Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

A második Két évvel ezelőtt ismerked­tem meg Fisli Jenő nagy csa­ládjával. Életük kiemelkedő eseménye volt, hogy az édes­apa és hét gyereke két szép hetet töltött Balatonleilén. Csak a mama maradt otthon, Taranyban, mert a másfél­éves Margitkával nem utaz­hatott velük. Mi van. ma Fisliékkel? A kíváncsiság nem hagyott nyu­godni, s elindultam, hogy megkeressem őket. A keresés azért nem túlzás. mert az édesapa, az édesanya, a nagy­lány Atádon dolgozik, a gye­rekek egy része pedig otthon van a faluban. Éz az ismeret persze kicsit hiányos volt, mert közben még eggyel gya­rapodott a kenyérkeresők száma: a tizenkilenc éves Jenő együtt dolgozik az édes­apjával a nagyatádi vízműte­lepen. Az egyik dolgozó igazított útba, s amint ballagtunk az épülethez, megkérdeztem mi van Fisli Jenővel. Hám né­zett, s már mondta is: — Nagy újság... Üj házat szeretne épülni. Az alacsony, bajuszos, kék szemű férfi gépkezelő a te­lepen í— már a hetedik éve. — Szeret itt dolgozni? — Szeretek ... Ha csak nem rossz az idő. biciklivel járok be Taranyról. — Szóba kerül-e még a leilei üdülés? — De még mennyire... A Panni mindig kérdezgeti: Apu, nem megyünk újra? Tudja ez, nagy élmény volt mindegyiküknek, hiszen elő­ször segítettek hozzá bennün­ket ilyen utazáshoz. Most nem gondolhatunk erre. — Az építkezés miatt? — Persze ... Már kész a terv. kilencszer tizenöt mé­teres lesz a ház. Három szo­ba, konyha, fürdőszoba, szó­val minden. Kölcsönt szeret­nénk hozzá, aztán egy kis segítséget a munkahelyünk­től. Elhallgat. mintha túl sö- kat kívánna. Aztán hozzá­teszi: a mostani telket úgy vették annak idején, hogy a vállalat nyolcezer forinttal támogatta őket. A régi ház előtt az újról beszélgetnek. — Ez a mostani ház kicsi, nem férünk el. A gyerekek meg nőnek, szeretnének ké­nyelmesen élni. Végtére is tízen vagyunk. A vízműtelepről Taranyba indultunk. Ahogy beértünk a faluba, az első a Csokonai utca. Fisliék a 101. szám alatt laknak. Valamikor ez a rész Rigópuszta volt. — Kék-fehér pöttyös ken­dős asszony áll a kapuban: a nyolc gyerek anyja. — Épp most jöttem haza Atádról; vánkoshuzatokat vettem. Betessékel a házba. Éva, a nagylány, aki előonsózó, még alszik a szobában. Éjszakás lesz. A gyerekek közül né­hány az udvaron játszik, má­sok óvodában vagy az isko­lában vannak. — Mit szól az építkezéshez. Fisliné? Kinyitja a kredenc oldalaj­taját, s nagy, barna boríté­kot vesz elő. A ház terve. — Épp mostam tegnap, amikor megjött. Annyira kí­váncsi voltam, hogy nem bír­tam tovább dolgozni. Mond­tam a páromnak: bontsd ki gyorsan ... Mi is megnézzük a tervet. Valóban szép lesz a ház. Közben előkerültek a fiúk. Körbeallnak bennünket, s nézik, nézik a rajzokat. — Ugye. igazi házunjc lesz? — kérdi az egyik. Eszembe jut, hogy a Bala­tonon arról is beszéltettünk, szeretnek tévét nézni, s ha valami érdekes van, á .ren­nek a szomszédba. Rákér­deztem, járnak-e még az is­merősökhöz. — A, már vettünk tévét 1 — büszkélkedik Fisliné. — Mikor megy vissza £ gyárba? | — Most telik le a gyer­i mekgondozá6im. Akkor kive­szem a szabadságot, s utána. I Anyaghordó vagyok a cérna­gyárban. Amikor egy fizetés volt, akkor bizony igen ne­héz volt. A több kenyérkere­ső sokat segít a családon. — A legkisebb gyerek? 1— ö is óvodás . .. Mindig elszökött a többiek után, az- | tán beadtam. Igen jól érzi ott magát. Egy nagy család élete nem könnyű. Fisliék' mélyről In­dultak. s egyre följebb vágy­nak. Az új ház az igazi szép életet testesíti meg. Épp azért beszéltek annyit a tá­mogatásról. Ha bontási anya­got kaphatnának Atádon, ha fuvart a vízművektől, segít- I séget a cérnagyártól, sokkal | közelebb kerülhetnének vá- j gyük teljesüléséhez. Lajos Géza „Kérlek, válaszolj nekem...” Figyelmetlenségből milliós károk Tűzgyújtási lifalom az erdőkben A Somogy megyei Tűzoltóság - fekete krónikájába 1975-ben egyszerre két súlyos esemény is belekerült. A balaton bogiá­ri Kinizsi Udvarban elektro­mos berendezés meghibásodása okozott tüzet, a kár 800 ezer forint. A balatonszárszói bú- torraktarban keletkezett tűz miatt a veszteség 158 ezer fo­rint. ' i A Tavaly 283 tűzhöz riasztot­ták a tűzoltókat. Az összes kár 3 329 000 forint volt. Négy em- >er életét vesztette, heten élet- veszélyesen. huszonheten köny- nyebben megsérültek. A halál-1 lal végződött tüzesetek oka ál­talában dohányzás. Szomorú adatok ezek. Még­is — ha összehasonlítjuk őkel az utóbbi Öt év átlagával — azt állapíthatjuk meg: So­mogybán csökken a tüzesetek száma. Ezen belül azonban több tűz keletkezett gyermek- játékból, építési hibából. To­vábbra sem csökkent a nyílt láng használata tiltott helyen, a dohányzást tiltó táblára sem figyelünk oda. Az érdektelen­ség, a figyelmetlenség válto­zatlanul milliós károkat okoz. A Somogy megyei Tűzoltó- parancsnokság legnagyobb fel­adatának tavaly az új tűzvé­delmi jogszabály megismerte­tését tartotta. Az érdekelt ve­zetőknek előadásokat szervez­tek. A hatás? Mint dr. Egyed Dezső alezredestől, a Somogy megyei Tűzoltóság parancsno­kától megtudtuk: nem érte el a kívánt fokot. A vezetők fe­lelősségérzete nem mindig megfelelő, csak negyvenhárom százalékuk jelent meg az elő­adásokon. A tűzvédelmi elő­adóknak rendezett értekezle­ten pedig az érdekeltek húsz százaléka (!) hiányzott. Sok helyen még a jogszabá­lyokat sem ismerik. Ezért ezer- ötszáz példányban kinyomtat­ták, hogy a vállalati vezetők és az önkéntes tűzoltóparancsno- kok megismerhessék a legfon­tosabb rendelkezéseket. A pa­rancsnokság propagandamun­kájához tartozik, hogy tavaly huszonkét alkalommal vetítet­tek oktatófilmet, előadásokat tartottak, tűzvédelemmel kap­csolatos vetélkedőket és kiállí­tásokat rendeztek. A tűzvédelem, a megelőzés nem egyoldalú feladat, min­denkinek ki kell vennie belőle a részét, itt is érvényes, hogy a jogszabályok nem ismerése nem mentesít a felelősség alól. Még csak az első negyedév végét írjuk, s máris újabb el­szomorító adatokat sorakoztat­hatunk föl. A három hónap alatt nyolcvanhúrom tűzhöz ri­asztották a tűzoltókat, s az ösz- szes kár meghaladja az egy­millió forintot. A legsúlyosabb tűzeset a balatonfenyvesi Tüzép-telepen volt; a figyel­metlenség következménye fél­millió 'forintos kár. Csupán ab­ban az időszakban, amikor ki­rándulásra alkalmas időről be­szélhettünk, kilenc erdőtüzet jegyeztek föl megyénkben. A Mezőgazdasági és Élelme zésügyi Minisztérium, valamint a BM Tűzoltóság országos pa­rancsnoksága most új rendel­kezést hozott: átmeneti jelleg­gel megtiltotta a tűzgyújtást az erdőkben — még a kijelölt tű~ rakóhelyeken is. Tilos tüze' gyújtani, gazt, gyomot, hulla­dékot égetni az erdő mellett, 200 méteren belül is. Egy óra Iliász Gáborral Első kaposvári fellépése al­kalmával többször visszatap­solták. Láthatóan jólesett ne­ki az elismerés. Pedig már régóta kóstolgatja a sikert. 1958-ban egy vékonypénzű kis legény jelentkezett a Va­sas kölyckcsaputánál. — Ihász Kálmán öccse va­gyok. szeretnék focizni — szólt Uiedelm-tsen. Mondani sem kell, hogj azonnal felszerelést kapott. t— Szóval így kezdődött, ez tán már viharos gyorsaság­gal kapaszkodtam felfelé a raprlé.rdn«. De nem a válo­; -.'.óit bátyám rrvatt. A l.ólyük, az ificsapat, majd i magya" ifjúsági válogatott Iv-iSkeztlt, amelyben tizen- ntszor szerepelt o’yan láb j a rúgok társaságé .van, mint í öcs is L.. Karsah Szőke, Haj­já. Innen már egyenesen ve­tetett az út a nagyok öltöző­iébe. Alig töltötte be a tizen­ötödik évét. Pécsen magára úzhatta az első csapat mezét. Zz £edlg abban az időben ran­got js'-.ntstt Megjárta a Va­lissal Dél-Amerikát is. Azon­ban nem sokáig örülhetett a sikernek. Egy korábbi beteg­sége folytán sportorvosa java­solta. hogy hagyjon fel a v. senyszerű játékkal. Fájó szív vei búcsúzott, de a Vasastól nem tudott megválni. A má­sodik csapat gyúrója lett. Né­ha azért játszott a tartaléko'- kőzött. Utoljára 1972-ber Komlón. — Hogyan lett táncdalszer- zö? — A zene mindig közel állt hozzám. A gitár éppúgy hoz­zá tartozott az életemhez, mint a labda. A dallamok meg csak úgy jöt ek maguktól. S ami­kor kezdett hiányozni a kö­zönség. gondoltam egy meré­szet és fölkerestem S. Nagy Istvánt, a népszerű szöveg­írót. Meghallgatott és rögtön pártfogásba vett. Első közös zen találkozhatunk slágereivel. Dalait szeretik és mindenütt énekük. — A tánczene és a sport egyaránt közel áll az ifjúság­hoz. Vajon ki a népszerűbb a fiatalok között, egy zeneszer­ző énekes, vagy egy élvonal­beli labdarúgó? — A focistákba szavazok! Azt mondta, hogy első­sikerünk a »Kék csillag" cí- | sorban zeneszerző és nem éne­mű dal volt, melyet Scécsi Pá' j kes_ mépis, az utóbbi időben énekelt. Ez volt az első lerne ; Cg,jre többet halljuk énekelni zem is. | Nagv lendületet adott a s;- ; — Részben már válaszoltam keres kezdet. Egymás után ír­ta népszerű dalait. »Ki az, aki simogat?" — Zalatnai Sarolta tolmácsolásában, Máté Péter énekelte a »Kérdezem a nap­sugártól" című slágerét. Ezt követte a »Majd megfordul a szél", »Elcserélném én a vi­lágot", »Felhőik fölött mindig kék az ég". Megannyi siker. S jött a legismertebb száma, a »Kérlek, vá'aszolj nekem". — Melyik születik meg előbb, a zene vagy a szöveg? — Én mindig előre megírom a zenét. Azután összedugjuk a fejünket S. Naggyal és együtt alakítjuk ki az új dalt. — Vannak példaképei? — Igen! A külföldiek közű! elsősorban Eiton John és az egykori Be- tles-sztár. John Lennon. Az itthoniak közül a Fonográf és a Bergendy együt tes tetszik a legjobban. Rövid pályafutása alatt húsz kis- és három pagyleme­az előbb, amikor azt mondtam, hogy nekem nagyon hiányzik a közönség. És még valami. Szerné’vesen akartam meggyő­ződni hogv táncdalaim milyen hatást váltanak ki a hallga­tókból. — Van-e új száma készülő­ben? — Több is. Májusbai a tv tűzi műsorára a »Zsuzsinak" című új dalomat, amelynek szövegét is magam írtam. Égy fiatal énekesnek, Horváth At­tilának szereltem a »Mikor« című dalt. Katona Klárinak pedig a »Szükségem van rád« kezdetűt. — Először szerepelt Kapos­váron. Mi a véleménye a kö­zönségről? — Ha valahol az embernek sikere van. csak egyet mond­hat: úgy érzem.- hogy a szí­vükbe zártak. Kedves emlék­kel távozom és szívesen jó­vök bármikor. V Jutási Róbert .how-hajtás (Schafs) Kaposváron Tessék mondani, van névjegykártyája ? Nem tudom, hogy hány gya­nútlan kaposvárinak tették fel tegnap békás sétálgatús köz­ben a kérdést: van-e névjegy- kártyája? Vagy hány Zsiguli- tulajdonost kérdeztek meg: tessék mondani ráérne tíz percre? Csak a 48-as ifjúság utcában kellene megmutatni magát egy fiatal embernek, meg két rendőrnek! De abban biztos vagyok, hogy nagyon sok kaposvári esett a tegnapi Show-hajtás „áldozatául/”, — mint mi is. Két kollégámnak be kellett ülnie az autójába, a megadott utcába hajtani, mert a gépipari szakközépiskolák így óhajtották. Nekem a me- zőgazdaságisok oroztál? el a mini-návjegykártya-gyűj tömé­nyemet ... Miről is van szó? Tegnap Jélután rendezték meg Kapos­váron a Munkácsy Mihály Gimnáizumban a Show-hajtás (Sóhajtás) Kaposvár című ve­télkedőt. Rendezői és szellemi atyja az ELTE Bolyai Stúdió­jának fiataljai voltak. Igazi szellemes, ötletgazdag vetélke­dő volt a tegnapi. Pontosan három órakor megszólaltak a hangszórók: közölték, hogy a vetélkedő percnyi pontossággal kidolgozott forgatókönyv sze­rint zajlik. S ettől kezdve este nyolc óráig csak derülni lehe­tett még a - komoly kérdéseken is. Az iskolapadból most nem szedték ki a tanárok a lexiko­nokat, és a segédkönyveket, inkább ők is segítettek. Ot’ ka­posvári középiskola: a Mun­kácsy és a Táncsics *gimná- zium, a közgazdasági, a gép­ipari és a nvrzőgazdasági szak- középiskola küldte el diákjait. Egy-egy teremben harminc középiskolás és két tanár vá­laszolt a kérdésekre, amelyek a stúdióból hangzottak el. de számtalan Iskolatárs segíthe­tett az aulából. Szükség is vo’t erre. hisz akadt olyan kérdés, fe’adat. amelyet né'külük nem lehetett volna megoldani. Pél­dául a 7siguli ..népszámlá­lást”, a néviegvkártvagyűltést híres és különös ember kere­sését, papírkarton gyűjtését a Szabadság parkban. „Menetrendszerűen” zajlott o tegnapi vetélkedő, s éppen ezért elcsípni valakit akár csak egy szóra is ... Nos, az lehetetlen volt. A zsűri egyik tagjával, a Bolyai Stúdió ve­zetőjével p^'dáu! úgy tudtam „riportot” készíteni, hogy le­veleztünk. Valahogy így: Elnézést, hogy levélben kér­dezek, de másképpen nem megy. Hányán vannak a stú­dióban ? Pallósi József, a Munkácsi Gimnázium egykori hallgató- * ja, s az iskolarádió régi veze­tője hamarosan visszacsúsztat- la a papírlapot: — Tizennyolcán. Ez az ötödik vetélkedőnk, tavaly novem- oeróen volt az utolsó Buda­pesten. Mit lehet ilyenkor csinálni? Mondjuk csodálkozni a Laokoon szoborcsoporton. Olyan is volt a tegnapi vetélkedőn, igaz csak »másolat«. A kőalakok diákok voltak, a kígyók pedig sálak. Az ötle'ességet pontokkal ju­talmazták. Csak úgy mint az emberi hang nélküli népdal- verse’ yen, ahol mindennel le­hetett muzsikálni, csak éppen senkinek sem járhatott a szá­ja. Volt »emberrablás" is- A diákok szabályosan elrabolták >z egy-két éveseket az utcáról, mert le kellett mérni őket, s ezért is pont járt. Ilyen volt a tegnapi Show­hajtás: kedvesen komolytalan, ügyetlenül komoly, — s nívós díjakkal. Az első díjat, egy te­levíziót a gépipari szakközép­iskola nyerte, míg a második helyezettnek járó magneto- *ont a ~T 1 Gimnázium diákjai mondhatták maguké­nak. A harmadik díj, egy rá­dió a Táncsics Gimnáziumba került. Nagy Jenő Békés Sándor Egy tenter élete Egyébként nagyon kedélye­sen beszélgettünk. Hallotta a teljesítményeink hírét. Ami­kor elbúcsúztunk, azt mond­ta: »Érdemes volt magával fog­lalkozni, Molnár, igazan ér­demes . ..« — Tehát jött* 100 Moszk­vics . .. — Az volt az irányelv: kör­zeti orvosok kapják a több­ségét. — Mennyibe került akkor egy kocsi? Ezek 103-as Moszkvicsok oltak. Az áruk: 26 500 fo­rint. A József utcában kellett ítvenni. Annikor kigördültünk a kapun, a személyzet kijött utánunk, s addig néztek, amíg el nem tűntünk a for­galomban ... — Vissza tud emlékezni a rendszámára? — Hogyne! CD 474, Egyéb­ként a kocsi még ma is fut, elég gyakran látom... — Autó — gazdagság . . . Akkor ez a két fogalom még nagyon szorosan összetarto­zott. Mennyit keresett ön akkoriban? — Szépen kerestünk. Mai mértékkel mérve talán nem túl nagyok ezek az összegek, de akkor nagyon kemény volt a ionok — Mekkora volt a legna­gyobb összeg, amit kézhez ka­pott? — Pontosan nyolcezer fo­rint. Az átlagom 5—6 ezer kö­zött volt. Egyébként csapatbé­rezés volt nálunk, ha jól men­tek a dolgok, valamennyien többet kaptunk. Én 10 száza­lékkal kaptam többet, mint csapatvezető. — Egyszer elvitték Molnár Istvántr a rendőrök ... — Kik? 4 — A politikai rendőrség, ha igaz . . Csend lesz. s aztán mintha egy másik Molnár szökkenne elénk: Molnár István nevetni kezd. vidáman, felszabadul­tan, hogy még a könnye is ki- , csordul. — Hát ezt is tudják? — Hogy történt? — Ügy kezdődött, hogy megnősültem. — És? . — És elhatároztuk. hogy szerényen, a nyilvánosságot kizárva csináljuk. Komlón veit az esküvő. Szépén men­tek is a dolgok, csak éppen a szertartás közepén feltűnt R. F„ a népszerű pécsi újságíró. »Hát te, Pista?« * t »Nősülök, pajtás . . .«* Persze, mindjárt megváltoz­tak a dolgok, koccintottunk, egyszer, kétszer, százszor is talán... Éjszaka lett. Az asszony- meg nógatott, gye­rünk már haza ... Nem volt mit tenni, kocsiba ültünk, s elindultunk hazafelé. De előt­te volt egy kis susmus a cim­borákkal. A, kökönyösi dom­bon vagyunk, amikor leállíta­nak. »Molnár István ?" Rendőrök voltak. »Az vagyok." »A papírokat." »Tessék." Még ag arcomat is megvilá­gították, hogy azonos va­gyok-e a fényképen látható emberrel. »Rendben?" »Ahogy vesszük: ön ugya­nis átszáll a mi kocsinkba, s i elünk jön ..." »Miért?" »Majd megtudja." A feleségem halálsápadt volt. »Ha nem tudnák, a férjem képviselő...! Mentelmi joga van . ..!" Persze, hiába volt minden, át kellett szállnom. Mondtam az asszonynak: ne szomorkodj kedves, csak feküdj le otthon nyugodtan, majd jövők... — És mikor ment? — Amikor beleuntunk az ünneplésbe. A cimborák ugyanis már nagyon türelmet­lenül vártak... XIII. ISMÉT ZOBÁKON Zobák-bánya, a leg-ek bá­nyaüzeme, úgy ül a gesztenyé- si dombtetőn, mint egy koro­na. Magyarország legmélyebb — hétszáz méternél is mé­lyebb —, s ugyanakkor leg­nagyobb átmérőjű aknája 1963/ június 1-én kezdte meg a termelést. {Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents