Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Húszezer kilométernyi gázvezeték Fuss a lokomotív előtt! A nyugat-szibériai tyumeni terület világviszonylatban is a legnagyobb kőolaj- és földgáz- lelőhely. És e rendkívül nagy kiterjedésű területen — Tyumen városa és a Jeges-tenger között — még nem fejeződött be a geológiai kutatás. Annyi azonban máris bizonyos: éven(te 500—700 millió tonna/kőolaj és körülbelül 700 milliárd köbméter földgáz kitermelésére nyílik lehetőség. A kitermelést rendkívül zord viszonyok között kell végezni — a téli hőmérséklet nem egyszer a mínusz 50 Celsius fokot is eléri —, esőtávvezetékek lefektetésével is gondoskodni kell a kitermelt energiakor Jozók szállításáról Üt- ás vasúthálózat épül; a távvezetékek építéséhez pedig nagy átmérőjű — 1200—1420 milliméteres — csöveket (képünkön) használnak föl. A gáztávvezeték-hálózat hossza mintegy húszezer i kilométernyi lesz. Törekvő fiatalok voltak — Régen, találkoztunk. Épp tizenöt éve, hogy felszabadultatok; azóta rútkán láttuk egymást ... Mi történt veletek, hogyan éltek? Mit tudtok a társaitokról? -— A hatvanihá- rom éves Sziklai János nyugdíjas, az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet egykori tanára, az osztályfőnök köszöntötte régi tanítványait. az iskola 3/5-ös osztályának három növendékét, aki eljött erre a rendhagyó találkozóra. Tanárok nevét idézték, s valamennyiről tisztelettel, szeretettel emlékeztek meg. — Esztergályosok és autószerelők voltunk egy osztályban. S hogy megismertük- megszerattük a szakmát, és hogy munkánk után ma megbecsülnék bennünket, azt elsősorban tanárainknak köszönhetjük. Most osztályfőnökükkel együtt fölelevenítették az 1958 —1961 közötti tanulóévéket, a radves emlékeket. Erős termetű, határozott férfi Kárpáti Béla. Tekintélyt keltő. Ezzel érdemelte ki, hogy társai bizalminak választották. — Nemcsak a mai találkozó, amely osztályfőnökünk kérésére jött létre, rendhagyó; az volt az osztályunk is. Huszonheten voltunk, s többen már 17—18 évesek, amikor elkezdtük a szakma tanulását. Jómagam tizennyolc évesen kötöttem szerződést a Somogy megyei Finommechanikai Vál'alattal. három év után így lettem esztergályos. Kitűnő eredménnyel — vörös oklevéllel — végzett, s fél év múlva már az akkor alakult Vas- és Fémipari Vállathoz hívták művezetőnek. . lormás, minőségi ellenőr volt, s hajnaltól késő estig dolgozott, hogy ellesse az idős, tapasztalt szakemberek módszereit. Miklós Ferenc esztergályosról nagy tisztelettel szól. Előkészítő üzemvezető volt, majd a Híradástechnikai Vállalatnál tmik-vazető; most a Kaposvári Elektroncsőgyárban a több mint száz embert foglalkoztató szerszámüzem vezetője. Az állandó tanulásnak, a szakmai és a politikai képzésnek köszönheti ezt. Most is tanul: a marxista— leninista esti ■ egyetemet végzi. kába. univerzális forgácsolóként. Ö kapta éppen tíz évvel ezelőtt azt az angol gyártmányú helyzetfúró gépet, amely akkor egyetlen volt a megyében. Sokat fáradozott új módszerek, fogások kidolgozásán; több újítását elfogadták. Elvégezte a gépipari technikumot, ezután a műszaki fejlesztési osztályra került. Majd a Kaposvári Elektron- csőgyárban folytatta, ő is művezetőként, ma ismét a műszaki-fejlesztési osztályon kamatoztatja képességeit, szaücmai tudását. A szakszervezet termelési felelőse, és célja, hogy elvégezhesse a műszaki egyetemet. Rogdán Endre — ő is vörös oklevéllel szabadult — nevét mint a Magyar Honvédelmi Szövetség autómodellezőjét határainkon túl is jól ismerik. Csapatban több alkalommal nyert Európa-bajnokságot, tu- catnyiszor volt válogatott versenyző ; nyolcszoros magyar bajnok, csúcstartó. — Azt a munkát folytatom, amit egykor osztályfőnökünk: a gépipari technikumot elvégezve az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe kerültem oktatónak. Esztergályosokat, marósakat nevelek. Tanáraim példa, nyomán arra törekszem, hogy mindenkit ösztönözzek: ne elégedjen meg az iskolában tanultakkal. Nagyon szeretném, sőt ha lehetne, kötelezővé tenném mindenkinek a modellezést. Ez a technika^ sport nagy segítséget ad a szakmai fejlődéshez is. S közben a családjukról, a gyerekekről, egyéni célokról és tervekről is beszéltek. A szót végül ismét az osztályfőnök vette át: — Két évtized alatt több mint kétezer fiatal szakmunkássá nevelésében volt részem. Legjobban ez az osztály maradt meg az emlékezetemben. Örülök, hogy hasznosítottátok a város iparosodása kínálta lehetőségeket. Tudom, ebből az osztályból ma már kevesen vannak a munkapad mellett. Művezetők, technikusok, minőségi ellenőrök, szakoktatók vagytok, legtöbben felelős beosztásban dolgoztok. Köszönöm, hogy eljöttetek . .. Szervezzük meg az osztály tizenöt éves találkozóját, hogy mindenki elmondhassa sorsának alakulását. Szalai László Az iskolában úgy tanultuk — és a technika mai csodái láttán elhittük, meggyőződtünk róla —, hogy az ember határtalanul kiterjesztette lehetőségeit. Az agysebészet. a szívátültetés, az űrhajózás, az atomenergia fel- használása, a számítógépek gyártása-alkalmazása, a televízió, az izotópók, a jövőkutatás, a nagy biztonsággal történő előrejelzések korában — mind-mind magasfokú tudatosságot és halihatatlan pontossággal összehangolt, sokféle cselekvést, kívánnak az ember számára nem léteznek megoldhatatlan, bonyolult dolgok. A mindenkor mozgósítható széles kutatókpparátus feltárja a bajok eredetét és a modem társadalmak erőiket a legfontosabb feladatok megoldására tudják összpontosítani. Sőt a tudatosság olyan mértékű, hogy az ember képes előre látni a bajt. Mindez így igaz. S mindez mégsem teljeser. igaz így. A híres olasz író, Dino Buz- zati novelláját fanyar elismerés fogadta, amikor először jelent meg nyomtatásban Elefántkor címmel. A rövid írás olyan írói vízió, amely fenyegető, mindennaoi valósággá válhat. Buzzati látomása szerint a Földön, ahol minden használati tárgy műanyagból készült, egyszer csak ismeretlen kór kezd terjedni. A műanyag tárgyak saját térfogatuk sokszorosára duzzadnak, deformálódnak, majd hatalmas tüzeket keltve fölrobbannak. Ez az elefántkor. Az író a legelsők között figyelmeztetett : a technikai fejlődés olyan gyom, robbanásszerű és határtalan, hogy ismeretlen veszélyeket kelthet. pusztítót energiákat szabadíthat el. Kiengedtük volna szellemet a palackból? Ügy jártunk volna, mint Goethe ügyetlen bűvészinasa, aki nem tud megállj parancsolni a megelevenedett seprűnek? Nem erről van szó. A technikai fejlődés hatását a társadalomra Szalai Sándor akadémikus fogalmazta meg a legtalálóbban. Szerinte az utóbbi 34 évben a természet- tudományos felfedezések és technikai újdonságok példátlan arányú reánk zúdulása nem áll egyedül a történelemben. Korábbi századokból szintén ismerünk i olyan fejlődési szakaszokat, amikor egymást követték a találmányok és a nagy fölfedezések. Korunkat egy lényeges mozzanat mégis megkülönbözteti minden korábbi ipari—technikai—tudományos forradalomtól. Kifejlődött egy olyan naeyinar, közlekedési és kereskedelmi rendszer, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy új tudományos vagy technikai vívmány szinte hónapok alatt világszerte elterjedjen és közhasználatba kerüljön. »A termelési apparátus ma mint valami hatalmas sokszorosító, gyorsító, és erősítő berendezés működik közre az új tu- dorr.ányos és technikai eredmények társadalmi—gazdasági hatékonyságának növelésében« — mondja Szalai. Napjainkban inkább úgy érezzük, hogy megfelelő irányítás híján, jó szabályozók beiktatása nélkül ez az egész rendszer könnyen "begerjedhet-, ellenőrizhetetlen, veszélyes és pusztító lengésbe kerülhet. Miért? Hiszen ezek a technikai újítások mindig is az embert szolgálták, életkörülményeink szüntelen javítása érdekében születtek. Csakhogy amikor életünket rohamosan átalakítja-formái ja a televízió, az autózás, a városiasodás és megannyi újdonság, a társadalom egésze szá- | mára válik nehézkessé az alkalmazkodás. Valamikor az ; első lokomotív előtt még pi- I ros zászlóval integető vasutas I szaladt, hogy az emberek és (állatok meg ne riadjanak. Jó- I néhány évtizedre volt szükség, míg kialakultak a vasúti közlekedés biztonságos feltételei — az emberiség alkalmazkodott saját technikai vívmányához. Alkalmazkodott, tehát megismerte előnyeit és hátrányait, a kockázatot és a veszélyek elhárításának módját. Manapság azonban, amikor egy-egy találmány szinte azonnal megjelenik a kereskedelemben és közfogyasztási cikké válik, rendkívül és ve' szélyesen megrövidül ez a szakasz. A társadalomnak nem marad ideje alkalmazkodásra. Az eredmény ismert: rohamosan pusztuló természeti környezet, civilizációs betegségek, növényvédő- és rovarirtó szerek előre nem látott mérgező hatása stb. Katasztrófahangulatra természetesen nincsen ok. Százszor jobban, körültekintőbben meg kell azonban fontolni a jövőben egy-egy döntés ösz- szes lehetséges következményeit. (Környezeti hatások stb.) Elrontani valamit sokkal könnyebb, mint a rontottat helyrehozni. Csupor Tibor Készülnek országos versenyre Több mint tíz év óta működik Kaposváron az MHSZ Területi Tartalékosklubja. Az egyre szebb eredményeket felmutató munka azonban csak 1974 szeptemberében kezdődött, amikor új alapokra helyezték a klub működését. Addig nem tudták eléggé összefogni az érdeklődőket, inkább csak a különféle vállalatoknál, intézményeknél dolgoztak. Fiatalok és idősebbek egyaránt tagjai» a klubnak, az utóbbi 14 hónapban huszonkettőről ötvenkettőre emelkeízlésformálás, izlésalakitás A fiatalok és az öltözködés — Édesapám Csepelen dolgozott esztergályosként, én meg az öcsém szintén azt a szakmát választottuk. A Kábel- és Sodronygyár kaposvári telepen kezdtem a munkát tanulóként. Gschwindt János szintén vörös oklevéllel távozott az ipari iskolából, s a Villamos- sági Gyár elődjénél állt munEltűnt az öltöny. Természetesen nem mindenhol és nem mifidenhonnan — csupán a fiatalok ruhatárából. Nem azért, mert az üzletekben nem lehet kapni megfelelő méretűt vagy szabásút, hanem mert a divat egészen mást diktál. Ma a nadrág, a pulóver és a dzseki uralkodik. Különben is melyik fiatal merészkedne el disc- jockey klubba, ifjúsági parkba sötét öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben? Ma a fiatalok legkedveltebb viselete a farmer. Az, amelyről — megjelenéskor — oly sokat vitáztunk. Sokan elvetették »létjogosultságát«; a divattervezők hada háborút folytatott ellene ... De hiába mutattak be évenként a zürichi szemlén új meg új fazont és anyagot, a farmer térhódításának nem lehetett gátat vetni. A magyar ipar is fölkészült az igények kielégítésére: hosszú kísérletezés után megszületett a Kaktusz, a Mátyás és a Sheriff. Az utóbbi minősége már majdnem minden igénynek megfelel. S nemcsak nadrágokat készítenek ebből az alapanyagból, hanem zakókat, kabátokat, dzsekit, szoknyát, sőt cipőt is. A textilgyárak alig tudnak lépést tartani a ruhaipar igényével. Egyetlen alapanyag sem ért lég el akkora sikert, mint a farmer. »Létjogosultságát« ma már mindenki elismeri, de hogy meddig tart a »farmerláz«, arra nehéz lenne válaszolni. A divat — főleg a fiataloké — kiszámíthatatlan. Csak .egyetlen példa a sok közül: ott volt az úgynevezett pantalló, a spanyolöves fiúnadrág.'Amíg csak maszekoknál volt kapható, úgy vitték, mint a cukrot. Mihelyt megjelent a kereskedelemben, már senkinek sem kellett. A kisiparos gyorsabban tud »piacra dobni« egy-egy divatcikket, mint az ipar, tehát előnyben van. Az iparnak negyed vagy fél évvel később előállított ugyanolyan áruját már csak a kiárusításon adják el. A divatcikkeket gyártó kisiparosnak az állami ipar nem jelent versenytársat, viszont az állami iparnak a kisiparos igen. A megoldás? Talán a kereskedelem és az ipart szövetkezetek, kisebb termelőüzemek közötti jó kapcsolatban kereshető, hiszen egy- egy kisüzem gyorsabban átallhat, mint a nagyipar. Ennek megteremtése annál sürgetőbb, mivel a kisiparosok divatcikkei nemcsak árban, hanem jó néhányszor minőségben és kivitelben is kifogásolhatók. Mondjuk ki bátran: néha jzlés- rombolóak is. A fiatalok ízlésének formálása, ízlésalakitása közügy. A KISZ áprilisi határozatai között találhatunk erre vonatkozó részeket. Valamennyiünk feladata, hogy a fiatalok körében egészséges öltözködés- kultúra alakuljon ki. A Magyar Ifjúság hasábjain olvastam: hazánkban két megyében működik ifjúsági divatbizottság. Arról, hogy nálunk is van ilyen, nem szól a krónikás, pedig a somogyi ifjúsági és di- vátbizottság szintén tevékenykedik. Ebben a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat ifjú szakemberein kívül a városi és a megyei tanács kereskedelmi osztályának fiatal dolgozói és a KISZ képviselői is helyet kaptak. Csupán az utóbbi félévben három divatbemutatót tartottak: Nagyatádon, Barcson és Taszáron. Bár az igazsághoz hozzá tartozik: ezeknek a fiataloknak még nagyobb teret kellene adni a munkájukhoz. A divat jön és megy. Egye: áruk hónapok alatt eltűnnek a pultokról, mások évekig »uralják a piacot«. Hogy mi marad meg évekig, az »kiszámíthatatlan«. Az öltözködés azonban befolyásolható. Nagy Jenő dett a számuk. Egyre több már a fiatal, akik közül az öttagú klubtanácsban is van egy vezető. A klubjának feladata, hogy ismertesse a Magyar Népköztársaság honvédelmi politikáját, segítse a haza védelmére való felkészülést, bővítse tagjainak, politikai, technikai és katonai ismereteit. A múlt évet szép eredményekkel zárták. Már az első tavaszi napokon, tartottak a szabadban foglalkozásokat. Márciusban lövészet volt, júliusban részt vettek a tartalékosok honvédelmi versenyén, szeptemberben pedig beneveztek a sokoldalúsági versenybe. Együttműködési megállapodást Írtak alá egy katonai egy- 1 léggel, s így a technikai ismeeteket »első kézből« tudják zemléltetni. A legutóbbi klubfoglalkozást január 26-án tartották. Dévai György klubtitkár tájékoztatta a tagságot az 1976. évi programról, Farkas József előadása az időszerű katonapolitikai kérdésekről szólt. Június 15-ig befejezik a húszórás tájékoztató oktatást. Ennek során a térképismerettől a katonai tömörülések jellegén át a napi politikai kérdésekig sokféle témáról tartanak előadást. Március 31-ig megrendezik a lóversenyt, a városban működő tartalékos klubok közötti honvédelmi versenyt pedig júniusban. Ezt megyei verseny követi — július közepén. Hogy az országos versenyre a legjobbakat küldhessék, áprilisban külön válogatót is rendeznek. Ugyanebben a hónapan lesz a sokoldalúsági honvédelmi verseny, amelynek megyei döntőjét szeptember végén tartják — a fegyveres erők napja tiszteletére. Bővült a szolgáltatás Százhefvenhaff^lc gépet iavifanak (Tudósítónktól.) A marcali áfész évek óta nagy gondot fordít a lakossági szolgáltatások megszervezésére. Eleinte nem gondol ták, hogy ilyen nagy mértékben nő iránta az igény, de a szövetkezeti tagság újabb és újabb szolgáltatások bevezetését kérte. A feladat nagyságát jelzi, hogy 1975-ben 1,2 millió forint értékben végzett az áfész különböző munkákat a lakosság részére. Ez 12,4 százalékkal több, mint az előző évi volt. A híradástechnikai eszközök, a rádió, televízió, magnó és lemezjátszó javításában az előző évinél 54 százalékkal több munkát végeztek, 180 ezer forint értékben. Legjelentősebb azonban a háztartásigép-javítö részleg, ahol 400 ezer forint értékű volt a teljesítmény. Bevezette a szövetkezet a gépjárművek javítását is. A szövetkezet a RA- VILL megbízásából végzi az import motorkerékpárok, híradástechnikai eszközök és háztartási gépek garanciális javítását is. Már 176 féle géppel foglalkoznak. Üveg- és képkeretezést 170 ezer forint értékben végeztek. Van még órásrészlegük, villanymotor-tekercselőjük és l'émesztergályozást is vállalnak. A lakossági szolgáltatásokon kívül rendben tartják az áfész egységeinek gépeit, és más közületeknél is vállalnak munkát. A saját részükre és közülieteknek végzett munka érteke 1975-ben 800 ezer forint volt.
