli adás következik: Gömbös Gyula kiáltványa a nemzet­hez. A 95 pont felolvasása után Gömbös elsápadt, s arcán döbbent kifejezés jelent meg. Beöthy Baba, a szolgálatban levő bemondónő ugyanis így konferálta be a további mű­sort: — Elhangzott a miniszter- elnöki szózat. Most a Bo­londóra folytatása követke­zik. És egy importból szárma­zó vidám történet: Hagenbeck, a világhírű német állatkereskedő cég fe­je észrevette, hogy a ham­burgi közönség nagy érdek­lődést mutat a vadak párzá­sa iránt: ha neszét veszik, hogy a Zooban ilyesmi vár­ható, csak úgy tódulnak a jegypénztárhoz. Az élelmes üzletember tehát néhány nagy példányszámú lapban hirdetést adott fel, amely ilyenformán tájékoztatta az érdeklődőket az aznap vár­ható látnivalóról: »Ma a vadmacskák...«, »Ma á tigrisek. •.«, »Ma az oroszlánok ...« — s az olva­sók tudták, miről van szó. Egy kisebb példányszámú lap kiadója is szerette volna megszerezni a rendszeresen megjelentetett nászhirdeté­seket, Hagenbeckék azonban nem álltak kötélnek; éppen az alacsony példányszám miatt. Schmidt úr, a kiadóhivatal igazgatója bosszút forralt, s ennek a napja akkor virradt fel, amidőn Hagenbeck eskü­vőjét tartotta. Ezen a napon Schmidt lapjában — ingyen és bérmentve — a követke­ző hirdetés jelent meg: »Ma Hagenbeck.. ■!« ismeretlen égitest felé. A tu­dósok véleménye szerint ilyen hatást egy — eddig még senki által nem látott — 8—12 ezer kilométer átmérőjű, azaz: majdnem a földdel azonos tér­fogatú és tömegű bolygó fejt­het ki. Ez a bolygó a naptól 54-szer távolabb helyezkedik el, mint a föld. Ha a hét év múlva megjele­nő üstökös pályája egybeesik a kiszámítottál, ez megcáfol­hatatlan bizonyíték lesz arra, hogy' a földnek távoli »-roko­na-« van. Influenzavírus­kutatás Évenként rémisztgeti az emberiséget a föld különbö­ző tájain a járványos influen­za, és ha valahol felütötte a fejét, nem ritka, hogy egész kontinenseken végigsöpör. Az öregek még emlékeznek az 1918—19-es nagy járványra, de a betegség kórokozóját akkor nem sikerült fölismer­ni. Az igazi kórokozó, az , inf­luenzavírus fölfedezését 1933- ban egy véletlen körülmény segítette. Egy kis ragadozót, a vadászgörényt igyekeztek megfertőzni az állatkísérletek során; az orrüregbe csöppen- tett vírusanyag hatására az állat lázas lett és légutainak a nyálkahártyáján hurut fej­lődött ki. A vírust további görényátoltással tartották fenn, majd egérre vitték át. De kiderült: más emlősök is fogékonyak a betegségre. Az idők folyamán azonban rájöttek, hogy ezek a vírusok — miután antigén szerkezetük nem egységes — megváltoz­nak, s ennek megfelelően ma már megkülönböztetik az A-0, A-l, valamint A-2 (ázsiai) al­típusokat, sőt a B, illetve C jelű törzseket is. A-0 törzse­ket találtak a vírus fölfede­zésétől 1946-ig, majd az A-l törzsek jelentek meg, s ezek okoztak járványokat egy év­tizedig. Az 1957. évi járványt az A-2 törzsek hozták. A nagy járványok 2—3 évtizedenként, a kisebbek 2— 3 évenként jelentkeznek. /

Next

/
Thumbnails
Contents