Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-21 / 94. szám
T VALÓDI LEHETŐSÉGEK T ehet-e szülő többet, mint hogy a lehető legjobb sorsot kívánja a gyerekének ? De megteheti-«, hogy egyedül döntse el, mi az a legjobb, joga van-e hozzá, hogy saját mércéjét tekintse kizárólagosnak? A pályaválasztás előtt álló fiúk, lányok szüleit hallgatva gyakran úgy látszik, mintha ők állnának döntés előtt, nem pedig gyerekeik. Ök mérlegelnek, ők latolgatnak, ők bújják a pályaválasztási tanácsadókat; ők derítik föl, melyik egyetemen, főiskolán hány- szoros a túljelentkezés, hol a legtöbb a bejutási esély. Gondoskodásukat eleve garanciának tekintik arra, hogy ami számukra ta boldogulás előfeltételének látszik, az fiuknak, lányuknak is a boldogság forrása lesz. Rosszat akarnak? Dehogy. Csak a saját fejükkel gondolkoznak ahelyett, hogy a gyerekeket késztetnék gondolkozásra. S így megfosztják a fiatalokat az önálló döntés lehetőségétől és felelősségétől. S ha most el is fogadják a szülők választását, később — esetleges csalódásaiknál — épp ezért tesznek nekik szemrehányást; tőlük kérik számon a saját döntés elszalasztott. jogát. A szülők jó szándékához nem férhet kétség. Erejükön felüli áldozatokra, is hajlandók. Mindent elkövetnek, hogy jó hírű gimnáziumokba kerüljenek a gyerekek, mert így nagyobb a továbbjutás esélye; jobban izgulnak az egyetemi felvételi sikeréért, mint csemetéik. S ha ez a felvétel mégsem következik be, kezdődik az újabb szaladgálás, hogy legalább valami divatos, »-menő szakmára-« leljenek. A gyerekek védőszárnyaik alól figyelik a fejleményeket. Alkalmuk sincs rá, hogy saját szárnyukat próbálgassák. Kimarad a számításból, hogy ez az erőpróba előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. Mert a szülők hiába tesznek meg mindent, hogy kivételes helyzetet biztosítsanak számukra, az életben mégsem a kivételek uralkodnak. Nem lehet mindenkiből mérnök, orvos vagy tudós, és a szakmák rengetegében sem csak a divatos foglalkozásokra van szükség. A középiskolát végzett fiataloknak csak bizonyos hányada kerülhet, egyetemre, ahoey a fölkapott szakmákra fölvehetők száma sem korlátlan. A diploma reményében gimnáziumot szorgalmazó szülőknek most fokozottan gondolniuk kell erre. Eddig sem volt könnyű, kedvük, igényük szerint elhelyezkedni az érettségizetteknek. Igényeik is kevésbé voltak összhangban a lehetőségeikkel, mint például a szakközépiskolát végzetteknek. Az igények és a lehetőségek között azonban még nagyobb lesz a feszültség — ezután. Az íróasztalok számát nem lehet tovább szaporítani. sok van belőlük, gyakran fölöslegesek a mostaniak is. A »létszámstop« kényszerű intézkedés, saját, jól felfogott érdekünkre szorít rá. Ha a gyerekek még nem is fogják föl ennek jelentőségét, meg- fríedkezhetnek-e erről a szülők? A pályaválasztás előtt álló fiataloknak annyi reális lehetőségük van, hogy mindenki megtalá'hatja a testére szabottat. így a kitérőktől, a fölösleges csalódásoktól, a későbbi »pályamódosítás« kényszerétől is meg lehet kímélni őket. Jobban járnak ők is, ha a vélt remények helyett valódi lehetőségeiket ismerik meg. Azt, amit a társadalom is nyújt. Ugyanakkor: társadalmunkban nincsenek zárt kapuk. A műhelyekből ugyanaz az út vezet az egyetemekre, mint a gimnáziumokból. Tehetséggel, szorgalommal eddig is sokan megtalálták, végigjárták. Saját erejükből szereztek diplomát., maguk küzdöttek meg választott hivatásukért. Az utánuk következőik helyzete sok tekintetben köny- nyebb lesz. Törvény lett, hory ettől az évtől a szakmunkás- bizonyítvány mellé középiskolai végzettséget séerző fiatal munkások nappali tagozaton végezhetik el az egyetemet, megkapják átlagkeresetüket is, ha megfelelnek a feltételeknek. Rajtuk áll, hogy nekivágnak-e. A z otthoni szóra hallgató gyerekekből egyszer óhatatlanul nyitott szemű felnőttek lesznek. Felnőttként kell szembenézni velük, megfelelni a kérdésre: Megtettünk-e mindent, hogy helyükre találjanak az életben? — Választ várnak a szülőktől, de azoktól is, akik a másik végletbe estek és nem szorították rá időben gyerekeiket a tanulásra. Mind a két esetben könnyen kevésnek bizonyulhat a jószándékra hivatkozás. V. E. Szerdahelyiül Vásárhelyig A parasztok fenséges emberek !, S-rs».. 'ft ...V . • m. Helyzetelemzés Ötéves léptek Nagyatád közművelődésében A közművelődés helyzetéről és ötéves fejlesztésének feladatairól tanácskoztak tegnap a városi tanácson. A művelődésügyi osztály ezt azoknak az üzemeknek, művelődési intézményeknek a bevonásával tartotta, amelyek saját portájukon már elkészítették a számvetést és elképzeléseiket is papírra vetették — meghallgatva sokak akaratát. Dezső Lászlúné osztályvezető elmondta: a közművelődés helyzetét értékelő és a fejlesztési feladatokat megszabó közös munka már tavaly októberben megkezdődött Megbeszélték a tervezési irányelveket és felmérésekkel segítették elő, hogy az új tervekben megalapozott elképzelések kapjanak helyet. Ehhez sok segítséget nyújtott a városi párt- bizottság is. A város az elmúlt öt évben iparilag megerősödött, a lakosság száma is j ócskán emelkedett. De itt is sok — mintegy T 300—1400 — az ingázóik száma. A munkások művelődését, tanulását eddig is szem előtt tartották: ennek eredménye, hogy Nagyatádon nőtt a szakmunkások, csökkent a nyolc általánost nem végzettek száma. Pár éve még nem beszélhettünk Nagyatádon képző- művészeti—zenei életről, a színházi élmények is az utóbbi időben váltak maradandóbbakká. A nagyatádi művelődési háziban rendezett kiállítások a megyei ' képző- művészeti életiben számon tartott eseménynek számítanak. Egyéves a faszobrásztelep. A zeneiskola működése óta Nagyatádon is egyre többen járnák hangversenyre. Fejlődött a város könyvtárhálózata is; tavaly 66 006 kötetet kölcsönöztek az olvasók. Bod- vicám megújult a fiókkönyvtár, Henézben olvasnak a legtöbbet, s tavaly óta működik a szülőotthon könyvtára. A helyzetelemzés azt is feltárta, hogy nem kielégítő .a városban az iameretterjesz1 tő munka. A művelődésügyi osztály önkritikusan nézett szembe azzal, hogy a lemaradásban nekik is részük van. Nőtt az intézményekben, az üzemekben működő szakkörök száma, de fejletlen - még az öntevékenység, az amatőr- mazgalom. A város újabb öt éve fejlődéssel kell járjon a közművelődés terén is. Azonnali feladatot jelent a TIT-munka fejlesztése. Szükséges a könyvtári rendezvények számának és színvonalának az emelése, ezt elősegítik azzal is, hogy bővítik az intézményt. Üjabb szakköri helyiségek állnak már ősztől a nagyatádiak rendelkezésére a művelődési központban is. Az év végiéig készíti el a városi tanács a, kastély közművelődési hasznosításának tervét. Itt szándékoznak berendezni a nagyatádi állandó néprajzi kiállítást, s mellette alkotó- házként fog szolgálni ez az épület. Fontos feladatot idézünk szó szerint: »Az oktatási intézmények bővítsék azokat a foglalkozási formákat, melyek a tanulókat a közművelődési intézmények látogatására ösztönzik.« Mellé kívánkozó gondolat a tervből: az oktatási intézmények adjanak helyet közművelődési rendezvényeknek is. A város üzemei csupán egyről feledkeztek meg a közművelődési igények beadásánál: hogy mennyivel kívánnak hozzájárulni a dolgozók művelődéséhez. A művelődésügyi osztály fölmérése szerint százezer forint áll az üzemek rendelkezésére, melyből amatőr művészeti csoportokat működtethetnek. A munkásművelődésben nélkülözhetetlenek a lelkes és jól képzett üzemi népművelők. A konzervgyár jár elöl példával. A többi -ipari üzem közöseit, kettő-kettő összefogva, biztosíthatná a tartalmasabb művelődés személyi feltételét. A tanácsülés pénteken tárgyalja meg a város következő öt évének közművelődési tervét. S öt évet lépve. előre: a tervidőszak- végén majd a tízéves város bizonyára korához és rangjához méltó mű^ velődiési életről ad számot. Horányi Barna Huszonöt éve, hogy tehetségkutat» útján Hincz Gyula festőművész fölfedezett égy fiatal somogyi szobafestőinast, aki a kaposvári képzőművészeti szabadiskola foglalkozásait látogatta. Amikor Németh József a főiskola hallgatója lett, xijár múltja volt: a kaposvári Hősök templomának díszítő munkáit végezte, s mestere tudta nélkül — titokban — az oltár mögé odafestett egy _________ f ejet... Hosszú volt az út Kapos- szeirdahelytől Hódmezővásárhelyig. Ezernyi szállal kötődött a múlthoz. Fogva tartotta, amit maga mögött hagyott: a nagycsalád, a paraszti világ, amely fölnevelte. Meghatározta érzésvilágát, gondolkodását, kötődését és művészetét. A főiskola elvégzése után átmenetileg Budapest, majd a Tisza-parti Firenze — Hódmezővásárhely — lett az otthona. És elkezdődött művészetében valami új, amely részben a vásárhelyi hagyományokból. másrészt ősi, sokszáz éves művészetből táplálkozik. Legszívesebben, leggyakrabban freskót vagy freskó hatású táblaképeket fest. Nagy képfelületeit egyszerű emberekkel, hozzá nagyon közelálló parasztokkal népesíti be. Bánszky Pál azt írja róla könyvében: Diplotmajmunkája freskó volt. Ezzel — la szobafestő szakmán mint profán előzményen túljutva — végképp eljegyezte magát a fallal. öreg, subás parasztjai, kún- arcú, fiatal lányai, parasztmadonnái Párizs, Bécs, London, Belgrád, Prága. Varsó kiállí- tótermeinek falairól tekintettek a látogatóra. A művész járt tanulmányúton Indiában — ennek emlékét idézi a Hindu lány című alkotása —, kiállított Norvégiában, s többször járt a Szovjetunióban. Most kapott harmadszor Mun- kácsy-díjat. . ‘Sv Kezdeti próbálkozásait kivéve témája azóta is az egyszerű ember, a paraszti világ. Vannak, akik túlhaladottnak érzik ezt a témát. Egyszer egy televíziós vetélkedő alkalmával hívták meg á művészt. Arról beszélt, hogy az a világ, amelyből táplálkozik, elkötelezettséget jelent számára. Ö nem tud mást, másként festeni. Erről a világról még rengeteg mondanivalója van, neki és másoknak is. A riporter nem értette. A nézők igen. Cso&ri Sándor költő azt írta Németh Józsefről, hogy a hűség, a megőrzés festője. A művész egyszer azt mondta: »A parasztokat a történelem folyamán sokféleképpen ábrázolták, többek között nyomorúságosnak. Én a parasztot fenséges emberként kívánom ábrázolni.« Ilyen fenséges embereket festett egyik legújabb táblaképére is, amely néhány napja a szennai házasságkötő termet díszíti. Díszíti? Nem, funkciója van. Mint ahogy ihletűjüknek, az orosz ikonoknak is meghatározó sáerepük volt az emberek környezetében. Németh József sokat foglalkozott a szovjetunióbeli útjai során az ikonnal. Művészetében fölhasználta azokat a jegyeket, amelvaket ez a nagyon egyszerű, nagyon nemes kifejezésmód és stílus takar. A Szennába került képet is ilyen hatások alatt festette. — Nálunk nem nagyon festenek ikont vagy ikonhatású képét — mondta a művész. — Engem sem a mű fogott meg ezeknek láttán, hanem az az egyszerű, letisztult emberség, amely belőlük árad. Az orosz ikon parasztja rokonságban van a kúnságival. A szennai kép nagyon kedves nekem. Igazán akkor kezdett el érdekelni a térría, amikor ezt a házasságkötő termet megláttam. Ez olyan szép, olyan egyszerű, mipden csinált hivalkodástól mentes, hogy úgy éreztem: a képemnek kell alkalmazkodni hozzá. Örülök, hogy ide került. A kép két részből áll. Egyik oldalán idős emberek, öreg, nagy kezű. nagy lábú paraszt- ember. keresztbe vetett búzavetőabrosszal. Mellette öregasszony kenyérrel. A másik oldalon fiatal pár, fiatal lány virággal. A nők feje körül glória emeli ki arcuk tisztaságát, egyszerűségét. Nyugalom, béke árad ezekből az egy kicsit stilizált, mégis hús-vér emberekből. A parasztok fenségessége. Simon Márta GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS nzzz ________________ Azon a márciusi napon, 1676-ban Magyarországra nézve komorabb már nem is lehetett a történelem. Azok, I akik szívükön viselték a haza sorsát, még nem tudhatták, hogy reményük ott ring Borsi kétcímeres bölcsőjében. Az anya oltalmában Még öthónapos sem volt leges gyám' az anya marad, II. Rákóczi Ferenc, amikor apja meghalt ismeretlen betegségben. Épp a családdal szembeni bizalmatlanság miatt a Wessalényi-féle szervezkedés egyik fő részvevője magát a császárt, I. Lipótot kérte végrendeletében, hogy míg a főgyám jogait magának tartja meg a császár. Az anya voltaképpen fia életéért harcolt, mert nem kétséges, igen sokan kívánták í kisded halálát. Szinte semmiség volt elköyetni abban az időben akár a legsötétebb legyen gyermekei gyámja. Ez bűnöket. Ha valamiképp ela folyamodás leghatékonyabb az ellenségek mindenre kap ható gazsága ellen. A császár kegyesnek mutatkozott, jóindulata jeléül oltalmába fogadta a Rákóczi-árvákat, természetesen nem minden politikai számítás nélkül. Zrínyi Ilona ellenezte férje kívánságát. Ö az ősi magyar jogra hivatkozva magának követelte a ’ gyám felelősségét. Gyermekeit semmi áron ki nem engedte anyai oltalmából. Hosszas, idegtépő kinek hinni alkudozások után engedett az Szigorúan udvar. Bécs úgy egyezett meg Zrínyi Ilonával, hogy a tényígérkezett a teszik láb alól a Rákóczi-ház védelemnek egyetlen fiú örökösét, magva szakad a családnak, és törvény szerint a kincstárra száll a vagyon háromnegyed része. Jellemző a veszély komolyságára, hogy a magyar ügy pártolói, akik nyilvánosan a császár hűségén működtek, de titkon féltették az ország sorsát, figyelmeztették Zrínyi Ilonát, hogy senki idegent ne engedjen fia közelébe, jól válogassák meg, kit fogadnak bizalmukba, »ment most nincs lenne olyannak látni ezt a kort, mintha egyik oldalon álltak volna a sátáni császáriak, a másikor pedig a szegény, üldözött magyarok. Hiszen úgy igaz, a magyarok valóban szegények és üldözöttek voltak, de igen gyakran saját sorsukat súlyosbították meghasonlásukkal. Nem először, nem is utoljára fordult elő, amikor magyar a magyart mészárolta. Rákóczi gyermekévei abban különböztek többek között történelmünk más tragikus eszrtendőitől, hogy ez időben jutottunk legközelebb a végső nemzeti pusztuláshoz. Elsősorban Európa általános hatalmi földrengései miatt, de nagyrészt a belviszályok következtében. Nem véletlen, hogy közvéleményünk tudatában ez az egyik leghomályosabb korszak. Ezen a helyen nem vállalkozhatunk az ösz- szefüggések akár vázlatos áttekintésére sem. de Rákóczi életének, jelentőségének megértéséhez feltétlenül szükséges utalni néhány korabeli mozzanatra. Az egymást követő válságos időszakok egyik legsúlyo- sabbíka esik a Wesselényi-fé- le szövetkezés és Buda visz- szafoglalása, tehát 1670 és 1686 közé. A kuruc-labanc háborúskodás bár kezdeti, de heves, elkeseredett és kaotikus világa ez. Tovább ritkítja saját sorait a három részre szakított ország maradék magyarsága, a jobbágyok éppúgy, mint a nemesek és főnemesek. Politikai szempontból az okozza a legnagyobb zavart, hogy nehéz elosztrákra. Mindkettő megcsalta őket, így azok pártja sem csekély, akik az önerőbe szeretnék vetni bizodalmukat. A hódoltság másfél évszázada teljesen különbözővé tette egyrészt a Dunántúl és Felső- Magyarország, másrészt Erdély jellegét. Az amúgy is súlyos fölös számú ellentétet még tragikusáéba tette a felekezeti gyűlölködés, a reformáció-ellenreformáció szenvedélyei. Csak természetes, hogy Bécs tudatos hódító politikája messzemenő hasznot iparkodott húzni ebből a zű~za- varból. Ekkor keletkezett a kuruc mondás: »Két pogány közt egy hazáért«. És ekkor vált a latin szállóige az »Oszd meg és uralkodj«, a dinasztia fennállásáig gyakorolt dívida et impera politikai alan-lvé. Ebből a szinte már fokoz- hatatlan' káoszból bontakozik ki Thököly mozgalma. Míg a kis Rákóczit három nevelő is őrá, hol Nagysároson, hol Regécen, hol Munkácson, hol meg Sárospatakon, addig. a környező táj erdőr engetegei - ben bujdosnak azok az üldözöttek, akiket a Wesselényi- mozgalom miatt kerestek halálra. Meg azok a volt végvári katonák, akiket egyszerűen szélnek eresztettek a császáriak, mivel céljaikkal nem fért össze a haza érdekéért küzdő magyar fegyveresek tartása. (Folytatjuk) országunkban«. tartózkodva dönteni, melyik nagyhatalom mindenfajta nemzeti elfő- ra bízzák magjukat: a hányát- guitságtól, hiba és gyengeség ló törökre, avagy az erősödj
