Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-05 / 30. szám

Országos értekezlet A kieoyensúlyazotl áraaüáás feladatai A vas—műszaki kereskede­lem munkáját értékelte, fo- gvatéko&ságait bírálta és az ellátás legfontosabb ten.niv.a- ! lóit határozta meg a szakma vezetőinek szerdán kezdődött országos értekezlete a Belke­reskedelmi Minisztériumban. Gábor Pál főosztályvezető beszámolójában egyebek kö­zött hangsúlyozta, hogy az ipari háttér és az importlehe­tőségek az eddigieknél jobb i kínálatra adnának alapot, sok j vállalat azonban készletszint­jét fontosabbnak tartja a la­kosság ellátásánál. A minisz­térium az ellátás javításához egész sor új módszer alkalma­zását tartja célszerűnek. Be­vezetik például az építkezé­sekhez szükséges vasáruk bol­ti előjegyzési rendszerét, fo- j kozzák az apró fémt.ömegcik- j kék előre csomagolását, orszá- I gos egységek szakmai minő- j s égátvevő szerkezetet hoznak létre, és megszervezik, a ke­reskedelmi vállalatok közötti j készletcserát. Fejlesztik a rak- j tár- és a bolthálózatot. Buda- ; pesten barkács szakáruházát1 létesítenek, vidéken pedig az [ épülő iparcikk-áruházakban ! vas—műszaki osztályokat ren­deznek be. 1975 a főpróba éve volt Névjegycsere Körbeülték az asztalt a | körzeti párttitkárok, népfront- j elnökök és -titkárok. A ta- ; nácskozás előtt mindenki át- | vehette a névsort arról, hogy Kaposvár tizenkét-tizenkét pártszervezetében, népfront- I bizottságában kik a titkárok. Ez most nem mellékes mozza­nata volt ennek az összejöve­telnek. hanem a személyes kapcsolatok megteremtésének kezdete. S ez a képletes név­jegycsere azzal folytatódott később, hogy az egy-egy terü­leten tevékenykedő pártszer­vezetek, körzeti bizottságok kénviselői kézfeltartással mu­tatkoztak be egymásnak. A donneriak, a belvárosiak már ismerték egymást, hozzátették, hogy kialakult a kapcsolatuk, mások örültek, hogy szemé­lyesen megismerkedtek. A kö­zös feladatok miatt maradtak még együtt sokáig az értekez- I let után is a kialakult beszél­gető párosok és hármasok. Gyakran megegyeztek a kap­csolattartás módszereiben. Bármennyire furcsa ez a fajta ismerkedés, erre már nagy szükség volt a megye- székhelyen. Különböző fóru-1 mokon, a városi pártbizottsá­gon tartott előzetes értekezle­ten is szó volt róla, hogy még nem alakult ki a megfelelő kapcsolat a kaposvári területi pártszervezetek és a körzeti népfrontbizottságok között. S ahol már megtették az első lépéseket, ott sem aknázták | ki a lakóterületen való együt­tes tevékenység lehetőségeit. A donneriak és mások példá­ja mutatta, miiven sokat lehet tenríi a lakosság neveléséért, tájékoztatásáért, mozgősítá­|sáért, ha nem külön-külön. ! hanem együtt és tervszerűen ' dolgoznak. A városi pártértekezlet azt a célt tűzte ki, hogy a terü­leti pártszervezetek javítsák politikai tevékenységüket a lakosság körében. Ennek egyik módszere, hogy szoro­sabban működjenek együtt a területükön levő tömegszerve­zetekkel es -mozgalmakkal. Ez a tanácskozás, melyet a városi pártbizottság és a vá­rosi népfrontbizottság közösen szervezett, nagyon jól szol­gálta ezt a célt. Olyan szem- I pontból is időszerű volt. hogy ! a körzeti bizottságok újjává- lasztása előtt nagyon fontos a területi pártszervezetekkel va­ló szoros kapcsolat. A fő cél ennek ellenére nem a rövid hanem a hosszú távú együtt­működés megalapozása volt. A vitaindítókból és a hozzá­szólásokból is kiderült: némi gondot okoz, hogy a pártszer­vezetek és a körzeti bizottsá­gok területének nagysága el­térő. Így azután az egyik oártszervezetnek két körzet­tel, máshol két alapszervezet­nek egy körzettel kell tarta- | nia a kapcsolatot. Noha j most, a választás idején a bel­városi körzetek egy kicsit mó- J dosulnak, a területek teljes egyezése mostanában még j nem i várható. Ezt csak a jó módszerek alkalmazásával hi­dalhatják át. Közös feladattal bőven el­látták a tanácskozás részve­vőit. A középpontban termé­szetesen a várospolitikai teen­dők álltak, az idén például a város ötéves tervének megis­mertetése a lakossággal. A 'párttitkárok, a népfrontelnö­kök is úgy fogalmaztak, hogy. igénylik erről a tájékoztatást. ■ enélkül nem tudják továbbí- I tani az általános és a terüle­tükre vonatkozó fejlesztési el­képzeléseket. Ez egy másik feladat megoldásához is elen­gedhetetlen: a társadalmi munka eddiginél nagyobb mé' re tű szervezéséhez. A lakosság hasznos észrevételeit, javasla­tait szintén csak ennek révén gyűjthetik össze a város egy- egy területén. A donneriak alakították I meg elsőként a tanácstagi csoportot. Ez nagy segítséget j ad a tizenkét tanácstagnak, a j lakosság egyetértését, támo­gatását érzik, amikor' felszó­lalnak a tanácsülésen. A töb­bi párttitkár és népfrontveze- tő is úgy ítélte meg, hogy fontos ezeknek a csoportok­nak a megalakítása, közös tá­jékoztatása. feladatokkal való ellátása. Az utca- és lakóbi­zottságok tevékenységében nagyok a tartalékok. Ezt szin­tén csak közösen lehet megfe­lelően kiaknázni. A pártszervezetek nemcsak' a mostani választások idején fordítanak nagyobb figvelmet a népfrontkörzetekre, hanem később is. Kiderült például, hogy több képzett, tapasztalt előadó nem kaphat. propagan­dista megbízatást a pártszer­vezetekben, miközben a nép­frontkörzetek előadóhiánnyal küszködnek. Már e tanácsko­záson eldőlt: több párttag kap olyan megbízatást, hogy segítse a körzeteket. A névjegycsere nem udvariassági gesztus volt, hasznát hamarosan a városré­szek is tapasztalják. Lajos Géza MAI KOMMENTÁRUNK Az üzemorvos hivatása A munkáhely életünk egyik legfontosabb színhelye, ahol tudásunk és taoasztalásunk gyümölccsé térlelődik. Köz­ben magunk is változunk. A termelés emberi oldalához sok minden hozzá tartozik. Gondoljunk csak az üzemi könyvtárak szerepére, me­lyek új ismeretekkel képesek feltölteni bennünket. A mun­kahelyi bölcsődék nemcsak nagy gondot vesznek le a dolgozók válláról, hanem már az új nemzedék felké­szítéséről is gondoskodnak. Beszelhetnénk továbbá az if­júsági klubokról is. de felso­rolás helyett álljunk meg az üzemi orvosi rendelő előtt. A szocialista társadalom fo­kozott gondoskodása hívta életre ezt a szolgálatot. Fel­adatát mindjobban igyekszik etölteni. Az üzem orvosának fokozott felelőssége, hogy a munkagépek mellett dolgozók egészsége felett őrködjön. Nem véletlen, hogy az egyik legrégebbi ipari üzemünkben dolgozik a legtapasztaltabb üzemorvos. összehasonlítva az ő mun­káját és a kezdet nehézségei­vel küzdőét — az előbbi pél­dája nyomán — az üzemor­vos szép hivatásáról is be­szélhetünk. Napi munkájában mind fontosabb szerepet kap a megelőzés. A.mikor az üzemorvosok foglalkoztatása megyénbken is megkezdődött, még erről nem beszéltek, ha­nem elsősorban a föltételek­ről, a receptirás kényszeréről. Ma már az üzemorvos igazi arculata bontakozik ki a sze­münk előtt. A hivatás erősö­dött meg bennük. Tudják azt is, hogy nem kiváltság ipari üzemben orvosnak lenni és nem juthat minden kisüzem­nek saját orvos. Ilyen, kis létszámot foglalkoztató üzem sok van. hátrányos helyzetük ismert. Általiban elavultak, korszerűtlenek, de szükség van rájuk­Az egyik kaposvári üzem­orvostól hallottam: adjanak segítséget a kisüzemek dol­gozóinak a nagyobb ipari lé­tesítményekben dolgozó üzemorvosok. Nyilván nem arról van szó, hogy több re­ceptet Írjanak a jövőben, ha­nem azért javasolta ezt a ta­pasztalt üzemorvos, hogy ke­vesebb embernek legyen szüksége gyógyszerré, s a megelőzés csökkentse a bete­gek számát. Az üzemorvost hivatás szép példája a fel­ajánlott segítség. Tudjuk, mi­lyen fontos szerepe van egészségünk megőrzésében a, helyes életmódnak. Ez magá­tól nem alakul ki. Segítség kell hozzá! Ennek a segítségnek kell eljutnia mindenhova, ahol szükség van erre. Ebben so­kat tehet az üzemorvosi szol­gálat mellett működő vörös- keresztes apparátus, mely ké­pes társadalmasítani ezt a fontos ügyet. H. B. Biztos alapok, növekvő feladatok Mumkájuk nem tartozik a látványos tevékenységek kö­zé. A vízzel és a földdel dol­goznak — a termőföldért. Hogy az ember akarata sze­rinti mederben csörgedezzen a patak, ne mossa alá a par­tot, ne hordja el a termőföl­det, hogy a határ célszerűen szabályos legyen és a föld töb­bet teremjen. Munkájuk hajdan a legne­hezebbek egyike volt. Erőt rabló, inat szakító és mindig sáros, piszkos. Ma gépóriások végeznek egy óra alatt annyi muníkát, mint valamikor tu­catnyi főt számláló ' brigád hajnaltól sötétedésig. Ezeket a gépeket vélem látni, miközben jegyzem az adatokat a Rinya menti Ta­lajvédelmi és Vízgazdálkodási Társulatról. A negyedik öt- éves terv során hatvanhét- millió forint értékű munka el­végzését tűzitek ki céliul és csaknem kétszer ennyi, száz­tizeinkét millió forint értékű feladatot teljesítettek. Nem a terv volt »laza«, hanem a vártnál jobban, nőtt a társulat tagjainak az igénye. Különö­sen a negyedik ötéves terv utolsó évében nőttek meg a feladatok. (Hegedűs László elnök: — - Óva intettek minket ilyen mértékű feladatnöveléstöl. Ugyanis 1974-hez képest negy­ven százalékkal több munkát vártak tőlünk a társulat tag­jai! Természetesen vállalkoz­tunk rá. Éj fennállásunk óta először, évi feladatainkat de­cember 15-re teljesítettük.) Milyen egyszerű így ki­mondva, mindössze öt mon­dat. Csakhogy ezek mögött rejtőzik a lényeg. Az a nagy belső átalakulás, amelynek eredményeként szinte azonos feltételek között többet alkot­hattak. Mert a műszaki fel­tételek, a géppark alig vál­toztak, csak valamivel több" emberre volt szükség a csak­nem másfélszer akkora fel­adat elvégzéséhez. És szükség I volt még valamire: új szerve- I aetet kellett kialakítani. Az j adottságoknak és a feladatok­nak megfelelően kellett vál­toztatni mind az üzem-, mind a munkaszervezésen. Koncent­ráció, fokozott egyéni felelős­ség és ellenőrzés: ez jellemez­te az intézkedéseket. 1975-től minden szombat szabad a tár­sulatnál! (Hegedűs László: — A szerve­zeti módosítás a munkában is. az életkörülményekben is gyö­keres változást hozott. AZ előbbire bizonyíték a decem­ber 15-i tervteljesítés. A he­tenkénti szabad szombatot pe­dig úgy oldottuk meg, hogy mellette maradt a negyven­négy órás munkahét. Termé­szetesen a gépek nem 44 órát, hanem heti 110 órát dolgoztak. A váltott műszakok miatt ■volt szükség a létszám növelésé­re.) Oldalakon árt lehetne beszél­ni a szervezeti változásokról. Csak néhány fontosabbat je­gyeztem föl. Megoldották a több községben , lakó dolgozók munkáiba és hazaszállításét, így megszűnteik a bri^í elszál­lásolt, este mindenki hazaju­tott a családjához. A vezetők­nél úgy alaki tolták ki a mun­karendét, hogy a nap minden szakában biztosított legyen az irányítás és az ellenőrzés. A feszesebb szervezet |fe- gyelmezettebb munkát köve­telt. A társulatnál a brigádok maguk döntenek arról, hogy ki tartozhat közéjük. Egyre kevésbé tűrik meg azt, aki nem úgy dolgozik, ahogy azt a közösség elvárja. A feladatok, a társulattal szemben támasz­tott igényeik egyre nőnek: az ötödik ötéves tervben az elő­ző tervidőszaknak több mint kétszerese, 225 millió forint értékű munika elvégzése vár rájuk. (Hegedűs László; — Ügy vélem, ehhez a feladathoz tár­sulatunk az alapokat 1975-ben lerakta. A gyakorlat, amelyet kialakítottunk, jól vizsgázott. Ez persze nem jelenti azt, hogy időközben nem lesz majd szükség kisebb, nagyobb mó­dosításokra.) Erre máris sort kellett ke­ríteni. Mert 1975 nemcsak az elmondottak miatt nevezetes a társulat történetében, ha­nem azárt is, mert december­ben egyesülték a Dombó men­ti Vízgjazdálkodási Társulattal. Negyvenezer hektárral nőtt, így 145 000 hektár lett a tár­sulathoz tartozó terület nagy­sága, tizenhárommal szaporo­dott tagjaik száma. Az ötödik ötéves terv 225 milliós terme­léséből ebben az évben 40—44 millió forintnyit szeretnének elvégezni. Munkájuk nem tartozik a látványos tevékenységek kö­zé. De nélkülözhetetlen — és egyre nő iránta az igény. Megfelelni ennek — ez hatá­rozza meg a társulat egész életét. Vörös Márta Milliók a borítékban Az üdültetés megszervezése — hallottam a Siófoki Városi Tanácson — és az ebben ré­szesülő személyek igényeinek kielégítése évről évre növekvő feladatot jelent. Számos té­nyezőt kell figyelembe ven­niük: az életszínvonal javulá­sát, a szabad idő gyors ütemű növekedését, a gépkocsik szá­mának emelkedését. A kultu­rált üdülési, szórakozási lehe­tőségek megteremtésében egy­re nagyobb gond a munkaerő biztosítása. Az egészségügyi, a kereskedelmi hálózat bőví­tésre vár. Ezeket a gondokat Siófok önerejéből nem tudja megoldani. Keresni kell a le­hetőséget: hogyan segítsenek magukon és természetesen az itt üdülőkön. Ez pedig sok­szor pénzkérdés. Siófokon több mint kétszáz vállalatnak van üdülője. A kö­zelmúltban több mint száz le­velet adtak postára a városi tanácson, valamennyit az üdü­lők gazdáinak címezték. A vá- rós vezet.ői sokirányú gond­jaik enyhítéséhez kérték a vállalatok, intézmények segít­ségét. Természetesen nemcsak pénzről van szó. bár a SZOT irányelvei' lehetővé teszik hogy a gazdasági szervek szo­ciális terveik készítésénél er­re keretet biztosítsanak. A kapcsolatok ápolásának sokféle módja van! — hallot­tam a városi tanácson. Megvan ennek a szervezeti oldala is: a tanács különböző osztályain dolgozók a -profil­jukhoz tartozó" vállalatokkal, gazdasági szervekkel szemé­lyesen tartják a kapcsolatot, s ennek alakulásáról minden hó­napban értekezleten számol­nak be a városi tanács veze­tőinek. Egy kezdeményezés csak akkor jó, ha megfelelő alapja és visszhangja van. Bár a le­veleket alig tíz napja rakták borítékba, az első válaszok már megérkeztek. Az Athe­naeum. nyomda volt a leggyor­sabb: 1976-ro 40 ezer forintot ajánlott fel. Ez az összeg nem nagy. Csakhogy: nem is ez adja az értékét. Arról nem is beszél­ve, hogy sok kicsi sokra megy. Esetleg milliókat jelent maid. Történetüket tettekkel írják Példát mutat a Petőfi brigád A műhelyekben mindig nagy a zaj. Kalapácsok ütésétől, si- vító fúróktól, hasadó lemezek hangjától teli a levegő. Meg­találni itt a vasasszakmának talán minden képviselőjét. Szerteágazó, fontos munkát végeznek, akik a Somogy me­gyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat gépeit javít­ják. — Ennek a munkának az j értékét nem tudjuk forintban | kifejezni. Tizenegy malmunk, nyolc keverőüzemünk, szárító­telepeink valamennyi gépének javítása az itt dolgozók fel­adata. Évente mintegy 75 000 vágom különböző terményt dolgozunk fel, s a munka za­vartalansága a tmk-műhely dolgozóinak lelkiismeretes munkájától függ. Több szocia­lista brigád dolgozik a mű­helyben. Elsősorban a Petőfi brigád mutat példát. Kékesi Jenő igazgató így összegezi véleményét a tmk- műhely fontosságáról, a dolgo­zók felelősségéről. Tauber De­zső és Nemes József műveze­tő — hozzájuk tartozik ez a brigád — így toldják meg az igazgató szavait: — Korábban is volt műhe­lyünkben munkaverseny, te­vékenykedtek szocialista cím­ért küzdő brigádok. A bri­gádélet azóta lendült fel, ami­óta a Petőfi brigád élére olyan vezető került, aki ezt a fel­adatot szívvel-lélekikel végzi és az első perctől fontosnak tar­totta ennek a kis közösségnek az összekovácsolását. Furcsa formájú gépek, be­rendezések. Legalábbis annak furcsa, aki előtt ismeretlen, hogy egy-egy malomban vágj' szárítóüzemben milyen fölsze­relések könnyítik az egykori nehéz munkát. — Most a barcsi malom fel­vonóit és porelszívó berende­zéseit javítja brigádunk. Leg­többünk lakatos, s van. közöt­tünk asztalos is. Hengerek, sziták, szállítószalagok, ventil­látorok és más gépek, beren­dezések, fölszerelések javítá­sát végezzük. A malmok, ke­verék egy hónapra leállnak. Az a célunk, hogy ezt a javí- _ tási időt minél rövidebbre i Nemes József művezető Czlnkl Béla munkáját ellenőrzi. fogjuk, s ügyeljünk a minő­ségre. Takarékoskodunk: fél­rerakunk 1 minden darab le­mezt. a legkisebbet is. nem úgy, mint a korábbi években. Ha valahova egy kis alátét vagy más anyag szükséges, ebből válogatunk. Így beszél munkájukról Czinki Béla, a Petőfi brigád vezetője. Fiatal ember. Hét társa szinte egykorú vele, csu­pán egy idősebb brigádtag, Biczó Nándor asztalos dolgo­zik velük. Biczó Nándor ta­valy, Csonka József és Hor­váth (III.) József pedig koráb­ban kapta meg a kiváló dol­gozó kitüntetést. A tmk-műhely dolgozói az elmúlt években nagyon sok túlórát felhasználtak. Tavaly viszont alig számoltak el túl­órát, s ez azt jelzi, hogy nem­csak a Petőfi brigád, hanem a többi szocialista címért küzdő brigád is a munkaidő lelkiis­meretes kihasználására, a jobb minőségre törekszik. Nyáron, a termés betakarí­tása idején kevés szabad szom­batjuk, vasárnapjuk van a műhelybelieknek. Olyankor felváltva tartanak ügyeletet, hogy a hibákat a legrövidebb időn bíelül kijavítsák. Így is volt ideje a Petőfi brigádnak a múlt évben arra, hogy a ka­posvári Kossuth óvodának 10 000 forint értékű társadal­mi munkát végezzen: mosógé-. pely vásároltak, megjavították a játékokat és újakat készí­tettek. Az egyik brigádlag, Telkes József most végzi a gépipari szakközépiskola IV, osztályát, ő is ott van mindig társaival, ha a brigád közös vállalásának teljesítéséről van szó. A brigádvezető szintén hamarosan megkezdi a tanu­lást, mert — mint mondja — csak akkor adhat többet . .vál­lalatának, ha ő is többet tud. A Somogv megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat szocialista , brigád tagjai nemrég tanácskoztak. Bodó Rezső, a porrogi malom bri­gádvezetője így beszélt társai­nak: — Malmunk korábban min­dig az utolsók között volt, s hogy most a legjobbak közé kerülhettünk, azt elsősorban a tmk-műhely lelkiispieretes munkájának köszönhetjük. Ez az elismerés a Petőfi brigádnak is szólt. Rövid múltra tekinthetnek vissza, a brigádnapló nem tartalmaz gazdag történetet. Ez' most író­dik, a Petőfi brigád tetteiből. Szalai László

Next

/
Thumbnails
Contents