Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-09 / 85. szám

Normát, de korszerűen! Tovább csökken — minden eddigi határozat, ren­delet és figyelmezetetés elle­nére — a teljesítménybérben dolgotzók száma. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb munka­körben alkalmazzák a munka- normakat, s ez önmagában — a normázás jelenlegi elavult gyakorlatát tekintve — nem is lenne nagy baj. Nem lenne, ha a rossz módszerek helyett jobbat alkalmaznának, ha egy­általán normamunkát végez­nének az üzemekben — a szó valódi értelmében. A norma ugyanis — mint hitték és vallják sokan — nem valamiféle bérszorzó. Nem az a célja, hogy a segítségével megválaszolják a »ha ennyit gyártasz (mondjuk egy présgé­pen), akkor mennyit keresel?« kérdést. Való igaz: a norma a teljesítménybérezés egyik alapja, lehetősége; de csak ezért normákat kreálni — a logika megcsúfolása, és le­mondás egy olyan eszközről, olyan módszerről, mely a munkafolyamatok racionalizá­lásának lehet a kiindulópont­ja. Ipari üzemekben dolgozók­nak nem kell megerőltetniük a fantáziájukat a következő eset elképzeléséhez: vadonatúj, nagyon modem, sok pénzért vásárolt gépsor kerül a mű­helybe. Megvalósulhat végre a régóta áhított helyi techno­lógiai forradalom, a gépsor segítségével — elvileg — ug­rásszerűen növelhető a terme­lékenység. Üzembe helyezés, próbaüzem, betanulási idő — többször is meghosszabbítva —, és a munka csak nem megy. Sőt: a helyzet rosszabb, mint a korábbi, elavult mód­szerek alkalmazásakor. Ami­kor majdnem mindenki a po­kolba kívánja az egész cso- daberendezést. valakinek eszé­be jut: nézessük meg az egész folyamatot a szervező szakem­berekkel. A szervezők, külön mé­rik az egyes műveletek, mun­kafázisok idejét, és gyorsan kiderül, hogy a gépsor mellet­ti munkafolyamatok időben - össze rendezetlenek«. Van, ahol túl sok az idő, másutt hajszoltan, pillanatnyi megál­lós nélkül sem képesek győzni a tempót. A szervezők — akik ez esetben tulajdonképpen normamunkát végeznek — a kapott időadatok alapján mó­dosítják, időben átrendezik, összehangolják a folyamatot, Egységes egységes (Folytatás az 1. oldalról) mind a most készülő középtá­vú üzemi tervek megkülön­böztetett gondossággal, hatha­tós segítséggel készüljenek el. (Minden járásban különböző szervek részvételével négy-öt fős brigádok alakultak, ame­lyek a szabályozók, valamint az adott üzem gazdasági hely­zetének ismeretében módszer­beli segítséget adtak, konzul­táltak a tervekről. Közremű­ködtek, hogy az abban fog­laltak egyezzenek a népgazda­sági, a megyei célkitűzések­kel, megalapozottak és az üzem számára végrehajthatók legyenek.) Nagyon lényeges és a jövő­ben is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemlő tanulsága volt az elmúlt évnek, hogy aránytalanul magasak voltak a költségek. Ahogy a fejlesz­tési albizottság megállapítot­ta: a termelés, az árbevétel növekedésével bizonyos arányban törvényszerűen nő­nek a költségek, ám ezt az el­fogadható arányt nem egy «setben magasan »túlszárnyal­ták« mezőgazdasági üzemeink- Az eredményes gazdálkodás­nak jelentős tartaléka a költ­ségek csökkentése. Most ami­kor az új tervidőszak meg­növekedett feladatairól szó­lunk, elengedhetetlen, hogy ezt a lehetőséget messzeme­nően kihasználják a gazdasa­gok! Ismert, hogy megyénkben az országos átlagnál rosszabb, meglehetősen szűkös a mező- gazdasági üzemek eszközellá- .ottsága. Az ötödik ötéves .ervben beruházáspolitikánk középpontjában a beruházási eszközök takarékos felhaszná­lása, a meglevők hatékonyabb kihasználása áll. Részben ez­zel összefüggésben, részben pedig azzal, hogy szövetkeze­teink többségében a múlt évi gyengébb eredmények követ­keztében csökkent a tartalék és a fejlesztési alap, mérsé­keltebb építési beruházások­kal kell számolnunk a mos­tani tervidőszakban. Az orszá­gos elképzeléseknek megfele­lően, várhatóan a hatékony­ságot növelő gépberuházások aránya nő meg. Ez a tenden­cia már tapasztalható ebben az évben, amikor egyetlen építési beruházás sem »in­dult«, viszont a gépek iránt növekvő érdeklődés tapasztal­ható. A szűkös eszközellátott- ság kétségtelenül nehezíti az ötéves tervben megfogalma­zott célok megvalósítását, ám az is igaz — ahogy a testü­let megállapította —, hogy a meglevő eszközöket sem hasz­nálják ki megfelelően. E te­rületen is jelentős a tartalék, amivel feltétlenül számolni kell. A megye mezőgazdaságá­nak középtávú koncepcióter­vét valamennyi üzem meg-­szemlélet, cselekvés kapja, vagy már meg is kap­ta. Ez a terv — ahogy az albizottság értékelte —, mesz- szemenően egyezik a népgaz­dasági célkitűzésekkel a me­gye fejlesztési elképzeléseivel- Átfogó, megalapozott, határo­zottan körvonalazza a célokat. Nélkülözhetetlen és jól hasz­nosítható segítséget ad az üzemeknek, ötödik ötéves tervi feladataik meghatározá­sához. Az albizottság tegnapi ülésén elhangzottakból csak egy néhányat idéztünk azzal a szándékkal, hogy a tervek összeállításánál — figyelem­be véve a feladat nagyságát — elengedhetetlenül jobban kell számolni a meglevő tar­talékokkal. Ilyenek nemcsak a költségvetésben, az eszköz­hatékonyság fokozásában ta­lálhatók, hanem például a szervezésben, az ösztönző ja­vadalmazásban és számos részterületen. Hogy ezek fel­színre kerüljenek, hasznosul­janak, ahhoz folyamatos, ha szükséges operatív segítséget is kell adni az üzemeknek. Az albizottság fontos feladatának tekinti, hogy megkeresse és gyakorlattá tegye a segítség- adás legcélravezetőbb formá­ját. V. M. és a korábbi panaszok meg­szűnnek. A példából is kitűnők, hogy a norma a munka mérése. A különböző munkafolyamatok — egymáshoz sokoldalúan kapcsolódva — időben zajla­nak le. Közöttük' az optimá­lis összhang — amelytől alap­vetően függ a munka haté­konysága — elsősorban időbe­li összehangoltságot jelent és követei. Az időbeli összehan­goltság (példa erre az imént: gépsor melletti zűrzavar) so­hasem csak a fizetési boríték vastagságát befolyásoló vesz­teségeket idéz elő. hanem együtt jár a termelési eszkö­zök kihasználatlanságával, a gépek és berendezések állás­idejének növekedésével, a fö­lösleges készletek, selejtek és hulladékok kelektezésével. Jellemző — és ez is a kor­szerűtlen, majdcsaknem sem­mire sem jó normamunka konzerválását jelzi —, hogy »normázni« kizárólag a fizikai munkakörökben szoktak. Az alkalmazottak mindenféle munkanorma vagy egyéb tel­jesítménykövetelmények nél­kül dolgoznak. Munkanorma az íróasztalok világában? Alighanem kevés ennél bizarrabb dolog létezhet az íróasztalok mellett ülők szá­mára. Pedig akadnak erre pél­dák jócskán, olyan országok­ban, ahol a belső tartalékok kihasználásával amúgy sem állnak rosszul, minek követ- kezétben esetleg könnyebben megengedhetnék maguknak, hogy például az adminisztra­tív munkaerőt a nálunk szo­kásos módszerek és ne szi go- rúan körülhatárolt szerint Szerelik a második vonal vágányait A metró észak—déli vonalán a tervezett ütemben haladnak a munkálatok. A képen: Vá­gányépítők a Kun Béla tér alatt. Egy helyett három Vita után jó elöntés ménykövet élmények foglalkoztassák. A termelékenység nö­velésének fontos hajtóereje a normák folyamatos rendben tartása, ami viszont nem azo­nosítható a nálunk alkalma­zott — és általában nyugta­lanságot, ideges hangulatot keltő, ráadásul műszakilag többnyire megalapozatlan — úgynevezett normakarbantar­tással. Mert lehet úgy is nor­mamunkát végezni, ahogy pél­dául a közelmúltban tették Mosonmagyaróváron a Fém- i szerel vény gyárban. Pontos, " megbízható időadatokkal dol­goztak, ezek alapján forgatták át az egész termelési rendet, korszerűsítették a munkahe­lyeket, s tették nemcsak ter­melékenyebbé (a régihez ké­pest 70 százalékkal), hanem kényelmesebbé is a' munkát. Mindennek következménye­ként 17 százalékkal növeked­nek a gyárban a keresetek. Mindert nein a régi módsze­reken nevelődött »stopperónov­emberek, hanem az idővel gaz­dálkodni tudó, az időben gon­dolkodó szervezők végezték. Vértes Csaba A közgyűlést mindenki úgy 1 1 tartja számon, hogy az igen jól sikerült. Sokan nem kap­tak szót, pedig közhasznú el­képzeléseket, javaslatokat szerettek volna még elmonda­ni, hogy a nagyatádi áfész még körültekintőbben, meg­alapozottabban tevékenyked­jen az ötéves tervben. A pártszervezet kisugárzá­sát, hatását azon lehetett le­mérni, hogy a terv több do­logban módosult a »nyers« formától az átfogó kidolgozá­sig:-Beszéltem a városi párt- bizottság titkárával is az egyik munkatársával, ök hív­ták fel a figyelmet: a kom­munisták nagyon eredménye­sen törték a fejüket, mivel és hogyan egészítsék ki a terve­zetet, mire helyezzék a hang­súlyt. A tapasztalatok alap­ján következetesen kiálltak, amikor úgy érezték — éppen a párt politikájának szelle­mében — nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a felvásárlás nem áll eléggé a középpontban. Érveltek, vi­tatkoztak, a város, a járás községeinek az érdekében. Hogy megérte-e? Vránics István, az áfész Módosult a terv hogy minden fórumon szív­ügyüknek tekintették a terve­zést. A vezetőségi ülés, a taggyűlés jóváhagyta mind­azt, amit helyesnek tartottak az elképzelésekből, s csak az­zal foglalkoztak behatóbban, aminél szükségesnek érezték a módosítást. Sok minden in­dokolta ezt. Az áfész területe sokkal nagyobb a kutasiakkal és a somogysaobiakkal való egyesülés óta. A településhá­lózat fejlődése, az igények változása ugyancsak meghatá­rozó. A pártvezetőség már a nyers terv készítésének idő­szakában szorgalmazta min­den szakember véleményének hasznosítását. A taggyűlés elsősorban a felvásárlás fejlesztését aján­lotta a vezetők figyelmébe. A nyers tervben rögzített ütemet nem tartották elegendőnek. E fórumon és később is azzal érveltek: az ellátás javítását, a termelési kedv növelését nézzék, s ne a nyereséget! A már említett küldöttgyűlés bi­zonyította^ hogy érdemes volt küzdeni, az áfész megkilenc- szerezi a felvásárlást az öt­éves tervben. Ehhez minden párttitkára úgy fogalmazott, szakmai, anyagi és egyéb se­Sikeresen kezdődött ez az év Nagyatádon, a Danuvia 4, sz. gyárában. A város szélén települt üzem — fennállása óta először — teljesítette első negyedéves tervét. Az ered­ményt érdemes megemlíteni, lelkesedésre azonban még nem ad okot. A vállalat ebédlőjében min­denki mindenkivel találkoz­hat- Az egyik művezető — amikor meghallotta a tervtel­jesítésről szóló hírt — oda­ment a fél éve kinevezett új igazgatóhoz, Gerber Endréhez. Ezt kérdezte: — Mit szól az eredmé­nyünkhöz? A mindig megfontoltan nyi­latkozó igazgató így felelt: — Eredménynek eredmény, de kevés ahhoz, hogy boldo­gok legyünk. — Van ám más említeníva- ló is — fűzte tovább a szót a művezető. — Még tavaly is, ha kértem valamit a tmk-tól vagy a műszakiaktól, meghúz­ták a vállukat és ... legtöbb­ször nem csináltak semmit. Most? Most mozdulnak, segí­tenek, ha kéri őket az ember. — Látja — felelte erre az igazgató —, ennek én sokkal jobban örülök, mint az első negyedév termelési eredmé­nyeinek. A csöndes igazgatói szobá­ban én is megkérdeztem: mit tettek azért, hogy időarányos tervüket teljesíteni tudják? — Tervszerűen dolgoztunk­„Most mozdulnak, fegítenek’ Az első lépés November 1-én kerültem Nagyatádra. A termelési osz­tály vezetőjével 20-án talál­koztam. Akkor kértem: mu­tassa meg nekem a termelési programot. »Mit? — kérdezte —, hát olyan nincs.« És ho- i gyan termelnek? »A művezető megmondja, hogy mit tud el­végezni, s azt adjuk ki mun­kában.« Kérdeztem, hogy mit fogunk gyártani az első ne­gyedévben? Azt felelte: még nem tudja, még nincs terv. Viszont vannak olyan anya- , gok, melyeket a rendeléstől számított három hónap alatt kapunk csak meg. »Hogyan lesz így tervteljesítés?« — kérdeztem. »Januárban nem lesz — felelte. — Januárban még sosem volt•« Meglepőd­tem. A programot gyorsan el­készítették, volt terv. és ja­nuárban is volt tervteljesítés. A program szerinti terme lés az egyik feltétele annak, j hogy időben készüljenek el a [ termékek. A program azon­ban csak lehetőség a határ­idők tartására. — December végén az egyik műhelyben a művezetőtől kértem a havi programot. Lázasan keresi a papírjai kö­zött. de nem találja. Rám néz, azután azt mondja: »Nem kaptam.« Látta, hogy nem hiszem el, hát tovább keres­te és végül megtalálta. A pa­píron látszott, hogy nem sokat forgatták még. A gyárban azóta már he­tenként tartanak koordinációs értekezletet- Az első napiren­di pont mindig az elmúlt hat nap értékelése. A második a következő hét feladatai. A tanácskozásról nem maradhat távol egyetlen érdekelt fél sem. A döntést pedig írásba foglalják és következetesen számon kérik. Intézkedési tervek sora szü gató. — Kijelentette, rossz híre van a Danuviának a kör­nyéken. Nem keresnek jól az emberek és sok a - lógás az üzemben. Az ötszáz embert foglalkoztató gyárból egy év alatt 118-an léptek ki és 147 embert vettünk fel. Vala­mennyi okot feltárni egyik napról a másikra nem lehet. Egy azonban biztos: a rossz bérezésnek is része van ben­ne. Alacsony szintről indult a gyár, s állandóan veszte­séggel dolgozott. Ilyen körül­mények között nem lehetett jelentősen előrelépni. © A szervezett termelés érde­kében sok intézkedés szüle­tett már. Mindez azonban csak a kezdet- A feladatokat intézkedési tervek rögzítik. Ezek között szerepel a bér­arányok javítása, a feszültség letett a munkaidő kihaszná- csökkentése, a normakarban­tartási terv elkészítése. A munkások és alkalmazottak megfelelő arányának kialakí­tása mellett — 96-ról 78-ra csökkentették az alkalmazot­tak létszámát, — az admi­nisztratív dolgozóknál is be akarják vezetni a teljesít­ménykövetelményt. — A hangsúly azonban to­vábbra is a termelés szerve­zésén van: feladataink teljesí­tésének alapvető feltétele az, lására, a termelés szervezésé­re. E tervekről véleményt mondott a pártszervezet is. A veszteségidő okainak elem­zése új feladat ebben a gyár­ban. A nagymértékű munka­erőmozgás okait is csak sej­tik, a vizsgálat hátra van. A számok azonban intézkedést sürgetnek: a 153 ipari tanuló közül majdnem minden má­sodik otthagyta az üzemet, amikor megszerezte a szak­munkás-bizonyítványt. Miért?! hogy időben legyen anyag, A kérdést égyre sűrűbben te- j dokumentáció, és egymást se­szik föl a gyárban- | gítve dolgozni tudjanak az — Beszéltem egy nagyatádi emberek, emberrel — mondta az Igaz-1 Dr. Kercza Imre gítséget megad az áfész há­lózatának s a termelőknek is. A városi pártbizottság figye­lemmel kísérte ezt a harcot, s megköszönte a zöldségter­melés érdekében kifejtett erő­feszítést. Fontos helyet kapott a mun­kások, a peremterületek, a kis települések ellátásának ja­vítása a tervben. A kommu­nisták javaslata alkján meg­változtatják az ösztönzést, így elérik, hogy mindenhol legyen elegendő olcsó áru. Sok pa­nasz «megelőzhető ezzel. Szép elképzelés; hogy valamennyi élelmiszerbolt kínálja majd a korszerű táplálkozás előírásai­nak megfelelő termékeket. Az új ABC-áruházak tartós fo­gyasztási cikkeket is árulnak majd, s nem kell mindenért a városba utazni. A kis boltok szatócsáruit viszont kivonják, s helyette az élelmiszerek vá­lasztékán javítanák. Az e községekben élő emberek éle­tét megkönnyítik az időnkénti iparcikkvásárokkal. A kommunisták jól magya­rázták a közös határozatokat a szakértekezleteken, a rész- közgyűléseken. Ez a felvilágo­sító munka meghozta gyümöl­csét, a szövetkezeti tagok, dol­gozók egyetértettek a tervvel, s ők is sokat hozzátettek még. A pártszervezet irányítói, szervezői, ellenőrző tevékeny­sége nagyot fejlődött az utób­bi években. A városi párt-vb is megállapította ezt a kö­zelmúltban. Most nagyobb a terület, a követelmény, s ter­mészetesen a feladat is. A hatvanegy párttag alkotó munkája már 'nem fejleszthe­tő a mostani keretek között. Ezért három alapszervezet alakult az egy helyett, s eze­ket majd a szövetkezeti párt­vezetőség irányítja. A mosta­ni taggyűlések sem mondhatók éppen rövideknek, a nagy tag­létszám miatt azonban nincs lehetőség arra, hogy mindenki kifejthesse a véleményét. A pártcsoportok adtak fórumot eddig az egy munkaterületen dolgozóknak, hogy alaposan megtárgyalják a teendőket. Nagy reményeket fűznek te­hát a kereskedelmi, a ven­déglátói, a központi igazgatá­si alapszervezet munkájához. Egészen bizonyos, hogy szer­vezettebben, a szakterületet legjobban ismerve segítik a szövetkezet ötéves tervének megvalósulását. Lajos Géza Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents