Somogyi Néplap, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

Napirenden kívül Jól ismert az értekezletek, tanácskozások utolsó percei­nek tevékenysége. A táskák felkerülnek az asztalra, min­denki pakol, elteszi az írásos i anyagokat, a jegyzeteket, s várja »a mai ülésünket ezzel befejeztük« záró mondatot. Ehelyett azt mondja az el­nök, hogy van-e valakinek yalamilyen, a témával nem összefüggő közérdekű kérdé­se, javaslata, véleménye. Min­denki körülnéz, ugyan van-e? Kiderül, hogy igen. S az egyik véleményéhez kapcsolódik a másiké, 'újabb jelentkezőknek adják meg a szót. Szinte fel~ izzik a hangulat, senki sem rohan már, még a jegyzetek is előkerülnek a táskákból. Egyre megszokottabb ez a kép a Kaposvári Városi Párt- bizottság ülésein. A testület tagjai közül többen az egész megyeszékhelyet érintő gon­dokat mondanak el, s éppen legutóbb fordult elő, hogy az intézkedéseket is megelége­déssel nyugtázták. Ez a lehetőség azért jó, mert egy-egy téma megvita­tásakor senki sem szeret oda nem tartozó dolgokkal előho­zakodni. A pártbizottság tag­jai viszont jól ismerik a gyár, a vállalat, az intézmény han­gulatát, nyitott szemmel jár­nak a városban, s észreveszik mindazt, ami sok embert bosszant. Más pártbizottságokon is érdeklődtem arról, hogy al­kalmazzák-e ezt a módszert. A Nagyatádi Városi Pártbi­zottság tagjai a végrehajtó bi­zottság munkájával kapcso­latban tesznek föl kérdéseket. Az élelmiszerellátás, a ga­rázsépítés is így került az égész testület nyilvánossága elé. A pártbizottság azután később visszatér a témára, tájékoztatást ad az intézkedé­sekről. Nem rendszeresen, de időnként a Kaposvári Járási Pártbizottság tagjai is felvi­lágosítást kémek napirenden kívül, például a mezőgazda­ság alkatrészellátásával, a szakemberek helyzetével kap­csolatban hangzott el ilyen. A kaposvári módszer azért ajánlható másoknak is, mert alkalmas a felelősség növelé­sére, az egész település gond­jai iránti érdeklődés fölkelté­sére. Néhány példával érde­mes alátámasztani, milyen té­mák kerültek elő: az új táp­pénzes rendelkezés helyes ér­telmezése, a kaposvári kór­ház egyes osztályainak hely­zete, a piaci ellátás, beleértve az árakat is, azután a fél­barna kenyér hiánya és má­sok. A közvélemény nem min­dig tudja, hogy a megoldást kik és milyen fórumon szor­galmazták. A pártbizottság tagjai mégis egyre nagyobb buzgalommal élnek a lehe­tőséggel, mert értelmét látják az egész város érdekében. A városi pártbizottság ve­zetői igénylik a napirenden kívüli javaslatokat, ezért hangzik el a kérdés minden ülés befejezése előtt. S ha néhányan már elpakoltak is a táskába, újra előveszik a jegyzetfüzeteiket, amikor sor­ban szót kérnek, akik szeret­nének megoldást találni va­lamire. Lajos Géza Összhang és szemlélet ügy vélem fordulópont- 1 hoz érkeztünk. Felismertük a korábbi gyakorlat egy sajátos hibáját, és a felismerést kö­veti a cselekvő szándék: ß tévedést, a rosszat ki kell ik­tatni a gyakorlatból. Mi ez a hiba? Nagyon tö­mören így fogalmazható: nagyüzemeink gazdálkodása, az irányítók szemlélete nö­vénytermelés-centrikussá vált. Hogy mikor kezdődött ez a folyamat, az arányeltolódás­nak hol van a gyökere, azt nagyon nehéz lenne kiderí­teni. De az tény, hogy a növénytermelési ágazat az. el­múlt évek során hallatlan eredményeket ért el. Nemcsak olyan termésmennyiségek szü­lettek, amelyek egyedülállóak mezőgazdaságunk történeté­ben, hanem a fejlődés dina­mizmusa is példa nélküli. Ezekre az eredményekre jog­gal lehet büszke szocialista mezőgazdaságunk és minden­ki. aki részese volt e munká­nak. Korántsem az a hiba, hogy ilyen kiugró sikereket mondhat magáénak nagyüze Kétségtelen: a növényter­melésben gyorsabban és bizo­nyos értelemben könnyebben lehet eredményeket produkál­ni, mint az állattenyésztésben. Hosszú évek bonyolult, na­gyon következetes munkája kell ahhoz például, hogy egy szarvasmarha-ágazat eredmé­nyeket hozzon. Ahogy egyik szövetkezeti vezetőnk mondta, ez a körülmény feltétlenül közrejátszott abban, hogy az üzemi vezetők növényterme­lés-centrikussá váltak. Nem tartható ez a gyakorlat to­vább — bizonyíték erre az a helyzet, mely a negyedik öt­éves terv végére kialakult megyénk szarvasmarha-te­nyésztésében. Az állattenyésztőknek nem volt olyan tekinté­lyük, mint a növénytermesz­tőknek ; nem egy esetben a tervezésből is kizárták őket, és lehetne sorolni tovább a korábbi gyakorlat hibáit. Hogy ezeket felismerték, az üzemekben beszélnek, vitat­koznak róluk — az arra utal, hogy fordulóponthoz érkez­tünk Igyekszenek kialakítani MAI KOMMENTÁRUNK Osztott nyitva tartás meink növénytermelési ágaza- j egy olyan gyakorlatot, ame­Csempegyártó automatasor A Finomkerámia-ipari Művek budapesti porcelángyára fal­burkolócsempéket és fürdő­szoba-berendezéseket gyárt. Az idén csaknem 1 millió két­százezer négyzetméter külön­féle csempét és hozzávetőle­gesen 50 ezer komplett fürdő­szoba-berendezést készít. 841 millió forint munkás­védelemre A Győri Rába Magyar Va­gon- és Gépgyárban a negye­dik ötéves tervben 560 millió forintot fordítottak munkás- védelemre, szociális célokra. A most elfogadott terv szerint pedig a győri gyár az új terv­időszakban 841 millió forintot költ munkásvódelemre, kultu­rális, szociális és sportcélokra. A jelentős összegből mint­egy 700 millió forint jut mun­kásvédelemre, azaz a nehéz fizikai munka megszüntetésé­re, zaj, porcsökkentő, füstgáz­leválasztó berendezések fel­szerelésére. 60 millió forintos költséggel új konyha és étte­rem is épül. A gyár nagy összegekkel tá­mogatja dolgozóinak lakás­építését és vásárlását. A kü­lönböző munkáslakásépítési akciók keretében több mint 400-an jutnak lakáshoz az ötödik ötéves tervben. ta. A hiba ott van, hogy az állattenyésztés és az ágazat alappillérét jelentős takar­mánytermelés (mindenekelőtt a tömegtakarmány-termelés) messze elmaradt, összehason­lításul csak egy példát: a szénakészítés, -betakarítás mai módszere alig különbözik a harminc évvel ezelőttitől, ugyanalckor például a kukori­catermelés technológiája ma már ott tart, hogy hovatovább emberi kéz érintése nélkül jut a magtárba a termés. Ez a példa utal arra is, hogy a szemléletbeli hiba nem somogyi specialitás, és meg­szüntetése is éppen ezért túl­nő a megye hátárain. Ez­úttal azonban nem ezekről az úgynevezett objektív körül­ményekről kívánok szólni, melyeknek megváltoztatása felsőbb szervekre, irányítókra tartozik, hanem arról, ami kizárólagosan az üzemek dol­ga. »Az állattenyésztésben ke­vésbé ügyeltünk eddig a ter­melési tényezők összhangjára, mint a növénytermelésben. Az magától értetődő, hogy a nö­vény a műtrágyát, a vegy­szert akkor és olyan mennyi­ségben kapja meg, amikor és amennyire szüksége van, de azt már nemigen tekintette senki sem ilyen magától ér­tetődő követelménynek, hogy az állattenyésztésnek annyi takarmány álljon a rendelke­zésére, amennyi elengedhetet­len a termelési célok teljesíté­séhez-< — mondta egyik nagy­üzemünk szakvezetője. Üzemi feladat ezen változtatni? Fel­tétlenül ! lyik hozzásegít a két ágazat közötti összhang visszaállítá­sához, egy jobb, az arányos fejlődést szolgáló szemlélet meghonosításához. Vörös Márta Most folynak a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál a kollektiv szer­ződést módosító termelési ta­nácskozások. A szakszerveze­ti bizottság javaslata, hogy elsősorban Kaposváron és más városok peremkerületi üzleteiben vezessék be az osztott nyitva tartást — min­denütt megértésre, helyeslés­re és elfogadásra talált. Ezeknek az üzleteknek a forgalmát vizsgálva megálla­pították ugyanis, hogy a déli órákban alig akad vásárló, ellenben késő délután meg a kora esti órákban annyi a ve­vő, hogy nem győzik a ki­szolgálást. Lehetővé kell ten­ni tehát, hogy a munkaidő befejezése után a peremke­rületekben lakók is nyugod­tan vásárolhassanak, s ne kényszerüljenek a belváros amúgy is zsúfolt üzleteibe. ötven üzlet nyitva tartási rendjének, s mintegy 1T0 ke­reskedelmi dolgozó /munka­idejének megváltoztatására kerül sor. Nem egyszerű do­log egy régi gyakorlaton, megszokáson változtatni. Hi­szen az érintettek a jövőben napközben néhány órára megszakítják munkájukat, bezárják az üzleteket, haza­mennek, majd újból folytat­ják tevékenységüket. Ha órában nem is jelent többet a korábbinál, az ilyen megszakított, osztott munka­idő nagyobb terhet jelent. Köztudott ugyanis, hogy a kereskedelemben nem csupán az üzlet kinyitásával kezdő­dik a munka, s nem is feje­ződik be a zárással. Elő kell készíteni másnapra az árut, feltölteni, a polcokat, csoma­golni, takarítani, hogy csak néhányat említsünk a napi feladatokból. Ez a munka az osztott nyitva tartással mű­ködő üzletek dolgozóinál azt jelenti, hogy bizony a késő esti órákban térhetnek csak haza. Ezért is fogadták helyeslés­sel azt a javaslatot, hogy ezek a kereskedelmi dolgozók kapjanak — kiegészítésként — munkahelyi pótlékot. Ez havonta 150 forintot jelent személyenként, a vállalatnak pedig évente csaknem 300 000 forint többletbért. A társa­dalmi haszna azonban ennél sokkal nagyobb, s ezért, bizo­nyára elismeréssel fogadják az intézkedést áz érintett te­rületek lakói. A Somogy megyei Élelmi­szer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat más kereskedelmi vállalatok­nak, szövetkezeteknek is pél­dát mutatott, hogyan vehetik figyelembe a vásárlók, s egy­úttal saját dolgozóik érdekeit. Remélhetőleg a példa másutt is követésre talál. L Tanácsi bizottságok Nagyatádon Kapcsok a közéletben Akár a tanácsok, akár a lakosság oldaláról nézzük, ma már — az elmúlt évek gyakorlata alapján — nyu­godtan mondható, hogy a szo­cialista demokratizmus széle­sítésében, az államigazgatási munka társadalmasításában jelentős szerepet töltenek be a tanácsi bizottságok. 1971 óta változott a tanácsi bizottságok feladata. Ponto­sabban: a tanácsok megnöve­kedett feladataikat csak a bi­zottságok hatékony közre­működésével tudják ellátni. Nagyatádon gyorsan fölismer­ték, hogy elsősorban a szak- igazgatási szervek vezetőinek keli megérteniük: a bizottsági munka az előfeltétele a ta­nács jó működésének. — A szakigazgatási szer­vek vezetői — mondta dr. Kisgyura Attila, a várcei ta­nács vb titkárság szervezési osztályának vezetője — sze­mély szerint felelősek a bi­zottságok működéséhez szük­séges feltételek biztosításáért. Ezeknek nem tanácstag tagjai is lehetnek. Olyan személyek kiválasztására törekedtünk, akiknek szakmai ismerete, képzettsége »jól kamatozik« a bizottságban. — Hogyan biztosítják a bi­zottságok tervszerű és össze­hangolt tevékenységét? — Munkatervünk elkészíté­séhez a szakigazgatási szer­vek segítséget adnak. Vigyáz­tunk arra, hogy elkerüljük a párhuzamosságot. Szempont volt az is, hogy a program támogassa a testületi szervek munkáját, de tere legyen a bizottságok kezdeményező­készségének is. így két fő fel­adatot látnak el: a tanács és a vb munkatervéből, illetve a bizottságok saját elhatározá­sából eredőket. A munkater­vek elkészítésekor a bizott­ságok megkapják a tanács és a vb évi programját, ezek alapján kiválasztják azokat az előterjesztéseket, amelyekhez véleményt akarnak fűzni. — Hány bizottság dolgozik Nagyatádon? — Hét van, ezek mind­egyikére fontos feladatok há­rulnak. Elég csak az ügyren­di, vagy az államigazgatási Nyugdíjban — tettrekészen Szaporán csattog a metsző­olló. Szőlővenyigék, faágak hullanák a földre, majd cso­móba kötve a kert egyik sar­kába kerülnek. A gyümölcsös — gondosan metszett fáival s a szőlővel — csakúgy, mint a ház előtti virágoskert tuja- és ezüstfenyőivel, a járda mellet­ti rózsaszegény arról vall: olyan emberek laknak itt, akik szeretik a szépet. Horváth János nyugdíjas, a balatonlellei tanács táTsadal- mi elnökhelyettese. 67 éves korát megcáfoló, fiatalos moz­gással szorgoskodik. — Igyekeznem kell. néhány hétig kórházban voltam, el­maradtam a k,erti munkákkal. Láttam, tetszik a kert. Fele­ségemmel együtt nagyon so­kat dolgoztunk, mert szeret­jük a kellemes környezetet. Nézze végig az utcát. A leg­több ház virágoskerttel büsz­kélkedhet, s az Arany János út mindkét oldala virágoktól díszük. Ebben, a lü-es körzet­ben vagyok harmadik ciklus óta tanácstag. Miként várhat­nám az itt lakóktól, hogy ne sajnáljáik községünk szépíté­séért. csinosításáért a fárad­ságot, ha tőlem nem ezt lát­nák? Horváth János azok közé tartozik, akik nem rejtik vé­ka alá a véleményüket, még akkor sem, ha néha egyesek i meg is sértődtek. — Azt tartom. hogy nem elég beszélni a közélet tiszta­ságáról, hanem a kirívó, az embereket bántó visszásságo­kat szóvá kell tenni. Többször így cselekedtem, s bizony vol­tak kellemetlen perceim . .. A beszélgetés közben azon­ban kitűnik: a kellemetlen perceket feledtette vele, hogy szavait meghallgatták, s a közvélemény neki adott iga­zat. Miközben életútját föleleve­níti, megértem, mi készteti ma is arra, hogy nyugdíjas­ként ilyen közéleti terheket, tisztségeket vállaljon. Aki 13 éves korában részes­aratóként dolgozott — tizen­kettőn voltak testvérek, kel­lett a kenyeret kereső kéz —, s aki a felszabadulás első pil­lanataitól ott volt a kommu­nisták soraiban, ma sem tud tétlenkedni. Párttitkár volt Inkén. föld-' [ művesszövetkezeti alapító tag, ügyvezető elnök. Három évti­zedes a szakszervezeti múltja, ebből 15 évig MEDOSZ-elnök volt, azoakívül tagja a járási pártbizottságnak. A leilei hal­gazdaság igazgatójaként hét esztendeje ment nyugdíjba. A felsorolt tisztségek nagyon sok energiát, a közért érzett fe­lelősséget, önzetlenséget kö­vetelték tőié. Meghívókat mutat. A ta­nács-vb ülé­sén többek között a lellei ifjúság helyze­téről, a keres­kedelemről ta­nácskoznak. Örömmel be­szél arról, hogy egyre ja­vul a KISZ munkája, ám az a vélemé­nye, hogy a nyáron hatá­rozottadban kellene fölten­ni a Bate' t elárasztó cl >- logtalan, rend­bontó, a máso­dat megl ráinkoztató if­joncokkal szemben. Néhány társadalmi tisztség ellátása alól fölmentését kér­te. Így is akad még elegendő. A tanácselnök-helyettesség, a tanácstagság mellett tagja a községi pártbizottságnak, al- ekiöke a népfrontnak, s tevé­kenykedik a szakmaközi bi- I zottságban is. — Van a községnek nyug­díjasklubja, 140-en vagyunk a tagjai. Kaptunk pénzt, mo6t vásárolunk egy színes televí­ziót. "Esténként — még a nyári szezonban is — gyakran összejövünk. Közösen szóra­kozunk, beszélgetünk. A múlt idézése, az emlékek föleleve- nítése mellett arról sem fe­ledkezünk meg, milyen részt vállalhatunk a közéletből, mi­vel segíthetjük elő mi, öre­gek községünk, Balatonlelle gazdagodását. Szalai László jogi bizottságot említenem. A lakosság talán a lakáselosz­tási bizottság munkáját kísé­ri a legnagyobb figyelemmel. Ez a testület nagyon jól dol­gozik, elenyészően kevés ész­revétel hangzik el a döntések­kel kapcsolatban. A bizottsá­goknak egyébként lehetősé­gük van bizonyos »önkont­rollra« is. Újszerű kezdemé­nyezésként vezettük be, hogy a bizottságok a tevékenységü­ket érintő tanácsi határoza­tokat időnként megvizsgálják, s ezt követően véleményt ad­nak hatályban tartásukra vagy módosításukra. A ha­tározatok felülvizsgálatakor a bizottság egy kicsit a saját munkáját is ellenőrzi, és az időközben megváltozott kö­vetelményekhez alakíthatja. — Az előbb említette a szakértelem fontosságát. Nem okoz-e vitát az, hogy más a képzettsége a bizottsági tag­nak és más a tanácsi appa­rátus tagjának? — A gyakorlat igazolta tény, hogy a jó bizottsági munka kellő szakértelmet kí­ván. Fokozott gondot fordí­tunk a bizottsági tagok kép­zésére, továbbképzésére. Főleg az ellenőrzések előtt, vagy a lakosságot széles körűen érintő jogszabályok megjele­nésekor tájékoztatót tartunk a bizottságoknak ezekről a rendelkezésekről, így is ja­vítva felkészültségüket. Ennek mi is nagy hasznát látjuk:, a szakmai ismeretek elmélyülé­sével és a bizottsági munka szervezettségével nőtt a tagok érdeklődése, aktivitása. Szíve­sebben és körültekintőbben végzik munkájukat, egyes ta­goknál pedig már igénnyé vált ez az elfoglaltság. Meg­mutatkozik ez abban is, hogy a bizottsági üléseken való részvétel 90 százalékos, s nőtt az öntevékeny, kezdeménye­ző, javaslattevő munka. A munkatervek nem formálisak, i ennek eredményeként a meg­szabott feladatok nem jelen­tenek indokolatlan terhet. — Van-e olyan terület, ahol még javítani kell a bizottsá­gok munkáján? — Ahhoz, hogy egy taná­csi apparátus a lehető leg­kedvezőbb feltételek között dolgozhasson, elengedhetet­len a területi, ágazati együtt­működés. A bizottságok je­lentős érdekegyeztető, szerve­ző tevékenységet fejthetnek ki. Ez még nem alakult ki nálunk, a jövőben feltétlenül szorgalmaznunk kell. Fon tos feladat lenne a lakosság kü­lönböző rétegeivel, s a nem tanácsi szervekkel való együttműködés további javí­tása. Itt is lehet a bizottsá­gokra alapozni. M ^

Next

/
Thumbnails
Contents