Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-17 / 65. szám
MINDEN MEGVÁLTOZOTT Petőfi és Berzsenyi Mozart önvallomása Hangverseny a színházban A x-tavaszi tél« a hangver- senylátogató közönséget is megtréfálta. Hétfőn este ugyanis minden megváltozott az Országos Filharmónia bérleti estjén. Megbetegedett a karmester, más jött helyette; lemondta szereplését _ a japán szólista, hirtelen pótolni kellett. A váratlan események miatt természetesen megváltozott a műsor is, de a zenekar maradt a régi. S a Budapesti MÁV Szimfonikusok nem okoztak csalódást. »Fél ház« előtt Kari Sta- mitznak, az 1700-as évek világjáró virtuózának D-dúr brácsaversenyével kezdődött a program. S ahogy Oberfrank Géza vezényletével megszólalt a zenékar, máris megcsillantotta értékeit: a kitűnő stílusérzéket, az egységes hangzást, a tónusgazdagságot és a hangulatteremtő erőt. A nem túl igényes, de kellemes hangulatú, behízelgő mű nem állította nagy feladat elé Bársony László brácsaművészt. A con- oertáló szólam — a kor zenei felfogásának megfelelően — talán túlságosan is beépül a zenekari együttesbe, egy pillanatig sém marad egyedül, s inkább a kamaramuzsikálás örömét kelti. Bársony László jó érzékkel, pontosan és tisztán, kiegyensúlyozottan játszott ; képességei bemutatásához azonban nem volt elég lehetősége. Előadásából a lassú tétel és a Rondó — néha nehezen hallható — variációi tetszettek leginkább. Mozart G-dúr hegedűversenyét a japán Takako Nishizaki helyett a* fiatal lengyel művésznő, Barbara Gorzynska adta elő bájjal, kevés hanggal és Mozart könnyed muzsikáját is túlfinomkodva. A kristálytiszta hegedűhang és a felkészültség sem pótolta az áthatóbb, érzékletesebb — és hallihátóbb — játékot. Szép pillanatokat csak a kadenciák előadásában fedezhettünk föl, ámbár itt is érzékelhető volt, hogy nemcsak hangszerének adottsága, hanem a művész felfogása és játékkultúrája is kívánnivalót hagy maga után. A Mozart-muzsi'ka könnyedsége, rokokó bája nem azonos a játékosan pózoló finomkodással. S bár Gorzynska megnyerő egyéniségével, ráadásával is síikért aratott, voltaképpen csak a zenekar »hozta« belülről és értő előadásban a közkedvelt hegedűversenyt. Az est kiemelkedő eseménye Mozart híres g-moll szimfóniájának megszólaltatása volt, melyet a kortársak önvallomásnak, a zenekölftő sorsával szembeni szenvedélyes vádiratnak tartottak. Mozart e művében merőben ellentétes hangulatot és érzelmeket tár föl korábbi önmagával szemben. S vendég zenekaraink — Oberfrank Géza szuggesztív erejű vezénylésével — maradéktalanul oldotta meg feladatát. Az első tétel felkorbácsolt indulaté, úgynevezett »sóhaj-motívumaival« rögtön nyomasztó és felemelő légkört teremtett az együttes, s bevont bennünket Mozart gondolat- és érzésvilágába. Sötét, drámai tónus, a különböző hangszercsoportok egysége, kiegyenlítettsége jellemezte mindvégig az előadást. Talán a második tétel sikerült kissé halványabbra. A Menuetto- nak »álcázott« harmadik tétel drámai hangvétele, a negyedik fájdalma és keserűsége, haj- szoftsága is életre kelt a zenekar játékában, s Mozart illúzióktól mentes életérzését mutatta meg. Szép előadás volt, s megérdemelt a siker. J. B. Megkezdődtek a főiskolai ifjúsági napok Az értő közönségért Nevelési cél az is, hogy a felnövekvő nemzedéknek a művészetek értő közönségévé kell válnia. ’A tartalmasabb élet eszménye nem délibáb, nem illúzió. A pedagógusoknak a tanórákon és az oktatási kereteken kívül is tenniük kell e magasxendű célért. Nemrégiben egy értekezleten is megfogalmazódott ez. A befogadóvá nevelés fontosságáról esett szó. Arról, hogy fiaink, lányaink élményként ►►raktározzanak« el magukban egy-egy festményt, szobrot, filmet vagy színházi előadást. Az természetes, hogy .az ilyen alkalmat — tárlatlátogatást, színházi előadást — a pedagógus részéről előkészítő munkának kell megelőznie. Csak annál többletmunka vagy ►►kényszermunka« ez, aki maga érintetlen e témakörtől. Nincs meg benne az érdeklődés, így maga sem befogadó. Egy kicsit sok volt az aggályoskodás, nekem úgy tűnt. Néhányan nehezményezték például, hogy egy-egy színházi bemutató esetén nincs elég tájékozódási lehetőségük. Így! Ám ez csak egy lehetőség. A ►►közvetíteni« sem tudnak az műsorfüzet a másik nagyon is említett intézmény és diákjaik hathatós segítség. Minden mű- között. Sürgették, hogy a vészileg jelentős premierre színház stencilezett ismertető-: tartalmas, szép és bő informá- ket, ajánlásokat adjon közre a ciót adó kiadvánnyal lepi meg pedagógusok részére. Jómagam nem Ismerem Thália templomának az effajta lehetőségeit. Esetleg ki tudják elégíteni ezeket az igényeket, melyek — én legalábbis így érzem — nem túl jogosak. Rögtön meg is indokolom, hogy miért. Egyrészt, mert a Csiky Gergely Színház bemutatói előtt majdnem minden esetben a darabbal és az íróval foglalkozó úgynevezett »előzetes« jelenik meg 58 ezer példányban. Aki csakugyan profitálni akar nevelőmunkájában a színház előadásaiból, az hasznosíthatja | ezeket a cikkeket. Minden be- i mutató után terjedelmes értékelés lát napvilágot két napon belül. Ismereteket innen is gyűjthet a pedagógus. Hangsúlyozom: ha valóban úgy érdekli a színház, ahogy azt mutatja. közönségét a színház. A leg' utóbbi bemutató, Vallejo Az Alapítvány című példázatának műsorfüzete van a kezem ügyében. A Bosch-, Goya-, Picasso-reprodukciókkal illusztrált kiadványt Saád Katalin szerkesztette. Olyan sokoldalú tájékoztató, mely valósággal beavatottá teszi a nézőt. Nemcsak az írót szólaltatja meg, hanem politikai—társadalmi körképet is ad Spanyol- országról. Összekapcsol, mozaikként illeszt más ismeretekhez olyanokat, amelyek a da- r abból lesznek leszűrhetők. Asszociációs láncolatrendszert épít ki a nézőben. S mindezt Federico Garda Lorca szép versével is »megtetézi«. Van forrás tehát a befogadóvá neveléshez, csak valóban akarjunk tenni! L. L. Hagyomány már, hogy a forradalmi ifjúsági napok keretében a tanítóképző főiskola minden évben megrendezi a maga »-házi« ifjúsági napjait. Így van ez az idén is; a rendezvénysorozat tegnap délután ünnepi műsorral vette kezdetét. Március 21-e tiszteletére fáklyás felvonulást, az 1919-es somogyi mártírok emlékére pedig Latinca-em- léktúrát rendeznek a főiskolások. A hónap végén kerül sor az intézetben tanuló Tolna megyei hallgatók műsoros bemutatkozására. Három tavaszra — 1848-ra, 1919-re és 1945-re — emlékeznek a fiatalok ezekben a napokban, s mint ünnepi beszédében Nádházi Erzsébet, az intézet hallgatója kiemelte: a nagy események példája a mai huszonévesek előtt is ott lebeg. — A főiskolai napok az emlékezés mellett a fiatalos alkotó kedv kibontakoztatására is lehetőséget nyújtanak, és ez egyúttal fölkészülést is a KISZ közelgő kongresszusára. Az ünnepi műsorban tegnap azok a hallgatók léptek föl, akik a hét végén Pécsen — az egyetemi és főiskolai kulturális napokon — képviselik az intézetet. Ez a találkozó a középiskolások Helikonjának felel meg, s a pécsi meg dél-dunántúli felsőfokú intézetek döntője lesz. A tegnapi műsor legjobbjai a városi művészeti szemlén is részt vesznek. Fiatalos lendület jellemezte a műsort. Berzsenyi-versek, mához szóló költemények hangzottak el Bíró László, Radeczki Franciska tolmácsolásában, és egy mai költő, a fiatal Bella István verse, Túri Éva előadásában. A műsor gerincét az Irodalmi Stúdió Szerelem, szerelem című, Petőfi-versekből összeállított montázsa alkotta, Kernya Róza intézeti tanár rendezésében. Meglepetés volt ez az összeállítás. Irodalmi színpadjaink, szavalóink a költeményét — vagy annak részletét — mintegy játékképpen, önmaguk szórakoztatására mondják el a tizenévesek. Petőfi-montázs egy házibulin — tulajdonképpen ez is cím lehetett volna. Hogyan szól a költő a mai fia- ,a i talok szájából, megkoptak-e a ’verssorok? Es a Betőfi-ro- mantika? A mai fiatal szé- gyelli a romantikát, de tulajdonképpen nagyon is állítja. így aztán egy-egy pillanatra elhallgat, máskor meg gúnyolódik, »jópofáskodik«, de nagyon jól szórakozik Petőfi humorán és szereti a j költő líráját. Kedves, jól összefogott, for-1 mabontó előadást láttunk. S a közönség mellett a színpadon játszó szereplők is jól szórakoztak — élvezték saját játékukat. A Petőfi-összeállítás bemutatásakor ennek a ritka jelenségnek lehettünk tanúi. Az ünnepi műsorban közreműködött még a főiskola énekkara és kamarakőrusa Heisz Károly vezényletével. Hassler-, Brahms-, Karai-mű- veket adtak elő. A kamara- együttes 'madrigáljaiban és néger spirituáléjában is gyönyörködhetett a közönség. Levin Humoreszkjét és Weiner Rókatáncát Horvai Éva adta elő zongorán. g ^ Szép magyar beszéd Péchy Blanka azt iskolai szép magyar beszéd versenyt olyan mozgalommá szélesítette, hogy tíz évre visszamenő- Petőfi-évfordulóval tulajdon- J§b“upán megyénkben légképpen »letudták« a Petőfi- verseket, túl sok lehetőséget nem látnak benne. A tegnap bemutatott összeállítás a mai fiatalok oldaláról közelítette meg a költőt, akinek egy-egy ismert vagy kevéssé ismert félezer gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkástanulót foglalkoztatott a nyelvművelés alapvető feladatával. Valójában valamivel meg is haladja ezt a számot a szép magyar beszéd verseny részvevőinek a tábora, ha minden iskolában gondosan megrendezik a házi válogatót, ahonnan a legjobbak a megyei találkozóra jutnak. — ebbe a részletbe:.»A rendi liberalizmusnak ugyanebben a válságperiódusában...«, hanem történelemből is. Vagy: alig akadt a részvevők közül valaki, aki felismerte, hogy a szövegben Vörösmartynak Az emberek című verséről van szó, nem pedig az emberek Vörösmartyjáról... Képet kaphattunk a tanulás mechanizmusáról is: sokan olvastak úgy, hogy a megértésnek még a jelét sem fedezhettük föl. { Békés Sándor j 1 Egy haraber élete Ez a világos, józan helyzetértékelés azoraban még nem általános, s pláne nem másfél évvel korábban, amikor Mol- nárák elindultak, hogy áttörjék a bűvös 109 méteres se- bességhatért. Ez mérföldkő, sőt több annál. Új minőséget jelent. Ötszáz vagon szón naponta! Hogy ez a rövid határidejű célkitűzés milyen hatalmas, jól tükrözik a következő számok. 1938-ban 57 vagon; 1943- ban 82 vagon; 1944-ben 73 vagon és 1945-ben mindössze 35,5 vagon volt Komló termelése. A felszabadulást követően mindennél fontosabb volt a szén, hiszen az energia az élet újraindulásának előfeltétele, de a termelés csak lassan érte el az utolsó békeév szintjét, s a teljesítményekre általában a pangás jellemző. Nem változott szinte semmit a szervezet, a technológia. 1947-ben kapta Komló az első jelentősebb beruházási összeget, ez az ősz- szeg sem halhdta meg azonban az 1,5 millió forintot. Egy állóvízbe, amely meglehetősen fáradt, posványosodott, zuhant tehát az 1950-es évek elején a Gazdasági Főtanács által elrepített kő: Komló Sztálin- város bázisíbányája lesz. Ebben a helyzetben, amikor egyrészről a régi emberek, régi szemlélet és gyakorlat jellemzi a termelést, másrészről a hozzá nem értő ezrek be- özönlése — túlbecsülihetetlen jelentőségű a munkaverseny. 1948. március 15-én indult az országos munlkaverseny-moz- gailom, amely a korábbi időszak helyi versenyeredményeire alapoz. Persze az ellenállás e téren is jelentős. Kevesebb ember, nagyobb termelés — elbocsátás. Ezrek fejében tartja makacsul magát ez a nézet. Mások azt számolgatják, megkapják-e fillérre azt a pluszt hóvégen, amit a termelés terén pluszként produkáltak. Komlón az átlagosnál is nehezebben talál magára a versenymozgalom. Amikor végre megértik az emberek, s kialakul szervezete — az egyéni versenymód és az egyéni eredmények hajszolása válik jellemzővé; Ennek a korszaknak a hősed: Kusz János, Rein János,, Vókó Imre — akik rendszeresen túlszárnyalják a havi 200 százalékot. De ez még nem igazi szocialista munkaverseny. Itt még szinte mindenki a fizikai erőnlétre épít. A következő lépcsőfokon ennéíl több kell: kollektív munika és ésszerűség. S ezt célozza meg Molnár István, amikor harcba indul a havi 100 méterért, egy tizenhat fős csapat élén. VI. ELLENDRGKKEUEK? Antiikor június 25-én, délután 2 óra után néhány perccel az összegyűlt párt-, tömeg- szervezeti és gazdasági vezetők körülveszik Molnárt és társait, hogy gratuláljanak, mindenki úgy érzi: maga is részes a győzelemben. Pedig ... Nézzük először a korabeli lapokat! Űj Komló, 1952 júniusa. »Az első nap eredményei és tapasztalatai komoly erőfeszítésekről, lendületes harcról, de ugyanakkor a még fennálló hiányosságokról tanúskodnak, sőt nem egy esetben nemtörődömség is tapasztalható...« »Miért nem tudja teljesíteni Kossuth-akna a tervét?« »Műszaki dolgozóink véleménye szerint eddigi lemaradásunk egyik oka az, hogy körülbelül 400 dolgozó hiányzik a szükséges Létszámból. Ezen azonban segíteni lehetne azzal, hogy a műszaki vezetők gondosabban oldanák meg az egyes munkahelyek telepítését és nem telepítenének szakképzett vájárokat csúszda mellé szenet turkálni... Az egyes üzemek vezetősége például a többszöri figyelmeztetés ellenére sem igyekezett eltávolítani a VI. szinti 3-as csapat csapásából és a főszállító folyosóról a térdig érő vizet. Pedig ez felmarja a dolgozók lábát, s így kénytelenek hosz- szú időre betegállományba menni...« Szabad Nép, 1952 júliusa. »Nagyobb gondot a 100 méteres mozgalom kiszélesítésére és támogatására... A két hónappal ezelőtt elindított 100 méteres mozgalom a kezdeti nehézségek és az új ellen való idegenkedés legyőzése után komoly méretekben kiszélesedett. Már az első hónapokban komoly sikerek bizonyították, hogy1 a 100 folyóméter egy havi kihajtásáért indított harc valóra váltható, sőt túl is szárnyalható ... Vajon meg tettek-e mindent a műszaki vezetők, hogy a dolgozók az adott szavuknak eleget tehessenek? Át érzik-e azt, hogy a dolgozók vállalásaikért ők is felelősek? A szakszervezeti bizottság megtett-e minden tőle telhetőt Abban az irányban, hogy ellenőrizze a fogadalom teljesítését? Az elért eredmények és a dolgozók véleménye az ellenkezőjét bizonyítják ...« Nincs csille, alacsony a sűrített levegő nyomása, bedöglik a rakodógép, megoldatlan az alkatrész pótlása. A brigád néha máir úgy érzi: ellenük drukkolnak. Vagy ez csak szubjektív látszat? (Folytatjuk) Tegnap délelőtt a marcali Lady János Gimnáziumi és Szakközépiskolában harmincnégy somogyi középiskolás, szakmunkástanuló állt — fel- készülten — a zsűri elé. Azért épp ott, mert. évről évre az az iskola szerezheti meg a megyei döntő rendezésének a jogát, ahonnan az első helyezett kikerül. Tavaly marcali tanulónak — és iskolájának — jutott ez az elismerés. Az idei győztes a siófoki Perczel Mór Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. Nemcsak szépen előadott verssel, novellával, irodalmi alkotással lehetett »jó pontokat« szerezni — bizonyította a siófoki Schmidt Valéria —, hanem egy tanulmányrészlet pontos, hű, szép tolmácsolásával is. Itt kell elmondanunk, hogy Péchy Blanka mozgalma csupán a célt mutathatja: mindenkinek törekednie kell a szép magyar beszédre. A megyei döntő példát bőven adott; a tapasztalatokat valamennyi pedagógusnak ismernie kellene. Milyen képet is kapnának tanulóikról? Néhány jellemző eset. Tóth Dezső Vörösmartyról írott tanulmányának az egyik részletét olvasták föl — kötelező versenyanyagként — a tanulók. Ebben olyan fogalmak is szerepelnek, amelyek a kor történelmi helyzetére utalnak. Nemcsak. any anyel vből vizsgázott gyengén az, akinek a nyelve beletörött — mondjuk A szabadon választott szövegekből egyébként egy remek nyelvművelő óra anyagát állíthatnánk össze. Ezek az írások feltétlenül hatottak a hallgatóságra. Bárcsak több ilyet forgatnának tanulóink, pedagógusaink ösztönzésére ! Miért kell szépen beszélni ? — tették fel a kérdést Péchy Blankának. így válaszolt: — ►►Mert a beszéd az emberi érintkezés legfőbb eszköze. Anyanyelvűnket elődeinktől örököltük, s utódainkra hagyjuk örökül. Kötelességünk tehát megóvni szépségét, épségét.« S hogy ez nemcsak az iskolai munka része, arról így beszélt: — A családanyák szerepe fölbecsülhetetlenül nagy. Rajtuk múlik elsősorban, hogyan beszélnek gyermekeik. A megyei döntő részvevőit a képzelet egy pillanatra szülőkké varázsolta, hogy eltűnődjem: vajon az ő gyerekeik még szebben beszélnek-e majd? A döntő további helyezettjei: Komáromi Veronika (Kaposvár, Táncsics gimnázium), Karádi Mihály (Kaposvár, gépészeti szakközépiskola), Horváth Ágnes (Marcali, Lady János Gimnázium és Szakközépiskola), Bekö Hilda (Barcs, gimnázium és szakközépiskola). Korányi Barna Somogyi Néplap
