Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

Beszélgetés a párttagokkal Fészekrakók A pártáiét nagy esemélye a tankönyvesére, me­lyet a XI. kongresszus határozott el. A tankönyvesé­re jó politikai eszköz arra, hogy a pártszervezetek előtt .álló feladatok megoldására, a kongresszus határozatainak megvalósítására serkentsen minden somogyi kommunistát. Éppen ezért hangsúlyozzuk el­sősorban a politikai tartalmát a szükséges adminisztratív munka mellett. Alapos felkészülés után teg­nap megkezdődtek a beszélge­téseik a párttagokkal, s július végén fejeződnek be. Az egyé­ni beszélgetés szerepe 'nagy a tagkönyvcsere előkészítésé­ben. Most először a pártbizott­ságok beszélgető csoportja a megye több mint nyolcszáz alapszervezeti vezetőségének tagjaival folytatják a beszél- gjetést. Különösen fontosak ezek az eszmecserék a példa­adás szempontjából, hiszen a mostani partnerek e tapasz­talatokat is felhasználják majd az alapszerviezeti tagokkal folytatott beszélgetések során. A párttagokkal való beszél­getés beszámoló tagigyűlések idején és máskor is alkalma­zott módszer. A tagkönyvcse­re előtti eszmecseréknek azon­ban meghatározott céljuk van, mégpedig az, hogy a vezető­ségek pontos képet kapjanak a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósításáról, a mun­kahely, a pártszervezet, a párttag helyzetéről, tevékeny­ségéről. A múlt hónapban befejező­dött beszámoló taggyűléseiken minden párttag megismerte a Központi Bizottság levelét a tagkönyvcseréroi, valamint az aiapszervezet intézkedési ter­vét. Sok szó esett ezeken a fó­rumokon arról, milyen fontos, hogy a kommunisták isimerjék és értsék a jelentőségét mind­ennek. A tartalmi feladatok megoldása elképzelhetetlen anélkül, hogy a vezetőség, az alapsziervezet tagjai jól felké­szüljenek a beszélgetésekre. Éppen ezért máshol is ajánl­ható az a módszer, hogy az alapszervezetek többségében — ahol van, ott pártcsoport- ülásen — még visszatérnek a tagkönyvcserére, politikai, szervezeti céljának ismerteté­sére. A beszélgetésiek csak akkor válnak eszmecserévé, ha min­den kommunista felkészül, összeszedi gondolatait, meg­fontolja mit tegyen szóvá, s azt is, milyen javaslatokat te­gyen a pártmunka színvona­lának javítására. E találkozá­sok légkörének éppen azért kell meghitt hangiulatúakmak, közvétlensknak' és pártszerű- éknek lenniük, hogy gátlás nélkül beszélgessenek még azok a párttagok is, akik pél­dául nagyobb nyilvánosság előtt nehezem nyilatkoznak meg. A XI. kongresszus magasabb mércét állított minden párttag elé. A tagkönyvcsere során éppen ennek szellemében be­szélik meg a kommunistáikkal az eddigi gazdasági, közéleti, pártaunkájükat, s azt, hogy miben tudnak többet adni a közösségnek, milyen meg­bízatásokat vállalnak szívesen az alapszervezetben. A nagy létszámú pártszervezetekben az eszmecserék jó lehetőségiét adnak a feladatok későbbi igazságos elosztására, új erőik bevonására is. A határozatok csak a kommunistáik tevé­keny, példamutató munkáján keresztül valósulhatnak meg. Ez , föltételezi a marxizmus— leninizmus alapjainak, a párt politikájának alaposabb isme­retét is. Amikor ezekről be­szélgetnek az alapsiztervezetek- ben, megfogalmazódik az is, miben állítanak nagyobb kö­vetelményt a kommunisták elé; S nyilván szó lesz a csa­ládról, a magatartásról, a kommunista gondjairól is, amint ez egy elvtársi beszél­getésen megszokott. július végéig tartó be­szélgetések várhatóan nagyon sole javaslatot eredményeznek. Ezeket az alapszervezetek, a pártbizott­ságok, a párt egész tevékeny­ségében hasznosítani lehet majd. A mostani pezsgés a hétköznapi munkára is kihat, jobban ösztönöz a párthatáro­zatok helyi megvalósítására. A tagkönyvcsere — a mostani és a későbbi szakaszával együt­tesen — ezért erősíti a párt vezető szerepét, élcsapat jel­legét mindenhol. A somogyi kommunistáik is számot vetnek azzal, mint tel­jesíthetik az előttük álló na­gyobb feladatokat egyénen­ként és közösen. Ez az ese­mény egyben a párthoz való tartozásuk megerősítését is szolgálja. Lajos Géza A „Fiatalos megoldásokra törekedtünk’ Megkezdődik az ifjúsági ház építése A földszinten szakköri szobák, az emeleten nagyterem Határidő: 1978 szeptembere Esztendőkig ugyanaz volt a válasz; ha a krónikás az új kaposvári ifjúsági és úttörő­házról érdeklődött: »az építke­zés előkészítése folyamatban van«. Ennek a folyamatnak egyetlen szemmel látható kö­vetkezménye hosszú ideig csak a megdöbbentően sok följegy­zés és az írásba foglalt ígére­tek tömege volt. Először 1969-ben,' a KISZ kaposvári küldöttértekezletén fogalmazták meg, hogy a me­gyeszékhelynek új ifjúsági házra van szüksége. 1970 no­vemberében a megyei tanács végrehajtó bizottságának és a KISZ megyei végrehajtó 'bi­zottságának ' együttes ülése után még derűs volt a kép. Azt ígérték, hogy legkésőbb 1972 második felében megkez­dődik az építkezés. A majdcsaknem húszezer kaposvári fiatal és a több mint hétezer kisdiák szíves­örömest kivette volna részét a munkából, csakhogy erre nem került sor. Kiderült, hogy az új ifjúsági ház helyén még ott áll a Kaposvári Ruhagyár egyik épülete, s túlontúl virá­gosán ítélte meg a helyzetet, aki azt remélte; a gyár gyor­san lebontja földszintes rész­legét. Baj volt a tervekkel, s az építkezés megkezdését más gondok is akadályozták. Kovács Ferenc, a Kaposvári Városi Tanács elnöke azt ja­vasolta, az új ifjúsági ház szü­letését ne korábbról, hanem csak 1973 augusztusától szá­mítsuk. A Pécsi Tervező Vál­if­júsági és úttörőházzal a ka­posvári fiatalokat, akik szá­mos jel szerint társadalmi munkával boldogan segítenék előbbre hozni az átadás nap­ját. P. D. házói programra a megrende-] megörvendeztetnék az új lést. A városi tanács végrehaj-’ tó bizottsága később módosí­tott a programon, és a szakem­berek végre a végleges kivite­li tervekkel foglalkozhattak. Az immár hatvannyolcezer lakosú város központjában, a megyei könyvtár szomszédsá­gában emelkedő épület föld­szintjén lesznek a szakköri szobák, az irodák, a gépészeti kiszolgáló helyiségek, s itt kap helyet a könyvtár is. Az eme­leten ötszáz négyzetméter alapterületű nagytermet épí­tenek, itt többek között szín­házi előadásokat, filmbemuta­tókat, kiállításokat tarthatnak. 'A somogyvári kálváriadomib ailiatt, a gyógyszertárral szem­ben hangosabb a szó, mint bárhol máshol a faluban, és a vasárnap csődjét itt a zörgő szenesvödrök veriik föl hóruk­koló fiatalemberek kezében. A művelődési házban a négytagú furulyaegyüttes ké­szül a délutáni fellépésre, a községi bemutatóra. A tsiz-szel közös udvarba lovas kocsi for­dul be. A pincelejáratitól a mélység gyomráig KISZ-esiek állnak sorban a lépcsőn. Lent gázálarcot viselnék, a szén­portól alig látszanak. Hosszú Béla, a Somogyvári Építőipari Ktsz fiatal dolgo­zója régóta tevékenykedik az ifjúsági mozgalomban, ez év­től alapsasrvezeti KISZ-titkár. A pinceklubaikeió eddigi si­kere máris néhány száz óra társadalmi munkával mérhető. — Jó kezdet az új tisztség­ben. — Nagyon szép szerintem is. Ilyen összefogással menni fog: május 1-re elkészülhet a fiatalok klubja a művelődé­si ház alatt addig kihaszná­latlanul tátongó szenespincé- böl. Azt is elmondta a KISZ-tit- kár, hogy az alapszerveziet hu­szonhét tagja közül csaknem mindenki szívesen feláldozza a szabad idejét a társadalmi munkára. Legyen szó autó­buszváró festéséről vagy a pinceklubról. A lovas kocsit száz forintért fogadták a fiatalok, hogy el­hordhassák a pincéből a sze­net, a salakot, a szemetet. Pihenőnapján otthonában kerestük fel Móring János ta­nácstitkárt. — Mit szól a fiatalok buz­galmához. — Örülök. Művelődési ház építésére nem telik a falu ere­jéből és erre a lehetőségre sohasem gondoltam. . Az anya­got, a klub berendezését mi adjuk a fiataloknak, hogy megvalósulhasson elképzelé­sük. — A fiatalok magánfuvart vettek igénybe ma délelőtt a szállításhoz. Azt is elmondták, hogy kétszer hiába kérték a tsz segítségét. — Ha lesz még ilyen igény, a tanács ki fotgja fiziethi a termelőszövetkezetnek a von­tató fuvarköltségét. — Nem nézik egy kicsit öl­be tett kézzel a felnőttek a fiatalok szorgalmát? — A fellőtt lakosság is szí­vesen kiveszi a részét a társa­dalmi munkából, így építet­tünk útalapot a Petőfi utcá- politikai oktatástól kezdve sok ban. A művelődési igény azon­ban nem! párosul evvel a tett- rekészséggel. Több éve pro­tekciót kellett igénybe vennie annak, aki be akart jutni a moziba, most alig megy be néhány ember, filmst nézni. A fészekrakó somogyvári fiatalok nemcsak a társadalmi munkában mutatnak példát, har.em abban is követésre méltóak, hogy az összetarto­zás, a közös művelődés és szórakozás igénye diktálta a tempót a lapátot és szenesvöd- röt forgató kéznek. A KISZ-titkár és a népmű­velő, Sárvári Álmos, gyakran összenézett, amikor a majdani klub terveiről érdeklődtem. — Máris lekötöttünk egy ti­zenkét előadásból álló isme­retterjesztő előadássorozatot. Vetélkedőket tervezünk — mondja a község népművelő­je és hozzáteszi: — Most még minden gondolatunk a »fizi­kai munkán« van. Hogy végre legyen otthonunk. A községi művészeti bemu­tató részvevői már ennek az otthonnak a tartalmas életét ígérik. Persze nemcsak ők. A mindent tanulhatnak majd itt a fiatalok, és szórakozásukhoz ■ is megfelelő környezetet ala­kíthatnak ki. Galambos Ildikó a kaposvá­ri Munkácsy Mihály egészség- ügyi szakközépiskola első osz­tályos tanulója, Gábriel Ágnes boltvezető, Gábriel Ottilia a kaposvári kereskedelmi szak­középiskoláiba, Szabó Katalin a Munkácsy gimnáziumba jár: ők alkotják a somogyvári fu­rulyazenekart. Jó pár éve Schneider Mária tanárnő ol­totta be őket a zene szerete- tével, azóta az énektanárnő máshova költözött, az együttes azonban nam bomlott föl. Kár, hogy nincs a faluban zenei szakember, aki segíthetné őket. Mivel hárman Kaposvá­ron tanulnak, a megyeszékhe­lyen is folytathatnák zenei to- váb bképzésüket. A bemutatón találkoztunk a társközségek, Pamuk és So- mogyvámos együtteseivel, szó­listáival is. Kellemesen töltöt­ték a vasárnapot a socractgyvári fiatalokkal, akik délelőtt a holnapért dolgoztak. Korányi Barna Műveltség és üzem Csúfos és méltatlan vita ] veltsség gyarapodásának is.'többet lát. S hogy a gyárnak Hogy mindez milyen lesz, még nem tudhatjuk, minden­esetre álljon itt egy mondat a műszaki leírásból: »Friss, újszerű, fiatalos megoldásokra törekedtünk a külső, belső tér­és részletkérdésekben.« A számos reményt keltő ötlet közé tartozik, hogy sok az át­rendezhető fal, az egymásba nyitható tér. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat rövidesen, várhatóan április elején hozzá­kezdi az építkezéshez, amely körülbelül harmincmillió fo­rintba kerül. (Kilenc és fél milliót a KISZ központi bi­zottsága, hétmilliót pedig az Állami Ifjúsági Bizottság adott, a többit fejlesztési alap­jából a tanács fedezi.) Ügy számítják, hogy a mun­ka 1978 szeptemberében feje­ződik be. Igen sokan szeret­nék a somogyi megyeszékhe­lyen, ha az építők nem tarta­lalat ekkor kapta meg a beru- nák a határidőt, s hamarabb Megnyílt az „Építettük 75-ben” kiállítás Az- építőipar kivitelező szer­vezetei a múlt évben több mint 60 milliárd forint érté­kű munkát végeztek, és sok száz új létesítményt adtak át. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium a fővárosi ta­náccsal együttműködve kiállí­tást rendezett »Építettük ’75- ben« címmel, amelyet tegnap nyitott meg a fővárosi tanács bemutatótermében Szilágyi Lajos építési és városfejlesz­tési miniszterhelyettes, A kiállításon 30 budapesti és vidéki tervező és kivitele­ző vállalat több mint 100 tablón mutatja be 84 új gyár­épület, lakóház, iskola, óvoda, művelődési központ, kórház és más alkotás tervét, fotóját és ismerteti a legfontosabb mű­szaki jellemzőit. Az Építési és Városfejlesz- | mára. A tési Minisztérium és a fővá- rosi tanács a kiállításon be­mutatott legszínvonalasabb lé­tesítmény alkotóit, 12 válla­latot tüntetett ki emlékpla- kettei és oklevéllel. folyt a közelmúltban egy nagyüzemben. Arról volt szó, hogy az üzem illetékesei kö­zül néhányan megkísérelték a tovább tanuló dolgozóktól megtagadni a törvényes ta­nulmányi szabadságot és a bejáróktól az útiköltség-hoz­zájárulást is. A takarékosság­ra hivatkoztak. A pártszerve­zet és a szakszervezet erélyes közbelépésére volt szükség, hogy a tovább tanuló dolgo­zók ne rövidüljenek meg. Mondhatnánk: ritka eset. Rendhagyó, nem jellemző. Hiszen a vállalatok, gyárak, intézmények vezetői ma se­gítik és nem akadályozzák a dolgozók tanulását, művelődé­sét. A támogatás valóban nem tagadható, gyakorlati megvalósulása mégse mindig sima. Fölösleges példákat fel­hozni, hogy egyes helyeken milyen nehézségekbe ütközik — a jóindulat és a megértéé mellett is — a megfelelő sza­bad idő biztosítása, a kedvező műszakbeosztás megvalósítása stb. Igaz, ellenpéldákat is mondhatnék — példákat arra, hogy az üzemek, ipariak és mezőgazdaságiak, miként biz­tosítják a feltételeket dolgo­zóik művelődéséhez. Nem mondhatjuk tehát, ho,gy valamiféle »általános szemléletváltozásra« van szükség. De azt igen, hogy nem árt alaposabban elgon­dolkodni néha azon, milyen gyakorlati haszonnal jár a munkások, alkalmazottak művelődése a munkahely szá- szakmai ismeretek Szemléletbeli félresiklások, félreértések inkább ekörül adódnak manapság, ezért ér­demes ezt a dolgot jobban szemügyre venni. Rádiósbeszélgetésben kér­dezte a múlt év végén egy vidéki nagyüzem termelési osztályvezetője: milyen ter­melési javakat nyújt a gyár­nak, ha egy gépkezelő általá­nos gimnáziumi érettségit szerez? A kérdés hangsúlyá­ban benne volt a válasza is: semmilyet. Ha már minden­áron tanulni akar, szerezzen inkább magasabb szakmai ké­pesítést. Csakhogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy az általános műveltség — legyünk szerényebbek: az általános műveltség alapjai­nak — megszerzése elsősor­ban inkább az egyénnek, mint az üzemnek van hasz­nára. Szakképzett munkaerő hiányával küszködő iparválla­lat vezetői számára csekély öröm, hogy néhány tucat munkásuk — például — álta­lános gimnáziumi érettségi megszerzésére készül. Közvet­len értéke-eredménye a mun­kahely számára aligha van — mondják. Igaz is, nem is. Minden­esetre: a műveltségbeli gya­rapodás társadalmi értéke ilyen számítással nem köze­líthető meg. Ellenérvként mondjuk el a közhelyszerű igazságot, hogy magasabb képzettségű, szélesebb látókö­rű emberekkel könnyebb szót váltani szakmai kérdésekről gyarapodásának a haszna ma- is, hogy a kultúra nagyobb gától értetődő, itt fölösleges a j felületeivel való találkozás bizonyítás. De igen nagy • fölébreszti az érdeklődést a haszna, bár forintokban csak\ részletek, adott esetben a később, s áttételesen mérhető j szakmai ismeretek iránt is. I haszna van az általános mű-1 Hogy, aki magasabbról lát, az azért is érdeke a kollektíva általános ismereteinek emelé­se, mert annak haszna a jobb közösségi szellemben, az élén- kebb gondolkodásban mutat­kozik meg hamarosan. Nem kétséges, hogy a na­gyobb távlatokban gondolko­dó emberek számára ezeknek az érveknek' súlyuk van. Ki­vált, ha módjukban van kö­rülpillantani, benyomásokat szerezni olyan ipari, mező- gazdasági közösségekben, ahol a kulturális élet nemcsak for­mális, időnkénti műsoros es­tek rendezésében, hanem el­mélyült, tartalmas művelődési tevékenységben nyilatkozik meg. E sorok írója az elmúlt hónapokban éppen ilyen jelle­gű tájékozódás céljából járt több vállalatnál, mezőgazda- sági üzemben. A tapasztalatokról »tétele­sen« beszámolni itt lehetetlen, de idézhető azoknak a beszél­getéseknek a summája, amely egy-egy munkásközösséggel való találkozás folyamán ala­kult ki. Többen elmondták: az általános iskola felsőbb osztályaiba (akik valami miatt nem fejezték be tanulmányai­kat), a gimnáziumba, a főis­kolák levelező tagozataira el­sősorban természetesen a jobb egyéni boldogulás reménye vitte őket. Az ember — régi igazság — önmaga számára tanul. De elmondták azt is, hogy a kultúra különféle for­rásainak megismerése a tar­talmasabb közösségi élet meg­teremtéséhez is hozzájárul. Eszmecseréik. beszélgetéseik magvasabb tárgy körül forog­nak. Értőbben nézik a világ dolgait. Világnézetük tudato­sáéba válik. Közelebb kerül­nek a politikához is. A mű­vészeti élményeket céltudato­sabban keresik. Gyakrabban járnak színházba. A televízió­műsorok között igényesebben válogatnak. Közelebb kerül­nek lakóhelyük, városuk mű­velődési intézményeihez. Ol­vasmányaikról gyakrabban, elmélyültebben beszélgetnek egymással. Meglehet, így túlságosan »kisimitottnak« hat mindez. De hát a valóságban nem ilyen egyszerűen és problé- mátlanul következtek be a változások, mint ahogy fen­tebb fölidéztük. A műveltség eredménye nem máról hol­napra mutatkozik meg, aki tegnap örömét lelte egy gics- cses porcelánban, holnapután nem fut súlyos művészi él­ményeket nyújtó tárlatokra. A folyamat lassú, de bizto­san emelkedő tendenciát mu­tat. Egyik beszélgetőtársunk ki­fakadt: — Ki gondolta volna, hogy egy nagyüzemben bi­zonygatni kell az általános műveltség fontosságát és az üzemben hasznosítható érté­keit? Bizonyára nem tapasztala­tok nélkül beszélt így. Lehet­tek kellemetlen élményei. Harci feladat , volna tehát a művelődési lehetősé­gek megteremtése? Nem, ezt nem mondhatjuk: az üzemek, vállalatok nagy többsége megadja hozzá a lehetősége­ket, a támogatást. Néhány helyen előfordulhat, hogy küzdeni kell ezekért. De eb­ben a küzdelemben sok a szövetséges. Nem nehéz meg­jósolni, hogy a küzdőknek lesz igazuk, mert az általános műveltségben, szellemi javak­ban gazdagodó munkásközös­ség minden üzemnek érdeke, hiszen érdeke az egész társa­dalomnak is. Somogyi Néplap T. I. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents