Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

Háromszáz kilométer alagcsövezés A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat nagy­atádi irodája két megyében, Somogybán és Tolnában végez meliorációs munkákat. Sokol­dalú tevékenységükben ki- [ emelt jelentősége van a mély \ fekvésű, elzsombékosodott te­rületek alagcsövezésének. Ez- j zel a módszerrel sok száz hek- ! tár, kultúrnövény termelésére i alkalmatlan területet lehet | »■visszahódítani«. A feladat elvégzésének meg­gyorsítására a vállalat az NDK-ból nagy teljesítményű | csőfektető gépet vásárolt, me­lyet a nagyatádi Búzakalász Termelőszövetkezetben állított munkába. A gép kitűnően vizsgázott: naponta 3500 méter hosszúságú, 53 milliméter át­mérőjű műanyag csövet fektet le 2,30 méter mélységig. A terv szerint az idén ezzel a géppel több mint 300 kilométer hosszúságban alagcsöveznek a két megye üzemeiben. Megyénk hetvennyolcezer kisegítő és háztáji gazda­ságának termelésében csaknem negyedmillió ember ér­dekelt. Ök teremtették elő 1974-ben Somogy mezőgazda­sági termelésének több mint 36 százalékát. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága helyzetüket értékelve tegnap határozatot hozott a kisárutermelés segítésére teendő intézkedésekről. » A háztáji és kisegítő gaz­daságok árutermelése népgaz­daságunknak nélkülözhetetlen. Fártunk XI. kongresszusán így hangzott el: "Az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek általános fejleszté­se mellett népgazdasági érde­keinknek megfelelően tovább­ra is támogatni kell a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelését.« Egy olyan mező- gazdasági jellegű megyében, mint Somogy, ennek a fel­adatnak fokozott jelentősége van. Az itt folytatott terme­lés nagyságára jellemző: a kisgazdaságok megközelítően két és félszer annyit termel­nek, mint a megye állami gazdaságai. A negyedik ötéves terv so­rán a kisüzemek termelése három százalékkal csökkent. Ez arra figyelmeztet, hogy to­vábbi intézkedéseket kíván a kedvezőtlen jelenség megszün­tetése. Országosan is újabb határozatok születnek annak érdekében, hogy a kisgazda­ságok termelése, munkája a nagyüzem szerves része le­gyen, hogy a termelésben és a felvásárlásban érintett vala­mennyi szerv főüzemágnak tekintse ezt az ágazatot. Hogy mennyire nem túlzott ez a követelmény, mennyire igényli és megérdemli a fő­üzemágnak "járó« törődést a kisgazdaság, azt mindennél beszédesebben bizonyítja: néhány fontos cikkből a me­gyei össztermelés jelentős há­nyadat ma is itt állítják elő. A kisgazdaságok adják a vá­gósertés több mint felét, a I zöldség 45 százalékát, a gyü­mölcs 63 százalékát, nem be­szélve a belső fogyasztás, és Közgyűlés a lakberendező szövetkezetnél A legeredményesebb év utón Fennállása óta a legeredmé­nyesebb évét zárta több mint 63 millió forintos termelési értékével a Kaposvári Lakbe­rendező Ipari Szövetkezet. Ki­lencmillióval többet termel­tek, mint a megelőző évben, úgy, hogy létszámuk sem emelkedett. Nyereségük is te­kintélyes: kilenc és háromne­gyed millió forint. Mindezt a múlt hót végén tartott évzáró közgyűlésükön tudtuk meg Vadas József elnök beszámoló­jából. 1975-ben egymilliós beruhá­zást hajtottak végre. Ezt az idén megháromszorozzák, hi­szen elavultak az öltözők, a fürdők és az étkezőhelyiségek. Ha mostoha körülmények kö­zött is, de jól dolgozik a szö­vetkezet: a megye huszonhá­rom ipari szövetkezete közül innen került ki az a Latinca Sándor szocialista brigád, me­lyet az ágazat kiváló brigádja címre terjesztett föl a KI- SZÖV elnöksége. A hozzászólásokból érződött: egyiküknek se mindegy, mi­lyen körülmények között dől-, goznak. Ezért kifogásolták az anyagellátást, a hiányos belső ! ellenőrzést. Az egyik fűtő pél­dául szóvá tette, hogy olykor | olyan hulladéknak minősített | anyagokat — bőrt, szövetet, I papírlemezt — visznek haza a ! dolgozók, amelyeket még jól | hasznosíthatnának az üzemben í ÍS' Minőségromlást okoz, hogy a negyedév végén a tervtelj e- j sítés érdekében kapkodnak a í műhelyekben. Ennek gyakran ! bértúllépés a következménye. Nem fordul elő ilyesmi a tv- I lábakat készítő munkásmóknél, (akik évente hét-nyolcmillió forint értékű árut termelnek — kifogástalanul. Hiba, hogy az áldozatos munkával elké­szült. hagy értékű bútorok megfelelő csomagolás hiányá- j ban csúnyán meghorzsolódnak, j alig javítható sérüléseket szen­vednek. Megéri, hogy a cso­magolásra nagyobb gondot for­dítsanak a jövőben a szövet­kezet dolgozói. A Magyar Szabványügyi Hi­vatal főmérnöke látogatott a napokban a szövetkezethez, ö i is — mint oly sokan — a »Ka­pos« dolgozószobából rendelt. | A szövetkezet dolgozói 1976- i ban kétszáz garnitúrát készí- | tenek ebből a közkedvelt ter­mékből. Népszerű még a »Ka­posvár« dohányzóasztal, amelyből négyezret gyártanak, j s a »Zamárdi« kanapé, mely- [ bői tizennégyezret szállítanak majd. Az idei tervüket jóval 65 rnillió fölött határozták meg. Termékeik java részét a Bútorértékesítő Vállalaton ke­resztül adják el, 18 millió ér- j tákűt pedig a SZÖVÁRU által.; A szövetkezet vezetősége pá- \ lyázati felhívással fordult a j szövetkezet tagságához, úgy- i nevezett kis termékek tervezé- j sére. Szeretnének emeletes gyerekágyakat, cipőtartós elő- j szobafalakat, gyermek- és fél- i nőtt-íróasztalo.kat, fotelágya- i kát, ötletes polcokat és kis he- : lyen, konyhában használható j ülőkéket gyártani. A Kaposvári Lakberendező j Ipari Szövetkezet évzáró köz­gyűlését kitüntetések átadása- I val fejezték be. Ketten — j húszéves szövetkezeti munká- | juk elismeréseképpen — törzs- gárdajelvényt, tizenegyen ki­váló dolgozó kitüntetést kap­tak. Két brigád vehette át a j szocialista címet igazoló lapot, három pedig kiváló szocialista j brigád kitüntetésben részesült. G. J. i 1 za export szempontjából je­lentős tojás-, baromfi-, nyúl- hústermelésről, melynek több­ségét — esetenként az egészet — a kis üzemek állítják elő. Becslések szerint mintegy' négy-négy és fél milliárd fo­rint értékű beruházásra len­ne szükség ahhoz, hogy a nagyüzem termelje meg eze­ket az árukat. Nem mondha­tunk le tehát sem most, sem pedig hosszú távon azokról a termékekről, amelyekkel a háztáji hozzájárul a népgaz­daság szükségleteinek kielégí­téséhez. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy az elmúlt időszakban a kisgazdaságok termelésének támogatásában, szervezésé­ben születtek célravezető, jó .kezdeményezések, és ezek nyomán eredmények is. De nem mindenütt és nem egy­forma mértékben! Csak ott, ahol például a termelőszövet­kezet valóban üzemágként ke­zelte a háztájit, és éppúgy foglalkozott vele, mint a gaz­daság bárjnelylk más ágaza­tával. Az áfész-ek is jelentő­sen javították kapcsolataikat a kistermelőkkel, más feldol­gozó és forgalmazó vállalatok ugyancsak igyekeztek segítsé­get nyújtani. Hiányzik azon~ ban az az összhang, az a cél­ratörő szervezettség, amely egységbe foglalná ezeknek a szerveknek a tevékenységét. Ebből származik a bajok, a gondok többsége; gyakori az áruátvételi bizonytalanság, nem váltak általánossá a több éves szerződések, nem alakul­tak ki védőárak — és lehetne sorolni azokat a részproblé­mákat, melyek végül is a ter­melési kedv csökkenéséhez vezetnek. Ahhoz, hogy a következő években szinten tartsuk, és ha lehet, bizonyos mértékig fejlesszük a kisgazdaságok termelését, nem lehet felüle­tesen kezelni vagy figyelmen kívül hagyni egyetlen rész- problémát sem.« Olyan feltéte­leket kell teremteni, amelyek eleve kizárják a termelési kedvet csökkentő jelenségek előfordulását. Ezért hozott tegnap olyan határozatot a testület, hogy egy minden részkérdésre ki­terjedő cselekvési programot kell kidolgozni. Ez a program részletesen tartalmazza a ház­táji termelés mértékét, irá­nyát és arányait, azokat a fel­adatokat, melyeket a terme­lésben, az értékesítésben részt vevő szerveknek kell elvégez­niük. V. M. A megkésett tél hókavargá­sához sehogyan sem illett. az a tücsökzene, amely »nyomra vezetett«. A megyei növény­védő állomásnak már a lép­csőházában hallani a ciripe­lést, mely az egyik laborató­riumból szűrődik ki. Ez a »tisztaságszagú«, csupaüveg szoba Tóth Lászlóné rovartani szakspecialista munkahelye. A szokásos eszközök mellett üvegkalitkák sorakoznak. A látogató idegen először visz- zsahököl, amikor megbizonyo­sodik róla: a kalitkák nem 1 üresek. Megannyi »tücsök és | bogár«, a mászók, esúszók és i repkedők sokféle fajtája. I — A legtöbb ,nő hüledezve ! tekintene itt körül. .. 1 — Hogy mi csúnya és mi a Beszélgetés tücsökzene közben szép, az nagyon viszonylagos. Tulajdonképpen az egész csak megszokás kérdése. A kisgyerek nem érzi csúnyá­nak a rovarokat vagy például a békát, csak azután, amikor szülei »megmagyarázzák« ne­ki ... — Ez azt jelenti, hogy az ön szülei nem így tettek? ■ — Apám biológiatanár volt. Munkáját látva már kislány­ként megszerettem az állato­kat, és már kisiskolás korom­ban lelkes rovargyűjtő voltam. A hazánkban képzett első növényvédő szakmérnökök között végeztem, még 1961- ben. Azóta dolgozom az állo­' máson. — Munkakörének megne­vezése nem árulja el, mit csi­nál valójában. — A mi laborunk próbálja \ ki az új növényvédő szereket, i vizsgálja hatásait. A kísérle- | tek szenvedő alanyai ezek a mesterségesen kitenyésztett kártevők. — Föltételezem: ugyaneze­ket a vizsgálatokat elvégzi a vegyszer gyártója és az önök budapesti központi laborató­riuma is. Miért van szükség mégis az itt folyó munkára? | — Országrészenként élté- | rőek a talaj- és csapadékvi- | szonyok, a rovarok életfelté- : telei. Eszerint az egyes no- : vényvédő szerek hatásossága I ] is változhat. Mi a szerek me- j gyén belüli optimális felhasz­nálásának legjobb módszereit kutatjuk. — És ha már megtalálták? — A munka soha nem ér véget, örökre hatásos »szuper vegyszer« nincs. A kártevők­ben egy-két év alatt kiala­I kulhat az ellenállóképesség, és ! akkor hiába a legerősebb mé- I reg. Minden évben új növény­védő szerek jönnek. A DDT | például ma már teljesen al­kalmatlan lenne a védeke­zésre. Néha nehéz egy-egy gazdaság szakembereit meg­győzni, hogy ha az egyik év­ben jól bevált egy szer, ne próbálják öt év múlva is ugyanazt használni. — Hogyan gyűjtik be a ro­varokat? — kérdeztem volna, váloszt azonban már nem kaptam, hiszen megérkezett a mezőgazdasági szakközépis­kolások csoportja. Tóth Lááz- lóné rendszeresen tart előadá­sokat az ide látogató iskolá­saknak a biológiai labor munkájáról. Visszafelé a folyosón még jó darabig hallani a tücskö­ket. Az állomás főmérnöke búcsúzóul (és talán »kárpótlá­sul«) elmondja, hogy a »nö- vényvédősök« örülhetnek a késői télnek, hiszen ez több ! kártevő fejlődését gátolja. B. F. Visszatérő H am valószínű, hogy emlékeznek rá. hiszen rég volt: pontosan négy éve, 1972 márciusában „gyötörtem" az olvasót e hasábokon a számok rengetegével. A jegy­zet címe ez volt: Tíz perc. Az idő nyomáoa eredtem, s egy kiváló statisztikus segítségevei — úgy emlékszem — sikerült bizonyítani, hogy rengeteg olyan tíz perc van mindennapi életünkben, amellyel nem tudunk elszámolni. Egyetértő le­velek, telefon üzenetek sokaságát kaptáim utána; senki sem vitatta a kérlelhetetlen számok igazságát. Lazítottunk” ak­koriban a munkahelyeken, könnyedén vettük a kieső tíz per­ceket. Csak azt tudtam elmondani, hogy mennyivel gazda­gabbak lehetnénk, ha kihasználnánk az időt, ha arra fordí­tanánk, amire kell; ha jól szerveznénk a munkát, az anyag­ellátást; ha fegyelmezettebben dolgoznánk, és — munkaidő után járnánk fodrászhoz, bevásárolni, személyes ügyeket in­tézni és így tovább. Most is föirémlik bennem: sokszor meg­kérdezik tőlünk, milyen hatásuk van a lap cikkeinek? A vá­lasz rendszerint ez: ajaj... Csak a hangsúly változhat. Ügy látszik, többször is szükség volna a „visszatérőkre”. A számok azóta természetesen megváltoztak. Nőttek. Csak az arányok maradiak a regiek. Azaz többre is vihettük volna. Kínos elmondani, mégis az a gyanúm: ahogy nőttek termelési eredményeink, sikereink, úgy fokozódott a kieső munkaidő, terebélyesedett a kényelmesség. Ne higgyék, hogy ellentmondás. Így igaz. S hogy ne legyen túlságosan elszo­morító a kép — hiszen nem ez a cél —, ezúttal nem példá­lózom a tíz percekkel. A téma változatlan, de a napokban talán az akkorinál is meghökkentőbb számok birtokába ju­tottam. A megyei tanács munkaügyi osztályán — ahol gazda­ságpolitikánk szellemében „felgyorsult’’ az élet — izgalmas adatokat kaptam. Sokatmondóbbakat, mint négy évvel ez­előtt. Közreadok közülük néhányat, melyek a korábbi „csep­pekkel” szemben most a „tengert”, az egészet mutatják meg számunkra. 1975-ről lesz szó, amikor 171 200 ember dolgozott Somogy megyében. Az évi munkaidőalap 52 700 000 munkanap volt. Meghökkentő, hogy a munkanapok húsz százaléka — túlsá­gosan óvatos számítás szerint — tulajdonképpen nem is lé­tezett. Természetesen nem szabad mindemt a fegyelmezetlen­ség, a munkaidő kihasználatlansága, a szervezés rovására írni. A múlt évben ugyanis pontosan 10 800 000 munkanapot megérdemelt szabadságon, illetve —; betegség vagy álbeteg­ség miatt — táppénzen töltöttünk. Ez utóbbira talán érdemes még annyi szót vesztegetni, hogy Somogybán tavaly 2 230 095 volt a táppénzes napok száma (18.9 százalékkal több. mint az előző évben), s ezt 152 410 285 forinttal.„fedezte” az állam. Ez a tárna azonban visszatérőkiént is önálló elemzést érde­mel. Mai mondanivalóm lényege ugyanis az, hogy mennyi a munkaidőn belüli kiesés? A szamok legalább ilyen megdöb­bentőek. 1975-ben 5 200 000 munkanappal nem tud'tunk el­számolni, azaz 17 200 ember munkájának értékétől „szaba­dultunk meg". S ez enyhén szólva elgondolkoztató. D e talán ennyi elég a számokból. Bár nem árt megje­gyezni, hogy ha az egy főre jutó évi termelési érték leg­alsó határát vesszük alapul, a múlt évben akkor is 1 720 000 000 forint veszteséget okozott a munlcaidőn belüli kiesés. Megéri nekünk? Sokan azt mondják: a bajok rend­szerint akkor következnek be, ha nem ismerjük^ az okait. Csakhogy az „oknyomozás” nem most, hanem jó néhány év­vel ezelőtt kezdődött; a feltárás, a központi és a helyi intéz­kedéssorozat sem mai gyerek már. A helyzetkép mégis las­san változik. Miért? Kényelmesség vagy nemtörődömség; a hozzáértés hiánya vagy a fegyelmezetlenség; a számonkérés lassúsága vagy a „megváltoztathatatlan” belenyugvó szemlé­lete idézi elő? Ki-ki- választhat közülük, és válaszolhat ön­magának, ha „fölfedezése” nem fékez, hanem tettekre ser­kent. Bizonyára nem könnyű, én nem értek hozzá, hogyan lehet például az anyagellátást úgy irányítani, hogy felhalmo­zott raktárkészlet, munkaidő-kiesés, anyaghiány és kapkodó, indokolatlan túlóra se legyen egyes gyárainkban. Nem tudok receptet adni arra, hogyan kell okosan kihasználni a gépet, I a munkaerőt. Ezeket a munkások tapasztalataira támaszkod­va, ott tudják „kitalálni”, ahol irányítják a termelést. Igaz­talan lennék, ha elhallgatnám: több munkahelyen rendel­keznek már a „kitalálás” képességével; eredmények is mu­tatkoznak. Az idővel azonban még sok helyen nem tudnak elszámolni... A napokban kaptam egy udvarias hangú levelet. Ez állt benne: „Értesítjük, hogy március 2-án 8—12 óráig lakásában érintésvédelmi próbát tartunk. Kérjük, hogy a fenti időpont­ban szíveskedjék otthon tartózkodni.” Gyors számítást vé­geztem. Kaposváron 5146 lakást kezel az IKV. Ha ebből te­szem azt 800 lakásban van nagymama, akkor is 4346 dolgozó azon a napon öt órára kiesik a munkából, ha elengedik. (Bár az új lakásokban nem ilyen sürgető a feladat... Ki tudja?) Az érintésvédelmi próba a lakó érdeke. A munkaidő­kihasználás a népgazdaság, a megye, a város, tehát ugyancsak a lakó érdeke. Évtizedek óta se tudnánk egyeztetni ezzel az IKV érdekét? Még mindig hatóságosdit játszhat az IKV, és hazarendelheti a lakót? Igaz, másnap értesítettek: a fölmé­rés egy másik időpontban lesz. Remélem, hogy este, munka­idő után... Ebben a témakörben azonban ezernyi példát kínál az élet. Nem újak ezek, évtizedes gondok. Ezért olyan bosszan­tóak. Pénteken már húsért indulnak azok, akik megtehetik, akiknek „jószívű” a főnökük. A bevásárlás most is gond vi­déken. Amelyik áruház vagy bolt tovább tart nyitva, ott „átmeneti bölcsődét” szerveznek az eladók, a gyermekintéz­mények ugyanis ötkor bezárnak. Az apróságokat el kell hoz- ' ni. Az üzletbe. Az ebédidő — intézmények, figyelem! — sok­szór másfél, két órára húzódik. A hölgyfodrász képtelen húsz perc alatt tetszetős frizurát kreálni! S a társadalmi rendezvényekkel rendben volnánk? Ha­tározat, döntés született! Látszatként később kezdik, mondjuk az eddigi kettő helyett fél háromkor. A dol­gozók két, két és fél órát »nyerteic«, azaz ugyanennyit veszítettek. Tanulni nehéz a munka mellett; munkaidőben könnyebb ... És ki nem látott még titkárnőt, aki naphosz- szat tételeket gépelt a vezető valamennyi évfolyamtársa számára? Nem folytatom. A példák munkahelyenként változnak és tetteket követelnek. A rendszeres visszatérésnek — ön­magunk érdekében — létjogosultsága van. Jávori Béla Baráísáovonaí szovjet fiatalokkal 300 szovjet fiatalt lát ven- ! lálkoznak a magyar fiatalok- dégül március 13-a és 26-a j kai. A szovjet fiatalok megis- között az Express Ifjúságii és merkednek több vidéki váro- Diálk Utazási Iroda. sunkkal is. A barátságvonat részvevőit | A fiatalok utazási irodája gazdag hazai program várja. A j nemcsak fogad, hanem küld is vendégek városnéző sétákon j különvonatot a Szovjetunióba, vesznek részt, folklóréiőadáso- | Március 14-én indul az idei kát tekintenek meg, ellátogat- j első, 300 magyar fiatalt utaz­nak a Parlamentbe, a Nemzeti 1 tató barátságvonat a Szovjet- Galériába, a Szépművészeti unióba. A részvevők gazdag Múzeumba, koszorúzása ün- programja a Moszkva, Riga, népségét tartanak a Gellért- j Minszk, Brjanszk, Pszkov, hegyen, és baráti összejövete- j Szmolenszk útvonalon bonyo- laken, üzemláLogatusokon ta-1 lódik le.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents