Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Két hozzászólás A közelmúltban tartották a Nagyatádi városi KISZ-kül döttgyűlést. A sok értékes hozzászólás közül kettőt kü­lön is érdemes megemlíteni. Az egyik nagyüzem küldöt­te elmondta, hogy sok fiatal- asszony dolgozik vállalatuk­nál, s gondot okoz, hogy a KISZ munkájába nem tudják őket bevonni. Sok, kiváló KISZ-munkát végző leány tel­jesen felhagy a mozgalmi te­vékenységgel a házasságkötés, gyermekszülés után. A »sorsk szeszélye folytán a következő hozzászóló egy csa­ládos fiatalasszony volt, aki — úgy érzem — jó példát adott az előtte szólónak: — Valamennyien elismer­jük, beszélünk róla, hogy a családókban — különösen, ha gyermek is van már — a fő teher a nők, az édesanyák vál­lán van. A családon belüli munkamegosztásban vala­mennyit ugyan léptünk már előre, de azt is tudjuk, hogy ez még nagyon kevés. A mi KISZ-alapszervezetünk tag­jainak többsége szintén lány és fiatalasszony. Természete­sen mást várunk a »független« KISZ-tagoktól, és mást az édesanyáktól. Nem kívánhat­juk azt, hogy minden akció­ban részt vegyenek akkor, amikor a gyermekért kell a bölcsődébe, az óvodába men­ni, vagy más gondjuk van. Ar­ra törekszünk, hogy olyan kö­zösségi megbízatásuk legyen, amelyet el tudnak végezni, így a közösség hasznos tagjai is maradnak. Minden alapszervezetnél le­het ilyen közös feladatot ta­lálni, csak körül kell nézni. Egy-két példa erre: a brigád­napló vezetése, faliújság, tab ló készítése, sajtó- vagy könyvterjesztés. Ha nem vesz- szük figyelembe körülményei­ket, s válogatás nélkül meg­követeljük, hogy minden ren­dezvényre, akcióra eljöjjenek, elriasztjuk őket a KISZ-től, pedig az a feladatunk, hogy az ifjúsági szövetségben tart­suk a fiatalasszonyokat. Nálunk az a gyakorlat, hogy a gyermekgondozási segélyen levőket is rendszeresen meg­látogatjuk, és amiben tudunk, segítünk nekik. A GYES-en levők egy-egy »apróbb«, ott­hon elvégezhető feladatot szí­vesen vállalnak. A lényeg az, hogy ne szakadjunk el tőlük, így a visszatérés után is szá­míthatunk egymásra. Ügy gondolom ez a példa — több figyelemmel és törődés­sel — követhető. És igazolja azt, hogy nem újra megnyer­ni, hanem megtartani kell a legnemesebb feladatot vállaló fiatalasszonyokat. K. Gy. Kitüntetések április 4-e alkalmából ünnepség a megyei tanácson Felszabadulásunk 31. évfor­dulója alkalmából kitünteté­seket adtak át a kiemelkedő társadalmi, politikai, gazdasá­gi, egészségügyi, művelődési, tudományos, sporttevékeny­ség elismeréseként. A parla­menti ünnepségen, a minisz­tériumokban, a megyei taná­cson tegnap tartott ünnepsé­gen, a vállalatoknál kapták meg a somogyiak a Munka Érdemrend különböző foko­zatait, az egyéb kitüntetése­ket. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Balogh Lász­ló, a megyei tanács munka­ügyi osztályának vezetője, Füle István, az Építőgépgyár­tó Vállalat barcsi nagyberen­dezések gyárának lakatosa, Hefler László, az igali erdé­szet műszaki erdésze, Horváth László, a nagybajomi Lenin Tsz elnöke, dr. Iharos Imre, a megyei bíróság elnökhelyet­tese. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Bide János sávolyi tanácselnök, Cser Sán­dor, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Válla­lat osztályvezetője. Dómján Sándorné, az Oktatási Igaz­gatóság nyugdíjas könyvtáro­sa, Endre István, a Somogy —Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatóhe­lyettese, Horváth János, a görgetegi Búzakalász Tsz el­nöke, Horváth László, az iha- rosberényi November 7. Tsz elnöke, Koósz Lajosné, a cso- konyavisontai Rákóczi Tsz szakmunkása. Kun Vilmos, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház művésze. Mura József Ottó, a fonyódi Balaton Tsz elnöke, Nárai Lajos, a rinya- újlaki Haladás Tsz elnöke, df. Rádler Antal, a marcali ' já­rási kórház igazgató főorvosa, Simon Ferencné, a Szennai Községi Közös Tanács cso­portvezetője, Szabó Gyula, a Böhönyei Állami Gazdaság igazgatója, Szikora Istvánná, a KIOSZ megyei titkára. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Ángyán Im­re, a csurgói áfész elnöke, Baranyi Béla, a Somogy me­gyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat szocialista brigádvezető lakatosa, Boros József, a kaposvári Mezőgép Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese, Farkas Józsefné, a csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezet tagja, Filipovics Já­nosáé, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának fonónője, Fodor Imre, a bar­csi áfész igazgatóságának el­nökhelyettese. Gálosi József~ né, a ráksi Üj Élet Tsz bor­júgondozója, Győré Vilmos, a Volán 13. sz. Vállalat gép­Pályázati felhívás a marxizmus-leninizmus esti egyetem tagozataira Böhm József, a megyei tanács elnöke adta át Hefler Lász­lónak a Munka Érdemrend arany fokozatát. A tegnapi ki­tüntetési ünnepségen részt vett és felszólalt Varga Péter, a .megyei pártbizottság első titkára. kocsi vezető je, Hausz Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese, Ki­rály István, a somogysámso- ni Marót völgye Tsz elnöke, Mucsel György, a Kutasi Ál­lami Gazdaság állatgondozója, Nyögéri Antal nyugdíjas, a görgetegi pártvezetőség titká­ra, Pál István, a Kaposmérői Építőipari Szövetkezet tagja, Pápai Lajos, az ádánd-bala- tonszabadi November 7. Tsz elnökhelyettese, Rudolf Sán~ dor, a megyei tanács tervosz­tályának csoportvezetője, Si­mon Albinná, a mosdósí gyer­mek-tüdőgyógyintézet beta­nított munkása, Skerlecz László, a kötcsei-balatonszár- szói Vörös Csillag Tsz mű­helyvezetője, Spanenberger János, a kaposfői Kossuth Tsz elnöke, Szarka József, a sá­volyi Űj Élet Tsz elnöke. Széles Péter, a kaposvári Közúti Igazgatóság vezetője, Torma István, az áfész Atád Áruházának igazgatója, Tóth János, a Somogy megyei Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál lalat áruforgalmi főosztályve­zetője, özv. Tóth Józsefné, a karádi napközi otthonos óvo­da dajkája, Varsányi Gábor, a Kaposvári Villamossági A Sport Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki Ku­tasi Gyulát, a kaposvári já­rási testnevelési és sportfel­ügyelőség vezetőjét. A kiemelkedő ipari és me­zőgazdasági tevékenység elis­merésére alapított Eötvös Lo- ránd-díjat Anker Alfonz, a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola tudományos főmunka­társa, sertéstenyésztési geneti­kus a következetes kutató­munka nyomán előállított Ka-hyb hibrid sertésért kap­ta meg. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága az 1976—77. tan­évre felvételi pályázatot hir­det a marxizmus—leninizmus esti egyetem általános, szakod sító tagozataira és a kollé­giumokra. Altalanos tagozat A hallgatók filozófiát, poli- i tikai gazdaságtant, magyar és I nemzetközi munkásmozga-1 lom-történetet tanulnak. A tagozat középszintű elméleti és politikai képzést ad a hallgatóknak, akik félévkor vizsgáznak, a tanév végén szigorlatoznak. A tagozat be­fejezésekor végbizonyítványt kapnak. A jelentkezés feltételei: érettségi, vagy ennél maga­sabb iskolai végzettség, mar­xizmus—leninizmus esti kö­zépiskolai, 5 hónapos pártis- kolai végzettség, vagy ennek megfelelő marxista képzett­ség. A tanulmányi idő: 3 év. Hároméves tagozat indul a járási és városi pártbizottsá­gok szervezésében. SZAKOSÍTÓ TAGOZATOK A tanulmányi idő két év. A tagozatok felsőfokú elméleti és politikai képzést, tovább­képzést adnak. Jelentkezni lehet: filozófia, politikai gazdaságtan és a magyar munkásmozgalom története szakokra. A jelentkezés feltételei: marxizmus-leninizmus esti egyetemi, egyéves pártiskolai, egyetemi, főiskolai végzettség, illetve ennek megfelelő fel- készültség. A szakosító tanfolyam hall­gatói eredményes osztályvizs­gák után a marxizmus mind­három ágából államvizsgát tehetnek és a 17/1963. VII. hó 2. Korm. sz. rendelet értel­mében főiskolai oklevelet kaphatnak. A szakosító tanfolyamok mindhárom szakon az Okta­tási Igazgatóságon indulnak (Kaposvár, Beloiannisz u. 18. sz.), csak politikai gazdaság­tan szakon a marcali, a nagy­atádi és. a siófoki járási és városi pártbizottságokon. SPECIÁLIS KOLLÉGIUMOK E kollégiumok feladata: a I párt-, tömegszervezeti, álla- | mi, tanácsi, gazdasági veze- I tőknek, propagandistáknak és I különböző szakterületeken dolgozóknak speciális marxis­ta—leninista továbbképzése. Jelentkezni lehet: a gazda­ságpolitikai, a politikai, a ve­zetési ismeretek és a közmű­velődési kollégiumokra. A speciális kollégium hall­gatója lehet, aki a marxiz­mus—leninizmus esti egyetem hároméves tanfolyamát, a kétéves szakosító tagozatát el­végezte, vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkezik. A tanulmányi idő: egy év. A kollégium befejezésekor a hallgatók végbizonyítványt kapnak. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A jelentkezéshez szükséges kérdőív a járási és városi pártbizottságokon és az Ok­tatási Igazgatóságon szerez­hető be. A pályázatot a mun­kahely szerint illetékes járási és városi pártbizottságra kell küldeni május elsejéig. A felvételi beszélgetések, illetve vizsgák május máso­dik felében lesznek. Felvételt nyerhet, aki a felvételi köve­telményeknek megfelel, egy­idejűleg más egyetemre, tan­folyamra nem jelentkezett, orvosi igazolással rendelkezik. Hiányosan kitöltött kérdőívet nem fogadunk el. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Az általános tagozatokon és a kétéves szakosítókon hetenként egy­szer, a speciális kollégiumo­kon pedig kéthetenként meg­határozott napon és időben előadás vagy osztályfoglalko­zás lesz, melyen a megjelenés kötelező. A tandíj egy évre: az általános tagozaton és a speciális kollégiumokon 170 Ft, a kétéves szakosítókon 250 forint. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága Gyár főgépésze. Pergő orsók Műszakonként 200 kilónyi fonalat dolgoz fel a »Buda­pest« Kötőipari Szövetkezet lengyeltóti üzemében műkö­dő 48 fejes lengyel gyártmá­nyú orsózógép. Tavaly 56 millió forint értékben 106 000 férfipulóvert, bébiholmikat, kocsikabátot készítettek — ezek többségét exportáltak. Az idei tervük is hasonló, noha annak teljesítése nem lesz könnyű feladat. Ugyanis az üzemben nagyon sok olyan gépet láthattunk, amely ki­használatlanul állt. Ennek okáról Szentgyörgyi Gyula üzemvezető-helyettes a követ­kezőket mondta: — Munkaerőhiánnyal küz­dünk,* ebben a pillanatban legalább hatvan asszonyt, leányt tudnánk alkalmazni. Sajnos a kötőszakmát beta­nuló leányok- férj hezmene te­lük után nem jönnek vissza dolgozni, otthon maradnak. Jelenleg ötvennégyen vannak gyermekgondozási segélyen, de csak páran kívánnak is­mét visszatérni. A szövetkezet A legszebb cél: Segíteni másokon Somogyi Néplp vezetői ezért is határozták el, f által könnyebb legyen terme- hogy a meglevő gépparkot lesi feladataink teljesítése — korszerűbbel cserélik ki. ez-1 mondta az üzemvezető. Az erdészek azt tartják, ha szép idő van, bűn az író­asztal mellett üldögélni. Ilyenkor kint a szabadban kell tennivalót keresni. Az igazság az, hogy nem is na­gyon kell keresni, hiszen ahogy beköszönt a tavasz, akad munkájuk az erdőgaz­daság dolgozóinak, és nem is kevés. A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igali erdészetében a közelmúlt legfontosabb munkája a fa­csemeték vegyszerezése volt. Helikopterről végezték, ám el­lenőrzésre, irányításra azért szükség van. Hefler László­val, az igali erdészet erdőmű­velési műszaki vezetőjével is a helikopter munkaterületén találkoztam. Emberek, gépek munkáját irányította, hiszen a friss telepítés sok gondozást igényel, és nem mindegy, ho­gyan végzik ezt a munkát. Hefler Lászlóra nem áll az a mondás, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Inkább az ellenkezője az igaz. Mindezt nagy tapasztalatának köszönheti, a munkában eltöl­tött sok évnek, és annak, hogy az emberek bíznak ben­ne. — 1941-ben kezdtem a pá­lyán dolgozni, Igáiban. Azóta itt vagyok, nem volt még más munkahelyem. 1950-ben lettem kerületvezető erdész Somogyacsán, azután 1953- ban az igali központba ke­rültem, azóta dolgozom a mostani beosztásban. Több mint harminc év a pályán, több mint húsz ugyanabban a beosztásban. Nemcsak tapasztalatok gyűj­tésére volt jó, hanem bizo­nyításra is. És kellenek-e jobb bizonyítékok, mint a fia­tal erdők, melyek azóta már lassan »megértek a fejszére«. Látta a változásokat, és ő is velük változott. Nemcsak az életmódja, a gondjai, hanem a lendülete, a munkakedve is. Egyre nagyobb lett benne a tenni akarás. — Sok nehéz pillanat volt az évek során — meséli —, a legnehezebb a felszabadulás előtti időszakban. Az erdőn minden munkát kézzel kellett végezni, de nem is ez volt a legrosszabb, inkább a létbi­zonytalanság. Semmibe vették az embereket. Volt bőven munkát kereső, így ha nem tetszett valaki, egyszerűen el­küldték. Vettek föl helyette mást, és egy helyére tíz-húsz. vagy még több jelentkező is akadt. 1945-tel véget ért ez az időszak. A gépesítést csak később kezdték, úgy a hatva­nas évek táján. Ma .könnyebb az erdei munkások dolga, gyalogolniuk sem kell, mert többségüket naponta a mun­kahelyre szállítja az erdészet járműve. Számtalan kitüntetés tulajdonosa Hefler László. Kétszer is elnyerte az erdé­szet kiváló dolgozója címet. És ezért nemcsak a munkát kellett példaadóan elvégezni, hanem részt vállalt olyan fel­adatokból is. melyekért nem jár anyagi elismerés. 1951-ben lett párttag, jelenleg az erdé­szet alapszervezeti titkára, tagja az igali községi párt- szervezetnek. Segíti a dolgo­zók szemléletbeli fejlődését, előadásokat tart a marxista középiskolán. — Azt szeretném, ha párt­tagjaink nemcsak a munka­helyen mutatnának példát, nemcsak ott állnának helyt becsülettel, hanem otthon a községben és szűkebb kör­nyezetükben is. Hiszen csak így láthatják el jól a fel­adatukat. — Könnyebbek-e ma a fel­adatok, mint néhány évti­zede? — Ügy érzem, nem. Régeb­ben csak dolgozni kellett, és szemtől szembe harcolni. Most úgy lehet harcolni a j rossz, a visszahúzó erő ellen, ha nagyon jól dolgozunk, és olyan képzettségre, szakisme­retre teszünk szert, hogy sen­ki ne tudjon sarokba szorí­tani. Arról kérdezem, mi jelen­leg a legfontosabb teendője a műszaki vezetőnek, és mi a párt titkárnak. — A tennivalókat nem tu­dom külön csoportosítani. Szólok például azért, hogy az erdőművelésben dolgozó nők körülményein javítsanak. Őket csak alkalmi munkában foglalkoztatják, így nem kap­nak munkaruhát, sok jutta­tástól elesnek. A főfoglalko­zásban itt dolgozó férfi mun­kásoknak járnak a kedvez­mények a 280 munkanap után. A nők is dolgoznak leg­alább 250 napot, őket is meg­illetnék. Ezen a területen, úgy érzem, kötelességem tenni va­lamit, hogy jobb legyen a helyzetük. A másik: szeret­ném, ha javulna a munkafe­gyelem, és az emberek nem azért dolgoznának jól. mert tudják, hogy jön az ellenőr­zés, és baj lesz, ha hanyagul végezték a munkájukat, ha­nem azért, mert értenék, hogy előrelépni csali jobb munká­val tudunk. A mi erdésze­tünkben a helyzet viszonylag jó, de még jobb lehetne. Ötvenegy éves tele lendülettel és tenni akarással. És ezt igyekszik átültetni a fiatalokba is. Három gyerme­ket nevelt föl, közülük a fiú, az édesapa szakmáját válasz­totta. Nemcsak erdész, hanem még a beosztása is ugyanaz, az ország egy másik vidékén. Hefler László nem válik meg ettől a környéktől. Itt kama­toztatja tovább tudását; ne­veli, tanítja a fiatalokat, akik szívesen fordulnak hozzá ta­nácsért, mert tudják, hogy nála egyetlen kérdés se ma­rad megválaszolatlanul. Dán Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents