Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-25 / 72. szám
Szakmunkásképzés a Li nidi tsz-ben A karádi Aranykalász Termelőszövetkezetben a csendesebb téli időszakot általában arra használják a dolgozók, hogy tudásukat gyarapítsák. Évről évre továbbképző, illetve szakmunkásképző tanfolyamokat szervez a gazdaság vezetősége. Az Ádándf_ Szakmunkásképző Intézet irányításával folyik a képzés. A mostani tanfolyam — melyen a növénytermesztő gépésznek készülők szereznek bizonyítványt, december 1-én kezdődött, és ezekben a napokban ér véget. Huszonötén szerzik meg most a szakmunkás-bizonyítványt, olyan fiatalok, akik eddig nem ülhettek traktorra, tapasztalt traktorosok, akik ennek birtokában majd a szerelőműhelyben dolgozhatnak. A tanfolyam — ahol a itsz szakvezetői az előadók — fontos azért is, hogy az új, korszerű gépekre ne csak tapasztalt, ^hanem elméletileg is képzett szakemberek kerüljenek. Jugoszláviai magyar antológia KÜLÖNÖS AJÁNDÉK Valóban különös, de rég várt. Három évtized jugoszláviai magyar irodalmából ad válogatást a Fórum Kiadó újdonsága. Ez a terület nem bővelkedik összefoglaló jellegű kiadványokban, antológiáikban. Elbeszélésgyűjte- rnény utoljára magyar szerzőiktől negyven éve jelent meg, Akácok alatt címmel. A Különös ajándék tehát azt mutatja fel, ami azóta „történt” a jugoszláviai magyar irodalomban. Nemzedékeket vonultat fel ez az antológia. Az eredőik megismertetése és a folytatás érzékeltetése volt a válogatást végző Bori Imre, Juhász Géza és Szeli István feladata. A gyűjteménynek vannak szerzői, akik abban a régi kötetben is szerepeltek már: Herceg János, Majtényi Mihály, Szirmai Károly. Közöttük és a legfiatalabbak között hídként ível át a középnemzedék munkássága. Azt írtuk: háröm évtized terméséből válogattak a szerkesztők. így igaz. Ha más szemszögből vizsgálódunk, kiderül, hogy a szerzői életkorokat alapul véve: fél évszázad íróival találkozhatunk egy kötetben. Közülük néhá- nyan már nem élnek, de munkásságuk szerves része a magyar irodalom e vonulatának. Szirmai Károly 1972-ben hunyt el; jómagam inkább irodalomszervezői tekintély' ként fogadom el. írásaiban műviséget, közhelyszerűséget érzek. Sinkó Ervinre viszont állnak a korábban leszöge zettek. Izmos tehetségű, jelentékeny író volt, hatalmas élményanyaggal. A történelmi szelek sokfelé röptét ték, s ez jól kamatozott írásaiban, melyek közül legjelentősebbek az Optimisták című regény. Az antológiában közölt Előjáték című kisregényben sza- tirizáló hajlama is megmutatkozik. Majtényi Mihály válogatott anyaga a gyűj termény egységes, szép része. Erkély, Csoda a búzaföldön című novelláiban is a hátteret, a társadalmi valóság egyes részeit is megfesti. Különös ajándék címme-l film készült egyik írásából. A tört lábú tigris pedig örök érvényű igazságával — az embernek meg kell tanulnia becsülnie a hagyományokat — vált kedvessé. Csépe Imre szinte agyagból gyúrta figuráit, olyan való- szerűek. Különösképpen A fehér csönd alatt halálra készülő szereplője ragadott ' raj-« egyik legeredetibb, legígéretesebb tehetsége. Drámáival, forgatókönyveivel aratott sikert. Nemrégiben jelent meg nálunk is Aszály című regénye, melyet szintén a Fórum adott ki. Balladás tömörségű írásait csak néha olvasztja föl túladagolt lí- raiság. Munkásporírói hitelesek, erőteljesen megrajzoltak. Modem próza ez, s ha ügyel az arányokra, további szép sikerek elé néz. Holti Máriának szintén olvashattunk már könyvét, a tavaly megjelent Sodortatva című regényét, ö Magyarországról került át Jugoszláviába. Több pályázatot nyert. Az antológiában közölt két novellája ígéretes írás. Az egyik — Farkasok és galambok — gyerekkort idéz. Kettős élményből táplálkozó elbizonytalanodást ábrázol benne. Holti Mária, pszichológiai tudásáról is tanúságot téve. A hegy őrzője című novella már-már abszurdba hajló szatíra tulajdoniképpen. Azt jelzi valószínűleg, hogy az ír&- nő új utakat keres. Igazi meglepetés számomra a költőként számon, tartott Brasnyó István novellistaként! megjelenése. A könyv legjobb novellái közé tartoznak az ő Vivaldi és a modernek meg. Csépe Imre sem él már. írásai. Rövid, csattanót sem Deák Ferenc viszont az »új I nélkülöző művek ezek, fölösleg hincs rajtuk. Megemlítjük még Németh István, Saffer Pál, Varga Zoltán nevét, és külön felhívom _ a figyelmet Gion Nándor és Gobby Fehér Gyula írásaira. Rokonvilágú A modernek között is a [Zadokat. Az első megszólalta- legújabbat képviselni — ezzel Itott művet követő vastáps a szándékkal alakult 1970-ben | után Simon Albert néhány a budapesti Üj Zenei Stúdió Simon Albertnek, a Zeneművészeti Főiskola tanárának vezetésével. Koncertek és zenei ismeretterjesztés a legfiatalabb zeneszerzők műveinek bemutatásával, ez a program. Azért gyűlnek össze a főiskolások hétről hétre, azért járják az országot, hogy megmutassák, mi a szép a legújabbak alkotásaiban. Mi a biztosíték, hogy amit a zeneszerző, a zeneértő kiválónak tart ma, az kiállja a holnap próbáját is? Nagyon kevés. Bartókot igazán csak most, harminc- negyven év elteltével értékelik igazán. Sztravinszkij Tavaszi áldozata a bemutatón csúfosan megbukott, azután bevonult a zenetörténetbe. A tanítóképző főiskola legutóbbi koncertjein Vivaldit játszottak elsőként. Azt a szerzőt szólaltatták meg, akinek zenéjét évszázadok választják el a mától. De csak időben. A zene túlélte a szászóval átkalauzolta a ’ közönséget a mába. Vidovszky László fiatal zeneszerző fuvolára írt versenyművé kevés magyarázatot igényelt. Pedig szinte minden hagyományt felrúgott. Nincs egyetlen motívum, amely visszatérne, s a hallgatóban azt az érzést keltené, hogy ezt már hallotta. Szép ez a zene? Igen. A szerző ezt mondta a hangversenyt követő beszélgetésen: a zeneszerző akkor alkot jót, ha minél több ember érzésvilágát, gondolatait sűríti. Ez a fuvolaszó a mái kor emberének érzésvilágát tükrözte. Mint ahogy a másik darab, Jeney Zoltán vonószenekarra írt Quemadmodum című alkotása is. Hegedűk felelgettek egymásnak, s időnként a mélyhegedű »tett rendet« a perlekedésben. Az utolsó mű Sáry László Variációk című alkotása volt. Tizennégy angol szó variációja az énekben, zongoraszólóban. Ahogy kapcsolatba kerül egymással a tizennégy szó, úgy találnak egymásra a zenei hangok is. Az énekes Tarkó Magda volt. Szép volt ez a zene? Nehéz erre válaszolni. Ennek a darabnak a szerzője azt mondta: nem arra törekszik, hogy mindenképpen tetszést váltson ki az első hallásra. Túl egyszerű megnézni vagy meghallgatni valamit, és azt mondani, szép volt. A zenére rá kell hangolódni. Nem volt ez egyszerű koncert. Akik részt vettek rajta, még bizonyosan, sokáig emlegetik. Ezzel a zenével foglalkozni kell. Sokszor meghallgatni. Kifelé menet azt mondta egy fiatalember: »Én nem vagyok zeneértő, nem is nagyon szeretem a komoly zenét. A Variációk az első mű az életemben, amelyet értek.« És elmondta, mit érzett a mű hallgatásakor. A szerzőnek felderült az arca. Pontosan ezt akarta kifejezni. S. M. A MAGYAR NYELV HETE Értsünk szót! Társadalmunk lényegéből fakad, hogy szeretnénk szót érteni minden emberrel. Megismertetni szocialista fejlődésünk törvényszerű folyamatait, előzményeit, összefüggéseit, megmutatni a jövő útját. Azon munkálkodunk, hogy mennél többen elfogadják céljainkat, azonosuljanak törekvéseinkkel, és legjobb képességeink szerint vegyenek részt társadalmi feladataink megvalósításában. Annak azonban, hogy mennél szélesebb rétegekkel szót értsünk, nélkülözhetetlen feltétele van: valóban értsük is a szót. Miért? . Nem tudunk magyarul? Nem fogjuk fel, mit mondanak a tv-ben, a termelési tanácskozásokon, a különböző összejöveteleken, gyűléseken, a tanácsok, a pártszervek testületi ülésein? Ismerjük el: bizony, nem mindig. Legalábbis nem pontosan azt, amit közölni akarnak velünk. A hiba nem a közvetítő eszközben van. Abban keresendő, aki gondatlanul használja fel, s ezzel gyakran nem a várt hatást váltja ki. Ha ugyanis a befogadó nem azt érti egy-egy kifejezésből, amit a megfogalmazó mondani akart, nem Is aszerint válaszol rá: másként cselekszik. Vagy egyáltalán nem tesz semmit. Még csak azt sem mutatja, hogy nem értette meg. A következmény: a közlő megnyugodott, hiszen elalkotók ők. Gionnak a ju- mondta — leírta — gondola- goszláviai magyar próza csú-1 tait, a részvevőket immár az csait is sikerült mór meg- így szerzett ismeretek irányítmásznia A virágos katona című regényével. Nemrégiben Magyarországon is forgalomba került új novelláskötete. Ebből valók az antológiában közöltek. Munkásságát már értékeltük egyszer, s a gyűjteményes kötet alapján továbbra is nagyon jelentősnek érezzük. Gobby Fehér Gyuláról információként elmondhatjuk: •az Újvidéki Televízió szerkesztője. Három könyve jelent eddig meg. A kötetben három novelláját közlik. Homályosságot nélkülöző írások, s ha voksolni kellene az antológia legkiforrottabb, legmeghök- kentőbb novelláira, jómagam a legjobbaknak az övéit jelölném. Miniden együtt van, ami jelentőssé emelheti őt: ábrázolókészség, felkészültség, pszichológizáló hajlam és tehetség, fonákjáról is látni tudás. örülnünk kell a gyűjteméRákóczi a gyermekrajzokon Hetvenkét iskola Rákóczi- úttörőcsapatának a kis zászlócskájából varrták össze azt az emléklobogót, melyet a kaposvári gyakorló általános iskola II. Rákóczi Ferenc születésének a háromszázadik évfordulójára készített, s most aijnak a kiállításnak a dísze, melyet gyerekrajzokból rendeztek a Kilián György Úttörő és Ifjúsági Művelődési Központban. Tegnap délután nyílt meg a Kaposvári Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolája és a megyei könyvtár rendezésében az a gyermek- rajz-kiállítás, melyre az ország számos iskolájából érkezett Rákócziról és koráról készített rajz. Gyáli, budapesti, abonyi, várhegyi, bácsalmási, verpeléti, gyomai, hernádi, j neszmélyi, nagykőrösi, alsó-! berecki, bánhorváti, tarcali j tanulók munkáiban gyönyörködhetünk a kaposváriak rajzai mellett. Sokan választották képük témájául II. Rákóczi Ferencnek a portréját, bemutatva a fejedelem emberi, politikusi nagyságát. Mások szívesebben örökítették meg a szabadságharc csatáit. A kurucok és a labancok híres csatáinak mozgalmas meg- elevenítése kifejezi a tanú lók átélt haza- fiságát is. Nem a zsűri volt túlzottan jószívű, amikor több díjat I adott ki, hanem a gyerekrajzok a szín- HH vonalasak. Első díjat kapott Pöcze Ti- bor (Neszmély), Farkas | László (Budapest XVI. kér.) Tóth Mária (Gyál). Második díjjal jutalmazták Győrfi András (Kaposvár, gyakorló iskola) Tassy István (Tárcái) munkáit, a harmadik díjon osztozott Stadler Péter, Doma István (Kaposvár, gyakorló iskola) Gyulay Sarolta (Gyál) és Szentessy Balázs (Neszmély). Illusztrációnk: Poppá Krisztina (Gyál) Parola című rajza. nyes kötetnek. L. L. ják. Rövid idő múlva azután kiderül — igaz, nem mindig —, hogy a tájékoztatás hatástalan maradt. Az okok keresésében csak ritkán jutnak el a megfogalmazás hibájához. Pedig a mindenkivel szót érteni tiszta szándékához nem férhet kétség. De mit kezdjen a közügy iránt érdeklődő — ám a beavatottak szűkebb körén kívül álló.— az olyan tájékoztatóval, vitaanyaggal, melyben minduntalan komplex és integrációs folyamatról, volumenekről, kompenzálásról, mobilitásról, preferenciáményük is lenne, de nem hallatják szavukat hónapokon, sőt éveken át. (Hogyan mondanák ezt »hivatalos« nyelven? »Érdemben nem aktivizálják magukat.«) Következésképpen a döntésekben is legföljebb formálisan vesznek részt. A nyelv, melynek közelebb kellene hoznia egymáshoz a, nézeteket, itt kapocs helyett inkább akadályként hat. Mégpedig elsősorban az idegen szavak és szakkifejezések indokolatlan és nem is mindig pontos használatával. De nemcsak ezzel. Lehet magyar szavakból is olyan mondatokat összeállítani, melyek határozatlanságról, bizonytalanságról árulkodnak, és „ így aligha érik el céljukat. Egy tanácsi beszámolóban olvastam : »Az ellátás területén fennálló és osztályunkat érintő problémák és feladatok magasabb szintű végrehajtásához szükségesnek látszik, hogy a jelenleg rendelkezésre álló személyi feltételek felülvizsgálatra kerüljenek.« Ha jól értem, az előterjesztés megfogalmazója kevésnek tartja az osztály létszámát ahhoz, hogy a »problémákat magasabb szinten hajtsa végre(!)« A nyelv sok mindenre alkalmas. Egyebek között arra is, hogy használója a szavak mögé rejtőzzön, amikor egyenes választ várnak tőle. Hányszor vagyunk tanúi e »nyelvi bravúrnak« — a tv jóvoltából országos fórumokon és szűkebb környezetünkben is —, melynek során hosszú-hosszú mondatokkal bizonyítja a kérdezett: a határozatokat tulajdonképpen, lényegében, globálisan, ha nem is minden részletében, hiszen ezt objektív és szubjektív okok nem tették lehetővé, végrehajtottuk. Magyarul: valami azért történt az ügyben. De a szavak segítették elfedni a mulasztás igazi mértékét, homályba borítani a felelősöket, és megakadályozni a feladatok pontos megfogalmazását. Igen, anyanyelvűnkkel visz- szaélni is lehet. Pedig mindenkinek azon kellene faráról hall — hogy csak a mosta- , doznia — elsősorban azoknak, nában leggyakrabban használt kifejezések köziil ragadjak ki néhányat. Ha nagyon figyel, a mondat többi részéből talán kihámozza a valószínű értelmet, de legtöbbször éppen az említett kulcsszavak homályba borítják a többit is. Így azután csodálkozunk, ha akadnak testületi tagok, akik szeretnének ugyan szót érteni meg váltani társaikkal, véleakiknek szavára sokan figyelnek —, hogy minél gyorsabban igazán szót értsünk egy- .mással. Munkahelyünkön, a mozgalomban, a közélet legkülönbözőbb területein. A nyelv fontos szerepet tölt be életünkben. Ennek megfelően kellene bánni vele. Felelősséggel és tisztelettel. Paál László Klubélet Nagyatádon KORSZERŰ ÉPÜLET a művelődési központ 1 Nagyatádon. A nagyterem előtt a legifjabb korosztály képviselői nyüzsögnek: gyerekelőadásra érkezett a kaposvári Csiky Gergely Színház együttese, Kästner Május 35. című darabját mutatják be. A művelődési ház igazgatója, Ludán Imre, a hétköznap örömeiről, gondjairól, feladatairól beszél: — Négyszáz személyes színháztermünkben rendszeresen tartunk mozi- és gyakran színházi előadásokat. A kaposvári Csiky Gergely Színház ez évben hét darabbal szerepelt nálunk, s vendégünk alkalmanként a Déryné Színház is. Állandó bérlőink száma 350, így telt házat jelent majdnem minden előadás. A közelmúlt hangversenyprog- ramjából néhány szemelvény: Vikár Kórus, zeneiskolai tanárok hangversenye, a rádió gyermekkórusa, a kaposvári szimfonikusok — és sorolhatnám bőséggel. Egyik büszkeségünk az, hogy a megyében itt van a legtöbb képzőművészeti kiállítás. Jelenleg a Szabados házaspár kisplasztikáit és festményeit mutatják be, nagy érdeklődés mellett. Tervünk, hogy a művészteleppel olyan összeköttetést létesítsünk; mely annak munkáját közvetlenül bekapcsolja a közművelődés vérkeringésébe. Pezsgő klubéletünk korosztályonként és érdeklődési körönként tagozódik csoportokra. Helytörténeti, néprajzi, történelmi, csillagász, bélyeg- gyűjtő, fotó, kézimunka és bábcsoport, valamint irodalmi színpad működik, s természetesen több nyelvszakkor. Távlati terveinkben szeretnénk az alagsor átalakításával olyan helyiségeket nyerni, ahol a képzőművészeti szakkör, valamint az eléktro-műszaki technikai szakkör részére megfelelő feltételeket tudnánk teremteni. Ez utóbbi szakkör, illetve klubfoglalkozás a szakmunkástanulókat hozná közelebb a művelődési házhoz, s fölkeltené érdeklődésüket a humán jellegű témák iránt is. Népszerűek gyermekklubjaink, s magam is a fokozatosságban látom a közművelődés jövőjét. A fiatal korban fölkeltett művelődési érdeklődés termi később a szín- I házba járó, tárlatlátogató, hangversenyeket hallgató közönséget. Óvodás kortól foglalkozunk a gyerekkel, az általános iskolai korosztályt két csoportra, 5—7. osztályosok és 8. osztályosok klubjára osztottuk. Van külön őrsvezetők és ifivezetők klubja, s az ifjúsági klub — jelenleg éppen vajúdóban. Számottevő érdeklődés mutatkozik iránta, I azonban mivel vezető egy- j előre nincs, így szervezett | munkát jelenleg ez a klub nem végez. • Szűkös munkaerő-ellátottságunk egyébként is gondot okoz néha: a technikai munkatársakkal mindössze kilencen látjuk el a központ szerteágazó feladatait. Klubvezetőként, illetve csoportvezetőként mintegy 19-cv: segítenek szerény tiszteletdíj ellenében, zömmel a helybeli pedagógus- gárdából. Szeretnénk -a nagyterem színpadtechnikáját korszerűsíteni, valamint a kiállítási terem végleges formáját kialakítani. Távlati terveink között szerepel olyan elképzelés, mely a gyakori művészeti szemlék nívójának emelését szorgalmazná. Ez utóbbi mintha már formálissá vált volna, meg kellene keresni az új tartalmat, esetleg szakágazati vagy meghívásos rendszer alapján. AZ IRODALMI színpadok munkájára vonatkozólag azt tartanánk kedvezőnek, ha más településeken föllépve a szórakoztatás és az esetleges szakmai tapasztalatcsere mellett közművelődési propagandát is végeznének. Közben véget ért a színházi előadás. Gsivitelve tódultak ki a kicsik az előcsarnokba, majd megrohamozták átellen- ben a fagylaltost. Bodő Ildikó Somogyi Néplap m
