Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

Határozat a közművelődés fejlesztésére

Nyissanak ajtót az iskolák

Tegnap beszámoltunk arról, hogy a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskolában példát mutattak az oktatási intézmények közművelődési szerepének kibontakoztatására. A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülésén ilyen példákból indult ki a művelődés- ügyi osztály, amikor előterjesztette beszámolóját a városban működő oktatási és közművelődési intézmények kapcsolatáról.

A vb-ülésen arról tárgyaltak, hogyan lehet a megye- székhely tartalmasabb, sokszínűbb közművelődési életének feltételeit biztosítani. Ezt a munkát az MSZMP KB oktatáspolitikai határozatai szabják' meg. Kimondják, hogy az iskola váljék a fiatalok alkotó kedvteléseinek, értékes szórakozásának középpontjává. A Központi Bizottság 1974. évi közművelődési határozata pedig a köz- művelődési intézmények feladatait összegezte: sajátos

eszközeikkel segítsék az iskolák oktató-nevelő munkáját.

A két határozatnak együtt kell érvényesülnie. Ezért az oktatási és közművelődési intézmények munkájának összehangolására van szükség. Nagy szerep vár az iskolákra a jövőben ott, ahol közművelődési intézmény, művelődési ház, könyvtár nem működik; a tanintézmények segíthetik a

felnőtt lakosság művelődési igényeinek a kielégítését.

A városi művelődésügyi

osztály fölmérése a jelenleginél korábbi állapotokat tükröz. A fölmérés során arra ügyeltek, hogy az iskolák műNem kielégítő a kapcsolat az iskolák és a művelődési házak között. Erről is szól az osztály jelentése, sajnos csak általánosságban. Az ÉDOSZ Művelődési Otthon már eddig is jó munkát végzett, de ez

velődési életéről adjanak ké- nem mondható el a Látinca

pet a végrehajtó bizottságnak. Szóltak a könyvtárak, a színház, a múzeum, a levéltár iskolai kötődéséről is. Dr. Gebhardt József, a TIT megyei szervezetének elnöke hangoztatta, hogy akár a TIT-tel, akár más intézményekkel a városi művelődés- ügyi osztálynak kell határozottabban elősegítenie a tartalmas művelődést biztosító kapcsolatokat. A TIT országos vezetősége egyébként ma tartja ülését a fővárosban, s arról tanácskozik, hogy miben segíthetnek az iskolai ismeret- terjesztés fokozásában. Találkozik ez a program a városi művelődésügyi osztály törekvéseivel is.

Az iskolák és a könyvtárak kapcsolata jobb. A város tanulóinak jelentős része rendszeresen olvas. (A közművelődési könyvtárak olvasóinak a negyven százaléka tizennégy éven aluli.)

A színház gyermekelőadásaira a tanulók nyolcvanöt százaléka váltott bérletet. A színház vezetői segítenek abban ife, hogjt az irodalomórákon megfelelően előkészítsék az előadásokat.

Sándor Megyei Művelődési Központról és az ifjúsági művelődési központról. Ez utóbbi kihasználtsága nem< elég tervszerű.

A pedagógusoknak nagy szerepük van abban, hogy művelődéspolitikai célkitűzéseink valóra váljanak, A me- gyeszerte dolgozó pedagógusok jelentős része kedvvel végez közművelődési munkát. Nem így a kaposváriak. Vannak, akik sokat vállalnak, vannak, akik húzódoznak' az efféle munkáktól.

A végrehajtó bizottság arra ösztönözte a művelődésügyi osztályt, hogy határozottabb követelményeket állítson az iskolai közművelődés, az intézmények oktatási-nevelést segítő munkája elé.

Ilyen határozati javaslatokat fogadott el a végrehajtó bizottság: az iskolák nyissanak ajtót a környék felnőtt lakossága előtt; az iskolai klubokat, könyvtárakat föl kell használni a városi közművelődésben ; a közművelődési intézmények nyújtsanak minél nagyobb segítséget, az iskolai oktató-nevelő munkához. Horányi Barna

Kakukkfű, zsálya, levendula

Köhögés, szárazbetegség, gutaütés ellen

A VIRÁGOKNAK

kultúrnövényeknek irodalma sőt történelme van. .A rózsakultusz talán a görög Rho- dosz szigetéről terjedt el az antik világban — az ókori pletyka tudni véli, hogy az egyiptomi Kleopatra rózsasziromszőnyeggel bóríttatta be a termet, ahová Antoniusl várta .... Török kori emlék hazánkban a Rózsadomb ismert elnevezése, s a hódoltság idejéből származik tulipánmotívumunk is. A liliom, hagymájában a középkori alkimisták aranyat kerestek, a reneszánsz festői gyakran ábrázolták hajlékony ívét, virágát. Szirmainak stilizált rajza ma is ott él Firenze város címerében.

Szóltunk már korábban az erdők-mezők egyszerű virágairól: zsálya, kakukkfű, levendula, csipkebogyó, kamilla, borsmenta, ezerjófű és hars... Megannyi tavaszi illat, nyári íz és őszi szín. »Aki sok kakukkszót akar érni, kakukkfűvel éljen« — mondták hajdanán a füveskönyviek, s a kakukkfű olaját fertőtlenítésre, hamuját köszvény gyógyítására, teáját köihögés ellen használták.

A zsályát régen a bor erjedésénél is alkalmazták, tejbe főzve »köhögés, szárazbetegség, gutaütés« ellen itták, és húsokat fűszereztek vele. A levenduláról mindannyian tudjuk, hogy hathatós moly- űző szer; napjainkban is gyakori, hogy pár csepp levendulaolajat tesznek a szekrénybe; hasznosságán kívül kellemes, üde illatot áraszt.

Herbis non verbis — növényekkel, nem szavakkal kell gyógyítani, mondták régen a rómaiak, s ezzel megvetették a mai modem gyógyszergyártás alapját. A közbeeső 2000 év alatt pedig a régi füvesasszonyok járták a' mezőket, réteket, erdők tisztásait, s keresték a teának-, főzetnek-, párlatnakvalót. Hogy néha milyen komoly fölfedezéseket tettek pusztán tapasztalati úton, azt a nagy klasszikus, Tolsztoj is megerősíti, mikor egy helyütt azt írja, hogy a parasztok gyűszűvirágteát ittak, ha a szívük szorított vagy egyenetlenül dobogott; tehát szívbántalmak esetén. Századunk nagy fölfedezése a digitalis, mely a szívműködést szabályozza, erősíti, s melyet a gyűszűvirág nedvéből állítanak elő.

A gyógyászatnak, a kozmetikának és a gasztronómiának (szalcácsművészetnek) kezdete volt a régi füves mesterség; a füvesasszonyok tudói voltak a szépítő vizek, fürdők titkaimint [ inak, s a korabeli szakácsok is ismerték, használták a sáfrányt, tárkonyt, ánizst és ko~ riandert, mellyel ételeiket ízesítették.

Napjaink modern gyógyszered, kozmetikai cikkei és dobozolt fűszerei mellett egyre inkább ismét a drogok; irányába fordul a figyelem. Sorra nyílnak-bővülnek a Herbá- ria szaküzletei, ahol szárított és por alakban, olajként (menta- ós kamillacsepp) vagy helyben összeállítható teakeverékként kaphatók a gyógy- füvek. Orvosok szívesen és gyakran ajánlják betegeiknek' ezeket a teákat a gyógyszerek kiegészítésére, vagy még inkább megelőzéseképpen. Egy példa azoknak, akik álmatlanságban szenvednek: árvacsalán, bonsmenta, csipkebogyó, levendulavirág és ánizsmag szakszerű, arányos keveréke talán eredményesebb lehet, mint az ismert nyugtatószerek valamelyike.

A hársteán kívül — így a

is

téli időszakban különösen a hársrrtéz és az akácméz népszerű. Magas vitamintartalmú szörpökkel ugyancsak a tél végi vitaminhiányt tudjuk ellensúlyozni: az ismert Viro- ma és csipkeszörp mellett kedvelt az erdei megigy- és a feketeribizlá-szönp is.

A nyugtató, . frissítő hatású, fürdővízbe öntött bamdUafőzet mellett a kozmetikusok szívesen használják a csipkebogyót arcpakoláshoz, kiegészítve egyéb hatóanyagokat tartalmazó füvekkel. Aid pedig a konyhába akar új ízeket vinni, az itt található fűszerek bérmelyikével változatosabbá teheti, fűszerezheti a kissé uniformizált étrendünket.

AZ ÓKORI Epidauroszbán Aszklépiosz, a híres orvos, füvekkel és szavakkal gyógyított. A modem gyógyszervegyészet eredményei igazolták a füveket, korunk pszichológusai, orvosai pedig — talán a szavakat.

Bedő Ildikó

Ilanák Péter tanulmányai

A történettudós felelőssége

Emlékszem 1962-ben milyen boldog izgalommal olvasgattam a Századokban, e vaskos történész-folyóirat lapjain a kiegyezés értékelése körül kibontakozó vitát. Helyes volt-e 1867-ben a nemzeti függetlenség csorbítása árán egyezségre lépni Ausztriával? Szükségszerű volt ez? A későbbi fejlemények fényében vajon Kossuth kasszandrái jóslatának adjunk igazat? így tömöríthető a vita, amely a XIX. század kérdéseit kutató történészek szellemi párviadalának újra és újra a középpontjában állt.

De a vita valójában mégsem erről folyt. Történelmünk és jelenünk kapcsolatának tárgyszerűbb, reálisabb megközelítéséről, s egy tudományosabb, használhatóbb fogalmi rendszer megteremtéséről. A magyar történettudományt sokáig kísértette a historizálás betegsége: a jelen és a múlt közötti okszerű kapcsolat erőltetett keresése. A régmúlt eseményeinek reális kutatása, időálló értelmezése — ma már világos — csak e kutatói gyermekbetegségekből való kinövés után kezdődhetett.

E szellemi tisztulás egyik mozgatója, élvonalbeli tudósa a somogyi származású Hanák Péter. A Magyar Tudományos Akadémia Történeti Bizottságában 1960-ban ő tartotta a vitaindító előadást, s azóta is gyakran találkozunk nevével a különböző szak- és ismeretterjesztő folyóiratok oldalain. Most kötetbe gyűjtött tanulmányait forgathatjuk: a napokban jelent meg Magyarország a Monarchiában címmel.

Különös érzés olvasni a kötetet. Anyaga széles ívű pályát tükröz. A szerző első, 1948-ban megjelent tanulmánya vezeti be a kötetet, s az utolsó 1973-ban, a Valóságban látott napvilágot. A tanulmányok nemcsak a történettudomány újabb kutatásainak eredményeit, anyagbőségének növekedését tükrözik, hanem — s ez talán még fontosabb — azt a heves, sokszor önmarcan- golóan keserű küzdelmet is, amelyet — jobb szó híján — öntisztulási folyamatnak nevezhetünk. Az a törekvés tükröződik Hanák Péter tanulmányaiban, amely elvezette a sémákba, leegyszerűsített fogalmakba, készen kapott következtetésekbe bonyolódott mai történész nemzedékeket (s talán nem elsietett az általánosítás: és a magyar szellemi élet legjobbjait) a tárgyilagosabb, elemzőbb, a részletkérdések, árnyalatok iránt érzékenyebb fölfogáshoz, gondolkodásbeli stílushoz.

S ez nem pusztán a tudomány belső fejlődésénél*. a kérdése, hanem az emberben

— érzelmekben, intellektusban

— is megvalósuló belső fejlődés. Erről tanúskodik a szerző egyik megjegyzése:’ »A különböző történelmi időszakokban és szituációkban írt tanulmányok egymás mellé helyezése bizonyára zavarni fogja az álláspontok mindenkori következetességéhez... szokott olvasót. A valószínű veszélyek és bizonytalansági tényezők ellenére a történeti rendező elv, a szembesítés mellett döntöttem. Ügy gondoltam, semmilyen presztízsnek, semmilyen pedagógiai elvnek nem szabad alárendelni a történész mesterség fő szabályát: a

múltat be kell vallani.«

Milyen következetlenségekre gondol Hanák? Kötetében többször is találkozhatunk ilyenekkel. 1948-ban Magyar- ország dualizmus kori gazdasági helyzetéről szólva például félgyarmati-gyarmati helyzetről beszél, s a Duna-völgyi nemzetiségeknek valami elvont forradalmiság alapján történő összefogásának a híve, összhangban a kor tudományos fölfogásával. A kötet későbbi tanulmányaiban mindezek megtagadásának lehetünk tanúi. Hanák nem fél »múltját« bevallani. 1973-ban a Valóság hasábjain megjelent írása — Historizálás és történeti ség a kiegyezés vitájában — talán a kötet legjobb, legel- mélyültebb tanulmánya. A téma tökéletes ismeretében mutatja be. hogy különböző idők történészei miként próbáltak saját korukban történeti igazságot tenni a történeti valóság kárára.

Aagy értéke Hanák Péter tanulmányainak, hogy szüntelen vitákban ' szület tek. E viíálfban azonban Hanák nem a védés visszavágásra ügyel: fegyverei a nagy anyag- ismeret, a fejlett elemzőkász- ség és az az erkölcsi bátorság, amellyel saját tévedéseivel is szembe mer nézni. »4 kételyektől sem felhozott optimizmus ihlette a tanulmányt — írja egy helyütt saját munkájáról —, éspedig nemcsak

egyes tételeit, hanem a stílusát és tónusát is, amely magabiztosan, kategorikusan fogalmazott mondatokban nemcsak a kétely árnyékát, de a meggyőződés árnyalását sem tűrte.«

S a különböző korban született, más-más fogalmakat használó tanplrnányokat ez a morális bátorság emeli szintézisre.

Csupor Tibor

Ifjúsági színház

Jelenet a West Side Story-ból.

Üj ifjúsági kísérleti színház nyitotta meg kapuit Moszkvában. Állandó színházi épülete még nincs, de a nézők szívesen elmennek a különböző klubokba és kultúrott- honokba, hogy előadásait megtekintsék.

Valamennyien különleges

képzésben részesülnek, melynek alapelve, hogy a színésznek mestersége minden területéhez értenie kell.

Előadásaikra az éles ritmusváltások, a színpadi mozgás plasztikus gazdagsága, az

A társulat összetétele meg-! eseményeket kísérő kórus és lehetősen szokatlan. A drámai a, drámaiság a jellemző.^ Né- színészeken kívül zenei, cir- hány darabjuk dekorativitá- . . , Isa, gazdag zenei tartalma, a

kuszi es studioszineszi kép- tö^e6gjele °etek bonyolultSága

zettséggel rendelkezők egy- révén a baletthez, illetve mu- aránt találhatók közöttük. 1 sicalhoz áll közel.

A lány a fiv dig.

lány cseresznyét kért, fiú sört. Mint mindig. Sokat nem ittak, ha betértek ide, a kedvenc presszójukba, legföljebb

megismételték a rendelést. De ezt is ritkán. Például, ha esett az eső, és nem tudtak sétálni. Csaknem fél éve jártak együtt, sokat tudtak egymásról, és a legtöbb kérdésben egyet is értettek.

— Maradjunk még? Csúnyán fúj a szél, kavarja a port — mondta a fiú, amikor kiöntötte maradék sörét.

— Nem bánom. Addig legalább elmondod, hogyan tetszett a film.

— Olyan közepes volt. Tizenkettő egy tucat.

— Te, azért isteni életük lehet a menőknek ott, Floridában! Irigyeltem azt a szőke csajt. Mindig másik szerelésben, de milyenekben!... Úszómedence a kertben, jóféle italok, inas, klassz kocsi, meg az a jacht! Nem kell görnyednie az íróasztal mellett, utálatos számlákkal vacakolni, mindig ugyanazt, ugyanott, cigarettabűzben, és valahányszor kinézek, ugyanazt a tűzfalat látom.

— Igazán intézkedhetnél, hogy időszakonként építsék át. Vagy legalább fessenek rá valamit, mondjuk egy tengerparti tájat, a habokon ringó fehér jachttal.

— Jó humorod van. De én komolyan beszélek. Ha

JACHT AZ ADRIÁN

arra gondolok, hogy életem végéig hivatalba kell járnom, otthon meg főzni, mosni, takarítani...

— Majd segítek.

— Mi az? Feleségül akarsz venni?

— Ja, azt még nem tudom. Persze, ezt nem így kell. Elnézést. Szóval mondjuk úgy, segít a férjed.

— Akkor ketten állunk a mosogatótól mellett. És akkor mi van? Legföljebb negyedórával hamarabb jutok a vasaláshoz.

— Az is valami. Vasárnaponként felülünk az MZ-re, később meg hozzájutunk egy. kocsihoz és bejárjuk hazánk tájait. Azután pedig a környező országokét. Sajnos, jachtot nem ígérhetek, de még egy kisebb méretű úszómedencét sem.

— Megint magadról beszélsz.

— Pardon. Értsd úgy, mint egy átlagos keresetű, mai fiatal megjegyzését.

A lány kortyintott a második cseresznyéből, azután egy kicsit hallgatott. A talpas pohárkát ■ billegtette, egy pillantást vetett a fiúra, majd hirtelen felélénkülve kezdett csevegni:

— Anyai nagyapám sokszor ült jachton, az Adrián. Nem beszéltem még róla? Na, nem a sajátja volt, hanem a főnökéé. Az öreg még legénykorában egy gazdag laptulajdonosnak volt a titkára, és mindenhova vele kellett mennie. Néha a szabadságára is elkísérte. Fiu- mében volt jachtja. Nem tudom, miért tartotta, hiszen bérelhetett volna arra a néhány hétre. Gazdag volt, megtehette. A nagyapa sokat mesélt a fényes szállodákról, a hajlongó, libétiás inasokról, a felszolgálókról, a naponta ötször átöltöző hölgyekről, Fényképek is maradtak ránk, majd egyszer megmutatom, jó?

— Jó — mondta kurtán a fiú, majd közelebb hajolt a Iá nyhoz:

— Te. szeretnéd, ha kiszolgálnának?

— Miért ne? Egészen jól elviselném. Nagyanyám is kibírta, és anyám sem tiltakozott, amikor tizenhét éves korában nem neki kellett kitisztítania a cipőjét.

— Hát kinek?

— A lánynak. Nagyapá- méknál a háború . előtt mindig volt cselédlány. Ez megjárt egy jó beosztású bank- tisztviselőnek, hozzá tartozott a rangjához. Minden házi munkát ellátott.

— Afene.

— Miért? Te még nem hallottál ilyenről?

A fiú várt a válasszal. Egy pillanatig elbizonytalanodott: megmondja-e ennek a lánynak, hogy az ő anyja cselédlány volt egy nagykereskedőnél itt a városban — gyakran elsétálnak hajdani haza előtt —, és negyvenkilencben hagyta csak ott a gazdáját, ment el építkezésre dolgozni, mivel más munka nem kínálkozott. Azután ott ismerkedett meg az apjával, az azóta művezetővé lett, hajdani kőművessel? A teljességhez ez is hozzátartozik, és ha elveszi a lányt feleségül, ezt nem titkolhatja el. De miért is tenné? Különben is: később mindenképpen megtudná. Jobb lenne túlesni rajta, mert ha emiatt másként néz rá, még mindig könnyebb a szakítás most, mint később. Igen, meg kell mondani, ennyivel tartozik önmagának és a szüleinek is.

A lány fürkészve nézte.

— Igencsak elgondolkodtál,

és nem válaszoltál a kérdésemre.

— Ja? Persze. Mintha egy régi barátomat láttam volna, ott a sarokban. De nem az. Ennyire nem öregedhetett meg. De fizethetnénk is, jó? Nagy a, füst itt. És a szél is alább hagyott.

— Majd az utcán — gondolta. — Ott egyszerűbb.

Szótlanul mentek. A lány kereste a párja kezét, néha megszorította, az erős ujjak válaszoltak is, a téren megjegyzést tett egy hangoskodó csoportra, de társa csak hümmögött valamit. Erre ő sem szólt többet.

A társasház sarkán a fiú megállt. A lány eléje lépett.

— Jól elszórakoztattál, mondhatom. Mi a bajod?

— Nevetni fogsz: semmi.

Csupán egyetlen érdemes gondolat sem jutott eszembe. Ilyen is van.

— Érdekes. Erről az oldaladról még nem ismertelek. Na. mindegy. Nem jössz föl? Van egy kis zserbó, amit szeretsz.

— Kösz. Késő van, és reggel vidékre utazom. Majd máskor. Szia.

Gyorsan csókolta meg, alig érintette az éppen szétnyíló ajkakat.

Paál László

Somogyi Néplap