Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

GYERMEKEKNEK A CSALAFINTA POK A pók nagy türelemmel és hozzáértéssel fonta hálóját. Pi­tyu tágranyílt szemmel figyel­te a csodálatos fürgeséget és a nagyon pontos munkát. Mikor elkészült a háló, a pók elbújt egy félreeső zugba, mintha ott se lett volna. Pi­tyut is érdekelte a dolog és feszülten várta, mikor röppen a hálóba valamilyen bogár. De sokáig mozdulatlan maradt a háló, nem repült bogár még feléje sem. Csak a háló csil­logott, mintha nylonszálból lenne, olyan fényes volt. Egyszer csak egy katicabo­gár piros szárnya szelte a le­vegőt és egyenesen a háló kö­zepébe akadt. Abban a pilla­natban a pók már rohant is íeléje. Pityu se volt rest, gyorsan a fához ugrott, amelynek két ága között feszült a háló, és még mielőtt a nagy hasú pók rávetétte volna magát a kis bogárra, sikerült kiszabadíta­nia. Igaz, hogy szétszakadt a háló, de a hasznos katicabo­gár mégis csak elrepülhetett. Pityu édesapja mindezt az ablakból látta. Mosolygott és helyeslőén bólintott. Pityu hozzászaladt és megkérdezte: — Honnan tudta meg a pók, hogy zsákmány került a hálóba, mikor ott se volt? Édesapja elmagyarázta, hogy amikor a pók megszövi a hálót, egy figyelmeztető fo­nalat erősít a háló és maga közé, ez jelzi, hogy zsákmány került bele. A póknak olyan ez a figyelmeztető fonál, mint nekünik az ajtóra szerelt csen- •gő. I — Ez nagyon érdekes! — •csillogott Pityu szeme. — Ha látni is akarod, ak- ! kor menj a közelébe, mert | most mindjárt hozzáfog az el- ! szakadt háló kijavításához. I Megfigyelheted, miként köti i magához a figyelmeztető fo- I nailat. Pityu máris a fa alá sietett | és el nem mozdult onnan, 1 amíg meg nem látta a csala- i tinta pók élelemszerzó torté- I lyát. Láthatta, hogy minden j úgy volt, ahogy édesapja mondta. Aztán a pók ismét el- | bújt egy félreeső zugba. Bár- | ki meglesheti, csak egy kis tü- L xolem kell hozzá, semmi egyéb. L. E. Az összetört tojások Hat-hétévesek lehettünk. Nagy komolyan készülődtünk a húsvétra, fölényesén moso­lyogtunk a kisebbeken ésösz- sziesúgtunk a hátuk mögött: ők még nem tudják, hogy ki a nyuszi... összegyűjtögetett forintjainkon tojást vettünk, meg festéket, és amikor a szüléink elmentek otthonról, buzgón nekiálltunk a főzés­nek. A szakkörben megtanult viaszos módszerrel írtuk a to­jásokat, és nagyon ügyetlenek voltunk. Azért sikerültek a művek. Közben sivalkodó öcsénket is távol kellett tartanunk a bo­szorkánykonyhától. »mert ő még nem tudja". És még ben­nünk sem bujkált a felvilágo­sítás vágya. Szárítgattuk, fé- nyesítgettük a kész hímesto- jásokat. közben izgatottan tár­gyaltuk, melyik kié legyen. A csúnyábbakat Ödön bá­csinak szántuk, mert mindig fájós barackokat nyomott a kobakunkra. A közepes lesz a Margó nénié, mert őt azért szeretjük, de a legszebbek a családban maradnak. Apu is kap belőlük. Anyuinak egy különlegesen nagy és igen szé­pen sikerült türkizkék tojást szántunk. Gyík vagy kígyó? Gyerekek játszadoztak az erdőszélen. Ka­ti hirtelen fel­kiáltott: — Nézzétek, ki-gyó! A többiek odaszaladtak és óvatosan kö­rülállták a kis­lányt, aki a ta­valyi száraz avarra muta­tott: — Ide bújt oe — mondta kedves, selypí­tő hangján. A gyerekek közelebb jöt­tek, de egyikük sem mert oda­nyúlni, ahol a kislány a kí­gyót jelezte. Végre Laci bá­torságot vett és vékony faággal óvatosan meg­piszkálta a sár­ga leveleket. Először semmi sem történt, de amikor má­sodszor is odanyúlt a bottal, egy barnás színű, valóban kí­gyó formájú állat csúszott ki onnét és igyekezett tova. A gyerekek rémülten hátráltak és Jóska egy sebtiben felraga­dott jókora husánggal máris agyon akarta ütni. — Ne bántsd! — hallatszott a hátuk mögül Jancsi bácsi szava. — Tudjátok milyen állat ez? — kérdezte Jancsi bácsi, a vadász. — Nem — vallotta be Laci őszintén — A többiek kígyónak nézték, de én azt hiszem, még sem az. — Igazad van fiam — mond­ta János bácsi. — Nem kígyó ez, hanem lábatlan gyík. Lába­it nem látni, csak belül, a bőre alatt vannak meg csökevényes formában. Ezért gondolják sokan kígyónak. Hasznos, vé­dett állat, rengeteg csupasz csigát, hernyót, gilisztát el­pusztít. A gyerekek most már sokkal barátságosabban néztek zsák­mányukra. — Mit csináljunk vele? — kérdezte Laci. — Tegyük visz- sza oda, ahol találtuk? — Az lesz a legjobb — vála­szolta János bácsi és a kezé­ben tartott rövid nyelű fejszét a kerítéshez támasztotta. — Eresszétek szabadon és máskor ne tévesszétek össze a siklóval. Egyébként a siklók is védettek — fűzte hozzá — azokat sem szabad bántani. — Nem bántjuk egyiket sem — mondta Jóska komolyan, mert elértette a célzást. És hogy szavainak nagyobb nyo­matókot adjon, botot a fara­káshoz repítette. (Sch—E) Éppen a végére értünk a munkánknak, amikor gyanús kulcszörgöst hallottunk. Vala­ki matatott a zárban. Anyánk érkezett, a vártnál előbb. Föl­fogott ingünkben menekítettük a tojásokat, gyorsan beszalad­tunk a szobába, és amíg anya kipakolta a bevásárolt hol­mit, rejtekhelyét kerestünk. Vészesen közeledtek a léptek a folyosón. Fogtam az ötnyi to­jást. beletettem a szekrénybe és ráborítottam apám kalap­ját. A többiek megkönnyeb­bülve sóhajtottak, majd ha tiszta lesz a levegő, biztos helyre visszük a kincset. Anyánk bejött. Nem tudta mi van velünk, de látta, hogy nagyon izgatott a banda. Tett­vett a szobában. Amikor a szekrényhez ment, hevesen dobogott a szívünk. — Miért van itt ez a ka­lap? — kérdezte és már rakta is a helyére a nagykarimájú fejfedőt. A tojások meg potty- potty, ahogy húzta kifelé a kalapot, leestek. Ripityára tört mindegyik. Keservesen miá- koltunk valamennyien. És könnyeink között «aergesen kiabáltunk anyánkra: — Odalett az a sok tojás! Milyen szépek voltak, most nem tudunk ajándékot adni. Pedig sok pénzbe került! Anyánk maga is majdnem elpityeredett bánatunkon, az­után kedvesen mosolyogva magyarázta: — Most már nincs mit ten­ni. De azt tudjátok meg, hogy nem is annyira az ajándék a fontos, hanem a szándék. így került^ azon a hús vétón mi nálunk a hagyományosan elkészített fészekbe egy cso­mó öesze-vissaa tört, szétmál- lott himes tojás. L. P. Demény Ottó Kati kertje Kilenc lépés hosszú, három lépés széles. Ez az ágyás Katié — baba-veteményes. Mi van benne? Borsó, zeller, retek, répa. Fodrosfejű saláta, lilaarcú cékla. Reggel a nap felkel s lenéz az ágyasra: Milyen kertész öntözi? Pöttyös a ruhája? Ej de ügyes kislány! Nem rest a dologra. Vígan nevet rá a nap, körülaranyozza. DUDOLO Hipp-hopp, kerítés vödör vízbemerítés, vízen papírsorhajó, szivárványfény, olvadó. Priccs-praccs, libatoll, kóbor kutya szimatol. Mócsing... kolbász... szalámi.. — De szép volna találni! Zimm-zumm, repülő! Milyen lesz ma az idő? Eláll, fúj. fagy. süt, esik... Majd kiderül festelig. Simon Emil Párna-játék ]\em illők mellette! Semmi baj nem volt velem az osztályban, amíg Rozi oda nem került. — Ülj Balázs mellé. Rozi­ka — mondta Ili néni —, úgyis egy házban laktok. — De tanár néni! — pró­báltam tiltakozni, mire úgy rám nézett, hogy elakadt a szavam. Azt hittem, elsírom magam dühömben. Rozi a táskáját bedugta a padba és annyira messze hú­zódott tőlem, hogy szinte ki­esett. — No ezt könnyen kiutá­lom — gondoltam elégedet­ten —. majd maga fogja kér­ni, hogy elülhessen. Egész óra alatt rám se né­zett. csak ült, mint akit oda­ragasztottak. Lassan megnyu­godtam: 2—3 kitolás, meg­ijesztés után bemajréziik és önként elhagy. Nyilván a leg­jobb ruháját vette fel. mert tiszta volt, kopottnak sem lát­szott. Amikor már kétszer sike­rült megbőgetnem, elhatároz­tam, hogy betetézem az akciót. Homyáknak volt egy pattanós békája, szünetben belecsem­pésztem drága szomszédom oroszkönyvébe. — No, fordítsuk az olvas­mányt — mondta Zoltán bá­csi, és ekkor a békám pattant, Egy nagy sikoltás, Rozi kiug­rott a pádból és kitört a rö­högés. — Hát ez meg mi volt? — csattant fel Zoli bácsi. Rozi előbb rám nézett, az­tán dadogva mondta: — A bátyám, ő tette a köny­vembe. Ne tessék haragudni, majd megmondom neki, hogy csak otthon ijes?tegessen . .. Erre még nagyobb röhögés lett. Én meg dühöngtem, mert úgy éreztem a hazugságból, hogy kettőnk dolgát nem akar­ja kiteregetni '— vagyis szem­beszáll velem! Már újabb kiszúráson tör­tem a fejem, amikor észre­vettem. hogy valamit matat a pad alatt. Félig elfordult, hogy ne lássam, de odahajoltam! ... Én majdnem rosszul lettem! Jó kétcentis vágás tátongott a térdén . . . »Amikor kiugrott a pádból, az a kilógó csavar, hasította fel« — villant át az agya­mon. Összenyomta a sebet és egy zsebkendővel itatta róla a vért. Engem apa már rég kocsival repített volna a sebé­szetre. ő meg csak rákötötte a zsebkendőt és már a könyvet nézte. Nem tudtam levenni a szememet a kötésről. A seb fe­lett megjelent egy élénk vö­rös folt: átvérzett! És ő csak olvas, le se néz a térdére! — El fogsz vérezni ... — súgtam oda neki, és éreztem, hogy minden porcikam remeg. — Á, te buta. mindjárt be­szárad — mondta kedvesen — én voltam az ügyetlen. Addig egy normális szót se váltottam vele. Igaz, azóta se beszélünk. A seb már lassan leesik a térdéről, és arra is rá­jöttem. hogy amikor lehajtja a fejét, nem feketébb a nyaka, tiszta, sima, barna a bőre. Egyszer belibbent mellém a padba és ragyogó szemmel új­ságolta: »Tegnap olyan gyö­nyörű bútort vettünk! . . Az­tán elkomorodott. elhúzódott tőlem. A táskában kezdett matatni. Én azóta nem toltam ki ve­le egyszer sem. Az is bánt, hogy nem beszélgetünk, de én csak nem kezdhetem a befeh­lest! — Hallom, hogy nem jöttöfe ki egymással — mondta teg­nap váratlanul íli néni —, most akarsz Rozika mellett ül­ni vagy nem? — kérdezte. A lányok jelentőségteljesen kun. cogni kezdtek. — Nem akarok mellette ül­ni! — mondtam dühösen, de már éreztem is a torkomban egy gombócot, amit azóta sem tudok lenyelni. Valamit vala­hol nagyon elrontottam. Pedig talán nem is vagyok szerelmes Rozikába. G. A. A varázsló Magas, izmos termetű, csillagos-kék mo­solygós szemű Édesapámat mindenki becsül­te a faluban. Kovács volt, aki tűzzel, vassal dolgozott. Gyermekkoromban óriásnak láttam. De hogy a műhelyében csodára képes, azt csak akkor tudtam meg, amikor egyik este leült az ágyam szélére és mesélni kezdett: — Tudod kislányom, ifjabb koromban na­gyon szerettem a hegyekben csavarogni. Ott akadtam rá egyszer egy különös formájú vas­darabra is, amelyet először ide-oda forgattam a kezemben. Majd csak szinte megszokásból mintegy önmagámtól kérdeztem: — Hát ez vajon mit keres itt? — Csak ak­kor lepődtem meg igazán, amikor a kis vas­darab megszólalt és elmondta történetét: — Nem is olyan régen csillag voltam. S úgy éreztem, nagyon unom már az égi me­zőt, új hazát kellene választanom. Augusztus vége felé kora délután Holdanyó igy szólt: — Ébresztő csillagok! Közeledik az idő. amikor korábban kell felkelni, jó lesz ehhez jókor hozzászokni! — Na, nekem már csak ez hiányzik — mér- geskedtem. Mikor most is olyan álmos vagyok, alig pislákolok. El kell szöknöm innen. El­bújtam egy sötét felhővárban. Ott még szu­nyókáltam egy kicsit, aztán usgyi, futni kezd­tem lefelé az égről. Egy idejig ment is a do­log, de aztán pokoli melegség öntött el és olyan vörös lettem, mint a láng. Még a gyé- mántos fényem is elvesztettem. — Jaj, jaj! — kiáltottam — kétségbeeset­ten. — Mi lesz velem! Visszamentem volna én már szíves-örömest, de a Föld húzott magához. Szerencsére erős vagyok, annak köszönhetem, hogy kibírtam az égést, mely után lassan hűl­ni kezdtem, és csillagból egyszerű vasdarabbá változtam. — Mivé lettem? Hová kerültem? — kese­regtem, amikor Földet értem. Hát itt ilyen sziklás hegyek vannak? S akkor felnéztem az égre. Ott tündököltek békésen a testvéreim, Holdanyó körül, aki éppen számlálta őket. — Mi lesz, ha rájön, hogy elvesztem? Milyen jó lenne visszajutni még egyetlen-egyszer az ég­re, ahol születtem. De hiába, szállni nem tu­dok. Már látom, itt kell elpusztulnom a ma­gányos kövek között, ha nem jön közbe va­lami csoda — gondoltam kétségbeesve. — Csoda, csoda — szólt közbe az Édesapám. Az csak a mesében van. De mert látom, őszintén vágyódsz vissza testvéreidhez, segí­tek rajtad. Ha néhány próbát kiállsz, és ha nagyon akarod, akkor én visszajuttatlak. Siettem vele vissza a műhelyembe — foly­tatta Édesapám. — Ahol minden kéznél volt, ami a varázslathoz szükséges. Csakhogy a csillagnak ott megint át kellett tüzesednie az üllőn, eltűrni a kalapács ütéseit. De elviselte. Míg végre eljött a nagy pillanat és vörös csil­lagok pattantak ki belőle és a nyitott ablakon át szálltak fölfelé az égre. — Aztán mitől változott az át, igazi csillag­gá? *— kérdeztem kíváncsian. — Biztosan a boldogságtól — válaszolta Édesapám. De hálás is volt érte, hogy segítet­tem. mert azóta is az én csillagom maradt. Mindig rám tekint, ha elindulok este, hűsé­gesen kísér utamon. — Itt a vége. aludj véle — ezzel fejezte be Apám a történetet, pedig még de sokáig el­hallgattam volna. Azt azonban már én mondom el, mindig sej­tettem. Édesapámnak kulcsa van a Meseor­szághoz, onnan szedegeti össze a szép mesé­ket. mintha virágot gyűjtene. De hogy való­ságos varázsló, akkor tudtam meg, s ettől a pillanattól csodálattal néztem fel rá. Molnár Andrea Szirmay Endre Szálfamondóka Hőce-hóca. kabóca, derekamból kis lóca, kerek asztal, kicsi szék, eresz alá illenék, — tenyerembe marokra balta nyele befogva, s ha fokával odavág, csudálkozik a világ. Tilkn-tolom, talárom, ágamat se találom, mind lehullt a levelem, csak virágom nevelem, — leszek bölcső, koporsó, öreg rokkán kis orsó, míg derekam megtelik, pöröghetek esteiig. Közmondás Ha a szótagokat helyes sor rendbe rakjuk egymás melh egy ismert közmondást kapun! eredményül. Hogyan szól ez , közmondás? (A helyes megfej test a 10. oldalon tálaljától meg.)

Next

/
Thumbnails
Contents