Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Tájékozódás és útmutatás Tanácstagi csoportülés Buzsákon Ritkán találkoznak ugyan, de akkor kiadós megbeszé­lést tartanak — állapítottam meg a megyei tanácstagok marcali járási csoportjának összejövetele után. A Buasá- kon megtartott ülés kettős célt tűzött maga elé. Megismer­kedni a község gazdasági, tár­sadalmi életével, sajátos hely­zetével, ennek alapján taná­csokat, ötleteket adni tovább­fejlesztéséhez, illetve felké­szülni a megyei tanács soron következő ülésére. A gyakorlatban azonban nem vált el egymástól élesen a kétféle feladat. Hiszen Knezics István tanácselnök­nek a községet településtörté­neti — elsősorban néprajzi — megközelítéssel bemutató, ér­zékletes tájékoztatója nem­csak a több mint kétezer la­kosú Buzsák gondjait tárta fel, hanem a fejlesztési tud­nivalókat is tartalmazta. Ez pedig már összefüggött a já­rás ismertetett tervfeladatai­val, illetve a megyei tanács legközelebbi ülésének egyik fontos napirendi pontjával, az V. ötéves fejlesztési és kö­zéptávú pénzügyi tervvel. De nemcsak ezzel. Éppen a köz­ség fontos tennivalóival kap­csolatban került szóba a pénz­ügyi gazdálkodás erőteljesebb központi irányítása és a helyi önkormányzat szerepének ala­kulása közötti ellentmondás. Ez pedig már egy másik ta- nácsülési témához, a járási hivatalok működésének ta­pasztalatait összegező előter­jesztéshez is kapcsolódott. E tárgyban egyébként felszóla­lásra is készülnek a csoport­ból: az itt elhangzott észrevé­telek tehát minden bizonnyal hangot kapnak a testületi ülésen. Az úgynevezett kihelyezett csoportülések azonban — a közvetlen fölkészülés mellett — a tanácstagok tájékozódá­sát, egy-egy közigazgatási egység mélyebb megismerését, más oldalról pedig a vendég­látó szerv — általában a ta­nács — munkájának a segíté­sét is szolgálja.. A kettős fel­adat szorosan összefügg, egy­mást feltételezi. Hiszen az egyébként széles körű ismere­tekkel rendelkező, a megye anyagi helyzetében járatos tanácstagok — akik valamely bizottságban tevékenykedve alapos tájékozottságot szerez­nek — csak úgy tudnák itt az ülésen javaslatokkal segíteni, vagy a későbbiekben bármi­féle támogatást nyújtani a községi vezetőknek, ha jól is­merik céljaikat, állásfoglalá­saikat, az egyes ügyekben tett lépéseiket, no meg a lehető­ségeiket. Az is érthető, hogy a vendéglátók mindig sokat várnak ezektől a látogatások­tól. Nem pénzt, nem felelőt­len ígérgetéseket: a tapasztalt közéleti emberek véleményét munkájukról, észrevételeiket, útmutatásaikat gondjaik meg­oldásához. Sok minden elhangzott eze­ken a csoportüléseken azok­ról a nehézségekről, melye­ken a község képtelen saját erejéből úrrá lenni. Azért is a csoportülés elé tárták őket a helyi szervek képviselői, mert úgy érzik: gondjaik enyhítése, megoldása nem csupán saját érdekeiket szol­r A Kossuth Könyvkiadó újdonságai Sok érdekes kötetet jelente- [ ménykednek az opálbányá- tett meg a Kossuth Könyvki- j szók. Találkozott a szerző a adó az év eleje óta. Politikai j bennszülöttekkel és a különfé- és filozófiai, történelmi tárgyú | le származású bevándoroltak- és életrájzi művek mellett szí- ) kai. Könyvét részben saját fei­nes írások és riportkötetek kö- I vételeivel illusztrálja, vették egymást. gálná. A gazdag kulturális hagyományok ápolása, érté­kek megóvása — a népi együttes újjáalakítása, a nép- művészeti tárgyak, hímzések készítéséhez háziipari szövet­kezet szervezése, a tájház megnyitása, a művelődési ott­hon rendben tartása — nem csupán a helyi foglalkozta­tásban és a lakosság művelő­désében töltene be fontos he­lyet, hanem jó szolgálatot tenne az általános művelődés- ügynek. És hogy a közvetlen célszerűségről se feledkezzünk meg: mindezek szerepe az idegenforgalom fellendítésé­ben sem elhanyagolható. Nem először írjuk le ezeket a meg­állapításokat, de félő, hogy nem is utoljára. Keserves las­súsággal mozdulnak előre az ezzel kapcsolatos ügyek. Ezért volt helyes szólni itt is az akadályozó tényezőkről. Hi­szen a megyei tanácstagok csoportjában ott ült Szokola Károlyné dr., országgyűlési képviselő, aki friss tájékozta­tással segítette a tanácskozást. Persze, nemcsak megyei, sőt országos jelentőségű ten­nivalók nyomasztják a buzsá- kiakat, hanem helyi jellegűek is: új óvodára van szükség az összedőléssel fenyegető régi helyett, járdát kell építeni — ri.tka somogyi község: egy centi gyalogjárójuk sincs! —, korszerűsítésre szorul a köz- világítás, hogy csak' a legfon­tosabbakat említsük. Ismétlem, a tanácstagi csoport nem hozott pénzt, ígé­reteket sem tett. De ahogy dr. Ress Zoltán, a tanácstagi csoport vezetője megjegyezte, a hallottak, a tapasztaltak alapján az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak a község gondjainak megoldására. A járási hivatal segítséget nyújt a lehetőségek feltárásában, és intézkedik a folyamatban le­vő ügyek meggyorsítására. A tanácstagok pedig a testület ülésein a különböző bizottsá­gokban hasznosítják az itt hallottakat. Paál László Megalapozottan Szökés helyett Sikerrel zárta a IV. ötéves tervet, s ezt tekinti biztos alapnak a jövő feladatainak elvégzéséhez a barcsi járás termelőszövetkezeteinek épí­tőipari vállalkozása. Nemrég az igazgató tanács ülése alap­ján beszámoltunk róla, ho­gyan végződött az 1,975-06 esztendő, s akkor utaltunk rá: az elmúlt tervidőszak leg­sikeresebb éve volt a tavalyi. De mindenképpen csak része annak a munkának, melyet öt év alatt végeztek — s ez a munka korántsem lebecsülen­dő. Szabó Gyula igazgató er­ről a fél évtizedről szólva el­mondta, hogy az 1970. decem­ber 31-i 8,1 millióról a múlt év végére 48,8 millióra nőtt a vállalkozás vagyona: akkor 33 millió, most 93,6 millió forint értékű munkát végeztek. An­nak idején a belépő szövet­kezetek 1,7 milliós tőkével alapították meg ezt az építő­ipari szervezetet, azóta — a múlt évi gazdálkodás után járó kifizetéssel együtt — összesen 8,4 millió forint visszatérítést kaptak a tagok részjegyeik alapján. (1967-ben egy-egy részjegyet 20 ezer fo­rintért váltottak a tagként belépő üzemek, s csupán ta­valy, egyetlen esztendőben, megközelítette ezt az össze­get a részj egyenkénti vissza­térítés ...) A IV. ötéves terv időszaká­ban annyi férőhelyet építet­tek, hogy azokban 17 500 ser­tést és 400 szarvasmarhát he­lyezhettek el. Munkájuk nyo­mán 850 vagon szemes ter­mény és 500 vagon műtrágya tárolására nyílt mód. Számos szociális épületet, 32 tanter­met — a kiegészítő létesítmé­nyekkel — adtak át rendel­tetésének. Elkészítették Bar­cson a Fővárosi Kézműipari Vállalat üzemét, ahol félezer dolgozót foglalkoztathatnak. 1972-től a múlt év végéig csaknem 300 töb/j szintes lakást építettek. Evvel a munkával az öt év során elért eredménnyel ad­nak jó alapot a jelenlegi terv­időszak sikeréhez. Megfelelő pénzügyi, technikai és szak­emberbázissal, no meg gaz­dag tapasztalatokkal rendel­keznek a soron következő fel­adatok megoldásához. Hitler-puccs a sorházban címmel Kerekes Lajos jelen tette meg az 1923. november 9-i eseményeket és következ­ményeit tárgyaló munkáját. Az említett napon a világla­pok szenzációja az volt, hogy Németországban egy izgága pártocska izgága vezérével az élén, meg akarta dönteni a bajor kormányt. Ki volt ez az Adolf Hitler, és honnan in­dult az akkor már hírhedt mozgalma? A kötetben olvasmányos és mégis szakszerű, kerek képet kapunk a korról: gazdasági, társadalmi, politikai és kul­turális életéről. A puccs köz­vetlen előzményeit, a zűrzava­ros 1923. év eseményeit nagy­részt teljesen új, eddig még nem publikált anyagok fel- használásával ismerteti a szer­ző. Így jutunk el a sorházi tragikomédiához: félreérté­sek, váratlan fordulatok, köl­csönös becsapások, látványos jelenetek peregnek filmsze­rűen. Ugyancsak sokak érdeklődé­sére tarthat számot George Dunning könyve: Egy angol a partizánok között. A szerző 1940 nyarán valahol Belgium­ban fogságba esik. Négyszer szökik meg a németek kezei közül. Hallatlan szívóssággal küzdött életéért, szabadulá­sáért, s ezeket a kalandokat Dunning káplár szerényen, szűkszavúan meséli el. Hányattatásai során eljut egy olyan felismerésig, amelyhez kevés brit katona jutott el: ott van a helye, ahol legjobban árthat a fasisztáknak — a par­tizánok között. A könyv egy érdekes epizódjában Dunning jugoszláv partizán csapattal át­kel az Adrián, és Cmagora hegyei 'között nagyobb szabá­sú csatában vesz részt a né­metek ellen. Szemes Piroska Ausztrália napfényben címmel jelentette meg a távoli földrészről szóló útleírását. Bejárta az egész országot, járt valamennyi nagyvárosban, a tengerparton, a sivatagban, az opálföldön, ahol a meggazdagodásban re­Tanműhelyt adott a tsz Gépszerelő-tanulók albérletb” — A siófoki 523-as Szak­munkásképző Intézet azzal a kéréssel fordult a termelőszö­vetkezethez, hogy ha lehet, biztosítsunk a tanulók részére tanműhelyt. Az intézet igyek­szik kielégíteni a járásszerte mutatkozó igényt: elegendő gépszerelőt szeretne kiképezni, ehhez viszont hely kell, ponto­sabban olyan műhely, ahol a fiatalok gyakorlati oktatásban részesülhetnek. Szövetkeze­tünk erre a kérésre úgy vá­laszolt, hogy közölte, megpró­bál épületet adni erre a célra. Egy barakkot alakítottunk át, rendeztünk be és láttunk el minden szükséges fölszerelés­sel ... Tóth Lajos, a siófoiki Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet tanulófe­lelőse, a gazdaság műszaki ve­zetője így tájékoztatott az in­dulásról. Arról az időszakról, amikor az iskola és a gazda­ság között létrejött ez a min­denképpen dicséretes kapcso­lat. Igaz, az iskola leendő gép­szerelői csak »-albérletként« veszik igénybe a tsz nyújtotta segítséget, hiszen nem az in­tézeté ez a tanműhely, mégis elégedettek a körülményekkel: minden feltétel megvan az alapos szakmai képzéshez. A szövetkezet nemcsak helyisé­get biztosított, de gondoskodott munkagépeikről, munkapa­dokról, szerszámokról is, fű­tést és világítást adott. 1974 szeptemberéiben kezdő­dött az oktatás, s a tanmenet szerint első évben főképp a fémipari alapképzés volt az anyag. Amikor a szövetkezet­nek szüksége volt segítségre, nekik is dolgoztak a fiatalok, természetesen, a tananyaggal összefüggő feladatokat végez­ték. Most tizenegy tanuló tölt itt hetenként három napot, Takács József szakoktató fel­ügyeletével. _ | A szakoktató a kombájn adagolójának alkatrészeit ismerteti a tanulókkal. — Többségük a járás fal- vaiból való, de érkeztek más megyékből is. A szövetkezet megad mindent, ami az okta­táshoz kell, elég sok pénzt költ erre a célra. Később, ha a gyerekek már többet tudnak a szakmájukból, többet viszo­nozhatnak ebből a segítségből — mondta a szakoktató. A szövetkezet műszaki ve­zetője és Góren József mű­helyvezető ugyancsak sok időt tölt a fiatalokkal. A műhely­vezető, akinek irányításával a tsz javítóműhelyében szerez­nek gyakorlatot, így véleke­dett: — Vannak közöttük olyan igyekvő, a szakma iránt az át­lagosnál jobban érdeklődő gyerekek, akiket akár már sőbb a kombájnjavításba és a betakarításba is szeretnénk bevonni őket. Kellemes meleg, jó világítás, bőséges hely a szereléshez: ilyen a szövetkezettől kapott tanműhely. Megfelelő környe­zet ahhoz, hogy a fiatalok kel­lő szakismeretet szerezzenek az iskolában kapott elméleti tudáshoz. Az idén a tanmű­hely összköltsége százezer fo­rinttal terheli a tsz-t. Ebben minden benne van, még az ösztöndíj is, mely évente és tanulónként — a tanulmányi eredménytől függően — 2500— 2700 forint, s az is, hogy a gyerekek mindössze egy forin­tot fizetnek a tsz-től kapott ebédért. A költségből a har­madik évben — a tanulók N B most is nyugodtan munkába gyakorlati munkája folytén — állíthatnánk, szinte teljes ér- valami megtérül. Ha a végző- tékű szerelőként dolgoznak. I söknek olyan szándékuk van, Ilyen például a szakályhőgyé- j hogy itt maradnak ebben a szí Bordás Ferenc és a siófok- j szövetkezetben, a tsz szívesen balatonkilitá Berki József. ívé- I alkalmazza őket. h. F. em gondolták komolyan, de azért néhányan megje­gyezték az első hetekben: legszívesebben megszök­nének. Pedig nem kényszerítette rájuk senki; ön­ként vállalták, örültek a lehetőségnek. A szökés gondolatát a szokatlan körülmények, a más irányú munka, az ismeret­lenben tapogatózás élesztgették bennük. Iszonyú nehéz volt. Az egyik »öreg« hallgató kétheti valóságos hallgatás után — miiközben néihányan ékesszólóan, bátran fejtegették az igaz­ságokat — kétségbeesetten kérdezte meg a szünetben: Tanár elvtárs! Mit gondol, érdemes folytatnom? S a nála sokkal fiatalabb ember nem vigasztalta, hanem segített. A tapasztalt munkás, aki jó ideig »szökésre« gondolva feszengett az egy­éves pártiskolán, a nagyon nehéz filozófiából közepesre tu­dott vizsgázni. Kedvet kapott, ráébresztették a tanulás ízé­re, módjára; s a politikai gazdaságtanból már jóra, a mun- kásmozgalom történetéből jelesre vizsgázott. Egyetlen példa a sok közül. Az élménj’'eket a megyei párt-végrehajtóbizott- ság ülésén gyűjtöttem, ahol a munkások tanulásáról adott számot az oktatási igazgatóság. Fölrómiett bennem egy régebbi beszélgetés. Valamilyen posztra embert kerestek; fölkészült, vezetésre alkalmas em­bert. Elhangzott ugyan néhány javaslat, de nagyon szűk volt a látóhatár... S akkor valaki megfogalmazta: azt meg tud­juk mondani, hogy ki nem alkalmas arra a posztra, de hogy ki lenne jó? Legalább háromszor annyi vezetésre alkalmas ember lehet a megyében, mint amennyire szükség van. De ismerjük őket? Van alkalmuk bebizonyítani képességeiket Sokáig nem liolt. S most azért írok lelkesedve a központi döntések szellemében megtalált útról, mert vezetők nőnek, magukkal hozva a munkásosztály elkötelezettségét, szigorát és fegyelmét, gondolkodását és erkölcsét. Pedig, ha meggon­dolom: semmi különös nem történt. »Csak« komolyabban vettük a jövőt... Nem most járnak iskolába. Maguk mögött hagyták már az első akadályt. De nem estek ki a látókörből, legalábbis többségük nem. S az előrelátást ez bizonyítja a legjobban. Az 1974—75-ös tanévben végeztek. Két csoportban ötven fel­nőtt diák tanult, s közülük harminchármán az üzemekből jöttek. Munkások. Kétharmad részük harminc éven aluln fia­tal volt! S az idősebbek sem öregek. Részletes javaslatok ké­szültek: kire milyen poszton, a politikai, társadalmi élet me­lyik területén számítanak majd, ha nemcsak érzelmileg, ha­nem elméletileg is magukévá tették a marxizmust. Egy évre azonban mindenképpen megváltozott az életük. Mi hiányzott? A fizikai munka, a gépek zaja, az alkotás iz­galma és öröme, az üzem légköre, a munkatársak évődése, közelsége és barátsága. Mi volt az új? Naphosszat ülni a könyvek és jegyzetek között; elsajátítani az új nyelvezetet és szóhasználatot, tanulni új környezetben, ismeretlen embe­rek között; szót kérni és szóra bírni, kifejezni önmagukat; jegyzetelni és »versenyben« maradni, jóllehet szó sem volt versenyről, »Csak« a becsület követelt jó eredményeket. Es mi nem változott, mi maradt a régi? Az egyéniség, a hova­tartozás, a nyílt beszéd és szókimondás, a kritikai légkör, a szorgalom, a fegyelem és a becsület. Ezt hozták magukkal, s ezt adták tovább másoknak is... eszéltem a tanáraikkal. Mondanom sem kell, a legkivá­lóbbakkal, hiszen ők törődtek velük szenvedéllyel, segí- tőtoésaséggel és barátsággal; ők építettek hidat régvolt életmódjuk és az új között. Minden hallgatójukra jól emlékez­nek. Közösségek formálódtak; újak, emberségesek és meg- értőek, melyekben a munkások alaphangja volt a meghatá­rozó. Szökés helyett jobb eredményt értek el, mint a többiek. Pedig iszonyú nehéz volt az elején . .. Az »igazodást« — érdekes — a fiatalok követelték; töb­ben is voltak, sokan közülük érettségizettek. Az »öregek« viszont tapasztaltabbak és bölcsebbek; mesterien kiegészí­tették egymást. A sikerért nagyon meg kellett dolgozniuk. A tanulás mellett parázs viták, szenvedélyes összecsapások színhelye volt a tanterem. Rendre hitet tettek a politika mel­lett, és bírálták a visszás jelenségeket. De egymást sem kí­mélték; volt, aki elsírta magát a bírálat súlya alatt, hogy azután talpra álljon, s magabiztosan lépjen tovább. Az egyik kapcsolatból nász lett: az érettségizett lány a gyötrődő mun­kásfiú oldalára állt a i^anulás nehézségeiben; ma férj és fele­ség. Egyikük párttitkár, a másik KlSZ-titkár azóta. Ügy lát­szik, a pártisikola nemcsak a marxizmusban lehet kohéziós erő... Előrelátónak neveztem a módszert. Az igazgatóság ugyanis a vizsgáik után sem hagyta »szökni« a hallgatóit. Ta­náraik — jó atyaként — nyomon követik a munkások élet­útját. Tudják, hogy kivel mi lett, hogyan fogadták őket a munkahelyeken; megvalósultak-e a korábbi javaslatok. Az­az mi lett a sorsuk azoknak, akik munkásbecsületük, tisztes­ségük, szorgalmuk és fegyelmük, vezetőkészségük mellett e jellemvonásokat tökéletesítve jól felkészültek a munkásosz­tály ideológiájából is. És hasznosítani akarják tudásukat. A helyzetkép megnyugtató. Többségüket a pártbizottságok, a munkahelyek is helytállásuknak megfelelően fogadták visz- sza. Számokat mondhatok, mögöttük emberek vannak. Hár­man a megyei, öten más pártbizottságok tagjai. Tizenöt alap­szervezeti vezetőségi tag van közöttük, tizenkilencen társa­dalmi funkciót viselnek, s közülük heten propagandisták. Ez több a harmincháromnál, de ne zavarjon senkit. Van, aki több megbízatást is kapott... Tizenkét munkást továbbtanu­lásra javasolt az iskola, nyolcán tanulnak már... Egyikük például az esti egyetem szakosítóján. Amikor felolvasták a névsort, ő volt benne az egyetlen munkás. Mindenki fölkap­ta a fejét, ránézett: orvosok, mérnökök, katonatisztek kö­zött? Hogyan állhatja meg a helyét? Az első foglalkozáson megdöbbenték. Érdemes volt figyelni rá! Csakhogy a harminchárom hallgatóból nyolcra nem fi­gyeltek. Mintha a vállalatok »kényszerű távollétnek« minő­sítették volna egyéves fölkészülésüket. Nem tudom, hogy a húskombinát, a megyei finommechanikai vállalat, a Délviép, a nagyatádi Danuvia, a tanácsi építőipari vállalat párt- es gazdasági vezetői nem gondolnak-e valamiféle szökésre amiatt, hogy nem egészen értik a párt politikáját... áttam a hallgatók élménynaplóját, osztályfőnökük­nek ajándékozták. Az üzemlátogatások, a tanulás, a kulturális élmények meghitt perceit örökítették meg. Szinte sajnálja az ember, hogy nem rriaradtaik együtt, egy munkahelyen, ahol »szocialista csodákat« művelhetne egy ilyen okos, eggyé tartozó, felkészült közösség... Jávori Béla Végéhez közeledik a pályaválasztási munka első szakasza L Az előzetes felmérések sze­rint 115 300 nyolcadikos végez az idén az általános iskolák­ban, mintegy 7000-rel keve­sebb, mint tavaly. Várhatóan 90 százalékuk továbbtanul, legtöbben ezekben a napok­ban töltik ki jelentkezési lap­jukat, amelyeket március 20- ig továbbítanak a középfokú iskolákba. A gimnáziumokba 23 900, a szakközépiskolákba 28 200, a szakmunkásképző intézetekbe 58 200 elsőosztályost vehetnek fel az idén, a szakmunkáskép­zőkbe ezen belül mintegy 5000 érettségizett fiatalt várnak. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents