Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Károly Ferenc Alma fák a futódrkori Mankón biceg s leng a vessző, az ág a futóárkon ültet almafát védje sebét a virág! Ö, mi bölcs a méznek íze, illatos gyümölcs érjen itt, ahol villámlott az ég! A holt fiúkat, fecske énekét öleljék szirmok, lányos almafák — kínból, sebekből felfénylő világ! 1 Nyissatok rügyet s égjen, mint a láng pirosat, fénylőt lányos almafák! Nyissatok rügyet: gyökér és lomb cirmok szép ajkán új mosolyra bont szivet és sebet — akna vágta át — ragyogja fénylő szirommá az ág! Bonts rügyet, ragyogj sziromszárnyú vér, hogyha a tavasz újra ideér: mankón biceg — s kezében leng az ág ,.. Nézd, most indul a megsebzett világ ember az embert így ölelje át: bekével, mézzel, mint az almafák! Bemutató előtt a kaposvári járásban Megélénkült az élet a ka­posvári járás művelődési központjaiban: esténként nép­dalok, citerazene hangja, csiz­más lábak dobogósa hallat­szik az ablakok mögül. Az amatőr művészeti szemlére készülnek., A mór ismert együtteseken kívül több új '.rccal is találkozhatunk majd •i szemlén, mert ősszel é6 lé­én új csoportok is léptek zínre. Göllében a mér ismert jvakor mellett most új yüttes, egy irodalmi színpad .Vi okult novemberben, Tóbiás rnőné vezetésével. A diá­nkból, termelőszövetkezetek­en és kaposvári gyárakban Solgoző fiatalokból álló együt­tes chilei szolidaritási mű­orral áll a közönség elé. A tábornok halála című össze­állítás nemrég a rádióban ’.angzott el, onnan kérték el a forgatókönyvet. A pávakör menyecske- és férfikórusa együtt lép föl, egyszólamú so­mogyi dalokat énekelnek, s egy új népdalfedolgozást is tanulnak. Az Igáihoz tartozó községek — Fonó, Büssü és Kisgyalán — közó6 kórussal lépnek a nyilvánosság elé, s ugyancsak első alkalommal a fonói fia­talok irodalmi színpada is be­mutatkozik. A járási előtt lesz a helyi, községi fellépés': mintegy hetven ember lép szűkebb környezete közönsége elé a három községből. Igáiban is.három közsít he­lyi bemutatójára készülnek a kórusok, együttesek. A márci­us 6-i községi szereplésre a közelmúltban alakult asszony- rkórus is eljön somogyi nép- | dalaival és egy háromtagú ci- | terazenekar is bemutatkozik. A kazsoki színjátszók jelene­tet mutatnak be. A vendéglá­tó Iga! énekkarával, lép szín­padra, valamint irodalmi szín­paddal, amelyet Budai János- j né vezet. Baranyi Ferenc pa- I rasztkomédiáját, a Lóvá tett menyasszonyt mutatják be. A kaposvári járás művésze­ti bemutatójára több új együt­tes is készül; irodalmi szín­padok, kórusok, versmondók. Somogyszílból énekkar, Mer- nyéről az újjáalakult nép­tánccsoport jön a bemutatóra. Somogvsárdról énekkar és irodalmi színpad, Nagybajom­ból ugyancsak irodalmi szín­pad — a mór ismeri együtte­sek mellett. S. M. .dakrisz Agamemnon szobra. r zhönapc* korában vég­re fatálét a kislány. Pár nap múlva apró lépeseikkel körbe járt a szo­báiban. és ettől kezdve nem maradt meg a babakocsiban sem: elvegyült a többi gye­rek között a játszótéren. Tíz perc alatt összesározta szok­nyáját a homokozóban. »Szil­via! ...« — sóhajtotta Ke­lemenné. Boldogtalannak érecüte magát. A postaládában, egy képeslapot talált, amit munkatársai küldtek a név­napjára. Egy héttel később érkezett, az igaz. Este meg­mutatta a férjének. — A lányok küldték — mondta. — Odabent a feje tetején áll minden; átszerve­zik az intézetet, majdnem mindenki új beosztást kap. Aki nem áll sorba, az ne szóljon később semmit. Tíz hónapja vagyok itthon, meg­tettem, ami tőlem telt. Talán apu is tud segíteni, hogy fel­vegyék a gyéreiket a bölcső­débe ... A férje nem szólt semmit, nagy kanál pörköltet merí­tett a tányérból. Buzgón rág­ta, mintha kemény lett vol­na a hús. Az asszony a csengő hangját leste: kedden, pén­teken és szombaton egyenesen hozzájuk jött az apja, mun­ka után. Fürdetésig 6 vigyá­zott a gyerekre. A kislány születése óta Kelemenné so­kat panaszkodott az apjának. Megmutatta neki a száradó pelenkáikat, a kiterített baba­ruhákat. Arról nem beszélt, hogy meghízott a szülés után és képtelen megszabadulni fölös kilóitól. »Jól van, kislányom« — mondta az apja. Sétálni vit­te a kislányt. Vasárnap Kelemen volt a gyerekügyalates. így a sétá- lás gondját gyakorlatilag le­vették az asszony válláról. De mióta fölállt a kislány, elsza­badult a pokol. Szilvia dél­előtt se maradt meg a hem­pergőjében. Föl-alá járkált a lakásban, lehúzkodta a térí­tőkét és a könyveket a polc­ról. E z addig ment így. amíg az asszony bírta ide­gekkel — tizenegy óra felé felöltöztette a gyereket és kivitte a játszótérre. Csupa fehér holmit vásárolt a kis­lánynak: fehér fej kötőt, fe­hér pulóvert, szoknyácekát. Még a cipője is fehér volt. Délben Kelemenné toöny- nyeit nyelve vitte föl a gye­reket a második emeletre. Még a homokozónál is job­ban idegesítették a hinták, amelyeket fölállításuk óta nem olajozott meg senki. Idegtépő zajjal csikorogtak a gyűrűk vagy micsodák, ott fent, a keresfzitvasnál. Annál szörnyűbb volt az egész, mert Szilvia imádta a hintát: a nagyapja ás az apja szoktat­ták rá, őket ugyanis nem za­varta a nyikorgás. Kelemen­né most már minden este rágta a férje fülét, hogy te­gyen valamit a bölcsödé ügyében. Kelemen hallgatott, hiszen mind a ketten jól tud­ták. legalább négy hónapot kell még várni. Azért nem főbbet, mert ezer fortwt bor­ravalót adtak a bölcsőde ve­zetőjének. Kelemenné sóvárogva nézte a bölcsődé® csoportot., amint föl-alá sétáltak a lakótelepen, megszálltak egy-egy homoko­zót vagy játszóteret. Ügy érezte, soha nem telik él ez a négy hónap. Arca beesett, szeme karikás lett és egyre kevesebbet beszólt, mintha Kelementől tanulta volna el a hallgatást. Ez így ment addig, amíg egy délután elszédült. Lassan leült a gyerekágy mellett ál­ló székre, bal kezében a ned­Csörsz István Egy csepp olaj vés pelenkával. A szédülést hányinger követte. — Jézusmária, uramisten! — suttogta. A gyerek már lefeküdt, a színes rácsok között kukucs­kált rá az ágyból. Piros mű­anyag kanalat szorított a bal kezében. Néhány napja nem aludt el a kanál nélkül. — Jétzusmáriám, jézusmá- risÉm! — ismételgette az asz- szony. K iment a fürdőszobába, megnézte magát a tü­körben, aztán percekig öklendezett. Erőltette, hogy megszabaduljon a kíntól, de hiába. Kapkodva felöltözött, és át­rohant a körzeti orvoshoz. A rendelőben félóráit várt. »Va­jon mit csinál otthon a gye­rek?« — töprengett. Egyre idegesebb lett. Budafokon, a nőgyógyászaton újabb két órát várt. Ü,gy érezte, megbo­londul, pedig a gyerek nem csinált semmi rosszat: még aludt, amikor hazament. Bal kezében a piros műanyag ka­nalat szorította. Amíg a vizsgálat eredmé­nyére vártak, Kelemenné mást se csinált, mint számolt, számolt. Oda-vissza kalkulált, de a szülés óta minden hó­napban problémája volt a menstruációval, így semmi biztosat nem tudott. Kelemen hozta el a vizsgá­lat eredményét. Szótlanul nyújtotta feleségének a pa­pírt. Az asszony belepillan­tott és úgy elgyengült, hagy le kellett ülnie. — Nem szólsz semmit?! — kiáltotta aztán. — Hallgatsz, te barom? — Te is tudsz olvasni — mondta a férfi, azzal be­ment a gyerekszobába. Kele­menné a kabátja után kapott. Kivett a spórkasszából négy- ezer forintot. »Kobody« — gondolta. — »Egyedül ő se­gffihef!» Kdbedyniaik nőgyó­gyászati magánrendelője volt a Bartók Béla utón. Megszólalt a csengő: Kele­menné ápja érkezett. Az asz- szxxny a férfi vállára borult és úgy atokogott, hogy egy szót se tudott szólni. — Gyere! — mondta az­tán. — Apukám, édes apu­kám, gyere el velem! Így aztán az apja kísérte el Kobodyhoe. Útközben az asz- saony elmesélte a, történte­ket. A férfi a cipőjét néze­gette. — Mióta vagy terhes? — kérdezte halkan. — Nem tudom — mondta az asszony .idegesen, — Az isten áldjon meg, hát mond­tam már, hogy nem tudom!... — Nyugodj meg, kislá­nyom — kérte az apja. Nem szólt többet a rende­lőig. Kobody azonban nem vál­lalta a műtétet. — Alapos gyanú van rá — mondta —. hogy a magzat elmúlt három hónapos. Né» hány nap múlva pontosan meg tudom mondani. Az asszony sápadtan né­zett rá. ■— Ügy érti, hogy ... semmi remény ?!... — Semmi baj! — mosoly­gott az orvos. — Egészséges vagy, lányom. Az asszony erre kirohant a rendelőből, egyenesen az ap­ja karjaiba. Másnapra valami fásult, döbbent nyugalom lett úrrá rajta. Gépiesen végezte a dol­gát. tizenegykor sétálni vitte a gyereket. A kislány a hin­ta felé indult — Kelemenné bekapcsolta előtte a láncot, meglódította a hintát, és ak­kor hirtelen úgy érezte, va­lami megváltozott. De olyan zavart és kétségbeesett volt, hogy nem fogta föl azonnal, mi történt. Ösztönösen a ha­sára pillantott, hogy látszik-e rajta valami, aztán körülné­zett, és akkor értette meg, hogy nem nyikorog a hinta. MegoLajozta valaki a forgóját. H itetlenül lökött egyet rajta, aztán percekig csak állt. Mondani akart valamit, de nem volt kinek, hiszen a gyerek nem érthette. Lassan becsukta a száját, közelebb lépett: újra és 'újra meglódította a hin­tát. A kislány előbb nevetett, aztán elhallgatott: mindkét kezével a láncot markolta. — Ne félj, te kis hülye! — mondta az asszony. A hinta szállt, repült. A gyerek nem sírt, csak nyö- szörgött és egyre erősebben kapaszkodott a láncba. Zala — Szentpétervár — Párizs Hetven éve hall meg Zieh« Hibáit • ■ -v-y,-,. ... •■>-»,■ Illusztráció Arany János A walesi bárdnk című balladájához. NagVOll eldugott, mond­hatni isten háta mögötti hely lehetett hajdonában a Tab környéki Zala. Mégis a ma­gyar festészet és illusztrátort tevékenység egyszemélyes, de világhírű műhelyévé vált a múlt században. 1827-ben ott született korának nagy művé­sze. Zichy Mihály. Hetven éve halt meg, ne­künk somogyiaknak különös­képpen illik megemlékezni ró­la. Életútját, pályaállomásait fölidézni pedig érdekességként sem utolsó dolog. Az ősi kú­ria szellemisége szerint tu­lajdonképpen tisztviselővé kellett volna válnia. Csakhogy ő állta a harcot azért, amivé lenni akart. Jóllehet az ak­kori felfogás szerint szárma­zása és festői mivolta perelt egymással. A fővárosban tanuló ifjú egy olasz piktort választ j mesteréül: Marastonit. A kö- I rülötte zajló reformkori ese- í menyekből tulajdonképpen nem 6okat értett, de lelkese­dése így is önmagáért beszél. Kossuth férfiassága, hangja nagymértékben hatott rá. Oly­annyira csíráztak benne a ma- gukkal ragadó tettek, esz­mék, hogy mesterével — s I több, korban hozzá hasonló J ifjúval — gyermeki elgondo­lása merényletet »terveit ki* Metternich herceg ellen. Nagy kam ászként már Bécs­Pávakor, paraszt komédia ben sajátította el a festészet »tudományát«, a kor érdekes egyénisége, Waldmüller mel­lett. Zichynek sikere volt a császárvárosban. Híre vissza­származott Pestre is. ahol a Nemzeti Múzeum Képtárának : kiállításán föl is figyeltek rá. Munkáit többször díjazták. Aztán egy nem mindennapi j fordulat következett: Szent­' pétervárra került. Ilona nagy­hercegnő közreműködésével. 1847-et Írtak akkor. Keserves évek után rámosolygott a sze­rencse: I. Miklós udvari fes­tőjévé nevezték ki. Igaz, szin­te gépies portrégyártásra kényszerült ebben az időben. Mégis hasznára volt ez a munka. S eredményeit — a kitűnő megfigyelőkészség gyü­mölcseit — őrzi több múzeum is. Rögtön tegyük hozzá — a portré teljességéért —, hogy Zichy Mihály nyitott szemmel élt. Az udvari pompa mellett fölfigyelt a szinte évezredes elmaradottságra, s ezt fest­ményein, rajzain is ábrázolta. (Szomorú viszontlátás, Fogoly a börtönben). A zalai kúriamúzeumban látható nagy erejű Auto da fé című festménye arra is ula Zichy az egyház túlkapásait is észrevette. Illusztrátort művé­szete kivirágzott. Képzeletét megragadó klasszikus művek- j hez készült rajzai ma is a műfaj legkiválóbbjai közé j tartoznak. Byron, Puskin, Ler- ! montov, Goethe, Petőfi, Ma- j dách, Arany munkáinak il- i lusztrátoraként ma is példa. 1874-ben Zichy Párizsba j utazott. Hogyr mennyire ha- j tott szellemiségére az örök­forradalmas várós, bizonyítja j e levélrészlet: »A legegysze- j rübb mesterembernek, a nyílt szívű és egészséges értelemtől , irányított nézetei sokkal ked~ \ vesebbek nekem, mint az úgynevezett jólnevelt, sem­mittevő világfi unalmas és j haszontalan fecsegése«. I Nemcsak a festői munka, hanem a nagyonis közhasznú tevékenység évei is voltak ezek. A Párizsi Magyar Egy­let életébe kapcsolódott be. Ennek nemsokára elnöke lett. Csak egyetlen nagyszerű pél­dát szép és nemes mun­kájáról: a szegedi árvíz után Párizsban a francia művésze­ti élet dísze-virágát fölkérve jótékony célú előadásokat tartottak az árvízkárosultak megsegítésére. Azt hiszem, mi sem bizonyítja jobban: Zichy úgy volt távol hazájától, hogy minden gondolata ide kötötte, j Sikert sikerre halmozott. Nagy hírű kritikusok nyilatkoztak ! róla. a kor legkiválóbbjai mellé állítva. Victor Hugo,. I Dumas a , baráti köréhez tar- | tozott. Nem lehet véletlen, j hogy a lázas nagyvárosban, a szabadgondolkodó szellemű j Párizsban fogantak meg ben- j ne Petőfi lazító hangú, versei, I k 1 készített — ihletésükre — olyan festményeket, amelyek szintén lazító tartalmúak. ÍIoSSZÚ címjegyzéket le­hetne idézni éles kritikát, bá­tor problérríafe! vetést tartal­mazó műveiről. Támadtak — j ez természetes. Harminchat i évi külhoni élet után hazatért, j Édesanyja, orosz származású felesége, gyerekei várták. Za­rándokolni a kis somogyi fa­luba jártak hozzá a kor hí­rességei. köztük Jókai Mór is, aki tárcát írt e látogatás kö­rülményeiről. Kilenc hónap után nem, bír­ta tovább a sárba ragadt kis- nemes életmódját. Életútállo- másai: a Kaukázus vidéke, majd újra Szentpétervár. E korszakának talán legjelentő­sebb alkotása a Rusztavelli eposzhoz — Párducbőrös lo­vag — készített rajzsorozat. Az 1905-ös, orosz forradalom robaja betegszobájába is be­hatolt, de őt már örökre ágy­ba nyomta a halálos betegség. L. L. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents