Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-22 / 95. szám
J Lenin, a proletárforradalmár Születésének Í06. évfordulójára S zázihat évvel ezelőtt, áp- | rilis 22-én született V. 1. Lenin, az a férfi, aki Marx és Engels halála után elméleti és gyakorlati téren a legtöbbet tette a proletariátus, az összes elnyomott osztály felszabadításáért. Vezetésével vívta ki az orosz munkásosztály a munkások és parasztok hatalmát, teremtette meg a proletariátus diktatúráját. Lenin születése egybeesett a párizsi kommün bukásával, amely után a nyugat-európai proletariátusnak — egészen a XX. század elejéig — nem voltak igazán jelentős forradalmi megmozdulásai. A harc központja ekkor Európából Oroszországba tevődött át. Lenin ott volt az elsők között, amikor az orosz munkásosztályt önálló forradalmi erőként kezdték szervezni, amikor megalakították Oroszországban az új típusú pártot De ahhoz, hogy az új típusú forradalmi párt létrejöhessen, csapást kellett mérni minden antimarxista, revizionista, opportunista áramlatra, amely akkor nemcsak az oroszországi, hanem a nyugat- európai országok munkás- mozgalmát is átitatta, elárasztotta. Tovább kellett fejleszteni a marxizmust — az új körülményeknek megfelelően, az orosz és a nemzetközi forradalom szükségleteit figyelembe véve. Ezt a feladatot vállalta magára Lenin, s ennek teljesítése az ő történelmi érdeme. Lenin feltárta és kimutatta az imperializmus népellenes jellegét, megmutatta azokat a módokat és eszközöket is, melyekkel a munkásosztály győzedelmeskedhet az imperializmus fölött. Bebizonyította, hogy az imperializmus a kapitalizmus fejlődésének az utolsó fázisa, amely után már elkerülhetetlenül a szocialista forradalom következik. L egfontosabb feltételként ehhez az új típusú forradalmi párt létrehozását, a munkásosztály legjobbjainak e pártba való tömörítését tartotta, mert föl- j ismerte, hogy a nyugati or- | szágok szociáldemokrata párt- | jai már rég hátat fordítottak a forradalomnak, s legalább úgy félnek tőle, mint maga a burzsoázia. Az opportunista irányzatok elméleti leleplezésével Lenin az oroszországi és egyszersmind a nemzetközi opportunizmusra is csapást mért. Hangsúlyozta, hogy a megalkuvás elleni állandó és következetes harc feltétele a szocialista forradalom élőké- j szítésének és végrehajtásá- i nak. Lenin tanítása nemcsak az orosz proletariátus kezébe adott legyőzhetetlen fegyvert, hanem a világ minden országa elnyomott, kizsákmányolt munkásosztályanak is. Napjaink történelme igazolja a leninizmus igazát, életrevalóságát, azt, hogy a világ dolgozói előtt álló társadalmi kérdések megoldásához egyedül ez a tanítás ad megfelelő útmutatást. A lenini tanítások még csak néhány évtizedesek, de ez idő alatt elterjedtek az egész világon: a világ egyharmada gyakorlatban valósítja meg. építi a szocialista társadalmat. Lenin volt az, aki a n. In- ternacionálé árulása és csődje ’Után fölismerte, hogy új, harcos, forradalmi Kommunista Internacionáléra van szükség. Azért, hogy összefogja a nemzetközi proletariátus eleiét, de azért is, hogy a világ különböző nemzeteinek kommunista mozgalmai megerősödjenek, megismerjék, ta- I nuimányozzák és hasznosítsák az első proletárállam tapasz- j talatait. Lenin megingathatat- í lanul hitt és bízott abban, hogy a fejlődés az egész világon elkerülhetetlenül és törvényszerűen a szocializmus teljes győzelméhez fog vezetni. E gyfk' utolsó, az »Inkább kevesebbet, de jobban« című művében így ír erről: »A harc kimenetelét végeredményben az határoz- I za meg, hogy Oroszország, \ India, Kína stb. a világ la- j kosságának óriási többségét alkotják. S az «többi évek folyamán éppen a föld lakosságának ez a többsége sodródik bele rendkívüli gyorsasággal a felszabadulásért folyó harcba úgy, hogy ebben az értelemben a kételynek még csak az árnyéka sem férhet ahhoz, hogy mi lesz a világot átfogó harc végső megoldása. Ebben az értelemben • szocializmus végleges győzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van.« Az orosz munkásosztály győzelmes forradalma után Lenin minden erejével és tudásával dolgozott az új állam, az új élet építésén. Rendkívül nehéz viszonyok között vezette és irányította a harcot a polgárháború, az intervenció idején, s utána a szocialista építést a hatalmas országban. Részletesen kidolgozta a szocialista építés főbb kérdéseit, gyakorlati megvalósításának módját, a fejlődés fő irányát és ütemét. Egyszóval: megmutatta és kijelölte azt az utat, amely a szocializmushoz vezet. A lenini tanítások hatásaként alapvető változások történtek a világon. Pedig mindezek még csak kezdetét jelentik annak az átalakulásnak, amely a világon végbe fog menni. Nemcsak az utóbbi évtizedek, hanem a jövő is \ a leninizmusé, mert egyedül ez a tanítás mutatja az egyetlen járható utat a szabádság- hoz, á kizsákmányolás megszüntetéséhez — minden ország, minden nép számára. A világ dolgozói előtt ma már nem lehet eltitkolni azt, hogy hogyan élnek, hogyan váltak gazdáivá hazájuknak a felszabadult népek. A második világháború után a szocializmus világrendszerré vált; legyőzhetetlen erővé, amely- lyel számolniuk kell a világ imperialistáinak, mindazoknak, akik ellenségei az emberi szabadságnak, a békének és a társadalmi haladásnak. A lenini tanításokkal fel-! vértezett kommunisták a világ minden táján — ott is, ahol még gyengék, üldözik őket ahol még nem vívták ki a munkások hatalmat — derűlátók és bizakodóak. A győzelem biztos tudatában néznek a jövőbe, mert tudják: a történelmi fejlődést akadályozni, lassítani lehet, de megállítani nem. Tudják, hogy el fog jönni az a nap, amikor a le- njni eszmék az ő hazájukban is győzedelmeskedni fognak. Dr. Nagy Lajos, » Oktatási Igazgatóság vezetője Küldött lesz a KISZ-kongresszuson Ácatolók suit a tempó. Kapálni való még nincs, ebben a munkában viszont — ha lenne ennyi — akár harminc ,embert is foglalkoztathatnának. És máir újabb feladat is sürget: a napokban az asszony brigád a gabonatáblákra megy pockot irtani. A lyukakba mérget tesznek, s bíznak abban, hogy az acatoláshoz hasonlóan ott is eredményes lesz a kétkezi növényvédelem. Az acat vagy ászát — az értelmező szótár szerint — a fészkes virágúak családjába tartozó, igen szívós, mélyen gyökerező, a bogáncshoz hasonló tüskés gyomnövény; szántóföldeken, gabonavetésekben gyakori. S amiről már nem beszél a szótár, a tapasztalat viszont kimondatja: nagyon kellemetlen a szúrása, a vetett növénynek pedig egyenesen a pusztulását okozza, ha a közelében kifejlődik — leveleivel »kinyújtózik« — az acat. Mert elszívja tőle a nedvességet, beárnyékolja a zsenge hajtást — egyszóval nagy kárt tehet, ha nem irtják ki idejében. Régen gyakori látvány volt a mezőn, amint a gyerekek és asszonyok — mert nem volt ez nehéz munka —■. »böködővel« jártak a fiatal vetéseket, és pusztították a kalászosokból meg a kapásnövények közül az aca- tot... A vegyszeres növényvédelem sok ember kezéből kivette a kapát. Bitpusztul a gyom anélkül, hogy a régi módon irtanák. Az acat azonban gyakran ellenáll a gyomirtó szereknek is, különösen ha tartósan száraz az idő, amikor a permetezéseket végzik. Ilyenkor ugyanis a szer csak mérsékelten hat még az érzékeny gyomnövényekre is. Evvel magyarázták a minap a ráksi Új Élet Termelőszövetkezet határában »böködő« asszonyok meg a brigádve- aetőjük, Biczó Ferenc az acatolás szükségességét. Kétszáz holdnyi cukorrépatáblán — a vetéssel már több mint egy hete végeztek — »csatár- láncba fejlődve« lépegetett a tizenkét asszony. Volt,, ahol szaporán haladhattak, másutt meg,,'ahol zöld foltokban mutatkozott a gyomnövény, lasÁ munkahely hangulata Jegyzőkönyveket olvasok a Mechanikai Művek marcali gyáregységében. Joggal megsértődött mu-nkásnők mondanak ebben határozott véleményt művezetőjük munka- járó!, beszédstílusáról, hang- hondozásáról. A jegyzőkönyvek előzménye egy munkás- gyűlés volt: az egyik fiatal lány a gyáregység egész közössége előtt szót ként és dolgozótársai nevében szóvá tette azt a beszélgetésmódot, amelyet művezetőjük használ Mert az »jópofáskodásá- ban« odáig ment, hogy nem név szerint különböztette meg beosztottjait, hanem testalkatuk alapján. Ezt a »stílust« határozottan visszautasították a munkások — a munkásgyűllésen is, a jegyzőkönyvekben is. És természetesen nem titkolták a vezetőiről, az emberről kialakult véleményüket sem. Egyiküktől — a jegyzőkönyv felvételekor — megkérdezték: »Milyen embernek tartja a művezetőt?« A válasz egyértelmű volt: »Nem tartom komoly embernek, mert ha kérdezünk tőle valamit, akkor vagy kitérő választ ad. vagy viccel próbálja elütni a kérdést.« Egyenes, őszinte választ a termeléssel kapcsolatos .kérdésekre sem kaptak tőle a beosztottai. A jegyzőkönyv megállapításai súlyosak: a véleményekből kirajzolódik egy ember munkastílusa. S ezt joggal kifogásolják beosztottak és vezetők egyaránt. A fegyelmi felelősségrevonás e jegyzőkönyvek lezárását jelente csupán: az ügy azonban ezzel nem fejeződött és nem is fejeződhet be. A művezető még egy lehetőséget kapott, hogy változtasson magatartásán. felelősséggel nyilatkozzon és döntsön a hatáskörébe tartozó ügyekben. A munkásgyűlésen az egyik felszólaló így fejezte be mondanivalóját: »Őszinte kérdéseinkre őszinte választ várunk.« Ez az igény vonatkozik kis és nagy közösségekre egyaránt. A dolgozók a termelésről, a munkáról a legtöbb információt a művezetőktől kaphatják, hiszen ők a közvetlen irányítók. Szakmai, rátermettségük, vezető készségük alapvetően meghatározza a munka menetét, emberiségük, magatartásuk pedig jelentősen befolyásolja az üzemrész, a műhely hangulatát. Jó szóval, tűre» Ismimel a legnehezebb feladatok megoldásara is mozl gásítamí lehet. Türelmetlenséggel, kapkodással és — irányítóhoz , nem méltó — rossz beszédstílussal pedig a legjobban összekovácsoló- dott közösségben is eluralkodhat a sértődés. S mindennek végsősoron a termelés, a kis és a nagy közösség látja kárát. A liangulatromtó, sértődésre okot adó magatartás senkinek sem jó.. Ezért dicséretre méltó az a következetesség, ahogy a marcali gyáregységben — a felszólalás nyomán — utánajártak ennek, és igazsággal döntöttek. Mindehhez azonban arra is szükség volt, hogy akiket érintett — a munkások — őszintén mondják el véleményüket: azon a fórumon kérjenek választ kérdéseikre, amely illetékes erre. A következetes szálhonké- rés más tanulsággal is szol- gál: azzal, hopf nemcsak a termelést akadályozó műszaki, hanem az emberi gondokkal is számolni kell, s megoldásukra gyorsan kell intézkedni. Ennek hasznát nemcsak a jó munkahelyi légkör mutatja, hanem számokkal mérhető a term elésben is. Dr. K. I. Hivatás és kötelesség Nem marad írott maiasz! 15—20 százalékos termelésnövekedés A foglalkozása: népművelő. Huszonnégy éves. A kaposvári ifjúsági és úttörő művelődési központban dolgozik, s levelezőn végzi a magyarnépművelés szakot. A Fonómunkás Kisszínpad tagja. Rengeteg elfoglaltsága van, és mégsem panaszkodik a huszadik századi ember időzavaráról. Csak csendben megjegyzi: néha azért jó lenne 36 órás napokat tartani. Tóth Anna a IX. KlSZ-kongresz- szuson Somogy egyik küldötte lesz. — Tulajdonképpen mindenre jut időm. Mire hazaérek a munka és egy-egy próba után, már késő esté van, de azért még rengeteget olvasok. És tanulni is kell. Ügy érzem, értelmesen élek. Kissé fellengzősen hangzik, de valahogy így van: majdnem mindent a színpadnak köszönhetek. A »sikerélményeim« többnyire a Fonómunkáshoz kötődnek. — A Kaposvár városi küldöttgyűlésen mindenki nagy figyelemmel hallgatta szenvedélyes szavait az amatőr művészeti mozgalomról. Azt hallottam, »megszállottja« ennek. — Nem mondanám, hogy állandóan füstölgők és égek; az nem az én »műfajom«. De ha ezt megszállottságnak nevezik, hát legyen. Értelmes időtöltésre, hasznos szórakozásra szövetkeztünk. Közös célért. Ha a kongresszuson szót kapnék, ezt mondanám el... — Közös célért: a művelődés, a munkásművelődés szolgálatáért. Mi az, amin elsősorban segíteni kell mi az, amivel elégedetle; ” — Nagyon ideges leszek, ha szemellenzős emberekkel találkozóim. Ezen segíteni kell. Már egészen fiatal koromban is tanítani akartam, s szeretném hozzátenni: nem középiskolás fokon ... Most ez még túlzás. Talán sikerül. —* Az ifjúsági szövetségben is ezen a téren dolgozott? — Igen, tíz éve végzek' kulturális munkát. Nincs különösebb kiemelkedő tettem. Apró eredményeim vannak, de ez csak ott volt érdekes. Nem álszerénységből válaszolt így. Szavaiból, mozdulataiból érződik: számára a hivatás kötelesség. Az alkotás nagyságát talán föl sem méri, s csodálkozik, amikor »dicsekvésre« kérem. — Nem, nem hiszem, hogy érdemes elmondanom kiragadott példákat. Talán valami csalhatatlan igehirdető kellene hozzá. Nyolc éve dolgozom a színpaddal. Nem volt könnyű. De nem hiszem, hogy ehhez különösebben nagy lelkendezés kell. «- Minek örül? És talán furcsa a kérdés: mikor boldog? — Minden napnak örülök, ha lehet, s igyekszem mindenben megtalálni az értelmet. Az apróságokban is. S ha megyek az utcán és épp nem eúnálok semmit, akkor sem vagyok tétlen: »morfondírozok«. Ha úgy tetszik, a társadalom napi gondjairól, fejlődéséről is. Keresem a ‘ tartalmas életet. És — mert így határoztam már régen — ha valamit »megtaláltam«, továbbadom. A kongresszustól is ezt várom. A gazdasági építőmunkáról talán nem szólok, hiszen mindenki tudja, hogy milyen fontos az ifjúkommunistáknak: a nehezebben mér- hetőt is segíteniük kell. Ha a tanácskozás várható hatásait »jósolom«, akkor az is eszembe jut, amit Moszkvában láttam: több száz ember sorakozott a Tretyakov Képtár előtt. Nálunk? Hm... Ez is a mi feladatunk, az ilyen »sorakoztatás«... Csodálkozott, amikor »dicsekvésre« kértem. Tőlem kérdezte, hogy mit mondjon. Az elejtett szavakból, gondolatmozaikokból azonban lassan megismertem: a hétköznapok örömét keresi, saját apró örömeit terjeszti az emberek között. Tanítani akar. Egy-egy ember megfogadja a tanácsokat, egy-egy ember tartalmasabban él — s formálódik a közösség is. Az ádiánd—balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezetben február végén hagyta jóvá a közgyűlés az idei terveket, azóta ezek megvalósításán dolgozik a tagság. A tsz az utóbbi tíz évben jól sáfárkodott az államtól kapott támogatásokkal: jelentős beruházásokat valósított meg, bővítette és korszerűsítette termelőszövetkezeteinek állományát. Egyöntetű a vélemény, hogy rövid időn belül 15—20 százalékkal növekedhet a termelés, ha ezeket az eszközöket alaposan ki' használják. A körülmények szabják meg az idei feladatokat. Ilyen tennivaló például, hogy a sertéstelepen — ahol 60 férőhelyes fiaztató épül — a férőhely kihasználása, érdekében a kocalétszámot a mostaninak mintegy a kétszeresére növeljék és elérjék a 300—320 darabos állományt. A tervben egy ötszázas juhho- dály is szerepéi. Ennek anyaállatokkal való benépesítése annál is inkább fontos, mert a juhászat igencsak eredmé' nyes ágazatnak bizonyul: 30 —40 százalékos tiszta jövedelmet hoz az üzemnek. Takarékosságra való törekvés? A tartalékok 'ésszerű hasznosítása? Ennek is, annak is minősülhet az a terv, amely szerint az istállótrágya és a híg trágya gazdaságos fölhasználásával a műtrágya- vásárlásra fordított —: meglehetősen nagy ■— összegeket kívánják csökkenteni, s a rétek és legelők eddiginél gondosabb ápolásával, illetve felújításával legeltetéssel és kaszálással nagyobb mennyiségű és jobb minőségű szálas- takarmányra akarnak szert tenni. Feladatok, amelyeknek egyike máris a megoldás útján van, másika holnap kerül sorra. A szövetkezeti gazdák közgyűlésén jóváhagyott terv egyrészt nem marad írott malaszt, másrészt nem csupán a nagy összegekkel jelölt termelési célok megoldását irányozza elő, hanem ilyen, látszólag kisebb horderejű részfeladatokat is magába foglal. Ezek teljesítése egyáltalán nem közömbös — ez tűnik ki a November 7. Tsz idei törekvéseiből. Somogyi Néplap k r.
