Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
GYERMEKEKNEK A CSALAFINTA POK A pók nagy türelemmel és hozzáértéssel fonta hálóját. Pityu tágranyílt szemmel figyelte a csodálatos fürgeséget és a nagyon pontos munkát. Mikor elkészült a háló, a pók elbújt egy félreeső zugba, mintha ott se lett volna. Pityut is érdekelte a dolog és feszülten várta, mikor röppen a hálóba valamilyen bogár. De sokáig mozdulatlan maradt a háló, nem repült bogár még feléje sem. Csak a háló csillogott, mintha nylonszálból lenne, olyan fényes volt. Egyszer csak egy katicabogár piros szárnya szelte a levegőt és egyenesen a háló közepébe akadt. Abban a pillanatban a pók már rohant is íeléje. Pityu se volt rest, gyorsan a fához ugrott, amelynek két ága között feszült a háló, és még mielőtt a nagy hasú pók rávetétte volna magát a kis bogárra, sikerült kiszabadítania. Igaz, hogy szétszakadt a háló, de a hasznos katicabogár mégis csak elrepülhetett. Pityu édesapja mindezt az ablakból látta. Mosolygott és helyeslőén bólintott. Pityu hozzászaladt és megkérdezte: — Honnan tudta meg a pók, hogy zsákmány került a hálóba, mikor ott se volt? Édesapja elmagyarázta, hogy amikor a pók megszövi a hálót, egy figyelmeztető fonalat erősít a háló és maga közé, ez jelzi, hogy zsákmány került bele. A póknak olyan ez a figyelmeztető fonál, mint nekünik az ajtóra szerelt csen- •gő. I — Ez nagyon érdekes! — •csillogott Pityu szeme. — Ha látni is akarod, ak- ! kor menj a közelébe, mert | most mindjárt hozzáfog az el- ! szakadt háló kijavításához. I Megfigyelheted, miként köti i magához a figyelmeztető fo- I nailat. Pityu máris a fa alá sietett | és el nem mozdult onnan, 1 amíg meg nem látta a csala- i tinta pók élelemszerzó torté- I lyát. Láthatta, hogy minden j úgy volt, ahogy édesapja mondta. Aztán a pók ismét el- | bújt egy félreeső zugba. Bár- | ki meglesheti, csak egy kis tü- L xolem kell hozzá, semmi egyéb. L. E. Az összetört tojások Hat-hétévesek lehettünk. Nagy komolyan készülődtünk a húsvétra, fölényesén mosolyogtunk a kisebbeken ésösz- sziesúgtunk a hátuk mögött: ők még nem tudják, hogy ki a nyuszi... összegyűjtögetett forintjainkon tojást vettünk, meg festéket, és amikor a szüléink elmentek otthonról, buzgón nekiálltunk a főzésnek. A szakkörben megtanult viaszos módszerrel írtuk a tojásokat, és nagyon ügyetlenek voltunk. Azért sikerültek a művek. Közben sivalkodó öcsénket is távol kellett tartanunk a boszorkánykonyhától. »mert ő még nem tudja". És még bennünk sem bujkált a felvilágosítás vágya. Szárítgattuk, fé- nyesítgettük a kész hímesto- jásokat. közben izgatottan tárgyaltuk, melyik kié legyen. A csúnyábbakat Ödön bácsinak szántuk, mert mindig fájós barackokat nyomott a kobakunkra. A közepes lesz a Margó nénié, mert őt azért szeretjük, de a legszebbek a családban maradnak. Apu is kap belőlük. Anyuinak egy különlegesen nagy és igen szépen sikerült türkizkék tojást szántunk. Gyík vagy kígyó? Gyerekek játszadoztak az erdőszélen. Kati hirtelen felkiáltott: — Nézzétek, ki-gyó! A többiek odaszaladtak és óvatosan körülállták a kislányt, aki a tavalyi száraz avarra mutatott: — Ide bújt oe — mondta kedves, selypítő hangján. A gyerekek közelebb jöttek, de egyikük sem mert odanyúlni, ahol a kislány a kígyót jelezte. Végre Laci bátorságot vett és vékony faággal óvatosan megpiszkálta a sárga leveleket. Először semmi sem történt, de amikor másodszor is odanyúlt a bottal, egy barnás színű, valóban kígyó formájú állat csúszott ki onnét és igyekezett tova. A gyerekek rémülten hátráltak és Jóska egy sebtiben felragadott jókora husánggal máris agyon akarta ütni. — Ne bántsd! — hallatszott a hátuk mögül Jancsi bácsi szava. — Tudjátok milyen állat ez? — kérdezte Jancsi bácsi, a vadász. — Nem — vallotta be Laci őszintén — A többiek kígyónak nézték, de én azt hiszem, még sem az. — Igazad van fiam — mondta János bácsi. — Nem kígyó ez, hanem lábatlan gyík. Lábait nem látni, csak belül, a bőre alatt vannak meg csökevényes formában. Ezért gondolják sokan kígyónak. Hasznos, védett állat, rengeteg csupasz csigát, hernyót, gilisztát elpusztít. A gyerekek most már sokkal barátságosabban néztek zsákmányukra. — Mit csináljunk vele? — kérdezte Laci. — Tegyük visz- sza oda, ahol találtuk? — Az lesz a legjobb — válaszolta János bácsi és a kezében tartott rövid nyelű fejszét a kerítéshez támasztotta. — Eresszétek szabadon és máskor ne tévesszétek össze a siklóval. Egyébként a siklók is védettek — fűzte hozzá — azokat sem szabad bántani. — Nem bántjuk egyiket sem — mondta Jóska komolyan, mert elértette a célzást. És hogy szavainak nagyobb nyomatókot adjon, botot a farakáshoz repítette. (Sch—E) Éppen a végére értünk a munkánknak, amikor gyanús kulcszörgöst hallottunk. Valaki matatott a zárban. Anyánk érkezett, a vártnál előbb. Fölfogott ingünkben menekítettük a tojásokat, gyorsan beszaladtunk a szobába, és amíg anya kipakolta a bevásárolt holmit, rejtekhelyét kerestünk. Vészesen közeledtek a léptek a folyosón. Fogtam az ötnyi tojást. beletettem a szekrénybe és ráborítottam apám kalapját. A többiek megkönnyebbülve sóhajtottak, majd ha tiszta lesz a levegő, biztos helyre visszük a kincset. Anyánk bejött. Nem tudta mi van velünk, de látta, hogy nagyon izgatott a banda. Tettvett a szobában. Amikor a szekrényhez ment, hevesen dobogott a szívünk. — Miért van itt ez a kalap? — kérdezte és már rakta is a helyére a nagykarimájú fejfedőt. A tojások meg potty- potty, ahogy húzta kifelé a kalapot, leestek. Ripityára tört mindegyik. Keservesen miá- koltunk valamennyien. És könnyeink között «aergesen kiabáltunk anyánkra: — Odalett az a sok tojás! Milyen szépek voltak, most nem tudunk ajándékot adni. Pedig sok pénzbe került! Anyánk maga is majdnem elpityeredett bánatunkon, azután kedvesen mosolyogva magyarázta: — Most már nincs mit tenni. De azt tudjátok meg, hogy nem is annyira az ajándék a fontos, hanem a szándék. így került^ azon a hús vétón mi nálunk a hagyományosan elkészített fészekbe egy csomó öesze-vissaa tört, szétmál- lott himes tojás. L. P. Demény Ottó Kati kertje Kilenc lépés hosszú, három lépés széles. Ez az ágyás Katié — baba-veteményes. Mi van benne? Borsó, zeller, retek, répa. Fodrosfejű saláta, lilaarcú cékla. Reggel a nap felkel s lenéz az ágyasra: Milyen kertész öntözi? Pöttyös a ruhája? Ej de ügyes kislány! Nem rest a dologra. Vígan nevet rá a nap, körülaranyozza. DUDOLO Hipp-hopp, kerítés vödör vízbemerítés, vízen papírsorhajó, szivárványfény, olvadó. Priccs-praccs, libatoll, kóbor kutya szimatol. Mócsing... kolbász... szalámi.. — De szép volna találni! Zimm-zumm, repülő! Milyen lesz ma az idő? Eláll, fúj. fagy. süt, esik... Majd kiderül festelig. Simon Emil Párna-játék ]\em illők mellette! Semmi baj nem volt velem az osztályban, amíg Rozi oda nem került. — Ülj Balázs mellé. Rozika — mondta Ili néni —, úgyis egy házban laktok. — De tanár néni! — próbáltam tiltakozni, mire úgy rám nézett, hogy elakadt a szavam. Azt hittem, elsírom magam dühömben. Rozi a táskáját bedugta a padba és annyira messze húzódott tőlem, hogy szinte kiesett. — No ezt könnyen kiutálom — gondoltam elégedetten —. majd maga fogja kérni, hogy elülhessen. Egész óra alatt rám se nézett. csak ült, mint akit odaragasztottak. Lassan megnyugodtam: 2—3 kitolás, megijesztés után bemajréziik és önként elhagy. Nyilván a legjobb ruháját vette fel. mert tiszta volt, kopottnak sem látszott. Amikor már kétszer sikerült megbőgetnem, elhatároztam, hogy betetézem az akciót. Homyáknak volt egy pattanós békája, szünetben belecsempésztem drága szomszédom oroszkönyvébe. — No, fordítsuk az olvasmányt — mondta Zoltán bácsi, és ekkor a békám pattant, Egy nagy sikoltás, Rozi kiugrott a pádból és kitört a röhögés. — Hát ez meg mi volt? — csattant fel Zoli bácsi. Rozi előbb rám nézett, aztán dadogva mondta: — A bátyám, ő tette a könyvembe. Ne tessék haragudni, majd megmondom neki, hogy csak otthon ijes?tegessen . .. Erre még nagyobb röhögés lett. Én meg dühöngtem, mert úgy éreztem a hazugságból, hogy kettőnk dolgát nem akarja kiteregetni '— vagyis szembeszáll velem! Már újabb kiszúráson törtem a fejem, amikor észrevettem. hogy valamit matat a pad alatt. Félig elfordult, hogy ne lássam, de odahajoltam! ... Én majdnem rosszul lettem! Jó kétcentis vágás tátongott a térdén . . . »Amikor kiugrott a pádból, az a kilógó csavar, hasította fel« — villant át az agyamon. Összenyomta a sebet és egy zsebkendővel itatta róla a vért. Engem apa már rég kocsival repített volna a sebészetre. ő meg csak rákötötte a zsebkendőt és már a könyvet nézte. Nem tudtam levenni a szememet a kötésről. A seb felett megjelent egy élénk vörös folt: átvérzett! És ő csak olvas, le se néz a térdére! — El fogsz vérezni ... — súgtam oda neki, és éreztem, hogy minden porcikam remeg. — Á, te buta. mindjárt beszárad — mondta kedvesen — én voltam az ügyetlen. Addig egy normális szót se váltottam vele. Igaz, azóta se beszélünk. A seb már lassan leesik a térdéről, és arra is rájöttem. hogy amikor lehajtja a fejét, nem feketébb a nyaka, tiszta, sima, barna a bőre. Egyszer belibbent mellém a padba és ragyogó szemmel újságolta: »Tegnap olyan gyönyörű bútort vettünk! . . Aztán elkomorodott. elhúzódott tőlem. A táskában kezdett matatni. Én azóta nem toltam ki vele egyszer sem. Az is bánt, hogy nem beszélgetünk, de én csak nem kezdhetem a befehlest! — Hallom, hogy nem jöttöfe ki egymással — mondta tegnap váratlanul íli néni —, most akarsz Rozika mellett ülni vagy nem? — kérdezte. A lányok jelentőségteljesen kun. cogni kezdtek. — Nem akarok mellette ülni! — mondtam dühösen, de már éreztem is a torkomban egy gombócot, amit azóta sem tudok lenyelni. Valamit valahol nagyon elrontottam. Pedig talán nem is vagyok szerelmes Rozikába. G. A. A varázsló Magas, izmos termetű, csillagos-kék mosolygós szemű Édesapámat mindenki becsülte a faluban. Kovács volt, aki tűzzel, vassal dolgozott. Gyermekkoromban óriásnak láttam. De hogy a műhelyében csodára képes, azt csak akkor tudtam meg, amikor egyik este leült az ágyam szélére és mesélni kezdett: — Tudod kislányom, ifjabb koromban nagyon szerettem a hegyekben csavarogni. Ott akadtam rá egyszer egy különös formájú vasdarabra is, amelyet először ide-oda forgattam a kezemben. Majd csak szinte megszokásból mintegy önmagámtól kérdeztem: — Hát ez vajon mit keres itt? — Csak akkor lepődtem meg igazán, amikor a kis vasdarab megszólalt és elmondta történetét: — Nem is olyan régen csillag voltam. S úgy éreztem, nagyon unom már az égi mezőt, új hazát kellene választanom. Augusztus vége felé kora délután Holdanyó igy szólt: — Ébresztő csillagok! Közeledik az idő. amikor korábban kell felkelni, jó lesz ehhez jókor hozzászokni! — Na, nekem már csak ez hiányzik — mér- geskedtem. Mikor most is olyan álmos vagyok, alig pislákolok. El kell szöknöm innen. Elbújtam egy sötét felhővárban. Ott még szunyókáltam egy kicsit, aztán usgyi, futni kezdtem lefelé az égről. Egy idejig ment is a dolog, de aztán pokoli melegség öntött el és olyan vörös lettem, mint a láng. Még a gyé- mántos fényem is elvesztettem. — Jaj, jaj! — kiáltottam — kétségbeesetten. — Mi lesz velem! Visszamentem volna én már szíves-örömest, de a Föld húzott magához. Szerencsére erős vagyok, annak köszönhetem, hogy kibírtam az égést, mely után lassan hűlni kezdtem, és csillagból egyszerű vasdarabbá változtam. — Mivé lettem? Hová kerültem? — keseregtem, amikor Földet értem. Hát itt ilyen sziklás hegyek vannak? S akkor felnéztem az égre. Ott tündököltek békésen a testvéreim, Holdanyó körül, aki éppen számlálta őket. — Mi lesz, ha rájön, hogy elvesztem? Milyen jó lenne visszajutni még egyetlen-egyszer az égre, ahol születtem. De hiába, szállni nem tudok. Már látom, itt kell elpusztulnom a magányos kövek között, ha nem jön közbe valami csoda — gondoltam kétségbeesve. — Csoda, csoda — szólt közbe az Édesapám. Az csak a mesében van. De mert látom, őszintén vágyódsz vissza testvéreidhez, segítek rajtad. Ha néhány próbát kiállsz, és ha nagyon akarod, akkor én visszajuttatlak. Siettem vele vissza a műhelyembe — folytatta Édesapám. — Ahol minden kéznél volt, ami a varázslathoz szükséges. Csakhogy a csillagnak ott megint át kellett tüzesednie az üllőn, eltűrni a kalapács ütéseit. De elviselte. Míg végre eljött a nagy pillanat és vörös csillagok pattantak ki belőle és a nyitott ablakon át szálltak fölfelé az égre. — Aztán mitől változott az át, igazi csillaggá? *— kérdeztem kíváncsian. — Biztosan a boldogságtól — válaszolta Édesapám. De hálás is volt érte, hogy segítettem. mert azóta is az én csillagom maradt. Mindig rám tekint, ha elindulok este, hűségesen kísér utamon. — Itt a vége. aludj véle — ezzel fejezte be Apám a történetet, pedig még de sokáig elhallgattam volna. Azt azonban már én mondom el, mindig sejtettem. Édesapámnak kulcsa van a Meseországhoz, onnan szedegeti össze a szép meséket. mintha virágot gyűjtene. De hogy valóságos varázsló, akkor tudtam meg, s ettől a pillanattól csodálattal néztem fel rá. Molnár Andrea Szirmay Endre Szálfamondóka Hőce-hóca. kabóca, derekamból kis lóca, kerek asztal, kicsi szék, eresz alá illenék, — tenyerembe marokra balta nyele befogva, s ha fokával odavág, csudálkozik a világ. Tilkn-tolom, talárom, ágamat se találom, mind lehullt a levelem, csak virágom nevelem, — leszek bölcső, koporsó, öreg rokkán kis orsó, míg derekam megtelik, pöröghetek esteiig. Közmondás Ha a szótagokat helyes sor rendbe rakjuk egymás melh egy ismert közmondást kapun! eredményül. Hogyan szól ez , közmondás? (A helyes megfej test a 10. oldalon tálaljától meg.)
