Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-07 / 83. szám
megszerezni, inegrtartani »A Szakszervezetek Somogy megyei Tanács Elnöksége soron következő ülését 1976. március 25. napján, 9 órai kezdettel tartja az Üjpesti Cérnagyár nagyatádi gyárában ... Napirend: 1. Jelentés az Üjpesti Cérnagyár nagyatádi telepe dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről, az anyagi ösztönzés tapasztalatairól ...« Jöttek, mentek A nagyatádi cémagyárban a munkásállományúak 822-en vannak. A többség nő. A telep kapacitása: 800 tonna pamutcérna cérnázása, 1400 tonna pamutcérna kikészítése, festése és 1100 tonna »kiszerelése«. Bőven van munka. Az elmúlt években végrehajtott üzemszervezési változtatások nélkül nem is bírnának vele. A kikészítőüzemben ezért módosították a technológiát, új festési eljárásokat vezettek be. Kooperációs szerződést kötöttek a bolhói termelőszövetkezettel: az ott dolgozó asszonyok évente 100 tonna befejezetlen, illetve készterméket állítanak elő. Megkezdték a DH (Dolgozz hibátlanul!) munkarendszer bevezetését. Néhány munkahelyen a DH-rendszer elvei alapján alakították ki a gyártást. Ha végigsétálunk a »kiszerelőig", vagyis addig a világos, megnyugtatóan csendes sarokig, ahol a kész termékeket csomagolják a fürge kezű asszonyok (sokat exportra), még nem bukkanunk rá a problémákra, gondokra. A perzselőben ventillátor gyorsítja a levegőcserét, a zajos üzemrészekben dolgozók úgynevezett Bilsham-féle vattát kapnak, a motringoló- ban porelszívók dolgoznak. Mindezt látni: megnyugtató. Más azonban nyolc órán keresztül itt dolgozni. A textiliparban évék óta nagy gond a munkaerő-vándorlás. Elsősorban női dolgozókra van szükség, s a jelentkezők között sok a fiatal. Akik még szeretnének továbbtanulni, akik előbb-utóbb családanyák lesznek, akik korábban nem tudták, mi az: három műszakban dolgozni. Nem véletlenül fogalmazott így az SZMT megyei elnöksége elé terjesztett jelentés: »A munkaerő megszerzése, megtartása, az utánpótlás nevelése egyre növekvő gondot jelent. Telepünkön is mind nagyobb erőfeszítést igényel megfelelő összetételű munkáslétszám biztosítása, bár a többi gyár létszámgondjai lé' nyegesen nagyobbak.« Megszerezni, megtartani — ez a legnagyobb probléma. A múlt évben 256 dolgozót vettek fői a gyárba, s 253 hagyta el az üzemet. A kilépések oka változó: családi probléma, költözés, betegség, nyugdíjazás, továbbtanulás, i A legtöbben — negyvenhármán — a három műszak miatt kérték ki a munkakönyvüket. Tegyük hozzá, hogy már 1971 óta csökken az állományi létszám, s ugyanakkor nőttek a feladatok. Nyilván ez az oka a túlóráknak: 1975-ben több mint 31 ezer volt. Pedig az utóbbi néhány évben a gyár arca sokat változott. Űj segédüzemek épültek, új berendezéseket állítottak munkába. A régi szenes kazánt átszerelték, ma már gázzal tüzelnek. Felújították a csatornahálózatot, kicserélték a kikészítő födémet. Utak épültek. Az emberek szívesebben mennek dolgozni rendezett, tiszta munkahelyre. Kanyargós folyosók A jelentésben azonban ez is olvasható: »-...kialakult egy kanyargós folyosórendszer...« — az üzemrészek zsúfoltságáról van szó. A régebbi épületekhez az évek során újabb szárnyat építettek. Nyilyán már a tervezéskor is számoltak az anyagmozgatás, a belső közlekedés »kívánalmaival«, de ezt gyakorlatilag nem sikerült valóra váltani. Kialakult az a bizonyos »kanyargós folyosórendszer«, amely a belső anyagmozgatás korszerűsítését, gépesítését nem teszi lehetővé. Ez nemcsak gazdaságilag hátrányos. Az anyagmozgatás — és a kéziszerszámok helytelen kezelése — az üzemi balesetek leggyakoribb forrása. Nem dicsekedhetnek ezen a területen a nagyatádi cérna- gyárban. A múlt évben rom~ lőtt a baleseti statisztikájuk. Az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma 19,8-ról 32,7-re emelkedett. A gyárban 1000 dolgozóra 13 baleset jut, és ez figyelmeztető adat. Az utóbbi években a biztonságtechnikai berendezéseket lényegében nem változtatták. Szigorúbb azonban az ellenőrzés, s ebben az úgynevezett fnunkavédelmi őrjáratok is segítenek. Minden hiányosságra fölhívják a figyelmet. Ebben az évben pedig a munkavédelmi oktatásban bevezetik az audiovizuális mód' szert. A jelentésben ez is szerepel: az anyagi ösztönzés tapasztalatai. Terjedelmes táblázaton mutatják be, hogy mekkora az átlagbér évente és naponta, milyen jutalmakat és kitüntetéseket kaptak a dolgozók. Az átlagbér évente körülbelül tizenkétezer forinttal emelkedett, 1975-ben 2400 forinttal. S bár a cérnagyárban dolgozók nem keresnek rosszul, közöttük és az újpesti gyárban dolgozók között bérfeszültség van: ott egy-egy dolgozó évente 34 ezer 500 forintot keres, ötezerrel többet, mint a nagyatádiak. Mészáros Attila Munkarendafalon Somogyból két állami gazdaság, két termelőszövetkezet nevezett be az országos tejtermelési versenyre. A két szövetkezet egyike a nagybajomi Lenin Tsz. (Hír.) Egy szakosított telepre látogatva az idegen a szociális helyiségeknél szerezheti meg első benyomásait a telepről. Nagybajomban a női szépérzékről, gondosságról tanúskodó sole üde zöld1'növény fogadott, szükségvázában aranyeső. vízben hajtatott, most már virágzó tulipánfaág. És persze makulátlan tisztaság. gításére nagy gondot fordítunk. Néhány liter híján kétezier- kétszáz liter volt a tehenen- kénti hozam. — Nem szép számok ezek — jegyezte meg Rózsás Sándor telepvezető. Az viszont csak jóval később derült ki, hogy az idei első negyedévben — a múlt év azonos időszakához viszonyítva — már kétszáz literrel többet adott egy-egy tehén. Mi történt a két időpont között? Az 588 férőhelyes telepen 1972-től folyamatosan lecserélték az állományt a negatiDe volt ott még valami, ami legalább úgy megragadta a figyelmemet, mint az előbb leírtak: két táblázat. Az egyik a gondozók, a másik a telepen tevékenykedő gépes csoport munkarendje. Órára, percre feltüntetve, kinek mi a dolga. Alatta néhány soros záradék: Ezt a rendet mindenki tartsa be, a jelzett munkaidőben a telepet senki sem hagyhatja el. A munkarend februártól érvényes. Később az istállóban járva is megakadt a szemem ezen a táblázaton. — Ez olyan .az itt dolgozók-, nak, mint a tízparancsolat — hallottam a megjegyzést, — Be kell tartani, és be kell tartatni! Egy mondat jutott az eszembe, megyei tanácskozáson hallottam nemrég: »Technológiai fegyelem nélkül nincs nagyüzemi termelés.« Nos, ez a munkarend már önmagában sokat elmondott az itteni gyakorlatról. Tavaly ez a szakosított tehenészeti telep a szövetségen belül harmadik lett. — Egyáltalán nem jeleskedtünk valami kiemelkedő eredménnyel — jegyezte meg Horváth László, 'a szövetkezet elnöke. — Csupán az volt figyelemre méltó, hogy amíg általában sajnos csökkent a tejtermelés, nálunk, ha nem is kiugróan, de nőtt. Tulajdonképpen megkezdődött valami, aminek folytatására, seDiákpuccs a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán (Folytatás az 1. oldalról) | vacsorával vendégeli meg váI Lászlóit. így aztán érthető volt Az aulát majd szétvetette a : a lelkesedés, bár a vacsorát jókedv és az üvöltés, ahogy a j nem fenyegette veszély — de »választók« fogadták a vezér- j hát nem mindegy, hogy ki ül bikákat: »Tőled várjuk az igaz- j az asztalfőn. Végül a szeren- ságot- Vezess minket, Dezső!« j cse Letenyei Gábornak kedés így tovább. A két nap alatt : vezett. aki szintén akasztotta ugyanis a kiválasztott lesz az J nyakába a kolompot. A kétnapos diákuralom programja igen változatos. Tegnap például női tanár— diák futballmérkőzést rendeztek. A csapatok rejtett tartalékai is felvonultak. Este Sándor György humorista műsora vonzotta a »puccsistákat«, majd discó és filmvetítés következett. A mai program azonban különösen sokat ígér. Ez elsősorban a hazudöversenyre áll, ami — a rosszsmájúak szerint — nem égeszen újkeletű. Ha a hiányzások igazolásáról volt szó, korábban is sor került ilyen »műsorra«. A divatbemutató is látványosnak ígérkezik: mindenki a másik nem intézet legfőbb vezére. A kortesbeszédekben ígértek is a jelöltek mindent. Például: eltöröljük a matematikaoktatást, csökkentjük az óraszámot. Es így tovább. A vezérrel szemben a fő követelmény, hogy ígéreteit ne tartsa be. Ö különben két napig »magán viselheti« felségjeleit: a szarvakat és a kolompot (ez utóbbihoz a vezérek menyasz- szonyai ragaszkodtak) és sem az ebédlőben, sem a mosdóban nem kell sorba állnia. Óriási hangorkán tombolt az aulában minden egyes ígéret után. Szóltak a kürtök, ko- lompok — no és a vezérjelöl- tak. A tét nem volt kicsi, hiszen a győztes vörösboros iirüdivatját, sőt ódivatját mutatja be. No és hogy a fiúk se maradjanak ki semmiből, ami jó: ma rendezik a lábszőrösségi versenyt. A gátlásosak . fél deci gátláscsillapítót vehetnek magukhoz. az abszolút bátortalanok pedig paraván mögött mutogathatják Lábukat. Ugyancsak fiúkat várnak a tojás- evósi versenyre. Az aulában láttunk néhány támolygó fiatalt. Kérdésünkre — vajon mennyit ittak? — azt válaszolták: egyáltalán nem ittunk, sőt nem is ettünk napok óta. Készülünk a Nagy Tojásevésre. A diáknapok minden rendezvénye verseny jellegű. A részvevők pontokat szerezhetnek — a sok vidám perc és kacagás mellé —. s a végén a legjobbakat megjutalmazzák. A kérészéletű diákpuccs — amely alatt talán nem dől ösz- sze a főiskola valamennyi épülete — ma este fejeződik be. D. T. vizálás során. Ebben az évben »pontot tesznek« a nagy munka után, és teljesein benépesítik a telepet. Ez a körülmény közrejátszott abban, hogy nem dicsekedhettek eddig »szép számokkal«. (Persze azért akadt az is, mart ezen a telepen például 3,3 százalékos volt a borjúelhullás, «óval alacsonyabb a megyei átlagnál !) A nagy munka, a negatívi- zálás gyümölcsei ezután érnek be, s áll össze a telep termelési rendje. Megjegyeztem ÚJéS. egy mondatot: — De nem jutnánk előre, ha nem ismertük volna fel azokat a kisebb-nagyobb fogyatékosságokat, amelyek megszüntetése rajtunk áll. A kétszáz liter többlettejben ez is benne van. Meg az is, hogy takarmányvizsgálatok alapján kiderült: elengedhetetlenül szükség van kiegészítő anyagokra, vitaminokra és fehérjékre. Ez utóbbit szójával pótolták. — A rendszeres takarmányvizsgálat elengedhetetlen - — mondták. És érdemes hozzátenni, abban a szövetkezetben mondták, ahol már végeztettek korábban is ilyen munkát a kaposvári főiskolával. Csak, éppen az ötletszerűség és nem a rendszeresség igényeltette ezt a szolgáltatást. összefügg az előbbi gondolattal, hogy a figyelem előterébe került a takarmányozás. Ettől az évtől önálló ágazat a takarmánytermelés. Két szé- na&zárítót építenek: a gépesítést olyan fokra emelték, amely biztosítja a jó minőségű silótakarmányt és szenázst. — Jobban akarjuk csinálni! Ebben az elhatározásban más is benne van. A technológiai fegyelem megszilárdítása, az, hogy hetenként többször, hajnalban, délután és este következetes és szigorú az ellenőrzés, hogy mind a negyvenhárom dolgozó pontosan ismeri: a nagy feladatból milyen rész hárul rá. " A munkarend februártól érvényes. Ott függ az előcsarnokban, ott az istállóban is. Vörös Márta Fejek és teltek I zgalmas vita zajlik a megye egészségügyi berkeiben, a közvélemény azonban nem sokat tud róla. Integrációról hallóit a pártoizottságoxon és a tanácsokon, a ren-eióintézeti pártszervezet taggyűlésén, a kórnázoan, az irányító szervezetekben és a magán oeszélgetéseken. Az egyetértés és a kétely, a bizonytalanság hangjai keverednek. Néha — mint minden uj fogadásánál — úgy látsziK, nem értik vagy nem mindenütt akarják érteni, hogy mirói van szó. Pedig az alapgondolat egyszerű. Aknor is, ha megvalósítása gondot okoz. Az egészségügyi miniszter utasításában ne keressük az integráció fogalmát. Kicsit hosszabb, de közérthetőbb a fogalmazás: az irányítás és az intézrhenyek összevonása, egysegesítése, a szakmai együttműködés a Követelmény. Lényege az, hogy az egészségügyi törvény szellemében minden ember azonos egészségügyi ellátasoan részesüljön — korától, lakóhelyétől es társaaalmi helyzetétől függetlenül! Azaz minden beteget ott kezeljenek, ahol megvann&it a gyógyulás feltételei. Eddig nem így volt? Nem egészen . .. Az egységesítés a szó valódi értelmében szocialista cél. Elérése tehát lelkesítő, valamennyiünk érdeke. Az eredmények folyamatosan, de 1977—78-ra okvetlenül mutatkoznak már. Ha a szervezeti intézkedéseket tartatommal töltik meg, magasaob színvonalra emelkedik az egészségügyi ellátás. hímez kellenek a fejek és a tettek. Közelítsük meg jobban a lényeget. Hivatalos nyelven szólva a megelőző-gyógyító manna intézményrendszerének egyszerűsítéséről és Korszerűsítéséről rendelkezett a miniszter. S hogy mi minden indokolta ezt a több éves előkészítés után szüléiéit utasítást? Csak a fontosabb okokat próbálom felsorolni. Az egészségügy — mint sók más — valljuk meg: enyhén szólva túlszervezett. Ennek egyik szembetűnő következménye, hogy szinte teljesen elkülönült egymástól a rendelőintézeti és a kórházi ellátás. Az irányítás és a szakmai Követelmények sem egységesek. Az intézmények vezetői és dolgozói között ritkán volt egyetértés. A kórnázi szakorvos lebecsülte a rendelőintézetit, mert »az csak járó betegeket kezel«. (Miközben nyomorította a túlzsúfoltság és az elburjánzott adminisztráció.) A rendelőintézeti szakorvos kiesett a gyakorlatból; bármilyen jó képességű volt, például nem operálhatott, s ezzel párhuzamosan anaratlanul is hozzájárult a kórházi szakorvoshiányhoz. (A párhuzamos vizsgálatok csökkentették az egészségügy teljesítőképességét. Nemegyszer a rendelőintézeti röntgen-, laoor-, EKG- és egyéb vizsgálat mit sem ért, hiszen a kórházban megismételték azokat. (Bizalmatlansagból, a kimutatott eredmények jogos kétségbevonása miatt, vagy mert ez volt az előírás?) A jobb betegellátás szenvedett csorbát amiatt is, hogy fölöslegesen működtettek vagy hagytak kihasználatlanul gépeket, drága műszereket mindkét intézményben. Megfelelő szervezéssel ezek egyik vagy másik helyen összpontosíthatok, ott, ahol legjobban szükség van rájuk. Vagy beszéljünk a gondozóintézetekről. Nem baj, hogy a megyei tüdőgondozó például más szűrővizsgálatokat is végzett. Volt ideje és energiája. Csakhogy vizsgálatai megismétlődtek ott, ahol a beteg gyógyítására vállalkoztak. S hogy az egészségügy széttagoltsága orvosi hierarchiát alakított ki? Hogy korlátozta a szakmai felkészülést? Hogy nehezítette a továbbképzést, az anyagi és a szellemi tőkével való gazdálkodást? Ez mind igaz. Ok a változtatásra. M | i várható Somogybán ? A kórházak és a rendelőintézetek összevonása, egységes irányítása nem vitatéma. A szakorvosok itt is, ott is dolgoznak majd, képességeiknek megfelelő munkát kapnak, s ez a szakmai fejlődésük, tudásuk »karbantartásához«, a kölcsönös lebecsülés felszámolásához is hozzájárul, miközben javul a beteg- ellátás. Az előkészítésben a kis intézmények, elsősorban a gondozóintézetek okoznak gondot. Semmi sem indokolja például, hogy ezek (trachoma, idegbeteg, bőr- és nemi beteg, onkológia és cukorbeteg) szervezetileg a tüdőgondozóhoz tartozzanak. A megyei, illetve a városi-járási kórházak megfelelő osztályaihoz kötődésük sokkal ésszerűbb. Különben is úgy rendelkezett a miniszter, hogy ki kell alakítani a szakfőorvosi rendszert. Azaz a megyei kórház belgyógyász szakfőorvosa például felelős lesz az egész megye belgyógyászati helyzetéért, az orvosok munkájáért, a betegellátás színvonaláért. És ugyanezt a feladatot kapja a többi szakfőorvos is. Vitatják még a mosdósi intézet önállóságát vagy hovatartozását, a gondozók és az üzemorvosi rendszer — magasabb szervezettséget igénylő — helyzetét. A miniszteri utasítás végrehajtása tehát forrásban van. Az év közepén azonban döntenie kell a megyei tanács végrehajtó bizottságának. S addig folyik a harc. Az intézkedés érdekösszeütközéssel is jár. Ennek leküzdéséhez kellenek a fejek és a tettek. Demokratikus módszerekkel, vitában született meg a miniszteri utasítás. Végrehajtása nem tűri a vitát. Azt azonban, hogy Somogy egészségügyi vezetői is demokratikusan készítik elő a végleges helyi döntést: az rokonszenves és követendő. Nemcsak fegyelemre, hanem megértésre, az ügy tudatos támogatására van szükség. Ehhez pedig rendet kell tenni a fejekben; cselekvés csak ezután várható. Miért mondom ezt? Mert vita közben az érdekösszeütközés számos példájával, az egyéni érdek túlhangsúlyozásával lehet találkozni. Hallottam az egészségügyi intézményvezetők tanácskozásáról. A szellemi tőke. a gondolkodó ember véleményének, javaslatainak összegezését szolgálta. Érdekes, izgalmas volt ez az eszmecsere. Minden felszólaló azzal kezdte, hogy a társadalmi érdek, a betegellátás áll gondolkodásuk középpontjában. És mégis mindenki mást mondott. Egyéni kapcsolatok és érdekek, a múlthoz, a beosztáshoz, a megszokotthoz kötődés sütött át — nyíltan vagy burkoltan — a felszólalások egy részén. Mintha általánosan követendő elvnek álcázva fogalmazták volna meg elképzeléseiket az egyéni érdek sugallatára. Ügy gondolom: a jó ügy képviseletében kellenek a fejek és a tettek. A | z év közepén dönt a végrehajtó bizottság. Jó volna, ha a vitában, az előkészítésben ezután már senkit sem az egyéni presztízs, a »ki kihez tartozik, és ki lesz a főnöke« indítana állásfoglalásra. Az integrációt nem lehet népszavazás útján végigvinni. A demokratikus módszerek, a viták arra valók, hogy az okos javaslatokra építve minél észszerűbb döntést készítsenek elő a szakemberek — valamennyiünk érdekében. Jávori Béla Magyar—bolgár építőipari együttműködés A 31-es Állami Építőipari Vállalat és a bolgár DSO Promiszleno Sztroitelsztvo építőipari tröszt műszaki tudományos együttműködési megállapodást kötött a közelmúltban az 1976—80-as időszakra. A két hasonló profilú, nagyobb ipari beruházóso- j vezetik be. kát kivitelező vállalat kölcsönösen tanulmányozza egymás építőipari technológiáját, újfajta építési megoldásait. A bolgár partnerek különösen a 31-es vállalat előregyár- tási eljárásai és a csúszózsa- lus rendszer iránt érdeklődnek. A magyar vállalat előregyártó üzemeiben pedig a kevésbé munkaigényes, jobb minőségű vasbeton előállítását lehetővé tevő bolgár módszert A megállapodás nyomán az | együttműködés tovább bővül- I hét. A magyar vállalat megvásárolja a Bulgáriában kidolgozott, úgynevezett feszítőpuska-berendezést, kipróbálásra. Ezzel a géppel készülnek a panelek, s eddig ilyen berendezéseket a tőkés országokból kellett vásárolni. Ha a bolgár gép beválik, a vállalat többet is rendel majd belőlük. Somogyi Néplap a