Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-29 / 101. szám

Szemben az idővel, szemben a magánnyal

Látogatás a kalocsai női fegyházban

A falak kirekesztik a kisváros központjának zaját, sűrű rácsok állnak a napfény útjába. Széles arcú, nehézkes mozgású fiatal nő sikálja a lépcsőt, fekete bakancsa meg- megcsússzam a kövön. Amikor melléje érek, a fal felé fordul, behúzza a nyakát, a legszívesebben elbújna a vastag-csíkos rabruhába.

Kívülről villanyt gyújtanak a sötétzárkában és kivágódik a súlyos ajtó. A parázsló szemű, összekarmolt arcú nő méltatlankodik; a tíz nap sötétzárka kemény büntetés a verekedésért. A társnőivel kapott össze, ők sem úsztak meg büntetlenül. Másodszor van börtönben garázdaságért, az élettársa nemi erőszakért ül. Hétéves fiáról, négyéves lányáról keveset tud, de a keresetéből néha küld nekik.

A szomszéd cellában egy negyvenkét éves asszony azzal kezdi, ó mindig a férje miatt került a rács mögé, háromszor ütötte le, s mind- haromszor elítélték miatta SzavaibóL azt veszem ki: elvárná, hogy mindezt családi csetepaténak tekintsék.

Az egyik főh adnak — középkorú nő — a folyosón meséli, hogy az elítéltek számon tartják, ki miért jutott Kalocsára. A tolvaj elfordul a gyilkostól, a gyilkos megveti a tolvajt. A bűn mindegyikük életét kíséri. nincs nap, hogy valamelyik társuk föl ne emlegetné tettüket. Ezért is szeretik a munkát: a szalag

gyorsan halad, nem marad idő a torzsalkodásra. Az idő — miniden elítélt könyörtelen ellensége.

A kalocsai női fegyház és szigorított börtön parancsnokától megtudom, hogy az elítéltek tavaly 188 millió forint termelési értéket állítottak elő. Minden száz hazai munkaruha közül negyvenöt itt készül. Az elítéltek kilencvenöt százaléka dolgozik, — szándékosan nem fogalmaztam úgy. hogy munkára fogható. A többség itt tanulta meg a szakmai, melyet a szabadulás után is gyakorolhat.

A varrógépek mellett ismerős arcokat látok. A belső sorban a szemüveges Repülős Gizi. legalább húsz esztendeje űzi »mesterséget«, de bármilyen ügyesen lop, hamar lebukik. Az a vörös hajú a szalag elején pesti lány. Siófokon tartóztatták ie üzletszerű kéjelgés miatt. Sorban a többiek: az. asszony, aki pár száz forintért megfojtott egy öregembert, benzinnel leöntötte és meggyúitóttá, azután négy-öt ferjgyilkos. De nem folytatom, iszonyú ez a »leltár«. Meredten nézik a látogatót, latom, beszélnének is, ha szabad volna, és nem haladna ilyen iramban a szalag. Szigorú a szalagfelelös — maga is elitéit —. s szemmel

tartják a termet a büntetésvégrehajtás egyenruháját viselő őrök is.

Egybeolvad a varrógépek surrogása, az ollók halk kop- panása, a föl-fölkapott ruhaanyag suhogása. Gyors mozdulatok, munka fölé hajló fejek, majdnem mint egy »kinti« üzemben. Csak a tekintetek; a villogok, a kö- nyörgők, a dühödtek, a vádlók. a keserűek, a céltalanok, ezek űznek ki a teremből.

Két műszakot szerveztek, az egyik még a cellákban várakozik. Belép a parancsnok, egyetlen mozdulattal vigyázata a űágja magát a tizennyolc nő, pisszenés sem hallik, egy finom arcvonású, idős asz- szonv jelentést tesz. Elképzelhetetlen a rend — erre mindennap órákat szentelnek. Az időt ki kell tölteni. A polcokon az elítéltek személyes holmija, t iszt alkod ós zerek,

könyvek. A sarokban lepedővel körbekerített illemhely.

Csönd van, nézzük egymást. Az emeletes ágyak közül egy pattanásos lány rám vihog. Azt hiszem, megbüntetnék érte, de csak én veszem észre. A háta mögött egy ősz asszony motyog valamit, a lány elkomorul.

Az elítéltek fele a kalocsai fegyházban es szigorított börtönben harmincöt éven aluli, a hatvan éven felüliek száma tíz. A legidősebb elítélt egy nyolcvanegy éves asszony, hírhedt zsebtolvaj, ha iszik, mindjárt próbálkozik, persze, rögtön leleplezik.

Csak az elítéltek/ két százalékának van szakmája, s kilencvenen n«m tudnak ími- olvasm. A fegyház iskolájában két csoportban hatvanan tanulnak. Az első csoport a betűvetéssel kínlódik, a töb- j biek az általános iskola fel- j ső osztályait végzik. Fiatal nő i füzeteket javít a tanterem- | ben, pirossal igazgatja az L j betű lábát. Üzletszerű kéjei- i gésért van itt, visszaeső. A másik tanárnő lopásért ül, mérhetetlen elkeseredettséggel kérdi: »Szóba állnak velem még ezek után a gyerekeim?« «•

A miskolci négyszeres gyermekgyilkos tanítónő fakó hangon meséli, nem akarták befogadni az elítéltek, foihá- borodást váltott ki, hogy ő is tanítani fog. Így csak korrepetál. S már semmi nem érdekli — legalábbis ezt mondja —, csak a másodikos egyetemista lánya, akit talán most majd összeroppant a sors.

»Nem elég megszülni, nevelni is keil« — ez a címe a pályázatnak, amelyet most írt ki a parancsnokság az elítéltek számára. Karácsony előtt a fegyház az ország huszonnyolc gyei meknevelö intézetével vette föl a kapcsolatot. hogy százhuszoumégy

elítélt anyának hírt adjon a gyermekeiről. Akadt/ akinek három gyermeke háromféle intézetben él, s volt, aki nem tudta, merre szóródtak szét a gyermekei. Nehány anya ha- zakv.ldi a pénzét vagy a takarékba rakja. Százezer forintos takarékbetétet is őriznek. a tulajdonosa másfél évtizede ül, s minden fillért arra tartogat, hogy odakint majd könnyebb legyen újra kezdeni. 1590 forintos átlag- keresetéből — ebből még sok a leyonés — költhetne a fegy- házfctem is. Havonta kétszer vásárolhatna a kantárban — a bolt önkiszolgáló. Lehet újságot rendelni, általában a? elítélteknek szerkesztett Heti Híradót és a Nők Lapját járatják. A könyvvásárokon több tízezer forint értékben kelnek el a kötetek, pedig a fegyháznak 7300 könyve van, amelyből minden elítélt három hetenként kettőt kölcsönözhet.

Néha megszólal a cellákban a vezetékes rádió, ismeretterjesztő előadások hangzanak el, s a parancsnokság közlendőit olvassak be. Működik két irodalmi szakkör, s aki nem szegi meg a rendet, kézimunkázhat. Karácsonykor volt, az első tévénézés, akadt elítélt, aki életében most látott először ilyen készüléket, — majdnem húsz esztendeje ül Kalocsán. A tévénézést rövid időre, nagyon ritkán és csak a legjobbaknak engedélyezik. A rendet megbántani nem lehet, hatkor ébresztő, nyolckor takarodó.

Sokan álmatlanságban

szenvednék, de segít a főállású orvos és a fegyház jól fölszerelt rendelője. A betegségek ugyanazok, mint kint Halál évék óta nem volt, ön- gyilkosság sem. bar néhánvan lenyelik a kanalukat és a tűjüket — azt hiszem, csak azért, hogy foglalkozzanak velük. A fegyházban hét nevelőt alkalmaznak — közülük öt elvégezte a tanárképzőt, egv pedig most tanul —, de hiábavalónak bizonyult a sok kísérlet: pszichológust

nem sikerült szerezniük.

Milyen is ez a fegyház? Milyen lehet, ahova a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit és a visszaesőket viszik? Milyen lelki károsodást okoz a börtön magánya? A kérdések után nem feleletek. hanem újabb kérdések következnek. De nem felejthetem el, kikről van szó, s mögöttük milyen tettekért zárult be a kalocsai fegyház ajtaja.

Akit idekint várnak, akinek otthona, munkahelye lesz, újra kezdheti az életét. A többiek sorsa már akkor megpecsételődik, amikor szabad emberként kilépnek a fegyház kapuján.

Pintér Dezső

ü

GERENCSÉR MIKLÓS

EMLÉKE

r

W&tesá

TISZTA FORRÁS

i

Néhány nap múlva vaskos meglepetést okozott az ifjú Kolíonichnak Fölkeresve

gyámját közölte, mi a szándéka a jövőre nézve. Bár kifogástalanul tartotta magát a tiszteletteljes jómodor szabályaihoz, határozottan kijelentette. nem hajlandó tovább a jezsuiták óhaja szerint élni, ura kíván maradni akaratának éppúgy, mint birtokainak. Egyúttal köszönetét mondott az eddigi gondoskodásért. A bíboros nem merte szabadjára engedni dühöngését. Kemény szavakkal illette, azt jósolta, hogy nélküle a vesztébe rohan. Hivatkozott Báthori Zsófia végrendeletére és követelte a jezsuita rendet megillető százezer tallért. Noha Rákóczi kétséget kizáróan bizonyítani tudta nagyanyja végrendeletének hamisított voltat, nagyvonalúan felajánlott Kolíonichnak húszezer forintot. Ezzel elváltak útjaik, legalábbis az ifjú herceg részéről. •

Aspremont gróf palotájában szokatlan élet várt Rákóczira. S mivel a sivár környezetben töltött évek után nehezen talált magára a nagyúri társaságiban, az ő viselkedése hatott szokatlannak. A felső arisztokrácia könnyed. gyakran fesztelen életmódja eleinte valósággal megbénította. Zárkózottságával egyesekben csalódást keltett. Társalgási gyakorlatlanságát félszegség- nek vélték. Ha kérdezték, szívesen váiaszolgatott, de magától nem vett részt a beszélgetésben. A családját övező nagy nimbuszhoz sehogy nem illett magatartása.

Megpróbált alkalmazkodni, és a kísérlet túl jól sikerült. Rákapott a kártyára, szenvedő Íves játékos lett belőle. Sokat éjszakázott, délig aludt, ebéd után megint kártyaasztalhoz ült. Zajos mulatságok között teltek napiai, mohón látogatta a színházakat. Sógora belátta, igaza lesz Kollo- nichnak, ha engédi elmerülni az ifjút az aranyélet örömeiben. Figvelmeztette Rákóczit komolyabb kötelességeire, Júliával együtt javasolták neki, hogy nősüljön meg. Valamelyik német hercegi családból vái asszon feleséget, ezzel is kifejezve lojális szándékát, a Habsburgok iránt. A Hessen- Darmstadt-i fejedelmi családból való Magdolna hercégnő jöhetett leginkább számításba. Az ifjúnak tetszett a terv, éppoly szívesen fogadta a házasság ötletét, mint a menyasszonyjelöltet. Belátta sógora aggodalmainak jogosságát, miszerint rá kevés jó várhat Böcsben, ahol végső soron az ellenséget, a Rákóczi-család egyetlen fé’-fi sarját látják benne, akinek anyja és nevelőapja örök száműzetésben él.

Kínos hatást váltott ki a császárnál a házassági terv. Magdolna hercegnő I. Lipót feleségének, Eleonóra császárnénak közeli rokona volt. Nem egyezhettek bele, hogy a rebellis Rákóczi-sarj szoros atyafiságba kerüljön a legmaZsurzs Éva rendezésében készül a Magyar Televízióban a Csongor és Tünde tv-változa- ta. Főszereplők: Csongor — SaXranek Károly, Tünde — Zsurzs Kati, Balga — Konc*

Gábor.

Készül a Csongor és Tünde tv-vdltozata

Az újságíró könyve

Riportúton a (ilmíörtcndbcn

Fü’szövegnyi tájékoztató a szerzőről: »Simon Gy. Ferenc több mint húsz éve tudósítja a magyar újságolvasókat a filmművészet jelentős alkotóinak — rendezőknek, színészeknek, operatőröknek — terveiről, munkáiról, a kiemelkedő eseményekről. bemutatókról és fesztiválokról.« A száraz ténvközlés ezernyi személyes emléket takar,

száz meg száz értékes, érdekes megállapítást. kritika

erejű észrevételt. S ha már a szerző személyéről szóltunk, említsük meg hangsúlyosan art is. hogy első élményeit, alapmotivációját a film iránt éppen. Kaposváron, a városi moziban szerezte.

Csaknem tizenkilenc ívnyi könyvét tehát nem teljesen elfogulatlanul vettük a kezünkbe, amikor — néhány

héttel ezelőtt — a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában napvilágot látott, illetve a könyvesboltokba került. Az élő kép című nyitó fejezet szerencsés ötvözete a riportnak és a pálya elkötelezettségét tanúsító vallomásnak. Így kerül egy írásba Párizs és Kaposvár, mint meghatározó élmény. S ami ezután következik? Arcok reflektorfényben címmel különféle műfajok ötvözésével jól sikerűit önálló, öntörvényű írások születtek Simon Gv. Ferenc tollából. Irigylésre méltó, mennyi jelentős filmművésszel sikerült kapcsolatot — méghozzá baráti kapcsolatot — teremtenie. Csak így születhettek ilyen mély gyökerű . esszér: portok ezekből a találkozásokból. Eduard Tisszével, a világhírű operatőrrel, Ohlopkovval, Lev Eule savval, Kozincevvel vagy

gasabb famíliával. Kollonich előtt újabb alkalom nyílott a cselszövésre. Telebeszélte a császár fejet a terv képtelenségéről. Valójában továbbra is ' kézben akarta tartani a roppant Rákóczi-birtok igazgatását. I. Lipót kerülte a nyílt elutasítást, ezért időnyerési szándékkal Olaszországba küldte tanulni a herceget. Ebbéli előmeneteléhez Itália a legalkalmasabb, ahol a tudományok és a művészetek oly gazdagon virágzanak.

Az uralkodó óhaja burkolt parancsra csakis engedelmesség lehetett a válasz.

Európa bármely országába utazhatott volna Rákóczi, a megkülönböztetett érdeklődés és fokozott kíváncsiság elől ki nem térhetett. Fejedelmi családjának már-már meseszerű múltja, a Zrínyiek tiszteletre méltó emléke, a Rákóczi-feje- delmek történelmi hírneve, édesanyja munkácsi hősiessége, Thököly legendás pályaf utása mind, mind növelte az ifjú iránti különleges érdeklődést. Egészen természetes, ha a képzeletre ható sorsok iránt egyébként is fogékony Itáliában izgatottan várták a nagy ősök ivadékát.

(Folytatjuk)

éppen a jeles szín- és - filmművésszel, Inr.okenUjij

Szmoktunovszkijjal. Idézzünk fel egy-két érdekességet — mondhatnánk így is: különlegességet — a könyvből. Például Jean Gabin és Bour- vil mosolyt fakasztó »vetél- [ kedését«, amikor a közönség- 1 gél közvetlenül találkoztak, t Én feljegyeztem magamnak j Federico Fellini egyik mon-' | da tát is, melyet Simon, Gy.- I nek mondott: »Határozottan

törekednünk kell tiszta szán~ dekáink megvalósítására.« Azután itt van a hirtelen újra aktualitást kapott Paso- líni-portré: »de mit érek a fénnyel?« — kérdezte a köl- tő-filnlrendező-filmíró egyik versében. És mintha ezt a kérdést újította volna meg minden filmjével. Irgalmatlan halála szinte következmény, furcsa módon ebben az 1964-ben keltezett írásban mintha már bújkaina valami nyugtalanság.

Számomra legkedvesebb a . a szinte dokumentumregény- igényű, sokoldalú jellemzést

adó írásmű, mely az »első raj« életút járói ad áttekintést. Soós Imréről. Horváth Teri~ röl, Szirtes Ádámról van szó. Érezhető: Simon Gy. Ferencet erős kötelékek fűzték kezdettől hozzájuk. Több volt ez a barátságnál is. Egyfajta, jó értelmű elkötelezettség talán. Érezni, hogy »együtt volt« velük a mellőztetés idején: mindig bízva eredendő tehetségükben. Megrázó része írásának az, amelyben elbeszéli utolsó találkozását a magyar filmművészet nagy tehetségevei, Soós Imrével. A színész egy bolt előtt állt, s az árutávcsővel a csillagokat vizsgálta, noha »hétágra sütött a nap«. Hogy »tudja a járást odafent«.

Arcképek villanófényben,

ez a könyv harmadik egységének a címe. Mozaikkockából épülő, gazdag kép ez. Az anyagot szinte kislexikon- nyi háttér egészíti ki. s-levél- másolatok. filmjelenetfotok illusztráljak.

L. L.

Megújul a múzeum, a művelődési ház, a könyvtár

Egy héttel a Berzsenyi-évforduló előtt

Kétszáz éve, május 7-én született Berzsenyi Dániel a Vas megyei Egyházashetyén. Élete Somogyhoz, Niklához kötötte a költőt, a gazdálkodó embert. Mit jegyezhet föl a krónikás egy héttel a Berzsenyi-évforduló előtt? Nikla tanácselnöke, Szilágyi Jenő a feladatokat így kötötte csokorba:

— Két éve készülünk az évfordulóra. A múzeum felújítását, az új kiállítás rendezését idejében. megkezdtük. Előbb kellett volna mondanom, amit a község közö6 akarata már 1971-ben, a tanácsválasztások idején megfogalmazott: Állítsunk szobrot Berzsenyi emlékének! A megyei tanács vb döntése segített bennünket megvalósításában.

Ennél a mondatnál a tanácselnök nagyot sóhajtott. Mivel még nincs itt a szobor, melyet Rieger Tibor szobrászművész készített, és az emlékünnepség programja szerint május 7-én délelőtt 11 órakor szeretnének avatna.

Az elmúlt két évben a múzeum zárva tartása kikapcsolta a falut az idegenforgalomból, nem vonzotta az érdeklődőket. Május 7-én azonban újra megnyílik Berzsenyi nik- lai emlékmúzeuma. Sóra Péter, a Magyar Irodalmi Múzeum tudományos főmunka- társa a kiállításrendezés utolsó mozzanatai közben elmondta:

— Egy helyiséggel nagyobb tér áll az új állandó kiállítás rendelkezésére, illetve a felújított Berzsenyi-anyag bemutatására. Célunk, hogy a mai

emberéhez közel hozzuk Berzsenyi Dániel emberi és költői világát. Az e'ső teremben gyermekkorát idézzük. Itt gyönyörű klasszicista bútorokat mutatunk be, s olyan könyvekre hívjuk fel a figyelmet, melyeket a gyermek | Berzsenyi olvasott. A másik teremben költői világát tárjuk ■ nézőink elé. Ócsai Karoly szobrászművész Berzsenyikompozíciót készített Niklára. Gazdag versműsort is hallhatnak az érdeklődők. A harmadik helyiség a felvilágosodás költőjét állítja előtérbe, itt érzékeltetjük azt a kettősséget, amely Berzsenyi niklai éveit jellemezte. Az egyetemes tudásra vágyó költő remetei magányban él. ír és gazdálkodik. A kiállítás befejező része néprajzi anyagokból áll.

Néhány nap múlva elkészül a niklai művelődési ház külső és belső tatarozása, befejeződik a csinosítás. A könyvtárban már dől goznak a marcali könyvtárosok, hogy 7-én megnyílhasson.

Az évforduló jegyében mondhabni egész Nikla megújult. zöldellnek a társadalmi munkában létrehozott szép parkok, szélesebb lett a közút.

Két éve megalakították a néptánccsoportot, a citeraze- nekart. A fellépésre egész télen át készültek. Berzsenyi kétszázadik születésnapján ők is szerepelnek az emlékműsorban.

IIórányi Barna