Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám
A Noszlopy-hét kiemeli programja Világlátás, életszemlélet kifejezői Vendégek dél-dunántúli iskolákból Tegnap reggel — a ködös utak miatt — kisebb késéssel mindenhonnan megérkeztek a kaposvári közgazdasági szakközépiskolába a vendégek. Baja, Bonyhád, Marcali és Pécs közgazdasági iskoláiból 30 tanár és 170 diák vendégeskedett a somogyi megyeszékhelyen, a Noszlopy- hetek kiemelkedő rendezvényén. A rövid fogadás és ismerkedés után megkezdődtek a szakmai és a sportversenyek. A termekben felbontották a tesztlapokat tartalmazó lepecsételt borítékokat, és két órán keresztül csendben dolgoztak a diákok. A sportpályán ezzel ellentétben nagy zaj volt, zúgott a biztatás a kézilabdások és a pingpongozok versenyén. Az igazgatói irodában az iskolák vezetői rövid tapasztalatcserére gyűltek össze. Varga István, a marcali iskola igazgatója elmondta: — Nagy örömmel jöttünk Kaposvárra. A Noszlopy-he- tet egy kicsit a magunkénak érezzük, hisz a név Marcalihoz is kötődik. Ez a rendezvény nagyon jó lehetőség az iskolák közti kapcsolat fejlesztésére. Pintér József, a vendéglátó kaposvári iskola igazgatója: — Máskor is találkozunk, bemutató oktatásokon például, de ez a közvetlen összejövetel barátibb. Több tanár együtt végzett, most újra együtt vannak, elmondhatják, mi történt velük azóta. - Be-' Berkes Mária, a marcali ás- szélgetnek a módszerekről, az J kola diákja így vélekedett a ötletekről. Nincsenek elzárva | találkozóról: egymástól az iskolák, jobb j — Az első tapasztalatomat lesz a munka. I már hasznosíthatjuk. A mi isBalla Ferenc bajai igazgat ó: kólánkban a gépírásnál csak — Tavaly nálunk is voltak j a nagy kattogást lehet halla- hasonló ünnepségek, de csak i nj- Itt gépeléskor fülhállga- a mi megyénkből hívtunk j tóval zenét hallgattunk. vendégeket. Most nagyon örültünk, hogy ide eljöhettünk. A diákok már hetekkel ezelőtt készülődtek. Márkus József, a pécsi iskola vezetője: ^ — Nagyon jó kezdeményezés az, hogy a versenyfeladatok elkészítésébe bevonták az országos szakfelügyeletet. is. Így a verseny teljesen pártatlan. Hallottam a szakfelügyelők véleményét, nagyon jó kezdeményezésnek tartják a dél-dunántúli iskolák találkozóit. Bonyhádon tavaly volt az első hasonló találkozó. A kezdeményező iskola igazgatója, Ezer Mihály: — Minden reményünk megvan arra, hogy a kör valóban körbeér. Egy személyes élménnyel tudnám leginkább indokolni, hogy miért jó az ilyen találkozó. Amikor még középiskolás voltam, mi is részt vettünk egy hasonlón. Még ma is vannak olyan barátaim, akikkel ott találkoztam először. Szép eredmény, hogy ide eljuthattak a diákzenét Mindjárt jobban ment. Varga Zsuzsa Bajáról: — Hallottam a pécsiek KISZ-es gondjairól. Mi is voltunk hullámvölgyben. Ha beszélgetünk, talán sikerül egy-két jó tanáccsal segíteni nekik, hogyan lendülhetnek bele. Persze, nagyon jó lenne, ha kétnapos összejövetelt tarthatnánk, mert így egy kicsit kevés az idő, nem tudjuk eléggé megismerni egymást. Konrád Vali pécsi diák, ő az iskolaújságról »álmodik«: — Elmondták többen, hogy náluk kiadják az iskolai lapot, — Baján például négyszer évente. Otthon majd elmondom ezt, talán lehet valamit kezdeni. Délután a KISZ-vezetők külön is részt vettek tapasztalatcserén. A vendégek ellátogattak a Somogyi Képtárba »•aranynézőbe«, és városnézésen vettek részt. A versenyek ünnepélyes eredményhirdetésére délután i négykor került sor. Az összetett sportversenyben a Nosz- lopy-serleget a kaposváriak, jaink; nehéz iskolai selejtező | L ______ J ben az oklevelet a pécsi ísv ersenyeken győztek azok, akik végül is eljöttek Kaposvárra. kola csapata szerezte meg. , L,. P. Tudomány az ismeretterjesztésben B. L. Pantyelejevna professzornő Somogybán Bujeva Ljudmilla Pantyelejevna professzornő, a filozófiai tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Filozófiai Intézetének alosztályvezetője , a TIT meghívására megyénkbe látogatott. Szerdán délután előadást tartott a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában Társadalom, kollektivizmus, személyiség címmel. A nevek előadó kérésünkre elmondta, hogy széles körű kutatómunkája mellett a Moszkvai Állami Egyetemen is tanít, többek között újságírást. A tanszék munkájához kapcsolódva foglalkozik szociálpszichológiával, valamint a személyiség problémájával a mai társadalmakban. Könyv alakban megjelent munkái a társadalmi közeg és az öntudat egymáshoz való viszonyát tárgyalják. Véleménye szerint ez a témakör néhány évre meghatározza feladatát, kutatómunkáját. A Szovjetunióban a tudományos kutatómunkát folytatók többsége, mintegy hatvan százaléka nő — mondotta B. L. Pantyelejevna. Természetesen vannak részterületek, melyek jobban »elnőiesedtek«, ilyen a pedagógia és az egészségügy, de ez szinte világjelenség. Az élethelyzettel összefüggő speciális felTIT-klub alakul Lábodon Kibernetika, hadtörténet, gyermeknevelés Eddig nyolcvan előadás tőén ezzel magyarázható, hogy megtartására kértek előadót a nagyatádi városi—járási TIT- elnökség tagjai. Az új vezetőség fölmérte, hogy a városban és a járásban milyen igények vannak, milyen előadások érdekelnék az embereket, mely témából hallanának szívesen sorozatot. A szervezésben elsősorban a helyi pedagógusokra támaszkodtak, akik a legjobban ismerik az egy-egy településen élő emberek érdeklődését. A választott témák között sok a hasonló. Szinte mindenütt érdeklődnek a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdések iránt, ezért több előadást is tartanak a fölkért pedagógusok, pszichológusok. Néhány cím: A gyerek helye a családban, A pályaválasztás, A szexuális felvilágosítás. Megnőtt az érdeklődés a modern tudományok, a kibernetika, a csillagászat legújabb eredményei iránt — ezekről a témákról fizikusok, csillagászok tartanák előadást. Az atádiak között sok a kiskerttulajdonos, számukra a növénytermesztéssel, kertápolással kapcsolatos tudnivalókat ismertetik meg. A nők körében — elsősorban a nőklubok keretében — egyre nagyobb az igény az egészségügyi és kozmetikai előadások iránt. A KISZ-klubok és a hadsereg között egyre több helyen alakul ki jó kapcsolat, feltehemind több fiatal hallgat szívesen hadtörténeti előadást. A TIT szervező munkájának eredményeképpen önálló klub alakul a közeljövőben: a tudomány és a technikai iránt érdeklődők Lábodon alakítanák klubot. adatot, hogy mint tudós, mint ember és mint családanya, feleség összehangolja az életét, kinek-kinek magának kell megoldania. Az eredmények viszont arra utalnák, hogy a közgónóóíkodás 'és' a társadalom fejlettségi foka a Szovjetunióban erre széles körű lehetőséget biztosít. A magánéletre és a szabad idő eltöltésére vonatkozó kérdésünkre derűvel és tréfásan azt válaszolta, hogy szabad ideje nincs, így nem okoz gondot a felhasználása. Lefoglalja minden idejét a tudományos munka, és rá hárul a háztartás is zömmel, bár férje és 16 éves nagyfia sokat segít. »A köznapi életben is integrált egyéniségnek kell lenni« — mondotta. Felhasználni a technikát, a gépesítést a háztartásban, s közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a »-charme«, a női vonzerő, a báj is soká megmaradjon. »Ha abból a tételből indulunk ki, hogy a fejlődéshez nehézségek kellenek, akkor mi, nők, mindenképpen Szerencsések vagyunk. Előreláthatólag még hosszú évekig feladatunk lesz a munkánkat a családi élettel naponta ösz- szehangolni, megszervezni, s ez bizony nem kevés erőfeszítésbe kerül.« B. I. iranvkinicsek a Somogyi Képtárban Az ember tisztelte a napot; erejét, tiszta fényét, szikrázó sugarait. Talán innen van vonzódása az aranyhoz, e csillogó, puha, gyönyörű fémhez. Az arany mindig az értéket, a különlegest és az egyedit jelölte, még a perui inkáknál is, pedig ott a természet bővebb marokkal mért belőle, mint az óceánon innen. • Aranytárgyak a Somogyi Képtárban. A történelem hajnalát, a népvándorlás korát idézik. Előkerültek a föld alól; nem fogott rajtuk az idő.- Pompájuk a régi. Nem hivalkodó, gőgös pompa ez, nem. Minden darabnak pontos jelentéstartalma ván, amelyet megértett az egyszerű és előkelő halandó egyaránt. Több tucatnyi nép. törzs, nemzetség kavargóit,' zúdult Nyugatra a belső-ázsiai végtelen sztyeppékról, hatalmas nomád birodalmaik alakultak és omoltak össze. Az ezer nyelvű, nomád-' birodalmakban a díszes övveretek, álcsatok, szíjvégek, ivókürtök, gyűrűk, kések voltak a mindenki számára érthető »nemzetközi« jelrendszer szavai, mondatai. A veretek anyaga, száma, formája rangot jelölt. Hatalmat. Pontosan kifejezte — például fejedelmi kíséretben — az alá- és fölérendeltek bonyolult viszonyait. Az arany náluk még megkülönböztető jel volt. Amit annak a kornak ötvösei aranyba-ezüstbe mintáztak, méltán ámul ma a világ. A pusztai mesterek képzelőereje gazdag, formavilága tiszta, tárgyaikon tökéletes harmóniába olvadt a szépség és a hasznosság. A poncok, kalapácsok, öntőminták nyomán óriási terület — a Rajnától az Amurig — népeinek gondolmérhetetlenül kodása, gazdag hitvilága, iram, görög, kínai és arab műveltség- elemeket is magába olvasztó sajátos kultúrája nyer formát. A honfoglaló magyarság pal- mettás, szalagmintás díszítőművészete például egészen a Korán- miniatúrákig vezethető visz- sza. E nagysze- formakulru muvetúrájú szét egyik legszebb remeke a — sajnos csak másolatban látható — úgynevezett Attila-kard. Palmetták ritmikus fonata. A lágy ívek váratlanul kodó állatok feszülő testében folytatódik, s végződik. Mindez a kard keskeny vércsatornájában — ez a formaművészet tökélye. A markolatot, a keresztvasat és a hüvelyvere- tet is gazdagon borítják a szalagdíszek, palmetták — a magyar ötvösök' legjobb tudása szerint. Nem véletlenül őrzik a fegyvert féltő gonddal Bécs- ben, a német-római császárok koronázási jelvényei között. Sőt a német szájhagyomány egy legendát is költött: a kardot állítólag Nagy Károly kapta Harun al-Rásidtól... A nagyszentmiklósi kincslelet egyik szép korsója. mara-1 Pedig itt készült a szablya, Az avar kagán kardhüvelye övcsatokkal, veretékkel. w ‘lünk. Hosszan, türelmesen. A folyót itt nem szabályozták, ősi formájukban pompáznak a fák, csillognak az apró örvények, a szitakötőknek »vadabb« a zúgása, és a hullámok nem olyanok, mint egy-egy közönséges, civilizált folyón. Meleg van. Bukdácsolnak az apró vízfodrok, köréjük te- keredik a napsugár. Tőlem vagy hetven méterre egy félmeztelen ember horgászik. Két bottal, szalmakalapban. Ő tudja! Nekem azonban gyanús. Nyilvánvaló, hogy a húshorgászok közé tartozik. Lehet, hogy azzal sem gondol: a horgászat szórakozás. Kikapcsolódás és — lehet mondani — sport! Néhányszor feléje pillantottam — nekem is figyelnem kellett a zsinórjaimat! —, mindig ficánkolt valami keszegféle a horgán. Kellemetlen látvány volt. Bizonyos vagyok benne, hogy közben eszébe sem jutott a szabad idő hasznos eltöltése, meg az egészségvédelem. Csak csévélte az orsót a lélektelen, /Lélekleleftiil azután beejtette a zsákmányt a szákba. Nem szabad ezt így csinálni! Közben elszalasztottam egy komolyabb kapást, a fene vigye el, mert mindig ezt a húshorgászt lestem: mikor jut már végre az eszébe, hogy nemcsak halak vannak a világon... Gondoltam az igazságos elosztásra is. A munka szerintire! Ö is csak ül, én is csak ülök, ugyanazt a munkát végezzük. Mégis ő rán- cigálja ki a halakat a vízből, rafináltnak egyáltalában nem nevezhető szerelésével. Ha lenne itt egy igazi, vérbeli horgász, akkor figyelmeztetné ezt a természetpusztítót: egykomám, az a szőke krapek még semmit sem fogott. A felét adja neki a zsákmányából! De csak ketten voltunk. így nehezen szerzi meg az ember a maga igazságát. Meg a másik halát... kapzsisága figyelmeA szomszéd teljesen elvonta met az én jelzőmről. Valami hülye nagy hal bekapta a harmatgilisztát. Mire a bot után kaptam, már összekeverte a zsinórt. Mégis megfeszült a bot, éreztem, hogy erős a zsákmány. .Így van rendjén. O sok aprót, én három-négy, esetleg hat nagyobbat. A szomszéd felé pillantottam, de nem figyelte küzdelmemet a vizek császárával. Egy-két keszeget, törpe harcsát ejtett a haltartóba, azután dobta is ■mssza a vízbe a frissen fel- csalizott horgot. Én a finom módszerek híve vagyok! Meg kell adni az esélyt a halnak is: legyen harc az egyenrangú ellenfelek között. Sajnos, egy kicsit lazára állítottam a fékemet, mert azt a rablót is állandóan szem előtt kellett tartanom, így egyszer csak meglazult a zsinórom. Nagy csattanás, odalett a hatalmas hal. Elszakította a zsinóromat, elvitt mindent: horgot, nehezéket, élőkét, kutyafülét. Pipa lettem a húshorgászra! Dühösen pillantottam feléje; kezében hajlott az erős, hosszú bambuszbot. Még fel is állt a szégyentelen, hogy kikaparja a becsapott halat a folyóból. Jó húsz percig csak sétálgatott, vezette erre meg arra a nagynak látszó zsákmányt. Szegény állat! A fájdalmai mellett még ez a sétálgatás is: ez már a magyar földön, kétségtelen. Ugyanígy egészen bizonyos, hogy a világhíres nagyszentmiklósi ■ aranykincsnek legalább egy részét szintén ezek« ben a műhelyekben domborí- tották-mintázták. A fejlett étkezési szokásokról tanúskodó asztali készlet 23 darabból, s két jól elkülöníthető részből áll. Noha a díszes korsókat, állatfejes ivócsanakokat, szilkéket, omphalos csészéket, tálakat csak aranyozott galva- nomásolatban láthattuk, nehéz volt elnyomnunk a meghatottságot. A kincs származásának, feliratainak megfejtésében még sok a bizonytalanság. Legvalószínűbb László Gyula föltevése: a világon egyedülálló asztali készlet egykoron magyar fejedelem (esetleg Ajtony?) asztalán szolgált az étkezéshez. (Az egyik korsót 1. István esztergomi pénzverdéjének félreismerhetetlen jelei díszítik.) A kiállítás szenzációja a nagyközönség előtt eddig nagyrészt ismeretlen kunbá- bonyi avar fejedelmi sír gazdag leletanyaga; itt három teljes övgarnitúrát is találtak. Az egyes tartozékokat — nagyságukat, finom technikai megoldásaikat — egyetlen, hazánkban feltárt avar sír sem múlja felül. Különösen értékes a nagy gonddal megmunkált színarany dupla nagyszíjvég. Magyarországon ilyen lelet ed- . dig még nem került elő a földből. Az egykori avar mester fáradságos munkából aranyhuzalról lecsippentett darabkákat olvasztott, majd forrasztott a lemezre. Különleges hatású az apró aranygömböcskék finom rajzolata. Szintén nincs párja a fejedelmi öv csatjának, mintázatából oroszlán fejének körvonalai bontakoznak ki. Az öv két álcsatja is nagyobb a többi, hazánkban feltárt, hasonló leletnél. Sasfejű korbács, súlyos ivóedény, aranyozott kardhüvely, gyűrűk, boglárok, ruhát díszítő széles aranylemezek, karpántok — s kirajzolódik előttünk a nagyhatalmú avar kagán (főfejedelem) egykori alakja. Hunok, germánok, avarok, magyarok s ki tudja még hányféle nép lovai taposták a Kárpát-medence földjét. Amit Kaposváron láttunk, csak töredék emléke egy változó, mozgalmas kornak. Kevés, de fölbecsülhetetlen értékű! Azok a nagyszéksósi hun aranyleletek, a keszthelyi hun kislány sírja, a páratlan szépségű re- gölyi germán fibulák és arany kitolás teteje. Végül persze nyakékek is. E kincsek vallamegszákolta. Tíz-tizenöt kilós harcsa volt. Közelebb húzódtam. Talán timéterre lehettem tőle, amikor partra borította a fekete halat. — No, szomszéd — közvetr lenkedett velem —, ez szakíthatta el az előbb a zsinórját! Itt van a szájában a horga, az élőké, meg az egész kutyafüle ... M. A. nak egy réges régi kor emberének szépérzékéről, világlátásáról, életszemléletéről — kultúrájáról. S egyszersmind nemzeti kincseink. Ezért még az aranynál is értékesebbek. Csupor Tibor Somogyi Néplap
