Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-17 / 65. szám

Infravörös

óriásteleszkóp

Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatunk olyan csillagászati megfigyelésekről, amelyek nem az optikai és nem is a rádiótartományban folytak, hanem a vörösön túli hullámsávban. Bár a földi légkörben mindig jelen levő vízgőz gyengíti a .rajta áthaladó infravörös sugarak intenzitását, mégis újabb és újabb készülékeket állítanak föl a különböző országokban.

Felvétel csak próbaidő után

■

Hallgatom a brigádvezetőt, olvasgatom naplójukat.

A szavak hallatán, a bejegyzések, a képek meg a naplóban őrzött színház- és múzeumjegyek láttán bennem is olyan kép alakul ki a Kandó Kálmán brigádról, amilyet Benedek Gyula, a MAHART siófoki üzemigazgatóságának szb-titkára rajzolt a közösségről :

— Ebben a szocialista brigádban olyan emberi és munkakapcsolatok alakultak ki az elmúlt évek során, hogy

valamennyi brigádunk elé Most arról érkezett jelentés, ! oéldaként állítandó az egyet- hogy az Egyesült Államok! értésük, összeforrottságuk és Wyoming államában 1 600 000 I felelősségérzetük, dolláros költséggel 84 hüvelyk I Villany- és rádiószerelők,

(több mint 120 cm) átmérőjű infravörös-távcső épül. Hogy a levegő víztartalmának eli akkumulátortöltők. Mindösz- sze hat tagból áll a brigád. Vezetője Speri István, aki j egyúttal a villanyszerelő esőnyelő halasat csökkentsék, | portot is irányítja. A bala- 3000 méter magasságban akar- ! toni kikötőnek, az igazgatóság ják fölállítani a műszert. Ha hajóinak, kompjain'ak elekt- a távcső elkészül —■ mint j romos berendezéseit ellenőrígérik: 1977-re — az Egyesült [ ák. korszerűsítik.

Államok második legnagyobb ilyen berendezése lesz. Jelen

A Zebegény új elektromos berendezésén dolgozik Speri István és Márkus Tibor.

leg már működik egy háromméteres infravörös-teleszkóp Hawaiiban, a Mauna Kea csúcson.

Jég öleli körül a kikötőben levő Zebegány hajót. Hótól csúszós a fedélzet.

— Valamennyi hajónk elektromos felszerelését korszerűsítjük, most éppen a Ze- begényen dolgozunk. Nekünk

F elelősségtel jesen, önkritikusan

KISZ-küldöttértekezlet Barcson és Kaposváron

Száztizenkét KISZ-tag dől-1 szerint szeptemberben komoly

a tél sem jelent pihenést, kevesebb munkát, mert időben föl kell készíteni minden vízi járművet az indulásra <■— mondja a brigádvezető. —

Nyáron pedig gyakran előfordul, hogy vihar vagy más ok miatt elromlik valamelyik I kikötő berendezése, - ilyenkor éjszaka is mennünk kell. De gyakori, hogy ünnepen, va- | dül élő Biszkot sérnap is szolgálatba kell lép- i magára hagyva

berendezését szerelték föl társadalmi munkában, s erre az évre is két családi ház villamosítását végzik el.

Jártak Kaposváron, Budapesten és Veszprémben, színházban, múzeumokban, s ez szerepel idei terveikben is. Mindenhová közösen mennek, együtt a családdal. Az egye- Féter sincs mert szabad

gozik hat alapszervezetben Barcson, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A csúcsvezetőség néhány nap híján féléves tevékenységről adott számot a szombati küldöttértekezleten.

Siszler Ottónak, a csúcsvezetőség titkárának a beszámolójából és a fiatalok hozzámunka kezdődött ezen a terüniuK- _ [szombatokon meg vasámapoCsak olyan embert veszünk kon valamelyik társa család- a brigádba, aki becsülettel ki- | tagként látja vendégül ottho- állja az egyéves próbaidőt, s nában

az itteni munkánkban meg aj brigád vezető elárulta- a

vállalt társadalmi feladatok- , A briBaavezeto elárulja, a

ban is egvütt dolgozik a töb- rendezvényekhez megbiekkel. .Ebben állapodtunk .alap?* ’f®“'

meg. amikor 1959-ben Széké- j ,ravÁ 16 volt ^et jeres Sándorral Márkus Tibor- entős Újításuk, s az ezek után ral megalakítottuk a brigá- KaPott Pen2t nem 0521 Jak ki,

dot.

| hanem beteszik a közös »kaleten, akad meg tennivaló A, j került be ebbe a kö-!^a<;- «u» csaknem

felszólalásokban eihangzott: a őségbe a sikeres próbaidő 400« . fontjuk, ebből fedezik KISZ-tagok. ífjukommumsta- után Biszkot Péter< Konevál kiadásaikat.

hoz méltóan dolgozzanak, munkájuk ne legyen látszattevékenység.

Jól felkészült vitakörvezetőkre van szükség ahhoz, hogy színvonalas foglalkozásokat

László és Jancsi, a brigádve- ! Speri István, aki csaknem zető fia. Szlabon András fel- j két évtizedes, négyszeres kivételéről most döntenek. | váló dolgozója a hajózásnak,

Lelkiismeretes, kifogásta- j elfoglalt ember. A csoport ve- lan munka. Ezt a követel- | zetése, a brigád irányítása ményt támasztja önmagával ! mellett tagja a nagyvállalat,

szólásából kiderült, hogy a hat; tarthassanak. Ezen próbálnak j és a brigád minden tagjával | továbbá az üzemigazgatóság hónap után is nagy gondokkal; még segíteni azzal, hogy meg- j szemben Speri István. S hogy j tanácsának és a szakszerve- küszködnek a barcsi termelő- j alakítják, a politikai vitakör-1 megfeleltek ennek, azt az el- zeti bizottságnak is. Ö kezdeszövetkezet KISZ-esei. Gondot vezetők klubját.

I nyert bronz- és ezüstkoszorús

okoz az információ hiánya es; A küldöttértekezlet befeje- fokozatok jelzik. Bizonyltja a az egymás *nem ismerese. Ezen]zéseként megválasztották a rengeteg társadalmi munka, kell most a leggyonsaoban valr a,enharom ta„ü bizottsáaot s az az összeforrottság, mely a toztatniuk. A csúcsvezetóség munkahelyen kívül is jellemtagjait nem ismerték a fiata-!azokat a küldötteket, akik a Lg a brigádra, lók, s a vezetőség sem ismerte | városi küldöttértekezleten j A Siófoki Általános Iskolá- a fiatalokat. Nemegyszer oko- i képviselik majd a főiskolát. AI val szocialista szerződést kozott gondot, hogy a KISZ-es j főiskola KISZ-bizottságának! töttek, most éppen új kap- vezetők nem tájékoztatták kel- - titkára újból Sárdi Árpád lett. j csolótáblákat készítenek az islő időben az- alap6zervezeteket, [ j kólának. Tavaly három társ nem tudtak arról, hogy mi j Nagy Jenőisuk családi házának villamos

történik náluk. Mentségül __________________________________________________________________

m

ondható: fél év valóban ke- (

vés ahhoz, hogy megfelelő _T _

kapcsolat alakuljon ki egy kő- íMegyedszazada dolgoznak a textilművekben

zösségen belül.

önkritikusan szóltak a I KISZ-esek az eddigi munkájukról. Emellett felelősségtel-I jesen határozták meg azokat a [ feladatokat, amelyek végrehajbizottságnak ményezte, hogy teremtsenek sportolási, testedzési lehetőséget a hajózás dolgozóinak. Felhívása követésre talált. A Kandó Kálmán meg a többi szocialista brigád az idén egy kis sportkombinátot épít társadalmi munkában, ahol mindenki megtalálhatja a testedzés mellett a szórakozási lehetőséget is.

Szalai László

„Jó visszanézni...”

•om műszak miatt járó korengedménnyel most búcsút veszek a gyártól.

Rajta kívül még kilencen emlékeznek a Pamutfonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyárának születésére. Április 2-án

Holnap dolgozom utoljá- tá-sával változtathatnak a főbb I ra — s ölébe ejti a kezét Fi- problémákon. A tsz KISZ-esei | Hpovics Jánosné fonónő. — szerint jobban oda kell figyel- j Húszegynéhány évesen kerülni az ifjúsági klubok munka-! tem az alapítók közé. s a hájára, hisz azok életének színesítésével közvetlenebb kapcsolatokat lehet kialakítani a fiatalok között. Mint elmondták, tovább kell segíteni az ifjúsági brigádok munkáját. Ezek eddig is szép eredményeket mutattak föl. Fontos, hogy javítsanak a politikai oktatások színvonalán.

A küldöttértekezlet megvitatta a kongresszusi levelet és a szervezeti szabályzat módosításáról szóló tervezetet, majd megválasztotta a héttagú üzemi KISZ-bizottságot. Titkára Fodor Gyula, a tsz munkavédelmi és tűzrendészed előadója lett.

Ugyancsak szombaton tartották küldöttértekezletüket a Kaposvári Tanítóképző Főiskola KISZ-esei. Ezen részt

vett Kovács Ferenc, a városija nehézségek láttán. Először Parl'vt> tagja, a városi tanács j Szegedre küldtek bennün- elnöke. A küldöttek már ko- két, nyolchónapos művezető- rábban megkapták a KISZ-bi- képzőbe.

— Sosem felejtem el — me- ] falvakba. Darányban, István- pcli , szántottak-vetettek, a diban nem is tudták, hogy lé- g>ár helyén. Félbehagyták, tezik a gyár: a tanácselnök

körém gyűltek az asszonyok, j által megadott címre igyekeztünk, vagy a kultúrházba

és csúfolódva kérdezték. ■»Maga elhiszi, hogy ide gyár épül ?«

Habuczki Józsefné munkamódszer-átadó 1951-ben, tizenhét évesen jött ide fonónőnek :

— Ügy kezdődött itt az

lesz negyedszázada, hogy j élet, hogy a csarnok három megírták az alapítólevelet. fala állt, mi fonónők gőzben Két gyermekkori jó barát: zsírtalanítottuk a gépalkatré- az akkor még barna hajú Ko- szeket, a férfiak azonnal be- vács János és a vékony don- j szerelték őket. A kőművesek gájú Pressing Lajos az újság- j ezzel egy időben húzták a hirdetésre elindult Barcsról, j negyedik falat. Magunk fűtöt- hogy megnézze, tényleg lesz-e | fűnk, s öntöztük a kövezetei, _.. _

■»nagy gyár« a megyeszékhe- | k°gy a munkához megfelelő j győri textilgyárból jöttek, lyen. Azóta egyikük hófehér lágyán a légnedvesség. Nem [ vagy Debrecenből. Egyre-másvolt ritka, hogy kabátban j ra szövődtek a vállalati hájártunk a gépek között és a j zasságok. A három átmeneti

összehívtuk a falu lakosságát. Egyszer Hetesen jártunk. Fáztunk, ezért őrbundát vettünk föl. Pálmai Kálmán, az első főmérnökünk, nyakig sárosán, az »egyenruhánkban« fölállt a kultúrház egyik asztalára. Éppen belekezdett a mondókájába, mikor közbekiabáltak: -így nem nézhet ki egy főmérnök, maga egy pesti vagány !«

— Apránként a lakásgondok is megoldódtak — mondja Friss Jánosné. — Sokan a

hajjal generál főszerelő, a másik pedig — jól megtermetten — gépmester.

— Hatan jöttünk akkor Barcsról, de csak ketten ma

viz miatt magas fatalpakat erősítettünk a lábbelinkre. Veres Zoltánná tervosztálymunkásszállást — a Honvéd utcait és a Kanizsai utcait, meg a Marx Károly közben

radtunk.’ Sokan meghátráltak i vezető ifjú üzemtechnikusként j levőt — fölváltották a Damja' a fővárost járta, hogy előfo- | nich utcában épített lakások, nalat szerezzen. Férje arról j Akadt, akit az igazgató bezottság beszámolóját a kétéves munkáról. Sárdi Árpád, a KlSZ-bizotbság titkára a szóbeli kiegészítőben csak azokkal a témakörökkel foglalkozott, amelyek nem kerültek be az írásbeli jelentésbe.

Sok szó esett a küldöttértekezleten a főiskola hallgatóinak közművelődési tevékenységéről. A felsőbb KlSZ-szer- vek korábban elmondták: nem tartják kielégítőnek a két főiskola közművelődési tevékenységét, s bár a KISZ-tagok

Mihalics István párttitkár veszi át a szót.

— Szegedre negyvenhetén indultunk, de csak huszonegyen kaptunk bizonyítványt. Az első munkánk a gépek beszerelése volt.

Pressing Lajos esete ma is elevenen él emlékezetükben. A szegedi iskoláról a katonaság miatt haza kellett utaznia. Leendő munkahelyére látogatott, s ő fogadta az első téglaszállíímányt, melyből a csarnokokat emelték.

beszél, milyen nehéz volt a mezőgazdaságból iparba kerülő asszonyokat, lányokat rászoktatni, hogy időre ( beérjenek és napi nyolc órán keresztül termeljenek,

— Aratáskor, kukoricaszedéskor szinte kiürült a gyár. Azért is kértek szabadságot, mert mezeipocljöt kellett irtani. Aztán hófúváskor is hiába vártuk a bejárókat.

— Megépült a gyár — mondja Kemény Lajos —, kevés volt a munkás. Esténként, vasárnaponként teherautókon toborozni jártunk a környező

szélt rá. hogy az egyszobás helyett fogadja el a fölajánlott kétszobás lakást. Ennek a munkatársunknak azóta nemcsak a felesége, hanem a gyereke is közöttünk dolgozik.

A vállalat ötven dolgozója 1951-ben az alapítók között volt. Egymáshoz nőttek a huszonöt év alatt. Egyikük így búcsúzott:

— Jó visszanézni, bár az idő nem múlt el nyomtalanul fölöttünk. Csak a gyár fiatalodott, s fiatalodik mindig | az újabb gépektől.

Gombos Jolán 1

Látásmód

M

ilyennek látjuk a »Hág jelenségeit, és mit tartunk szükebb környezetünkről? Hogyan ítéljük meg saját életünket? Azt hiszem, izgalmas kérdések ezek. Nem mondok újat azzal, hogy' ma már mindenütt nagy érdeklődés és igény van az értelmes, őszinte szóra. Elvárjuk elvtár- sainktól, vezetőinktől — a párttól, a kormánytól is —, hogy nyíltan tárják föl gondolatiakat, őszintén, beszéljenek szándékaikról; hogy a vezető testületek is beavassanak bennünket »belső- ügyeikbe, hiszen másképp nem lehetnénk társak, nem vállalhatnánk reszt közös dolgainkból. Így természetes. De őszinték vagyunk-e önmagunkkal szemben? Kimondhatjuk-e, hogy ítéleteink tárgyilagosak, valósághűek akkor is, amikor saját életkörülményeinkről és a megélhetésről vallunk — nem hivatalos felszólalás kapcsán, hanem az utcán, a piacon, baráti vagy családi körben. Számba veszünk-e mindent, ami életünk változásáról árulkodik, vagy csak azt látjuk, ami éppen felbosszant vagy gondot okoz? E kérdések azért munkálnak bennem, mert nyilvánvaló: a látásmód nemcsak a hangulatot és a közérzetet befolyásolja, hanem cselekvésre serkent, avagy fékezi tetteinket.

Hallottam egy érdekes elemzésről. Azt tanúsította: az egyéni látásmód rendszerint kedvezőtlenebbnek mutatja élet- színvonalunkat, mint amilyen a valóságban. Kimutatták, ha mondjuk öt százalékkal emelkedik az életszínvonal, akikor változatlannak; ha három százalékkal, akkor osolokenőnek »érzik" az emberek. Miért? Mert a régvolt »ítéletelemek« elég szilárdan betokcsodtak az emberekbe. Gondoljunk csak a háziasszony látásmódjára. Hányszor vagyunk tanúi ellesett beszélgetéseknek: »öí éve, ha egy százassal kijöttem a piacra..." Vagy a boltban: »Ez a blúz tavaly még húsz forinttal olcsóbb volt." De sohasem hallottam vásárlás közben: »Tavaly még kétszáz forinttal kevesebb volt a fizetésem. és nem volt mosógép otthon." Ne higgyék, hogy valamiféle erőltetett szembeállítás ez. Panaszra hajlamosabbak vagyunk, mint elismerésre. Gyerekkoromból tudom: a háztartási költségvetés alapja mindig az volt, hogy a lakbéren, a szerény ruházkodáson kívül mennyi marad a háztartásra, a piacra. És ez még ma is él. Pedig a fogyasztás szerkezete ugyancsak megváltozott azóta .. .

Sokat beszéltünk arról, bár tisztázni ma is van okunk, hogy a fizetés nem azonos a jövedelemmel, s a jövedelem az életszínvonallal. Mindegyik jóval több az előbbinél, s mivel életkörülményeiniket nem a fizetés és nem a jövedelem, hanem a termelés és nyomában, az életszínvonal határozza meg, ezért kellene jobban a valósághoz igazítani látásmódunkat.

De maradjunk az előbbi példánknál. Mennyi marad a piacra, élelmiszerre? Jövedelmünkből milyen arányban fordíthatunk gyomorra- vagy az öltözködésre? Ügy gondolom, kisebb arányban, mint régen. Miért? Mert megváltozott a fogyasztás szerkezete. A tartós fogyasztási cikkek már-már ellepik a háztartásokat — természetesnek tartjuk. Eszünkbe nem jutna, hogy ettől ugyancsak magasabb lett az életszínvonal.

V

együnk néhány példát. Van mosógép? Sokba kerül, áramot is fogyaszt, sőt időnként javítani kell, pénzt emészt. Televízió? Növeli a kiadásainkat. Több a szabad idő, színházba, moziba megyünk? Ez is plusz kiadás, ha az »állam-nagybácsi« jócskán ki is egészíti a jegyünk árát. De a mosógép mellett fölvillan-e bennünk József Attila Mamája; a nagyanyák görnyedésének emltákképe. Látjuk-e magányosan, sötétben gubbasztani őket a tűzhely mellett, mikor a mi szobánkban a képernyőn kitárulkozik a nagyvilág? Jövedelmünkből kisebb arányban viszünk a piacra, az élelmiszerüzletbe? Igen. S közben emberibb módon, könnyebben, kiegyensúlyozottabban élünk.

Ezernyi példa kínálkozik. Ki ne tudná, hogy a kombájnaratás drágább, mint a kaszás részesaratók munkája? De már kasza sincs, nemhogy kaszás. Hogy a korszerű telepeiken drágábban állítjuk elő a húst, de gépek adagolják a takarmányt, s hordják a trágyát. Az ember szabadult meg évszázados terheitől. Panaszkodunk? Somogybán a kereskedelem áruforgalma a tervezettnél és az országos átlagnál is gyorsabban, évi 9—10 százalékkal fejlődött. 1975-ben 7,5 milliárd forintot hagyhattunk ott az üzletekben! S jóllehet a tizenkilenc megye közül sok mindenben »vállaljuk« még a sereghajtó szerepét, aligha tűnt föl, hogy a 10 000 lakosra jutó személygépkocsik számában már 1974-ben elfoglaltuk az előkelő harmadik helyet.

Be kell látnunk: ha leszűkítve, csak az egyén tudatából és érzésvilágából, egyoldalú és elfogult ítéleteiből áll össze a kép, akkor nem lehet szó az életszínvonal valósághű értékeléséről. Pedig enélíkül nehéz szót érteni. Nem tőlünk függetlenül és nem mások érdekében valósul meg évről évre az egyenletes növekedés. Nem mindegy, hogy mit érzékelünk belőle, s mit tartunk róla. Nem mindegy, hogy a vitathatatlan szándék érzékletes »tanúságtétele« változtat-e látásmódunkon.

Nem készülteim részletes elemzésre, túl sok» számmal sem akarom terhelni az olvasót. De nem hiszem, hogy van ember ebben a megyében, aki — ha tudja — ne értékelné, hogy Somogy lakóinak egyharmada már új vagy felújított lakásban él! Sokszor olvashatjuk, hogy X író, művész, vagy tudós oly nagy tehetségű, hogy »európai"-nak mondható. De ritkán emlegetjük, hogy az évi országos 430—440 ezer lakás felépítésével hazánk Európa élvonalában van. Hogy világsiker. egyedülálló a gyermekgondozási segély. Csak Somogybán 7,5 ezer kismama otthon neveli a gyermekét és pénzt kap érte. Hogy az óvodás korúak 70 százalékát már el tudjuk helyezni a gyermekintézményekben. Vagy. hogy az 1970. évi egymillióval szemben tavaly 3,5 millió magyar utazott külföldre. Életszínvonal ez is? Vagy csak a piacra vitt százasok határozhatják meg látásmódunkat?

S

zerény életszínvonal-növekedésről szólunk: bízni lehet benne, mert egyenes beszéd. És tenni kell érte, mert a »szerény« is lehet egy-két százalékkal több. Rajtunk áll. A buzdító szó országos és helyi fórumokon elhangzott már. A feltételek sem hiányoznak ahhoz, hogy a program migevalósuljon. Becsülni kell hát értékeinket, hiszen építünk rájuk; a látásmód nem rekedhet meg a piac világánál...

Jávori Béla

Telefon helyett URH

A Éudapesti Rádiótechnikai j 3yár az idén tovább bővíti az | úgynevezett URH-technikájú telefonvonal-pótló berendezések gyártását, elsősorban a fokozódó külföldi igények kielégítésére. E berendezések legnagyobb vevője a görög posta, és újabban algériai, pakisztáni, iraki és iráni intézmények is rendeltek belőlük.

A rendkívül gazdaságos te-1 lefonvonal-pótló berendezések I egymástól távol fekvő falva-1 kát, településeket vagy intéz-1

ményeket köthetnek -össze. A telefonvonal létesítéséhez

ugyanis 25 méterenként kell oszlopokat felállítani, így például 30 kilométeres távolságon a légvezetékes telefonvonal kiépítése több millió forintos költséggel jár. Az URH oerendezéses vonal azonban csak körülbelül ennek tizedré- szébe kerül.

Hazánkban már több helyen alkalmazzák telefon helyett az URH-technikájú telefonvonal- pótló berendezést.