Somogyi Néplap, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
(Folytatás az 1. oldalról) pdoiiek. Arai pedig a holnapot jJLeti, az kétségkívül újabb bizonyítékokat szolgáltat a szocializmus korlátlan lehetőségeire, a kapitalizmussal szembeni történelmi íeűsöbbrendű- Bégare. A Kínához fűződő viszony természetesen sajátos és különálló — mondotta az SZKP KiB főtitkára. — Kína jelenlegi vezetőinek politikája nyíl- tan a szocialista államok többsége ellen irányul. Mi több, egyenesen összemosódik világszerte a legszélsőségesebb reakció álláspontjával; a nyugati országok militaristái toll és az enyhülés ottani ellenségeitől egészen a dél-afri'kai fajgyűlölőkig és Chile fasiszta vezetőiig. Ez a politika nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, hanem lényegében az imperializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen vívott harcában. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenék PeMngnék azok a lázas kísérletei, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja a leszerelést, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítson az államok között, az a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig hasznot húzzon belőle. Pekinginek ez a politikája mélységes ellentétben áll minden nép érdekeivel'. Határozottan szembeszállunk ezzel a gyújtogató politikával, védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom érdekeit. Ma már nem elég any- nyit mondani, hogy a maoista ideológia és • politika nem egyeztethető össze a marxista —leninista tanítással. Egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. Ennek az irányvonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maoizmius ellen, elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném ismét megerősíteni, hogy akár csak más országok, Kma vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat, az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval mi készek vagyunk normali- zálnd viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: •ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor az megfelelő visszhangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. Az együttműködés fokozása a felszabadott országokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében kapcsolataink továbbfejlesztése érdekében. A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau-Guinea és a Zöld-foki- szigetek, Mozambik és Angola népeinek győzelmét, mely a függetlenségükért vívott sok éves hősi küzdelmükre tette föl a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott a harcoló hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is szoros az őszinte barátság és a kölcsönös megértés szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi barátainkkal; olyanokkal, mint a Guineái Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság. A Szomáliái Demokratikus Köztársasághoz fűződő kapcsolatainkat még jobban megerősítette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővültek jó kapcsolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával is. A tőkés országokhoz fűződő viszony fejlődése — A beszámolási időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy ahogy szintén nevezik őket: a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leo- nyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval: a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat. Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők elkülönülésének bonyolult folyamata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. CTjabb progresszív változások történtek a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fejlődés tőkés úton ment tovább. A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szocialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek beiügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket : a fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzetközi függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok megka- parintására. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az Afrikai Egységszervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra. Jó kölcsönös megértés alakult ki az utóbbi öt évben országunk és Szíria között, összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái Felszabadítás! Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükrözi a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk segítséget nyújtott — és az 1973 bizonysága segítséget nyújtott — az ag- resszorral ' szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De ninrs béke sem, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lobban fel újra a harci cselekmények lángja? A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív -álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közrem űköd ni mindazokban az erőfeszítésekben, melyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész vagyunk részt venni valameny- nyi közel-keleti ország biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában, az ENSZ keretei között, vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. A központi bizottság nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenekelőtt az Indiával folytatott sokirányú együttműködésre kell kitérnem. Mi különleges jelentőséget tulajdonítunk az ezzel a nagy országgal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet —indiai kapcsolatok magasabb fokra emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és együttműködési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársasággal való szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó irányvonalunk. Az események menete igazolta a Szovjetunió délkeletázsiai problémákkal kapcsolatos megoldásának helyességét. A beszámolási időszakban októberi háború j sokat tettünk a fejlődő orszá~ szerint hatékony i gokkal fenntartott baráti A tőkés országok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkentéséért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. 'Megállapítható, hogy az utóbbi öt évben jelentős előrehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — álla- pítottá meg az SZKP KB főtitkára. A »hidegháborútól«, a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét ' és reális voltát megerősítette az élet. A tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát. Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a Legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. Sikeresen fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése Franciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja. aktívabbá váltak a sokrétű szovjet—francia kapcsolatok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejött szerződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyetlen lehetséges alapon: a fennálló európai határok felrúgását célzó igényekről történt .lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partnerünk a Nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. A bonyolult kérdések közé tartozott a Nyugat-Berlinnel összefüggő rendezés. Az 1971 őszién megkötött négyhatalmi egyezmény, s azt követően az NDK és az NSZK, valamint a nyugat-berlini szenátus között született megállapodások és megegyezések azonban alapjában véve megszüntették a feszültséget — mondotta Leo- nyid Brezsnyev, és hozzáfűzte: — Ragaszkodni fogunk mindannak szigorú és teljes betartásához, amiről megegyeztünk. Egészében véve a nyugateurópai országokkal fenntartott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük. Ez vonatkozik többi között az Angliához és Olaszországhoz fűződő viszonyunkra. Megbecsüljük és fejleszteni, gazdagítani igyekszünk hagyományos jószomszédi kapcsolatainkat Finnországgal, a skandináv országokkal, Ausztriával, Belgiummal és Nyugat-Európa más államaival. E földi-észen a végbement nagy és kedvező változásokat tükrözte természetesen Portugáliával való kapcsolataink helyreállítása, valamint Görögországhoz fűződő viszonyunk javulása is. Mindent összevetve: talán egyetlen nyugat-európai állam sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok normalizálásának széles folyamatából. A Helsinkiben megtartott össz-európai értekezletről szólva az előadó rámutatott: a tanácskozás eredményei sok tekintetben jövőbe mutatóak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőbein is. Nemrég néhány javaslatot terjesztettünk elő az össz-európai együttműködésnek egy sor fontos területén való fejlesztésére. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az össz-európai tanácskozás valamennyi részvevőjétől. A negatív mozzanatokról j országokkal. oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságba véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői, amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig általában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt »szovjet veszélyre« hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követelik az Egyesült Államokban és a NATO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs kereskedelmi intézkedéseinek elfogadásával kísérletek történtek a belügyeinkbe való beavatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítását célzó irányvonal megvalósítása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a' vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéjének érdekében. Tartalmukat tekintve egyre gazdagabbá válnak Kanadával való kapcsolataink. Észrevehetően szélesedtek kapcsolataink a latin-amerikai szólva Brezsnyev hangsúlyozta: Európában még mindig megvan egy bonyolult és veszélyes feszültséggóc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkésállamhoz fűződő viszonyúnkban is. A nyugati országok tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bizalom és a nemzetközi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg : bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szem. ben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány lényegét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbálják felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok beiügyeibe való beavatkozáshoz, a »hidegháborús« jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentősége völt annak a kedvező fordulatnak, mely a tőkés világ legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egész nemzetközi légkör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai megállapodások bizonyos mértékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, ameny- nyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis olyan körülmények között, amikor a két állam osztálytenmészeté- nek és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltöTámogatjuk ezeknek az országoknak a politikai önállóságra és a gazdasági függetlenség megszilárdítására irányuló törekvését, s üdvözöljük azt a tényt, hogy növekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben. ' Japánnal fenntartott kapcsolataink fejlődése általánosságban kedvező irányú. A békés rendezés kérdéseivel ösz- szefüggésben azonban Japánban egyesek — néha közvetlen külső uszításra — megalapozatlan és jogtalan követeléseket próbálnak támasztani a Szovjetunióval szemben. A nemzetközi légkör javulása kedvező atmoszférát teremtett a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés megélénküléséhez! Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő iránya volt és marad — ahogyan azt a békeprogram előírja — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat ma minden eddiginél fokozottabban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza híveinek fő módszere az úgynevezett szovjet veszély bizony- gatása. A Szovjetunió nem készül senkinek a megtámadására. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költségvetését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét fokozására irányuló kiadásokat. Országunk következetesen és megingathatatlanul küzd a békéért, újra meg újra konkrét javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési hajszának. Végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményét, Leonyid Brezsnyev így folytatta: Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—araeTedden délelőtt a moszkvai Kremlben megkezdte munkáját az SZKP XXV. kongresz- szusa. A képen: A kongresszus küldötteinek egy csoportja a megnyitón. kéltség, hogy nézeteltéréseiket | rikai tárgyalásokról. Ezeken a és vitáikat ne erővel, fenyegetésekkel es fegyvercsörtetéssel I (Folytatás a 3. oldalon)
