Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-26 / 73. szám
Bacsó Péter válaszol Vitaülés egy tanulmánykötetről Várostörténeti vita- üLés színhelye volt csütörtökön a városi tanács nagyterme. A Kaposvár várostörténeti tanulmányok című monográfia megvitatására összejöttöket Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára üdvözölte. Az elnökségben helyet foglalt Honfi István, a megyei pártbizottság titkára, dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Vörös Károly, az MTA Történelemtudományi Intézetének fömunkatársa, dr. Kőszegfalvi György, a Várostervezési Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke és dr. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója, a tanulmánykötet szerkesztője. Deák Ferenc bevezetőjében elmondta, hogy egy országos szellemi irányzat kibontakozásának lehetünk tanúi, amikor városunk felszabadulása 30. évfordulójának emlékére, méltó történelmi adalékként összeállított és most megjelent kötetet értékelhetjük. Ilyen jellegű tudományos próbálkozás eddig nem volt a város történetében. Vörös Károly előadásában rámutatott: a megváltozott történelmi és társadalmi viszonyok ösztönöznek a településtörténeti kutatás részletes feldolgozására. Világszerte fokozódik az érdeklődés a téma iránt. A városok fejlődése, változása, a modem műszaki és technikai eredmények mellett olyan Igazgatási és szervezési feladatokat is feltételez, amelyek az emberi együttélésnek és kapcsolatoknak új formáját adják. A bontakozó városi fejlődés szakszerű elemzés^ során szinte kényszerítővé vált az új, a századfordulón még »vá- rostudományriak« nevezett tudományág létrejötte. Vörös Károly egy e korból származó munkát ismertetett, melynek érdekessége, hogy a megírás idején még futurológia volt. A marxista történetírás nem volt könnyű helyzetben, amikor a felszabadulás után a városiasodás folyamatát értékelte; a városábrázolások napjainkban is részlegesek. A hatvanas években született meg az igény a helytörténet alaposabb megismerésére. A régi monográfiák a kutatóknak ma sokszor csalódást okoznak, s a kép, amit rögzítenek, többnyire hézagos. Csak az utóbbi időkből találunk jó feldolgozásokat, de még így is sok a »fehér folt«. A városunkról szóló tanulmánykötet három évig készült. Nagy értéke, hogy a település új- és legújabb korát, jelenét szervesen csatolja vissza szinte az őskorig. Ezzel mai problémáink kialakulásának időbemségét rögzítve, azoknak valódi és meg alapozott történeti hátteret ad. Az előadó szerencsének véli a könyvben a földrajzi fekvés és az úthálózat szerepének hangsúlyozását a várossá válás folyamatában. Egyetért azzal, hogy a városépítés távlatait és a szocialista ipart választotta a szerkesztő a könyv fő irányvonalául. Tanulságos az ezzel kapcsolatos gondok elemzése. A 103 éves Kaposvárt köszönti ez a könyv, amely nemcsak a város és a megye, hanem hazánk egyetemes kultúrája számára is gazdag ajándék. Szerényt Imre, a Párttörténeti Intézet munkatársa, majd Baksai Ferenc, az országos Levéltár munkatársa szóltak hozzá az elhangzottakhoz. Szerényi Imre megítélése szerint a mű ösztönöz a további, elmélyült kutatómunkára. Javasolta, hogy / néhány év múltán újabb kötet“ lásson napvilágot e témában, kiegészítve a most még hiányzó anyagrészekkel. Baksai Ferenc úgy vélte; alkalom ez a monográfia ahhoz, hogy fölmérjük a helytörténetírás helyzetét, ugyanakkor a nagyközönség számára is megfelelő ismeretanyag válhasson hozzáférhetővé. Kanyar József elnöki ösz- szegezésében megjegyezte, hogy korábban Erdei Ferenc hívta föl a figyelmet arra: a városokról szóló kiadványok többnyire a gazdasági és társadalmi viszonyok összehangolásával maradnak adósok. A kötet elkészítésénél mindenekelőtt erre ügyeltek. Az értekezlet szünetében a szerkesztő kérdésünkre elmondta, hogy tizenhét tagú szerzői közösség dolgozott a köteten, s közülük tizenkettő helybeli, vagy olyan — városunkból elszármazott — kutató, aki ma is kötődik Somogy- hoz. Az ülés második felét Kőszegfalvi György kandidátus előadása nyitotta meg; a Dunántúl városfejlesztési problematikájáról és — ehhez kapcsolódva — a tanulmány- kötet urbanisztikai elemzéseiről szólt. A Dunántúl településhálózata szinte a honfoglalással egyidőben alakult ki, s ez a forma részben még ma is meghatározó. A XIX. század vasútépítési és úthálózati munkálatai a fejlődésre eltérő lehetőséget adtak a tájegység városainak. Szombathely, Győr, Pécs és Nagykanizsa a századfordulótól napjainkig hol a gazdasági föllendülés, hol a hanyatlás két pólusa között ingadozott. Kaposvárt ma talán úgy jellemezhetnénk: dinamikusan fejlődő középváros. Népessége jelenleg 68 ezer; a növekedés, a környék lakóinak beáramlása folytán fejlődése erőteljes. A város regionális irányító szerepköre egyre hangsúlyosabb: koraibban ke- reskedőközpomt volt, ma az ipari fejlődés jellemzi. A tájegységnek Kaposvár bizonyos értelemben agrárközpontja is. Élelmiszeripara élen jár; fejlődik a gépipar és a könnyűipar. Az előadó a továbbiakban részletesen ismertette a feladatokat, elsősorban azt, hogy a gazdasági élettel együtt fejleszteni kell az ellátást és a szolgáltatást is — együtt, mert különben a város fejlődése fékeződhet. Üj ipartelepek létesítése várható, tervben van a közművesítés kiterjesztése, a vízellátás fejlesztése, a tömegközlekedés javítása. Mindaz, ami a városiasodás folyamatát segíti — az itt élő, tanuló és dolgozó emberek hasznára, örömére. Az előadást követő vitában Kampis Miklós megyei főépítész, Peregi Tamás és Zádor Mihály, a tanulmánykötet szerződ, valamint Kelemen Elemér, a Pedagógustovábbképző Intézet vezetője szólaltak fel. A vitaülésen nemcsak a mű tudományos értékét, hanem — ehhez kapcsolódva — városunk, megyénk, tájegységünk életét, múltját és jövőjét is boncolgatták a szakemberek. A városról írt könyv megvitatása alkalmat adott a jelen értékelésére, a visszapillantásra és a jövő felvázolására is. Bedő Ildikó Párbeszéd a Dialóg vezetőjével Ha végletesen fogalmaznék, akkor azt írhatnám: a magyar film »megmentése« volt a cél, amikor két filmgyárunkból négy önálló jogkörrel rendelkező stúdió alakult. A Hunnia Játékfilmstúdió vezetője Köllő Miklós lett. A Budapest nevűt Nemeskürthy István irányítja. Az Objektív Filmstúdiót Marx József vezeti, a Dialógot pedig Bacsó Péter. A Dialóg Stúdió »főhadiszállásán« jártunk, ahol Bacsó Péter fogadott bennünket. Ha pontosak akarunk lenni, úgy jellemezhetjük a helyzetet: időt szakított ránk. szélgetésünk előtt Űjhelyi nos íróval, a Dialóg dramaturgjával tárgyalt, utána pedig a művészeti tanács ülését vezette, ahol a Hunyadi Sándor A vörös lámpás ház című elbeszéléséből készült Egy erkölcsös éjszaka címmel írt forgatókönyvet elemezték. Az írói munkát Örkény István és Makk Károly végezte, a leendő film rendezője Makk Károly. Nincs szükség arra, hogy Bacsó Péter stúdióvezető rendezőt és filmírót bemutassuk. Inkább az ismeretek felújítása a célom, amikor emlékeztetek a keze alól kikerült % Barangolás szomszédos tájakon Tolna megyei diáknap a tanítóképző főiskolán A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán majdnem száz Tolna megyei fiatal tanul; egy- egy új évfolyam hallgatóinak egyharmada a szomszéd megyéből érkezik. Érthető, hogy nemcsak az iskola, hanem Tolna megye vezetői is figyelemmel kísérik munkájukat. A diákévek alatti kapcsolat- tartás egyik formája — hagyományosan — a Tolna megyei diáknapok megrendezése a kaposvári főiskolán. Ilyenkor egy teljes napon a tolnaiaké az intézmény: előadásokkal, kiállításokkal és különféle bemutatókkal igyekeznek minél többet elmondani szülőföldjükről. Rendszeresen meghívják e napon megyéjük vezetőit is. Most a kedves meghívásnak eleget téve, dr. Király Ernőt, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkárát, dr. Kálmán Gyulát, a megyei tanács elnökhelyettesét, Egyed Mihályt, az SZMT vezető titkárát és Varga Jánost, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkárát köszöntötték az iskola falai között. A diáknap megnyitójaként a főiskola második emeleti előadótermében Tolnai tájakon címmel pergett egy majdnem félórás színes film, amely a megye gazdaságából adott ízelítőt. A fiatalok bemutatták azt a filmet is, amely a szekszárdi Cseh Gábor amatőr festőművész munkájáról készült. Az egykori kaposvári diák munkáiból egyébként kiállítás is nyílt az intézmény aulájában. A tárlat színekben gazdag képei nemcsak a szűkebb értelemben vett szülőföld szeretetéről, hanem a kaposvári diákévekről is vallanak. Lovas Henrik, a Tolna megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője, ismerősként köszöntötte megyéjének fiataljait. Épp ezért ő vállalkozott arra, hogy a tolnai diákok kérdéseire válaszoljon. Nem sok kérdést kapott — mindössze hatot —, de olyan kérdés volt valameny- nyi, amely leendő tanítót érdekel. Csak egyet ízelítőnek: »Milyen álláslehetőségek várják a főiskola elvégzése után a tolnai hallgatóit? — Nagyon sok álláslehetőséggel rendelkezünk — mondotta erre. — Az az egyik legnagyobb problémánk, hogy kevés a jelentkező, s ez már a fejlesztési elképzeléseinket is akadályozza. Igaz ugyan, hogy nem tudunk minden végzős hallgatónak városi munkahelyet biztosítani, de valamermyiőjüknek olyan nagyközséget ajánlunk munkahelynek, ahol minden lehetősége meg van egy-egy pályakezdőnek. Gondot okoz számunkra, hogy a napközis otthonok zömében képesítés nélküli fiatalok dolgoznak. Tehát hazavárják a végző diákokat. S mint a többi kérdésre adott válaszban is el hangzott: lakással, több új iskolával várják őket. Kérdésünkre Talabos Magdolna, a Tolna megyei Diákklub vezetője elmondta, hogy szinte valamennyi tolnai diák aktív tagja a klubjuknak. — Terveinkben szerepel, hogy a három éve rendszeresen működő klubba, még ebben a tanévben, meghívjuk a Sárköz egyik legjobb ismerőjét, Bogár Istvánt, aki a megyénk népművészetéről tart majd előadást. Vendégünk lesz a Babits Mihály megyei Művelődési Központ kísérleti színpada is. Dr. Rosner Gyulát, a Béri Balogh Ádám Múzeum főmunkatársát is meghívjuk. Jól sikerült a tegnapi diáknap. Ezt az is bizonyítja, hogy nagy tapssal köszöntötték a vendégek Vanics Hilda bábegyüttesének bemutatóját, a Dunaföldvári Néptáncegyüttes és zenekar műsorát. És késő éjszakáig vigadtak azon a bálon, amelynek házigazdái — természetesen — a tolnaiak voltak. Sárái Árpáddal, a főiskola KISZ-bizottságának titkára mondta, beszélgetésünk közben: — A tolnaiak hagyományos napja figyelemkeltő. Jó volna, ha a jövőben a baranyai, zalai és * somogyi hallgatók is kővetnék a példájukat egy- egy színvonalas megyei nap megtartásával. Nagy Jenő Juraj Durdiak, a Zongora a lője. filmekre, ö rendezte a Nyáron egyszerű, a Szerelmes biciklisták, a Nyár a hegyen, a Fej lövés, A tanú, A kitörés, a Forró vizet a kopaszra!, az Ereszd el a szakállamat! című filmeket. — Kikből áll az az alkotói közösség, amelyet vezet? — Tagjai rajtam kívül a mára már a legidősebbeknek nevezhető rendezők. Elsőként Fährt Zoltánt említem. S itt dolgozik a velem együtt végzettek közül Kovács András, Jancsó Miklós, Makk Károly. A Dialóg tagja Szász Péter is. — Vagyis a magyar filmművészet élvonala. De nem okoz ez bizonyos egyensúly- vesztést? — Nem. A legtehetségesebb fiatalok közül nálunk dolgozik a Jutalomutazás rendezője, Dárdai István, s várjuk a Dialógba nagy sikerű televíziós alkotásai után Fehér Györgyöt is. — Mi a lényege a stúdió- rendszernek? — A stúdiók olyan alkotóműhelyek, melyek egymást vállalni tudó, azoncs látásmódú, elhivatottságú művészeket tömörítenék. Hangsúlyozom: az alap a felelősség vállalása egymásért. Nagy luxus volt, hogy erre évekig nem építettünk. Az alkotóközösség fogalma egyébként nemcsak bólintást jelent, hanem vitát is. A stúdió, úgy érzem, aranybánya, nagy tartalék a jövőre nézve. »Csapatok« alakultak, melyeknek kötelességük a saját színvonalat a lehető legmagasabbra emelni. A Dialóg egyébként a régi I-es Filmstúdió fő magva alkotja. Megmondom őszintén: mi nem akarunk »nagy öregek« csapata lenni. Állítom, hogy rendezőtársaim társadalmi érzékenység, művészi magatartás és szemlélet alapján fiatalabbak a fiatalok nagy részénél. Tulajdonképpen nekünk inkább valalevegőben című film főszerepmiféle középnemzedéknek »illene« lennünk. Sajnos a megelőző generáció idő előtt »fogyott el«. Ml voltunk az a nemzedék, mely ebbe a filmgyárba még ejtőernyős egyenruhában érkezett. — Beszélgetésünk aktualitását az adja, hogy a napokban kerül közönség elé új filmje, a Zongora a levegőben Kaposváron is. A témát a fiatal zongoraművész. Kocsis Zoltán egy tévébeli interjúja adta? — Igen, s ezzel tulajdonképpen igazolom is azt, amit a stúdiónk társadalmi érzékenységéről mondtam. — Filmje vígjáték. Egy régen hiányolt műfaj képviselője. Fogadtatása a kritika részéről vegyes... — Az ördög érti ezt. Eddig a kritika azon siránkozott, hogy nincs vígjáték. Most azt emlegeti, hogy a filmem eklektikus. Hogy burleszk elemek keverednek a szatírával, illetve a vígjátéki összetevőkkel. Én sznöbériának tartom ezt az álláspontot. Ha Mo- liére ma élne, nálunk megbukna ezek szerint. Egyébként is: az a lényeg, hogy az emberek nevetnek. Mindegy az, hogy most helyzetkomikum, most meg szatirikus ri- poszt váltja ki a nevetést. Jómagam négyszer-ötször más-más összetételű közönség soraiban néztem végig a filmet. »Vették a lapot«, mindig, s ott nevettek, ahol érzésem szerint kellett is. És ez a lényeg. — Ezek szerint újabb vígjátékot tervez? — No nem. Most csináljon vígjátékot az, aki »tud«. Én úgy gondolom: nem kell a világot mindig megváltani. Néha nevettetni is kell. Tervem persze van, de hadd ne beszéljek róla. — Akkor nincs más hátra: várjuk új filmjét. Leskó László Békés Sándor Egy baráber élete A ciklustervezet 65 percet mit végzett, munkaszervezői irányoz elő a robbantásra és őstehetségnek bizonyul. Külö- a füstre válásra, tehát amíg nős tehetséggel választja ki a füsit elszáll. A két fúró vá- az egyes munkafolyamatokhoz jár ezalatt átmegy a2-esszámú a legjobban rátermett embe- munkahelyre. Kövessük őket! reket. A fizikai erőt, a szak- Amíg az 1-es számú munka- képzettséget, sőt még a testhelyen tartózkodtunk, a csa- magasságot is figyelembe ve- pat másik négy tagja a rakó- szi a beosztások elkészítésénél, dást végezte el. Rakodógéppel a párok, akik együtt dolgoz- csillékbe rakták és a kashoz nak, kiegészítik, teljessé teszállították a délutáni utolsó szik egymást. Barátok dolgoz- robbantásból itt maradt kő- nak együtt. Ez lehet annak zetet. Megkezdődik a biztosi- a rendkívüli ténynek a ma- tás, az ácsolás... Az 1-es gyarázata is, hogy Molnárék- számú munkahelyen időköz- nál egyetlen halálos, de még ben mér eloszlott a füst. Itt súlyos sérülés sem történik. is megkezdődhet a rakodás. Tóbiás József gépkezelő már meg is érkezett rakodógépével a 25 méter távolságban lévő másik munkahelyről. A fúró vájárok ugyanakkor a 1954 májusában tartja ülését a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa. A küldöttek között ott van Molképe, mint egy gyönyörű festmény ... Érdemes ezért a jövőért dolgozni, harcolni... No, de nem szónokolni akarok ... Csak el szerettem volna mondani, hogy most már biztosabban tudom, mint valaha, hogy szebb lesz a holnap, mint a ma ... « Furcsa ember? Rendkívüli ember? Nehéz lenne válaszolni ezekre a kérdésekre. Egyszerű, kicsit talán durva is, s lám mégis, milyen szépen fogalmaz, milyen felemelőek az érzelmei. Azon kevesek közül való, aki minél többet kap, annál többet akar adni. Elégedetlen önmagával. Türelmetlen, ha a műszaki fejlesztésről van szó. Kíméletlenül őszinte, ha bírálni kell. 1955 novemberében a MDP Központi Vezetősége kibővített ülést tartott. Napirenden: az iparfejlesztés feladatai hazánkban. Az elmúlt évek nagy, de ellentmondásos eredményei elkerülhetetlenné teszik az őszinte, szépítés nélnár István is. A csapat ekkor “ osarne szepues neiéppen félúton áll Anna-akna kul1 helyzetertékelest. Taka2-es munkahelyen megkezd- és az épülő zobáki aknák kö- rékosabban, nagyobb hatoték a lyukak fúrását...« zött. A terv havi 75 méteres kon1ysagg'al,— korszerűbbet. Minden egyszerű, logikus, előrehaladást ír elő. Május 27- Ez a módszer nem teszi lehe- én távirat érkezik a Béketővé a 200 méteres teljesít- szálló portájára: »Értesítünk, meny elérését bárhol, bármi- brigádod május 27-én 10 óra- lyen munkahelyen, hisz azt kor 101 folyómétert teljesí- feltételezi, hogy két azonos tett...« vágat fut egymás mellett. De Molnár István felrohan a nagyszerű iskola. Figyelemre 308-as szobába, s azonnal letanít, vaskövetkezetességre — velet ír. a különböző munkafázisok »Büszke vagyok, hogy itt harmonikus összekapcsolásá- lehetek a kongresszuson, nak művészetére. Olyan világosan és gyönyöMolnár István, aki hat ele- rűen kitárult előttem jövőnk Ezek a plénum legfontosabb gondolatai. Harminchárom felszólaló van — köztük mindössze két munkás. Miniszterek, központi vezetőségi tagok, tudósok után kap szót Molnár István. (Folytatjuk)
