Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

A második

Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg Fisli Jenő nagy családjával. Életük kiemelkedő eseménye volt, hogy az édesapa és hét gyereke két szép hetet töltött Balatonleilén. Csak a mama maradt otthon, Taranyban, mert a másféléves Margitkával nem utazhatott velük.

Mi van. ma Fisliékkel? A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, s elindultam, hogy megkeressem őket. A keresés azért nem túlzás. mert az édesapa, az édesanya, a nagylány Atádon dolgozik, a gyerekek egy része pedig otthon van a faluban. Éz az ismeret persze kicsit hiányos volt, mert közben még eggyel gyarapodott a kenyérkeresők száma: a tizenkilenc éves Jenő együtt dolgozik az édesapjával a nagyatádi vízműtelepen.

Az egyik dolgozó igazított útba, s amint ballagtunk az épülethez, megkérdeztem mi van Fisli Jenővel. Hám nézett, s már mondta is:

— Nagy újság... Üj házat szeretne épülni.

Az alacsony, bajuszos, kék szemű férfi gépkezelő a telepen í— már a hetedik éve.

— Szeret itt dolgozni?

— Szeretek ... Ha csak nem rossz az idő. biciklivel járok be Taranyról.

— Szóba kerül-e még a leilei üdülés?

— De még mennyire... A Panni mindig kérdezgeti: Apu, nem megyünk újra? Tudja ez, nagy élmény volt mindegyiküknek, hiszen először segítettek hozzá bennünket ilyen utazáshoz. Most nem gondolhatunk erre.

— Az építkezés miatt?

— Persze ... Már kész a terv. kilencszer tizenöt méteres lesz a ház. Három szoba, konyha, fürdőszoba, szóval minden. Kölcsönt szeretnénk hozzá, aztán egy kis segítséget a munkahelyünktől.

Elhallgat. mintha túl sö- kat kívánna. Aztán hozzáteszi: a mostani telket úgy vették annak idején, hogy a vállalat nyolcezer forinttal támogatta őket.

A régi ház előtt az újról beszélgetnek.

— Ez a mostani ház kicsi, nem férünk el. A gyerekek meg nőnek, szeretnének kényelmesen élni. Végtére is tízen vagyunk.

A vízműtelepről Taranyba indultunk. Ahogy beértünk a faluba, az első a Csokonai utca. Fisliék a 101. szám alatt laknak. Valamikor ez a rész Rigópuszta volt.

— Kék-fehér pöttyös kendős asszony áll a kapuban: a nyolc gyerek anyja.

— Épp most jöttem haza

Atádról; vánkoshuzatokat

vettem.

Betessékel a házba. Éva, a nagylány, aki előonsózó, még alszik a szobában. Éjszakás lesz. A gyerekek közül néhány az udvaron játszik, mások óvodában vagy az iskolában vannak.

— Mit szól az építkezéshez. Fisliné?

Kinyitja a kredenc oldalajtaját, s nagy, barna borítékot vesz elő. A ház terve.

— Épp mostam tegnap,

amikor megjött. Annyira kíváncsi voltam, hogy nem bírtam tovább dolgozni. Mondtam a páromnak: bontsd ki

gyorsan ...

Mi is megnézzük a tervet. Valóban szép lesz a ház. Közben előkerültek a fiúk. Körbeallnak bennünket, s nézik, nézik a rajzokat.

— Ugye. igazi házunjc lesz? — kérdi az egyik.

Eszembe jut, hogy a Balatonon arról is beszéltettünk, szeretnek tévét nézni, s ha valami érdekes van, á .rennek a szomszédba. Rákérdeztem, járnak-e még az ismerősökhöz.

— A, már vettünk tévét 1 — büszkélkedik Fisliné.

— Mikor megy vissza £ gyárba?

| — Most telik le a gyeri mekgondozá6im. Akkor kiveszem a szabadságot, s utána.

I Anyaghordó vagyok a cérnagyárban. Amikor egy fizetés volt, akkor bizony igen nehéz volt. A több kenyérkereső sokat segít a családon.

— A legkisebb gyerek?

1— ö is óvodás . .. Mindig elszökött a többiek után, az- | tán beadtam. Igen jól érzi ott magát.

Egy nagy család élete nem

könnyű. Fisliék' mélyről Indultak. s egyre följebb vágynak. Az új ház az igazi szép életet testesíti meg. Épp azért beszéltek annyit a támogatásról. Ha bontási anyagot kaphatnának Atádon, ha fuvart a vízművektől, segít- I séget a cérnagyártól, sokkal | közelebb kerülhetnének vá- j gyük teljesüléséhez.

Lajos Géza

„Kérlek, válaszolj nekem...”

Figyelmetlenségből milliós károk

Tűzgyújtási lifalom az erdőkben

A Somogy megyei Tűzoltóság - fekete krónikájába 1975-ben egyszerre két súlyos esemény is belekerült. A balaton bogiári Kinizsi Udvarban elektromos berendezés meghibásodása okozott tüzet, a kár 800 ezer forint. A balatonszárszói bú- torraktarban keletkezett tűz miatt a veszteség 158 ezer forint. ' i A

Tavaly 283 tűzhöz riasztották a tűzoltókat. Az összes kár 3 329 000 forint volt. Négy em- >er életét vesztette, heten élet- veszélyesen. huszonheten köny- nyebben megsérültek. A halál-1 lal végződött tüzesetek oka általában dohányzás.

Szomorú adatok ezek. Mégis — ha összehasonlítjuk őkel az utóbbi Öt év átlagával — azt állapíthatjuk meg: Somogybán csökken a tüzesetek száma. Ezen belül azonban több tűz keletkezett gyermek- játékból, építési hibából. Továbbra sem csökkent a nyílt láng használata tiltott helyen, a dohányzást tiltó táblára sem figyelünk oda. Az érdektelenség, a figyelmetlenség változatlanul milliós károkat okoz.

A Somogy megyei Tűzoltó- parancsnokság legnagyobb feladatának tavaly az új tűzvédelmi jogszabály megismertetését tartotta. Az érdekelt vezetőknek előadásokat szerveztek. A hatás? Mint dr. Egyed Dezső alezredestől, a Somogy megyei Tűzoltóság parancsnokától megtudtuk: nem érte el a kívánt fokot. A vezetők felelősségérzete nem mindig megfelelő, csak negyvenhárom százalékuk jelent meg az előadásokon. A tűzvédelmi előadóknak rendezett értekezleten pedig az érdekeltek húsz százaléka (!) hiányzott.

Sok helyen még a jogszabályokat sem ismerik. Ezért ezer- ötszáz példányban kinyomtatták, hogy a vállalati vezetők és az önkéntes tűzoltóparancsno- kok megismerhessék a legfontosabb rendelkezéseket. A parancsnokság propagandamunkájához tartozik, hogy tavaly huszonkét alkalommal vetítettek oktatófilmet, előadásokat tartottak, tűzvédelemmel kapcsolatos vetélkedőket és kiállításokat rendeztek.

A tűzvédelem, a megelőzés nem egyoldalú feladat, mindenkinek ki kell vennie belőle a részét, itt is érvényes, hogy a jogszabályok nem ismerése nem mentesít a felelősség alól.

Még csak az első negyedév végét írjuk, s máris újabb elszomorító adatokat sorakoztathatunk föl. A három hónap

alatt nyolcvanhúrom tűzhöz riasztották a tűzoltókat, s az ösz- szes kár meghaladja az egymillió forintot. A legsúlyosabb tűzeset a balatonfenyvesi Tüzép-telepen volt; a figyelmetlenség következménye félmillió 'forintos kár. Csupán abban az időszakban, amikor kirándulásra alkalmas időről beszélhettünk, kilenc erdőtüzet jegyeztek föl megyénkben.

A Mezőgazdasági és Élelme zésügyi Minisztérium, valamint a BM Tűzoltóság országos parancsnoksága most új rendelkezést hozott: átmeneti jelleggel megtiltotta a tűzgyújtást az erdőkben — még a kijelölt tű~ rakóhelyeken is. Tilos tüze' gyújtani, gazt, gyomot, hulladékot égetni az erdő mellett, 200 méteren belül is.

Egy óra Iliász Gáborral

Első kaposvári fellépése alkalmával többször visszatapsolták. Láthatóan jólesett neki az elismerés. Pedig már régóta kóstolgatja a sikert.

1958-ban egy vékonypénzű kis legény jelentkezett a Vasas kölyckcsaputánál.

— Ihász Kálmán öccse vagyok. szeretnék focizni — szólt Uiedelm-tsen.

Mondani sem kell, hogj azonnal felszerelést kapott. t— Szóval így kezdődött, ez

tán már viharos gyorsasággal kapaszkodtam felfelé a raprlé.rdn«. De nem a válo; -.'.óit bátyám rrvatt.

A l.ólyük, az ificsapat, majd i magya" ifjúsági válogatott Iv-iSkeztlt, amelyben tizen- ntszor szerepelt o’yan láb j a rúgok társaságé .van, mint í öcs is L.. Karsah Szőke, Hajjá. Innen már egyenesen vetetett az út a nagyok öltözőiébe. Alig töltötte be a tizenötödik évét. Pécsen magára úzhatta az első csapat mezét. Zz £edlg abban az időben rangot js'-.ntstt Megjárta a Valissal Dél-Amerikát is. Azonban nem sokáig örülhetett a sikernek. Egy korábbi betegsége folytán sportorvosa javasolta. hogy hagyjon fel a v. senyszerű játékkal. Fájó szív vei búcsúzott, de a Vasastól nem tudott megválni. A második csapat gyúrója lett. Néha azért játszott a tartaléko'- kőzött. Utoljára 1972-ber Komlón.

— Hogyan lett táncdalszer- zö?

— A zene mindig közel állt hozzám. A gitár éppúgy hozzá tartozott az életemhez, mint a labda. A dallamok meg csak úgy jöt ek maguktól. S amikor kezdett hiányozni a közönség. gondoltam egy merészet és fölkerestem S. Nagy Istvánt, a népszerű szövegírót. Meghallgatott és rögtön pártfogásba vett. Első közös

zen találkozhatunk slágereivel. Dalait szeretik és mindenütt énekük.

— A tánczene és a sport egyaránt közel áll az ifjúsághoz. Vajon ki a népszerűbb a fiatalok között, egy zeneszerző énekes, vagy egy élvonalbeli labdarúgó?

— A focistákba szavazok! Azt mondta, hogy elsősikerünk a »Kék csillag" cí- | sorban zeneszerző és nem énemű dal volt, melyet Scécsi Pá' j kes_ mépis, az utóbbi időben énekelt. Ez volt az első lerne ; Cg,jre többet halljuk énekelni zem is. |

Nagv lendületet adott a s;- ; — Részben már válaszoltam

keres kezdet. Egymás után írta népszerű dalait. »Ki az, aki simogat?" — Zalatnai Sarolta tolmácsolásában, Máté Péter énekelte a »Kérdezem a napsugártól" című slágerét. Ezt követte a »Majd megfordul a szél", »Elcserélném én a világot", »Felhőik fölött mindig kék az ég". Megannyi siker. S jött a legismertebb száma, a »Kérlek, vá'aszolj nekem".

— Melyik születik meg előbb, a zene vagy a szöveg?

— Én mindig előre megírom a zenét. Azután összedugjuk a

fejünket S. Naggyal és együtt alakítjuk ki az új dalt.

— Vannak példaképei?

— Igen! A külföldiek közű! elsősorban Eiton John és az egykori Be- tles-sztár. John Lennon. Az itthoniak közül a Fonográf és a Bergendy együt tes tetszik a legjobban.

Rövid pályafutása alatt húsz kis- és három pagylemeaz előbb, amikor azt mondtam, hogy nekem nagyon hiányzik a közönség. És még valami. Szerné’vesen akartam meggyőződni hogv táncdalaim milyen hatást váltanak ki a hallgatókból.

— Van-e új száma készülőben?

— Több is. Májusbai a tv tűzi műsorára a »Zsuzsinak" című új dalomat, amelynek szövegét is magam írtam. Égy fiatal énekesnek, Horváth Attilának szereltem a »Mikor« című dalt. Katona Klárinak pedig a »Szükségem van rád« kezdetűt.

— Először szerepelt Kaposváron. Mi a véleménye a közönségről?

— Ha valahol az embernek sikere van. csak egyet mondhat: úgy érzem.- hogy a szívükbe zártak. Kedves emlékkel távozom és szívesen jóvök bármikor.

V

Jutási Róbert

.how-hajtás (Schafs) Kaposváron

Tessék mondani, van névjegykártyája ?

Nem tudom, hogy hány gyanútlan kaposvárinak tették fel tegnap békás sétálgatús közben a kérdést: van-e névjegy- kártyája? Vagy hány Zsiguli- tulajdonost kérdeztek meg: tessék mondani ráérne tíz percre? Csak a 48-as ifjúság utcában kellene megmutatni magát egy fiatal embernek, meg két rendőrnek! De abban biztos vagyok, hogy nagyon sok kaposvári esett a tegnapi Show-hajtás „áldozatául/”, — mint mi is. Két kollégámnak be kellett ülnie az autójába, a megadott utcába hajtani, mert a gépipari szakközépiskolák így óhajtották. Nekem a me- zőgazdaságisok oroztál? el a mini-návjegykártya-gyűj töményemet ...

Miről is van szó? Tegnap Jélután rendezték meg Kaposváron a Munkácsy Mihály Gimnáizumban a Show-hajtás (Sóhajtás) Kaposvár című vetélkedőt. Rendezői és szellemi atyja az ELTE Bolyai Stúdiójának fiataljai voltak. Igazi szellemes, ötletgazdag vetélkedő volt a tegnapi. Pontosan három órakor megszólaltak a hangszórók: közölték, hogy a vetélkedő percnyi pontossággal kidolgozott forgatókönyv szerint zajlik. S ettől kezdve este nyolc óráig csak derülni lehetett még a - komoly kérdéseken is.

Az iskolapadból most nem szedték ki a tanárok a lexikonokat, és a segédkönyveket, inkább ők is segítettek. Ot’ kaposvári középiskola: a Munkácsy és a Táncsics *gimná- zium, a közgazdasági, a gépipari és a nvrzőgazdasági szak- középiskola küldte el diákjait. Egy-egy teremben harminc középiskolás és két tanár válaszolt a kérdésekre, amelyek a stúdióból hangzottak el. de számtalan Iskolatárs segíthetett az aulából. Szükség is vo’t erre. hisz akadt olyan kérdés, fe’adat. amelyet né'külük nem lehetett volna megoldani. Például a 7siguli ..népszámlálást”, a néviegvkártvagyűltést híres és különös ember keresését, papírkarton gyűjtését a Szabadság parkban.

„Menetrendszerűen” zajlott o tegnapi vetélkedő, s éppen ezért elcsípni valakit akár csak egy szóra is ... Nos, az lehetetlen volt. A zsűri egyik tagjával, a Bolyai Stúdió vezetőjével p^'dáu! úgy tudtam „riportot” készíteni, hogy leveleztünk. Valahogy így:

Elnézést, hogy levélben kérdezek, de másképpen nem megy. Hányán vannak a stúdióban ?

Pallósi József, a Munkácsi

Gimnázium egykori hallgató- * ja, s az iskolarádió régi vezetője hamarosan visszacsúsztat- la a papírlapot:

— Tizennyolcán. Ez az ötödik vetélkedőnk, tavaly novem- oeróen volt az utolsó Budapesten.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Mondjuk csodálkozni a Laokoon szoborcsoporton. Olyan is volt a tegnapi vetélkedőn, igaz csak »másolat«. A kőalakok diákok voltak, a kígyók pedig sálak. Az ötle'ességet pontokkal jutalmazták. Csak úgy mint az emberi hang nélküli népdal- verse’ yen, ahol mindennel lehetett muzsikálni, csak éppen senkinek sem járhatott a szája. Volt »emberrablás" is- A diákok szabályosan elrabolták >z egy-két éveseket az utcáról, mert le kellett mérni őket, s ezért is pont járt.

Ilyen volt a tegnapi Showhajtás: kedvesen komolytalan, ügyetlenül komoly, — s nívós díjakkal. Az első díjat, egy televíziót a gépipari szakközépiskola nyerte, míg a második helyezettnek járó magneto- *ont a ~T 1 Gimnázium

diákjai mondhatták magukénak. A harmadik díj, egy rádió a Táncsics Gimnáziumba került.

Nagy Jenő

Békés Sándor

Egy tenter élete

Egyébként nagyon kedélyesen beszélgettünk. Hallotta a teljesítményeink hírét. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta:

»Érdemes volt magával foglalkozni, Molnár, igazan érdemes . ..«

— Tehát jött* 100 Moszkvics . ..

— Az volt az irányelv: körzeti orvosok kapják a többségét.

— Mennyibe került akkor egy kocsi?

Ezek 103-as Moszkvicsok oltak. Az áruk: 26 500 forint. A József utcában kellett ítvenni. Annikor kigördültünk a kapun, a személyzet kijött

utánunk, s addig néztek, amíg el nem tűntünk a forgalomban ...

— Vissza tud emlékezni a rendszámára?

— Hogyne! CD 474, Egyébként a kocsi még ma is fut, elég gyakran látom...

— Autó — gazdagság . . . Akkor ez a két fogalom még nagyon szorosan összetartozott. Mennyit keresett ön akkoriban?

— Szépen kerestünk. Mai mértékkel mérve talán nem túl nagyok ezek az összegek, de akkor nagyon kemény volt a ionok

— Mekkora volt a legnagyobb összeg, amit kézhez kapott?

— Pontosan nyolcezer forint. Az átlagom 5—6 ezer között volt. Egyébként csapatbérezés volt nálunk, ha jól mentek a dolgok, valamennyien többet kaptunk. Én 10 százalékkal kaptam többet, mint csapatvezető.

— Egyszer elvitték Molnár Istvántr a rendőrök ...

— Kik?

4 — A politikai rendőrség, ha igaz . .

Csend lesz. s aztán mintha egy másik Molnár szökkenne elénk: Molnár István nevetni kezd. vidáman, felszabadultan, hogy még a könnye is ki- , csordul.

— Hát ezt is tudják?

— Hogy történt?

— Ügy kezdődött, hogy megnősültem.

— És?

. — És elhatároztuk. hogy

szerényen, a nyilvánosságot kizárva csináljuk. Komlón veit az esküvő. Szépén mentek is a dolgok, csak éppen a szertartás közepén feltűnt R. F„ a népszerű pécsi újságíró.

»Hát te, Pista?« * t

»Nősülök, pajtás . . .«*

Persze, mindjárt megváltoztak a dolgok, koccintottunk, egyszer, kétszer, százszor is talán... Éjszaka lett. Az asszony- meg nógatott, gyerünk már haza ... Nem volt mit tenni, kocsiba ültünk, s elindultunk hazafelé. De előtte volt egy kis susmus a cimborákkal. A, kökönyösi dombon vagyunk, amikor leállítanak.

»Molnár István ?"

Rendőrök voltak.

»Az vagyok."

»A papírokat."

»Tessék."

Még ag arcomat is megvilágították, hogy azonos vagyok-e a fényképen látható emberrel.

»Rendben?"

»Ahogy vesszük: ön ugyanis átszáll a mi kocsinkba, s i elünk jön ..."

»Miért?"

»Majd megtudja."

A feleségem halálsápadt volt.

»Ha nem tudnák, a férjem képviselő...! Mentelmi joga van . ..!"

Persze, hiába volt minden, át kellett szállnom. Mondtam az asszonynak: ne szomorkodj kedves, csak feküdj le otthon nyugodtan, majd jövők...

— És mikor ment?

— Amikor beleuntunk az ünneplésbe. A cimborák ugyanis már nagyon türelmetlenül vártak...

XIII. ISMÉT ZOBÁKON

Zobák-bánya, a leg-ek bányaüzeme, úgy ül a gesztenyé- si dombtetőn, mint egy korona. Magyarország legmélyebb — hétszáz méternél is mélyebb —, s ugyanakkor legnagyobb átmérőjű aknája 1963/ június 1-én kezdte meg a termelést.

{Folytatjuk}