Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-05 / 30. szám

Önművelés mindennap Tegnap este Barcson ünne­pélyesen megnyitották a me­zőgazdasági könyvhónap me­gyei eseménysorozatát. Könyvkiállítás és vásár, író— olvasó találkozók, fórumok követik februárban ezt a nyi­tányt különböző községekben. Tiszteletreméltó hagyomány a februári mezőgazdasági könyvhónap és az az erőfe­szítés is, amely a szakiroda­lom iránti igény fölkeltését szolgálja. Ma már elfogadott, vitat­hatatlan és közismert tény, hogy a szakkönyv ■ munka­eszköz. Államunk nagy áldo­zatot hoz azért, hogy ne le­gyen »hiánycikk« ez a mun­kaeszköz, ki-ki hozzájusson a számára szükséges szakiroda- lomhoz. Gondoljunk csak ar­ra, hogy hazánkban havonta mintegy húsz szaklap jelenik meg több mind negyedmillió példányban, évente száz-száz- húsz szakkönyv hagyja el a nyomdákat! Írott sorokban nyugvó, széles körű, hatalmas ismeretanyag, amely csak ak­kor válhat értékké, ha a gya­korlat alkalmazza. Vajon megfelelően használjuk eze­ket a munkaeszközöket? Az őszinte, önkritikus vá­lasz ne tűnjön ünneprontás­nak: sajnos nem! Ma még mindig kevés azoknak a száma, akiknek is­meretanyaga »naprakész«. Akiknél belső igénnyé vált a tájékozottság, akiknek nem kell ajánlani, mert maguk várják, lesik, hogy a szá­mukra érdekes témában mi­kor lát napvilágot egy könyv, vagy jelenik meg egy cikk a folyóiratokban. És nemcsak az ismeretterjesztésig jutnak el, nyomban követi ezt az előzővel legalább egyenran­gúan fontos tevékenység: az új ismeretet használják, al­kalmazzák a hétköznapok gyakorlatában! Így válik — és csak így válhat — a tudomány terme­lőerővé. A szakirodalomban, a munkaeszközben rejlő le­hetőségek csak így haszno­sulhatnak hatékonyan. Tar­talék ez is, egyike azoknak a' belső tartalékoknak, ame­lyekről napjainkban annyi szó esik. A mezőgazdasági könyvhó­nap hivatása, hogy felhívja a figyelmet erre az igen nagy értékű, de még kellően ki nem használt adottságra. Ezt szolgálják a rendezvények, az ankétok, a fórumok és ter­mészetesen a gazdag válasz­ték, melyet a könyvkiadó vállalatok bocsátottak ki az ünnepi alkalomra. A könyvhónapra megjele­nő könyveknek minden év­ben megvan a sajátos, az adott időszak fő feladatához alkalmazkodó céljuk. Most, a 19. mezőgazdasági könyvhó­nap fő jellemzője az, hogy minden eddiginél több alap­fokú, vagy a nagy tömegek­hez szóló szakkönyv látott napvilágot. (A tavalyi 25 he­lyett. most 32 általános isme­retterjesztő mű jelent meg.) Nem véletlen ez. A koncent­rált szakosított termelés, a termelési, tartási rendszerek gyors ütemű terjedése nem­csak az irányítótól, hanem valamennyi dolgozótól meg­felelő szakmai hozzáértést követel. Napjainkban ezért van fokozott jelentősége a szakmunkásképzésnek, és ezért érdemelnek fokozott fi­gyelmet a most megjelent, nagy tömegekhez szóló, köz­érthetően íródott szakköny­vek. A következő hetekben sok szó esik ezekről, a szak- irodalomról, a szaktudásról. Ha február során sikerül újabb százakban fölkelteni az igényt az ismeretek meg­szerzésére, ha a rendezvé­nyek során olyanok is kézbe veszik ezt a »munkaeszközt«, akik eddig nem használták, akkor már eredményt hozott a könyvhónap. Természetesen ha az olvasókedv nemcsak az igazi eredmény az lesz, februárra korlátozódik, ha­nem az év minden napjának része lesz az önművelés. V. M. Kis közösségek arculata A tanítónő szociomet­riái fölmérést végzett osztá­lyában. Huszonkilenc gyere­ket »interjú-volt meg«. Három kérdést tett föl: »Ki a bará­tod? Kivel szeretnél még ba­rátkozni? Kivel nem akarsz?- A kérdések célja természete­sen az volt, hogy ismeretkörét bővítse az osztályát át- meg átszövő nofconszenvszálakról. Egy heterogén kis közösség arculatáról. A fölmérés arra szolgált, hogy a saját nevelő- munikáját ellenőrizze. Az úgynevezett »vezéregyénisé­gek-« a jó tanulók sorából Ike- rülnek-e ki? Vagy a közös­ség mintaképei a kevésbé jó előmenetelű, kifogásolható magatartásé gyerekek ? Ez esetben nevelőmunkája javí­tásra szorul. Nincs szándékomban bő­vebben foglalkozni evvel, a számára sokat mondó kis vizs­gálattal. Hiszen csaknem minden osztályban készül ilyen, s jól segíti a pedagógiai munkát. Szinte reflektorfény irányul egy-egy tanulóra! Ar­ra, aki a vizsgálat során a kö­zösségnek »közömbös« vagy éppen, »nem kedvelt« tagja. Az ilyen jellegű fölmérés tulajdonképpen minden kis közösségben eredményeket hozhat. Jómagam néhány év­vel ezelőtt egy szociális ott­honban kerítettem rá sort, a pszichológia iránt érdeklődő ottani »munkatárs« segítségé­vel. Ö mondta: »Közösséggé a legváltozatosabb módokon ér­nek a szobák lakói. Többnyi­re az együtt átélt élmények: kirándulás, ünneplés, munka­siker, közös tervezést igénylő teendő gyorsítja föl a folya­matot De élesztő hatású le­het a szomszéd szobabeliek csipkelődéseitől szított revans vagy versengési vágy is. Cso­portokat, tömegeket tehát nemcsak Érosz tarthat össze, amint azt Freud állította.« Mert végül is arról van szó: ezek a vizsgálódások — legye- * nek akár »házi« kívitelezé- sűefc is — a közösség érésé­ben segíthetnék. Azonkívül az esetleges rossz hangulat ere­dőinek felkutatásában. Mi akkor a 38-as és az 52­es szoba közösségével beszél­gettünk. És papírra írattuk annak a nevét, akivel az il­lető szívesen szerepelne egy fényképen. A másik oldalra: akivel nem. A 38-a.s szobában H. Géza volt a központ, kö­rülötte keringtek a »boly­gók«. G. bácsi, aki mások ro­vására elkövetett csínyeivel igyekezett őt vidítani. B. Zol­tán, aki a »parancsnok« min­den szavára buzgón helyeselt. K. Béla, aki kisebb szolgála­tokkal — gombfelvarrás, po­hár víz — igyekezett a ke­gyeibe férkőzni. V. László ra­vasz ember; gyenge ellenvéle­ményével »játszott« a főnöki döntésék »alá«. C. Józsi bá­csi pedig valóságos teoretiku­sa lett ezeknek. Kialakultak a szobán belüli szerepsémák. H: Gézáról a tapasztalat alapján megállapítható volt, hogy mi- niizsarnok, s közössége nega­tív előjelű csoportocska. Má­sik — több pozitívumot föl» mutató — közösségbe helye­zése kívánatos. Az 52-es szobában F. La­jost nem ereje, hangja, go­rombasága tette »elöljáróvá«. Jó irányú szervezők és zsége emelte a többiek elé. Nem fö­lé! Hanem első cselekvővé, Egyébként a szembe hízelgők közül a »titkos papíron« csak ketten voksoltak a cezaromá- niás H. Géza mellett, míg a másik szobában .nyolcán fény- képészkedtek volna legszíve­sebben F. Lajossal. Ennyit ér­dekességként. Az érdekességen túl a konkrét haszonról csak any- nyit: a közösségi légkör javu­lása, az ember emberhez való viszonyának pozitív változása is várható e tájékozódásoktól. L. L. A VASUTAS KULTÚROTTHON Csak emlékezni lehet Szívesen újra kezdenék.., A régi kaposváriak még tudják, hol volt a vasutasok kultúrotthona. A fiatalok — szüleik emlékezése nyomán — arról is képet kaphatnak, mi­lyen volt az élet az Irányi Dániel utca 13. szám glatt. A kopott épület falán a nyugdí­jasok szakszervezeti klubjának tábláján kívül felfigyeltünk egy ittfelejtett rekvizítumra is: »Tánc« — hirdeti az eme­leti ablak alatt a vasutas kul­túrotthon fémbetűje. Horváth Sándornéval, Mol­nár Józsefnéval, őelencsér Endrével, Bognár Sándorral és a kaposvári vasúti párt- bizottság titkárával, Betlehem Lászlóval amolyan emlékidé­zőként arról beszélgettünk, hogy miért volt érdemes föl­keresni a kaposvári kultúr- otthont? Horváth Sándorné a »néhai« tánccsoport szólótáncosa volt. Régi vasutas dinasztia tagja, sőt — mint elmondta —, lá­nya hamarosan végez a vas- útforgalmi technikumban. Eredeti helyszín — átvitt értelemben Eredeti helyszínt — egy nyárspoligári lakást — bérel legújabb filmjéhez Hajtmansz- ■ky Péter filmrendező, hogy eredeti forgatókönyv alapján nem kevésbé eredeti igazsá­gokat vágjon a nézők fejéhez. Nagy társadalmi igazságokat. Csakhogy: a forgatókönyv rossz, *az igazságok nagyon, is látszatigazságok. Az eredeti helyszíntől még nem lesz igaz a film,, annak is inkább, mert a rendező tehetségtelen. Még­pedig a tehetségtelenek legve­szélyesebb fajtájából való: dillettantizmiusa évei alatt szép karriert futott be a szak­mában. Több művészeti díj, egy vagy több kocsi, villa és egy fiatal szerető életútjának mérföldkövei. Sőt: előre gon­doskodik méltó pihenéséről az örök nyugalom időtartamára: valutáért vásárol sírhelyet a temetőben, méltó társaságban, két fogorvos között. Szépen ívelő pályájának minden bizonnyal csúcspontja lehetne készülő új filmje, amelyet már az első kocka felvétele előtt beneveztek az »Arany tundramókus« feszti­válra. Azonban segítőtársa, asszisztense — aki eddig he­lyette dolgozott — kimaradt a forgatásból. Nélküle pedig sehogy sem akar indulni. a munka. És mert nagyon nem megy, a színészek unszolásá­ra, követelésére ismét vissza­veszi Szerdahelyi Kisst, aki a véletlenek furcsa összejátszá­sa folytán már nem asszisz­tensi, hanem társrendezői mi­nőségben készíti Hajtmansiz- kyval a filmet. És ettől a pil­lanattól kezdve a jóindulatú, tehetséges segédrendezőn is eluralkodik a hatalomvágy — ahogy ő fogalmaz: már nem tud olyan lenni, mint «©előtt volt. A film forgatása min­denesetre "befejeződik. A se­gédrendező utolsó utasítása: Gondoskodjanák a színészek hazaszállításáról. A színészek í-jét nagyon hosszan, elnyújt­va mondja. Súlya, éle, iró­niája van a szónak __ E z röviden Csurka István Eredeti helyszín című-darab­jának a története, melyet a közelmúltban mutatott be a Pesti Színház. Műfaja tragi­komédia. Témája egy filmfor­gatás eredeti helyszínen, egy nagyon szakmai, nagyon bel­ső világ konfliktusaival — és ebben az esetben a szó igazi A világ leghisebb hány ve: .Kobzos" a értelmében kulisszatitkaival, ám mondanivalója nagyon is átvitt. Mindenki tudja, érti, hogy ez nemcsak a film, a színhez világára érvényes ere­deti helyszín. Az az élet más területein is. Hiszen hajt- manszkyk élnek a társadalom valamennyi közegében. Az Or­vostól a mérnökön, a techni­kuson, a gyárigazgatón keresz­tül a tez-elnöldg mindenütt ott vannak a könnyen, kap­csolataikon keresztül érvénye­sülök, azután az érvényesü­lést a valóban tehetségesék el­nyomására fölhasználóik. És jön a következő probléma: ha valaki pozícióba kerül, feltét­lenül szükséges-e megtagadni előző önmagát? A társadalom élő kérdéseit feszegeti az író. Szó esik itt ügyeskedésről, törtetésről, ar­ról, hogy ki ki fölött törhet pálcát. Csurka jellegzetes fi­gurákat vonultat föl, komikus, harsány nevetésre ingerel, mo­solyt, félmosolyt fakaszt, gondolatokat ébreszt. A gondolatok kiváló színé­szi alakításokban öltenek tes­tet. Bárdy Györgyöt, Tordy Gézát, Sulyok Máriát, Bilicsi Tivadart, Náray Terit, So- mogyvári Rudolfot láthatjuk a főszerepekben. S. M. te elképzelhetetlen volt a má­jus 1-i ünnep a Jókai .liget­ben, ahol a kaposvári ' vas­utasok bábegyüttesének mű­sora is eseményszámba ment. A párttitkári szoba lassan megtelik annak a lelkesedés­nek az idézésével, melyről az élő emlékezet még beszélhet. Három zenekart alakítottak a masiniszták; MÁV-dolgozók. Bognár Sándor is közülük va­ló: a cigányzenekarban ját­szott. De volt dzsessz- és.fúvós- együttesük is. Volt, volt, volt. Soroljuk csak tovább, mi minden volt még: például fa- ragészakkor, amelynek vezető­je — Szőke István — ma ez­zel a munkával keresi a ke­nyerét. Természetjáró, fotó- és képzőművészeti szakkör. Ma kevesebben vannak a vasutasok, niint hajdanán. Az 1950-es évekhez , képest há­romszázzal csökkent a szár­nyas kerék emblémájú mun­karuhát viselők száma. Most ezerötszázan vannak. A kultúrotthon épülete rossz, ráismerni, sem lehet ar­ra a házra, melyet a vasuta­sok második otthonuknak ne­veztek és tartottak. Annak okát kerestem, miért szűnt meg az életképes kö­zösség, hova lettek az együt­tesek, hova veszett a. lelkese­dés? A kaposvári vasút pártbi­zottságának a titkára is sok­szor föltette magában eze­ket a kérdése­ket. Gelencsér Endre, a régi kultúrotthon örökmozgó szervezője mondta, hogy a KlSZ-fiata- lok is szóvá te­szik olykor, miért nincs úgy, mint ré­gen ... A hanyatlás története az öt­venes évek közepén kez­dődött, amikor egy időre el­vették tőlük az épületet. Foly­tatódott az­zal, hogy min­den meglevő Amikor együtt a család, néha | holmijukat, a táncruháktól szóba jön a szülők fiatalsága kezdve a zenekar fölszÁ-elá- is. Ezzel együtt a vasutasok séig, ugyancsak elvették, vagy szórakozása, művelődése, a j mondjuk így: »centralizálták«, iközös szórakozás, az összetör- Pécsre vándorolt minden. A tozás. A kaposvári vasutasok kul- túrotthong olyan néptánc­együttest állított ki abban az időben, hogy nemcsak a me­gyében, hanem a megyehatá­ron túl is szívesen látott ven­dégek voltak. Életük szorosan összefonódott az országalakító nagy eseményekkel: részt vet­tek a színjátszó csoporttal együtt a tsz-szervezésben, tár­sadalmi munkában dolgoztak Dunaújvárosért. Molnár Józsefné a színját­szó együttes emlékeit őrzi. Moliére Danáin György című háromfelvonásosa színházbeli előadásának máig visszhangzó tapsát, a közös alkotás min­den örömét. Egyfelvonásosaik- kal járták a somogyi falvakat. Kaposváron szabadtéri szín­padjuk is volt. Nélkülük szál­irány! u. 13. Itt működött a vasutas kultúrotthon. pártbizottság 1958—59-ben foglalkozott a vasúti dolgozók művelődésének a helyzetével, de addigra a korábbi lehető­ségeknek csak nyoma maradt. — Nincs indulási alap — mondja Gelencsér Endre. — Szívesen kezdenék újra? — De még mennyire... Az épület ugyan visszake­rült a MÁV tulajdonába, most oktatási célokat szolgál, de azt sem sokáig, mert szanálni fog­ják. A kaposvári vasutasok ke­vesek ahhoz, hogy megfelelő megoldást találjanak. A pécsi igazgatóság segítsége nélkül nem jut előbbre a másfél ezer ember közművelődése. Horányi Barna 4 név „elveszett9 a személy „gazdagodik' A Moszkvában a múlt ősszel megrendezett »Könyv—75« cí­mű nemzetközi kiállítás slá­gere az a »Kobzos« című ver­ses kötet volt, amely Tatasz Sevcsenkónak, a múlt század­ban élt híres ukrán költőnek a költeményeit tartalmazza. A könyv, Nyikolaj Szjadrisztij ukrán mikrominiatürista alko­tása: 0,6 négyzetmilliméter nagyságú. A méret érzékelte­tésére: egy gyufafejen hét, egy mákszemben pedig három ilyen kötet helyezhető el. Szjadrisztijnak ez volt az első kirándulása a »könyv- nyomtatás« területére. Eddig »csupán« áfonyamagra vésett domborműveivel, gabonaszem­re festett akvarelljeivel és más »apróságokkal« dicseked­hetett. A mikroszkopikus nagyság ellenére a kötetben eredeti formájukban szerepelnek Sev- csenko versei. A sorok elvá­lasztása mindenütt szabályos. A betűk átlagos szélessége 0,0035 milliméter. A könyv tizenkét oldalas. Minden olda­lon nyolc verssor található, kéto ldalon pedig illusztrációk vannak. A lapok olyan vastagok, mint a cigarettapapír. A raj­tuk levő szöveg 0,5 négyzet­milliméternél kisebb terüle­tet foglal el. Az ukrán mester négy hó­napig dolgozott a könyvön. A mikroszkópon kívül semmi­lyen különleges, modern esz­közt nem Jiasznált munkájá­hoz. Könyv a honfoglalásról Figyelemre méltó kiadványt jelentetett meg a Baranya me­gyei Levéltár. Dr. Zsolt Zsig- mond könyvének címe: Ár­pád? Nem véletlenül került a végére a kérdőjel. A tétel le­vezetése során — szigorú, tö­retlen logikával — kiderül: honfoglaló vezérünk eredetileg nem ezt a nevet viselte. Föl kell hívnunk a figyelmet ar­ra, hogy nem a »szokásos« deheroizálásról, »csakazértis« kételkedésről van szó. A szer­ző felfedi azokat az értékes tényeket, amelyek a név ha­mis értelmezésével, az etimo­lógiai tévedésekkel elsikkad­tak. A hatalmas forrásanyag, az írásos emlékek és a helynév­kutatás eredményei alapján rengeteg új, eddig ismeretlen, vagy csak részben ismert tényt tudhatunk meg a honfoglalás idejéről. Nem volt Árpád személyne­vű fejedelmünk. Elvesztettünk egy nevet — de megtanulhat­juk a valódit. És megtanulha­tunk egy sor másik nevet, tu­domást szerezhetünk történel- 1 műnk ma még kevéssé ismert, kezdeti korszakáról. A név »el­vesztésével« a nevet viselő fe­jedelem személye is gazdago­dik, mert az új elemzésből sok —eddig nem is sejtett — tett­re, történelmi valóságra is fény derüL A kutatások nemcsak a ma­gyar nevek tisztázására, a tör­ténelmi körülmények ponto­sabb meghatározására jók. A könyv végén a szerző felhívja a figyelmet, hogy a települé­sek névanyagának feltárása és rendszerező vizsgálata a ma­gyarság és más népek ponto­sabb nyelvészeti, néprajzi, tör­téneti megismeréséhez vezet. A névkutatásból, a földrajzi és más módszerű összehason­lításokból természetesen az itt leírtaknál jóval több követ­keztetés vonható le, a könyv­ből is többet tudhatunk meg, szinte valószínűtlenül sokat. Reméljük, sikerült felhívni rá a figyelmet. L. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents