Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
Beszélgetés ünnepség után A szakma legjobb tanulói TIZENNYOLC EVESEK, és két-három hónap múlva szakmunkások lesznek. A szakma kiváló tanulója versenyben hívták föl magukra a figyelmet. Kipirult arccal telepedtek egy asztal köré, óvatosan helyezve az ajándék vázát, szobrot a Devecseri-, Moldova- és László—-Bancsik-könyv mellé. — Édesapám segédmunkás — tudom meg Zadravecz Józseftől. — Vágya az volt. hogy két fia szakmát tanuljon. Az öcsém is ide jár, villanyszerelő lesz. Nekem a hegesztés tetszik jobban, bár ha valaki ezt a ^szakmát választja, különösen óvnia, kell az egészségét. Igaz, hogy nem mindenki tudja csinálni, hiszen ehhez is kézügyesség kell. Az 522. számú .marcali szakmunkásképző intézet kőművestanulója Sabján József. Nemes- déden lakik, és már jó ideje hívják a rokonok, a barátok házépítéshez segíteni. A nagy házak vonzzák. — Ha belegondolok, hányán laknak már olyan lakásban, amely az én kezem nyomát is őrzi, az bizony jó érzés. Marcaliban már két ilyen huszonkét lakásos házba költöztek be a lakók, és hamarosan a negyvenöt lakásoson dolgozik a brigádunk. No és a mostani “gyönyörű munkánk, a kétezer va- gonos gabonataroló sem utolsó ... A szakmai gőg nyomait vélem fölfedezni Takács László esztergályosban. Igaz, társai hamar vitába szállnak vele saját szakmájuk védelmében, amikor egy kicsit dicsekedve kijelenti: — Az enyém tiszta szakma. — Az enyém izgalmas — így a hegesztő. — Mégiscsak az építés a leg- I szebb! — vágja rá a kőműves. I Tovább hallgatjuk az esztergályost. — Apám szabad idején szí- i vesen bíbelődik faesztergálvo- j ■ássál. Ö tapasztaltabb, én meg .anultam és tanulom a szakmát, tehát gyakoriak a szakmai csatározásaink. Abban a gyárban, ahol mester mellett figyelem a fogásokat, kis szerszámokat készítünk. Tudom, ha jól '■sináiom, sók nenéz munkától kímélem meg azokat, akik majd hasznává'; ezeket. Ügyel; ünk kell a méretpontosságra, fortélyai vannak a mi .munkánknak. Nem mindegy az ,em, hogy a munkadarab me- yik oldalán kezdjük az esz . tergálást. — Otthon is akadnak szerszámaim — veszi át a szót a hegesztő. — Anyám boldog volt, amikor az első, magam készítette virágtartóval megajándékoztam! De csináltam már kézikocsit és satupadot is. A tervem egy szép kerítés. Persze ezek a ház körüli munkák, ha sok öröfn telik is bennük, másodlagosak a ..bentiek'’ mögött. A Somogy megyei Finommechanikai Vállalatnál dolgozom. A szemünk láttára formálódik a vas, születnek új tárgyak. Hogy mégis, miért jelentkezik kevés gyerek erre a szakmára? Azt hiszem, egy kicsit lenézik. Pedig nem túlzás, ha azt állítom: gyakran fogja el valamennyiünket az alkotás öröme. HABOM, MUNKÁJÁÉRT őszintén lelkesedő szakmunkástanulóval beszélgettem, mialatt valamennyiük fejében ott zsongott az iskolai ünneplés emléke. Halkan megjegyezték: ..Az azért rosszul esett, hogy a cégnél oda se figyeltek erre a versenyre.” Pedig a megye valamennyi szakmunkásképző intézetének sok-sok száz tanulója között, hárornh ónapos elméleti és gyakorlati erőpróba után lett szakmájában első Takács László és Zadravecz József. Sabján József pedig második. Gombos Jolán Nemcsak rádió meg lemezjátszó Somogyi klubok Szakemberek a közelmúltban értékelték a somogyi ifjúsági kiubok helyzetét. Egy idézet az írásos anyagból: »A klubok jelentősen eltérnek egymás-tói. Mikében például egy 18 méteres előszoba áll a fiatalok rendelkezésére. Űrtilosban már 26, Nagybajomban hetven négyzetméteren rendeztek be otthont, barátságos ifjúsági klubot.« — Amilyen eltérő az alapterület, olyan eltérőek a körülmények is. Az alapterület számít ugyan, de nem meghatározó. Kis helyiségben is lehet — elsősorban kis községekben, ahol kevés a fiatal — jól szórakozni, hasznosan :ölteni az időt. Mert tulajdonképpen ez a lényeg. Az ifjúsági klubok létrejöttét az igények sürgették. Az, hogy a fiatalok »-maguk között«, tehát nem nyilvános szórakozóhelyen, és nem korban, gondolkodásban hozzájuk nem illő emberek társaságában szórakozzanak. Az ifjúsági klub »divat« lett — úgy látszik, hogy nem is megy ki egyhamar a jiivat- ból. A megyei tanács határozatban jelölte meg számuk növelését. Növekedett is; a közelmúltban végzett fölmérés szerint tagjaik száma ötezer fölött van. Ott, ahol erre mód van, és sok a fiatal, érdeklődés szerint külön ülnek az egy-egy klubba járók. Huszonnégy munkásklub van a megyében, tizennyolc mező- gazdasági klub, a diák- és értelmiségi közösségek száma pedig ötvenkilenc. Eltérők a közösségek, eltérők a körülmények. Profiljuk és színvonaluk is más. A klubok vetélkedőkön indultak, néhánynak közülük más megyei közösséggel is kapcsolata van. Például a kányái Angela Davis klub fölkeresett más megyében levő, ugyancsak Angela Davis- nevét viselő közösséget, s a látogatásokból barátság, közös kirándulás lett. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a néhány éve föilendült mozgalomnak talaja van Somogybán. A fiatalok szívesen keresik föl a klubokat, és tartalmas szórakozást találnak ott. A megyei klubtanács harmincnégyet tartott kiválónak, hetet pedig az országos »Aranykoszorús jelvény« kitüntetésre terjesztett föl. Igazán jó közösség azonban ott alakul ki, ahol idősebb klubtagok is vannak, tehát nem tizenöt-tizenhat évesek vezetik önmagukat. A sokat emlegetett Jcíválóknak, a Somogy gesztinek vagy a siófoki kórház klubjának felnőtt, pedagógus vagy más vezetője van, aki hozzáértésével, pedagógiai tapasztalatával eligazítja, átsegíti a közösséget a nehézségeken. Gyakran hallunk — elsősorban falusi — bomladozó klubokról, olyan társaságokról, amelyek tulajdonképpen szívesen járnának a klubba, de azon túl, hogy a termelőszövetkezet vagy a tanács megvette nekik a lemezjátszót és a televíziót, nem tudnak mihez kezdeni. És nem is biztos, hogy ők a hibásak. A pedagógusok meg a népművelők feladata, hogy segítsenek. így valóban érdemes lesz még^ több tartalmas ifjúsági klubot' létrehozni. ment a juncsz a számáron. Szilágyi István szép élete Egvik kezemen me^zímol-1 hatnám, hány vér’;?’i juhász- szai találkoztam életemben. ( Ezek közül is a legtöbbel I gyermekkoromban hozott ösz- sze a sors. Mondanom sem kell, hogy ezek után életüknek csak a látványosabb oldala ragadott meg: faragják a botot, elbűvölő mesékkel ragadjál; messzire a képzeletet, sza- márháton kocognak a poros legelőúton, s közben víg furulyaszóval versenyt trilláznak a pacsirtával... Szilágyi Pista bácsi, a nagyberki tsz nyugdíjas juhásza ebben a hónapban betölti a hatvanhatodik évét. Segítette gyerekeit az otthonteremtésben, s magának is szép házat épített. Szelíd szava, csöndesszép beszéde figyelő hallgatásra késztet. Mesél, s ahogyan élete történetté kerekedik, kimondatlanul is sejlik a sum- mázat: több mint negyven éven át azt csinálta, amit igazan szeretett, és ez tette boldoggá Pista bácsit. A kézfej a tömött bajuszt simítja — megszokott mozdulat. Az a hunyorítás is: a homlokot kavaró szélv a könnycsalogató zimankó ellen véd a szűkre húzott szem. — Harminckettőben szegődtem először birkanyáj mellé, azelőtt csak úgy vetődtem az életben. Én a tudományomat az akkori gazdámnál, Gaál Józsefnél szereztem, akinél szolgáltam. A családnak előzőleg már vagy százötven éven át volt birkája: megnézték hát, hogy kire bízzák az állatokat, Azok. kérem, nem ismerték a büdössántaságot, de nálam se döntötte le a nyájat, ez így igaz. ötvenkilencig saját kis juhászatom volt, avval léptem be a szövetkezetbe: kétazázh atvan birkával, ebből százhetven volt az anyaállat. Erre épült aztán a tsz ju- hászata. Nem volt ez rossz alap. hiszen törzskönyvezett állományom volt, 1953-tól' ellenőrizte az állattenyésztési felügyelőség. Azóta neveltem eladásra kosokat. Ötvennyolcban a kostenyészetemért második díjat kaptam az országos gyapjúter- melósi versenyben. A szövetkezetben akár öt-hat értékes díjat, oklevelet is mutathatnak magának, ez mind a ju- hászatot dicséri. Nem ót, a juhászt, hanem az állományt — így mondja, de tudjuk, hogy a fő érdem az övé. Tavaly az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon a második helyet szerezte meg a gazdaság a juhászat termelési eredményeivel. Pista bácsi is ott volt, de egy hét után szedte a sátorfáját és hazament, mondván, ki tudja mit etet a helyettesítő a majdnem ezer birkával. Vallja, hogy a büdösgántaság legjobb gyó^szere a megelőzés. A juhásznak jó szeműnek kell lennie, mert csal; így veheti idejében észre a beteg állatot. Ezt aztán kiemeli, hogy ne fertőzze a többit, meg a legelőt és az aktot. Mindig hordott magánál tört rézgáiicot, hogy kéznél legyen, ha kell. Szóba jön: csodaszerekről beszéltek, ha a betegségből való ki gyógyítás módját tudakolták. Majdcsaknem kikéri magának az ilyen vádat, s tiltakozik: elég oda az ügyes és r szemes juhász, aki csírájában elfojtja a bajt. Ha megázik a l birka, rühes lesz, ha k-erékcsa- pából iszik, mételyessé válik — régi hiedelmeket idéz. És a történetet az egykori juhászról, aki drága pénzért adta el gazdájának a büdossántaság ellen szerinte egyedül hatásos szert, amelyről kiderült, hogy nem más, mint timsó, rézgá- lic és eszencia keveréke. Húsz év alatt két szamarat »használt« el. Ez a jámbor állat vitte az élelmet és a gúnyát, s elvezette a nyájat ott, ahol félt a jószág. Tavaly decemberben búcsúzott el birkáitól az öreg juhász. A kérdésre, hogy mire vitte; s elégedett-e, így válaszol: — Mindenem, megvan, ami kell. Megbecsültek, a munkámért kiváló dolgozó kitüntetést kaptam, s most szép nyugdíjat hoz havonta a postás. Van egy kis szőlőnk, ott dolgozgatok. Terem a kert, disznót vágunk, erre nincs kiadás. Hogy birkáim miért nincsenek? Egy-kettő, az semmi. Fia ' meg tíz-húsz lenne, j azokhoz éppen úgy oda kell i állni, mint a több százhoz. Azt meg már nem bírnám. Búcsúzáskor azt mondja: — ök nehezebben szokják meg az »új munkát«, nekik jobban hiányzik a nyáj. mint nekem — és a két kutvára. a két fekete szőrpamacsra mutat. Egymfct hajtják, fegyelmezik — birka híján . . . Horn esz Ferenc Fejlesztik a nag\ bajomi fürdőt Békés Sándor sr ais te IX. A DIADALÜT Az újságok sorsa: minél öregebbek, annál izgalmasabbak. Megsárgult lapokat nézegetünk. Most érzem csak át igazán: tényleg mi csináljuk a történelmet, hisz akikről ezek a 20—22 év előtti lapok írnak, többnyire még itt vannak közöttünk, ismerjük őket — s amit akkor tettek, az ma már történelem. Szabad Ifjúság, 1952. december 7. Megkezdte tanácskozásait a DISZ első országos értekezlete. Beszámolót tart: Dénes István, a DISZ főtitkára. A beszámolóban egyelnek mellett szenvedélyes szavakkal ostorozza a DtSZ-funkciomáriusok munkamódszerét, az örökös tanácskozást, értekezést. Az or- ■■ ;aggyülés .kongresszusi termében a mupkás-, paraszt-, diák- és katonafiatalok küldöttei között ott szorong egy bányászegyenruhás kis ember'is: Molnár' István. Remegő kézzel jegyzetel. Mintha saját szavait hallaná vissza: „Vannak olyan DISZ-bizottsági titkárok, alak hétszámra nem jutnak ki a szervezetekbe, mert idejük javarészét üléseken töltik . ..” Élete legnagyobb eseménye ez a mai, s a hallottak révén a legboldogabb is. Öt igazolták az események ...! De ekkor még nem sejti, hogy valami egészen rendkívüli vár rá. A beszámoló után ismertetik az ifjúsági szövetség programját, a bányászfiatalok, bányaterületi DlSZ-szehvezetek előtt álló feladatokat. .......A bányász DlSZ-szervez etek mindenütt vállaljanak védnökséget a termelés felett, széles körben terjesszék el az ormospuszlai ifjúmunkások által kezdeményezett „Légy jó gazdája a bányagépeknek” mozgalmat... Vállaljanak védnökséget a szállítás felett, és biztosítsák annak zavartalanságát, hogy a szállítás lemaradása ne akadályozza a termelést. Minden bányában, ahol feltárás van, hasznosítani kell a Molnár István-féle élenjáró feltárási módszereket.. A beszámoló feletti vitában Molnár István harmadikként kapott szót. A mikrofonok elé lép, szétnéz a fényben úszó teremben, melyben jelen van az egész ország. Háta mögött, az elnökségben a párt és a kormány vezetői, köztük a legnagyobbak . .. Leírhatatlan pillanat. Olyan pillanat, amikor minden átsuhan az emberen. Megfogalmazhatatlanul, szavak nélkül. Békaváros. Az apja összetört arca. A sztrájktanya titokzatos, remegő fényű asztala. Pécsbánya. A HFK-akna- mélyítő cég, ahol elkezdte - a munkát. A l'acipők kopogása, mert akkoriban facipőkben jártak a bányába. A háború, az örökös rettegés. S persze az a nap, amikor elkezdhették, amikor zöld utat kapott a 100 méteres mozgalom . .. Minden eszébe jutott. A sérelmek is, a nemtörődömség, a közöny, a cinizmus, mely útjukat kísérte, de míg máskor elkeserítette mindez, megalázta, most erőt adott. Körbenézett a teremben, s úgy érezte: nincs lehetetlen ebben az országban, nincs olyan feladat, amit meg ne oldana ... — A párt Központi Vezetőségének határozata kimondja, hogy az ifjúmunkások a korszerű munkamódszerek bevezetésének úttörői legyenek. A Központi Vezetőség 1 határozata óta Komlón új kezdeményezések születtek, és a kezdeményezések többsége ' az ifjúság nevéhez fűződik ... Elhallgat, hirtelen arra gondol: most nem dicsekedni kell. — Ez évben tízezer folyóméter feltárását 40 elővájási csapat végezte — s mégsem teljesítették a tervüket. Ha Komlón csak 10 feltárási csapat szamára aiziositottak volna a feltételeket ahhoz, hogy havi 100 folyómétert hassanak ki. akkor túlteljesítették volna a tei-veí. . . Nem kérünk lehetetlent, a bányásznak példáu' a bányában a legsz"ksé«asebF a világosság, a lámpa. Mégis elegendő lámpa nélkül dolgozunk, s előfordult olyan eset hogy napokon keresztül hattagú brigádommal 3 vagy 4 lámpával szálltunk le a föld alá... — Mi, komlói fiatalok tudjuk, hogy a 100 és 200 méteres mozgalom harc az újért, a ma- radiság, a régi munkamódszerek ellen. S mi ígérjük ezen az értekezleten, hogy a 200 rpéte- res mozgalmat is sikerre visz- szük... Csend lett. Kimondta. A nagy terv, a legtitkoltabfc álom, mely tulajdonképpen azóta él benne, hogy elindultak a 100 méterért, immár programmá lett. És másnap megjelentek a lapok. A Szabad Ifjúság első old a Ián egyetlen kép: a küldöttek egy csoportja a tanácskozás alatt. A második oldal élén csoportkép a folyosóról: Fehér Ferenc tatabányai, Simon Erzsébet kesznyéteni. Molnár Lajos miskolci és Molnár István komlói küldött... A jövő emberei? A negyedik oldalon fényképes tudósítás Molnár István felszólalásáról, s a főtitkári beszámolóban is pontosan négyszer szerepel Molnár István neve ... (Folytatjuk) Már az indulás sem volt könnyű. Sokáig nem tudták eldönteni, hogy fürdőt építsenek-e vagy a község közútjait hozzál; rendbe. Az akkor elhangzott vélemények szerint a fürdő behozza az utak árát is. Sajnos, nem így történt. De kanyarodjunk vissza a múltba. 1903 nyarán adták át a ma is üzemelő medencét, a húsz pár kabint es az öltözőt. Itt körülbelül hatszáz vendég ruhája fér el. Még egy búiéra és parkosításra is futotta az erőből, A tová’o’-' tervek a fiókban hevernek. Miért? — kérdezem Dómján László tanácselnöktől. — A tanácsnak nincs anj'agi lehetősége a fejlesztésre. ötéves tervünkben az első helyen új általános iskola építése szerepel. A fürdőre egyébként ráfizetünk. Szerencsére a VlZTERV Nagybajommal is foglalkozik: fürdőnket négyes kategóriába sorolta. 1978-ig tehát be tudjuk fejezni a tervezett bővítést. — Mi készül el ennek keretében? — Egy 25x12,5 méteres medence. Tulajdonképpen ez hiányzott. Ahol lehet úszni, szabad fröcskölni, labdázni. Egyébként ezt is csak nagyarányú tá sadalmi összefogással építh°tjük meg. Épp úgy számítunk ebben is a szocialista brigádok munkájára, a •Jakosság összefogására, mint a 60-as években, amikor a ma üzemelő létesítmények készültek. — Az imént említette, hogy a tanács nem tud áldozni a fürdőre. — Igen, és ezért örömmel fogadtuk a sporthivatal százezer forintos támogatását. A fejlesztés ugyanis sportcélokat is szolgál. Az Iskolások szervezett oktatás keretében tanulhatnának meg úszni. — Ez az összeg nagyon kelésnek látszik. — Valóban nem sok, de el lehetett vele. indulni. Megvettük a betonozáshoz szükséges vasidomokat meg a kavicsot. Az utóbbit a sporthivatal közbenjárására, kedvezményes áron. Persze, további támogatásra lenne szükségünk. — -Nagy feladat előtt állnak. De ha megvalósul a terv, nő a l .to atottság és várhatóan nyereséges lesz az üzemeltetés. — Nagyon reméljük. Szeretnénk, ha a fürdő jó híre minél messzebbre eljutna. Várjuk a fiatalokat, időseket, a vidékieket, mindenkit. Vonzáskörzetünk nagy, mintegy 17 ez«r ember él a községben és a környéken. — Sokan dicsérik a víz jótékony hatását. Miért csal; tisztasági fürdő címen tartják nyilván? — Nem kértük a víz elemzését, hiszen tudjuk, hogy nem szerepel a központi célok között itt gyógyfürdő létesítése. Elindulunk a helyszínre. Egy idő múlva földes úton halad a gépkocsi. Megtudom, hogy az útépítést is megkezdték. Irtották a bozótot, az akadályt jelentő fákat. Persze, ehhez is pénz kell. Sok pénz. A kocsi megáll. Kiszállunk. Bekerített terület a szántóföldek között. Mondják, nyáron pezsgő élet van itt. És még inkább az lesz, ha egy emberként akarja a nagyközség. Mert most már jórészt tőlük, helybeliektől függ, hogy sokak számára felüdülést, sportolási lehetőséget, pihenést jelentsen ez a darabka föld és víz Nagybajom határában. r. Sa.
