Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

A zöldellő Barcs Sétány Somogytarnócára Majdnem indulatosan bö­köd! ujjával a tér1,képet a ta­nácselnök. Vonalak, foltok, belterület, tervezett és már épülő létesítmények: aki elő­ször látja, csak nehezen iga­zodik el. — Márpedig ennek alapján csináljuk meg Barcs zöldöve­zetének vázát — mondja dr. Németh Jenő. Alig egy hete, hogy a nagy­községi tanács dolgozói a szomszédos Zala megyébe lá­togattak. Nagykanizsán és Za­laegerszegen tanulmányozták á városi közigazgatási mun­kát. Egyik fontos tapasu,tála­tok volt — s ezt magyarázta a térkép fölött a tanácselnök ——. hogy parkok, fák. díszcser­jék, zöldterületek nélkül nin­csen szép város. — Ennek a munkának a «•lelke« a jó elképzelés. Nincs különbség a lakásépítés, a vízellátás és a zöldterületek kialakítása között. Mindegyik­nek egyformán fontos funk­ciója van a település életében. 300 fenyőt ültetnek el tavasszal a községben. Hajós Imréné kommunális főelőadó. Nemrég végezte el az egyetemet fél éve él Bar­cson. — Itt már nem lehet cso­dát művelni. Barcson annyi a fa, hogy még többet kiültetni nem érdemes. Esztétikai szem­pontok alapján lehet «újíta­ni«. Az a véleményünk, hogy elsősorban örökzöld növénye­ket, tűlevelűeket, díszcserjé­ket és nyírfákat kelL telepí­teni. Ma Barcson több minit 10 ezer fa van. Tavaly az erdő- rendezőség 400 ezer forintot adott erre a célra, ebben az évben 150 ezret. A faültetést társadalmi munkában kezd­ték. Aückor már készen volt a zöldövezeti tervük is, a me­gye települései közül elsőként csináltatták meg. Barcson van kiindulási alap. Gyönyörű táj övezet a nagy­községet,, itt a már, országos hírű ősborókás, az égerláp, a csikotai zsombékos. Megannyi egyedülálló természeti ritka­ság. A belterületet is oly mó­don akarják parkosítani, hogy az mintegy «visszhangja« le­gyen a környező tájnak. Ebben a munkában koráb­ban akadály volt a szakem- ,berhiány. A nagyközségben 170 ezer négyzetméter zöldte­rület van, nagy feladat ezt tervszerűen, folyamatosan gondozni. Most már ezt is megoldatták: olyan gyepet ül­tetnek az épülő lakótelepeken, hogy azon nyugodtan fociz­hassanak a gyerekek. A par­kokat kategóriáikba sorolták. Az első osztályúak szem előtt vannak, kiváló minőségűek- nek kell lenniük. A legfontosabb elv tehát a szakszerűség. A fák hosszú ideig élnék, itt tévedni évtize­dekre szóló hibát jelent. Sze- j rencsések, mert itt dolgozik a fűrészüzem, itt van az erdé­szeti' szakmunkásképző. Szak­emberek is »teremnék« Bar­cson, akik sokat tehetnek a fásításért, »s ezt a lehetőséget — mondja dr. Németh Jenő — nekünk ki kell használnunk«. A tanácselnök ujjának nyomán kizöldül a térkép. — Amit most csinálunk, csak a váz. Ha elég pénzünk lesz, akkor jönnek a tulipá­nok meg a rózsák, a többi drágább növény. Nem »cso- diaparkot« akarunk kialakíta­ni, hanem szeretnénk meg­hökkenteni a barcsiakat és a vendékeinket: »ragadjon« a tekintetük egy-egy zöld foltra. Ha nem is babiloni ará­nyokban, de függőkertek is lesznek a nagyközségben. Ke- ramdtlappal kirakott, emelt ágyasokban pompáznak majd a növények. Az asztalra terí­Növényvédelmi tájékoztató Időszerű növényvédelmi munkák tett hatalmas térképről az is kiderül, hogy a Somogytarnó- ca felé vezető út sétány lesz. Fákkal szegélyezetten majd­nem úgy, mint a parkokban. Az út végén pedig autóspihe­nő, játszótér, szabad terület várja a kirándulókat. Elnép télén edet Antalpuszta, senki sem lakik ott. A leg­újabb terv: az épületeket át­veszik az erdőrendezőségtől, társadalmi munkában »hely­repofozzák« őket. Egy kilomé­terre van innen a Kisbók és a Nagybók, a Dráva két meg­szelídült holt ága — ősi, ter­mészetes pompájában. Ugyan­ilyen távolságra van a 6-os út, a középrigóci vasútállo­más. Eszményi kirándulóhely lesz, ahonnan Barcs híresen szép környezetét be lehet jár­ni. — Még ebben az évben ké­szen lesz... — És a barcsiak hogyan fogadják mindezt? — Bejönnek a tanácsra — mondja Hajós Imréné —, és fákat, díszcserjéket kémek, hogy elültethessék a házuk előtt. Megkímélni minden parkot, minden fát; ezt még sokuknak meg kell tanulniuk. Volt, akit négyezer forintra büntettünk fatördelés miatt. A tanácselnök nem fi­gyel a beszélgetésünkre. A térképbe mélyed, mintha most látná először. Pedig jó sokszor volt már a kezében. Végül azt mondja: — Gyönyörű terület lesz itt, majd meglátja... Mészáros Attila Az üzem keresi a hiányzókat Legtöbben a fizetés után nem mennek be »■Kedves Dolgozónk! Jelent­kezzen a munkaügyi osztá­lyon, s igazolja, mi volt az oka, hogy távolmaradt a mun­kahelyéről>« Számtalan ilyen levelet ír minden héten a Kaposvári Húskombinát munkaügyi osz­tálya. Állandó kapcsolatban állnak az SZTK-ügyintézőkkel is, mert az először igazolat­lannak nyilvánított hiányzás később esetleg igazolt lehet, ha a dolgozó szerez orvosi vagy egyéb igazolást. A statisztika böngészése meghökkentett egy kicsit. Tavaly 586 napra rúgott az igazolatlan hiányzás, öt nap­pal több ez, mint 1974-ben volt.' Ha ehhez még hozzá­vesszük a 2759 nap igazolt hiányzást, akkor viszont érde­mes gondolkodni azon, hogy minden nap valóban igazolt volt-e. Sok gondot, utánjárást, a munkában fennakadást okoz, amikor a dolgozó egy vagy több napra otthon marad, s nem tudnak róla, mi történt vele. Kiszámították az üzemben, hogy két dolgozó egyhavi ki' esését teszik ki az igazolatlan hiányzások. Kíváncsi voltam rá, hogy elsősorban kik azok, akik fittyet hánynak a saját és a közösség érdekeinek. Sok piszkos, szagos, vizes munkahely van a húskombi­nátban. Egyre nehezebb ide embert kapni. így azután a vándormadarakat is kénytele­nek fölvenni. A kombinát szempontjából nagyon fontos az állatfelhajtó, az üzemtaka­rító, a hulladékelhordó mun­kája. S ha nem megy be vala­ki, bizony nehéz mást a he­lyére állítani. Dóczi Imre technológus a termelési főosztályon. Naponta bosszankodik a megmagya­rázhatatlan távolmaradáso­kon. — Ügy tapasztaltuk, hogy általában ■ a fizetést követő napon, azután hét elején nem jönnek dolgozni egy-két na­pig: A húsraktárnál ez meg­esik vasárnap este is a segéd­munkásoknál. Aki például ré­szegen jön be, azt már vagy a portás, vagy a munkahelyi vezető hazaküldi. Az őszi me­zőgazdasági munkák idején a kétlakiak közül többen szeret­nének néhány nap szabadsá­got kapni, mint ahányat nél­külözni tudunk. Ilyenkor elő­fordul, hogy meg is mondja: »akkor énrám ne számítsanak holnap«. Egyébként én nem is az igazolatlan hiányzásokat tartom veszélyeseknek, hanem inkább az egy-két napos »iga­zolt« igazolatlan távolléteket. Koletár József megbízott munkaügyi osztályvezető sze­rint sokkal kevesebb papír­munkára volna szükség, ha a dolgozók kötelességüknek tartanák — a közösség érde­kében — bejelenteni, hogy mi van velük. — Az egyes üzemrészek időnként nagyon erélyesen föllépnek a fegyelemsértők el­len. Ma szólt az egyik főosz­tályvezető, hogy küld hozzám két embert, mondjunk föl ne­kik, mert nem lehet velük bírni. ‘ — Nem tudják őket meg­fegyelmezni? — Nem törzsgárdatagok; még csak nem is egyéves dol­gozók. Hiába mondjuk, hogy nem kapnak nyereséget, pót- szabadságot, megvonják a vál- lukat, hol lesznek majd akkor, meg különben sem jár nekik. Ha csökkenteni akarjuk az órabérüket, továbbállnak, máshol több pénzért alkal­mazzák őket. Amikor ott is kitelik a becsületük, ismét új helyet keresnek. Bognár József, az üzemi pártbizottság titkára a neve­lést, a közösségi hatást tartja fontosnak: — Ezek az emberek nem szoktak hozzá a munkarend­hez, üzemi fegyelemhez. Az egyik néhány hónapig, a má­sik egy-két évig marad. Per­sze, ha sokat vannak távol, az ő munkájukat is el kell látni. A becsületes dolgozók elítélik ezt a magatartást, olykor .fó­rumokon is követelik, hogy bocsássuk el őket, mert nem szeretnek velük együtt dolgoz­ni. Elsősorban arra gondol­tunk, hogy a más területeken szép eredményt'hozó szocia­lista brigádmozgalmat ezekre a területekre is kiterjesztjük, hátha sikert hoz a nevelésben. Minden percért, minden óráért, minden napért harc indult az üzemekből. Ha az idén kevesebb lesz az igazo­latlan, s az »igazolt« igazolat­lan távoliét, ez nemcsak a termelés szempontjából hasz­nos, hanem az emberek öntu­datos munkássá nevelése szempontjából is. Lajos Géza Huszonötfajta zöldséget vásárolnak (Tudósítónktól.) A balatonboglári áfész fel- vásárlási üzemága tavaly na­gyon rossz esztendőt zárt a kedvezőtlen időjárás miatt. Mindössze 65 vagon zöldséget, gyümölcsöt és egyéb árut vet­tek meg a termelőktől. Az ál­lattartás segítésére viszont 233 vagon tápot adtak le. Néhány szakcsoportjuk önál­lóan működik, ezek 6 millió forintot forgalmaztak 1975- ben. Most sikeresebb évet vár­nak, Lassan befejeződnek a szerződéskötések a zöldségre. A szövetkezet 150 kisgazda­sággal van szerződéses vi­szonyban, ezek közül húszán fóliák alatt primőröket is ter­melnek. A legtöbb kisgazda­ság Balatonbogláron, Bala- tonlellén, Látrányban és Sző­lősgyörökön termel 25 fajta zöldséget. Jól teleltek a gyümölcsfák. Az utóbbi években több ezer facsemetét adtak ki a gazdák­nak — főleg pándi meggyet —, és ezek már teremnek. Az eddiginél nagyobb termést várnak szamócából Balaton­bogláron és Gyügyön, össze­sen mintegy 30 vagon gyü­mölcs felvásárlására számíta­nak. Végre rendeződtek a nyúl- árak, s ez bizonyosan kedve­zően hat a további tenyésztés­re. A meglevő állományt to­vább bővítik és várható, hogy újabb gazdák kapcsolódnak be a szakcsoportokba. Arra szá­mítanak, hogy 14 vagon nyu- lat vásárolhatnak föl. Nemrég volt a szőlősgyöröki nyúlte- nyésztő szakcsoport gyűlése, ahol a tagok három vagon szállítására írtak alá szerző­dést. Körzetükben öt nyúlte- nyésztő szakcsoport működik. Balatonbogláron. és a kör­nyéken ősszel, karácsonykor, télidőben nagy gond a tojás­beszerzés. A szövetkezetnek a korábbi években volt zárt tar- tásos tojástermelő szakcso­portja. Ügy döntöttek, hogy ez évben ismét létrehoznak ilyen közösséget. A tagság igénye alapján 76 ezer naposbaromfit hozatnak a nagydorogi áfész- től. A zalakomári áfész-szel kötött együttműködési szerző­dés alapján a balatonboglári áfész tagjai 20 ezer előnevelt baromfit tenyésztenek és ad­nak tovább a megrendelések szerint. A felvásárlási tervek­ben hat vagon méz és öt va­gon száraz bab is szerepel. Az időjárás melegebbre for­dulásával itt az utolsó alka­lom, hogy még a rügypattanás előtt el tudjuk végezni gyü­mölcsfáink lemosó permetezé­sét. Az alma, körte, birs vé­delmére 2 százalékos Noven- dát vagy 0,8—0,9 százalékos Krezon.it E-t használhatunk. A védekezéssel különösen a ka­liforniai pajzs te tű áttelelő alakjait pusztíthatjuk el, s je­lentős mértékben gyéríthetjük a takácsátkák, levéltetvek to­jásainak számát, megakadá­lyozhatjuk a sodrómolyok és bimbólikasztó bogár rügykár­tételét. Egyúttal eredményesen védekezhetünk a megyénk körtéseiben évről évre gondot okozó körtelevélbolhák áttele­lő alakjai ellen is. Az alma- és körtefákat 5 százalékos gyümölcsfaolajjal is kezelhetjük, ha az elmúlt két évben nem kezeltük fáin­kat ezzel az olajos készítmény­nyel. Az őszibarack védelmére téli hígítású mészkénlevet, vagy 5 százalék töménységű Neopolt használjunk (a véde­kezést a metszés után szabad csak elvégezni). A védekezés, hatásos a levélfodrosodás, le- véllyukapsosodás ellen. Ezek a betegségek járványszerű fertőzéseket okoztak a múlt évben megyénk őszibaracko­saiban. Egyúttal gyéríthetjük a kaliforniai pajzstetű, a takács­atkák, a levéltetvek áttelelő tojásainak számát is. A kaj­szibarack védelmére, a moni- lia, a levéllyukacsosodás, a gnomónia és a kaliforniai pajzstetű áttelelő alakjainak gyérítésére téli hígítású mész- kénlével, vagy 5 százalékos Neopol, vagy 0,3 százalékos Rézoxiklorid 50 WP készítmé­nyekkel permetezzünk. A mészkénlé és a Neopol hatá­sos a kaliforniai pajzstetű, a levéllyukacsosodás, a gnomó­nia ellen, a rézoxiklorid ható­anyagú készítmények pedig a monilia és a levéllyukacsoso­dás ellen. A károsítok jelen- [ léte határozza meg tehát, hogy melyik készítményt vá­lasszuk. A melegágyakban hajtatott palánták veszedelmes beteg­sége a palántadőlés. Kártéte­lének megakadályozására ke­rüljük a sűrű ültetést, a talajt öntözzük, de lehetőleg úgy, hogy a növények minél ki­sebb mértékben nedvesed je­nek meg. Megelőző védekezés céljából Zineb 80, vagy Ortho- cid 50 WP 0,3 százalékos tö­ménységű oldatával perme­tezzünk. Ha palántadőlés fer­tőzésének tüneteit észleljük, távolítsuk el a fertőzött nö­vényeket. Ezt követően a fer­tőzési gócokat és környéküket bőségesen öntözzük meg úgy, hogy a permetléből négyzet- méterenként 2,5 liter jusson. A védekezések végrehajtásá­nál ügyeljünk azonban arra, hogy például hajtátott saláta esetén az Orthocid élelmezés­egészségügyi várakozási ide­je 14, a Zinebé pedig 21 nap. Békés Sándor Egy baráber élete Gallusz József, aki akkor a városi DISZ-bizotíság titkára volt, Molnár István barátja, közvetlen felettese és a kísér­let, a 100 méteres mozgalom egyik leglelkesebb támogatója, ma a komlói városi pártbi­zottság első titkára. Egy kis szervezés, és egymással szem­ben ül a két régi harcostárs. Percek múlnak el, s egy­más kezét rázzák, egymás vál­lát-- ütögetik... — Nagymányoki vagyok, bányászgyerek ... Tolnában voltaim DISZ-megyetitkár, amikor a DISZ Központi Ve­zetősége védnökséget vállalt Komló építése felett, s meg­szervezték a városi bizottsá­got ... A mostani úttörőház- ban volt a párt- és a DISZ- bizottsáig. Kökönyösben folyt akkor a nagy építkezés, vá­rosépítés igazi tervek nélkül. De nem' volt sokkal jobb a helyzet a mélyben sem. Szén kellett, volna, sok, minden áron, ’de nem voltak meg a szénhez vezető utak... A párt központi vezetése azt a fel­adatot adta, hogy 1954-re ér­jük él az 500 vagonos terme­lési szintet, 1953-ban már ad­junk 300—350 vagon szenet, de ehhez tízezer folyóméter feltánóvágaf kellett volna. És a feltárás a mi gyenge olda­lunk volt. 28—30 méter volt a havi átlag. A jobb csapatok ha elérték a 40—45 folyómé­tert ... Így aztán már köny- nyebb megérteni, mit jelentett akkor Molnárék vállalása... — Mégis: sokszor úgy érez­ték, mindenki ellenük van ...-— Voltak is sokan. Voltak ellenségeink, elszánt gyűlö­lettel teli emberek. Sokan ösz- szeverődtek ilyenek a bányá­ban. így aztán érthető, hogy hol itt, hol ott »szaladt« el tömlő, tört el egy gép. De nem ez volt az igazi ne­hézség. Nagyon sok volt a kétkedő. Nemzedékek csinál­ták egy bizonyos módszerrel az elővájásit, ezt fölrúgni nem kis merészség. Kételkedtek a műszakiak közül is sokan — már csak azért is, mert nem ők találták ki ... Sok volt a keresztbeszerve­zés, a kapkodás... A gépek nagy része erősen elhasznált volt Az is tény, hogy a munká­sok közül sokan gyanakodva figyelték Molnárékat; a pozí­ciójukat, kényelmüket féltet­ték ... Ha ők 100 métert csi­nálnak, akkor 80-at nekünk is kell. — Hát ez volt a helyzet. Mindenkivel meg kellett küz­deni, még önmagunkkal is, hisz hányszor, de ' hányszor kérdezték Molnár emberei szinte önkéntelenül: és mond­ja elvtárs, megfizeti majd ezt nekünk valaki ?... — Egyébként nekünk aikkor mem a 100 méteres teljesít­mény általánossá tétele volt a célunk, egyszerűen csak azt akartuk: gyorsuljon meg a munka, induljunk el végre előre a sok éves egy helyben toporgás után... VII. MIÉRT PONT ÖK? »A százméteresek« ... Még meg sem született a rekord, de már rájuk .ragadt ez a név. Ha bementek mű­szak után az italboltba,. elhal­kult a zsibongás. De hát kik voltak a »százméteresek«, kik­ből verbuválódott minden idők legnevezetesebb komlói munkacsapata? Az első szak: Sigrai Árpád szászvári lakos, B-ldstázott postamester, vájár Tóbiás József baranya- szentgyörgyi lakos, csillés. Vajda Miklós baranyaszant- györgyi lakos, csillés. Szabó Ferenc baranyaszentgyörgyi lakos, ugyancsak csillés. A második szaik: Tóbiás Ferenc baranyaszent­györgyi lakos, vájár. Kálóczi János komlő-legényszállói la­kos, valahonnan az Alföldről Komlóra vetődött parasztem­ber. Sinkovits Gábor sásdi lakos, csillés. Tóth István hosszúhetényi bányászgyerek, csillés. A harmadik szak: Gárgyán Imre, paraszti származású vájár. Rostás An- .fal, valamikor üveges, szabol­csi lakos, csillés. Novotni László csillés, 18 éves. Visinc- ki János, szászvári lakos, se­gédvájár. — De hát miért pont ők? Molnár István kissé ravasz­kásan figyeli az arcomat, s mosolyog, mint aki titkot tud, s azon gondolkodik, vajon el­árulja-e? — Mit mondjak? — Nyilván oka volt... — Hát persze. Ötét ismer­tem. Együtt dolgoztam több­ségükkel a régi csapaton, ahonnan kiemelték. Akiket nem ismertem közelebbről, aizokat többnyire Pora Jenő üzemvezető javasolt, aki a legtöbbet tette értünk. — Ön mit mondott nekik? — Világosan megmondtam, mi a célom. Megmutattam a rajzokat ami a lényeg volt. Ciklikusan kell dolgozni — ezt akartam, hogy megértsék. — Ígért valamit... ? — Mit ígértem volna? — Például pénzt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents