Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

A közlekedési dolgozók részvétele a közművelődésben Kit, egy időben zajló ese­mény színhelyére, a Volán 13. számú Vállalat kaposvári köz­ponti telepére látogattunk el tegnap. A megyei művelődési központ üzemi szakbizottsága a vállalat közművelődési munkáját értékelte, a Lenin szocialista brigád pedig szoká­sos ülését tartotta. Hozzájuk azért kopogtattunk be, hogy beszélgessünk a munkásokkal a tanácskozásokon hallottak­ról. Az üzemi szakbizottság elé­gedetten állapíthatta meg: a közlekedési dolgozók részvé­tele a közművelődésben egyre szélesebb körű, és több vo­natkozásban példaként is szolgál. Mire alapozta a szak- bizottság megállapítását? A vállalatnál úgy tartják szá­mon a közművelődési felada­tokat, mint a dolgozók tanulá­sáról, képzéséről, öntevékeny­ségéről, szórakozásáról való gondoskodást. Ennek jól mű­ködő »gépezete«, rendszere alakult már ki. Gondosan ügyelnek arra is, hogy a tanfolyamok ne okoz­zanak munkakiesést. 1971-től kezdődött a szocialista bri­gádmozgalom lényeges, tar­talmi változása. Ugyanakkor hozzátehetjük, hogy a két- ezer-hétszáz dolgozónak csak­nem a fele szocialista brigád­tag: a minőségi ugrás meny- nyiségi fejlődéssel párosult. Azóta vált »közmondássá« a vállalatnál: »A termelésben használt magas mércét alkal­mazzuk a dolgozók művelő­désénél is.« Talán éppen a vállalat kü­lönleges helyzetéből, a dol­gozók munkaidő-beosztásából, s a marcali, nagyatádi, siófo­ki telephelyek távolságából fakad, hogy nem fordultak »befelé«, hanem eleven kap­csolatra törekszenek a helyi lehetőségek jobb kihasználása érdekében. így érthető, hogy a Volán három zenekart tart fenn Siófokon. A napokban került pecsét arra a szocia­lista szerződésre, melyet a ka­posvári központi telepen dol­gozók zenei műveltségének a gyarapítására kötöttek a ze­neiskolával. Leitner Sándor festőművész tavaly óta képző- művészeti szakkört vezet ná­luk. Az olvasóvá nevelés szép útját járták be, s a távlatok ezen a téren különösen biz­tatók. A vállalati dolgozók közül ötszázhuszonketten irat­koztak be a szakszervezeti könyvtárba, sajnos, közülük mindössze százhatvankilenc a szocialista brigád tag. A szak­mai műveltség gyarapítását 1521 kötetes műszaki könyv­tár segíti, itt jóval nagyobb az érdeklődés: tavaly 2645-en kölcsönöztek a vállalatnál szakkönyvet. A könyvbizomá­nyos kiemelkedő munkáját egy számadat bizonyítja: 120 ezer forint értékű könyvet adott el a Kossuth Könyv­kiadó terméséből. (1973-ban ez az összeg 23 ezer forint volt.) A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének az indítványa találkozott a Volán 13. számú Vállalatának az elhatározásával, miszerint a kaposvári központi telep­helyen megteremtik annak a lehetőségét, hogy megfelelő bázisa legyen a közművelő­désnek is. Emeletráépitéssel segítenek a mostani szűkös körülményeken. A Lenin szocialista brigád gyűlése után beszélgettem a vállalat szorgalmas, lelkes csoportjával, fiatalokkal és idősekkel. Gazdasági vállalá­saik, sikeres újításaik révén megbecsült dolgozók, közülük sok fiatal tanul. Az idősebbek pedig feladatuknak tartják, hogy jó szakembereket nevel­jenek belőlük, és általános magatartásukat is formálják. Különösen tetszett, amit Lég- rádi István mondott az eggyé tartozásról: — Én csak úgy érek el xxtlamit, ha a brigád segít nekem. A brigádnak meg szüksége van rám. Ezt érthetjük arra is, amit a közművelődési feladatok tartalmaznák: közösen tanul­ni, művelődni, szórakozni. Mit vár például Csordás Dé~ nes az új Volán-klubtól? A zenei ismeretterjesztésnek már híre kelt a vállalatnál. Kodály nyelvén fogalmazott: — A zene mindenkié — mondta. — Nekünk, munká­soknak is tudnunk kell: a zeneirodalom nemcsak ope­rettből és magyar nótából áll. Csak már fölépülne a klub­ház ... Ahogy ismerem a vállalat közművelődési munkáját, nem várnak erre, hanem addig is dolgozni fognak. Korányi Barna Kutatócsoport alakult Somogy agrártörténete Megyénk agrártorténetének | emberek végezzék, akik a múltjával foglalkozik az a j környezetismeret adta lehető- kutatócsoport, mely a levél- ségeket kihasználva valós kú­tárban tartotta alakuló ülé- adhatnak a jelennék sét hétfőn délután. Dr. Gunst Péternek, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia agrartörteneti kutatócsoportja vezetőjének meghívására jöttek össze azok a szakemberek, akik képzett­ségüknek és érdeklődési kö­rüknek megfelelően részt vál­lalnak a közös munkából. A tizenöt tagú munkaközösség a Kapos-völgye és a Zselicség talaj- és vízgazdálkodási vi­szonyainak változásait, nö­vénytermesztésének és állat- tenyésztésének időben eltérő formáit, az agrárnépesség alakulását, a különböző népi táplálkozási módokat vizsgál­ja tájegységenként. A több évre szóló vizsgála­ti terv célja, hogy a regioná­lis kutatást a tájon élő szak­régmúltból. A kutatocsoport tevékenységében a levéltár munkatársain kívül részt vesz­nek pedagógusok, részt vállai a megyei tanács, szakdolgoza­tokkal és adatgyűjtéssel hoz­zájárul a mezőgazdasági fő­iskola. Van még néhány úgyneve­zett gazdátlan téma, például a meteorológiai és talajviszonyok változálsai a múlt század vé­gi talajtérképek és időjárás­jelzések alapján. Az ehhez szükséges anyag a levéltárban rendelkezésre álL — Büszkék vagyunk rá,j hogy levéltárunk helytörténeti | bázisintézmény! — jegyezte meg Kanyar József. A téma­terv részletes tárgyalásánál ez témakörönként beigazolódott. Ugyancsak kutatóra vár még az árak és a bérek problémá­jának elemzése a feudaliz­mustól napjainkig, a külön­böző termelési rendszerek vizsgálata és néhány, hasonló kérdés. A kutatócsoport munkája előreláthatóan 1980-ban ér vé­get, amikor is egy tanulmány- kötet foglalja össze a megye agrártörténetét. A távlati ku­tatási terv egyes építőelemei­nek kialakulása és összehan­goltsága fogja meghatározni a tanulmánykötet jellegét. Bízunk benne: a most meg­alakult kutatócsoport munká­ja lehetőséget ad arra, hogy szűkebb hazánk agrártörténeti múltját, termelési és áruvi- szonyait, vaSmint demográ­fiai, szociológiai és a témához kapcsolódó kultúrhistóriai tör­ténetét alaposan megismerhes­sük. B. I. | Békés Sándor 1 Egy baráber élete Aki messziről látja, törő­döttnek véli, talán csalódott­nak is. Aki felismeri, azt kér­di magában: Megérte? Vajon megtené-e újra? ... Emlékek, sikerek, csalódá­sok és érzelmek ötvözete ez az írás: egy baráber életének krónikája. Vagy, ha úgy tetszik: egy portré. Egy ember arca a mieink IközüL S az ember, akiről szól: Molnár István. A »százméte- res« Molnár, a »képviselő« Molnár, az »autós« Molnár... A baráber Molnár. n. LOVRICS SZAMARAI A füst, a tűz szaga beterí­tette a völgyet. A kopár domboldalon, jobb­ra Istváai-akna karcsú vas- tornyától, lobogva, narancs­vörösen ég a gyom. Alattunk, a falu főterén — ki tudja, mi­lyen al Italomból — tangőhar- mómka szól. A kertek már tiszták, a frissen ásott föld szépséges, derűs barnasága uralja a tájat Szabolcsfaluba beköszöntött a tavasz. A fának még nincs zöldje, de a halomba gyűjtött gyü­mölcsfaágak, a veteményes ágyások nyílegyenesre tapo­sott léniái, a mindent beara­nyozó ezüsttiszta fény már az újjászületésről beszél. Az emlékmű talapzatán ál­lunk, amely körül minden év szeptemberében ezrek és ez­rek gyűlnek össze. Csertető. Itt, ezen a helyen dördültek el 1937. február 24-én Noé őr­mester csendőreinek karabé­lyai. Lent, a házak szinte úsz­nak a fényben. Felerősödik, majd már-már elhal a har­monikaszó. Motorkerékpár berreg. Az út jobbra, íjnellet- tünk vezet. Itt jöttek Ötszá­zan voltak? Többen? Jó, hat- száizan lehettek. Kitti Mátyás — a részvevők egyike — azt állította: myolcszázan voltak, éppen. Mindegy. Tény, itt jöt­tek, ezen az úton, ezek mel­lett a törpe, ritka sörényű fe­nyők között. A bokrok girhe­sek, néhányon vörösre aszott tevék A dörrenés először mámitha felfelé szállt volna, élesen, vadul, mint a kilőtt nyíl, aztán meg visszahullt a falu házai fölé, s szélesen el­terülve az ijedt utcák felett szánté a földre nyomta az egész településit. Most csend van. Mért a harmonikaszó, a mo- toirberregés, a hirtelen széllel jött gyereksírás is része a csendnek. Nincs dörrenés, nincs si­koly. És persze fáklyák sincsenek. Pécs—Szabolcs egyedül van, éli a maga mindennapi életét. Ez a szép, szelíd falu ott, Pécs háta mögött, a maga rej­télyes útjaival, ösvényeivel egy külön kis világ — sajátos múlttal, szokásokkal, determi- náltsággal. Templomtorony, aknato­rony. Palotaszerű új ház. Gőgös polgárház a múltból. Fehér falú bérlakás. A szépen ren­dezett faluközponttól elvéko­nyodó út fut jobbra: itt cso­bog az aprócska Szabolcsi-pa­tak. Elmaradoznak a szépen vaikolt, derűs homlokzatú há­zak — mintha az időben ha­ladnánk vissza. Ez már a múlt. Partoldaliba vágott kis ház. hosszú, ikerlakásos bá­nyászház, fészer a disznók­nak ... Itt egy akna lejárata a-olt valamikor, állítja egy járóke­lő, de az is lehet, hogy csak egy egyszerű feltörés ... Amott Hej, pásstorélet A Kiskunsági Nemzeti Park kunszentmiklnsi tájegysége új létesítménnyel gyarapodott. A nemzeti park baráti köre társadalmi munkával, egy romos épület helyreállításával létre­hozta a kiskunsági szikes puszta élővilágát és múltját bemutató állandó kiállítást. Ké­pünkön: A pásztorélet tárgyi emlékeit bemutató tablók és eredeti tárgyak láthatók. Barokk-est Másfél éve alakult meg a kaposvári zeneiskola Barokk együttese, amely muzsikájával már sok örömet szerzett vá­rosunk zenekedvelőinek. Az együttes tagjai — Bernáth Magda csembaló, Csupor László és Csupor Lászlóné fuvola, dr. Gyónó Béláné he­gedű, Horváth László gordon­ka — eddig tizenöt esetben léptek közönség elé a zened ismeretterjesztés nemes szán­dékával. A koncertterméken túl üzemekben, kiállítások megnyitóin, családi- és társa­dalmi ünnepségeken is szere­peltek. Hétfő esti hangversenyükre nemcsak az igényesen váloga­tott műsor csábított; a Ba­rokk együttes mellett színpad­ra lépett a zeneiskola több ta­nára és bemutatta új műsorát a Munkácsy Mihály Gimná­zium kamarakórusa is. A mű­sor gerincét Vivaldi, Bach és Händel' kamarazenei művei alkották A Barokk együttes a Vivaldi-művek közül különö­sen a g-moll concerto előadá­sával nyújtott igazi zenei él­ményt. Händel két gordonká­ra és zongorára komponált szonátáját kitűnően szólaltatta meg Horváth László, Pallós László és Kardos Kálmán. Boismortier három fuvolás szonátáját a Csupor házaspár és Thőrész Vilma adta elő. Baeh-oratóriumókból hang­drótkötél pálya csillesom csattog. Erdők, gyümölcsösök, tenyérnyi kertek a sziklás domboldalban — telisteli ipa­ri létesítményekkel, rekvizí- tumokkal. Ebben a faluban szüLetett 1922. augusztus 25-én Molnár István. Könnyű elkép­zelni. A játékok között ütött- kopott bányászlámpa van, a csínyek között: bánya járás az aknának kinevezett kútban ... Molnár István egészen vékony, törékeny gyerek, a gyenmek- közösségiekben azonban nem mindig a nyers erő számít. Kezdeményező szellemű. El­képzeléseit úgy tudja kifejte­ni, hogy követni kell. Vala­hogy így kellene kezdeni Mol­nár István életútjának meg­rajzolását, ha Molnár — mondjuk — hadvezér lenne, vagy legalábbis politikus. De hát nem az lett. Tehát: Mecsékszabolcson, a Palahegy alatt, az úgynevezett Bókavárosban nőtt fel, ahol a mindennapi játék része volt a rőzsegyűjtés, erdei falopás. Apja Zádorban született. — Kanász volt. Anyja kátolyi — szintén pásztorcsalád sarja. Mecsekszabolcs számukra az ígéret földjét jelentette, míg el nem érték. Protekcióival ke­rült az öreg Molnár a bányá­hoz, s ez az egyik tény, amely meghatározta további élete I alakulását. Nem volt munka, | amelyre azt mondta volna:! nem. Bizonyítani akart. (Folytatjukj í z»ttak el alt- és basszuséinak Ittzés Irma illetve dr. Namé- nyi Miklós előadásában. A koncert egyik kellemes meg­lepetése volt a fiatal mosdó- si szakorvos kaposvári bemu­tatkozása. Reméljük, hogy a jövőben többször is hallhatjuk a kulturált hangú énekest. Farkas Ferenc művei jól illeszkedtek a barokk meste­rek kompozícióihoz. AU’Antica című szellemes szvitjét. Pallós László és Kardos Kálmán elő­adásában hallhattuk; Régi magyar táncok című művé­vel a Barokk együttes aratott sikert. A Munkácsy M. Gim­názium Kamarakórusa Pur­cell és Händel egy-egy műve mellett Daróczi—Bárdos Ta­más Üszküdara című humoros kóruskompozícióját is bemu­tatta — nagy sikerrel- — M. Pap Éva vezényletével. Alig akadt üres hely a kon­certteremben, jóllehet hétfőn este több rendezvény is volt a városban. A Barokk-est kö­zönsége színvonalas kamara­zenét hallhatott. Gulyás József Fásítási hónap Erdőket, ligeteket, féket! Tudom, hogy így kell tenni, i mégis szomorúan nézem a szelíd dombok lankáin a tisz­tásokat; favágók jártak ott, sivító fűrészük sebet vágott az erdőben. Egyszer megálltam, hosszan, néztem a munkáju­kat. Recsegve dőltek, csapód­tak a földhöz a szép szálfák. »Huszonöt-harminc éves le­hetett« — mondták, mielőtt feldarabolták. Régen volt már, amikor azt a mondatot ol­vastam; A fák állva halnak meg... i És állva is születnek. Sok [ száz hektáron dolgoznak az emberek, ássák a lyukakat a földbe, csenevésznek tűnő su- hángokat ültetnek, azután — pár év múlva — árnyékot adó, zöld lombú erdő fogadja az arra járót. Ma már az erdő nem termeli újra önmagát. Segítő kéz kell ahhoz, hogy a sávok védjék a mezőket, hogy a kipusztult ligetek újból hí­vogassák a kirándulókat, hogy a parkerdők pihentessenek. Március 10-e és április 10-e között rendezik meg az orszá­gos fásítási hónapot. Ebben az időszakban az erdőgazda­ságok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek több ezer hektáron telepítenek er­dőt, de igen jelentős az a fá­sítás is, amelyet különböző társadalmi szervek, intézmé­nyek, iskolák végeznek. Az idén 7 ezer hektárra kerül új erdő. Ebből ezer hektárnyi erdősítést, fásítást a zöldöve­zetekbe, illetve a városok, lakótelepülések belső parkjai­ba terveznek. Somogy megye nem szé­gyenkezhet. Emlékparkok, ba­rátságligetek kialakítását kez­deményezik a fiatalok, amióta a KISZ védnökséget vállalt az ország fásítása felett. Az erdőápoló akciók szervezésé­ben a somogyi fiatalok az élen járnak. Sokat tehetnek ez (alatt az egy hónap alatt is. összesen 1,8 millió forint áll 1 rendelkezésre a fásításra. Az idén ez a munka elsősorban a Balaton-parti községekre koncentrálódik. Balatonföld- vár 100. Fonyód 70. Siófok 50, J Zamárdi es Szárszó 30—30, l Boglár 20 ezer forintot kap erre a célra. Az összeget an­nak megfelelően osztották föl, hogy milyen lehetőség van a belső területek fásítására, il­letve milyen igényekkel je­lentkeztek a községek. Jelentős zöldövezeti fásítás lesz Kaposváron, Nagyatádon és Barcson. Az utóbbi helyen rendezik majd a fásítási an- kétot, mert a nagyközség szép eredményeket ért el ebben a munkában. A megyeszékhe­lyen 300 ezer forint értékű fát ültetnek el egy hónap alatt, Barcson 150 ezer forint értékűt. Az ősborókás (a da­rányi résszel együtt) 300 ezer forinttal szerepel a program­ban. Kiemelt feladat az úgyne­vezett majorfásítási akció is: a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek szakosított állat­tartó telepeit »rejtik el« a gyorsan növekvő fákkal. Az ehhez szükséges csemetéket ingyen kapják a tsz-ek. A Böhönyei Állami Gazdaság 70 —80 hektáros környezetvédel­mi fásítást tervez. Ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy egy-egy hektár erdő évente 50 tonna mennyiségű port tud a levegőből megkötni ... A fásítási hónapban számí­tanak a megye lakosságának és a szakemberek társadalmi munkafelajánlásaira. Szeret­nék például, ha a fásítási terveket így készítenék el. A kijelölt összegeket ugyanis csak azt követően kapják meg a községek, lakótelepülések, ha a tervek már készen van­nak. Segítenek a szervezésben és a munkában a Hazafias Népfront, a KISZ-szervezetek, a lakóbizottságok és minden­ki, aki tudja: erdőink nélkü­lözhetetlenek az élővilág szá­mára szükséges oxigénterme­lésben, a zajártalom csökken­tésében, az ember otthona, környezete szebbé és kultu­ráltabbá tételében. M. A. Somogyi Néplap " ' '~V -r

Next

/
Thumbnails
Contents