Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

Lemetfigyctö Ferencváros—Rákóczi 2:0 (2:0) Ilyen volt a talaj! Magyar (10-es számmal) »kiúszott« a pályáról. A következő pillanat­ban Kanyar is követte. Kaposvár, 3000 néző. Vezet­te: Somlai (Bártfai, Molnár-) • Ferencváros: Hajdú — Martos, Bálint. Rab, Viczkó — Nyilasi, Ju­hász, EbecUi — Pusztai, Szabd, Magyar. Edző: Dálnoki Jenő. Rákóczi: Hegedűs — Kanyar, Márton, Agfalvi, Petrók — Nagy, Konrád, Duschák — Túrái, ILo- váts, Csépán. Edző: Mathesz Imre. Csere: Hegedűs helyett Kapp a 45. percben, Csépán helyett Kárász a szünetben, Nyilasi Helyett Kelemen a 64. percben, Juhász helyett Giron a 71. percben. Góllövők: Szabó a 40. perc­ben. Nyilasi a 45. percben. Szögletarány: 8:5 (3:3) az FTC javára. Eső« időben, víztócsákkal tarkított pályán kezdődött a találkozó. Az első percek ese­ménye két Rákóczi szabadrú­gás volt, mindkettőt Konrád | végezte, s csak nehezen sza- i badult fel az FTC kapuja. A 15. percben vezette a Fradi az első veszélyes rohamot. Juhász játszott középre, de a kapu torkában előbb Szabó, majd Puszta előtt is elcsú­szott a labda. A 22. percben Juhász átadását Ebedlí 17 méterről a bal kapufára lőtte, majd: a visszapattanó labdát Nyilasi továbbította kapura, Hegedűs azonban lábbal mentett. Tovább tartott a fő­városiak fölénye. Egy jobb oldali szöglet úján Martos ívelt magasan a kapú elé- és Pusztai 3 méterről ugyancsak a kapufát találta el. A má­sik oldalon Túrái végzett szabadrúgást a 16-os sarkáról, keresztbeívelését Csépán fe­jelte kapura, Bálint azonban szögletre mentett. Á 40. percben megszületett a Fradi vezető gólja. Ebedli szögletrúgása után a berob­banó Szabó belsővel a hosszú sarokba pörgetett. 1:0. öt perccel később újabb gólt értek el a vendégek. Ju­hász indította Pusztait, ő les­gyanús helyzetben átvette a labdát, Hegedűs kifutott elé­je. A 16-oson összecsaptak, a labda Nyilasi elé pattant, aki az üres kapuba lőtt. 2:0. Az esetnél Hegedűs megsérült és ölben vitték az öltözőbe. A játékvezető hosszabbított. Ideges hangulatban teltek az utolsó percek — Túrái bele­rúgott Viczkóba, ezért Somlai kiállította, majd Ebedli tett tiszteletlen megjegyzést, így ő is követte Túráit. Szünet után ismét a Rákó­czi próbálkozott. Az 50. perc­ben Agfalvi hosszú átadással indította Konrádot, akinek a lövése mellé szállt. Válasz­ként az FTC jobb oldalon próbálkozott. Pusztai középre adása lesen találta Szabót, a I játékvezető ezúttal sem sí- I polt, Rapp azonban a 16-osig j kifutva lábbal tisztázott. Is- | mét hazai percek következ­tek. Előbb Kováts lövése ke­rülte el a kaput, majd Ka­rasz elől Kollár vetődve te- nyerelte el a labdát. A 76. percben Konrád 20 méteres csavart szabadrúgása szállt alig mellé. Négy perccel ké­sőbb Karasz a kapufát talál­ta el. A síkos, mély talajon vál­tozatos negyedóra után foko­zatosan a technikailag kép­zettebb és rutinosabb Ferenc­város vette át a kezdeménye­zést. Sok hiba csúszott mind­két csapat játékába. Mezőny­ben a Rákóczi is sokat kez­deményezett, de támadó játé­kosai a kapu előtt határozat­lanok voltak. Szünet után nagyot esett az iram, láthatólag a talaj so­kat »kivett« a játékosokból. A Rákóczi mintha belenyu­godott volna a vereségbe, s a Ferencváros is elégedett volt az eredménnyel. A jobb helyzetkihasználás döntött. Az FTC hátvédsora bizto­san állt a lábán. A közép­pályás Juhász a mezőny leg­jobbja volt. Ebedli teljesít­ményét kiállítása rontja le. Elöl Magyar játéka tetszett. A Rákóczi védelmében Ág­falvi új szerepkörében jól játszott, de Petrók is helyt­állt. A középpályán Duschák és Konrád sokat volt játék­ban, szünet után azonban el­fáradtak. A csatárok ezúttal nem tudták kellően veszé­lyeztetni a kaput. Jutási Róbert * * * MTK VM-BP. gO'NVÉD 4:2 (2:0) Kispest, 3000 néző. V.: Ha­lász. G.: Kunszt. Bors, 2, (egyet 11-esből), ill. Kozma, Weimper. Hegedűs a B-váfogaMan Baróti Lajos kijelölte a lab­darúgó B-válogatott keretet, amely májuk 1-én az MNK- döntő előtt Svájc B-csapatá- val játszik. A kapuba a diós­győri Veréb mellett Hegedűs Pétert is jelölte a szövetségi kapitány. TOTÓ A 17. játékhét 13 plusz 1 találatos szelvénye: 12 111 122211xx plusz 1. Tíz fogadónak volt telita­lálata: a nyereményük egyen­ként 112 427 forint. A 13 ta­lálatos szelvény 34 729, a 12-es 915, a 11-es 89, a 10-es 22 forintot fizet. 1 GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Cászárhű magyar ne­mesek. főrangúak, akik bár felfogásban a kurucok ellen voltak, emberi okokból indít­tatva nyilvánították rokon- szenvüket a gyermek iránt. Egyre növekvő csoportjuk mindaddig kísérte a kis Fe­renc kocsiját, amíg utol nem érte őket az ideges futár a hírrel, hogy a rosszalló csá­szár parancsára azonnal tér­jenek vissza a város falai kö­zé. Neuhausban az új tanít­ványt már megelőzte híre. Gyermekek és tanárok egy­aránt úgy fogadták, mint va­lami mesealakot. Nem is cá­folt rá a várakozásra. Szép arcú, remek termetű fiú volt. Ruházata valóban fejedelmi. Brokát, dolmányán drágakö­ves gombok ragyogtak. Visel­kedése is visszanyerte méltó­ságát, szívélyes modora. ta- nultsága, komoly fellépése igazolta rangját. Németül még nem tudott, ezért a latin lett a rendes , használati nyelve. Meglepődtek, milyen tökéletes latin tudása. A jezsuita papok szigorúan tartották magukat Kollonich meghagyásaihoz, egy percre sem tágítottak a gyermek mellől. Fanatikus buzgalom­mal láttak hozzá a leendő szerzetes lelki leigázásához, ennek ellenére csak jót mond­hattak a gyermek tehetségé­ről, szorgalmáról. magavise­letéről. Maguknak sem mer­ték bevallani, hogy meghódí­totta őket a tanítvány kelle­mes, vonzó egyénisége. Természetesen a rangjára utaló külsőségek mérséklőd­tek. Hosszú haját levágták, de spanyol divatú előkelő ruhába öltöztették, kalaptól a cipőig. Nem viselhette a hercegi cí­met. Személyiségtudatát fo- kozotosan szúrkítették hozzá a jelentéktelen külsőhöz. Ma­gyar szót még véletlenül sem hallott. Erőltetett tempóban, leckéit latinul magolta, így lassan eltemetődött benne az anyanyelv. Magyar tudását csak akkor használhatta, ha felettesei engedélyével levelet írhatott édesanyjának vagy húgának. De a szép zempléni, beregi, ungi szókinccsel írott sorok egyre jobban csikorog­tak, végül szinte olvashatat­lanságba. fulladtak a hemzse­gő germaniznrusok, a deákos kifejezések között. 1890 őszére tudását, maga­tartását alkalmasnak ítélték arra, hogy tanulmányait ma­gasabb fokon folytassa. Prá­gáiba küldték a Károly-Ferdi- nánd egyetemre. A jezsuiták továbbra is szoros felügyele­tük alatt tartották. Rendhá­zukban kellett'laknia, noha az Új varosban levő jézustársasa­gi kolostor a város ellenke­ző végében volt. Naponta gya­log rótta a hosszú utat Prága kacskaringós utcáin át a ser­dülő Rákóczi a rendiház es az egyetem között. Mindkét he­lyen állandó felügyelet, épüle­ten kívül a kísérő — ez még Neuhausban szegődött mellé­je, amolyan szolgapap —, aki azonban nem az ifjúnak, ha­nem fölötteseinek szolgált. Az egyhangú, szünet nélkü­li lelki desszúra — legalább látszatra — minden fiatalos színt, életkedvet kiölt Rákó­cziból. Bágyadt' kedélyű, zár­kózott, elfásult. Nincs semmi önállósága. Mérhetetlen va­gyona ellenére havonta mind­össze tíz forint felett rendel­kezett. Ráadásul gyakran be­tegeskedik. Gyenge egészsége miatt kénytelenek mentesíteni a jezsuiták a kolostori élettől; az egyetem második évében kvártélyt fogadnak neki, de árnyéka, a papi felügyelő itt sem tágít mellőle. A léieksorvasztás irgalmat­lan processzusa szinte a fel- ismerhetetlenségig elhalvá­nyította az igazi Rákóczit. Fo­kozatosan még a családja iránti érzéseket is megmérgez­ték. Kollonich személyes inst­rukciói alapján álnok magya­rázatokkal rágalmazták előtte anyját és nővérét. Többé nem írt nekik. Egy alkalommal is­meretlen jóakaró állította meg, Júlia levelét nyújtotta át neki. Föl sem bontotta, egye­nesen Kollonichnak küldte. Ridegsége onnan származott, hogy telebeszélték a fejét Jú­lia önzéséről: a lány férjhez ment gróf Asipremonthoz, s a jezsuiták szerint ez a mohó gróf és nagyravágyó felesége az egész Rákóczi-vagyon meg­szerzésére törekszik. (Folytatjuk) T OX D 3 Ha lassan is: szaporodnak azok a lemezek, melyek a magyar irodalom legszebb alkotásait juttatják el audi­tív élményforrásként a kö­zönséghez. Petőfi A helység kalapácsa című vígeposzát Ascher Oszkár előadásában kaphattuk kézhez. József At­tila verseit Berek Kati tol­mácsolásában hallgathatjuk otthonunkban, s - albumok je­lentek meg színművészetünk jeles egyéniségeinek hansjá- val: drámarészleteket, költe­ményeket adnak elő. Hírt kaptunk már arról, hogy Ka­tona József Bánk bánjának felvétele is készült, valamint Gogol »őrültjének« naplója Varvas Iván előadásában. a nagy sikerű színházi estét megörökítendő. v Most a magyar irodalom egy nagy értékét kaptuk ajándékul a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalattól. Arany János Toldiját tették közzé kétlemezes albumban. Ki ne őrizne szép emlékeket erről a nagyívű, míves költeményről iskolai éveiből? A Kisfaludy Társaság »költői beszély« megírására ösztönözte a köl­tőket. Arany jól ismerte ama jeles poéta, Ilosvai Selymes Péter művét, A.z hires neves Toldi Miklósnak jeles csele- kedetiről és baynokságáról való história című költemé­nyét. De ez talán kevés lett volna inspirációnak: Arany- Jánosnak már gyerekkorában fülébe ragadt a nagyszalon­tai szájhagyomány a nagy erejű vitézről. 1846. október 23-án fejezte be művét És 1847. január 27-én kapta meg az értesítést, hogy a Kisfa­ludy Társaság megkétszerezett díja a jutalma. »Ráadásul« vette Petőfi levelét, melyben az a barátságát kínálta. Kell-e több? Talán ezek ösztönözték később, hogy két újabb rész­szel verses trilógiává fejlessze e művét. Keresztúry Dezső írja a Toldiról: »A Toldi nem csu­pán Aranynak, de egész új irodalmunknak, sőt legújabb kori művelődésünk történeté­nek zárnyitó műve. Első olyan költői elbeszélésünk, amely a világirodalom, érték­rendjében is remek. Költő és társadalom., magyar és euró­pai fejlődés irodalmunkban sajnos ritka, szerencsés talál­munkát végeztek. A lorító nádi I jaj os kozásából. született. A kor várta, törekvéseink részeként és eredményeként üdvözölte. Kivételes zavartalansággal, i jóformán vita nélkül lett a további fejlődés, a magyar közművelődés részévé.« A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat puritán, sok szövegű és rajzillusztrációjú kettős albumban jelentette meg a művet. Rögtön említsük mer a grafikus. Bányai István és I a fotós Mezei Béla nevét. Jó elején TcÜdit, a »póri suhan- cot« látjuk, a hátoldalon pe­dig akivé emelkedett: daliás vitézként találkozunk vele új­ra. A belső oldalak egyikén Ilosvai Selymes Péter alap­művének rés ’létéit olvas est­jük, szinte árny játékot idéző grafikák kíséri: .ében. A má­sikon Kereszt érv Dezső szép értékelését az el adó, Basti La'os fényképével. Básti zengzefes hangján szépen szól a költemény. Ez azonban i«y tulajdonképpen csak féligformán dicsérő megállapítás. Básti Lajos va­lódi színészi teljesítménnyé, csaknem hangjátékká formál­ta a tizenkét énekből álló költeményt! Felidézi Toldi hangját, másként szól. ha Bence, aVhű szolga beszél, is­mét más tónust »kever«, amikor a róka lelkű György, vagy Toldi Lőrinoné szólal meg. Valódi izgalmat, teremt ott. ahol erre lehetőség van: a farkaskalandnál, a bainoki vívás részleteinél stb. Básti kitűnően játszik a rezdülé- kenv húrokon. Czapkó Endre rendezőnek könnyű dolga le­hetett. A kettős lemez — ebben bizonyos vagyok — iskolai irodalomoktatásunknak is nagy nyeresége. Bányai István illusztrációja. Termékeny barátság Muszorgszkij és Liszt Npgy a sikere Mu­szorgszkij Borisz Godunov című operájának, amelyet most először játszanak erede­tiben az Operaházban, s nem Rimszkij-Korszakov híres át­dolgozásában. A televízió, a rádió, a sajtó sokat foglalko­zott ebből az alkalomból az opera történetével. Egy dolog azonban mintha háttérbe szo­rult volna, pedig mindenkép­pen érdemes beszélni róla. S ez Muszorgszkij és Liszt ba­rátsága, egymás művészeté­nek kölcsönös megbecsülése. Ma már köztudott, hogy a modern zene egész története egyet jelent a múlt század német zenei hagyományaitól való fokozatos eltávolodás fo­lyamatával. Ez a változás Oroszországból indult, a nép­zenéből merítő szerzők tevé­kenysége révén. Liszt Ferenc, aki háromszor járt Oroszor­szágban, s megismerkedett az új törekvésekkel, haláláig kapcsolatban állt az orosz mesterekkel, felkarolta őket, kiadót, előadási lehetőséget teremtett nekik Európában. Akik fölkeresték az ősz mes­tert Weimarban, azzal a meg­lepő hírrel távoztak, hogy ál­landóan játssza és népszerű­síti az Oroszországban most. bontakozó új irányzat szer­zőinek műveit. Borodin há­romszor járt Lisztnél, s min­dig beszélt az új művekről, az övéről és másokéról. Ba­rátainak büszkén számolt be róla, mennyire érdekli Liszt Ferencet az orosz zene. Igazi alkotó kapcsolat volt ez, Liszt hatott az orosz szer­zőkre Balakirevre, Borodinra, Muszorgszkijra, Rimszkij- Korszakovra és másokra), ők viszont rá. A legfontosabb, amit Oroszországban tanult I meg: mi a művész és hazája j igazi kapcsolata, mint gazda- ] gítja a zeneművészetet a népe- | dal. ö csak tervezte, hogy egyedül, gyalog, batyuval a hátán fölkeresi Magyarország legelhagyatottabb tájait, ez azonban nem valósult meg, két évtizeddel a halála után Bartók és Kodály kezdte a népdalgyűjtést. Balakirev már 1860 nyarán népdalokat gyűjtött a Volga mentén, s e dallamokat ő és társai is fel­használták műveikben. So­káig nem volt róla szó, ma azonban nem egyszer hivat­koznak rá, hogy Liszt egy orosz népdalt úgy dolgozott fel, mint Bartók Béla tette később. A fölfedezések korát éljük a zenében is, Liszt alkotómű­vészetének mély rétegeit most tárják fel a kutatók, bizonyít­va, hogy Debussyt, Bartókot megelőzte az újításaival. Ari­nak pontos feltérképezése, hogy mit vett át az orosz szerzőktől, s azok tőle, még hátravan. Érdemes ezzel fog­lalkozni, hiszen több ez, mint zenetörténeti érdekesség. Egy időben szerették volna még azt is elvitatni, hogy Liszt Ferenc megértette, mi az új az orosz zenében. Ezen régen túl vagyunk, s tények alapján írhatjuk, utolsó éveiben tőle várta a megújhodást, s Vol- taire-t idézve mondogatta: »Északról jő a fény.« S vi­szont is igaz volt ez, Szabol­csi Bence megállapítása sze­rint Muszorgszkij és Borodin korábban ismerték fel Liszt igazi nagyságát, mint Berlioz vagy Wagner. Muszorgszkij beteljesület­len vágya maradt, hogy sze­| mélyesen kereshesse fői Lisz­tet Weimarban. Sztaszovhoz, a kritikushoz írott levelei I azonban sok értékes adatot tartalmaznak arról, mennyire tisztelte Lisztet. Az ő hatása alatt írta az Éj a kopár he­gyen című zenekari hang.ver- senvfantáziát. A Haláltánc pedig a Napfény nélkül. A halál dala és táncai ciklus szerzésekor vezérelte. Mu­szorgszkij nagyon örült, ami­kor Lisztnek tetszett a Gyer~ mekszoba-dalsorozat. A ba­rátjának azt írta: »De mit fog szólni vagy gondolni Liszt, ha egyszer a »Borisz« kerül, akár csak zongorakivonatban, a szeme elé?« Az oro^z mester már a Hovanscsinán dolgozott, amikor megköszönte Sztaszov- nak, hogy megismertette Liszttel, »ön nélkül talán so­ha nem vetettem volna rá magam ekkora mohósággal, nem figyeltem volna rá ilyen áthatóan. De ez a megfigyelés roppant fontos: hogy milyen fontos, azt én tudom, különö­sen miután ő mindenesetre megismert, ha nem is teljes­séggel és gyökeresen.« Liszt utolsó alkotó korsza­kában fontosak a magyar jel­legű művei, amelyek Bartók Béla Allegro barbarójának irányába mutatnak. Bizonyos, hogy ezek megalkotásában az is ösztönző volt, amit Orosz­országban tanult, Glinka sza­vai szerint: »A zenét a nép teremti, mi, művészek, csak feldolgozzuk.« Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents