Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-27 / 74. szám

íT~xi ztel± Szerk aztőiÁg- ! Hornos János, Somogyiad, Gárdonyi u. 5. szám alatti lakos f. hó 17-én megjelent levelére, melyben a somogy- jádi vízműtársulat díjmegállapítása, valamint annak be­hajtása ellen tett panaszt, az alábbiakban válaszolok. A társulat 1974. április 7-t alakuló gyűlésének 2 1974. sz. határozatában megállapította, hogy az érdekeltségi hoz­zájárulás összege egy egységre, valamennyi tag és nem tag részére egységesen 13 300 forint. E gyűlésen határo­zatban rendelkeztek arról, hogy a hozzájárulási költséget a nem tag érdekeltek 1973. május 1-ig egy összegben köte­lesek megfizetni. Mivel a nem tag Kornos János a házi bekötést az épí­tővállalat dolgozóinak nem engedte elvégezni, igy a 13 300 forintból a házi bekötés összegét levonjuk. Az igy maradt összeg azonban egyelőre ismeretlen, mert a munkálatok még nem fejeződtek be. A végszámla kiegyenlítése után tudjuk a panaszossal közölni, hogy mennyi az az összeg, melyet kifizetni köteles. Az alapszabály 8. §-a kimondja, hogy ha a tag vagy nem tag határidőre nem teljesíti befizetési kötelezettsé­gét. melyet legalább 1975. május 1-ig többszöri felszólítás ellenére meg sem kezdett, akkor a társulat elnöke köte­les intézkedni a be nem fizetett ellenérték behajtásáról. Tisztelettel: 'Tjreneiénij.l Jlcudö az intéző bizottság elnöke Tisztelt Szerkesztőség! A környezetvédelemmel világszerte foglalkoznak, de még mindig sokan nem veszik komolyan. Szívszomorító látványt nyújt a hetest faluvégen levő öt évszázados hárs­fa állapota. Nem tudom, miért éppen alattuk van az út­építő vállalat kőlerakata? A fák, melyek évszázadokon ke­resztül tették még szebbé a környezetet, most halálra vannak ítélve: a törzsüket kb. két méter magasan kőzúza­lék fedi. Így lassan, de biztosan elpusztulnak. Még sok terület hever gazdátlanul, ott is elférne a kőzúzalék. Valahányszor arra járok, aggódva nézem az öreg fá­kat. Tudom, hogy magam tehetetlen vagyok, de közben­járásukkal talán sikerül megmenteni őket. Tisztelettel: JLinqijtl Sáridat ________ Hetes. Zsigmond u. 2. D rága, de i Coca Cola. Pepsi Cola, Oran­ge, T raubi.soda, Fonvódi ás­ványvíz. A Balatonnál az idén forgalomba hozzák a Buda­pesti Szeszipari Vállalat , öt­fajta ízesítésű tonic készítmé­nyeit. Választék tehát van üdítő italokból, s az ipar talán sohasem tudott ennyi palac­kozott hűsítőt adni. Az em­bernek néha mégis az az ér­zése — különösen a kisebb boltokban —, hogy minden­nek a fordítottja igaz. Nagyon sok kis üzletben alig van üdí­tő ital, s a választék is vajmi szegényes. Miért? Az okok egy részére fény derült a napokban azon a ta­nácskozáson, amelyiken az év második hegyedének üdítő­ital- és sörellátásáról tanács­koztak az érdekeltek. Kide­rült, hogy az üdítő italok szé­lesebb körű választékának megteremtését egyebek között a göngyölegelszámolás jelenle­gi rendje akadályozza. Vala­mikor a sörgyárak tulajdona volt a hordó, a ballon, és a boltoknak kölcsönbe adták. Ma viszont egy-egy szállít­mány kóla értékét súlyosan megterheli a göngyöleg. Az üveg és a láda árát beszámít­va, egy üveg üdítő ital 6,50- ben van a boltnak. A tizenöt forintos s/.ódásballon betéti dí­ja pedig 1250 forint. A kész­letgazdálkodás jelenlegi körül­ményéi között a göngyölegnek ez az aránytalanul nagy érté­ke óvatosságra inti a boltve­zetőket. Ha nagyobb tétel üdítő italt rendelnek, a gön­Palánták között A hideg márciusi napok egyike. Didereg a kertészet. Itt, a félig földbe süllyesz­tett üvegházban a kemencék ontják a meleget, a paprika­palánták pedig lassan bim­bót, virágot nevelnek. — Ki kellene már őket ül­tetni — pillant l'el munka közben Kalota Feri bácsi. Két társa, Kokas Lászlóné és Ko­vács Lászlóné rábólintott. — Készen van a hollandi ágy. Oda kerülnek. — Ahogy mutatja magát az idő, áprilisnál előbb nem rakhatjuk ki őket. — Május közepén pedig ebből árunak kell lenni! Az a fontos, hogy minél előbb szállíthassunk. Adogatják egymásnak a j ugye, hogy minél jobb ered- szót, kezük közben egy pil- ] ményt érjen el. lanatra sem áll meg. Ahogy korábban, az idén is hét hek­gyöleg értéke jelentkezik a készletben, s megterheli azt. Nem is beszélve az üvegbevál­tásokkal járó sok nehézkes ad­minisztrációról. A balatoni üz­letekben, ahol nincs megfelelő raktártér, ezeket az üvegeket gyakran az udvaron, a szabad ég alatt tárolják. A gyártó vál­lalatok sem szállítják el rend­szeresen az üres üvegeket, lá­dákat. Csak halmozódnak, gyűlnek haszontalanul. S a kisebb árukészlettel rendelke­ző boltok vezetői ugyancsak meggondolják, hogy mennyi üdítő italt vásároljanak. Álta­lában ezért rendelnek keve­sebbet. Pedig a megyei tanács ha­tározata kimondja, hogy fo­kozni kell a szeszmentes üdítő italok választékát és forgal­mát. Országosan is több erő­táron kertészkedik a mesz- tegnyői szövetkezet — papri­kát. paradicsomot, káposztát, karalábét, dinnyét termelnek. Ma csak hárman vannak itt. Péntek László főkertész el­utazott. — A lelkemre kötötte, na­gyon ügyeljünk mindenre — jegyzi meg Feri bácsi —, mert kényes jószág ám a palánta! Ha idáig ilyen szé­pen nevelődött, megilleti a gondoskodás. — Azon van az ember, gunk csináltuk ... — Sőt, mi szedtük meg a nádat is. Négy nap szedtük. Aztán majd egy hónapig kö­töttük. — Jóval olcsóbb ez így, mintha úgy kellett volna megvennie a szövetkezetnek. Tavaly jól sikerült az év, az idén sem akarnak lema­radni. Feri bácsi fejével az üvegtetőn túli világ felé int. — Csak már köszöntene ránk az igazi meleg kikelet... V. M. Pi liana tjölvétel Eiőnevelöben a fácáncsibék és a vadkacsák A Balatonnagybereki Álla­mi Gazdaság mezőgazdaságra alkalmatlan. lápo6, zsombé- kos, bozóttal benőtt és erdő­sített területén vadgazdasági ágazatot hozott létre. Már ta­valy szép eredményt értek el: a külföldi vadászvendégek decemberben több mint 13 000 fácánt lőttek ki. Ezenkívül 27 ezer vadkacsát értékesítettek. • • Uzemtöríénetírás Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Konzervgyár Braun Éva KlSZ-alapszerve- zete politikai vitakörének hallgatói a múlt év őszén ha­tározták el, hogy összegyűj­tik és feldolgozzák azokat a dokumentumokat, melyek a gyár történetével kapcsolato­sak. A határozatot tett kö­vette, és március 15-re elké­szült az üzemtörténeti króni­ka. A vitakör tagjai szemé­lyesen keresték föl az anyag- gyűjtés folyamán a gyár régi vezetőit és munkásait, hogy rögzítsék visszaemlékezései­ket és összeszedjék a megle­vő fotókat, okleveleket, régi újságcikkeket. A képes dokumentumokból álló üzemtörténet sok érde­kességet tartalmaz. Megtalál­ható benne az a fénykép is. amelyet 1939-ben készítettek az első szilvalekvárfőzdéről. az üzem őséről. Az album­ban. látható az 1940-es gőzgép is, amelyik az energiát szol­gáltatta az akkori Czinderi- kastélyban levő üzemben. A gyár felszabadulás utáni fej­lődéséről, az első szabad má­jus elsejéről, felvonulásokról, ünnepségekről fotók és ere­deti anyagok beszélnek. Nyomon követi a krónika az új üzem létesítését és az abban folyó munkát is. A gazdaság azt a célt tűzte ■ ki, hogy a vadászok paradi­csomává fejleszti a vadgazda­sági ágazatot. Ennek érdeké­ben már megkezdődött a fá­cáncsibe- és vadkacsakeltetés. Jelenleg mintegy 10 ezer fá­cáncsibét és 15 ezer vadka­csát gondoznak az előneve- lökben, ahonnan — megerő­södésük után — a szabadba engedik őket. Az idén annyi fácáncsibét keltetnek, hogy a téli vadászatokon már 20 ez­ret tudjanak kilőni, vadka­csából pedig 80 ezret. feszítést tettek ezért. Az ösz­tönzők azonban a megterem­tett kedvező gyártókapacitás­sal szemben nem segítik ezt a munkát. A községi áfész-bol- tok, a peremkerületi üzletek vezetőinek (de még a nagy csemegéknek is) nem érdekük, hogy ilyen italokat rendelje­nek, mert a konzervek és más árucikkek helyét kötik le. Sót aránytalanul növekszik a mun­kájuk, ha ilyenre vállalkoz­nak. A megyei tanács kereskedel­mi osztálya javasolta a mi­nisztériumnak, hogy vizsgál­ják felül a göngyölegforgalma­zás rendszerét. Cs. T. Szálloda a Mátrában Április 3-án adják át rendeltetésének a Mátra elsőudegen- forgalmi létesítményét, az Avar Hotelt. Üzemeltetője a gyöngyösi áfész és a Cooplourist Szövetkezeti Utazási Iroda. 94 kétágyas szoba, 19 háromágyas szoba van az új szállo­dában. Presszó Éneklők a túlsó sarokban, mellettük a zenekar. Egy fiú áll. Néz. Aranyhajat lát, kék szemeket. Néznek a szemek. Egy lány áll az asztal mö­gött. Azután elindul. Egyik lábán ormótlan, acélpántos cipő. A fiú elfordul. Előtte forgás, mögötte egyenetlen, sánta lépések kopognak. — Ne csináljátok! Hiszen a lány... Látjátok?! Tánc közben nem hallani a gondolatokat. Leül a fiú. Egy pohár. Rajta körbefonódó uj­jak. Egy poháron csillan a fény. peremén sörhab csipké­je fehérük. A fiú félve visz- szanéz. Táncol a lány. Acél­pántos cipője nehezen, ügyes­kedve mozdul. Rámosolyog a fiú. Néhányon jönnek. Isme­rősök. Köszönni kell. — A gyermekparalízis .,. Milyen szép! — Ki ismeri? — kérdezte a fiú. — Én. Régóta — felel va­laki. — Rossz neki. — Nem nagyon. Vannak barátai. — Ne mondd tovább. A zongora mellett szőke haj, kék szemek. Visszanéz­nek. Mindig. A fiú ül. Erőt­len, pedig hívják a szemek. Még sohasem érezte ennyire az erőtlenséget. Ajtó nyílik, egy acéldarab villan. Távolodó, bicebóca léptek kopognak a folyosón. A fény még közelharcot vív az uralomért, azután az utol­só katonája is eltűnik. A csa­póajtó lenyilazta. — Van itt még valaki? Te... te ismered. — Igen. — Kérem, hogy legyen hol­nap 3-kor itt a presszónál. — Nem lehet. Holnap haj­nalban elutazik. — Menjünk. Nem bírom tovább. Egy szoba. Férfiruhák a szék támláján, csak úgy oda­dobva. Álmodik a fiú. Nagy, kék szemek, nevetnek együtt még kettővel. Nevető arc. Ép testben ép lélek. Forgás. Vonatzakatolásra ébredt. Ránézett az órájára. Hajnali három. Igen. Elment. A sán­ta lány. A férfi torkát szo­rongatta valami. Valami meg­foghatatlan csodavárás . .. L. P. Tisztelet az állatvédőknek Szeretem az állatokat és ki nem állhatom, ha valaki bántja, kínozza őket (sújtson le rójuk a jóindulatú emberek haragja, legyen osztályrészük az állatbarátok megvetése). No. de mit szóljon az ember akkor, ha kezébe kerül egy fölhívás, — melyben a Bics­kei Állami Gazdaság brigád­ja követésre szólítja fel a szakmabelieket az állatvéde­lem alapgondolatának citálá- sával: >■Célunk az., hogy az embereket a természet, az ál- latvilág megértésére, szerete- tére és megvédésére nevel­jük.v. Ez a brigád nem más, mint a gazdaság vágóbrigád- ! ja. A vágóhídi közösség tehát arra szólít fel, hogy »közösít- 1 sük ki és jelentsük azokat, j akik az állatokkal gonosz mó­don bánnak! Aki az élő ál­latot bántalmazza, nemcsak az állatnak okoz fájdalmat, hanem a társadalmi tulajdont is károsítja ... Tulajdonképpen értjük, ! hogy miről van itt szó. A vá­góbrigád felszólítása azonban — enyhén szólva — mellék­gondolatokat szül... H. F. TAZKA iOROll Lassú készülődés Férj és feleség moziba indulnak. Kilépnek az ut­cára, az asszony ránéz a férjére és felkiált: — Miért nem borotvál­koztál ! Egész kinőtt a szakállad. — Megborotválkoztam. — Mikor? — Amikor öltözködni kezd tél. Bölcs tanács — Nem tudom, mit csi­náljak. Olyan hangosan horkolok, hogy magamat is felébresztem. — Ez igazán nem prob­léma. Feküdj le a másik szobába és ott nem hallasz majd semmit. Nagy különbség — Mi a különbség a >*sok« és a »-kevés« kö­zött? — Például: egy tégla kevés a ház felépítéséhez, de ha valakinek a fejére esik, akkor sok! Útbaigazítás Egy férfi elgondolkozva az utcán. Egy járóke­lő megállítja, megkérdi: — Kérem, tudja hol van a Fürdő utca? — Hogyne tudnám! — válaszolja a másik — és folytatja útját. Ajánlat — Tízezer dinárt aján­lottak, ha kilépek a vál­lalattól. — Ne siess,, fognak ne­ked még többet is ajánla­ni! Különcség A vonaton egy utas ba­nánt vesz elő. Meghámoz­za. Ezután. elővesz egy kis doboz porcukrot, ki­nyitja, megihempergeti benne a banánt és végül a cukros banánt kidobja az ablakon. Az egyik utitársa csodálkozik, és megkérdi: ■— Miért dobja ki a ba­nánt? — Nem szeretem a cuk­ros banánt! — mondja hidegvérűen. Re'ativitás — Kérem, váltson Je­gyet a gyereknek is — fordul a kalauz az egyik asszon vhoz. — Ennek a csecsemő­nek? — Ha csecsemő, vegye ölbe. — Ezt a laklit? Barátnők beszélgetnek — Képzeld, tegnap egy ismert festő mondta, sze­retné megcsinálni a port­rémat. — Biztosan karikatu­rista volt! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságinak lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím; 7401« Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Laokiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünlc meg és nem küldünk viaszát Terjeszti a Magyar Posta. Élőfizethető a helyi postahiva­taloknál és postáskézbesítőknél# Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft# Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári, üzemében. Kaposvár. Latinca Sándor u# 6. Felelős vezető: Farkas Béla igazgatóé

Next

/
Thumbnails
Contents