Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-29 / 101. szám
Mindenkinek van megbízatása Párttagok a tömegszervczetekben Ma máir egy középüzemnek megfelelő a létszám a barcsi költségvetési üzemben. S hányféle szakma képviselői találhatók meg a négyszázhúsz; dolgozó között! A harminchat tagú pártszervezet csak úgy tudja átfogni az összes műhelyt, részleget, hogy a tömegszervezetekre támaszkodik. Pressing László párttá tikár törzsgárdatag, négy évvel ezelőtt választották meg e tisztségre először. Jól ismeri az üzem múltját, pontos képet fest a fejlődés minden szakaszáról. A nagyközségi pártbizottság elismeri a munkáját, ennek köszönhető, hogy tavaly a választáskor tagja lett e testületnek. Azóta még több ismeret birtokában tevékenykedik párttitkárként. A nagyközségi pártbizottságon hallottam: az alapszervezet nagy gondot fordít arra, hogy minél több párttag dolgozzon a tömegszervezetekben. A taggyűlés rendszeresen értélteli, mint tesznek eleget e megbízatásuknak, s hasznos útmutatásokat ad, ösztönöz. — Hány kommunista visel tisztséget? — Jó néhány ... A szakszervezeti 'bizottság elnöke, titkára, két tagja párttag. Közülük az egyik először szakszerveze- j ti bizalmiként állta meg a helyét, felfigyeltünk rá, s párttaggá neveltük. A párttitkár a feaviasüzsem helyettes vezetője, most azonban nem a vízen, hanem a költségvetési üzem közipontjá- ban beszélgetünk. — Elégedettek a munkájukkal? — Igen, így értékeltük taggyűlésen is. Az szb-titkár ugyancsak törzsgárdatag. Erénye, hogy jól összefogja, mozgósítja a tagakat. Nyolc évvel ezelőtt alakult meg a szakszervezet nálunk, szinte a semmiből kellett indulnunk, s most már a dolgozók kilencven százaléka szervezett. Azt hiszem, hogy a körülményekhez képest a szakszervezeti bizottság jobb az átlagosnál. Az ő információikat például rendszeresen felhasználja a párt- szervezet. — Miben támogatják őket? — Most például a munkaügyi szabályzat elkészítésében. A párttagok arra ösztönözték a környezetüket, hogy gondolkodjanak, milyen javaslatokkal lehetne gazdagítani a tervezetet. így azután kialakult az* összkép, hogy például a törzsgárda tagokat még jobban becsüljük meg, a munka-, a védőruhaszabályokon is változtassunk és még sok egyeben. — Volt véleményük az embereknek? — Van is, és elmondják, mert az a tapasztalatuk, hogy kérdéseilcre választ Icapnak, s nem késnek az intézkedések sem. A párttagok kötelességüknek érzik, hogy a szakszervezeti bizottság révén is erősítsék az üzemi demokráciát. Mindenben megosztjuk a feladatokat. A májusi vezetői értekezlet után határozzuk el, mit tegyünk a középtávú terv kidolgozásában közösen. — S a KISZ-alapszervezet? — Ott egy párttag van tisztségben, ő a titkár. Elsősorban a változásokat értékeljük, ugyanis tavaly még azt sem tudták pontosain, ki tagja a KISZ-nek. A huszonkét tag közös tevékenysége révén azóta ütőképes az alapszervezet. A most végzett társadalmi munkájuk, a KISZ-kluib rendbetétele, a poltákai oktatás, vetélkedők rendezése mutatja a fejlődést. A titkár nagyon jó szervező, ezért bíztuk meg a május elsejei felvonulás ügyeinek intézésével is. A párttagok közül kilenc munkáson, egy pedig tanácstag. Az ő munkájukat is figyelemmel kíséri a vezetőség, a tagság. A tájékozottság nagyon fontos, így került szóba, mennyire ismerik a szakszervezeti, a KISZ-határozatokat a pártszervezetben. A titkár jónak tartotta, hogy a KISZ megküldte a kongresszusi levelet nekik is. A szakszervezeti határozatokból is küldhetnének, mert > akkor nem esne ki semmi a figyelmükből. — A titkárok kapják a tájékoztatást, általában ők vesznek részt a tanfolyamokon is. Az a véleményeim, hogy a többi vezetőségi tag képzésére szintén gondolni kellene. A mi üzemünkben úgy alakult, hogy egyszerre tájékozódik az szb-, a KISZ-titkár is a párttagigyú lésen, ez azonban nem csökkenti közös felelősségünket. L. G. Műszakiak a megye fejlődéséért Somogy megyében az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével csaknem 10 e»er középes felsőfokú képesítésű műszaki és agrárszakember dol- gqjhk. Ebből 2000-an tagjai az MTESZ megyei egyesületeinek. Ez az értekniség — mint a XI. közgyűlésen eHhangnott — alapköve az V. Ötéves tervi feladatok végrehajtásának. Megváliözott körülmények között dolgoznak a vállalataitoknál a mérnökök, technikusok, kutatók; műszálp fejlesztésre kevesebb eszköz áll rendelkezésükre, megnőtt viszont az alkotó gondolat, a friss ötletek bevezetésének igénye, és szélesedték területei. Nem közömbös tehát, hogy milyenje műszaki és ag- rarértelmiség közérzete, Öntudata, érzik-e azt a változást, amely új stílusú munkát követel. Biztató volt a piBanaíkép, amely erről a közérzetről Somogy megyében kialakult. Ezt summázta dr. Horgos Gyula, az MTESZ ügyvezető elnöke a tegnap Kaposváron rendezett aktíván. A megyei egyesületek munlfcateruei tükrözik a gazdálkodás minőségi javításának igényét, és hatékony közvetítői a ikor- szerű műszaki-tudományos gondolatnak. Az egyesületek figyelmüket a gazdálkodás kulcsterüieterne fordították. Dr. Horgos Gyula a gazdálkodás hatékonyságát szorosan összekötötte a kutatások eredményeinek gyors, gyakorlati alkalmazásával. Az egyesületek sokat segíthetnek a vállalatoknak, üzemeknek abban, ha rendsaeresen figyelemmel kísérik a külföldi kutatóműhelyek eredményeit, legújabb publikációit, s tanácsot adhatnak, hogy az új eljárások alkalmazhatók -e nálunk is « termelésben. Különösen nagy lehetőségei vannak a KGST-integrációnak. Az egyesületek szerepe azért is fontos, mert »visszajelzők« a termelés során fölmerülő gyakorlati problémákat, a hazai intézetek kutatási programját ekként ütköztetve a mindennapokkal. A megye fejlődése nem kis mértekben függ attól, hogy az itt élő műszaki és természettudományos képzettségű szakemberek mennyire képesek korunk eredményeit, műszaki vívmányait, új eljárásait »-fölszrv- mi-«, és a gyakorlatban alkalmazni. S ennek az információéhségnek nyújthatnak hasznos és jó kereteket az egyesületek. Az V. ötéves terv efkwne az üzemekben, műhelyekben dől el. Ehhez a sikerhez pedig a műszaki értekniség hathatós társad ah a i közreműködése elengedhetetlen. Ehért a szervezeti élet súlypontja is fokozatosan áthelyeződik a tájegységre. és a kisebb sejtekbe, a munkahelyekre. A somogyi egyesületek- életében már akadt erre néhány jó példa. Fokozatosain megszűnik az a statisztikai szemlélet, amely a rendezvények, előadások minél nagyobb számában látja a jó szerve- zeti élet egyetlen föltételét Ebben a szellemben foglalta össze Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese, s az MTESZ Somogy megyei szervezetének elnökié is az aktíva tapasztalatait A megyében 1980-ig 18 nriDiárd forintos beruházás valósul meg. Eiz a fejlesztés azonban minőségi szempontból különbözik a korábbiaktól. Akár a számítástechnikai kultúra erőteljes térhódítását, akár az új beruházásokat vagy a régi-ek rekonstrukcióját tekintjük, a korszerűsödés, a hatékonyság előtérbe kerülése mindenütt szembetűnő. Ezt szolgálta a tegnapi MTESZ-akti va is. ÚJ PVC-GYÁR ÉPÜL1 Kazincbarcikán, a Borsodi Ve^yi Kombinátnál új pvc-gyárat építenek. Az 1978-ban meginduló új gyár évente 150 ezer tonna pvc-port állít majd elő és melléikteínnekként 248 ezer tonna nátronlúgoldatat. MEGKÜLÖNBÖZTETŐ OKMÁNY? k lA diploma rangja Hazánk egyetemein j évente több ezren államvizs- I gáznak, sok ezren szereznek diplomát. Mérnökök, tanárok, mezőgazdásziak teszik zsebre a kék, fekete, néha vörös oklevelet, és van. aki ezzel végzett is a pályával. Mert mire is kell a diploma? Arra, hogy igazoljuk vele: elvégeztünk egy felsőfokú iskolát, felső fokon , ismereteket szereztünk valamiről, és ezeket az ismereteket most már felső fokot\ \ kamatoztathatjuk. No, de itt egy sor másik kérdés is felvetődik. Valóban felsőfokúak- e az ismereteink, be tudnánk- e bizonyítani ezt az igazoló okmány nélkül is, a gyakorlatban? Vagy csupán az okle- J vél bizonyító erejére vágyónk utalva? S aki eljut a bizonyításig, az hogyan sikerül neki? Az igazság az, hogy nem mindig sikerül. Sőt néha olyannyira nem, hogy munkájá- : val esetleg kárt is okoz. Pél- j dául az az agrárszakember, aki a főiskoláról kikerülve, teljesein jóhiszeműen, helytelen - nyomelem-adagolással megmérgeai egy gazdaság szarvasmarha-állományának egy részét, öt azután a termelőüzem már nem szívesen alkalmazza, és hiába bizonyít később, fenntartással fogadják, ha megmutatja a diplomáját. Persze más kérdés, | hogy ezért mennyire felelős 1 az egyén, és mennyire az intézet, amelyik felső fokon tanította a fiatalt. A diplomának tehát nem mindig lehet hinni. Vannak j 1 esetek viszont, amikor nincs . is szükség arra, hogy higy- I gyünk neki, mivel csupán azt { a célt szolgálja, amit egy fel- ! I tűnő ruha, egy hatalmas J aranygyűrű az ujjon; azaz azt hirdesse, hogy tulajdonosa valamivel kiemelkedik a többiek közül. Sokszor csak arra kell. hogy az ajtóra, a névtáblára oda lehessen bigy- gyeszteni: okleveles ez vagy az, esetleg a bűvös két betűt: dr. Vannak munkaterületek, amelyeken elengedhetetlenül szükséges, hogy az ember felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. Igaz, munkáját éneikül is elláthatná, ám ilyen ismeretek birtokában sokkal eredményesebben dolgozhat Vannak munkaterületói viszont, amelyeken nincs szükség ilyen végzettségre, mégis sok diplomás dolgozik ott. Egyrészt azért, mert a fiatal az oklevél megszerzése után nem hajlandó elhelyezkedni oda, ahova képzettsége jogosítaná, másrészt azért, mert túl sok volt a szabad ideje a már ott dolgozónak, nem tudott mat kezdeni vele, és «-valamit kell csinálni-« alapon elvégzett egy egyetemet, csupán az oklevél és a vele járó cím kedvéért. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán a közelmúltban érdekes fölmérést végeztek. Elsősorban a hallgatók világnézeti hovatartozására kerestek választ, arra, hogy a nevelést milyen irányban kell hatékonyabbá tenni. Ennek során kiderült, hogy a fiatalok mintegy 15 százaléka még nem vallja magáénak a marxista világnézetet. De kiderült egy másik dolog is. ami — ismerve a végzett szakemberek elhelyezkedési körülményeit és későbbi munkájukat (természetesen ez nem vonatkozik mindenkire) — tulajdonképpen várható volt. Itt arra kapott választ az intézet nevelési bizottsága: ki miért jött erre a pályára, kiben milyen mértékű a hivatástudat. A kérdőívek eredményét májusban értékelik, de a válaszokból máris látszik, hogy a fiatalok egy része csupán azért jött a főiskolára, mert más egyetemre nem vették föl. És ma »divat« főiskolára járni, hogy melyikre, az sok fiatalnál szinte teljesen mindegy. Ök azután itt mindent csinálnak, de a tanulás áll az utolsó helyen. Van aki még egy-két évet »-ráhúz« a főiskolai három esztendőre. Unatkozik az előadásokon, és legyint az egészre, amit ott hall. Ha éppen nem hiányzik. Néha nyíltan hangoztatja: ez ót nem érdekli, igyekszik »lebeszélni« a többieket, azaz bomlasztja a közösséget, és így rontja társai tanulmányi eredményét. Ö maga átbukdácsol a vizsgákon, aztán majd csak lesz valahogy. A soha nem volt hivatástudat a főiskolai évek alatt sem alakul ki. Ezeknes a hallgatóknak egy része a jó fizetés miatt termelőüzemeknél helyezkedik el. Miután a rájuk váró feladatok súlyát nem tudják fölmérni, és a munkát is úgy veszik, hogy az szükséges rossz, az üzem csak ráfizet alkalmazásukra. Ha pár év alatt 2—3 ilyen ember megfordul egy üzemben, elég. ahhoz, hogy általánosítsanak, és ne fogadják szívesen a friss diplomásokat. Ezek az emberek tehát tulajdonképpen jó néhány társukat is megbélyegzik. A Somogy megyei Beruházási Vállalat első szocialista címet szerző brihádja volt a Lenin nevét viselő közösség. Az átszervezések során ketten maradtak az egykori brigádból: Vörös Gyula és Gundy Richard. Tizenöt éve dolgoznak együtt. Korábbi munkahelyükön is együtt járták motorral a megyét Gépésztechnikus az egyik, mély- és magasépítő a másik. Tíz emberből álló közösségükben az építészek vannak többségben. Műszaki ellenőrök. Egyikük Pécsen él, és Barcs építésén dolgozik. Ketten nagyatádiak, egy marcali közülük, másikuk pedig csurgói lakos. A többiek kaposváriak, de köny- nyebb az építkezéseken találkozni velük, mint az irodában. A brigád egyetlen nőtagjával, Hagy Miklósné adminisztrátorral egy szobában dolgozik a brigádvezető, Vörös Gyula. Heti munkatervüket állítja össze. A vidékiek Feltűnés nélkül telefonon jelzik, melyik napon, hol lesz feladatuk. — A naplónk Csurgón van, a krónikásunk ott lakik. A szétszórtság ellenére jól tudunk egymással dolgozni, és a brigádéletnék is van értelme. Esetenként egy-e>gy óvoda, bölcsőde, iskola építtetését társadalmi munkában intézzük. A lebonyolítási díjat felajánljuk a berendezésre. így jutott mintegy 38 ezer forinthoz a Centenáriumi óvoda, 60 ezerhez a nagyatádi bölcsőde, és így gyarapodik a barcsi, marcali óvodák tőkéje is. Győré Imre gépészmérnök: — Annak előnyét, hogy szocialista brigádban dolgozunk, nehéz lemérni. A társadalmi munkánkon kívül azzal tudunk hasznot hajtani, hogy szigorúbban betartatjuk a j határidőket, és időben elvégeztetjük a hiánypótlásokat. A brigád legidősebb tagja, ] Lőrincz János már jó ideje nyugdíjas. Érdekes foglalkozása van: berendező. Az a munkája, hogy ha felépül egy-egy létesítmény, abba mindent elő- ! teremtsen, hogy használni tudják. — Például bölcsődében a hempergőtől a konyhafelszerelésig, kórházban az ágytól j az orvcssapkáig mindent meg kell szerezni. Gyönyörű munka az enyém, ugyanakkor gyakran bosszankodom. Egy- j egy tárgy vásárlásáért négyszer is a fővárosba kell utaz- . nőm.' így előfordul, hogy sokkal több a költség, mint amennyibe maga a beszerzendő áru kerül. Kivételes eset az is, hogy most Kaposváron* talált, hiszen többnyire Siófokon tartózkodom. Csak hét- , végeken lát a családom. Az | új művelődési ház fe’szerelé- . se a feladatom. Ott az a hi ba, hogy az eredeti felszerelő si tervben egy pianfnó szerepel. Menet közben kiderült, hogy egy hangversenyzongorára van szűk. Igen ám, de az már nem 40 ezer forint, hanem 120 ezer! Most azután kezdhetem a veszekedést a többletköltség miatt... Tizenkét éve vagyok berendező. Sokat talpalok. Az a baj, hogy a költségvetésben szereplő dolgok felét nem lehet megkapni. Ilyenkor ki kell találni, hogy mi az, amivel a legcélszerűbben lehet helyettesíteni. Meg aztán... az építkezések befejezési határideje sokszor csúszik. A megrendelt berendezés pedig időre érkezik . . . Előfordul, hogy egy vagy fél évvel az építkezés befejezése előtt már zúdul ide a bútor. A raktározási nehézségeket pedig nem is kell említenem. A brigád legrobbanékonyabb tagja Gundy IUchánd. A barcsi 270 lakás és ipartelep építésiében, a nagyközség csatornázásában, rá-, villanyellátásának javításában nagy . a szerepe. — Az a jó — mondja —, I hogy már a tervek kidolgozá- j sárnál, az elképzelések összehangolásánál jelen lehettem. Kaphattam volna kaposvári munkát is, de a feladat szépsége vonzott. A sok-sok szervet összefogó munkánkban döntő, hogy milyen emberi kapcsolatokra támaszkodhatunk. Márpedig az egyik legtöbb munkával megbízott kivitelező, a barcsi TÖVÁL, nagyon becsületes fél. A brigád sokszor kapott kitüntetést. Egyikük sem erről beszélt. A gondokról esett szó. Arról, hogy az építőiparban kevés a munkás, hogy könnyelműen jelölnek ki határidőket, hogy anyagellátási nehézségekbe ütköznek. — Feltűnés nélkül akarunk megtenni minden tőlünk telhetőt. hogy több és jobb dolog épülhessen a megyében. Gombos Jolán Van rá eset, hogy a nemlétező hivatástudat a főiskolás évek alatt kialakul, de ez a ritkább. Az egyetemek, főiskolák feladata, hogy azokat az embereket, akikben a hivatástudat — ha már egyszer bejutottak a főiskolára ;— föllelhető, megtalálják, és kialakítsák bennük a szakma- szeretet. Tudom, ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat. A többit viszont »ki kell szűrni« a hallgatók közül. Mert csak így lehet eléírni, hogy a diplomának, a végzettséget igazoló okmánynak több súlya legyen; ne csak azt igazolja, hogy valaki vizsgát tett, hanem azt is, hogy valóban felkészült arra a pályára, melyre a diploma jogosítja, s megérdemli majd a bizalmat. Mert a »divatdiploma« nem ér többet a papírnál és a bőrnél, amelybe kötötték. Dán Tibor
