Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
Kisgazdaságok 1 új támogatása A zöldség- és gyümölcstermelés fejlesztésére hozott 1973as 'kormányhatározat az ötödik ! ötéves terv időszakában is j alapvetően meghatározza ennek az ágazatnak a további i erősítését. Indokolja ezt egy- ] részt a lakosság növekvő igénye, másrészt a bővülő export. A fejlesztési célok elérésében elsődleges a nagyüzemek szérepe. de fokozott jelentősé- j gük lesz a következő években a kisgazdaságoknak is, különösen a kézimunka-igényes növényeknél. A célravezető együttműködés kialakítása ennél a tevékenységnél kézenfekvő. Minden vonatkozásban kölcsönös előnyökkel jár a termelőszövetkezetek, a fogyasztási szövetkezetek és a kisgazdaságok között a. kézimunkaigényes zöldség—gyümölcsfélék , termelésére vonatkozó kooperáció kialakítása. A somogyi fogyasztási szövetkezetek ezért, is tűzték célul például azt, hogy a mostani tervidőszakban, keresve az együttműködés lehetőségét, tovább szorgalmazzák elsősorban a bogyós gyümölcsök termelését, és szeretnék legalább meg háromszorozni a kisgazdaságokban a fóliás zöldségtermesztést. Ennek a célnak az elérését mindenképpen segíti az az új támogatási’ rendszer, mely ja- I nuár elsejével lépett életbe.1 Ez a rendelkezés többek között kimondja, hogy a kisgazdaságok is kaphatnak támogatást fóliasátrak létesítéséhez, ha legalább, három évre szóló termelési szerződést kötnek. A támogatást részükre úgy nyújtják, hogy húsz szá- j zalékkal csökkentett áron vá- J súrolhatják meg a fóliát és az előre gyártott vázszerkezetet. 1 A scsokinói kísérlet az egészséges szocialista fogyasztói szemlélet kialakítása, amelynek jegyében a szovjet sajtó, és persze a politika is harcot hirdet az emberek munkáját és pihenését zavaró apróbb-nagyobb bosz- szúságok okai és okozói ellen, szerves, de nem egyetlen és nem is a legfontosabb vonása annak a szemléleti átalakulásnak, mely a gazdasági alapok kiszélesedesének. a nagyobb társadalmi érettségnek a szükségszerű velejárója. E szemléleti-erkölcsi változás tükörképei meglepő gyorsasággal jelentkeznek a kortársi irodalomban és művészetben is, s ami már kevésbé meglepő, széles visszhangot keltenek a közvéleményben. A Prémium című szovjet film, amelyet néhány hónappal ezelőtt mutattak be, aligha tartozik a szórakoztató látnivalók közé, hiszen formailag j mindössze egy kétórás vitát regisztrál, mégis tömegeket { vonz a filmszínházakba. Tar- | talma egy mondatban annyi, hogy egy építőipari brigád elutasítja a határidő előtti tervteljesítésért kiutalt prémium felvételét, .mert tudja, hogy a formális eredmény kimutatása céljából csapnivalóan rossz munkát végzett. Hasonló , közönségsikert aratott az Ol- { vaszíárok című színmű, amely- j nek hőse ' megtagadja, hogy j szánt szándékkal több ezer tonna rossz minőségű acélt [ készítsen, jóllehet csak ezzel . biztosítható a terület terme-1 lési tervének teljesítése. Rá- j adásul további »önkényeskedésre« is ragadtatja magát, amikor a munkafegyelem javítása érdekében négy buldó-’ | zer segítségével egyszerűen I eltörli a föld színéről a gyár- . kerítés közelében álló vodkaárusító bódét. Új szemlélet Amit ez a két mű mondani akar, alighanem a legszorosabban összefügg a fejlett szocialista társadalomban végbemenő tudatváltozással, hiszen a termelés, a munka, a köztulajdon új, éretten szocialista szemléletéről van szó. A példák a művészet területéről valók, de a szovjet hétköznapok éppen elég bizonyítékot nyújtanak arra, hogy egy már megkezdődött társadalmi-gazdasági vonulat tükröződése áll előttünk. A IX. ötéves terv két, legtöbbet emlegetett gazdasági kezdeményezése a scsokinói vegyi kombinátból, illetve a Zlobin vezette építőbrigádtól indult. A scsokinóiak példát adtak az egyéni és a társadalmi érdek ésszerű összehangolására, s ezt a példát már az üzemek százai vették át. »A scsokinói kísérlet« lényege, hogy a termelés hatékonyságának növelésével, az új technika beállításával párhuzamosan csökkentik a munkaerőlétszámot, és az így felszabaduló béralapot a megmaradt munkások között osztják fel. Nem problémamentes megoldás, hiszen a felszabaduló munkaerőt el kell helyezni, s néha arról is dönteni kell, hogy ki menjen és ki maradjon. De az ottmaradók közvetlenül értékelik munkájuk eredményét, a távozók következő munkahelyükön, esetleg ugyanazon gyár újonnan létesülő üzemében. talán jobban majd megfelelni követelményeknek. A Zlobin-brigád tóttá magát«, rendszerre tért át. Minden brigádtág egyéni jövedelme j közvetlenül attól függ, hogy I átadják-e megfelelő időben és J minőségben az objektumot, amelynek építését elvállalták. I Ezt á módszert az utóbbi két évben több ezer építőbrigád vette át. Bátor vezetők Az új gazdasági helyzet új követelmények elé állítja a munkást, a . kolhozparasztot, de a minőségi munka országos feladatai, melyeket a XXV. pártkongresszuson pontosan és szakszerűen körvonalaznak majd, a legnagyobb felelősséget a szakemberekre, a »vezető káderekre« róják. A tehetség, a szakértelem, a bátor kezdeményezés talán soha nem állt még olyan becsben, mint manapság. Újságcikkekből, párthatározatokból, felelős vezetők kijelentéseiből határozottan kivehető a vezetés színvonalának emelése, stílusának korszerűsítése iránti erős igény. , »Az ember, aki a helyén van« című darab, amely előbb a szovjet színházakat, majd a mozikat járta be. ennek az igénynek a hétköznapi jelentkezéséről adott hírt. A kolhoz vezetősége elnökválasztásra készül. Az agronómus, egy 30 év körüli fiatalember, az utolsó pillanatban érkezik, örökké robog, örökké elfoglalt, s örökké ötleteivel »bosszantja« feljebbvalóit. Ez alkalommal is megbotránkoztatja a veze- | tőségi tagokat. Az újjáválasztásra váró, s magát teljes bizigyekeznek I tonságban érző kolhozelnök a korszerű ! jeleltétében kijelenti, hogy í egyetlen embert tart alkal- i masnak erre a tisztségre — 11 saját magát. A darab további része arról az ádáz küzdeönelszámolási: A bankosok szemével Új feladatok előtt lemről szól, amelyet ennek az energikus szakembernek és a hasonló gondolkodásúaknak kell megvívniuk a kolhozban a formalizmus, az avult munkamódszerek, a terméketlen S önelégültség ellen. A darab — A hitelekkel a gazdálkodó egy’ségek döntéseit befolyásolja a bank. A számlakezelés révén pedig figyelemmel kíséri a gazdálkodásukat. Ezek az információs források lehetővé teszik, hogy a Magyar Nemzeti- Bank Somogy megyei Igazgatósága a megye vállalatainak, szövetkezeteinek munkájáról, fejlődésük irányáról átfogó. képet alkosson. Két ötéves terv fordulóján Steiner József né megyei igazgatóhelyettes beszámolójában azt hangsúlyozta, tovább folytatódott a megyében az ipar fejlődése, kedvezően változott területi elhelyezkedése. Ű j profilok honosodtak meg a gépiparban, előrelépett a vegyi és a feldolgozó ipar. A rekonstrukció hatására nőtt a könnyűipar kapacitása is — bár a bank véleménye az, hogy e téren nem használták ki teljesen a lehetőségeket. Az iparszerű termelés meghonosításával a mezőgazdaságban volt a legjelentősebb a fejlődés. A negyedik ötéves terv eredménye — hangsúlyozta a tanácskozáson Kovács Béla. a megyei pártbizottság titkára — jó alapot adnak a következő középtávú terv célkitűzéseinek valóra váltásához: a foglalkoztatási gondok lényegében . megoldódtak a megyében, néhány területen és ágazatban létrejöttek áz intenzív fejlesztés lehetőségei, és megvannak ennek az anyagi alapjai is. Ez természetesen nem zárja ki új üzemek telepítését. Jó példa rá a Csepel Vas- és Fémművek egyedi I gépgyára, amely magasabb | színvonalú technikát, műszaki ! kultúrát hoz a megyébe. A fejlődés újabb feszültségekkel is járt: a termelő ágazatoktól | elmaradt a nem termelő ága- j zat fejlesztése. A vízellátásban, csatornázásban az V. ötéves tervben várható jelentősebb előrelépés. Alapvetően szükség van az ágazatok között az eddiginél jobb együttműködésre is. A megye — az egyenletes fejlődés érdekében — csak meghatározott célkitűzések valóra váltását támogatja a következő öt évben. Ezek közül kiemelte a faipar fejlesztését a mezőgazdaságban a szakosodást. — A döntésekhez azonban — hangsúlyozta hozzászólásában Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese — gyors és pontos információra van szükség. Ebben pedig a bank információs rendszere jelentős szerepet vállalhat magára azzal, hogy a gazdasági egységek magatartásáról, az új jelentésekről — az eddigiekhez hasonlóan — gyorsan tájékoztatja a megye vezető testületéit. A bank és a számlatulajdonosok kapcsolata sokrétű, s a gazdasági szabályozok új rendszere révén még szorosabbá vált. Dr. Kiinger Adorján hívta föl a figyelmet arra, hogy a nyereség fejlesztési és részesedési alapra történő kötelező szétosztásának megszüntetése után fontos szerepe lesz a banknak abban is, hogy a személyi jövedelem túlzott emelésére való törekElkészült a Dunai kőolajipari \általat huszadik üzeme Százhalombattán befejeződött a Dunai Kőolajipari Vállalat huszadik üzemegységének, az egy blokkban elhelyezkedő ortoxilol- és a II. aro- más-extrakciós üzemnek a szerelése. Az eredeti tervek a két egység üzembehelyezését 1976. szeptember 30-ra írták elő, a gyorsítási program azonban öt hónappal korábban jelölte meg az üzemkezdés határidejét. Az ortoxilol-üzem évente 77 000, a II. aromás-extrahálö pedig 260 ezer tonna alapanyagot gyárt majd a vegyipar számára. A gyorsított beruházási program segítségével öt hónappal korábban üzembe helyezett részlegek mintegy 60 millió forint többleteredményt j jelentenek a népgazdaság számára. 1 vés a fejlesztési célkitűzéseket ne veszélyeztesse. Figyelni kell ugyanakkor arra is, hogy olyan fejlesztési célokat valósítsanak meg a gazdái- j kodó egységek, amelyek a dolgozók személyi jövedel- I mének »szolid, de egyenletes« növekedését nem veszélyeztetik. Dr. Kiss Pál, a Magyar Nemzett Bank igazgatója épp e téma kapósán beszélt arról, hogy a vállalatok tartalékainak feltárásában jelentős szerepet vállalhatnak magukra a megyei igazgatóságok dolgozói. Arra van szükség, hogy j az ellenőrzések kapcsán az | eddiginél jobban figyelembe j vegyék a hatékonyság követelményét. Az ötéves terv kezdetén — a terv célkitűzéseinek ismeretében — a munkaértekezlete« a bank dolgozói közül kilencen mondták el, hogy közösségük mit kíván tenni a még eredményesebb munka érdekében. Dr. K. I. j vígjátékról lévén szó — szabályos happy enddel fejeződik be. A hősnek sikerül saját képére formálni a gazdaságot. Február 24-én az SZKP XXV. kongresszusának ötezer küldötte elfoglalja helyét a Kreml kongresszusi palotájának széksoraiban, A kongresz- szuson ismét grandiózus országos tervekről, a szovjet politika és gazdaság stratégiai I célkitűzéseiről lesz szó. Bizo- j nyos azonban, hogy e felelősségteljes munka közben a í szovjet társadalom legjobbjai- | ból kiválasztott kongresszusi I delegátusokat ugyanazok az indulatok és ugyanaz az akarat fűti majd történelmet formáló határozataik meghozatalánál, mint a hétköznapok névtelen bajnokait: a haladás Indulata és akarata. Moszkva, 1976. február. Bokor Pál Üj gépgyártó üzem Győrben elkészült a Mezőgépgyártó és Szolgáltató Vállalat | új, 3 ezer négyzetméter alapterületű forgácsolóüzeme, ahol] még az idén 50 ezer mezőgazdasági kardántengely alkatré-1 szcit gyártják. Ebből 33 ezer darabot exportra készítenek. | Környezet E gy felszólaló a Parkinson-törvényt emlegette, és megdöbbentette a hallgatóságot. Hiszen Magyarországon vagyutfk, szocialista környezetben... Mégis kísértetiesen hasonlítanának a módszerek? Képtelenség! Csakugyan az? A szocialista környezet fogalma társadalompolitikai töltésű. Amiről beszélni szeretnék, az természeti környezetünkkel van kapcsolatban, de elválaszthatatlan a társadalmi közegtől. A környezetvédelemről lesz szó. Divatos fogalom. Társadalmi vetületét leginkább abban fedezhetjük föl, hogy egyre többet beszélünk róla. A cselekvés azonban várat magára. Senki sem érti, hogy miért? Mai jegyzeteimben tehát nem azt a törvényszerű igyekezetét akarom bírálni, hogy sokat beszélünk a kornyeze„védeleimről. hanem arra szeretnék utalni, hogy — türelmetlenségemért átok rám! — cselekedni sem ártana. S mert nem világrengető tettekről van szó, ezért semmi sem indokolja tevékenységünk halogatását. Balaton bogláron egy igen jól szervezett, színvonalas tanácskozáson vettem részt a múlt héten. A bábáskodók.nesztora a népfront volt, de más szervek is közreműködtek abban. hogy ízekre bonthassuk a Balaton élővilágának helyzetét. s utaljunk a víztisztaság »megrontóira« is. Senki sem állította, hogy csak a mezőgazdaság, a növény- és rovarirtó szerek, a vegyszerek, a műtrágyák növekvő alkalmazása fenyegeti a tó biológiai egyensújyát. Itt mégis a mezőgazdaság »ártalmait« állították a középpontba. Ennek azért volt lét- jogosultsága. mert nemcsak a tudósok és a kutatóik, nemcsak a társadalmi szervezetek vettek részt a vitában, hanem a gazdaságok vezetői, a mezőgazdaság szakemberei is. Nem árt tudniuk — jóllehet feltételezem: nem új a számukra —, hogy nemcsak a Balaton, hanem vízgyűjtő területe, tehát az ő »felségvizeik« is a nemzeti kincsünk fogalmába tartoznak. Erről csak olyankor szokás megfeledkezni, amikor a mezőgazdaság terméseredményeit, terveit szemellenzővel állítjuk érdeklődésünk középpontjába. Pedig a kettő — a tó tisztasága és az eredményes termelés — könnyedén összeegyeztethető ... A Balaton vízminőségének változását egyébként már a negyvenes években jelezték tudósaink. Azóta csak romlott a helyzet. Elég utalni az 1965-ös halpusztulásra, a hínár elburjánzására. a szennyezés következtében 1972-ben már »zöld színű tóra-, a nádasok szeretjére, a Kolokán terjedéséről vagy az algásodásra, az újabb halpusztulásra és más egyébre. Szemléletes és kifejező volt az Országos Vízminőségi Felügyelet vezetőjének záró mondata a halpusztulással kapcsolatban: »A vízminőségi szolgálat nem tudott mást tenni, mint azt, hogy feketébe öltözött.« De miért gyászoljunk, ha megelőzhetjük a »halált«? Több száz tanácskozás, ankét, szimpozion, konferencia és ki tudja minek nevezett értekezlet foglalkozóit már ezzel a kérdéssel. Jobb. ha nem kutatjuk, mibe került az emberek ezreinek összehívása, utazása, a színvonalas rendezvény. Dr. Tóth András tudományos kutató szerint azonban ezek a tanácskozások nem befolyásoltak lényegesen a Balaton vízminőségét. Igaz és elszomorító tény. M em véletlen, hogy az egyik felszólaló utalt a másfél év előtti konferenciára, ahol a népfront rendezésében ugyanez a téma került napirendre Siófokon. Mean volt kötözködő ember, de azért megkérdezte: beszéltek ott a Zala folyóról, s arról, hogy a Kis-Balaton tisztíthatná a vizet, felfoghatná a hordalékot is (amit a természet egyébként jóval korábban így alakított ki), mi történt az elmúlt másfél év alatt? A válasz: semmi. Pedig megállapították, hogy a szennyezés egyik forrása a Zala. Lehet, hogy mégsem elég tanácskozni a környezetvédelemről? Aggódásunk megalapozott, de ettől még nem lesz tiszta a víz; nem áll helyre a biológiai egyensúly, és nem fic- kándoznak az életerőtől duzzadó halak. Volt, aki arról beszélt: a tudományos kutatásnak még nincsenek végleges eredményei. Igaz. A részeredményeket hasznosítjuk talán? A Balatoni Intéző Bizottság képviselőjé nagyon okosan azt mondta: addig is cselekedni kell! Ha bizonyos részkérdésekben várat is magára a tudomány, nem várhat a cselekvés. a jól szervezett együttműködés. Hiszen sok mindenben tudjuk már. hogy mit kell tennünk. .. A környezetvédelem azonban nem azonos a Balaton élővilágának megóvásával. Egyszerűbb és kézenfekvőbb feladataink is volnának. A. türelem azonban időnként idegeket borzoló. Olvastam a törvénytervezetet az emberi környezet védelméről. Még vitatkoznak rajta a szakemberek és a társadalom hivatott vezetői. De kell-e törvény ahhoz, hogy naponta leseperjék — vagy uram bocsá, lemossák -- a járdákat a házmesterek? Törvény nélkül elérhetö-e, hogy ha föltámad a szél, ne köpjön vályogot a városlakó? Kell-e tíz év óta újságcikkek és szónoklatok áradása arról, hogy Kaposvár a rég volt Londonnal vetekszik? Próbáljon csak valaki a reggeli órákban levegőt venni a városközpont bármelyik utcájában. Vagy nézzen le egyszer a Róma-hegyről a füstben »felszívódott árnyékvilágra«. Aligha tudja meg, hogy hol van Kaposvár határa. Zöldövezetről beszélünk és levegőről. A megyét átfogó erdőrengetegről, mely nemcsak a tisztaság, a nyugalom jelképe, hanem mindennapi életünk. feltétele is. Tudjuk és beszélünk róla. De nem óvjuk kellőképpen, s az emberek egy része el is kerüli, pedig életét hosszabbíthatná meg. Nem értem. Képzeljék el, ha állandóan szimpozionokat rendeznénk mondjuk az étkezésről, s közben nem táplálkoznánk.. . Izgalmas lenne szevedéllyel vitatkozni áz ivóvíz minőségéről, miközben » elfelejtenénk« magunkhoz venni a nélkülözhetetlen napi adagot. Egyetlen csavar beállításával vissza lehet szorítani a gépjárművek kip'ufogó gázait. Ehelyett azonban szidjuk a benzint, a keveréket, pedig nem az a hibás. Csak a talajművelés ,módszereit kellene megváltoztatni, és gyorsabban bomló vegyszereket alkalmazni ahhoz, hogy tisztább legyen a Ba’aton. Szűrőberendezéseket vagy gázfűtést alkalmazni a városokban ott, ahol »élvezhetetlen« — és életveszélyes a levegő. Sok apró tett segíthetné környezetünk védelmét, a hosszabb és egészséges élet feltételeinek megteremtését a házmester mindennapi m'.'"kajától a szakemberek előrelátó tevékenységéig. S ha mindezt megtesszük, akkor más »környezeti ártalom« megszüntetésére is marad időnk: a helyenként légkört mérgező, intrikával fertőző, kétarcúsággal mételyezö társadalmi környezet megtisztítására. Fz sem nélkülözhető az ember biológiai egyensúlyának fenntartásához ... Jávori Béla 1.2 milliárd a bútoripar fejlesztésére Mintegy 50 milliárd forint értékű bútort gyárt az. V. ötéves tervidőszakban a bútoripar. 25—28 százalékkal növelve a termelést, s bővítve a választékot. Az elmúlt tervidőszakban a nagyarányú rekonstrukció nyomán csaknem 50 százalékkal növekedett a termelés — majdnem kétszer olyan gyorsan, mint a népgazdaság iparágainak átlagában. A jelenlegi tervidőszakban a bútoripar továbbfejlesztésére fordítandó mintegy 1,2 milliárd forint nagy rcszét az alföldi gyárak és a kisebb | üzemek fejlesztésére fordítják, annál is inkább. mert ezekben a kisüzemekben készülnek a kíUfö1di piacokon legkelendőbb sülbútorok.