Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

Illyés-bewuíató Marcaliban Testvérek Szín'háztudo­muníkatársa Szép ümnep Tolt ez. A hu­szonötödik év­fordulós Ál­lami Déryné Színház Illyés Gyula Testvé­rek című szín­padi művének bemutatóját igaza ese­ménnyé avat­ta, olyanná, mely hosszú ideig emléke­zetes lesz ' a marcaliaknak. Hódy András szervező tit­kár köszön­tötte a közön­séget, illetve a megyei, já­rási párt- és állami vezető­ket, valamint t az NDK Kul- ~ turális Minisz­tériumának de­legációját. Ez­után Czenner Mihály szín- háztörténész, a mányi Intézet emlékezett meg a faluezínház névadójáról, valamint az egy­kori és a mai társulat mar­cali vendégjátékairól. Egyúttal megnyitotta azt a sokoldalúan szemléletes kiállítást is, me­lyet Illyés Gyula műveiből, valamint a színház huszonöt évének fotóanyagaiból rendez­tek. Utána kezdődött a játék, i Illyésnek e két szereplőre összpontosított tragédiája, melyet előbb a Pécsi Nem­zeti Színház, majd a Katona József Színház mutatott be nagy sikerrel. Dózsa György és öccse, Gergely kapcsolatá­nak mai történelemszemlé­lettel, látásmóddal megirt ál­történelmi verziója ez. A cse­lekménye minimális: itt a gondolatok csatája zajlik. Két magatartásforma, jellemi és ideológiai differenciáltság üt­közik. »Foglalkoztatott, mi­képpen is lett volna jó a ro­mantikus népvezér helyett egy korabeli hús-vér Dózsát élet­re kelteni« — vallotta Illyés. De végül — bizton mondhat­juk — a szándék úgy vált va­lóra, hogy bár indulatosságá­ban cselekvő, mégis inkább tételes hős, eszmiepárlat ez a György. A forradalom vezére, a kard embere: dühében, el­szántságában egyetlen érzés- és gondolatvonal megtestesítő­je. Gergely, az öccs bonyo­lultabb és puhább jellem. Nem testvéri negaíívja Györgynek. Ö a fontolgató, eszmét gyakorlattá nehezeb­ben váltó" entellektüel típu­sa. ' összetettebb látásmódja tulajdonképpen fékező erő­ként működik. Illyés azt bi­zonyítja tragédiájával, hogy nem mindig a bonyolultabb az igaz, nem mindig az a magasabb rendű. A forradalmár két tí­pusa áll előttünk, teljes szel­lemi vértben. Eltérő a véle­ményük csaknem minden kér­désben, útjuk folyton keresz­tezi egymást, de haláluk hoz­za őket össze igazi, holtig osztályossá. »Harcolni tud­tunk egymással úgy, hogy nem elpusztítani, elgáncsolni akartuk egymást, hanem föl­emelni.« — búcsúztatja öccsét György. De azért fölmerül az emberben: ha kezdettől egy akaraton vannak, talán ... Mgondolkodtató, hogy mennyire központja a mai ma­gyar drámairodalomnak a for­radalom, s ez a kettős, test­véri birkózás. A fontolva ha­ladni akaró Gergely fékezni igyekszik bátyját; még nem érett meg cselekvésre az idő. Mennyire rímel ez. az illyési tragédiával körülbelül egyidő- ben született Sütő András-i mű, az Egy lócsiszár virág- vasárnapja Kolhaas Mihályá- nak vélekedésével: »Miféle józan ész, mifajta bölcsesség az, mely a koraszülött igaz­ságot életrevalónak tekinti? Mit szólnál ahhoz a Termé­szethez, amely a galambot arra bolondítaná, hogy feb­íróasztal helyett szakma ruári fiáiba, rakja tojásait; a szarvastehenet, hogy csattogó fagyban borjaddzék?« Az illyési műben Gergelynek a bukott Budai Nagy Antal fel­kelés az érve, a sütőiben Kol- haasnak a bukott Münzer Ta­más-féle lázadás. A két da­rabban hasonló a funkciója a György—Gergely és a Nagel- schmidt—Kolhaas vitapart­neri párnak. Egy igazság kü­lönböző nézőpontjainak alap­ján állnak. S ha már a párhuzamoknál tartunk: a forradalom utáni időre gondolva Illyés hősei ugyanúgy két pólust képvi­selnék, mint Gyurkó László Szerelmem, Elektra című tra­gédiájának két főhőse. A bosszút állni, vagy a meg­bocsátani kérdése itt is konf­liktust okoz. • Morális kérdések ezek, mégis győzelembefolyásoló hatásuk van. Egy-egy összetevői a bukásnak, sok más ok között. Gondolati dráma az illyési, nem oldja olyan cselekmé­nyesség, mint az említett két másik művet. Ezért jelent nagy feladatot minden színház számára. Különösképpen ne­héz olyan közönséggel elfo­gadtatni — jobban mondva; élménnyé tenni —, mely a cselekményesebb, akciódú- sabb művekhez szokott. Az Állami Dédyné Színház tár­sulata vállalta az illyési mon­dandót, s a kockázatot. Befo­gadását pedig két narrátor alkalmazásával segíti. A vetí­tett képek — sok Derkovits- f ametszet — alkalmazásával. pedig a helyszínváltozásokat is érzékelteti. A sebzett végű deszkadíszlet jól szolgálta az előadást. Egyaránt jelzett szobabelsőt, palánkot, erdőt stb. Petrik József rendezése alkalmazkodik a színpadtér méreteihez, kis helyen igyek­szik változatosan mozgatni szereplőit. Egyetlen mozzanatban tűnik csak hiteltelennek: ami­kor György dühében földre söpri a kupákét. Az asztal olyan alacsony, hogy a sze­replőnek csaknem a földig kell hajolnia a cselekvéshez, mely így lélektani hitelét veszti, s kuncogást vált ki a nézőtéren. A két nagy formátumú sze­repet Szigeti Géza és Hável László alakítja. Előbbinek könnyebb a dolga; György határozott karakterét jól ér­zékelteti; Há veinek sokszí­nűbb Gergelyt kellett volna formálnia. Két kisebb szerep­ben Zubor Ágnest és Király Aurélt láttuk. Zubor Ágnes bűbájos, szeretnivaló Julinká- ja az előadás legszebb szín­foltja. Leskó László Mintegy ötezer általános és középiskolás diák dönt ezek­ben a napokban arról, milyen pályát válasszon? A lehetősé­gek összehangolása az igé­nyekkel —i gyakran illúziók­kal — nagy feladat. A taná­rok, szülők és a pályaválasz­tási tanácsadó intézet felada­ta, hogy helyes irányba te­reljék a gyerekeket, megis­mertessék velük, hogy milyen munkahelyek,* szakmák vár­ják őket. Nem véletlenül használtam az illúzió kifeje­zést: gyakori még, hogy a di­vatos szakmák lebegnek cél­ként a gyerekek és a szülők előtt, és bár tudják, hogy nem lehet mindenki fodrász, koz­metikus vagy autószerelő, makacsul kitartanak elképze­lésük mellett. Balogh László, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetője mondta: — gyakran jönnek hozzánk kislányok anyai kísérettel, kérik, hogy segítsünk, mert a lány már kiskorától kezdve fodrász sze­retett volna lenni, és ha ez nem sikerül, más pálya nem létezik a számára. Ilyenkor javasoljuk, hogy keressék föl a pályaválasztási intézetet, ahol szakmák tucatjai közül választhatnak, és biztosan megtalálják a nekik megfe­lelőt. Marós — fehér köpenyben — A legnagyobb baj — mondta’ a munkaügyi osztály vezetője 1—, hogy nem isme­rik a lehetőségeket, a szak­mákat. Pedig rengeteg időt, energiát fordítunk a pályavá­lasztási intézettel együtt arra, hogy ezt a szemléletet meg­változtassuk. A vasasszakmá­kat például még ma is na­gyon sokan piszkosnak tart­ják. Nem tudják, hogy a ma­rós sok gyárban — s a fejlő­dő somogyi gyárak többségé­ben — fehér köpenyben dol­gozik. Hogy a vasasszakmák többségében egyre kevesebb fizikai erő, és egyre maga­sabb technikai fölkészültség és általános műveltség szük­séges. Nem ismerik az új szakmákat a hagyományos la­katos-, esztergályos, műsze­részpálya mellett. Például az elektrolakatos, a mechanikai műszerész egyre keresettebb, és egyre többet tudnak fog­lalkoztatni. Az ősszel kezdi meg az 503-as szakmunkás- képző intézet azoknak a fia­taloknak a képzését, akikből az új somogyi gyár, a Csepel Művek kaposvári gyáregysé­ge fiatal szakmunkásgárdája szerveződik, összesen hetven esztergályos, lakatos, marós képzését kezdik meg, és a számuk minden évben egy- egy új osztállyal bővül. Szíve­sen látják az idén érettségi­zett fiatalokat is, akik a már bevált kétéves képzési idő alatt szereznek szakmunkás­bizonyítványt. Nagy szükség lesz rájuk, mert az új gyár dolgozóinak nyolcvan száza­léka szakmunkás lesz. Mi legyen a lányokkal? A legnagyobb gond a lá­nyok — elsősorban a gimná­ziumban érettségizők — el­helyezése. Nem azért, mert nincs számukra elég munka- alkalom, hanem mert a szem­lélet még meglehetősen elma­radott. A hagyományos női szakmák — mint a férfi-, női szabó — kivételével szinte nem is keresnek mást. Pedig a fent említett vasasszakmák nagy része alkalmas lányok­nak is. Mégis, sokan inkább a betanított munkát vá­lasztják. A helytelen szem­lélet különösén az idén üthet vissza. A Munkaügyi Minisz­térium és Pénzügyminiszté­rium 19 1975-ös számú rende­leté tiltja az adminisztratív létszám indokolatlan emelé-. sét. Az első években egy-egy szeptemberben mintegy száz adminisztratív munkakör lé­tesült Somogybán. Az idén ez nem lesz. Ezért arra kell tö­rekedniük a végzősöknek, hogy az íróasztal helyett va­lami szakmát válasszanak. Még van idő gondolkodni, keresni a legmegfelelőbb munkalehetőséget, szakmát, amely — ha valóban jól vá­lasztanak — hivatás lesz. S. M. Kicsik és nagyok Bemutató a Kisfaludy 1974-ben kezdte az első tan­évet a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola. Teg­nap népzenei és néptáncbe­mutatót tartottak a tanulók és a meghívott vendégek: a So­mogy Táncegyüttes és a Víz­öntő együttes. Fölléptek a vá­rosunkban tanuló szudáni diákok is. Embersics Imre, az iskola igazgatója, beszélgetésünk so­rán elmondta, hagyomány nélkül hogyan sikerült már­is hagyományt teremteni az iskolában. A tanulók tárgyi néprajzi emlékeket ’ gyűjtöttek (az ebből rendezett állandó kiállítást magunk is láttuk). Az énekórák keretein is túl­léptek: népdalokat gyűjtöttek a tanulók, s kórusaik ezekből készítettek műsort az iskolai bemutatóra. Három néptánc- csoport működik náluk; ötven. tanulójuk a Somogy Tánc- együttes utánpótlása. A Kisfaludy utcai Általános Iskola gazdag kulturális éle­téről vallanak a színház- és hangversenybérletek is: több mint négyszáz tanulójuk jár rendszeresen ezekre az elő­adásokra. A Petőfi-emlék- könyvtárral kötött szocialista szerződés a tanulók olvasási kultúrájáról tanúskodik. A lakótelepi iskola fölismerte adottságai szélesebb körű ki­használásának a lehetőségét is, közművelődési feladatokat vállalt. Példa Tá a tegnap dél­utáni bemutató is. Erre meg­hívták — a környék lakóin kívül — azokat a szocialista brigádokat. amelyek sokat tettek az iskoláért. Ott ültek a nézőtéren azok az idős emberek is, akiktől a tanulók népdalokat gyűjtöt­tek. Eljöttek a bemutatóra a Somogy megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalattól | is az iskola kivitelezői, akik azóta rendszeresen fölkeresik az iskolát. Horváth József szb-titkár elmondta: legutóbb mintegy negyvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek itt. Éa mit kaptak í Láncszemek A csend nem a hangok hiá- ahol a legjobban kiteljesed- nya, ha észrevesszük az apró hét. Miért távolodjon idegen, jeleket, a tárgyak pattanását, gyengébb, vagy túl erős kör- az emberi mozgás zenéjét. A nyezetbe, ahol hamar elfárad, tökéletes némaság mesterkélt, és hamar kerül az elhullók idegesítő. Vágy nem létezik, sorába... vagy az ember lett süket. ■ A csend már nem csendet Lusta meghallgatni azt, ami- fog jelenteni. A csendből re jobban kell figyelnie, mint sokaké lesz sok kis darab, a bármi másra. Megelégszik az- barátaim csendjéből az ő ba- zal, ami minden »munka-« rátáiké, sokszálú/ egységes fo- nélkül eljut hozzá. nal. És egyre kevesebb lesz a Az igazi barátok sokszor hiányzó hang. De meg kell szó nélkül ülnek és értik egy- fagynunk az eSyén harmó- mást. Csak a kívülálló nem niájat, jogát a csendhez, na tudja eldönteni, hogy igazi azt akarjuk, hogy a társada- barátok-e, vagy azért hall- 'om hasznos tagja lesz. Egy- gatnak, mert nincs mit mon- folytában senki sem beszél- daniuk. Minden embernek hot, nem produkálhat munka­megvan a maga csendje,soda meri elfárad. A csend, csak egy-két másik embert ha meghalljuk hangjait, enged be. Erre azt mondják, emberi gondolat, nem igaz. Elidegenedés. Fe­lületes ítélet. A láncba mind­annyian beletartozunk. A sok-sok csend egy-egy része az a mozgás zenéjét, mindig az alkotás vázlata. A fejben már hall­ható a megformálódott zene. Ki kell várni, amíg megta­közös. Az én csendemből egy nu]la a ,zel3fkÍ1,r‘ kicsi a barátomé, a barátom Az eltűnőkre-, a csendjéből egy kicsi az ő barátjáé. cserébe? Az iskdla helyt ad a dolgozók sportigénye kielégí­tésének, a tanulók az ünnepi alkalmakkor műsorral kedves­kednek a brigádoknak. Ott volt a bemutatón Pén­tek Károly, a városi művelő­désügyi osztály vezetője is. Tőle arról hallottunk, hogy követendő példa, ahogy a Kisfaludy utcai Általános Is­kola segíti a környék közmű­velődését. Az iskolai bemutató műso­ra jói példázta: szőkébb ha­zánk, Somogy folklórkinese innen, a városból is elérhető. És nemcsak elérhető, hanem az oktató-nevelő munka során hasznosítható is. Ennek szel­lemében dolgozik a kórus Torma Ágnes tanárnő irányí­tásával és a néptáncegyüttes Rátkai Ferencné 'tanárnő ve­zetésével. Balázs Erika és Schablauer Péter tanulók lámpalázát nemcsak a szerep­lés okozta, hanem táplálta belső izzásukat az is, hogy ézőik között ültek adatköz- őik, köztük Kiss néni, akitől harminckét dalt jegyeztek föl. Emlékezetes színfoltja volt az iskolai bemutatónak a ci- terazenekar szereplése. A népdal és a népek dala egyformán jól hangzik a Kis­faludy utcai tanulók ajkán. A múlt nyáron három tanuló a mongóliai testvérvárosban gyűjtött népdalokat. Darhani emlékek — így jegyeztük meg a távoli nép ajkán született dalt, amelyet a 6. osztály ka­marakórusa adott elő. A szu- dániak dalát közvetlenül szó­laltatták meg a városunkban tanuló fiatalok. A budapesti Vízöntő együ- tes és a Somogy Táncegyüttes fergeteges műsora hallatán több mint kétszáz főnyi kö­zönség tapsolta vissza a bo­tos táncot. Lelkesedést adott ez a siker az utánpótlásnak is: a táncegyüttes és a közön­ség utánpótlásának. Horányi Barna meghaló, bezárult körökről is eszünk­be juthat az, hogy kapcsola­taink milyenek voltak. Meg­vannak bezárult körök. Az tették kötelességüket, elégtek, osszefonodottak körülfogják elsötétültek az alkotásban. De őket. Szigetek a kapcsolatién- ahonnan kiestek, ott új kap- gerben. Haldokló, tüzet len csoiat jön létre. A lánc nyit­napok. Vagy fiatal, robbanni va maradt, tevékeny részei készülő gócok. Az elsők el- megtalálják egymást. A kap- tűnnek. Az újak kifakadnak, csolatrendszer szigetei látják és új variációkba gyűjtik a a kapcsolatot. Tükrözik min- megszokott összenövéseket. A den részét, nem szabad el- lánc változik, mint az élőié- menni mellettük figyelmetle- nyek változásai. A kapcsola- nüi, a tükörképből mindenki tok átrendeződnek. Elddegene- tanulhat. És még azt sem ál­dás. Mást nem jelent, mint lapíthatjuk meg teljes bizony- azt, hogy sok »haldokló« hűl- sággal, hogy a sötétség mö­lik el, és sok fiatal készül az gött a kihullás lappant. Le- evolucióra. Nem az emberek két, hogy erőt gyűjt a bezárt- kora határozza meg ezt. ság, és újraéled egyszer. A várakozás nem jelent Á csend nem a hangok hiá- restséget. A meglevő kapcso- Na észrevesszük az apró latokat meg kell tartani. És jeleket. Lehet, hogy ma sok figyelni kell minden készülő- a szi§et> a kihulló. De úgyan- dőt, hogy a létrejöttei bekap- °'Yan, ,.so*í a készülődő, az uj- csolhassuk a már létezőbe, jáéledo is. Elidegenedes... Ha nem készülünk rá, magá- Lehet, hogy tévedünk, és csak tói is a lánc tagja lesz. Az elpihenésről, változásra ke- emberek feladata, hogy segít- szülésről van szó? sék: ott legyen új láncszem, Luthár Péter Televíziós műholdak Magyarországról is venni le­het majd a műhold közvetíté­sével más országok televíziós adását — ehhez megkezdődött a földi vevőállomás építése Taliándörögdön. Az állomás építésének előkészítésében és az űrtávközlés fejlesztésének nemzetközi munkájában részt vesz a Posta Kísérleti Intézet. A távoli televíziós közvetíté­seknél rendszerint a mikro­hullámú közvetítőláncon »szál- h'tják« a műsort, ehhez körül­belül 50 kilométerenként kell elhelyezni egy-egy erősítőtor­nyot. Budapest és Moszkva kö­zött például 51 ilyen »lánc­szemet« építettek ki. A KGST- országok kormányainak 1971- ben kötött megállapodása alapján — amellyel létrehoz­ták az Interszputnyik nemzet­közi űrtávközlési rendszer szervezetét — lehetőség nyüt közvetítés segítségével rá, hogy más módon, szovjet műholdak közvetítésével is to­vábbítsák a műsort. így pél­dául Havannából vagy Ulan Bátorból akár helyszíni köz­vetítést is sugározhat majd a Magyar Televízió, de műhol­das közvetlen telefonösszeköt­tetés is teremthető rövid idő-n belül ezekkel a távoli váro­sokkal. Ehhez azonban az In­terszputnyik tagországainak saját földi vevőállomást kell építeniük. A Szovjetunióban, Kubában, Mongóliában már megépültek ezek a vevőállomások, most kezdődött a próbaüzem az NDK-ban és Csehszlovákiában \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents