Somogyi Néplap, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

Van utánpótlás Kórnshan^verseny rádiófelvételre Közönség nélküli hangver­seny volt szombat délután a Kaposvári Tanítóképző Főis­kola aulájában. A rendezők — a KÓTA, a KISZ megyei bizottsága és az úttörőelnök­ség — azért nem hívott kö­zönséget, hogy a hangversenyt minél zavartalanabbul vehes­se föl a rádió. A koncert te-, hát majd csak az Éneklő if­júság című műsorban lesz hallható. Ez a sorozat jó al­kalom a még kevéssé ismert ifjúsági kórusok bemutatko­zására. A szombati koncert azért volt tanulságos, mert bi­zonyította : a somogyi kórus­mozgalom már ismert, nagy együttesei mögött ott van­nak a fiatalok, akik hamaro­san a felnőtt kórusok hasz­nos tagjai lehetnek. Különö­sen örültünk, hogy a műsor első felében nem kaposvári gyerekekkel találkoztunk, és olyan produkciót hallottunk tőlük, amely egy sorba állí­totta őket a már régóta híres Tóth Lajos iskola együttesé­vel. A karádi gyerekek eddig a község néptáncát bemutató műsorokban láttuk, most azt hallgattuk, hogyan szól elő­adásukban a karádi népdal. A szívesen énekelt hazai da­lok mellett tisztán szólaltatták meg Heisz Károly Petőfi ver­sére írt Fönséges éj című ká­nonját, Herk Miklós vezetésé­vel. Ugyanilyen lelkesen és jól énekelték a berzencei gye­rekek Karasztajanov A cser­mely című művét, Balázs Ár­pád Ének a dalról című kó­rusművét, valamint népdalo­kat, népdalfeldolgozásokat. Mindkét kórusnak — és a többi hozzájuk hasonló, saját népdalokat éneklő együttesnek — érdemes volna még többet foglalkozni a népdaléneklés­sel, mert a karádi nótákat a karádiak, a Berzence környé­kieket a berzenceiek tudják igazán eredetien megszólaltat­ni. Két — régóta élvonalbeli — kaposvári úttörőegyüttes­sel készített a rádió felvételt: a Hámán Kató és a Tóth La­jos iskola kórusával. Mind­kettő biztos, képzett hangon énekelt — Schuster Gyuláné, illetve Zákányi Zsolt vezeté­sével. A Tóth Lajos iskola kó­rusának meglepetése volt Szvesnyikov Szülőföldünk cí­mű műve. Talán az úttörő- együttesek összes előadott számai közül ez volt a legki­válóbb. Különösen a szólót éneklő kislány szopránja em­lékezetes. Hetven éve született Ispánki József Tegnap délelőtt a március 15-ét ünneplő kaposváriak annál a Petőfi-szobornál em­lékeztek a forradalomra, me­lyet Ispánki József készített. Ma hetven éve született a szobor alkotója, akinek életét a gyerekkori és a későbbi is­kolás évek Kaposvárhoz fűz­ték. így kapta az első megbí­zást is a várostól, hogy ké­szítse el Németh István pol­gármester életnagyságú szob­rát, melyet a Szabadság park­ban találni. Ispánki Jóasef 1928 óta ál­lított ki rendszeresen. Nem­csak mint köztéri szobrász is­mert, hanem számottevő az éremművészete is. ö készí­tette Berzsenyi Dániel halá­lának századik évfordulójára azt az emlékplakettet, melyet az akkori Berzsenyi Társaság használt kiadványainak emb­lémájául. Ispánki József faragta kő­ből a városi színház névadó­jának, Csiky Gergelynek a portréját. Újabb alkotásaiból is került Kaposvárra: legutóbb a Kö- JÁL-székház előtti téren állí­tották föl Fodor Józsefről mintázott, egész alakos szob­rát. A hetvenéves mester újabb szoborral ajándékozta meg a várost: a közeljövőben öntik ki a Női akt című bronzszobrot, melyet a stran­don helyeznek el. A KISZ-kor osztályú kóru­sok közül az Óvónőképző Szakiskola együttesét hallhat­tuk elsőnek, Horváth Jenőné vezényletével. A kórus nem­rég alakult (az óvónőképzés is csak négyéves Kaposváron). Megvan a lehetőségük, hogy ugyanolyan tiszta hangú együttessé váljanak, mint a Táncsics gimnázium — ugyan­csak Horváth Jenőné vezette — vegyeskara. Kodály-, Far­kas- és Bárdos-műveket szó­laltattak meg, valamint egy ismeretlen szerző Tavaszkö­szöntőjét. Egyre ritkább a kö­zépiskolás vegyeskar. Az okok ismertek: a mutáló hangú fiúk közül nehéz kiválogatni azt, amelyik már alkalmas az éneklésre. A Táncsics-kórus- nál ez sikerült. Szép hangú, tisztán éneklő vegyeskórust hallhattunk. A Munkácsy gimnázium lánykarát Merényiné Pap Éva vezette. Rendkívül magas színvonalon éneklő együttes; minden számukat a kidolgo­zottság, a csiszoltság jellemez­te. Elsősorban klasszikusokat énekeltek, Purcell- és Hándel- dalokat, de nagyon szép volt előadásukban Kodály Kata­linkája is. És a sikerdarab, amely valószínű, még sok megérdemelt tapsot hoz a kó­rusnak: Daróczi Bárdos Ta­más Üszküdara című feldolgo­zása. A nagy kedvvel előadott, valóban hangulatos darab si­keréhez nagyban hozzájárult Kardos Kálmán kitűnő zon­gorakísérete. A műsorban egy »nem so­mogyi« együttes kapott még helyet: a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium kórusa, Huszics Vendel vezetésével. Simon Márta Véget ért a tsz-fiatalok téli üdültetése Véget ért a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok téli üdülteté­se, amelyet a KISZ központi bizottság, az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda közösen szervezett. Egyhetes turnusokban 1200 fiatal üdült Budapesten a Ho­tel Ifjúságban, és 420-an Kő­szegen a Panoráma-szállóban. A termelőszövetkezetekben fi­zikai munkát végző fiatalok, KISZ-vezetők a pihenés mel­lett, szervezett politikai, kultu­rális programon vettek részt. | Békés Sándor fr*"" Egy baráber élete ________ — Akkor találta 3d? — Ók azt hitték ... Perssze erről szó se volt, nekem már készen voltak a skicceim is ... — És a folytatás? — Harc, hosszú hetekig. — Mert? — Mert senki sem akarta elhinni, hogy lehetséges... V. HANGFALÁTTÖRÉS Üj Komló, 1952. június 6. »A DISZ-fiatalok lelkes munkával fogtak hozzá június 2-án a 100 méteres mozgalom beindításához. Molnár elvtárs, a DISZ-bizottság szervező tit­kára komoly, megfontolt, har­cos elhatározása indította el ezt a mozgalmat azért, hogy biztosítani tudjuk előbb a Sztálin Vasműnek az elegen­dő szenet...« Ez volt az első jelentős hír­adás a Molnár-csapatról, s et­től kezdve mindennap ott van valamelyik újság címoldalán. Alakja nőni kezd, szavai egy­re politikusabbá lesznek. Meg­kezdődik hőssé válásának fo­lyamata — mert a kornak hősökre, példaképeikre, elemi erejű vezetőikre van szüksége. A sok pénz, az ezernyi gép elleinére ugyanis a termelés legfőbb jellemzője az anyagi- technikai nélkülözés. A fő ter­heket az ember viseli. Ha a háború előtti állapothoz ké­pest sok is a gép — a szük­ségeshez képest kevés. Ugyan­így vagyunk az emberekkel. Ezrek jönnek — még sincse­nek elegen. Mert ezrek men­nek is. A bányászat egy ha­talmas átjáróház. A hősök, a példaképek, a karrierek tehát már csak azért is kellenek, hogy perspektívát nyújtsanak. Maradj, küzdj, tarts ki — és te is ez lehetsz ... Ez tehát az egyik ok, ami­ért Molnár István máról hol­napra sztár lesz. De van má­sik is, legalább is ilyen nyo­mós. Simon Kálmán főmér­nök, a Nehézipari Miniszté­rium . Szénbányászati Igazga­tóságának helyettes vezetője írja a Szabad Népben: A feltárás és elővájás a jö­vő fejtéseit, tömegtermelő munkahelyeit készíti elő. Az a szénbányaveziető, aki a pil­lanatnyi többlettermelésért el­hanyagolja a feltárást vagy fékezi az elővájást, ötletsze­rűen, tervszerűtlenül irányít: lamond hányájának jövendő biztonságos üzemeltetéséről, nyugodt munkájáról, a terme­lés áhandó, zavartalan emel­kedéséről. A múltban általános volt nálunk ez a hiba. A szénbá­nyászat is, akár csak a ne­hézipar más ágai, viharos erő­vel tört előre — de így sem tartott lépést a rohamos szo­cialista iparosítás követelmé­nyeivel. A kapkodásban, a haj rázásban újra és újra ép­pen a feltárásról és az elővá- jásról feledkeztünk meg. Sok bányánk emiatt a fceirv- szerűtlenség, ötletszerűtlenség árjában sodródott: állandósult a termelő munkahelyek hiá­nya, a széntermelő csapatok a kis szénvagyont képviselő munkahelyek miatt egy hónap alatt 5—6 munkahelyen dol­goztak. Az ilyen helyzet ter­mészetesen oda vezetett, hogy eziek a bányák elmaradtak a tervteljesítésben. El kellett maradniuk, mert nem voltak meg a terv teljesítéséhez szükséges munkahelyek. Za­varukon úgy próbáltak segí­teni, hogy még jobban fokoz­ták az ötletszerűséget, terv- szerűtienséget és a fenntartók, Amató'regyüttesek közös fenntartásban Díszelőadás Vízvári tánc. Az amatőrmozgalom fejlesz­tése is olyan feladat, amelyet nem elég általánosságban hangsúlyozni^ hanem a meg­oldást helyileg kell megtalál­ni. Barcson helyesen határoz­ták meg az eszközöket, a mód­szereket: ezt bizonyította az a vasárnapi díszelőadás, melyen először mutatkoztak be a közös fenntartással működő amatőr­együttesek. Szabó Gyula, a TÖVÁL igaz­gatója nemcsak a vasárnapi műsor »szóvivőjeként« mon­dott megnyitót. Szavait hall­gatva elsősorban arra figyel­hettünk fel, hogy milyen szán­dékhoz járult az a százhúsz- j ezer forint, melyet a barcsi ’ amatőregyüttesek ezután rend­szeresen megkapnak. Az Ifjú­munkás Klubszínpad, a tánc- együttes, a fúvószenekar, a Madrigál-kórus, a népi zene­kar és a gyerekegyüttesek tag­jai közt sok a szövetkezeti dolgozó, illetve sokuknak a gyermeke szerepel a különbö­ző együttesekben. A mezőgaz­dasági és az ipari szövetkeze­tek, az áfész és a TÖVÁL gaz­dasági ereje már nemcsak a nyereségben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy anyagi előremozdítói a fejlődő nagy­község közművelődésének, az amatőrmozgalomnak. Kezdték az alapoknál. Előbb a művelődési ház közös fenn­tartását biztosították a barcsi gazdaságok, s hogy ez helyes volt, igazolta a tartalmi munka. Azoknak az új együtteseknek, amelyek néhány hónapja kezd­ték meg működésüket, olyan csoportok a biztos úttörői, mint a klubszínpad vagy a fúvós- zenekar, melyek máris sok elismerést szereztek a nagy­községnek. Fél éve alakult meg a Mad­rigál-kórus, mely vasárnap lé­pett föl először. Tagjai közép­iskolások, pedagógusok, köz­tük vidékiek is, valamint zene­iskolai tanárok. A zenei élet­ben is nagy fejlődés tanúi le­hetünk Barcson. A Kápolnás Mihály vezette fúvószenekar mellett máris újabb együttes, az úttörő fúvós sextett bonto­gatja szárnyait. Tizenöt éve nem táncolt bar­csi együttes a művelődési ház színpadán. A három hónapja alakult csoport vasárnapi be­mutatkozó előadásánhk, fogad­tatásának a megértéséhez ezt is ismerni kell. Vízvári tánco­kat mutatott be az együttes, melynek élén Csikvár József áll. A gyermekszínpad — az utánpótlás nevelése — több foglalkozást igényel a művé­szeti vezetőtől. Tetszett a gye­rekjáték-bemutató. Az iskolák udvarain egyre több helyen fe­dezhetjük föl ezeket a játéko­kat. Az Ifjúmunkás Klubszínpad Baranyi Ferenc: Lónak vélt menyasszony című népikomé­dia-ízű darabjával aratta sike­rét, mely Szilágyi János ren­dezésének éppúgy szólt, mint a szöveg pikantériájának és a jó előadásnak. A versmondók — Nagy Ilona és Kövesi Aranka — tehetsé­gesek, műsoruk színesítette, gazdagította a díszelőadást. A barcsi szövetkezetek ama­tőr művészegyüttesének vasár­napi előadása előtt végignéz­tük a művelődési házban meg­tartott művészeti szemle be­mutatóját is. így azután túl hosszúra nyúlott, négyórás mű­sort kaptak a barcsiak. Ki­emelkedő eseménynek és si­kernek számított a most ala­kult gimnáziumi és szakközép­iskolai énekkar szereplése — Sverda Judit vezényletével. Tetszett a hangszeres szólisták bemutatója, elsősorban Baja Erika teljesítménye. Bódy Ka­talin ismét bizonyította, hogy tehetséges versmondó. Különös ellentmondást fe­dezhettünk fel a művészeti szemle bemutatója — melyre elsősorban az' iskolák készítet­ték fel a fiatalokat —, és a művelődési ház e^vütteseineli díszelőadása közt. Az irodalmi színpadok közül a művelődési házé volt a jobb. A gimnáziu­mi és a szakközépiskolai tanu­lók két olyan összeállítást mu­tattak be, melyek nem hozhat­tak sikert. A szakmunkásfia­taloké már egyszer »megbu­kott«, tanulhattak volna belő­le. Pedig az iskolai amatőr­együttesek színvonalát is épp oly magasra kell emelni, mint a művelődési házban működő­két. Horányi Barna karbantartók igénybevételéivel még jobban szaporították a kedvezőtlen körülmények mi­att csak kis teljesítményt nyújtó úgynevezett szükség­munkahelyeket, azután még inkább elmaradtak a terv tel­jesítésében. Erre a »nagyter- melési napokat« kezdték szer­vezni, melyeknek már 2—3 nap múlva komoly böjtjük volt. Fokozta a káros hatást, hogy ezéken a napokon az elővájáson, feltáráson dolgozó bányászokat is szénre helyez­ték. A Borsodi ^Szénbányászati Tröszt dolgozói az első félév­ben csaknem minden szomba­ton »nagytermelési nap«-ot tartottak, s ilyenkor a feltá­ráktól a fenntartókig minden­ki csákányt, lapátot fogott, szenet termelt. A munkaver- seny hónapközben aludt, csak ilyenkor, egy-egy »nagyterme­lési napon«, vagy egy-egy kampány idején törődtek a versenyszellem felkeltésével a szakszervezeti funkcionáriusok és a műszaki vezetők. Az ilyen rosszul értelmezett verseny tervszerűtlen bányaművelés­hez, a bánya »kirablásához« vezetett... Ez 1953. november 23-án jelent meg, tehát akkor, ami­kor Molnárék neve már zász­lóként lobogott. (Folytatjuk) Közművelődés Segesden Különböző érdeklődésű és igényű szakembereknek igyek­szik hasznos programot adni a közelmúltban elkészült köz- művelődési terv, amely magá­ba foglalja, hogy miként tölt­hetik kulturáltan szabad idejü­ket az emberek Segesden. Alapul veszi a tavalyi mun­kát, annak tapasztalatait. A tervet közösen készítették el a különböző intézmények, tö­megszervezetek, valamennyien hozzátéve valamit a tapaszta­lataikból és az általuk képvi­selt emberek igényeiből. A legtöbb munka természe­tesen a népművelőre hárul, akinek feladata lesz kézben tartani, »kivitelezni« mind­azt, amit a terv magába fog­lal. A népművelői állás éppen mostanában üresedett meg, így a közeljövőben a műve­lődési ház élére kerülő új szakembernek meglehetősen nagy feladatai lesznek. A községben azonban a társadal­mi vezetőség működik a mű­velődési ház vezetője mellett, rájuk mindenképpen számít­hat. A közművelődési terv ma­gába foglalja a felnőttokta­tást is. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy a tavalyi oktatá­si évben beiratkozott hallga­tók valamennyien sikeres vizsgát tegyenek. Ezt a ma­guk eszközeivel segítik a nép­műveléssel foglalkozók is. Ta­valy sikeresek voltak az is­meretterjesztő előadások, az idén a művelődési házban öt előadásból álló sorozatot ren­deznek, elsősorban a termelő­szövetkezetben dolgozók ré­szére — az állattenyésztésről és a növénytermesztésről. Az általános iskola szülők akadé­miáját szervez. Ezen általában a gyermekneveléssel kapcso­latos gyakorlati kérdésekre kapnak választ a szülők. Tíz előadásból álló sorozat kezdődik a KISZ és az ifjú­sági klub közös rendezésében; ezen a fiatalokat foglalkoztató témák kerülnek elő. Két iro­dalmi színpad is működik a községben. Mindkettő föllép a községi politikai rendezvénye­ken, megemlékezéseken, emel­lett önálló műsorokat állít össze. A művelődési házban több szakkör és klub is működik. A legtöbbjük csak rövid múlt­ra tekint vissza, az idén azon­ban jelentős programot készí­tettek. A bábszakkör egyelőre még csak gyerekekből áll, és pedagógus vezetésével dolgo­zik, de az a céljuk, hogy minél hamarabb megerősöd­jön és az iskolából kikerülő bábos gyerekekből egy fel­nőtt csoportot is létrehozza­nak. Ugyancsak gyerekek a tagjai a népi gyermekjátéko­kat gyűjtő, feldolgozó és elő­adó szakkörnek. Tavaly ala­kult a fotókör, teljes lendü­lettel az idén kezd dolgozni. Az amatőr fotósok képzése mellett az is céljuk, hogy a község nevezetes eseményeit változásait megörökítsék. Van még ifjúsági és gyerekklub, az utóbbi az általános iskola úttörőszobájában tartja foglal­kozásait. Közéleti klub működését is tervezték a segesdiek. Ennek megalakítására eddig még nem került sor, a terv szerint idén indul. A közművelődési terv foglalkozik az olvasóvá neveléssel. Hogy minél több segesdi kezébe kerüljön könyv. író-olvadó találkozót, könyvkiállítást és vásárt ren­deznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents