Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

Élő sejt vizsgálata lézerrel Az Egyesült Államokban ér­dekes módszert dolgoztak ki egyes sejtek vegyi összetéte­lének gyors vizsgálatára. A módszier lényege a következő: rubin lézersugarát a vizsgá­landó sejtekre irányítják. A lézer sugara annyira összefo­gott, hogy csupán néhány sejtre hat, és a másodperc ezázmilliomod része alatt több ezer fokos hőmérsékletre »me­legíti« — jobban mondva: iz­zítja — a sejtet. A sejt anya­ga természetesen azonnal gáz­neművé változik, a gázt pe­dig mikro-spektrofotométer- ben fogják fed, amely azonnal elvégzi az elemzést. A mód­szer egyszerű és gyors, 10—12 elem mennyiségi meghatározá­sát teszi lehetővé egy másod­percnél rövidebb idő alatt, mégpedig igen kicsiny — mindössze néhány sejtnyi — szövetdarabkából. Az eddig szokásos módszerrel az ilyen vizsgálat legalább 20—30 per­cig tart minden egyes elemre. Ez a módszer alkalmas élő, működő szövet sejtjeinek az elemzésére is. Az elveszett hajó A vigéceknek nem tetszett A Smezka csúcsán Lengyelország délnyugati részét, a Szudéták hegyláncát aránylag kevés magyar turis­ta keresi föl, pedig bővelkedik látnivalóban. Nagy része 1000 méter alatti középhegység, csak a legmagasabb csúcsok emelkednek ki. A vidék leg­nagyobb városa az 56 ezer la­kosú Jelenia Gora. Érdekes magyar specialitása a Tokaj étterem, ahol szüreti jelenete­ket ábrázoló falfestményeket és Magyarország szépen kifor­mált íreskótérképét találjuk. Jelenia Gora közelében tör ég felé a vidék legmagasabb csúcsa, a Smezka. Az 1602 mé­ter magas csúcson turista-me- nedékház és meteorológiai ál­lomás épült. Ezt mutatja hold- fénynél készült felvételünk. A „jégernjő” védelme alatt Egy rakétakilövff. Az első magyar jégélhárító rendszert Baranya megyében építették ki, ahol a legsúlyo­sabb károkat szokta okozni a jégverés. A »felhőrobbantá­sokra« a Szovjetunióban jól bevált jégelhárítási technoló­giát vették át — a szükséges berendezésekkel és rakéták­kal együtt. A védett terület központjá­ban meteorológiai radarállo­más ellenőrzi a zivatarfelhő­ket. A radarsugarak »-kitapo­gatják« hogy a felhőgócok tar­talmaznak-e jégcsírákat és ha fennáll a veszély lehetősége, rakétákat lőnek föl — bennük megfelelő reagens anyagok vannak (ezüst- vagy ólomjo- did). Ezek hatására azután a jégeső helyett csendes eső hull. A jégeső tnindig zivatarfel­hőben keletkezik. A felhő al­ja párában düs, amely felfelé áramolva apró vízcseppekké áll össze. A magasban az áramlás gyorsul, sebessége el­éri a másodpercenkénti 25 mé­tert is. A földfelszíntől 5—6 kilométerre — körülbelül mí­nusz 20 C fokos hőmérsékle­ten — apró jégkristáályok ke­letkeznek. A gyors áramlási sebességű zónában a jégkris­tályok összetapadnak, egy-két — sőt több centis — jégsze­mekké alakulnak. A jégsze­mek, saját súlyuktól, nagy se­bességgel lezuhannak. A reagenseknek a felhőkbe juttatása azt a célt szolgálja, hogy lekössék a kis cseppeket, s azonnali kristályosodásra és lehullásra kényszerítsék őket. A baranyai »jégernyő« 150 ezer hektárnyi területet véd a súlyos természeti csapástól. A kis hajó jövője nyugta­lanította a parti lakosokat. A Somogy 1874. május 19-i szá­mában egy »Balaton melléki« olvasó azt kérdezi: miért nem ír többet a lap a hajó­zásról, amikor annak »fenn­tartása mindkét megyére nézve felette értékes kérdés marad«. Kérdezi, hogy »a Tihany alatt megvásárolt kö­vet miért nem hordja So­mogy megye gőzhajóval a bogiári állomásra? Hiszen így egyfelől a gőzhajónak kereset­forrást nyújtanak, más felől a szűkölködő népnek kenyérke­resetet adhat a be- és kira­kodás által.« Ügy látszik 1874-ben még életképes volt a vállalkozás, mert fennmaradt a társaság, sőt 1875-ből nagyon értékes adatok maradtak ránk. Nyit- rai Aurél volt akkor a csa­vargőzös kapitánya. Mint a nagy tengeri hajókon, szokás, ő is pontos hajónaplót veze­tett, s ebben mindent föl­jegyzett. Ez a napló később a Greiner család tulajdonába került. A Balaton című lap­ban 1941-ben még részleteket közöltek belőle. Azután eltűnt. Ha kirándulásra vitt uta­sokat a hajó, Ké jut ázás cím­mel került be a naplóba. 1875. július 31-én például Keszt­helyre indult délután 4 óra­kor, és 6 óra 5 perckor ér­kezett. Az indulást és érke­zést két ágyúlövés jelezte. A hajó magyar, osztrák, porosz, francia, olasz, török és tár­sulati zászlókkal volt feldí­szítve. Másnap reggel indult Az egykori Balaton csavargőzös a budai vár alatt, 1939-ben. vissza 7 órakor »borultos idő, gyenge keleti szél« mel­lett. Érintette Badacsonyt, Révfülöpöt, Boglárt, Szántó- dot, Füredet. Másnap vissza ezen az úton, de már uszá­lyokat is vontatott. Keszthe­lyen vihar érte a lehorgony­zóit hajót, és a »horgony le- oldózott a láncról és este 8 óráig kerestem, míg megta­láltam« írja a kapitány. A társaság végül is csődbe jutott, és vagyonát bírói zár alá vették. A Somogy 1876. július 4-én tette közzé az ár­verezési hirdetményt: »Alul­írott végrehajtó közhírré te­szi, hogy Konrád Antal bé­csi lakos részére a Zala—So­mogy Gőzhajó Részvény Tár­Az Uraihoz vezetik az Ob vizét Első hallásra talán fantasz- [ az Ob vizét csatornán juttat- tikusnak tűnik a terv: a gaz- nák el az Ural mentére. A szi- dag és gyors folyású északi és bériai folyó átterelésére két szibériai folyók vizét Közép- i javaslat született. Az »északi Ázsiában, Kazahsztánban trífiá," "csapadéKBáh " szegény te­rületek öntözésére használják fel. A térképre pillantván ugyanis kiderül, a feladat nem más, mint megváltoztam a fo­lyók folyását. A szovjet nép­gazdaság rendelkezésére álló pénzügyi és műszaki eszközök azonban már a mostani, a X. ötéves tervben lehetőséget te­remtenek az egyedülálló fel­adat teljesítéséhez. Első lépés­ként a gazdag vízhozamú Ob folyó kincsét hasznosítják az Ural vidékén. A Szovjetunió egyik nehézipari központjá­ban, ahol az utóbbi időben nagy földgázkészleteket, kősó­előfordulásokat tártak fel, a szakemberek szerint a termő- terület alkalmas gabonater­mesztés, valamint a takar­mánynövénytermesztés fellen­dítésére. Ennek a feltétele azonban folyamatos öntözés, mivel a csapadék igen kevés. A programtervezet szerint elképzelés 427 kilométeres, a »déli« terv 283 kilométeres víziút megépítését irányozza elő. A csatorna szélessége 160 —180 méter lenne, mélysége pedig elérné a 7—9 métert. Az Ob folyó évi vízhozama meg­haladja az 50 köbkilométert, melyből a csatornán át az Ural-vidék 10—12 köbkilomé­tert kapna, összehasonlításul: jelenleg egy esztendőben kb. 3 köbkilométemyi víz gyűlik össze ezen a vidéken. A beruházási költségvetés, mely a talaj javítási munkákat . is magában foglalja, mintegy . vállalatot nyolcmilliárd rubel lesz. A be­fektetés viszont hamar megté­rülne, hiszen a számítások szerint a mezőgazdasági ter­melés évente 1,3—1,5 milliárd rubellel bővülhet. sulatnál bíróilag lefoglalt és 8469 forintra becsült Balaton nevű gőzhajó Bogláron 1876. évi július hó 20-án de. 9 óra­kor nyilvános, árverés útján fog eladatni... fenti hajó emez árverésen szükség ese­tén becsáron alul is eladatni fog«. A jobb érzésű balatoniak felzúdulásáról is ír a Somogy. »A bogiári szerencsétlen Ba­laton gőzös ügyében Szalay István képviselő interpellá­cióra készül az országgyűlé­sen. Szeretnék is, ha már egyszer kiugratnák a nyulat a bokorból és illetőleg lakol- nának az egyének, kik a ma­gyar vállalatoknál nevünk és hiteleinknek ártanak«. Az árverezés lezajlott, a ha­jót megvette egy dunai tár­saság, és leszállítva a Duná­ra — bizonyosan a Sió-csa­tornán vontatták el — ott mint átkelőhajó járt Bezdán és Kiskőszeg (ma Batina) kö­zött. Még nyereséget is ho­zott a társaságnak, mert ott nem volt, aki megbuktassa. A balatoni bukás okát a Veszprém c. lap 1890. dec. 20-i száma fejtegeti. Még ak­kor is foglalkoztatta a köz- véfSihényt a hajó sorsa. Azért kellett a vállalkozásnak meg­buknia — írják a lapban —, mert a külföldi borkereske­dők könnyebben elérték ál­tala a zalai partot, személye­sen vásárolták a híres boro­kat, és nem volt szükségük a korábban alkalmazott he­lyi vigécekre. A bor ára is emelkedett, a gazdák jól jár­tak. Ez nem tetszett a sok könnyű keresetű embernek. Ami a termelőknek jó volt, az ügynököknek rossz. Meg­így került el a második gőzhajó tavunkról. Sorsa ké­sőbb még érdekesebben ala­kult. Zákonyi Ferenc (Folytatjuk.) A veszettség terjedése A veszettség járvány Euró­pában a II. világháború óta fokozatosan terjed keletről nyugatra. Napjainkban elérte a Rajna vidékét, s 1980-ban — előreláthatólag — eljut Párizs térségébe is. Érdekes, hogy a 70-es évék elején az NSZK területén csökkent a járvány, 1974-ben azonban hirtelen is­mét gyorsabban terjedt. A veszettség 80 százalékban a rókákon jelenik meg, ők a járvány fő terjesztői. A kis rágcsálókon, továbbá egyes kutyafajokon és a macskákon is észlelték azonban a kórt, sőt őzeken és szarvasokon is, A háziállatok, továbbá a ku­tyák, macskák közvetítik, s a veszettség az ember számára is veszélyt jelent. A fertőzés­nek elsősorban álilatápotók, hentesek, állatorvosok vannak kitéve. Járványtani szempont­ból Európában a rókaveszett­ség leküzdése áll az első he­lyen. 'feeem históriák. a »A Kertész utca és a Dob utca sarkán van egy ház, amely látszatra olyan, mint a többi öreg és megkopott bér­kaszárnya. E jalak, s ez a hí­res Fészek-kert reliefjeivel és árkádjaival, és ezek a termek sok évtized magyar művészvi­lágának emlékeit idézik. Leg­alább annyi mű jelzi az elköd- lött éveket, mint amennyi anekdota járja a klub híres tagjairól.« A fenti idézet a Fészek ala­pításának 60. évfordulójára ki­adott emlékkönyv előszavából ■óalő. Az említett sok anekdo­tából most a 75. évforduló al­kalmából idézünk fel néhá­nyat: A klub egykori igazgatója, a »főállásban nyomdatulajdonos és cimtáblagyáros Bruchstei- ner Dezső, német anyanyel­vű lévén, gyakran botladozott, amikor magyarul beszélt. Eb­ből származnak a híres Bruki- ádák. Ha például egy anyagi­lag megszorult művész kölcsö­nért fordult hozzá, a skót ter­mészetű Bruki inkább valami­féle zavaros bölcselettel fizet­te ki az anyagi lét forgandó- s ágáról: — Az élet olyan, mint a la­vina, hol fel, hol le. Annál szívesebben mutatko­zott az ismert művészek társa­ságában, bár ezek közül egye­sek nem lelkesedtek érte. Egy ízben például Karlsbadban kúrálta magát, s reggeli sétá­ja közben — nagy örömére — megpillantotta Molnár Feren­cet. Tárt karokkal sietett fe­lé: — Ferikém? Hát te itt vagy? Hisz ez nagyszerű van. Hol te ebédelsz? Molnár jóval kisebb lelke­sedéssel válaszolt: — Egyedül. Jellegzetes figurája volt a Fészeknek Bajusz pincér, aki nevét annak köszönheti, hogy belépése idején félrőfös ba­juszt viselt. Idővel jóformán teljesen elvesztette hallását, s ez komoly bonyodalmakat okozott. Egy ízben például Zi- lahy Gyula, a Nemzeti Színház művésze rendelt nála. Zilahy többek közt arról volt ismert, hogy rendkívül szórakozott. Rendelése így szólt: »Kérek két lágytojást pohárban.« Ba­jusz letett elé egy pár virslit mustárral. Zilahy így rekla­mált: — De kérem, én tormával rendeltem! Csortos egy alkalommal a Budai Színkör nyári produk­ciójához szerződött, de a pró­bákon kiderült: még nemigen foglalkozott szerepével. A ren­dező izgatott volt, mert küszö­bön állt a bemutató; tartott is Csortostól, ezért elhatározta, hogy nem a társulat előtt, ha­nem inkább a Fészek intimebb hangulata közepette teszi szó­vá a dolgot, sürgetvén a nagy művészt szerepe bebiflázására. Csortos halálos nyugalommal válaszolt: — Ugyan kérem. Megvá-' rom, hogy siker lesz-e. Aztán megtanulom. Végül egy történet az újab­bak közül: A felszabadulás után a Fé­szekben kapott helyiséget a Képzőművészek Szövetsége. Ide látogatott egy szovjet kul­turális küldöttség, amelynek szobrász tagja élénk beszélge­tésbe merült Kisfaludi Strobl Zsigmonddal. Éppen a magyar szobrászat helyzetéről beszél­gettek, amikor hozzájuk lépett Pátzay Pál, Kisfaludi Strobl így mutatta be a kiváló mes­tert a vendégnek: — Engedje meg, ez itt az én kedves barátom, Pátzay Pál, Magyarország második legna­gyobb szobrásza... A röntgencső karrierje Az elsőként kiosztásra ke­rült Nöbel-díjat kapta meg 1901-ben Wilhelm Conrad Röntgen — a róla elnevezett sugárzás fölfedezéséért. A röntgensugárzást zárt üveg­csőben állította elő, amelyben felgyorsított elektronok fémfe­lületbe ütköznek és ott moz­gási energiájuk kb. egy száza­léka röntgensugarakká alakul át. Az általában wolframspirá- lisból készült izzókatódból ki­lépő elektronokat eliektronnya- lábbá gyűjtik össze, s ezek az anódba ütközve röntgensuga­rakat keltenek. Az elektronok energiájának nagy része hő- i vé alakul. A röntgensugárzás legismer­tebb területe ma is az orvosi betegségmegállapítás, a diag­nosztika. Kimutatja a test bel­sejében jelentkező elváltozás okát. Ez a röntgensugárzásnak azon a tulajdonságán alapszik, hogy az egyes anyagok külön­böző mértékben nyelik el. Bi­zonyos esetekben az egyes szerveket olyan anyagokkal töltik föl, amelyek a röntgen- sugarakat vagy jobban vagy kevésbé nyelik el, mint a nor­mális szövetek, s így jobban vizsgálhatóvá válnak. A rönt­gensugárzás másik felhaszná­lási területe a gyógyítás: röntgensugarakkal pusztítják el a gyorsan szaparodó, túl- búrjánzó sejteket. Újabban egyre terjed a Képünkön egy röntgencső »meózása« az NDK egyik üzemében. röntgensugarak ipari fel- használása, különösen a ron- csolásmentes anyagvizsgálat, amikoris például egy öntvényt röntgensugarakkal átvilágíta­nak. Ez a módszer alkalmas a belső repedések, záródmányok kimutatására.

Next

/
Thumbnails
Contents