Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

Békeaktíva-értekezlet fiz enyhülés megállíthatatlan folyamat Ä népfront, a társadalmi és a tömeg-szervezetek vezetői, aktivistái, valamint a közeljövőben sorra kerülő békegyü- lések előadói voltak a részvevői annak a békeaktíva-érte- kezletnek, amelyet tegnap délelőtt rendezett a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága. A béke- és barátsági hónap előkészítése jegyében Göbölyös Gábor, a HNF .Or­szágos Tanácsa nemzetközi osztályának vezetője tartott tá­jékoztatót az időszerű nemzetközi helyzetről, valamint a béke- és barátsági hónappal kapcsolatos feladatokról. A virágok, a ta­vasz — és a hitleri fasizmus feletti világalakító győzelem hónapja. Harmincegy éve jut eszünkbe az új színbe öltöző természetről az új világ haj­nalát jelentő május. Immár hagyomány, hogy nek már a fegyverek, az Egyesült Államok külpolitiká­ja nem sokat változott. Köze­leg az elnökválasztás, s az ezt megelőző kampányban — sok éves tapasztalat már — min­dig keményebb hangot ütnek meg az elnökségre vágyók. A tegnap tartott értekezlet lényegében konzultáció volt. Megnövekedett a somogyi em­berek érdeklődése a nemzet­közi helyzet iránt. A béke utá­ni vágyunknak csak úgy tu­MáíUS. A virágok, a ta- cia létrejöttét, sikerét ered- * ményezték. Megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok a szocialista országok javára, s ezen belül elsősorban a Szov­jetunió gazdasági és katonai ereje, tekintélye nőtt; erősö­dött a szocialista országok egysége, miközben a nyugati minden éviben a béke és a ba- országok hétköznapjait a gaz- rátság hónapja. Rendezvény- ; dasági és társadalmi válságok ! akik antiimperialista, demok sorozatok, akciók és táviratok ; tarkítják. Érzékelniük kellene ' ratikus rendjükkel ugyanazt jelzik a közvélemény, a ma- a hadseregeknek szállító tő- ' ’ gyár nép óhaját; legyen min- j késeknek, hogy a nyugati vi- denütt zavartalan, fegyverek nem egységes: ma már a ropogásától, erőszaktól men- közös piaci kilencek gazidasá- j van szükség az enyhülést tes a világ. Éljünk békéiben, j gi potenciálja megközelítően megkérdőjelező, vagy azt gát az alkotás örömét élvezve és aaonos a7 Egyesült Államoké- ! ló tényezőkkel szemben, nem a pusztulás felett sza- \ s feszültséget okoz nakozva. közöttük. A világ ma sem egységes. I Mindezek voltak azok az Sőt: az elmúlt években a j dbjektív okók, amelyek szük­Szovjetunió és a szocialista ségszerűen eredményezték az dunk hangot adni, ha ismer­jük a tőlünk távoli világrésze­ken végbemenő folyamatokat is. Törekvéseinkben nem va­gyunk egyedül. Fejlődő orszá­gok csatlakoznak hozzánk. hangsúlyozzák, amit mi is év­tizedek óta: lehet és kell bé­kében élni, de erőfeszítésekre országok következetes béke­politikája eredményeként el­ért enyhülést is megkérdője­lezik a folyamat ellenzői. El­enyhülést, s amelyek ma is hatnak. Ezekből következik, hogy az enyhülést megállítani nem lehet, még kevésbé van sősorban az amerikai hadi- ! lehetőség a folyamat vássza- i parban érdekelt tőkés körök ) fordítására. Pedig az említett állítják, hogy az enyhülés vá lságban van. Egy valamiről azonban meg­feledkeznek, amivel pedig feltétlenül számolniuk kelle­ne: azokról az objektív té­nyezőkről, amelyek végül a helsinki biztonsági konferen­körök mindent megtesznek: elég csak arra utalná, hogy hatásukra tagadták meg a ke­reskedelemben a Szovjetunió­tól a legnagyobb kedvezmény t. Az amerikai imperializmus kiteljesedése volt a vietnami háború. S bár ott sem dörög­Megoldásra várnak még a SALT-tárgyalások, a bécsi haderő- és fegyverzetcsökken­tési megbeszélések; a Szovjet­unió és a szocialista országok törekvései ellenére még min­dig nem sikerült pontot tenni egyiknek a végére sem. Szá­mos feszültséggóc nyugtala­nítja az embereket, néhány országban történelmi jelentő­ségű átalakulás megy végbe. Korunkban és körülményeink között nemes feladat a bé­kéért szót emelni. Minden cselekedetünk egy-egy jelzés a világnak: teszünk is érte! M. A. KOMMUNISTA MŰSZAK Vasutasdinasstiúk — Heten vagyunk, mint a gonoszok. Két új társunk ja­nuárban csatlakozott hozzánk. A hét régi vasutas munkáját méltányolták azzal, hogy át­vehettük a közlekedés, a pos­ta és a hírközlés brigádja ki­tüntetésről szóló dokumentu­mot — mondja Alföldi György, a kaposvári vasútál­lomás forgalomvezénylő iro­dájában. ö a Béke szocialista brigád vezetője. Valameny- nyien ünneplőben vannak. A brigádvezető „mellén tíznél több kitüntetés. Ritkán van arra alkalmuk, hogy együtt legyenek. Vonat­vezetők és jegyvizsgálók. Négy szárnyvonalon utaznak: Siófok, Fonyód, Barcs, Sziget­vár végállomásig és a fővá­rosba. Hol reggel, hol éjszaka kezdenek. Aki ma háromkor Siófokra megy, az holnap tíz­órakor fejezi be a szolgálatot. Havonta 191 óra a megsza­bott munkaidejük, de 220— 230 órát dolgoznak. Kevés az ember. Az átlagéletkoruk felől kér- l dezősködöm. Azt mondják: »Ha a kis Gabi nem lenne közöttünk, akkor ötven fölött lenne. Így negyven fölött van.« Kovács Gábor jegyvizs­gáló nemrég hozta a brigádba a húszéves fiát. A javakora­beli férfiak szeretettel veszik körül a fiatalembert. — Régebben több fiatalt osztottak mellénk, hogy a szakmai tudnivalókon túl vasútszeretetet tanuljanak tőlünk. Mostanában alig akad fiatal. Ha a gyárban ledol­gozzák a nyolc órát, utána szabadok, de nálunk a vo­natnak mindig mennie kell. A rendszertelen műszakbe­osztás riasztja a gyerekeket. Igaz, ha szolgálat után haza­megyünk, nekünk sem támad kedvünk szórakozásra. A fia­talok pedig nem mondanak le róla. Más dolog ifjabb Kovács Gábor esete. Nem­csak az apja, hanem a nagy­apja is vasutas volt. Negy­venegy évi szolgálat után ment nyugdíjba. A három nagybátyja is itt keresi a ke­nyerét. A Béke brigád a maga módján mégis szerez utánpót­lást. Minden fizetésükből húsz forintot összeadnak, és karácsonykor olyan gyerek­nek ajándékozzák, aki a MÁV-intézet lakója. Akad már olyan kislány, aki kinőtt az intézetből, s ma Miskol­con a vasútforgalmi iskolá­ban tanul. Héjjas Károly forgalopive­aénylő tiszt osztja be a kis1 dunknál nem is fordult elő közösség munkaidejét. ] baleset. De ne is legyen, hi­— Nem véletlen, hogy több- j szén értékekre, főleg az em- szörös kiváló dolgozók a bri- j berekre kell vigyáznunk, gád tagjai —- mondja. 1960 i a nagy figyelmet követelő, óta, a munkaverseny-mozga- fárasztó munka melletit vala­lom kezdetétől maguk szabta szigorú normák szerint élnek. A régi magból ketten marad­tak : a brigádvezető és Hor­váth Jenő. De akik azóta jöttek — Orbán Sándor, Ba­logh Vendel, Kovács Gábor, Nézer Imre és Antal Berta­lan — szintén kitűnő mun­kások. A legrégebbi legjobb dolgozóink. Sőt, Karsai Ist­ván, aki csak egy éve brigád- tag, ma veszi át a kiválódol­gozó-jelvényt. Soha nem for­dult elő, hogy nehéz hely­zetben. hiába kértünk volna tőlük segítséget. A vonatvezetők varrnak kö­zöttük többségben, s a fele­lősségérzet teszi a megszo­kottnál komolyabbá őket. — Ami az üzemekben a jó minőség, az nálunk a baleset- mentes közlekedés. Brigá­mennyiüknek van társadalmi megbízatása. Ki beteglátoga­tó, ki szakszervezeti, ki tár­sadalmi ellenőr, ki munkavé­delmi felelős. Egyikük a szakszervezet szociális bizott­ságának vezetője. Öten építet­tek lakást, egyikük új helyre költözött. Valamennyien ott voltak. Sok egyéb kitüntetés mel­lett két éve a MÁV kiváló brigádja címet is elnyerték. A múlt hét végén pedig a közlekedés, a posta és a hír­közlés kiváló brigádjává avattak őket. Arról beszélnek, hogy mindez a családnak is köszönhető. Az ő megértésük­nek és annak, hogy együtt őrülnek velük, vagy szurkol­nak egy-egy nehezebb feladat előtt. Gombos Jolán Ezrek dolgoztak 'i-s. ~ 3- > Vs- ­mmmti iMillfe Fiatalok a cseri parkban. A KISZ kb felhívására — készülődve a KISZ kilence­dik kongresszusára — szom­baton és vasárnap megmoz­dult az egész ország. Me­gyénkben szintén ezrek dol­goztak odaadással. Fiatalok és idősebbek fogtak össze, hogy a szombat-vasárnapi kommunista műszak nyomán fejlődjön vállalatuk, gazda­godjon megyénk. A KPM Közúti Igazgatósá­gának fonyódi telepén már kora reggel szorgoskodó fér­fiakat, nőket találtunk. Te­leprendezés, vasgyűjtés folyt. Mustos László hattagú szo­V romlott tartálykocsit meg egy útseprő gépet, hétfőn ezek a járművek már mun­kába is állhatnak, összegyűj­töttünk 200 mázsa vashulla­dékot. Ki dolgozott a legjob­ban? Nem tudnék különbsé­get tenni, mindenki nagyon igyekezett. Kiss Győző tech­nikus például odaállt az esz­tergagép mellé, mert az esz­tergályosunk beteg. Dolgoztak a batéi keverőtelepünkön, s utat javítottak Kiskorpád és Somogysárd között — mondja Molnár László, az igazgatóság KISZ-titkára. A KPM Közúti Igazgatósá­gánál 300 ember dolgozott cialista brigádja 20 kilométer. I szombaton, s az általuk vág- hosszuságban burkolatjelek- J zett munka értéke meghalad­kel látta el a 7-es és a 67-es ja a 700 ezer forintot. Bár­út egy-egy szakaszát. j merre mentünk is szombaton Hasonló serény munkát ta- ®s. vasárnap a megyében. pasztaltunk a szántódi üzem­mérnökségnél is. Golobits György mérnök irányításával szocialista brigádok, nők és férfiak dolgoztak a május 1-én átadandó új telep körül. Markolók emelték a földet, gépkocsik szállították az újabb és újabb rakományt a MÉH siófoki telepére. Itt is szembetűnt, hogy fiatal alig akadt, ám az idősebbek meg a KISZ-ből már kinőtt, meg­lett férfiak éppen olyan lel­kesen dolgoztak, mintha ti­zenévesek lennének. — Igazgatóságunknál a KISZ-isták száma nem éri el az ötvenet. Dolgozóink, fő­ként szocialista brigádjaink, szombati és vasárnapi kom­munista műszakjukkal bizo­nyítják, hogy a KISZ felhí­vását ők is magukénak érzik. Huszonnyolc szocialista bri­gádunk van, s valamennyi részt vesz ebben a munkában — mondta Széles Péter igaz­gató. — Megjavítottunk egy el­mindenütt ezt tapasztaltuk. A városokban és a községekben, az üzemekben és a nagyüze­mi gazdaságokban fiatalok és felnőtteket — sok középis­kolást — találtunk, akik a KISZ kb felhívására kommu­nista műszakra jelentkeztek. Kaposváron a cseri park­ban 390, a húskombinátban 200, az elektroncsőgyárban 500, a Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál 200, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában 300 fia­tal és felnőtt vett részt a munkában, a siófoki Kőolaj­vezeték-építő Vállalatnál és a Gáz- és Olajszállító Válla­latnál mindenki dolgozott. Nagyatádon az ipari szak­munkásképző intézet és a gimnázium több száz fiatalja vett részt a szombati és a vasárnapi munkában. összesen 20 550-en vettek részt megyénkben a két nap alatt a kommunista. műsza­kokban. A munka értéke el­érte a csaknem 17 millió fo­rintot. Ennél is jelentősebb az az odaadás, lelkesedés, amelyet mindenütt tapasztaltunk. Lát­tunk mérnököket és techni­kusokat, irodai dolgozókat, művezetőket, csoportvezető­ket, akik máskor a termelést irányítják, most pedig a la­pát nyelét fogták meg, vagy a telepeken fellelhető hulla­dékot gyűjtötték össze. Szombaton és vasárnap is szemerkélő, majd zuhogó eső nehezítette sok helyen a munkát. Előkerültek az eső­köpenyek. s folyt tovább a munka. Ez a mostani kom­munista műszak fiataloknak, felnőtteknek sokáig emléke­zetes marad, s nem csupán a szép termelési eredmények miatt. Azért is, mert e mun­kák nyomán megszépültek az üzletek, városok és falvak, s az így keresett pénzből új óvodák, bölcsődék épülnek, vagy a meglevők bővülnek, Gazdagodtunk valamennyien, Szalai László 30 millió forint bányatűzoltó készülékre A föld alatti értékes bánya­gépek védelmére ötletes tűz­oltó berendezést konstruáltak a Bányászati Kutató Intézet és Küldött lesz a kongresszuson A felnövekvő nemzedékért... Nagy Erzsébet a KISZ IX. kongresszusán Somogy egyik küldötte lesz. Tizonnyolc éves, három éve KISZ-tag, a tapeonyi alapszervezet tagja. Nőiszabó-tanuló a marcali 522. sz. szakmunkásképzőben. Bizén, a tanműhelyben talál­tuk meg. Egy kicsit meglepő­dött, de határozottan, gyorsan válaszolt minden kérdésre, szinte úgy éreztem, mintha készült volna. — Ifivezető vagyok, a tap­sonyi általános iskolában párt­fogolom a nebulókat. 1974 óta a helybeli ifivezetőklubot is vezetem. Ez az én KISZ- munkám. Tulajdonképpen csak annyi, hogy szeretem a gyerekeket — Meddig akar velük fog­lalkozni? — Nehéz kérdés. Talán éle­tem végéig. Először óvónőkép­zőbe jelentkeztem, de nem vettek föl. Másodszor már nem próbáltam meg, eljöttem szak­mát tanulni, most már ezt is szeretem. De még gondolko­zom rajta, hogy érettségi után mit tegyek. Most elsős kisdo­bosokkal dolgozunk együtt. Szeretnem nyolcadikig elkí­sérni őket. Hét év még biztos. Azután... — Van más kedves elfog­laltsága? — Népdalokat énekelek. A zenét mindig szerettem. A popmuzsikát és a komoly ze­nét is. És, ha ezt lehet «-hob- bynak« nevezni: szeretem a közösséget. Szeretek együtt lenni a társaimmal. A KISZ- szervezet nekem egyenlő a baráti körrel. — Sokat dolgoztunk társa­dalmi munkában, összetar­tunk, jó közösségi szellemet alakítottunk ki a községben. Én még csak három éve va­gyok KISZ-tag, így nem tud­tam olyan sokat tenni. Elő­deink, a tíz évvel ezelőtti if- júkommunisták tudnának di­csekedni. Nélkülük nem kap­tuk volna m^g ezt a kitünte­tést. A mi érdemünk az, hogy megtartottuk, amit ők meg­— Mikor érzi elégedettnek | szereztek, és kötelességünk to­magát? * j vábibadni azzal együtt, ami$ — Ha a gyerekek azt 'hozzátettünk. Továbbadjuk: mondják: mesélj még! Akár- | látja, megint csak a gyerekek | kodni szoktam. Akár az ut­mit kérdez, előbb vagy utóbb úgyis a kicsikről kezdek be­szélni. A kongresszuson — ha netán szót kapnék — a gye­rekekről, az .ifivezetésről be­szélnék. A tanácskozáson so­kat szeretnék tanulni. Ne­künk, ifjúkommunistáknak az egyik legfontosabb felada­tunk: nevelnünk kell a fel­növekvő nemzedéket. Belőlük — úgy érzem —, sokkal jobb KISZ-esek lesznek, mint mi vagyunk. — A tapsonyi KlSZ-alap- szervezet elnyerte a KISZ kb vörös vándorzászlaját. Meny­nyi része van ebből önnek? következnek. — Minek köszönheti a já­rás, majd a megye küldöttei­nek bizalmát, miért válasz­tották meg kongresszusi kül­döttnek? — Nem szeretek dicseked­ni. Nem tettem semmi világ­raszólót. Talán azért válasz­tottak meg, mert mindig el­végzek mindent, amit vállal­tam vagy rám bíztak. És so­hasem kertelek, hanem el­mondom a véleményemet mindenről. Csodálkozott, hogy most is úgy beszélek, mintha készültem volna. Ebből any- nyi az igazság, hogy gondol­cán, sétálás közben is. Átgon­dolom, hogy mi volt és elter­vezem, hogy mit fogok tenni. Szeretek gyorsan dönteni, fe­jest ugrani mindenbe. Aki a gyerekekkel foglalkozik, an­nak nincs sok ideje a mérle­gelésre. Figyelni kell a kiseb­bek gyors észjárására. Üjra elérkeztünk az ifjú nemzedékhez. Mint beszélge­tésünk során annyiszor. Nagy Erzsébet valóban készült, csakhogy nem leckét mondott fel, hanem komolyan készül valamire, amit úgy hívnak: hivatás. I*. P. a Közép-dunántúli Szénbá­nyák szakemberei. A vízszállí­tó csőrendszerre építhető szer­kezet veszély esetén automati­kusan lép működésbe és oltja el a tüzet. A készülékhez tar­tozó fólia ugyanis olyan fo­lyadékot tartalmaz, amely a hőre rendkívül érzékeny és gyorsan terjed. A különleges folyadék már 50 fokos hőmér­sékletre szétrepeszti a fóliát, s ennek hatására megnyílik a vízpermetező készülék memb- ráinszelepe. Az automatikus tűzoltó berendezést közvetle­nül a gépek, gumiiszalagok kö­zelében szerelik fel, olyan he­lyeken, ahol súrlódás, vagy elektromos zárlat miatt tűz keletkezhet. Az első kísérleti példányok jól vizsigáztak, s a kedvező ta­pasztalatok alapján a Magyar Szénbányászati Tröszt, a Bá­nyászati Kutató Intézet, a Kö­zép-dunántúli, a mecseki és a tatabányai szénbányák szak­emberei munkabizottságot alakítottak. E bizottság fel­adata a föld alatti munkahe­lyek biztonságát növelő auto­matikus berendezés hazai gyártásának a megszervezése, mielőbbi elterjesztése. A kö­zép-dunántúli és a mecseki szénbányáknál már készítik az új berendezést, s a későbbjeik­ben egy helyre koncentrálják a sorozatgyártást. A tervek szerint ezret állítanak élő tűz­veszélyes szénbányák részére. Több mint 30 millió forintot költenek. erre a célra. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents