Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-20 / 68. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka zatvállalását a környezet vé-leves tervidőszak első éveiben tapasztalható, ennek követ- delme érdekében. Itt forint- kielégíthessük az igényeket, kéziében indokolatlanul es je­Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a kormány elnöke az ülésszak megnyitója előtt. (MTI-fotó — Tormai Andor felv. — KS) (Folytatás az 1. oldalról) az oktatás, a beruházás-előké­szítés, a termésizetszeretet — elválaszthatatlan részévé kell tenni. Nem új kutató intéze­tekre van szükség — hiszen jelenleg is 53 kutatóhely mű­ködik a többi között vízgaz­dálkodási, meteorológiai és egyéb hasonló profillal —, sokkal inkább arra, hogy a ku­tatások, tudományos vizsgáló­dások eredményei alapján a környezeti ártalmak mind ha­tékonyabb megelőzését szor­galmazzuk. — A vízvédelem témájánál elsősorban a természetes vizek tisztaságának megőrzését kell szem előtt tartanunk — muta­tott rá Bondor József. — Vi­lágszerte mind fontosabbá vá­lik ez a törekvés. A vizek szennyeződésének — vagy to- vábbszennyeződésének — meg­akadályozásával együtt, a szó szoros értelmében életbevágó követelmény a vízgazdálko­dásban a takarékoskodás. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egyes ter­melőhelyeken ivóvízminőségű vizet használnak fel, amikor az úgynevezett ipari víz is megfelelő lennie. A Balaton vízének tisztasá­ga — Bondor József által is kiemelten — visszatérő témája volt a vitának. Hiszen a kör­nyezetvédelemhez a település- fejlesztéssel együtt hozzá tar­tozik az élővilág, a természeti környezet megóvása is. Ez utóbbit sürgető feladattá te­szi, hogy a Balaton látogatott­ságában már ma elértük azt a »-mértéket«, amelyet körül­belül az 1980-as évek végére vártunk. A túlnövekedett ven­dégforgalmat célszerű és le­hetséges visszafogni más pi­henő- és üdülőhelyek fejlesz­tésével, például a Velencei-tó vagy a Duna-kanyar mind vonzóbbá tételével. igazán kézzel fogható eredmé­nyeket. Az ilyen alapállás megsokszorozza a környezet- védelem anyagi erőforrásait is. Mert ilyen célra 500 millió forint áll rendelkezésre köz­pontilag — ami kétségtelenül szerény összeg. Hozzá jönnek viszont azok a pénzek, ame­Nemeslaki Tivadar lyeket közvetve fordítunk a környezetvédelemre. Ilyen célokat szolgál például az ipari beruházások költségei­nek mintegy 10—20 százaléka. Természetvédelmi körzet­nek számít az ország területé­nek körülbelül 2,5—3 százaléka. Itt arról a speciális esetről van szó — mondta a minisz­ter —, hogy a természetet kell védeni az ember ellen, itt soha nem rekonstruálható értékek elpusztulásának veszé­lye áll fenn, a természet ilyen kincseit nemcsak a^ je­lennek kell óvnunk, hanem az utánunk következő generációk számára is — becses nemzeti értékként, olykor világvi­szonylatban és a tudomány szempontjából is újból elő nem állítható kincsként — kell megőriznünk. Beszélt a miniszter a kör­nyezetvédelemmel összefüggő intézkedések kapcsán arról is, hogy mindig föl kell mérni egy-egy intézkedés, döntés várható hatásait — esetleg évek, étvizedek múltán bekö­vetkező következményeit is. Jó szóval említette a lakos­ság szerepét: a lakóhelyi és munkahelyi kollektívák, az egyes emberek önzetlen áldo­ban ki nem fejezhető, ám 1 Jobb lesz az automaiamoso­-• ___a - ___1 á tá s ó riási eredményeket produkáló fizikai és szellemi energiáról van szó. Megemlítette ennek kapcsán a törvény tervezet or­szágos társadalmi vitáját, amelyben javaslatok, ötletek sokasága juttatta kifejezésre a jó értelmű lokálpatriotizmust is. A miniszteri vitaösszefog­laló után határozathozatal kö­vetkezett. Az országgyűlés előbb a parlament építési és közlekedési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságának a törvényjavas­lathoz beterjesztett együttes módosító javaslatait, majd a törvénytervezetet általános­ságban és — a megszavazott módosításokkal — részletei­ben is egyhangúlag elfogadta. Ezután — a napirendnek meg­felelően — Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter terjesztette elő beszámolóját a tárca felkészüléséről az V. öt­éves terv és az 1976. évi terv végrehajtására — különös te­kintettel a gépipar helyzetére, valamint a közúti járműfejlesz­tési program végrehajtásának helyzetére. A gépipar helyzete, a közúti járiDíífejlesztési program végrehajtása Az erdők jó levegőt, csön­det, nyugalmat adó tényezői, zöld színfoltjai életünknek, éppen ezért nem adhatunk zöld utat irtásukhoz, az erdős részek — fák, ligetek — ok­talan pusztításához. Jelenleg az ország erdőterületének 93 százaléka a termelés szolgála­tában áll, kevés .tehát az ilyen kirádulóhely. Maradéktalan szigorral kell alkalmazni azo­kat az előírásokat, hogy a ter­melési célú erdőirtások után rögtön telepítsenek is. Annál inkább, mert környezetvédel­mi teendőink, elképzeléseink közé tartozik, hogy a táj- és környezetvédő, szépítő erdő- sávokat (és pedig nemcsak a mezőgazdasági területeken, hanem a városokban is) a jelenleginek legalább a há­romszorosára növeljük, az üdültetés céljait szolgáló erdő­területeket pedig több mint az ötszörösére. Bondor József nyomatékkai hívta föl a figyelmet arra. hogy a környezetvédelem kö­zös ügyünk, tehát nemcsak az országos környezetvédelmi ta­nács — mint kormányszerv — teendőit, nem is csak egyik­másik tárca feladatait jelen­ti. A közös ügyért közös fele­lősséget kell vállalni. A fele­lősség mindenütt helyi te­endőkre sarkall, s csak a kö­zösségi érzésből fakadó tevé­kenység, környezetóvás hozhat — A gépiparnak az V. ötéves terv szerint jelentős szerepe van népgazdaságunk fejlődésé­ben — mondotta a kohó- és gépipari miniszter. Mind a ter­melés, mind az export- növekedésben a népgazdasági átlagnál lényegesen többet kell elérni. A végrehajtás legcélra­vezetőbb módszereinek megvá­lasztása jórészt attól függ, mi­lyen körülmények között kell e jelentős feladatoknak eleget tenni — hangsúlyozta Nemes­laki Tivadar, majd rámutatott: —A vállalatoknál és a mi­nisztériumban ma már min­denki tudja — és úgy is szá­mol, tervez —, hogy a rendel­kezésre álló beruházási és fej­lesztési pénzügyi források elég szűkösek, hogy nem sokkal több anyaggal és kevesebb munkaerővel kell megoldani feladatainkat, és hogy tovább­ra is redkívül nehéz piaci vi­szonyok között kell termékein két értékesíteni. A termékszerkezet korszerűsítése A kohó- és gépipari minisz­térium ebből kiindulva úgy íté­li meg a helyzetet, hogy az előttünk álló nagy feladatokat a korábbinál fegyelmezettebb és hatékonyabb' munkával, a tartalékok megfelelő hasznosí­tásával eredményesen végre le­het hajtani. » — A hatékonyabb gazdálko­dás érdekében, a gépiparban alapvető feladatnak tekintjük a szelektív fejlesztés meggyor­sítását, a termékszerkezet kor­szerűsítését — hangsúlyozta Nemeslaki Tivadar. — E köve­telményeknek megfelelően fel­mértük: melyek a szinten tar­tandó, illetve az átlag alatt fej­lesztendő és végül melyek, a visszafejlesztendő területek. A szelektív fejlesztési kon­cepciónak megfelelően az V. ötéves tervben előirányzott mintegy 40 százalékos gépipari termelésnövekedés mellett a dinamikusan fejlesztendő ter­mékek, termékcsoportok gyár­tása átlagosan 90 százalékkal növekszik. A dinamikusan fej­lesztendő területek, illetve ter­mékek meghatározásánál a kö­vetkező főbb szempontokat tartottuk szem előtt: a termék vagy termékcsoport sok, maga­san kvalifikált munkát tartal­mazzon, amit az árban is rea­lizálni lehet. — A gyártásban lehetőleg tradíciókkal, megfelelő szak­mai kultúrával rendelkezzünk és azt fejlesszük tovább. — A termék gyártható le­gyen a külföldön is szokásos sorozatnagyságban. — A gyártás döntően hazai és szocialista importból szár­mazó anyaibázisra épüljön, s lehetőleg kevés anyagot, •energiát igényeljen. — A gyártmány- és gyártás­fejlesztés tartós nemzetközi megállapodásokra, termelési kooperációkra és hosszú le­járatú kereskedelmi szerződé­sekre legyen alapozható. — A szűkös fejlesztési for­rások miatt zömmel rekonst­rukciókkal legyen megoldha­tó a termelésfejlesztés. Központi irányítás, vállalati feladat — A termékszerkezet át­alakításának meggyorsítása elsődlegesen vállalati feladat. A módosított közgazdasági szabályozók is erre orientál­ják a vállalatokat. Ezt a fel­adatot azonban nem lehet csak a szabályozókra vagy csak a vállalatokra bízni, ezt a közúti járműfejlesztési program, amely eredetileg a gyártmányok szélesebb köré-. „ , , . , ___ n ek — az autóbuszok mellett Sto kézi jellegű tec , > elsősorban a szereles es az anyagmozgatás gépesítésére. Itt ugyanis rendkívül nagyok a tartalékok. A gépiparban a munkáslétszám 23 százalékát az alig gépesített szerelés, 12 százalékát pedig az anyagmoz­gatás köti le. A technológia korszerűsítésének gyors és ol­csó módja a kiegészítő auto­lesztem és gyártani, illetve importálni, nem kell itthon előállítani. A szelektív fejlesztést, a gépipari termékék versenyké­pességének fokozását csak a vállalatok és a minisztérium összehangolt együttműködé­sével lehet megoldani. Ezért a tárca kutató-fejlesztő kapaci­tását és pénzügyi eszközeit el­sősorban a kiemelt területek­re összpontosítja. Központi műszaki fejlesztési alapunk 50 százalékát az országosan és tárcaszinten kiemelt felada­tokra fordítjuk, 25 százalé­kát pedig mind több külföldi szellemi termék átvételére és üzemi bevezetésük meggyorsí­tására irányoztuk elő. Nagy gondot fordítunk a technológia korszerűsítésére, különösen a kistermelékenysé­gép-ellátás is. — Üjabb megoldásokat kell keresnünk és további intézke­déseket kell tennünk, hogy az igényeket maradéktalanul ki­elégíthessük — hangsúlyozta keztében indokolatlanul leütésen nőtt a vezetők sza­ma. Sok esetben csoport- vagy osztályszinten elvégezhető fel­adatokat főosztályi szervezet­ben látnak el; egyes vállala­toknál és intézményeknél nem ritka a 3—4 beosztottal dol­a kohó- és gépipari miniszter. g0zó főosztály sem. Ezek mind — A hatékonyság növelése, a | a2,t igazolják, hogy jelentős tehergépkocsik, dömperek, traktorok és különféle gépjár­mű-főegységek — kiemelt fejlesztését irányozta élő. Időközben a piaci igények változása miatt módosítani kellett céljainkat; erőforrása­inkat — a kibontakozó szo­cialista gazdasági integrációra támaszkodva — a piaci igé- i matizálás. Ennek lehetőségét nyéknek megfelelően az autó- j felmérve megállapítottuk, hogy busz, a főegységek gyártására j a gépiparban mintegy 10 ezer­koncentráltuk. Ezzel egyidő ben leállítottuk a gazdaság­talan dömper- és traktor- gyártást, csökkentettük a Cse­pel típusú tehergépkocsik és Diesel-motorok gyártását. (Ez utóbbiak termelését az V. öt­éves terv esztendeiben végleg megszüntetjük.) így autóipa­runk belső szerkezete jelentő­sen átalakult, és az érintett munkaerőt a korábbinál sok­kal hatékonyabban tudjuk foglalkoztatni. Mindez termé­szetesen szervezeti változtatá­sokat és egyéb központi in­tézkedéseket is szükségessé tett. A pozitív és negatív szelek­ció egyidejű megvalósítása ér­dekében elkészítettük a sze­lektív fejlesztés és a termék­szerkezet-átalakítás meggyor­sítását szolgáló konkrét prog­ramot — hangsúlyozta a mi­niszter —, ezt a vállalatok ve­zetőinek nagy többsége öröm­mel fogadta. Magasabb követelmények A szelektív fejlesztés, a ter­mékszerkezet átalakításának meggyorsítása magasabb kö­vetelményeket támaszt nem­zetközi — mindenekelőtt a Szovjetunióhoz és a többi KGST-országhoz fűződő — tu­dományos. műszaki, termelési kapcsolataink szervezésében. — A szelektív fejlesztés ugyanis jelenleg és a jövőben is elsősorban a szocialista gaz­dasági integrációba való erő­teljes bekapcsolódásunkkal le­hetséges. Ehhez tartozik, hogy mindazt a terméket, amit az integráció keretében gazdasá­re tehető az olyan gépek szá­ma, amelyek hatékonysága az V. ötéves tervidőszakban ki­egészítő automatizálással lé­nyegesen növelhető. Hatékony gazdálkodás, fejlesztés A termékszerkezet átalakí­tásának, a hatékonyabb gaz­dálkodásnak fontos feltétele, a gazdaságtalanul előállított ter­mékek. gyártásának korlátozá­sa, illetve megszüntetése — amennyiben a gazdaságosság feltételei nem biztosíthatók. Felméréseink szerint a gép­iparban a gyártás fokozatos le­állítása, illetve visszafejlesz­tése következtében az érintett gyártmányok termelése mint­egy 16 milliárd forinttal csök­ken. Ezeknek az intézkedések­nek az előkészítése és végre­hajtása rendkívül nagy figyel­met, körültekintést kíván min­den szervtől. Gondoskodni kell arról, hogy még átmenetileg se legyenek ellátási zavarok. A gazdasági, politikai és tár­sadalmi szerveknek ugyanis a latosság zavartalan ellátásá­val is törődniük kell. Ismere­tes, hogy a IV. ötéves terv időszakában az elért fejlődés ellenére ’ néhány termékből, mint például fürdőkádból, automata mosógépből, villa­mos szerelési cikkekből és for- róvíztárolókból a hazai gyár­tás nem tudta az igényeket ki­elégíteni. Most a meghozott intézkedésekkel, a termelőka­pacitások bővítésével, licencek és gyártási eljárások megvá­sárlásával mód lesz arra. hogy forróvíztárolóból, villamos sze­nagy sorozatú, gazdaságos gyártás megvalósítása érdeké­ben felmértük a párhuzamos gyártásokat is; megállapítot­tuk, hogy a gépipar több terü­letén is van párhuzamos gyár­tás. Ahol lehetséges, a párhu­zamos gyártást megszüntetjük. Számottevő tartalékok A szelektív fejlesztésnek, termelési és export feladata­ink teljesítésének, a hatékony­ság növelésének fontos felté­tele a munkaerő-gazdálkodás javítása. E téren elhatározott legfontosabb intézkedéseink az átlagosnál nagyobb ütemben fejlesztendő területeken bizto­sítaniuk kell a szükséges lét­számot. Ennek egyik eszköze a nem kellő hatékonysággal dolgozó telepek, üzemek, gyár­egységek átcsoportosítása. — Számottevőek a tartalé­kaink — hangsúlyozta ezután —, a korszerű technika haté­konyabb kihasználásában is: a gépiparban a műszakszám alig éri el az 1,2-et, ugyanak­kor a nullára leírt gépek és berendezések értéke mintegy 22 százalék. Fontos feladat te­hát a korszerűtlen gépek na­gyobb mértékű selejtezése és az így felszabaduló munkaerő átcsoportosítása — a műszak­szám növelésével — a korsze­rű, nagy hatékonyságú gépek­re. Terveink szerint vállala­tainknak a műszakszámot 1,2- ről 1,8-ra kell emelniük a nagy termelékenységű gépek­nél és berendezéseknél. A ren­delkezésre álló munkaidő ki­használásában, a teljesítmény­bérben dolgozók arányának növelésében szintén jelentős tartalékaink vannak. A nor­mában dolgozók aránya 1970- ben 41,8 százalék volt; azóta ez az arány 39,7 százalékra csökkent. Tapasztalataink szerint igen sok helyein csökkentek a tel­jesítménykövetelmények és la­zultak a normák. Ezeket nem­csak a teljesítményszázalékok növekedése, hanem a magas állásidők is bizonyítják. Épp ezért fontos feladat a normák és a teljesítménykövetelmé­nyek felülvizsgálata és folya­matos »karbantartása«. Ezen­kívül legalább 50 százalékra kell növelni a teljesítménykö­vetelmények alapján dolgozók arányát. Az elmúlt években nem ala­kult megfelelően a vállalatok belső foglalkoztatási struktú­rája sem. Több vállalatnál a munkásilétszám stagnálása, il­letve csökkenése mellett je­lentős mértékben növekedett az alkalmazotti, különösen az adminisztratív létszám. A felvételi zárlat mellett cé­lul tűztük ki az adminisztra­tív munka racionalizálásával a munkás—alkalmazotti lét- számarány 2 százalékos javu­lását — már 1976-ban. A vál- tálatoknál túlszervezettség is i tartalékunk az eredményes munkaerő-gazdálkodás, ha kö­vetkezetesen végrehajtjuk, amit elhatároztunk, akikor ész­revehetően enyhül majd a lét­számhiány. — Intézkedéseink között fontos helyet foglal el az ener­giatakarékosság, az energiara­cionalizálási program végre­hajtása. A múlt évben a mi­nisztérium felügyelete alá tar­tozó vállalatok 391 millió fo­rint megtakarítást értek eh A megtakarítás 41 százaléka szervezési intézkedések. 38 százaléka pedig a szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom eredményeként valósult meg. Az idén és a következő években a nagy energiaigényű technológiákra energiafel­használási normákat dolgoz­tatunk ki és vezettetünk be. Számításaink szerint a terve­zett intézkedésekkel évente át­lagosan 2,5 százalékos fajla­gosenergia-költségmegtaka- rítás érhető el. Folyamatosan feladatunk az anyagtakarék os­ság is. Cselekvési egység kell Az V. ötéves tervben meg­határozott feladatok sikeres megoldásában jelentős szere­pe van a vezetési színvonal erősítésének, a kádermunka fejlesztésének, a kezdeménye­ző készségnek, a politikai, szakmai félkészültségnek. — Ma már a szemléleti egység — csak úgy általában kevés. Most olyan cselekvési egység kell — és nem általában, ha­nem konkrét munkahelyen, konkrét vállalati kérdésekben —, amely eredményt, a nép­gazdaságnak is kívánatos tel­jesítményt hoz — mondotta. A minisztériumi vezetés ezt a mércét állította a felügyele­te alá tartozó vállalati veze­tők elé. — A vezetőknek érteniük kell — és meggyőződésem, ér­tik is —, hogy a tervben meg­határozott feladatok teljesítése nemcsak gazdasági, hanem po­litikai feladat is. Ezzel a munkával alapozzuk meg az életszínvonal szerény, de biz­tos emelésének lehetőségét, a népgazdasági egyensúly javí­tását. Ebben a gépipar hozzá­járulása nagyon is jelentős. A határozottabb irányítás és az öntevékenyebb vállalati ve­zetés — ezek a ma és a kö­zeljövő legfontosabb rendező elvei, s hasonlóan elengedhe­tetlen a tömegek támogatása, aktív részvétele a vállalati és a népgazdasági feladatok tel­jesítésében. Ezekben a kérdé­sekben ma a minisztériumban és a vállalatoknál egyetértés van és van jól átgondolt cse­lekvési programunk. Meggyő­ződésem, hogy a kohó- és gépiparban dolgozó kollektí­vák teljesítik az ágazatra há­ruló feladatokat — mondotta befejezésül a miniszter. A közös munka a feladatok sikeres megvalósításának biztosítéka gosabban tudunk közösen, fej -1 relési cikkekből már az V. öt­Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter beszámoló­jához Weiszböck Rezsöné Győr-Sopron megyei, dr. Mol­nár Ede budapesti, dr. Novák Béla Pest megyei, Bartha Ist­ván Hajdú-Bihar megyei és Varga István budapesti képvi­selő szólt hozzá. Más-más te­rületről hozva fel példákat, va­lamennyien hangsúlyozták: rendkívül hasznosak a szelek­tív fejlesztést, a gazdaságos termékszerkezet kialakítását szolgáló népgazdasági, minisz­tériumi és vállalati törekvések. Mivel a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elnök a vitát bezárta, s ismét Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszternek adott szót. Nemeslaki Tivadar megkö­szönte a vitában elhangzotta­kat kiegészítő észrevételeket, a felszólalók általános egyetérté­sét beszámolójával. A plenáris ülésen elhangzott javaslatok, ugyanúgy, mint az országgyű­lés ipari bizottságának tanács­kozásain elmondott képviselői tapasztalatok — mint mondot­ta — igen hasznos arra is, hogy a kormány megtárgyalta és el­fogadta a gépipar szelektív fej­lesztési koncepcióját, amelyre építve elkészítették — a válla­latvezetőknek megküldték — a tárca 1976. évi cselekvési prog­ramját. — A célok reálisak, a feladatok megvalósíthatók — mondotta —. végrehajtásukhoz azonban nélkülözhetetlen a se­gítség valamennyi területről. A közös munka alapvető biz­tosítéka a feladatok sikeres végrehajtásának — e gondolat jegyében kérte a kohó- és gép­ipari miniszter, hogy beszámo­lóját és a parlamenti felszóla­lásokra adott válaszát az or­szággyűlés fogadja el. Ezután az országgyűlés hatá­rozatban egyhangúlag tudomá­sul vette és jóváhagyta Nemes­laki Tivadar miniszteri beszá­molóját és a felszólalásokra adott válaszát. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek pénte­ki tanácskozásán Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta felváltva elnökölt — befejezte munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents