Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-07 / 32. szám
A megszólításról Mindennapjaink egy& gyakori és kényes kérdése: Seit, mikor, miképp szólítsunk meg anélkül, hogy akár a bizalmaskodás, akár túlzott tartózkodás, esetleg a fölényeskedés vagy a lekezelés — szóval a további számtalan hibalehetőségek valamelyikébe essünk. Mivel mindannyian igyekszünk megtalálni az adott helyzetnek megfelelő formát, a nehézségeket kikerülendő vagy nyakatekerten fogalmazunk, vagy az általánosabban használt megszólítási módok valamelyikét alkalmazzuk, ami gyakorisága révén elfogadott, de nem bizonyos, hogy jó. Ok nélkül elvárjuk egymástól a *tetszikezést«, mint udvarias megszólítási formát. Pedig ez még a gyerek—felnőtt viszonylatában is nehézkessé teszi a mondatalkotást, hiszen ki ne találkozott volna már hasonló mondatokkal: »■Tetszik jönni Zsuzsa _ néninek ebédelni?« Persze lehetséges, hogy a megszólított neheztelne, ha a kicsi így érdeklődne: »Jön ebédelni Zsuzsa néni?«. Ennek ugyanis magázós íze van..; És itt áMjunk meg egy pillanatra, mert ez ugyancsak nyitott kérdés: maga vagy ön? A köztudatban úgy rögződött, hogy a maga megszólítási forma bizonyos értelemben lekezelő. De mit mondhatunk az önről? Akit meg akarunk tisztelni, azt ugye önözzük. Valahogy emélkedettebbnek érezzük a magánál, pedig csak mesterkéltebb. (S ezen nem változtat az sem, hogy Széchenyi István helyezte él a magyar köznyelvben segítő szándékkal — éppen azért, mert a korabeli polgárosodó Pest szintén küzdött a megszólítás nehézségeivel.) A megszólítás nehézségeivel szinte naponta küzdenek televízió- és ráddóriportereink is. »Tanár úr, doktor úr« — ezek bevett formulák, de az már furcsán hangzana például, hogy »postai küldeményt kézbesítő úr« — őt postás bácsinak mondjuk akkor is, ha húszéves. Logikus ez? Tanárról és doktorról senki sem hiszi ép ésszel, hogy trónja vesztett uralkodóként »uraz- tatja« magát, s a postásról se, hogy ifjonti sörénye és húszéves mosolya álca, mely mögött egy öreg bácsika rejtőzik... Külön témakör a nők megszólítása! Szinte természetes, hogy a nőt a férfi mindig, vagy majdnem mindig a keresztnevén szólítja; míg ugyanez visszafelé sokkal kevésbé gyakori. Vajon nem lenne helyes, ha a hivatalos érintkezésben, utcán, buszon, napi ügyeink intézése során idegenként megszólítva egymást, haszálnánk az uram és asszonyom formát? Bízvást remélhetjük, hogy az uramként megszólított férfiember nem képzeli magát ettől feudális kényúmak, és eltekint a több száz éve amúgy is elveszett palllosjogának gyakorlásától ... S tán az asszonyom megszólítás sem vált ki gondolattársítást arra vonatkozólag, hogy az jllető járt-e az anyakönywezetőnél vagy sem, végül is nem á családi állapotát firtatjuk. Egyszerűen csak kedvező lenne, ha kialakulhatna egy mindig, mindenkire, általánosan alkalmazott megszólítási forma, így talán közelebb kerülnénk egy oldottabb hangvételhez a hétköznapok sodrásában. Bedő Ildikó II szennyvíz méregtelenítése A fémfelületek vegyi kezelésénél, galvanizálásánál képződő szennyvizeket csak akkor szabad kibocsátani, ha azok káros anyagtartalma az engedélyezett mértéket nem lépi tűi. Ehhez rendszerint méregtelenítő berendezéseket és eljárásokat alkalmaznak. A cianidók oxidációjához hi- poklorit vagy klórgáz, a kro- mátok redukciójához nátrium- biszulfit vagy kéndioxid, a nitritek oxidációjához klór szükséges, míg a nehézfémek eltávolítása hidroxid alakiban történhet. a szükséges semlegesítő anyagokat automatika adja hozzá a szennyvízhez, annak megfelelően, amint erre az érzékelőktől »parancsot kap«. Az , automatikus átfolyóberendezések hátránya, hogy gondos kezelés szükséges a kívánt határértékek betartásához, továbbá sok hígítóvizet és vegyszert igényelnek. Ezért helyenként kezdenek áttérni az ioncserélős szennyvíztisztítási módra, ahol a hígításra j ! használt víznek kb. 90 száza- I léka visszanyerhető, újra fel- ; használható. Ennél viszont a Az átfolyó berendezéseknél j költséges berendezés jelent — ilyen látható a képein — ' problémát. Kipusztulnak a gólyák? Kevés olyan madár van, amely az irodalomban, költészetben annyit szerepel, mint a gólya. A Nemzetközi Madár- védelmi Tanács időnként megszervezi a fehér gólyák nemzetközi számlálását. Az első ilyen számlálás 1934-ben volt — 13 európai ország részvételével zajlott le —, a másodikat 1958-ban tartották. Ennek eredménye szerint a legtöbb fehér gólya Litvániában fészkel: 8811 párt és 18 858 fiókát számláltak meg, Ukrajnában pedig 5475, Lettországba*! 4700 párt. A Szovjetunió egész területén összesen 26103 párt és 69 398 fiókát vettek számba. Több országban a kipusztulás fenyegeti á gólyát. Dániában a század elején még 4000 párt számláltak, 1970-re már i csak 65 pár maradt. Gyakor- J latilag nincs gólya Svájcban. A harmadik nemzetközi számlálást 1974 nyarán végezték; ez a fehérgólya-állomány további csökkenését tükrözi. Az elfelejtett Glatz Henrik K3 volt Glatz Henrik? Idézem a Balaton, című lap 1913. évi első számát. »A siófoki parton, ahol aránylag nemrégen ingoványos, nádas mocsár terült el, ahol a fürdőzenét csak a milliárd béka kuruty- tyolása adta, most a gyógy- erők és természeti szépségek csodálatos harmóriáját együtt szolgáltató fürdőhelyet látunk ... Kevesen tudják, hogy mindez egy szerény, kora hajnaltól késő estig pihenést nem ismerő férfiúnak köszönhető. Glatz Henriknek, aki nem törődve a gáncsolok és gúnyolóNők a számok Feje tetején a barna haj szalmasárgába fordul. Széles szemöldöksarló, cirmos szem alatt féldiónyi dudor, kissé férfias sasom Duzzanat nélküli száj. Végigring az utcán a középmagas nő, s lelassul körülötte a világ. Talán, mert minden férfi megáll rásandítani, vagy nyíltan bámulni őt. Ezért tűnik ő maga gazellagyorsnak. íme a nő! Mi azonban most nem az idomait fogjuk nézegetni, hanem helyzetét, életét mai társadalmiunkban. Tesszük ezt a •►száraz« számok, a statisztika segítségévek Itt van mindjárt az első adat: Magyarország lakosságának több mint a fele nő. 10,5 millió ember 51,5 százaléka. Ezer férfira 1062 nő jut. Nagyon jó helyzetjellemző- nek tarthatjuk ezt az adatot. A 18 éves, illetve idősebb hölgyek közül tízszer annyi az érettségizettek száma, mint 1930-ban volt. És a felsőfokú vizsgával rendelkezőké? Tizenháromszorosa az 1930-as- nak. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak háromnegyede nő a pedagógiai szakokon, csaknem kétharmada a közgazdaságtudományi és 57 százaléka az egészségügyi pályára készülőknek. De: a 14— 54 év közöttiek 16,4 százaléka háztartásbeli és egyéb eltartott. Az Önálló keresettel rendelkező nők átlagban harminc százalékkal kevesebbet százalékát tudják foglalkoztatni, Svédországban a 35,4 százalékukat, Belgiumban a 33,2 százalékukat. És sorolhatnánk. Sokatmondó számok. És idézzük a hazai százalék- arányt! Hazánkban a nők 42,9 százalékát tudja foglalkoztatni a népgazdaság. S mennünk kell tovább. A Szovjetunióban a dolgozók 50,5 százaléka nő, az NDK-ban a 46,3-nél tartanak. A munka megbecsülésében jó úton járunk. 1970-ben 30,2 ezer asszony, lány kapott kiváló dolgozó kitüntetést. 1974- ben már 55,7 ezer. Tíz év alatt a szocialista brigádmoz- galomban részt vevő nők száma 96,4 ezerről 524,5 ezerre nőtt. A címet 354 ezren nyerték el, a többi általában új közösség. A dolgozó asszonyoknak a hatvanas években — a munkás- és parasztszármazásuakat értjük itt — csak 1 százaléka került vezető vagy szakértelmiségi állásba. Egy 1973-as fölmérés viszont már azt állapíthatta meg: a vezető beosztásban dolgozó, illetve érbe: miségi munkakört betöltő nőknek 43 százaléka munkás —paraszt származású. Persze, van még mit tenni. Hogyne lenne! Még ma sem lehetünk biztosak abban, hogy a tehetség mindig »eget kap«. Kibontakoztatni viszont kötelességünk. ' dók csípős megjegyzéseivel, legyőzött minden akadályt és a semmiből, a puszta kopár- ság és mocsarak helyén enyhét adó parkokat, pompás nyaraló soroltat teremtett.« És így folyik tovább a dicséret Glatz Henrikről, aki — amikor a fenti sorokat írták — már nem volt az élők között. Élete legnagyobb művét, Siófok fürdőjét létrehozta, de a továbbfejlesztését már nem érhette meg. Az újság kifejezte óhaját, hogy t a Balatoni Szövetség »emlékének látható és maradandó jeléül a siófoki fürdő- telepen állítson szobrot. Szobrot a nemes emberbarátnak, az érdemes balneológusnak, Siófok fürdő megteremtőjének. Legyen látható jele annak, hogy él bennünk a hála érzete.« Szép szavak és igazak. Valóban ő hozta össze azt a tőkecsoportot. amely 1891 áprilisában Siófok Balatonfürdő Rt. névvel elkezdte az első korszerű fürdő megteremtését a déli parton. Az óriási munka, a hatalmas part feltöltése, az aligai vasúti bevágás anyagának elszállítása, az épületek stb. fölemésztették a vállalkozás tőkéjét. Glatz Henrik mindenütt ott volt, ahol kellett, és sajátjából is áldozva vitte tovább az építést. A vízvezetéket akkor még nem ismerték ezen a tájon. A kútfúrások nyomán rossz víz bogyogott a földből. Tehát a Sió csatornából kellett szűrt vízzel ellátni a telepet. Az ő pénzéből ment mindez és még sok más. A Balatoni Szövetség által a szobrára gyűjtött pénzt elvitte az első világháború, utána lassan elfelejtettéit. A felszabadulás után azonban ismét felmerült a gondolat, hogy emlékének nem szabad feledésbe merülnie. A felszabadulás után a Nemzeti Bizottság foglalkozott elsőnek a tervvel — de helyesen — úgy döntött, hogy először az 1919-es mártírok emlékét kell felállítani, azután, kerülhet sor másra. Ez 1949- ben megtörtént. Azután ismét szünet következett. Végül 1957-ben a tanács határozott. A volt Baross utcát — a mai Motel mögött — elnevezték Glatz Henrik utcának. Így is szerepelt a sióíoki térképen. Az utcanévtábla azonban csak a múlt évben, 18 év után került a helyére! Vesztére. Mert akadtak olyanok, akik nem tudván, ki volt Glatz Henrik, tiltakoztak ellene és kérték a kijavítást Glatz Oszkár névre. Szerintük az a helyes, miután Glatz Oszkár híres festőművész volt. A kijavítás meg is történt. Nemrégiben hüledezve láttam, hogy most már Glatz Oszkár utcája húzódik a Motel mögött. A dolgok megértéséhez tudni kell, hogy Glatz Henriknek öt gyermek-^ volt, közöttük a legidősebb Oszkár, a festőművész. Hírnevét különösen a színes népi ruhákba öltözött személyek ábrázolásával alapozta meg. Alakjaiból az ifjúság szépsége árad. Festett a Balatonnál is, de ezek a képei nem jelentősek. A Nemzeti Galériában egyetlen balatoni tárgyú képe sincs. Siótok fürdő fejlesztésében pedig semmiféle érdeme nincs, ott kizárólag csak az apja jöhet tekintetbe. Ilyen tévedéseket 6zül az, ha az intézkedésekre jogosultak helyismerete hiányos. Szobrot nem kapott, utcáját is elvették. Bizony nem ezt érdemelte Glatz Henrik. Idézem megint a Balaton c. lap ötven évvel ezelőtt írt sorait. »Indítsunk széles körű mozgalmat, és adjuk meg az úttörőknek az őket megillető tiszteletet. Mutassunk példát a jövő nemzedékének, hogy majdan azok is elismeréssel viseltessenek a mi küzdelmeink iránt, és az előzők példájából buzdítást merítve virá- goztassák fel azt a kincses nagy vizet.-« Ügy érzem, ezek a mondatok még ma is helytállóak. Zákonyi Ferenc A „ befalazottr’madár keresnek, mint a férfiak. Az ENSZ áljai nők évének nyilvánított 1975-ös esztendő ugyan jócskán véget ért már, a téma — a nők helyzete — azonban tovább él. Hogyne élne! Vegyünk csak néhány adatot a nemzetközi statisztikákból! Az Amerikai Egyesült Államokban a nőknek csak 37 Olvasgatom a Központi Statisztikai Hivatal új kiadványát, mely a Statisztikai adatok a nők helyzetéről címet viseli, és a számokat megosztom az olvasóval. Jól kiolvashatók belőlük az elért eredmények, s jól kikövetkeztethetők a tennivalók is. L. L. A nyugat-berlini állatkert két Új lakója, a Borneóból származó orrszarvú (szarvas- csőrű) madárpárt nem ok nélkül kapta lencsevégre a fotó- riporter. Két furcsaságról is nevezetes ez a madárfaj, mindenekelőtt arról a sajátságos, szarvszerű kinövésről, amely a hatalmas csőrön található, (a hím állat csőrén nagyobb, a nőstényén valamivel kisebb Gépesített erdőgazdálkodás Az erdőgazdálkodás — erdősítés; erdőápolás, erdővédelem, fakitermelés — a legnehezebb emberi munkák egyike. A nyersanyagtermelő ágazatok között munkaerőigény szempontjából az első helyet foglalja el (ez az egyik magyarázata az építőanyag- és papírárak emelkedésének). A feladatokat tehát csak fokozott gépesítéssel lehet megoldani. S ez vezet el a munkaerőigény csökkenéséhez is. A komplex gépesítési törekvésre jó példa az az új fakitermelő berendezés, amit egy svéd cég szakemberei fejlesztettek ki. A rendkívül nagy erőkifejtésre képes, hidraulikus »izmokkal« rendelkező berendezés teljes egészében — Koronával és gyökérrel együtt — emeli ki a fenyőket a földből. Ezután levágja a törzs végét és a gyökérzetet, s csak magát a szálfát »teszi félre«. E módszer alkalmazásával elmarad az egyik legnehezebb művelet, a tuskóel távoli tás; de jót tesz a talajnak is a kiemeléssel együtt járó föllazítás, a szellőztetés. Nem kevésbé fontos feladat a rakodás és a szállítás gépesítése sem. A lánctalpas vagy I kolószerkezettel — már hoz- terepjáró gumi abroncsokkal zá tartoznak a korszerű erdőellátott daruk — sajátos mar- | gazdálkodáshoz. a kinövés). A csőr hatalmas mérete nem okoz különösebb gondot a madárnak, fala ugyanis vékony, csontos hálózattal átszőtt, üreges szerkezetű, tehát nem tömör, nem nehéz. A másik furcsaság a madár költési módja, amely egyedülálló a madárvilágban. Miközben a nőstény lerakja tojásait valamelyik öreg fa odvába, a hím nyálkából és növénydarabkákból kevert gyantás anyaggal csaknem teljesen befalazza a fészek bejáratát. A meghagyott kis nyíláson a nőstény csak a csőrét tudja kidugni. A hím ön- feláldozóan gondoskodik a befalazott nőstényről, válogatott ínyencségekkel táplálja. Az állat fogsága 70—100 napig tart. Ez alatt az idő alatt teljesen levedlik, majd új tollazatot ölt. A hím számára akkor ér véget az állandó »szolgálat«, amikor a nőstény feltöri az odú .»kapuját« és a fiókákkal együtt kirepül a fészekből. A természetben semmi sincs ok nélkül. A szarvascsőrű madár érdekes fészkelési módjának is megvan a maga oka. Elsősorban azzal magyarázható, hogy a nőstény állat kevés tojást költ ki, így a szaporodás csak ilyen biztonságos költés révén lehetséges.
