Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
A kisgyerek a kakashin- tán ült és egy seszínű műanyagjátékkal babrált, Homokot szórt betle — lassan, óvatosan, hogy egy szem se hulljon mellé —, majd amikor a művelettel készen volt, az egészet kiborította. — Apu, gyere már játsza- mi-i-i! Apu egyelőre nem mozdult; ült Anyu mellett, emelgette a számfóniás dobozt, a rárakott gyufával együtt. — Az ősszel már iskolába megy a Pici — mondta Anyu. — Igen, hamar nagy gyerek lett — mondta Apu. A parkban, sokan voltak. Mintha két óvodás csoportot hoztak volna ki a friss levegőre, napra; megannyi kócos ugrált, kiabált, kergette a nagy pöttyöst. A gyerek lekászálódott a hintáról, mire az fölcsapódott, A műanyag kacsa messze bukdácsolt. — Anyu, anyu, a kacsai — hívta Pici a szülét, de az nem figyelt. '— Ezer forint elég lesz? — kérdezte Apu. — A táska megvan, ruha kell neki. Ruha kell, és az drága — mondta Anyu. — Ezeröt...? — kockáztatta meg Apu. — Füzetek, gyurma, cipő... iskolaköpeny. — Ezeröt. Jó? — mondta inkább Apu, mint kérdezte, miközben szelektálta a cigarettákat. A gyerek a csúszkához ment. feledte is már a gics- cses kacsát, és nézte, hogy a nagyfiúk meg a nagylányok milyen merészen csúszkálnak le a műanyag vályún. Beállt a sorba. De mindig csak hátrébb került; nem mintha félt volna, hanem az újak eléje álltak. — Te ki vagy? Még nem láttalak — lépett hozzá egy copf OS. — Én Pici vagyok. Az őszszel iskolába megyek. Te is jössz? — kántálta. — Te menj innen, te nem vagy ismerős — mondta a kislány, tudomást sem véve a kérdésről. Pici megindult, majd hirtelen vágtába csapott át és egyenest anyjához futott. Kéner Gábor Nagykék — ... ritkán kérdez. Akkor azt mondom, te elmentél. Dolgozni. Messze. Megjöttél, aranyom, édesem? — nézett a gyerekre Anyu. — Hol hagytad a kacsádat? — Nem akarsz inkább apuval játszani? Gyere, csúszkálhatsz egyet. Apu megfogta Pici kezét, és odasétáltak a csúszkához. — Na, menjetek innen! — mondta Apu keményen, és hátraszorította az éppen soros gyereket. — De bácsi, kérem, most mi jövünk — szólt oda a kis copfos, mire Apu nagyon mérgesen nézett rá. A gyerekek eloldalogtak; egy-kettő maradt csak ott, nézni, ahogy egy Apu játszik a Picivel. Harminckét esztendeje Egy el (elejtett rendelet dalszikkasztó emléke A Nap is öregedett. Fájó > gyermek 220, az öreg és beteg mosolyú hangulatával rakta te le a város utcáit. Kaposvár ódonná töppedt Berzsenyi utcáján sétáltam. Hallucinálni szerettem volna; ráncba ugró homlokok zaját, könnyek fényt törő reccsenésót. szorúló szívek fulladó hangját hallani: egy polgármester rendeletértő arcát lapozni. »,4 9. 5. az olyan városokra és községekre vonatkozóan, amelyekben a zsidók száma a 100 főt meghaladja, lehetővé teszi, hogy a zsidók a városnak, illetőleg községnek meghatározott utcáiban, esetleg kijelölt házaiban tömöríthesse- nek .. .« (A Minisztertanács ülésének 1944. április 26-i jegyzőkönyvéből.) Az összerándult vakolat csak, aimi megmaradt volna? Jelen- i tés, 1944. június 3-án a város zsidóságának -ebbe az utcába gyűjtéséről:-ALISPÁN ÜR, HELYBEN N. 4330 21—1944. számú rendeletére jelentem, hogy a gettóba bevont zsidóság száma 2637, ebből időközben 482 behívatott munkaszolgalatra, tehát a létszám jelenleg 2155. Ezek közül a 14 éven aluli együttvéve 531, szoptatós és a 6 éven aluli gyermekkel bíró anya 73. A munkaképes férfiak száma 365, a munkaképes nők száma 818. Kaposvár, 1944. június 3-án. Csukly polgármester.« Ebből az utcából hurcolták el Németországba. Lengyelországba őket. Vissza kevesen tértek. A falakat néztem: ar. otthon gettó fallá váló idejére gondoltam: a szoptató anyák apadó mellére, a serkenő baj- szú kamaszok titán-törésére, köhögő vének feladó-szemére, a reményt asszonyuknak adó férfiakra. Asztalra, rajta egy papínra-legyimtő mozdulatra. A falakat néztem; emléktáblát kerestem. Nem találtam. T. M. — Fel tudok menni, ne rakj fel — kalimpált Pici, de Apu csak-csak fölemelte a csúszka tetejére. — No, csússz. Bátran, hiszen nagy gyerek vagy. Pici ki akarta húzni kezét az apjáéból, de az nem engedte. Apu meghúzta egy kicsit, mire Pici megindult. Kezénél fogva tartotta visz- sza, s így kínosan lassan, féloldalasán ért le Pici a homokba. A copfos kuncogott. — Félősz, félősz, félősz ... — mondogatta, kicsit selypítve. — No, lecsúszol még egyszer? Pici alsó szájaszéle feltolta a felsőt, majd kikerekedett az egész gyerek feje, s bele- vörösödött, ahogy könry nélkül bőgni kezdett. Apja kezénél húzva visszalépett a pádhoz. — Gyámoltalan lett — mondta Anyunak. — Lányos, érzékeny. — Ne előtte! Apu rágyújtott; kétszer sem sikerült a gyufát megsercin- tenie, mindig eltörött. — Menj, Pici, menj játszani... Keresd meg a kacsát! A gyerek hátrálva megindult. Apját nézte, sokáig, nagyokat pislantva. Apu bukszát vett elő, piros meg lila papírokat adott Anyunak. Az meg kinyitotta a táskát, beletette, és a zsebkendővel a tenyérét nyomkodta. Apu hozzá akart nyúlni Anyuhoz, de meggondolta magát. — Mikor jössz? — Nem tudom — mondta Apu. — A feleségem ... szóval nem szereti. Majd találkozunk. A pénzt kapod, ugye? : — Ühüm — mondta Anyu, és nem akart sírni, ö sohasem sírt. Itt a kép, amit kértél — mondta összeszorított szájjal. O daadott Apunak egy pa/pírt, amim Pici nevetett, nagyra nyílt szemmel, csodálkozva nézte, amint »►repül a kismadár«. — Pici! Megyünk, gyere. Apu felállt, mondott valamit Anyunak, megfogta Pici lábát, megszorította, aztán elment. Sietett. — Anyu, anyu, a kacsa .. . Anyu bekattintotta a táskát, megigazította a haját, és azt mondta: — Hagyjad, Pici, az úgysem volt igazi. Majd veszünk egy szebbet. — Szebbet? — élénkült föl Pici. — Olyan Nagy kéket? — Azt kicsim. Egy igazit veszünk, egy sokkal szebbet — mondta, mikor a csúszka mellett mentek el. A kis copfos, aki éppen soros volt a csúszkánál, énekelve ismételgette a szamára ismeretlen szót: — Nagykék, naaagykék, nagykééék ... A KÉRŐ: A TELEVÍZIÓ A zászlós lak«tIsaIiEE?ss forgatásai Berzencón Különös kérő, a Magyar Televízió »kopogtatott« Ber- zencén: olyan lakodalmat tartanak, amilyenre sokáig fognak emlékezni. S nemcsak Berzencén, és nemcsak a szereplők, akik száznál is többen lesznek; beavatják a berzen- cei zászlós — vagy ahogy itt mondják: ászlós — lakodal-’ masba a tévénézőket is. Len- gyelfi Miklós elmondta: — Azt tervezzük, hogy az idei, egyben jubileumi dublini nemzetközi folklórfesztiválon ezzel az alkotással veszünk részt. A falusiak régről őrzött hagyományát megörökítő film legfontosabb helyszínére látogattunk el pénteken. Nézics Mária, népszerű nevén Csalfa Mari néni, otthonát választották a filmesek a menyasz- szony házául. Aki nem jártas Berzencén. s nem tudja, kicsoda Csalfa Mari néni, bizonyára eladó sorba levő lányt is ideképzel ebbe az otthonba. Mari néni édes gyermeke azonban nem más, mint maga a zászlós lakodalmas, melyet megőrzött, felelevenített. 1 Mari néni szaktanácsot ad, a rendezővel beszéli meg az új jelenetet, másszor békít- getőnek szólítják a falusi szereplők népes csoportjába. Mert mindenki szerepelni akar. Aztán, aki kimarad egy jelenetből, duzzog, sír: a rendező azonban »nem adja meg n^agát«. — Mari néni, úgy tudom, született berzencei, régtől itt él. Itt is esküdött. Ilyen volt a magáé is? Ahogy mondják, ászlós ? — Csak a jobb módú embereknek tellett ászlós lakodalomra. A szegényebbek, mifélék, délután mentünk a templomba, hogy ne. kelljen a vendégeknek ebédet adni. Most az egész országnak rendez ünnepet —, eleveníti fel ezt a sajátosan berzencei lakodalmi szokást. Eddig csak a filmről, annak készüléséről írtunk, magyarázatul ide kívánkozik, hogy nem a tévé inspirálta Mari nénit a lakodalmi szokás felgyűjtésére, a néprajzi hagyomány ápolására, hanem fordítva történt. Az, hogy ma ennyien játszanak a filmben, és a fiatalok ismerik falujuk ősi népszokását, az ő érdeme. Mari néniék házában, a belső szobában vagyunk. Itt forgatják a kérők érkezését. Csütörtökön este vették hangszalagra a' berzencei népdalokat. A film alkotói közül Len- gyelfi Miklóssal beszélgettünk, aki elmondta, hogy a forgatókönyvet Együd Árpáddal írták. — Mi adta az ötletet a film elkészítéséhez? — A közeli Csurgón nőttem fel, régtől ismerem ezt a lakodalmi szokást. Mindig is vágytam, hogy egyszer filmet készítsek róla. A berzencei ászlós lakodalmast Mari néni mutatja be, ő kalauzol végig Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó átdolgozott, bővített kiadásban ,'elentette meg az először néhány éve napvilágot látott, hézagpótló Munkásmozgalom- történeti Lexikont, amely már az időközben történt változásokat is tartalmazza. Francia, angol és német nyelvű kísérő szövege is van az Ifjúsági törvény miniatűr kiadásának. Egy angol a partizánok között a címe George Dunning könyvének, amely a második világháború izgalmas epizódjait eleveníti fel. Az Akadémiai Kiadó új könyvei közül említsük meg a Művészettörténeti füzetek sorozatban megjelent monográfiát Franz Anton Hillebrandt- ról, a neves építőművészről; a XVIII. századi és Magyar- ország területén is sokat alkotott művészt Kelényi György mutatja be. Bán Imre irodalmi tanulmányait tartalmazza az Eszmék és stílusok. Az Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatban ismét megjelent a Magyar tanyáik című híres munka, melynek utószavaként Kulcsár Kálmán a magyar tanya jelenével és holnapjával ismerteti meg az érdeklődőt. Kertek esőben Ne szóljunk most, azokról, akik önző birtoklási vágyból vesznek telket, vagy kertet, építenek ra villát, kacsalábon forgó, esetleg bungalót, szerényebben csak azért, hogy egy történetet így fejezhessenek be: »végül haragomban a földemhez vágtam a sapkámat...« A hiúság, a gőg és a kapzsiság olyan tulajdonságok, amelyekhez maguknak a kerteknek és a virágoknak semmi közük. Szeszélyes szél fodroz felhőket, április van. Május ígérkezik, permetező, langyos esőkkel. »Minden cseppje aranyat ér« — ismételjük a régi mondást, s arra gondolunk, hogy a tavaszi hangulatok közül az egyik legszebb: az esőáztatta, üde kerteké. Formájuk, színeik és illataik harmóniája muzsika: Vivaldi, Debussy, Respighi zenéje. A szépség nyújtotta élményt nem lehet telekköny- vezni — szerencsére. Ha sétáink során kertek mellett haladunk el, a látván^ öröme a miénk. Parkok vagy közterek ápolt virágágyai, a kanyargó, kavicsos utakra vetülő mé/színű napfénvfoltok, a lombok zöldjén szűrt árnyékok — mindannyiunk elérhető, mindennapi öröme. A lakótelepi házak erkély-ládáinak tarkasága vagy az íróasztal sarkán egy virágcse- répnyi szín, illat — elégséges kapcsolat a természettel ahhoz, hogy kertésznek érezhessék magunkat. A mennyiség es a méret itt nem meghatározó: gondoljunk csak a japánokra, akik évezredek óta tudják a titkot, miképp lehet kis helyen minikeirteket, »japánkerteket« varázsolni. S mikor még tovább lépnek a miniatürizálásban, a »kert- természet—élet—végtelenség« hangulatkörét úgy ábrázolják, hogy egy taicányi homokon egy kavics jelképezi szamukra a Fudzsijamát, s a homokba húzott hullámos rovátkák a tengert. Jelképek és virágok értői ők, virágelrendező művészetük: az ike- bana, ma már mindenütt ismert. De ne kóboroljunk ilyen messzire, mikor hazai kertjeink a közelben várnak. Virágos kertekre gondolok persze, mert a veteményes kertek inkább hasznosak mint szépek. A virágokat nem lehet és nem is szabad merev vagy festett-faragott téglákkal bekerített rózsagruppok ijesztőbbek, különösen ha a karók tetején túli tarka üveggömb is virít... Innen már csak egy lépés a gipszből készült gólyamadár és az agyoncsépelt kertitörpe. De hát ml az, amit a kertvárosokban oly szívesen látna a sétálgató ember, szikrázó napsütésben vagy alkonyattájt? (Az időpont cseppet sem mindegy! Itália szerelmesei tudják, hogy van egy régi könyv, afféle római útikalauz, amely feldolgozza a város utcáit, tereit, kútjait és parkjait. A koradélutáni sétáló órák idején mutatja be mindezeket aszerint, hogy hol, mikor, melyik oldalon van árnyék ...) Tehát: mályvákat, fehérre meszelt, régi házak előtt, ahol az ablakokat megnagyobbították latot varázsol a szobába. A csillagvirágú fehér »estikét«, mely nevéhez híven alkonyat- tájt éled, és vadcikláment, mely egy tenyérnyi föld darabkáról. az egész kertet képes uralni heteken át, míg virágaiban tart. És rózsát, persze ahol lehet, apróvirágú babarózsát, futó- és bokorrózsát, meg egyenes, hosszú szárú rózsákat, melyek ben a muzulmánok Allah öt titkát, Plinius gyógyírt betegségekre, s a görögöktől napjainkig 6okan titkokat és érzéseket keresnek, — s néha találnak is. De mondjuk mindezt ->sub rosa«, azaz »rózsa alatt« vagyfe titokban. (A középkorban, ha rózsát akasztottak a mennyezetre, az alatta elhangzottakat titokban kellett tartani. Ez a szokás ma már csak néhány régi ház stukkódiszí- tésében, és a szólásban maradt élő.) A rózsa leírhatatlan szépség vagyis a megfej thetetlen titok. Irodalma nagyobb van mint sok hadvezérnek és lúralanélkül, hogy háromrekeszes kodónak a történelemben, s ikerablakkal és esslingerii re- ez így van jól, mivel puszta formákba ültetni: ilyenkor unalmassá és kiszámítottá dőnnyel uniformizálták volna, létezésével már’ örömet válik a kert. Ellentéte a zsú folt, agyon tarkázott ültetési forma, ahol elfárad a szem a színek forgatagában, mígnem kedve támadna az embernek úgy, ahogy van, az egészet besilózni. Hogy ha már nem szép, legalább hasznos legyen ... Bosszantóak a kis családi házak előtt hivalkodó fenyŐG-tujás kastélypark-utánzatok már csak azért is. mert hiányzik a nagy felületű, pázsitzöld távolság, ami a fákat és a cserjéket egymástól elválasztva, a méretarányokat zsük es a formákat kiemelné. En- meg És »észak orchideáit«, vagyis zett az embereknek, amit az az íriszeket, s nemcsak szegő- előzőkről nem mindig' lehetett növénynek, hanem a kert egv elmondani . .. árnyékos sarkában a saját Kinek-kinek alakja, kedve szerint elterjed- »lucA'nuefc van ked ve, — végül is magyarul női véne virága, nem sorolom toszeszelynek hívják... A kar- osú-fehér liliomot, a reneszánsz művészeinek kedveli motívumvirágát és testvérét, a tűzliliomot, mely olyan pompázatosán lángol a nyári kertekben, mint egy fáklya. A fűben levendulaborakat, melyeknek illata is kék s a ré- oldalán fodormentát kakukkfüvet; egy-egy nél csak, a sörösüvegekkel, ágacskájuk teas, nyári hangú- ly«. vább, vége-hossza nem lenne a színek, vonalak, formák ka- valkádjának. És mert a virágok nyelve közismert jelkép- rendszer is, hadd idézzem búcsúzéira a költő Heinét, aki a megközelíthetetlenség virágáról így ír: »Melyik virág hálóz be megint? A szívem melyiké lesz? A fülemülék szava arra int: A liliom. Az a veszé- i . i Bedé Ildikó bennünket ezen az egynapos, színes, gazdag eseményen. — A film műfaja? — Olyan szórakoztató filmet szeretnénk készíteni, amelyik nem nélkülözi a néprajzi hitelességet sem. De nem néprajzi film lesz. Pontosabban úgy jellemezhetem a készülő film műfaját, hogy olyat képzeltünk el, amilyenre Rábai Miklós vezetett rá bennünket: az Állami Népi Együttesel bemutatott Ecseri lakodalmasra gondolok. A film bemutatását így folytatja: — A lakodalmi szokások között külön hely illeti meg a berzenceit: olyan .rituális szertartásokat sikerül bemutatnunk, amilyeneket a nézők zöme nem ismerhet. A menyasszony megérkezik jövendőbelije házához. Kenyeret ad a vőlegénynek, aki körbejárja vele a házat, hogy ne maradjanak sose kenyér nélkül. Búzát is hoz a menyasszony, ne hiányozzon a termés se. De említhetném a kikérés játékosságát is. Bőven lesz újdonság a berzencei filmünkben. És még valamit megemlítek: archív hangszalagról lejátsszuk Jankovics bácsi több szép dudanótáját is. A filmet negyven percesre tervezik. Az első bemutatóját a nyár végén Berzencén tartják. A film rendezője: Farkas István, operatőre: Zádori Ferenc. Hcrr.nyi Barna
